Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)

1970-10-03 / 232. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXVI. ÉVF., ?32. SZÁM ARA: 80 FILLER 1970. OKTÓBER 3., SZOMBAT A Parlamentből jelentjük El etszinyonal-politikánk következetes Az új ötéves terv parla­menti vitájának harmadik napján minden bizonnyal az életszínvonalról, a bér- és árpolitika alakulásáról el­hangzottak keltették a leg­nagyobb figyelmet. Ez állt Gáspár Sándor, a SZOT főtit­kára felszólalásának közép­pontjában is. A szónok hang­súlyozta, hogy az üzemekben és az intézményekben nyu­godt, bizakodó a légkör, ja­vult a dolgozók kezdeménye­ző készsége is, ami rendkívül fontos nagy terveink megva­lósítása szempontjából. Mind­amellett vannak olyan ténye­zők, — tette hozzá —, mint a lelkiismeretesség', a becsületes­ség, a felelősségérzet, az em­berekben, amelyeket ugyan nem lehet számszerűen pa­pírrá vetni, mégis nélkülöz­hetetlenek. Gáspár Sándor a továbbiak­ban kijelentette, hogy noha a terv megvalósítása még nem teszi lehetővé az összes igé­nyek kielégítését, milliók ak­tivitásával jelentősen gyara- pí thatjuk eredményeinket. Ami a növekvő reálbéreket illeti, arra törekszünk, hogy a teljesítményeket a munka tár­sadalmi hasznossága alapján mérjük, ez pedig a keresetek nagyobb differenciálását von­ja maga után. Ezzel párhuza­mosan a szociális ellátottsá­got is társadalmi méretekben igyekszünk javítaná. Jó árat a kisebb jövedelműeknek A jövedelempolitika, mon­dotta, csak akkor lehet ered­ményes, ha a munkásosztály­nak, a parasztságnak, a la­kosság valamennyi rétegének és csoportjának rendszeresen emelkedik az életszínvonala. Helyes, tette hozzá, ha a vál­lalatok közötti hatékonysági különbségek kifejeződnek a prémiumok- és a nyereségré­szesedés különbözőségében, arra azonban vigyázni kell, hogy nagyfokú béraránytalan­ságok ne keletkezzenek. A keresetek és jövedelmek kü­lönbözősége természetesen megköveteli az árukínálat fo­kozott differenciálását is. Mi­közben fokozottan törekszünk az átlagjövedelmű rétegek igé­nyeinek kielégítésére, külö­nös gondot kell fordítanunk a kisebb jövedelmű családok jo­gos szükségleteire, hogy nekik is lehetőségük legyen sokféle, jó minőségű árucikk megvá­sárlására. Kitért Gáspár Sán­dor az árpolitikára is, s hang­súlyozta, hogy bár közgazda­ságilag indokolt, hogy hosz- szabb távlatban általában az értéke szerint fizesse meg a fogyasztó, amit megvásárolt, az ár mégsem csupán közgazda- sági kategória, hanem társa; dalmi, politikai tényező is. Ezért fenn kell tartanunk mindazokat az árkedvezmé­nyeket, amelyek államunk szociális, kulturális és egész­ségügyi feladataihoz kapcso­lódnak. Voltaképpen Szurdi István belkereskedelmi miniszter péntek délután elhangzott felszólalása is Gáspár Sándor nagy érdeklődéssel fogadott gondolataihoz kapcsolódott. Véleménye szerint figyelmet érdemel a tervezett árufor­galmi növekedés, amely sze­rint 1975-ben 40 százalékkal vásárolhat majd a lakosság többet, ami keréken 50 mil­liárd forinttal több az ez évi forgalomnál. De még ennél is fontosabb, hogy szinte min­den rétegnél előtérbe kerül­nek a magasabb életszínvona­lat képviselő cikkek, és ugyanakkor hozzájuthat a la­kosság olcsó cikkekhez is. Száz közül 70 családban hűtőgép Körvonalazta a miniszter a fogyasztás összetételében várható változásokat, amelyek mind az élelmiszer-forgalom­ban, mind az iparcikkek vá­sárlásában nagymértékben ki­fejeződnek majd. Csupán egyetlen példát említünk ,az általa felsoroltak közül. 1975- ben 100 közül 70 család ren­delkezik majd hűtőszekrény­nyel, azaz a jelenleginek több mint kétszerese. A fogyasztás változását jelzi, hogy miután a mezőgazdasági dolgozók jövedelme átlagosan elérte a munkásokét, a fogyasztásuk is egyre inkább azokéhoz vá­lik hasonlóvá. A nagyszabású lakásépítési program erőtel­jesen növeli a bútorok és más lakásfelszerelési cikkek iránti igényt. Az elkövetkezendő években sókan fogják kor­szerűsíteni otthonukat. Mind­ez nagy feladatot ró a keres­kedelemre. Ráadásul nagyobb lesz az egészen fiatal, de már keresettel rendelkező vevők aránya is. akik jobban köve­tik a divatot, s általában igé­nyesebbek. Nem kevésbé fon­tos, hogy a 3 millió munka­képes korú nők számára, akiknek 70 százaléka ugyan­csak kereső lesz, kellő meny- nyiségű felkész ételt, könnyén kezelhető ruházati cikket, korszerű háztartási gépet kí­náljon a kereskedelem, az úgynevezett második műszak megkönnyítésére. Ellátási problémáink Több felszólaló érintette még az életszínvonal és az el­látás szóban forgó kérdéseit, összefüggéseit. Kovács Antal, Vas megyei képviselő, me­gyei pártbizottsági első titkár a textilruházati ipar szem­pontjából; Gál Andrásné, debreceni képviselő, vállalati igazgató a háztartási munkát megkönnyítő gépek gyártói- nák, közelebbről a mosógép­gyártó Hajdúsági Iparművek­nek a szempontjából elemez­te a feladatokat és a lehető­ségeket. Gálné a vidéki, főleg a falusi dolgozó asszonyok gondjait enyhítendő javaslatot is tett, hogy a gépjavító állo­mások szabad kapacitásukat ne a gyáraktól vállalt terme­lőmunkával, hanem lakossági javító-szolgáltatással töltsék ki, hasonlóképpen a ktsz-ek is ségletek kielégítésével, ehhez viszont kapjanak, ha kell, adókedvezményt. A pénteki tanácskozás má­sik, minduntalan visszatérő fontos témájára mezőgazda­ság volt. Dr. Baskay Tóth Ber­talan Pest megyei képviselő, gödöllői egyetemi tanár, szin­tén a növénytermesztés, s ezen túlmenően a mezőgazdasági kutatás megváltozott körül­ményeiről szólt a parlamenti Szurdi István belkereskedelmi miniszter tanácskoz ásón, miközben élénk színekkel ecsetelte a gödöllői agráregyetem európai jelentő­ségét. Schullmann István, Fe_ jér megyei képviselő, ugyan­csak tsz-elnök, viszont a hús­termelés régen vajúdó, kü­lönben világszerte gondot oko­zó problémáit fejtegette, s olyan külföldi példákat idé­zett. amelyeknek szélesebb kö­rű megismerése lehetőséget nyújtana, hogy a mi mezőgaz­daságunkban is lényegesen olcsóbbá váljék a szarvasmar­ha-tenyésztés, mert jelenleg bizony rendkívül költséges. Lakatos András, Somogy me­gyei képviselő, főkertész, szin­tén a mezőgazdaságról szól­ván, reálisan ítélte a terv fej­lesztési irányzatát, viszont ké­véséi te a tervezett gépbeszer­zést, valamint a mezőgazdasá­gi szakemberképzésre szánt összegeket. Ötesztendős népgazdasági tervről lévén szó. természe­tesen ezúttan is többen fog­lalkoztak a beruházások gya­korlati • és közgazdasági kér­déseivel. A már említett Ko­vács Antal, Vas megyei képvi­selő az állattenyésztéssel kap­csolatos építkezések megfon­toltabb tervezését és szervezé­sét sürgette, Gál Andrásné a feldolgozó üzemek és az alap- anyaggyártók terveinek jobb összehangoláséit, dr. Udvardi Károlyné budapesti képviselő, üzemi párttitkár pedig — te­kintettel a gépkocsi-közleke­dés várható gyors növekedé­sére — a hazai gumiabroncs­gyártás szükséges bővítésé­nek megnyugtató megalapozá­sát tartotta kívánatosnak. Dr. Bodogán János, Veszprém me­gyei képviselő, megyei tanácsi vb elnök az építőipar és az építőipari árak, valamint a te- rületilég eléggé különböző épí­tési lehetőségek oldaláról szólt a beruházási tevékenységről. Voltaképpen szintén az építési, beruházási, fe­szültségeket elemezte dr. Pet­ri Gábor, szegedi képviselő, egyetemi sebész-tanár is, az egészségügy szemszögéből. Hat-hét milliárd forint érté­kű fejlesztést tesz lehetővé a terv, amelynek feltétlenül meg kell valósulnia. Az egészségügyi építkezések azon­ban, hangsúlyozta a proíesz- szor, hátrányos helyzetben vannak, hiszen korántsincs e téren olyan érdekeltsége az építőiparnak, mint más mun­kahelyeken. Meg kellene ta­lálni tehát a módját annak, hogy a kórház- és klinika­építés mégse szenvedjen hát­rányt. Említést tett a tárca beru­házási gondjairól Szurdi Ist­ván, belkereskedelmi minisz­ter is, hangoztatva, hogy még a jelentékenyen megemelt ke­reskedelmi fejlesztési össze­gek sincsenek arányban a for­galom várható növekedésével. Miután azonban — 17 milli­árd forintról lévén szó — a számítások szerint többre most nincs lehetőség, elsőren­dű fontosságú, hogy e hatal­mas összeget a lehető legha­tékonyabban használják fel. A hatékonyság' vezérelv Mert a hatékonyság, minta negyedik ötéves terv megvaló­sításának egyik vezérelve, szinte minden képviselő mon­danivalójában szerepelt. Dr. Szabó Kálmán, budapesti kép­viselő, közgazdász-professzor, felszólalásában szélesebb ösz- szefüggésben is megvilágítot­ta a kérdést, hangoztatva, hogy bármennyire nehéz is, mégis a kiemelt feladatok gyors megoldására kell össz­pontosítani az erőket, és ele­gendő erőforrás híján, vissza kell utasítani az egyébként fontos szükségletek kielégíté­sét célzó számos jogos beru­házási igényt. Azért kell visz- szautasítani, hogy a kiemelt feladatok gyors, gazdaságos megvalósításával, s az ezáltal elért nagyobb nemzeti jövede­lemmel később a pillanatnyi­lag elutasított feladatok is megoldhatók legyenek. Töké­letesíteni kell a beruházások szervezését, hiszen ha csak né­mileg is kevesebb lenne a be­fejezetlen építkezésünk, máris jóval kevesebb jogos igényt kellene elutasítani, egyszer­smind fejleszteni és korszerű­síteni kell az építési kapaci­tást is. Mindenképpen kulcs­kérdés ez, amit a tervjavaslat jól tükröz. A negyedik ötéves tervről folytatott tanácskozás az esti órákban fejeződött be, a vita szombat reggel folytatódik. Sümegi János tsz-elnök. me­gyénk képviselőjének felszóla­lását a 3. oldalon közöljük. többet foglalkozzanak e szük­Kádár János, Kállai Gyula és Nyers Rezső a Parlament üléstermében Losonczi Pál hazaérkezett Csütörtökön, a késő esti órákban Losonczi Pálnak, az Elnö­ki Tanács elnökének vezetésével hazaérkezett Kairóból, a Nasszer elnök temetésén részt vett párt- és állami küldött­ség. A magyar delegációval együtt érkezett Budapestre dr. Lubomir Strougal, a CSSZK kormányának elnöke, vala­mint Sz. Luvszan, a Mongol Népköztársaság Minisztertaná­csa elnökének első helyettese. A csehszlovák és mongol kül­döttség rövid budapesti tartózkodás után továbbutazott Kongresszusra készülünk As utolsó negyedév sikeréért Háromezer társadalmi munkaóra Ráadásként száz traktorfülke Ezekben a hetekben me- gyeszerte élénkül a szocialis­ta munkaverseny. Az MSZMP közelgő X. kongresszusa az az esemény, ami a termelőmunka egyre hatékonyabbá tételére, a még kihasználatlan belső tar­talékok feltárására készteti a vezetőket és dolgozókat, a ki­sebb és nagyobb munkahelyi kollektívákat. A legtöbb he­lyen ismét felülvizsgálják ter­veiket és vállalásaikat, hogy azokat mindenképpen teljesí­teni tudják és amennyire a lehetőségek engedik, újabbak­kal tetézzék meg. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében dolgoznak a Nógrád megyei Fémipari Vállalat dol­gozói is, akik elsőrangú fel­adatuknak az éves termelési tervek teljesítését és az ex­porthatáridők betartását tart­ják. Olyan körülmények kö­zött törekszenek erre, amikor számos akadályozó tényező nehezíti munkájukat, ame­lyekkel éppen a kongresszusi munkaverseny lendületével képesek megbirkózni. Hat szocialista brigád ver­senyez a gyárban a cím is­mételt elnyeréséért. A csak­nem százhetven szocialista brigádtag, köztük egy huszon­három tagú ifjúsági szocialista brigád a felajánlások egész so­rának eredményes teljesítésé­vel kívánja köszönteni a kongresszust. Csak néhányat említsünk meg: a Lenin-bri- gád, amely a centenáriumi ünnepségek alkalmával vette fel a nagy forradalmár, az el­ső szocialista állam megte­remtőjének nevét, a napi tel­jesítmények növelését vállal­ta. A kollektíva a Hajtómű- és Felvonógyár részére készít liftaknaajtókat. Vállalták, hogy ebből a termékből napi tizenöt helyett húszat állíta­nak elő. A Kilián-brigád sem éri be csupán a termelési tervek százszázalékos teljesítésével A brigád tagjai felajánlották, hogy a kongresszus tiszteleté­re átlagosan húsz százalékkal növelik teljesítményüket. Hogy mennyit jelent ez ter­mékbe átszámolva? Együtte­sen mintegy száz traktorfül- kével gyártanak többet, amellyel nagy mértékben hoz­zájárulnak az üzemi eredmé­nyek javulásához. Nem kis feladat hárul a Mező Imre szocialista brigádra sem. Az üzemet érzékenyen érintő be­vételi forrás: az export. A bri­gád éppen ezért az export­feladatok határidőben tör­ténő teljesítésével és az ex­porttermékek kifogástalan minőségével kíván jeleskedni. Ez magában olyan célkitűzés, amely — ha becsülettel eleget akarnak tenni vállalásuknak — valamennyi brigádtag erő­feszítéseit és tevékenységét kitölti. A többi brigád sem kö­zömbös szemlélője a versen­gésnek. A dolgozók nemcsak a termelésben igyekeznek helyt­állni, hanem az üzem fejlesz­téséből, gyarapításából is részt vállalnak. Az üzem húsz munkabrigádja csaknem há­romezer társadalmi munka­órát ajánlott fel. Az új festő­üzem építésénél már eddig többszáz társadalmi munka­órát dolgoztak, hogy az új lé­tesítményt lehetőleg még eb­ben az évben átadhassák rendeltetésének. A vállalások között szere­pel a gondos és körültekintő anyagfelhasználás, amelytől ebben az évben nyolcvan- ezer forint megtakarítást vár­nak. De a legfontosabb: a ne­gyedik negyedévi árbevételi tervüket 12,5 százalékkal, a termelést pedig 7,2 százalék­kal kívánják túlteljesíteni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom