Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)
1970-10-24 / 250. szám
Emelt SKefnfeH A Tv Galériája Szakképzettség-{-érettségi „A szakmunkásképző iskola középfokú oktatási intézmény, amely szakmu nkáské- pesítést és nem befejezett középiskolai képzést nyújt”. Az idézet az 1969/6-os törvény- rendeletből való, s a szakmunkásképző iskoláknak a közelmúltban. lényegesen megváltozott szerepkörére utal. A társadalom, valamint a tudományok és a technika rohamos fejlődése megköveteli oktatási, nevelési rendszerünk fejlesztését — állapítja meg a pártkongresszusi irányelvek egyike. Nos, ez a fejlődés, illetve fejlesztés a szakmunkásképzés terén már tavaly megindult, s az eredmények, melyeket többek között a balassagyarmati ipari szakmunkásképző iskolában is le lehet mérni, azt bizonyítják, hogy jó irányban halad tovább. Egyenlő arányban Miről is van szó tulajdonképpen? Az említett törvény meghozatala előtt a fiatalok, ha szakmunkásképző iskolába jelentkeztek, többnyire elzárták maguk elől a továbbtanulás útját. Bár szakképesítésit szereztek, a kérdőívek „legmagasabb iskolai végzettsége” rovatába csak a nyolc általános iskolai osztály elvégzését írhatták be. A törvény a szakmunkásképző iskolát magyarán: középiskolai rangra emelte. E szintemeikedésnek egyik alapvető vívmánya és feltétele a korábban teljesen ismeretlen emelt szintű oktatás bevezetése volt. Ennék az a lényege, hogy az ilyen oktar tási formában résztvevők — a hagyományos szakmunkásképzéssel szemben, ahol a gyakorlati foglalkozásokra helyezik a súlyt — egyenlő arányban részesülnek elméleti és gyakorlati képzésben. Három évig tartó tanulmányaikat befejezve pedig levelező tagozaton felvételt nyerhetnek a szakmájuk szerint illetékes szakközépiskola harmadik osztályába. Itt, osztálytársaikhoz hasonlóan, két év után érettségi vizsgát tehetnek; öt év alatt tehát a szakma mellé érettségit is szerezhetnek. — A balassagyarmati szakmunkásképző iskolában három éve indult ez az oktatási forma — ad tájékoztatást Schuchmann Zoltán, az iskola igazgatója. — Akkor egy osztály; mindössze harminc tanuló részesült emelt szintű oktatásiban. Idén már mintegy 300 fiatal tanult így, 32 tanulócsoportunk közül 9 emeltszintű. r Uj tantárgyak — Milyen szakmában folyik emelt szintű oktatás? — Autószerelő és vasipari szakmákban. A fiúk után idén a lányok is, akiknek korábban erre nem volt lehetőségük, bekapcsolódtak — a finomkötöttárugyár szabást tanuló lányainak két osztálya számára is emelt szintű oktatást biztosítunk. Ezek a lányok az új gyáregység felépülése után levelező tagozaton érettségit szerezve textilipari középkáderré képezhetik tovább magukat. — Mennyivel több ez az oktatási forma a hagyományosnál? — Több időnk lévén a tanításra, egyeg tárgyakat — a magyart és a matematikát — nagyobb óraszámban adhatunk le. Más tantárgyakat — a fizikát és a kémiát — csak most, az emelt szintű tanítás során tanítunk, korábban ezek nem szerepeltek a tan terv ben. — Az oktatás színvonalának emelkedésével nőtt-e a tantestület szakképzettsége? — Természetesen. Ez évben például egy matematika—fizika szakos tanár és egy faipari mérnök került új tanerőként az iskolához. Az üzemek közül kezdetben nem egy fenntartással élt az emeltszintű oktatással szemben — fejezi be a beszélgetést