Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)

1970-10-27 / 252. szám

így élnek a munkáscsaládok (V.) Tudják, miért dolgosnak Reggel négy órakor ébred a család. Odakinn még sötét van, s ilyenkor őszidőben nyálkás, sűrű köd ereszkedik a családi ház udvarára. Egy- házasgerge utcái még csende­sek, kihaltak, mintha senki sem élne a faluban. De aztán sorra villannak föl a fények az ablaktáblák mögött. Mert falun nemcsak a szövetkezeti tagok, de a gyárakban, bá­nyában, üzemekben dolgozó munkások is koránkelők. Családi ház Egy háromszobás családi házban lakik Egyházasgergén Fekete István és családja. Fekete István bányász, felesé­ge a budapesti Kötő Htsz salgótarjáni üzemében dolgo­zik. két lányuk van, a tizen­négy éves Olga és az egy év­vel fiatalabb Zsuzsa. Akár tél, nyár vagy ősz van, reg­geleik nem sokban különböz­nek egymástól. Csak az időjá­rás változik, a műszakok, a munkáshétköznapok sorát, csupán a vasárnapok és a szabad szombatok szakítják meg. — Amikor délelőttös mű­szakban dolgozunk, mindket­tőnknek hatra kell beérni a munkahelyünkre — mondja Fekete Istvánná a salgótarjá­ni üzem egyik irodájában, ahol zavartalanul beszélgethe­tünk. — Az én buszom fél öt- ikor, a bányászjárat öt órakor indul. — Az egyik legjobb dolgo­zóm — mondja a halkszavú asszonykáról Fischer Sándor üzemvezető. Az üzemvezetői iroda egyik sarkában húzódunk be egy kis beszélgetésre. Tudva, hogy férje a hónap végén kap fi­zetési előleget, ő pedig egész havi bérét a hónap első har­madában veszi fel, először azt kérdeztem meg, hogy fizeté­sek idején hogyan készül a család költségvetése? Oszta­nak és szoroznak-e, hogy mi­re kellene és mire futja? Kí­váncsi voltam arra is, hogy ki a „pénzügyminiszter” a csa­ládban? — A férjem úgy ezer forint előleget szokott kapni. Én ál­talában kétezer forintot kere­sek. Nem kell sokat számol­gatni a pénzt. A kiadásaink szinte hónapról hónapra ugyanazok. Villany, autóbusz- bérletek, televízió, és rádió­előfizetési díj, az OTP-köl- csön, amiből havonta 260 fo­rintot törlesztünk. Tíz éve tol" dozgatjuk, csinosítjuk a há­zat, ahhoz vettük fel a köl­csönt. A férjem különben kő­műves, de még így is sokba került az építkezés. Legutóbb a harmadik szobát is az épü­lethez ragasztottuk. Most már lassacskán olyan lesz ez a ház, amilyennek elképzeltük. Beosztással — Hogyan gazdálkodnak azzal az összeggel, ami az ál­landó kiadások rendezése után megmarad? — kérdem. — Eddig nem nagyon tud­tunk félretenni — válaszol. — Mindent a házra, meg ma­gunkra költöttünk. A legtöb­be az építkezés kerül. Igaz, hogy falun lakunk, egy kis kertecskénk is van, ahol a krumpli meg a zöldség általá­ban megterem, de idén nem kedvezett az időjárás, elázott a krumpli, nem volt zöldség. Nekünk is mindent az üzlet­ben kell vásárolni, akárcsak a városiaknak. Nem számol­gattam, mennyi kell rá. így nem is tudom, havi 1500— 2000 forintból kijönne a kony­hapénz? A feleség pénzgazdálkodása feltehetően teljes bizalmat él­vez a családban. A férj sem lép fel különleges igényekkel, nil. Olga csecsemőgondozó­nak készül, az egészségügyi szakközépiskola tanulója Sal­gótarjánban, A kisebbik lány, Zsuzsa még általános iskolás, nyolcadikba jár. Tanulmányi eredményével nincsen különö­sebb gond, a szülők bíznak benne, hogy neki is lesz te­hetsége a továbbtanuláshoz. Arra a kérdésre, hogyan telnek szombatjaik és vasár­napjaik, úgy válaszol Fekete Istvánná, hogy megérzi a kér­dő hangsúllyal feltett mondat mögött a másik kérdést: mivel töltik a munkán kívül idejüket? — A hét végén is mindig akad munka — válaszol ki­csit mentegetőzve. — Főzés, mosás, takarítás és a ház kö­rüli teendők. Az elmúlt hét végén a férjem meszelt, én meg az ajtókat és ablakokat festettem. A szórakozásra nem nagyon marad időnk. Ta­lán majd később erre is több jut, ha mindenünk meglesz, amire szükségünk van. Ha megvesszük a bútort, rendbe tesszük a házat, akkor a lá­nyoknak kezdünk gyűjteni, hogy kevesebb legyen a gond­juk, amikor férjhez mennek. Utána majd meglátjuk... Fa­lun még kell a hozomány a lánynak. Van aki két bútort is vesz. A család anyagi lehe­tőségeitől függ, hogy mire futja, de mi sem akarunk le­maradni. Hogy mégis mi a szórakozásunk? A televíziót szoktuk nézni, de én sokszor azon is elalszom. Ha valami rendezvény van a faluban, magyamótaest, vagy egyéb arra azért elmegyünk. akármennyi legyen a zseb­pénz, azzal fenntartás nélkül Csak munkával beéri. Nem könnyelmű termé­szetű, ha betér valahová a barátokkal, megelégszik egy­két pohár itallal. — A legutóbbi fizetésnél nem csináltunk semmilyen nagyobb vásárlást — folytat­ja az asszony. — A harmadik szobába szeretnénk bútort venni, most arra gyűjtünk. Már együtt is van a pénz, csak nincsen kedvünkre való garnitúra. Sokat könnyít helyzetükön hogy a két nagylány mérnem szorul aprólékos gondoskodás­ra, segíteni tudnak a ház kö­— Elégedettek? — teszem fel az utolsó kérdést. — Nagyon elégedettek va­gyunk — válaszol meggyőző­déssel. Érdemes dolgozni és törekedni, mert munkánkkal mindazt elérhetjük, amit aka­runk. Sokat dolgozunk, de bí­zunk abban, hogy egyszer még a pihenésre, szórakozás­ra és művelődésre is több időnk jut. Én azt mondom, hogy aki nálunk becsületesen és szorgalmasan dolgozik*, az jól élhet-— Kiss Sándor Kevesebb munkáért — nagyobb bér Ez derül ki abból a kimu­tatásból, amelyet a megyei ta­nács építési és közlekedési osztálya készített a műszaki tervezést végző szervezeteié egy fő műszaki létszámra eső termelési értéknek alakulásá­ról és bérszínvonaláról. Míg a Tanácsi Tervező Iro­dánál ebben az esztendőben előreláthatólag 109 500 forint értékű terv jut egy fő mű­szakira, addig a nógrádi szén­bányáknál csak 100 000 fo­rint. A logikus gondolkodás szerint a tanácsiaknak kelle­ne nagyobb bérüknek lenni. Nem így van! Ellenkező a helyzet! Hasonlóképpen ala­kult a bérnövekedés a salgó­tarjáni Építő és Tervező Ktsz. valamint a Nógrád megyei Beruházási Vállalat között az utóbbiak javára. Ezek után csodálkozunk, ha vándorol a munkaerő, ha oda megy, ahol kevesebb munká­ért több bért kap? Figyelmetlenség Az Ipoly Bútorgyárban az év első nyolc hónapjában csokiként a balesetek száma, súlyosságuk azonban nőtt. Emiatt 71-gyel növekedett a balesetek miatt elveszett munkanapok száma. A szakszervezeti bizottság szerint a növekedésben ré­sze van a múlt évről áthúzó­dó csonkulásból adódó bal­esete napoknak. Az újonnan bekövetkezett sérülések első­sorban figyelmetlenségből és felületességből történtek. Befejezték az őszi vetést Minden időt kihasználva dolgoznak a földeken, hogy pótolva az időjárás okozta kiesést, végezzenek a vetéssel. Hétfőn két termelőszövetkezet jelentette, hogy elvetettek. Ipolyvecén, ahol 500 hold várt vetésre, vasárnapi egész napos munkával befejezték a mun­kát. Röviddel az ipolyveceiek után jelentkeztek az őrhal­miak is. Október 30-i tervük­kel ellentétben hétfőn, 26-án befejezték az 1700 holdat ki­tevő őszi vetést. A megtett útról Gazdag két évtized A NÓGRÁDI iparvidék kő- loz kapcsolódik egy jóll felsze­zépszintű ipari vezetőkkel va­ló ellátása érdekében 1950-ben rendeletet hoztak, mely sze­rint Salgótarjánban az általá­nos gimnázium épületében ipari gimnáziumot kell nyitni, általános gépész tagozattal. Az igazgatói teendőkkel Kmetty Ferenc gimnáziumi igazgatót bízták meg. Az első­évesek sikeres beiskolázása után 135 tanulóval megindult az oktatómunka a jelenlegi Madách Gimnázium épületé­ben. A műhelygyakorlati fog­lalkozásokat a Salgótarjáni Kohászati Üzemek jogelődje vállalta el, s kezdettől fogva patronálója az iskolának. A következő tanévtől Borsos Gábor középiskolai tanárt bíz­ták meg az igazgatói teendők­kel és az intézet a Kohó- és Gépipari Minisztérium fel­ügyelete alá került. A KGM és a megye illeté­kesei 1952-ben a Tervhivatal­lal megállapodtak és a tűz­helygyárral szemben a volt téglagyár helyén megkezdték a végleges iskola építését, amelyben 1954 január 21-én kezdődött meg a tanítás. Az intézet fiúkollégiummal is gazdagodott, ugyanis a koráb­ban épített és a Művelődés- ügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó kollégium az isko­la tulajdonába került. Az iskolából kikerülő ifjú szakemberek rövid idő alatt jó hírnevet szereztek az inté­zetnek, a tanulók sorra nyer­tek tanulmányi és sportver­senyeket. Az eredményes munka elismeréseként 1955. november 19-én az iskola fel­vehette a Stromfeld Aurél Ál­talános Gépipari Technikum nevet. Az oktatás a nappali tagozaton nem bírta kielégíte­ni a megye és a szomszédos ipari körzetek igényeit, ezért a dolgozók képzésére esti és levelező tagozat is indult. A felnőttek napi fáradságos munka után, a családi gon­dokkal együtt vállalták a ta­nulást is, és az 1965-ös évben az esti és levelező tagozat hall­gatói már többen voltak, mint a nappal iak. Az ál talános iskolai tanuló- létszám -növekedése miatt aa 1960-as évektől kezdve fokoza­tosan 16 osztályra bővült az eredetileg 12 osztályra épített iskola. Ez csak úgy vált lehet­ségessé, bogy a tanulók, a ta­nárok, a szülők és a patroná­ló üzemek áldozatos munkájá­val belső átalakítást hajtot­tunk végre, és egyben megte­remtettük a kabinetrendszerű oktatás korszerű feltételeit. Ebben az oktatási formában minden tárgynak saját előadó­terme, szakterme van, és ah­relt szakmai szertár, mely egyúttal a tárgyat tanító ne­velő tartózkodási helye is. Ilyen körülmények között eredményesen lehet felhasz­nálni a szemléltető eszközö­ket, és a tanár is nyugodtan készülhet, a kényelmesen be­rendezett kabinetszofoában, Az iskola tanműhelyének lelkes közreműködésével szá­mos olyan szemléltető eszközt készítettek a tanulók, melyek nagyon jól szolgálják az audiovizuális oktatást, és a munkára nevelés céljait is. A heti egynapos gyakorlati fog­lalkozás megtartása különben regénybe illő viszontagságo­kon keresztül fejlődött a mai színvonalra. Mint már jelez­tem, a kezdeti években az acélgyár^, vállalta a gyakorlati képzést. Az iskola elkészülte után a műhely az építkezéshez készült felvonulási épületekbe költözött át, és ott igen mosto­ha körülményéle között, meg­lehetősen gyér és egysíkú gép­parkkal végezte munkáját. 1964. OTÓBER 1-től e sorok írója kapott igazgatói megbí­zást, és Borsos Gábor volt igazgató, az igazgatóhelyettesi teendők mellett az esti és le­velező tagozat vezetését is fel­adatul kapta. A kohó- és gép­ipari miniszter a Hazafias Népfront Nógrád megyei tit­kárának, Marczinek István­nak és Czottner Sándor or­szággyűlési képviselőnek kez­deményezésére korszerű tan­műhely építését engedélyezte, melynek első része 1966 őszén üzemibe is lépett. Folytatására az elmúlt évben került sor, ünnepélyes átadása e hónap 29-én ünnepélyes keretek kö­zött 'lesz. Két évtized- egy oktatási in­tézmény életében nem nagy idő, de az abban tanulók és tanítók száméira munkával ki­töltött, eredményes időszakot jelent. Szinte nincs Nógrád megyének jelentősebb ipari és mezőgazdasági üzeme, ahol ne lennének olyan szakemberek, akik iskolánkban kaptak okle­velet. Mivel az utóbbi évekig Heves megyében nem volt ha­sonló intézmény, onnan is so­kan jártak iskolánkba. Az ok­tató-nevelő munka hatékony­ságát — a nyilvánvaló hibák ellenére — az is fémjelzi, hogy végzős tanulóink 28—30 száza­lékát fölveszik a magyar fel­sőoktatási intézmények vala­melyikébe, emellett évenként 4—5 tanuló nyer felvételt a Szovjetunió egyetemeire. Igen érdekes, hogy tanulóink közül évente öten—hatan a hivatá­sos katonatiszti pályára je­lentkeznék, Illetve nyernék felvételt. A megkérdezett jelentősebb megyei üzemek arról tájékoz­tatták az iskolát, hogy volt ta­nítványaink becsülettel helyt­állnak a munkában, szinte teljes számban részt vesznek a társadalmi megbízatások vál­lalásában is. Számosán közü­lük igen megtisztelő állami, párt- és tömegszervezett funk­ciót töltenek be és munkájuk­kal ilyen módon is emelik volt iskolájuk tekintélyét. A két évtized mérlege a ne­velés és oktatás terén tehát pozitív, azonban jócskán van még tennivaló. Mivel tanítvá­nyaink a megye legtávolabbi községeiből is jönnek, sőt a szomszédos megyékből is, így igen nehéz kapcsolatot tartani a szülőkkel. Ennek ellenére az évi 3—4 alkalommal megtar­tott szülői értekezleten 70—80 százalékos a megjelenési arány. Külön tkéll szólni a tanuló­ifjúság büszkeségéről az Ifjú Gárdáról. Ezt az önként vál­lalt megbízatást mintegy 40— 50 tanuló látja el a felsőbb KISZ-vezetőszervek vélemé­nye szerint is igen becsülete­sen és példamutatóan. Nincs az iskolának és a városnak olyan jelentősebb rendezvé­nye, amelyen ne lennének je­len. Igen tiszteletre méltó tanít­ványaink városfejlesztő tevé­kenysége is. Minden ellenszol­gáltatás nélkül, önként vállalt munkával segítettek a tó­strand építésénél, a regionális vízmű távvezetékének fekte­tésénél, a főtér építésénél, a Zója-liget útépítésénél, a Pi- pishegyi sétány kialakításánál, a Rokkant-telep fásításában, a Lovász József úti iskola ala­pozásánál, hogy csak a jelen­tősebbeket említsem. A VAROS fejlesztésében és az iskola építésében eddig végzett társadalmi munka összértéke meghaladja a két­millió forintot. Az iskola fennállása ótk kiadott közel 2800 technikusi oklevél tulaj­donosa becsülettel megállja helyét az életben, ami azt is jelzi, hogy az oktató-nevelő munkát végző tanárok és az azt segítő iskolai dolgozók be­csülettel dolgoztak az elmúlt két évtizedben. Az eddigi eredmények, az iskola dolgo­zói közül 10 főnek adott ma­gas miniszteri kitüntetések ar­ra ösztönöznek bennünket, hogy az elkövetkező időben is az eddigihez hasonló, illetve még jobb munkát végezzünk. Kőszegi Jenő, a Stromfeld Aurél Gépipari Technikum és Szakközépiskola igazgatója \apirendem aa ifjúság Honvédelmi, világnézeti nevelés középiskolában tartalmas hon- tárgyak világnézett szintézise: védelmi alapképzés folyik. En- a fiatalok, mivel itt szabadon nek tematikája megegyezik az bontakoztathatják ki polemi­A honvédelmi nevelés há- — Mindhárom iskolai, a rom éve kezdődött az ország honvédelemhez kapcsolódó középiskoláiban, s e három év szakkörünket segítik. Az isko- alatt néhány helyen — a kő- lai lövészszakosztályának 13 telező előírásokat jelentősen tagja van; a 48. mintájú kis- túllépve — sajátos módszere- puskákat, a lőszereket és az gálaton átesett tanulók léphet­nek be, akik attól függően, hogy az iskolán belül, vagy az ország többi iskolájáéval; a bestnevélőárákoin a fiatalok alaki kiképzést kapnak, a földrajzórákon a tereptannal ismerkednek, s az osztályfő­nöki és történelemórákon ha­zafias nevelésben részesülnek. Az év közben folyó munkára a tanév végi zárógyakorlat te­szi fel a koronát. A honvédel­MHSZ tanfolyamán sajátítják mi nevelésben felmenő rend­éi a tudnivalókat, vezetői, il­letve szakmásított jogosítványt szer szerint kapcsoljuk be az záló kedvüket, hamar megked­velték. Az igazi, ennél sokol­dalúbb hazafias és erkölcsi nevelési lehetőség szerintem azonban magában az ifjúsági mozgalomban rejlik. Szakkö­zépiskolánknak 385 tanulója van. közülük 190 a KISZ-tag. Arira törekszünk, hogy csak az odavalók kerüljenek be a KISZ-be. Az iskolai taglétszá­mot a későbbiek során sem két dolgozták ki a nevelés oktatást elősegítő filmeket az kapnak. Az utóbbi fiatalokat magasabb szintre emelése ér- MHSZ biztosította számunkra, dekében. Ilyen „hely” a ba- A fiúk, nemrég, megyei ifjú- lassagyarmati Szántó Kovács sági mesterlövő-bajnokságon vettek részt, ahol a 14 indu­ló csapat közül az ötödik he­János Szakközépiskola. Jónás György igazgatóhe­lyettes személye — mint mű­szaki és testnevelő tanár — eleve adott volt az iskolában folyó honvédelmi nevelés ösz- szefogására. A három év ta­pasztalatairól, eredményeiről vele beszélgettünk. — Kezdetben nálunk is ta­pogatózva indult a fiatalok honvédelmi nevelése, de az­tán a sűrűsödő irányelvek, no meg az MHSZ tárgyi feltétele­ket biztosító segítségének ha­tására, két év alatt rájöttünk: a kötelező előírások körét bő­víthetjük is. — Miben nyilvánult meg az MHSZ segítsége? lyet szerezték meg. Itt mes megjegyezni, hogy aztán, érthető módon, nagy örömmel fo,gadja a honvédség. Ugyancsak örömmel látják a rádiós szakkörünkből kikerü­lőket is. Jelenleg tizeaketten érdé- járnak rádiós foglalkozásra; i vá- az MHSZ városi szakkörében osztályokat, a mostani tanév kívánjuk 240-nél nagyobbra végén már a harmadikosok is duzzasztani. Az alapszerveze­rosi lőtér, ahol a szakosztály tevékenykedők jó része tő­tagjai hetenként két-három lünk került ki. Valószínűleg órát edzenek, nagyon elhanya­golt. A kezdeti felbuzdulás után nem fejeződött be az építés; a lőállások nincsenek kiépítve, a vízelvezetés nincs megoldva. — Autóbarát szakkörünket Lőke László műszaki szakok­tató vezeti. A fiatalok jelenleg egy Zsukon és egy IFÁ-n gyakorolhatnak, az MHSZ me­gyei szervei egy használt War- savát ígértek. Az évfolya­monként szervezett szakkörök­be csak rátermett, orvosi vizs­részt vesznek ezen. A fiatalság alapos, korszerű nevelésének csak az egyik ol­dala a honvédelmi oktatás. A pártkongresszusi irányelvek, a világnézeti és erkölcsi nevelés­re is kitérnek: „az iskolák, a tanintézetek fordítsanak na­gyobb figyelmet a tanulóifjú­ság világnézeti, erkölcsi és honvédelmi nevelésére”. A „Szántóban” folyó világnézeti és erkölcsi nevelésről Mada­rász László pártösszekötő ad rövid felvilágosítást. — A „Világnézet alapjai” az iskolarádió nevű tantárgyat — kísérleti vezetékremdsze- jelleggel — a negyedik osz­tályokban éppen én tanítom. Ez a korábban már tanult erre a tényre figyeltek fél a honvédelmi szövetségnél, mi­kor a közelmúltban megláto­gattak bennünket, és anyagi segítséget ígérték. A Skotnyár Ottó tanár vezetése alatt álló szakkörben a tagok gyakorlati és elméleti munkával egyaránt foglalkoznak; gyengeáramú rét például teljes egészében ők építették ki. — A szakkörökön kívül, melyek tulajdonképpen csak a pluszmunkát jelentik, a szak­tekben folyó munka egyik fő része jelenleg a kommunista jelleg erősítése — ezt nálunk leghatékonyabban politikai ok­tatásokkal, különböző vitakö­rök létesítésével oldjuk meg. — Sokat tud segíteni az iskolarádió is. Néhány, a moz­galomhoz kapcsolódó közpon­tilag nem ünnepelt évforduló­ról —, ha nem is iskolai szin­ten —, mi az alapszervezetek, vagy a rádiómagazin által tar­tott rövid ismertetésék révén, emlékezünk meg — fejezi be a Szántó Kovács János Szak- középiskolában folyó erkölcsi és hazafias nevelésről szóló tájékoztatót Madarász László. Baranyai László NÓGRÁD - 1970. október 27., kedd

Next

/
Oldalképek
Tartalom