Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)
1970-10-22 / 248. szám
Lakás vagy pince? (I.) alakítsunk, ■agy ne alakítsunk? A légkör egykettőre feszültté vált azon a lakógyűlésen, amelyet a városi tanács és az Ingatlankezelő Vállalat hívott össze a Pécskő utcád négyemeletes házak lakóinak résztvé- telével. Az egyetlen, napirenden szereplő téma nem új. Már egy évvel ezelőtt szóba került az az elgondolás, hogy ezeknek a házaknak földszintjén lakásokat alakít kd a városi tanács, illetve az Ingatlankezelő Vállalat. Mire kell a pince? A Pécskő utca jobb oldalán levő négy ház' közül három tanácsi kezelésben van, egy pedig szövetkezeti. Az Ingatlankezelő Vállalat felmérése szerint — a számításokat és adatokat az építési szakemberek is megfelelőnek tartják — házanként két-két, tehát ösz- szesen hat új lakást lehetne bennük kialakítani. A tervezett lakások körül csaptak össze az indulatok most is, csak úgy, mint egy esztendeje. Ezek a házak ugyanis szénfűtésre épültek annak idején. Később kazánokat helyeztek el minden házban, majd távfűtést kaptak az ott lakók. A széntüzelésű kályhákhoz nyilvánvalóan szükség van tüzelőre, ezért minden egyes lakó bérleményéhez kis pincerész is tartozik. Mivel eredeti rendeltetésükre nincsen szükség, használaton kívüli tárgyakat — tv- és hűtődobozokat, limlomokat —* őriznek a rekeszek. A lakók egy része ragaszkodik a pincéhez. Mondván, nekik arra mindenképpen szükségük van, őket senki ne akarja megrSvidfteni azzal hogy más célra használják fel ezeket a helyiségeket. Érvek helyett Nézzük a tényeket. Salgótarjánban pillanatnyilag háromezer jogos lakásigénylőt tartanak számon a tanács igazgatási osztályán. Negyvenegy család lakik jelenleg is életveszélyesnek nyilvánított lakásban. Hogy ez mit jelent, nem kell különösképpen magyarázni. De igazán csak az tudja megérteni, aki már lakott hasonló körülmények között. Több százra tehető a rossz, egészségtelen, szűk, meg nem felelő lakásban élők száma is. Elég elmenni a városi tanács vezetőinek egy-egy fogadónapjára. Ott pontról pontra, szépítés nélkül kirajzolódnak azok a gondok-bajok, amelyek számtalan családnak szinte megoldhatatlan problémát jelentenek. A tanács szívesen adna lakást minden rászorulónak, a nincsből azonban nem lehet osztani. Ezek olyan realitások, amelyekkel számolnunk kell. A Pécskő utcai házakban hat új lakást lehet kialakítani. Ha a számokat nézzük, valóban nem sok. De ez annyit jelentene, hogy hat családnak otthont, tudtunk adni. Lássunk néhány példát. A negyvenegy közül hármat. S. J. Salgótarjánban, a Hajek Rezső u. 22-ben egyetlenegy padlásszobában lakik feleségével és három gyerekkel. Nem kell részletesen ecsetelni a körülményeket, hogyan. Kérvényük több, mint hét esztendeje benn vám a tanácson. Jogos lakásigénylők, ehhez nem férhet kétség. Eddig sajnos, még nem került rájuk a sor. Taijáni mozaik Szavak és tettek A minap különböző szakemberek és más hozzáértők bevonásával, hasznosnak ígérkező megbeszélés volt a Karancs egyik félemeleti helyiségében, örülhetett a résztvevő annak hallatán, hogy mi minden lesz. Például magasabb színvonalú lesz a kiszolgálás. Mit értsek ezen? A szalvétán a számok nyomasztó súlya alatt pihegő számla ezután nem alpakka tálcán, hanem külön e célra gyártott damaszt szalvétával letakarva, vésett ezüst tálcán tálaltatik a vendég elé? Jöhet, várjuk. Lesznek kisvendéglők itt, ott és amott. Valóban szükség van ilyenre Tarjámban, hogy ne csupán két vagy három vendéglő egyed uralkodj ék. Igen, legyen konkurrencia, hogy lehessen válogatni, hova üljön be a vendég. Juliska nénihez, aki remek halászlét főz, Mariska nénihez, akinek pörkölt- je utolérhetetlen, vagy Bözsi nénihez-e, akinek almásréte^e után mind a tíz ujját megnyalja, aki megkóstolta. Ilyen kisebb „vendéglátóipart egységekre” (jaj, csak ne ez legyen a nevük!), valóban szükség van ebben a feltörekvő városban. Öh, de nincs vége! Lesz bár is, sőt két bár is. Megfordítom a közmondást: legyen kövér, ha lúd. Ismerve Tarján éjszakai életét, azon tűnődöm, miből fog közülük egy is megélni. Mit fog nyújtani azon kívül, hogy az árak előreláthatóan drágábbak lesznek, mert ezen a megbeszélésen arról nem esett szó, hogy műsort is adnak, ahogy az egy igazi bárhoz illik. Mindenesetre már most bejelentem: rám ne számítsanak! .... Lesz tnég sok minden a megyében is — remélem nem követek el indiszkréciót, ha megemlítem —, lesznek vendéglők, lesznek presszók és ahogyan ezen a megbeszélésen elhangzott, minden szép lesz, minden jó lesz és bizonyos, hogy mindenre, amit ezzel kapcsolatban ígértek, szükség -r- van. Adja az ég, hogy így legyen. De mi van ma? Csütörtökön. 15-én este, vacsoraidőben — ha ráállok — egyes-egyedül nekem húzta volna a cigány a Karancs éttermében, mert rajtam kívül nem akadt vendég. Átmentem a presszóba. Gyenge negyedház volt, s hideg, mint egy jégveremben. A körülbelül száz ülőhelyre berendezett „üzemegységben” egyetlen felszolgáló futkosott. A zenekar unatkozott, inkább televíziót nézett. Amikor mégis játszásra szánta magát, egy magánénekesnő elégítette ki saját ambícióját, és próbált megbirkózni a gyér számú közönség közönyével. Viszont helyén trónolt a ruhatárosnő, egy szál kabátomat őrizgetvén. A három WC-kagyló közül kettő csúrgásig teli szennyes, bűzös folyadékkal, a harmadik csöpögött, folyt, alul tócsává terpeszkedett a vize. A mosdókagylóban piszkos, szappanos lé. Lehet, hogy ez a csütörtök „különleges vüágcsütörtök” volt, míg máskor — ahogy mondják — egy gombostűt nem lehet leejteni a túlzsúfoltságtól. Ilyenkor mindenki ott van. legtöbben olyanok, akikre semmi szükség ... Mégis mondom: Tarjánban nem azon kell a fejet törni, hoay ki ne jöjjön be. hanem sokkal gyakrabban azon. kit lehetne még becsalogatni. Ez azonban már a szakemberek dolga, válogassák meg ők, s töltsék meg száz ügyes ötlettel ók a helyiségeiket. Remélem, erre is sor kerül. — kussinszky — 4 NÓGRÁD - 1970. október 22., csütörtök Vagy egy másik. B. I.-né a Béke úton albérletben lakik két kisgyerekkel. Egyedülálló anya, ő tartja el a gyerekeket. Évek óta albérletben van, jelenleg egy szobában és nyárikonyhában — ötödmagával. Ugyanis a főbérlő és unokája ugyancsak ott él. Talán egy fokkal még rosz- szabb helyzetben van P. Gy. és családja a Bajcsy-Zsilinszky úton. Életveszélyesnek, nyilvánított rozoga kis épületben húzódik meg a család. Még fűteni is alig lehet. A falak repedezettek, olyan szerkezeti hibákkal, hogy már nem is lehet javítani. Ezek a tények. Arra nincsen szükség, hogy elmondjuk, mit jelentene ezeknek a családoknak egy lakás. És as új hasak? Mielőtt az érveket és ellenérveket felsorakoztatnánk, valamit tisztázni kell. Ma már nemcsak Salgótarjánban, hanem az egész országban úgy építik a,házakat, amennyiben, azok táv-, vagy gázfűtésesek, hogy az alagsorban közös tároló-, illetve gyermekkocsimegőrző helyiségeket alakítanak ki. Ide helyezhetik el a lakók a felesleges holmikat. Azt hiszem senkinek nem jutott még eszébe — és a jövőben sem kerül rá sor —, visszautasítani egy lakást, csak azért, mert nincs külön pincéje. A felmérések szerint a Pécskő utcai épületekben az átalakításra százötven négyzetméter áll rendelkezésre. Ennek a területnek mintegy a feléből lennének a lakások, a többi pedig megmarad a lakóknak tárolókamrának, illetve gyermekkocsi-megőrzőnek. A pontos, norma szerinti adatokat figyelembe véve egy- egy lakóra még mindig nagyobb terület jut, mint amit az előírások megszabnak. Mindenképpen leszögezhetjük, hogy amikor háromezer család vár lakásra, kihasználatlanul hagyni a lehetőségeket, és nem megtenni mindent újabb lakások kialakítására, felelőtlenség. Sőt, tovább megyek. Azoknak a szemszögéből nézve, akik életveszélyes, nedves, egészségtelen, szűk lakásokban Jaknak, egyenesen vétek. Csatai Erzsébet Devlin szabad Szerdán kiengedték börtönéből Bernadette Devlin képviselőnőt, a brit parlament legfiatalabb tagját, akit izgatás vádjával hat hónapi szabadságvesztésre ítéltek London- rerryben a tavaly lezajlott véres zavargásokat követően. A börtönben tanúsított „jó magaviseleté” miatt tekintettek el attól, hogy letöltse büntetésének hátralevő két hónapját. Másfél milliós haszon Évről évre gyarapodik, többet fizet tagjainak a drégely- palánki Szondi Termelőszövetkezet. A közös vagyon értéke több mint 22 millió forint és a tagok átlagos jövedelme meghaladta már tavaly a 23 és fél ezer forintot. Ez jóval több, mint a megyei átlag. A közös gazdaság fő jövedelemforrása a bogyós gyümölcs-termesztés. Az idén a tervezett 8 millió helyett több mint 9 millió forint jövedelmet hozott. Erre alapították a szomszédos szövetkezetek — Hont, Ipolyvece és Drégelypa- lánk — a gyümölcsfeldolgozó üzemet. A társulás tiszta jövedelme másfél millió forint. A termelőszövetkezetnek e- mellett fafeldolgozó üzeme és jól működő építőbrigádja is van. Az építők évente mintegy ötmillió forint értékű munkát végeznek. Kő, fahasábok, elhasznált gumiköpenyek, mészpor. A kemencét begyújtották, ontja a füstöt a nagybátonyi falu végén. Itt termel Farkas Simon, megyénk egyetlen mészégető kisiparosa. — Valamikor faszenet égettem, akkor még sok volt a generátoros motor. Azóta messet égetek. Olyan szakma ez, amiből meg lehet élni, de nem lehet meggazdagodni — mondja a mészégető, majd így folytatja: — Megpróbálhatja ezt más is, de aki nem tudja a módját, úgyis hiába csinálná. A kő Felnémetből vagy Felsö- tárkányból jön vasúton. Ott égettem a meszet, 13 éve meg itt. Egy kemencébe 200 mázsa követ berakunk és égetASZÖDY JANOS: A KRIMINALISZTIKA feala^dOs TÖRTÉNETE A rendőrség, az igazságszolgáltatás és a bűnözés Az Interpol tagországaiban fokozódik a bűnözés. Az ütem országonként változó, de a statisztikák mindenütt erre mutatnak. Egyenesen döbbenetesek az Amerikád Egyesült Államokból érkező adatok: a bűn- cselekmények száma alig hét év alatt 1960 és 1967 között, csaknem megkétszereződött. Ebben az időszakban a lakosság szaporulata mindössze tiz százalék volt, ami azt jelenti, hogy a bűnözés a népszaporulatnál kilencszer gyorsabban nő. Az FBI jelentései szerint az USÁ-bam 1967 során minden harminc percben meggyilkoltak valakit, minden 19 percben erőszakot követtek el, minden 2,7 percben egy rablást, minden 20 másodpercben egy betörést, minden 30 másodpercben egy gépkocsilopást követtek el és így tovább. A szándékos emberölések száma 1967-ben elérte a 12 700-at (1960-ban 8000 volt), a sebesüléssel járó fegyveres támadásoké pedig 231 800, ami körülbelül ötszöröse a japán és franciaországi, s hétszerese az angliai bűnözésnek. A nyugat-európaá kriminalisták általában nem látnak okot az aggodalomra, mert náluk a bűnözés növekedési üteme távolról sem közelíti meg az Amerikában már rég elért kritikus színvonalat. Az Interpol embereit viszont két- ségbeejti ez az önmegnyugtatás és türelmüket veszítve kemény kifejezésekkel hívják fel a figyelmet „az európai gengszterizmus áradatára”, mint ténylegesen létező, fenyegető jelenségre. Az európai krimioalisták és kriminológusok nyugalma valóban érthetetlen, hiszen az európai és az amerikai bűnözés támsaMásodik helyre ssorulnak-e a Volkswagen Művek ? IN agy óbb termelékenység — Kisebb létszám Nemcsak az autóipar berkeiben, hanem a lakosság körében is egyre gyakrabban beszélnek arról, hogy a két'nagy európai autógyár, az olasz FIAT és a francia CITROEN- csoport tervezett házassága veszélybe hozhatja a Volkswagen Műveknek eddig vitathatatlan első helyét Európában. Tény az, hogy a két cég 1969-ben összesen egymillió 965 ezer személy- és tehergépkocsit gyártott, ami 60 ezerrel több mint a Rajnán, illetve az Alpokon túli konkurrencia termelése. Feltéve, hogy a termelés aránya 1970- ben sem változna meg a „FIAT—CITROEN” az autógyárak világlistájának a harmadik helyére nyomulna előre a General Motors és a Ford mögé, ahol ma a VW áll az amerikai Chrysler (1,56 millió gépkocsi) előtt. A Német Szövetségi Köztársaságban a Volkswagen-Mű- vek elsősége továbbra is vitathatatlan marad. 1969-ben 19 százalékkal, szinte 14 milliárd márkára emelte forgalmát és az idén minden valószínűség szerint további jelentős emelkedésre lehet számítani. A Volkswagen -Művek 1970-re tervezett forgalma 16 milliárd márka. A német gazdasági élet többi forgalomi milliárdosai csak messze a VW Művek után következnek. Ha az ember összehasonlítja egymással az első ötven német iparvállalatot, (amik mind egymilliárd márkánál nagyobb forgalmat bonyolítanak le évente), úgy kitűnik, hogy a hatalmas Volkswagen az 1969-es fellendülési évben számos azonos vonással rendelkezett, mint a szövetségi köztársaság iparának kisebb óriásai. Ide tartozik például a forgalom gyors emelkedése. Míg az említett ötven nagy- vállalat emelkedési rátája 21 százalék körül mozgott, az országos átlag mindössze 15,5 százalékot tett ki. Természetesen szerepet játszanak itt az áremelkedések, a vállalatok fúziói és hasonló koncentrációs folyamatok is. de ugyanakkor a termelékenység is növekedett az NSZK-ban mint ez legalábbis a forgalom és a foglalkoztatottak számának arányából leolvasható. Az automatizálás, racionalizálás és a meohanizálás járult hozzá, hogy az ötven legnagyobb német vállalatnál a foglalkoztatottak száma 1969-ben csak 11 százalékkal növekedett; — ez mindössze a fele a százalékban kifejezett forgalom növekedésének ugyanebben az időszakiban. A mészégető jük 50—52 órán keresztül. Nyáron könnyebb, azután meg jó fával is előbb kész mint a hitvánnyal. Ha kiég, azonnal szállítani kell. Tartani nem lehet, nincs raktár. Most táviratoztam Lucfalvára meg Ecsegre, hogy mikor jöhetnek a mészért. Magánosoknak dolgozom. Korábban vállalatok is vásároltak tőlem. Ügy mondják, maszektól mostanában nem vehetnek. Nem tudom, miért? Van iparom, ami adót kivetnek rám, azt megfizetem. Nincs hátralékom. Aki jön megrendeléssel, annak égetünk. — "A kő. meg # msüt pénzbe kerül. A fát az erdészettől vásároljuk. Két ló van, a gyerek azokkal jár a fáéH és fuvaroz is, ha van rá idő. Azokat is etetnünk kell. A 200 mázsából 95—100 mázsa mész van. Marad a munkadíj. Itt egy kis bérleményben lakunk az asszonynyal, gyerekkel, mert a ház Hevesben van. Majd egyszer oda is hazatérünk — mondja a mészégető. A boksakemence egyre szürkébb füsttel pipál. Már a méterfát is elnyeli. Égeti a meszet. Mivel az építkezésnél az az igazi, ha az ember maga olthat, a környékről sokan keresik Farkas Simon kemencéjét. B. J. dalim gyökerei ugyanazok, a nemzetközi bűnözés pedig szintén csak a polgári társadalmi rend feltételei közepette fejlődhetett ki. Az Interpol munkatársai tehát a tényleges helyzetet veszik számba, amikor a tagállamokhoz intézett felhívásaikban hangsúlyozzák: mindent el kell követni „a nemzetközi bűnözés rohamosan felívelő görbéjének megfékezésére”. A társadalmi egyenlőtlenség, a lakosság egyes rétegeinek a nyomora, a törvények fogyatékosságai, illetve az ügyvédek visszaélései e törvények gyengeségeivel, a nagyméretű korrupció, a hagyományos erkölcsi értékek hanyatlása, a bűnözés bizonyos formáival — szerencsejátékok, prostitúció — szembeni elnéző magatartás, a szekszuális ráhatással megvalósított visszaélések, a társadalmi berendezkedés, amelyben a siker mértéke a gyors meggazdagodás bármi áron, a negatív társadalmi mintaképek, vagyis a gyors meggazdagodáshoz vezető törvénytelen módszerek népszerűsítése — íme, csupán néhány a polgári társadalom bűnözést szülő tényezői közül. 1887-ben jelentek meg George W. Wallingnak, \a New York-i rendőrség főfelügyelőjének emlékiratai, amelyek rendkívül tisztánlátással világítanak rá a fokozódó bűnözés társadalmi vonatkozásaira az USÁ-ban. Így például a korrupt politikusokról szólva, Walling megállapítja: „Mindaddig, amíg az effajta politikusok befolyást gyakorolhatnak a rendőrségre, korrumpálják és megbénítják annak gépezetét, amelynek pedig a polgárok tulajdonát és becsületét kellene védelmeznie. .. Nálunk minden lehetséges. Ennek ellenére, lehetetlennek tartom, hogy egy milliomost felakasszanak, még ha szörnyűséges gaztettet követett is el. Azok közül, akiket a mi nemzedékünk élete során felakasztottak, egy sem rendelkezett pénzzel, sem pedig politikai barátokkal.. .* És az, ami csaknem egy évszázaddal ezelőtt érvényes volt, ma is maradéktalanul érvényes. Mégpedig jóval nagyobb arányokban. „A nagy üzletemberek ma Amerika legnagyobb szélhámosai — írta W. Z. Foster 1950-toen. — Borzalmas bűntetteket követnek el, de az ügyvédek egész serege védelmezi őket, ezért majdnem lehetetlenség börtönbe juttatni valamelyiküket. Minél szegényebb egy társadalmi osztály minálunk, annál több képviselője van börtönökben, jóllehet a bűnözés aránya alacsonyabb náluk, mint a gazdagók körében.” 1966 júliusában Charles Whitman amerikai főiskolai hallgató miután meggyilkolta édesanyját és feleségét, felment az egyetem tornyába, s onnan célba lőtt a járókelőkre. Tizenöt embert megölt, harmincnégyet pedig megse- •besített. Whitman eddig az elmezavar legkisebb jelét sem mutatta. Barátai, tanárai, rokonszenves, tehetséges és iókedvű ifjúnak tartották. Whitman tehát ép eszű gyilkos volt. Annak a tragikus napnak a reggelén Whitman egész fegyvertárat cipelt' magával a toronyba: három karabélyt. három pisztolyt, egy vadászfegyvert és három kést. Hogyan jutott hozzájuk? (Folytatjuk)