Schuchmann Zoltán. — Az emelkedő elméleti óraszámtól a gyakorlati oktatás eredményességét féltették. De hamarosan rájöhettek, hogy a nagyobb felkészültséggel ren- ielke-ő fiatalok a munkában is jobban helyt tudnak állni. Az ellenérzés tehát csökkent, 's elmondhatom, hogy a lakosság is egyre nagyobb érdeklődést tanúsít az emelt szintű oktatós iránt. Jövőre még több ilyen osztályt fogunk indítani. * Érettségivel kezükben Az „emelt szintűek” első csoportja idén fejezte be tanulmányait a balassagyarmati ipari szakmunkásképző iskolában. Közülük néhányan máris folytatják tanulmányaikat. Két év múlva érettségit kapnak kézhez. Szakmunkástanuló korukra mint a tanulás, nem pedig mint az inaskodás korszakára fognak emlékezni — ez utóbbi gyászos emlékeket felidéző szó pedig remélhetőleg néhány esztendőn belül épp oly jelentésnélkülivé válik a fiatalok számára, mint az „éhség”, vagy a „munkanélküliség”. Baranyai László Szocialista brigádok az élen öt év alatt csaknem megduplázódott, 440 millió forint-, ról, 831 millióra nőtt a balassagyarmati üzemek összterme- lési értéke. Különösen figyelemre méltó a város egyetlen termelőszövetkezetének. a „Palócföld”-nek az eredménye: Itt a dolgozók 9 millióról Többet keresnek Bár 1095 óta csak 438 fővel nőtt Balassagyarmat munkaképes korú lakossága, a 8281 dolgozó által megtermelt összérték, s így az egy főre jutó termelési érték és az átlagkereset jelentősen emelkedett. A Vegyesipari Javító Vállalatnál öt éve egy munkás csak 80 000 forintot termelt — ez a szám 21 millióra növelték termelési értéküket. A termelés növekedéséhez jelentősen hozzájárultak a szocialista brigádok is: a városban Jelenleg 112 brigád küzd a Szocialista címért. összesen 1266 ember dolgozik bennük; a brigádok átlagosan 11,2 fót számlálnak. idén előreláthatólag 163 000 lesz. Az átlagkeresetek ez idő alatt az Állami Építőipari Vállalat helyi építésvezetőségénél nőttek a legintenzívebben: 1700-ról 2300 forintra. Kiemelkedik még a Palócföld Tsz eredménye — itt egy dolgozó átlagkeresete 750-ről 1440 forintra változott. Varsói napló (II) A Hybrydben A Motokowsika utcában, Varsó központjában van az egyetemisták egyik legnépszerűbb klubja, a Hybryd. Nyolc óra felé érkeztünk meg. Az ajtón rács. Belépőcédulát már nem lehet kapni. A zárt kapu előtt kisebbfajta tömeg ácsorog. Hideg szél fúj. Toporgunk. Mindenki próbálkozik a bejutással. Érvek és ellenérvek több nyelven. Végül aztán kiderül, hogy magyarok vagyunk, és a „wenger” klucsszó lepattantja a zárról a lakatot. Bent meleg van, s a belső termek egyikéből beatzene harsog. Végigsétálunk a termeken. Kísérőnk Olga — akiről közben kiderül, hogy tas- kenti, és angol filológiát tanul Varsóban — szinte mindenkit ismer. Meg-megálhink egy-egy vitatkozó csoportnál. Az emeleten zenegép szól. Táncolnak, beszélgetnek a fiatalok. A földszinten a klub zenekara játszik, főképpen lengyel számokat, jellegzetes dzsesszes stílusban. A bárpultnál tömeg. (Az italárak egészen elképesztőek. Ifjúsági klubban lévén, alkoholmentes italokra, vagy olcsó borokra számítottunk. De jóformán csak bor van, s egy pohár ára közel 20 zloty.) Hamarosan az egyik vitatkozó társaság közepén találjuk magunkat. Udvarias szavak Lengyelországról, Budapestről, Kérdezik, milyen város Salgótarján. Aztán folytatódik a félbe hagyott beszélgetés. Romek Soha képzőművész-növendék es Jerzy Zach történészhallgató szociológiai fejtegetését hallgatom, majd amikor az én véleményemet kérdezik, egészen elképesztő nyelvi kavargással válaszolok. Egy-egy mondatban latin, angol, orosz, lengyel szavak egyaránt előfordulnak. Ügy látszik, megértik. A pulthoz inegyünk, és magyar bor mellett Varsóról beszélgetünk. A szavak szenvedélyesek. Pár perc alatt sok mindent megtudok a fővárosról. Varsót a németek porig bombázták a háborúban. A házak, templomok, szobrok mind újak, alig 25 évesek. Fiatal tehát a sokszor öregnek látszó város. Furulyaszó a lóránti tájak felett Barcsay Jenő hosszú életet kíván Lóránt Jánosnak (Fotó: Koppány) Barcsay Jenő az egyenes- adás kezdete előtt érkezett a zsúfolt Derkovits Terembe. Már égtek a lámpák, a monitoron megjelent: A Tv Galériája. Riapcsányi László riporter köszöntötte a nézőket. A mester szerényen, szinte „észrevétlenül” foglalt helyet a meghívott vendégek közelében. Ezek a vendégek most Salgótarjánból érkeztek. A Derkovits Teremben Lóránt János, Salgótarjánban élő festőművész bemutatkozásának lehettünk tanúi, október 22-én este. Barcsay mester is ezért jött el most a televíziós közvetítésre is. Azért, hogy újra találkozzék a fiatal művésszel, és alkotásaival. Lóránt Jánost Nógrádban sem kell bemutatni az olvasóknak. Talán csak néhány adatot életéről. Békésszentandráson született 1938-ban. A pedagógiai főiskolát Szegeden végezte, ahol mestere Vinkler László volt. Hat évig Kaposvárott tanított. 1966-ban mű- termes lakást kapott Salgótarjániban, azóta itt él. Egyéni A nemzeti színház előtti hatalmas téren mementóként romos épületmaradvány áll. Nem építették fel, emlékezteti a város népét. Az építés kezdetén ez volt a környék legmagasabb pontja. Az Óváros-tér patinásnak látszó öreg házai, falfreskói is mind újak. Éppen olyan I formában építették fel ezt a I városrészt, mint amilyen a I háború, előtt volt. Az Óváros szélén a régi királyi vár romjai ágaskodnak. A hit szerint addig áll Lengyelország, amíg ez a vár. Töredezett falai furcsán illeszkednék az újjáépített Varsó hangulatába. Szűk nadrágos, bőrcsizmás, romantikus külsejű fiúk, lányok érkeznek. Mi is táncolni megyünk. A terem majdnem sötét. Beszélgetni lehetetlen. Mindenki hajladozik, ritmikus kép komponenseivé válunk. A záróra hirtelen érkezik, mindenkit meglep. Álldogálunk a ruhatár mellett. Hallom, hogy a pultnál Tagoréról vitatkoznak. Várjuk a kabátokat, s közben a klub programjait hirdető kézzel festett pla- kátogat böngészem. A különféle összejövetelek, előadások, politikai, gazdasági vitakörök tájékoztatói mellett a Hybryd stúdiószínházának közleményét olvasgatom. Az éjszaka hűvös. Elbúcsúzunk barátainktól és felhajtott gallérral a trolibusz megállója felé indulunk. tárlatai, s a jelentős nemzetközi és hazai képzőművészeti kiállításokon szereplő képei eredeti gondolkodású és tehetségű alkotóra hívják fel a figyelmet Barcsay Jenőét is. A mester a | kamera előtt méltatta a fiatal pályatárs munkásságát. S szinte úgy szorította meg a kezét búcsúzóul, mint apák fiaikét. Vigyázzon az egészségére, nagyon sokáig éljen — hangzottak a meleg szavak. Nagyon értékes embereknek mondhat a mester ilyen szavakat Lóránt János szerényen megköszönte a jókívánságot, s így hallgatta Fehér Zsuzsa művészettörténész értő elemzését is. Mint a művészettörténész mondotta, Lóránt János munkásságának gazdag kibontakozása jó úton halad. A dolgos esztendők során már eddig is szinte teljessé vált egyéni hangú festészete, megerősödtek sajátos stílusjegyei, s a jövőben bizonyára még sok értékes mű születésének lehetünk tanúi. Amint azt a művész is elmondotta. s a bemutatását segítő filmrészlet is bizonyította, Lóránt János nemcsak az Alföld, hanem ezentúl a „vizek gyermeke” is. A Körösök partján ismeri a tájat, de a benne élő embereket is. De a nagy dunántúli víz, a Balaton és környező hegyei szintén jó ismerősei. Révészeket, vadőröket mondhat régi ismerősnek, barátnak. És a két tájegység nagy, nehéz felületeit, sajátos arculatát. Színéi —j vagy éppen „színtelensége” — látásmódjából, gondolkodásának lényegéből következik. Képein nem nyomja ei semmi a tapintható földi valóságot. Alakjai a táj. a környezet szerves részei. Ha tetszik: a tájból nőnek ki, annak folytatói. Ha tetszik: belőlük nő ki, folytatódik a táj. Felhúzott vállúak, szögletesek, gyakran háttal fordulnak felénk. Testtartásukkal, hátukkal Is képes jellemezni az embert, ami az emberismeret mélységeire enged következtetni. Lóránt János Salgótarjánban él. Ha kinéz műtermes lakása ablakán, fekete salakhegyet lát, gyárak kontúrjait, füstöt, ipart. A Dunántúl vörös színe után inkább a söté- tebb tónusokat. Persze, embereket is. Például az üzemi portást, aki, mert hivatalosan sapkát tettek a fejére. úgy vélheti, hatalmat is kapott a többi emberen. Ha úgy tetszik, szimbolikusan is érthetjük ezt a portást. Kisvárosokban különösen akadnak olyan emberek, akiknek a fején képzeletbeli sapka ül. Szabó Gyula művészi tolmácsolásában egy Sinka István verset hallottunk, furulyaszóval. Szólt a furulya a lóránti tájak, emberek felett. Halkan, de nagyon erősen, nagyon mélyről. És mindenképpen a földön élők fújták. Tóth Elemér Nem változott a növekedési arány Több mint kétmilliárd ember Az ENSZ demográfiai évkönyve szerint a világ lakossága a következő harminchat évben, várhatóan megkétszereződik, és száma több mint hétmilliárd fő lesz. 1969 közepén a világ 3552 millió lakosának 56 százaléka Ázsiában élt: 740 millió fő Kínában, 537 millió Indiában, 116 millió Indonéziában, 112 millió Pakisztánban és 102 millió Japánban, Európa lakossága a Szovjetunió európai részét leszámítva 460 millió (a világ összlakosságának 13 százaléka) Afrikáé 345 millió (9,7 százalék) és Latin-Amerikáé 276 millió (7,8 százalék). A Szovjetuniónak 240 millió (6,7 százalék). Észak-Amerikának 224 millió (6,3 százalék) és Óceániának 18,9 millió (0,5 százalék) lakosa van. A születési arány- szám csökkenésével egyidejűleg az elhalálozási arány szintén csökkent, ily módon a világ lakosságának 1,9 százalékos évi növekedési aránya 1969-ben sem változott. Az ENSZ évkönyve hírül adja, hogy Tokió a világ legnagyobb városa, 9 millió lakossal. Utána következik New York, London, Moszkva és Sanghaj. A legfejlettebb országokban szívbajban és rákban halnak meg a legtöbben, míg a fejlődő országokban a halál okaként az aggkori végelgyengülést jelölik meg. vagy azt, jegyzik fel, hogy a halál oka ismeretlen. (Reuter) Hann Ferenc NÖGRÁD — 1970. október 24., szombat 5
