Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)

1970-10-17 / 244. szám

-"'T~—hr­Közös összefogással tovább él a bánya Leáll, véglegesen felszámol­ják a régi Király-tárót. Ez a terv a köztudatban szerepelt, és így tudták az ott dolgozó bányászok is. — A szénre szükség van, kell a vízválasztói erőműnek. Kérdés, hogy ezt a szenet honnan lehet gazdaságosabban kitermelni. Átcsoportosít­sunk-e, vagy a meglevő mun­kahelyeken erősítsünk? Mi erről a szocialista brigádveze­tők véleménye? Valahogy így tette fel a kérdést Laczkó Ist­ván főmérnök, a nógrádi szénbányák szénbányászati osztályának vezetője, szeptem­ber elején. A szocialista brigá­dok megbeszélték a lehetősé­geket és vállalták, hogy bizto­sítják a kért szenet. Király- és Margit-táró közösen, na­ponta 30 vagonnal küld fel­színre. Ahogy általában Ionul szo­kott, Király-tárón is megla­zult augusztus végén a mun­kafegyelem, hiszen az emlpe- reket túlságosan lekötötte a jövő gondolata. Ki, hova ke­rül? Jó néhánynak már a nyugdíjazását intézték. Mások még nem tudták melyik bá­nyában folytathatják majd a munkát. Király-táró . eléggé akadozva, naponta csak hét­nyolc vagon szenet termelt. Azóta sokat változott a hely­zet. Angyal Vilmos 21 tagú szocialista brigádja szállítja a felszínre kamrafejtésből Ki­rály-táró szenének zömét. Van még egy másik brigád is, Boros András vezetésével, akik előkészítő munkát végeznek, és ha mód van rá, ók is kamra­fejtésen dolgoznak. Jóformán ez a harminc ember termeli ki napról napra ma már a mintegy 15 vagon szenet. ■ — Egész évre megtettük felajánlásunkat már január­ban — mondja Angyal Vil­mos brigádvezető. Eddig si­került 108 százalékos átlagtel­jesítményt elérni, de legutóbb már 113 százalék volt a bri­gáderedmény. Nem mondom, jól alakultak a bérek is. Az egy műszakra eső vájárkereset 159 forint volt szeptemberben. Az idei évfordulók sokat je­lentettek a munkaversenyben. A brigád tagjait az is meg­nyugtatta, hogy akik más bá­nyákhoz, más munkahelyekre kerültek, mind megtalálták számításukat. Szeptember elején pedig, amikor megtud­tuk, hogy még a jövő év már­ciusáig nem számolják fel Ki­rály-tárót, ez újabb lendületet adott a munkához. Jó a kap­csolatunk az előkészítő bri­gáddal, és az iparosokkal is. A széntermeléshez új anyag­ként csak fát viszünk be, ami a biztosításhoz kell, a többi anyagot a már felszámolt bá­nyáktól kapjuk. Csúszdával és kaparószalaggal dolgozunk. A mi körülményeink között; ez a legkorszerűbb módszer, mert egy felszámolás előtt álló bá­nyába már nem érdemes na­gyobb anyagi erőket befektet­— Jó a kapcsolatunk a szomszédos Király-táróikkal is, ahol Világosi József bri­gádja dolgozik hasonló kö­rülmények között, mint mi. Nálunk jobb a széntelep, viszont állandóan ott van a tűzve­szély. Törődünk egymással, olyannyira, hogy néha még közös látogatást is teszünk, hi­szen a célunk is közös. Ha az egyik helyen valami miatt ta­lán gyengébben megy a ter­melés, akkor a, másik brigád pótolja. Ügy érzem, nem kell szégyenkeznünk. Amit leg­utóbb kértek tőlünk, azt igyekszünk becsülettel teljesí­teni — mondja Angyal VU­Az Angyal-brigád az idei év eredményei után már az arany plakett várományosa. A brigádvezetőnek 35 évi föld alatti munka után már kezé­ben van a nyugdíjazási papír. Még nem megy. Együtt bú­csúzik majd a bányászkodás­tól Király-táróval. Amíg ott termelés lesz, addig dolgozni szeretne. Így vannak ezzel a többiek is, akik utána majd más területre kerülnek. A télen azonban még itt lesz szükség munkájukra. Legutóbb, vasárnap is ter­meltek, mert az erőműnél fogytán volt a szén. Hatan, hatvan csille szenet raktak meg a vasárnapi műszakban, és így hétfőn reggel nem volt szánhiány áz erőműnél. Há­rom szakban dolgoznak. Az egyikben Angyal Vilmos, a másikon Kiss Imre, illetve La­kottka Károly a szakvezető. Mindig a föld alatti kitérőben váltják egymást, hiszen a vil­lamossal négy-öt perc alatt a munkahelyen vannak. A brigádnak van még egy eré­nye. 1967-ben volt utoljára baleset, azóta balesetmentesen dolgoznak. Ahogy mondják, a bányával együtt, kiváló ered­ményekkel szeretnének bú­csúzni majd a jövő év márci­usában. 4 A kongresszusra készülőd­nek Király-tárón. Eredménye­ik méltóak is ehhez. Laczkó István véleményét kértük; mennyiben valósultak meg a szeptember elsején kötött meg­állapodások? A következőket mondta: — Igazán elismerés illeti az Angyal-brigádot, mert eddig nemcsak maradéktalanul tel­jesítették amit vállaltak, ha­nem még többet is adtak. Re­méljük, így lesz ez a jövő­ben is. B. J. Tv-el®ze!es Kép a „Világirodalmi Magazin” műsorából. (A Tv október 25-1, va­sárnapi programjához!) Ratholdas rózsákért. Pén­tek (20.00) tv-film a buda­pesti művészeti hetek mű­sorsorozatának bemutató­jaként. A költő Babits Mi­hály prózai müvét — egy fiatalkori novellát — dolgo­zott át a tv-film rendezője, Ranódy László, amely a szá­zadfordul ó idején, egy kép­zelt kisvárosban — Gádoro­son — játszódik. A gúnyo- ros alaphangú történet a korabeli vidéki társadalmat mutatja be egy vőlegény- fogási akció keretében) Meg­jelenik ugyanis a városban egy szépreményű, fiatal kez­dő tisztviselő, Gruber Fe­renc, aki a lányos mamák ideálja lesz s megindul a fiú utáni hajsza. Akkoriban hamar és viszonylag fiatal korban nyilvánították vén- - lánnyá a hajadonokat, az ügy tehát sokaknak vált sürgőssé. A lányos mamák kétségbeesett eszközökhöz folyamodnak, s mivel Gru­ber Franci meglehetősen gyáva, sunyítva hagyja ma­gát sodortatni, s így már- már sikerül a befogására in­dított vadászakció, míg vé­gül megszökik a nász elől. A cím képletesen is utal a rózsakertre — s valóságosan is szerepet kap a történet­ben. (A nagytétényi rózsa­kiállításon vették fel a film néhány jelenetét.) A fősze­repet Tahi Tóth László ala­kítja, rajta kívül még lát­hatjuk többek között Tol- nay Klárit, Drahota Andre­át, Páger Antalt, Kovács Károlyt. Világirodalmi magazin. (Vasárnap, 20.05.) A világ- irodalmi magazin ezúttal műsorra kerülő darabjait Szőllőssy Klára fordította. Műsorra kerül Csehov: A kóristanő, Salinger: Ficánka bácsi Connecticutban, Colli­er: Mary Koroveszisz: Az eljárás, Mansfield: Peacock úr napja és Csehov: A do­hányzás ártalmasságáról cí­mű művének tv-változata. A főbb szerepekben: Páger Antalt, Ruttkay Évát, Mádi Szabó Gábort, Avar Istvánt, Somogyvári Rudolfot, Béres Ilonát, Szemes Marit és Dómján Editet láthatjuk. Tudják a mamák A Magyar Közlöny 86. száma ismerteti a csecsemőkelen gye - segélyről szóló SZOT-szabály- zatot. Mint ismeretes, egy korábbi kormányhatározat 1971. ja­nuár 1-től megszünteti az in­gyenes csecsemőkelengye ter­mészetbeni juttatását, s e- helyett csecsemőkelengye vá­sárlására 400 forint készpénz­segélyt rendszeresít. A mos­tani SZOT-szabályzat rendel­kezés szerint gyermekenként a 400 forintos csecsemőkelen- gye-segély annak a szülőnek jár, aki a betegségi biztosítás keretében orvosi gyógykeze­lésre jogosult és terhességé­nek ideje alatt háromszor, koraszülés esetén pedig leg­alább egyszer terhességi or­vosi vizsgálaton részt vett. A csecsemőkelengye-segélyt társadalombiztosítási igazga­tóság (kirendeltség, kifizető­hely) folyósítja. Különös méltánylást ér­demlő esetekben, például akinél ez a szociális helyzet vagy a sok gyermek indokolja, olyan szülőnő is kaphat cse­csemőkelengye-segélyt, aki betegségi biztosítási szolgálta­tásokra egyébként ném jogo­sult. Ilyen esetben a lakóhely szerint illetékes városi (kerü­leti. községi) tanács végrehajtó bizottságának javaslatára i társadalombiztosítási bízott ság adhat engedélyt a esecse- mőkelengye-segélyre. Az ilyen segélyt egyébként a szülés után folyósítják. Aki anyasá­gi segélyre jogosult, annak a kétféle segélyt együtt kell ki fizetni. Arcok—közelről n mernSk-parttítkűr — A jelölő bizottság azért ajánlja Valkár Béla üzemve­zető mérnök elvtársat az alap­szervezet párttitkárává, mert a vezetőségben eddig betöltött funkcióját a két év alatt na­gyon becsületesen ellátta. A párttagság véleménye alapján is úgy ítéljük meg Valkár elv­társ eddigi munkáját, hogy mindig a párt politikájáért, a dolgozók érdekében tevékeny­kedett. Szeretnénk hatéko­nyabbá tenni pártalapszerve- zetünk munkáját, amihez fel­tétlenül minőségi cserére van szükség. Üzemünk új, és fej­lődik, igényeljük a kommunis­ták helytállását, példamutatá­sát. A jelölő bizottság — is­merve a tagság véleményét, állásfoglalását —•» azt java­solja a vezetőség-választó tag­gyűlésnek, hogy a szavazó­listára Valkár Béla elvtársat, mint titkárt vegyük fel. Így lehetne summázni azt az indokolást, amivel az EL- ZETT Fémlemezipari Művek szécsényi gyáregységének p_árt- alapszervezeténél a jelölő- bizottság elnöke a Valkár Bé­la üzemvezető mérnökre tett javaslatot előterjesztette. A választás eredményében azt hiszem, senki sem kételkedhet: az alapszervezet titkárává egy­hangúlag Valkár Bélát vá­lasztotta a tagság. *­— Rendben van, bemutat­kozom a NÖGRÁD olvasóinak — adja kérésünkre a választ. — Édesapámat Balassagyar­maton és környékén sokan is­merik. Pedagógus. Jómagam talán otthon, még inkább a baráti körben, főképpen pedig az egyetemen, mint kiszes ak­tíva ismerkedtem a párt po­litikájával. ötödéves egyete­mista voltam, amikor elje­gyeztem magam a párttal. Ott, ezerkllencszázhatvanöt- ben kértem a tagfelvételemet. Azóta vagyok párttag. Először áz ifjúsági mozgalomban, a KISZ-ben dolgoztam, legutóbb két évig, már a pártalapszer- vezet vezetőségi tagjaként te­vékenykedtem. Még valamit magamról. Most huszonnyolc éves vagyok, szombaton, ok­tóber tizenhetedikén lesz az esküvőm. Eddig Balassagyar­maton laktam, most felesé­gemmel ide, Szécsénybe költö­zöm. A beosztásom? Üzemve­zető mérnök vagyok, s ennék a gyáregységnek pártalapszer- vezeti titkára. Mind a kettő nagyon felelős poszt. Egyik he­lyen a termelést kérik szá­mon, a másikon a politikai munkát. — A kettő; az üzemvezető- mérnöki és a pácttitkári be­osztás mennyire egyeztethető össze? — kérdezem. — Nagyon könnyen. Meg­ítélésem szerint a kettő el sem választható egymástól. Politi­kai munkát végzünk akkor, ha jól, gazdaságosan terme­lünk, s akkor is, ha a gazda­sági munkákhoz az emberek, a párttagok politikai segítségét kérjük. Ügy érzem, hogy ez nálunk, mint egy új, és fej­lődő gyáregységnél szinte nél­külözhetetlen. Igaz. mint mű­szaki vezető ugyancsak el vagyok foglalva. Így igaz! Üzemünk új, de régi gépekkel — akár a lakatszereidénél, akár a pántműhelynél. Most egy új, tíz, majd később ti­zenegy gépsorból álló auto­mata rendszeren dolgozunk. A végleges átvétel után Sopron- oól kapunk úgynevezett hosz- szúpántgépeket. Gyártunk és szerelünk, ugyanakkor gondos­kodunk az új gépek kiszolgá­lószemélyzetéről is. Ez el­foglalja az embert, a műsza­kit, az üzemvezetőt. Ezek mel­lett arra törekszünk, hogy egy „ütőképes” pártszervezetet hozzunk létre. Érthető tehát, amit mondtam: a két felelős beosztás nem választható el egymástól. — A gazdasági vezető előtt egyértelmű tehát a feladat. S mit tervez a párttitkár? — faggatom Valkár Bélát. — Szervezettebb pártéletet teremteni! — hangzik a hatá­rozott válasz. — Tennivalónk bőven akad. Alapszervezetünk huszonhat tagot számlál. Meg­ítélésem szerint ez kevés, de erről még később szólok. Sze­retnénk, ha alapszervezeti éle­tünk nem csak formális lenne, nemcsak ünnepelnénk, hanem ml, párttagok, a munkában is az élen járnánk. A most meg­választott öttagú vezetőségből ketten még újak beosztásuk­ban. A régiek viszont azt ígérték, segítenek nekünk. Az első teendő — már említettem, hogy szervezettebb életet hoz­zunk létre. A következő lépés az lesz, hogy segítsük párt­tagjaink és párton kívüli dol­gozók politikai képzését. Mi­nőségi változást szeretnénk el­érni az emberek gondolkodási módjában is. Ehhez pártokta­tási és TIT-tanfolyamokat szervezünk a gyáregységen belül, megerősítjük a KISZ- alapszervezetet, a nőbizottsá­got. Ez utóbbira különösein nagy szükség van, mert dol­gozóink nagy százaléka nő, s a jövőben még többen lesznek. Az asszonyok és a fiatalok po­litikai életbe való bevonása fontos tennivalónk. Brigádo­kat szervezünk közülük, hogy a versenyszellem kialakítása mellett a kollektív szellemet is erősítsük. Szeretnénk előbb­re lépni a pártépítésben is. Az utánpótlást elsősorban a fia­talok és a nők közül várjuk. Ami pedig még fontos meg­ítélésem szerint, hogy elsősor­ban az alapszervezet vezető­ségének munkáját tegyük szer­vezetté, mert az eddig inkább csak formális volt. A kitűzött feladatokat csakis így valósít­hatjuk meg. Komoly, megfontolt szavak ezek. Nagyszerű elképzelések, ám, valóra váltásuk nem lesz könnyű. Azért sem, mert > a szécsényi gyáregységben dol­gozók igen nagy része csak most ismerkedik a kollektív élettel. — Ismerem ugyan a párt- munkát, de az az érzésem, hogy még nem nőttem bele úgy, ahogy tőlem elvárják. A termelésben, az irányításban, a szervezésben inkább jártas vagyok, mint a párttitkári te­endőkben. Idő kell ahhoz, hogy ezt a munkát is megis­merjem. Hiszen még most is munka közben jövök rá, hogy mi mindent, s hogyan kell el­végeznem. A tagság bizalma azonban kötelez... 4­Valkár Béla most kettős poszton vállalt kettőzött fele­lősséget. A kollektíva, a párt­tagság, s személyes életében önmaga, s felesége előtt, aki­vel most kötött házasságot. Mit lehetne mindehhez szív­ből kívánni? Teljesítse be­csülettel mindazt, amit vál­lalt. önmaga, családja és a társadalom javára. Somogyvári László Árkedvezmény nitrogén­műtrágyára A mezőgazdasági nagyüze­mek az év első kilenc hónap­jában több mint hárommillió tonna műtrágyát vásároltak, ami rekordot jelent. Az üze­mek összesen 410 ezer tonná­val több talajerőpótló anyagot használtak fel a tavalyinál. A kínálat is jobban megfelelt az igényeknek, mint egy évvel ezelőtt, bár kálisóból az elmúlt hónapokban sem tudták kie­légíteni a szükségletet. Az elmúlt 2 hónapban a mezőgazdaságban eléggé ritka eset adódott: a nagyüzemek egyre-másra mondják vissza a korábban megrendelt műtrá­gyát, elsősorban a nitrogén talajerőpótlót. A gazdaságok ugyanis még nem ismerik pontosan az idei termésered­ményeket és anyagi bevételeik alakulását, minden bizonnyal ezért tartózkodnak a vásár­lásoktól. Az AGROTRÖSZT a mezőgazdasági üzemek va­sa rlóerő-igon d j ai naik eny h í tésé- re október 1-től alkalmi árked­vezménnyel kínálja a nitrogén- műtrágyát. A gazdaságok az év végéig 15 százalékkal ol­csóbban juthatnak hozzá a fontos vegyianyaghoz. (MTI) Új fiókkönyvtár Salgótarjánban Üj fiókkönyvtár kezdte meg működését a napokban Salgó­tarjánban. A megyei Balassi Bálint könyvtár fiókintézmé­nyét a flámán Kató utcában nyitották meg. A helyiségbe új berendezés került, s jelen­leg mintegy ezer kötet áll az olvasók rendelkezésére. A megyeszékhelyen jelenleg hat fiókkönyvtárat tart fenn a megyei könyvtár. Az első na­pokban az új könyvtárba több mint húszán iratkoztak be. Borsos Ferenc tiszteletdíjas könyvtáros kedden és pénte­ken kölcsönöz 17-től 19 óráig. A könyveken kívül az érdek­lődők hírlapokat és folyóira­tokat is olvashatnak, nyolc újság és folyóirat között vá­logathatnak. A szalmakalapos A hirtelen jött reggeli hidegben, az emberek fázósan, összekucorodva siettek az utcán, szidva a csípős szelet, ösz- szefogták az átmeneti kabátot, hogy minél kevesebb helyet találjon az alattomos légáramlás. A rohanó járókelők között hirtelen feltűnt egy férfi. Lassan sétált át az úttesten, mint akinek semmi dolga e világon azon kívül, hogy járjon egyet. Zakóban volt, lábán fehér cipő, fején pádig világos szalmakalap. Egy újságot ló­bált ráérősen, és hagyta, hogy a reggeli rohanások kerülges­sék. Nem érdekelte sem a hideg, sem a szél. ö ráért. Az sem zavarta, hogy a rádió hűvös légtömegek beáramlását jelentette, sőt még zimankósabb időt jósolt. A szalmakala­pos kemény egyéniség volt. Nem az időjárás szeszélye sze­rint öltözködött, hanem saját kedvtelésére. Neki szalmaka­lapra volt kedve, hát feltette. És egy pillanatra visszaidézte a napos, kora őszi reggelek hangulatát. Amikor még nem húztunk nagykabátot, és nem kellett arra gondolni, hogy nemsokára kopaszak lesznek az ágak, vigasztalanul zuhog az eső. A sietősek rápillantottak, és mintha egy kicsit la­zábbra engedték volna az összefogott kabátot... — e* — Húszmilliárd forint a helyi közlekedés javítására Miskolcon a jelenlegi 23-ról 44-re, Szegeden 25-ről 40-re nő a csuklóskocsik száma a következő öt évben. Debre­cenben szintén csökken , a vil­lamosok zsúfoltsága, mert megszüntetik az egyvágányú vonalak egy részét, a rajtuk közlekedő szerelvényeket pe­dig a kétvágányú szakaszok­ra helyezik át. Az egyvágá­nyú vonalak fokozatos meg­szüntetésével egyidőben au­tóbuszokat helyeznek üzem­be. Szegeden is megszüntetik az egyvágányú szakaszok egy részét, ugyanakkor a József Attila sugárúton második vá­gányt is lefektetnek. A három vidéki városban, 1975-ben 4900-zal többen utazhatnak egyidőben a villamosokon, s a szerelvények kétharmada csuklós lesz. Csaknem húszmilliárd forin­tot fordítanak a negyedik öt­éves tervben Budapest és a vidéki városok helyi közleke­désének javítására. Mint a Közlekedés- és Postaügyi Mi­nisztériumban Czibor Valé­rián ak. az MTI mu nkatárs ának elmondták, 11 milliárdért új be­ruházásokat végeznek és mint­egy 9 milliárd forintot fordíta­nak a már meglevő eszközök — hálózat, a járműpark — felújítására. A következő öt évben or­szágosan 88 új, nagy befogadó képességű csuklós villamos ke­rül forgalomba. Ebből 49 ja­vítja a főváros, 39 pedig Mis­kolc Szeged és Debrecen köz­lekedését. A régiek közül tel­jesen kiselejtezik a favázas kocsikat. NOGRAD — 1970. október 17., szombat v

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom