Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)
1970-10-02 / 231. szám
malomban Nagyüzem van a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat szécsényi telepén. A malom udvarában fémsilókat építenek a gabona tárolására. Az építők — a Borsod- nádasdi Lemezgyár munkásai — előreláthatólag novemberben fejezik be a munkát A gépek folyamatosan dolgozzák fel az új búzát. A lisztet teherautókon és lovas* kocsikon szállítják a környező települések boltjaiba, sütőüzemeibe Az őrlési mellékterméket takarmányként értékesítik. Nagy mennyiségű korpát szállítanak Széesényből a nagytétényi sertéshizlaldába Koppány György felvételei Csúcs vezetőség1 helyébe pártbizottság A szavak és tettek összhangja Oj fejezet kezdődik a párt- szervezetek életében. Nemcsak azért, mert értékelték és lezárták a legutóbbi két évben végzett munkát, hanem azért is, mert a vezetőségválasztások után a kongresszusi irányelvek és a közelgő kongresz- szus tézisei alapján újabb tevékeny időszak következik. A soron következő időszak azonban alapjában véve nem új, nem különbözik a korábban bevált politikától, hanem annak szerves folytatása, így a fő vonalak és elképzelések ismeretében a pártszervezetek már most kialakítják a jövőre vonatkozó terveiket, kidolgozzák a saját területükön reájuk váró feladatokat. Erről az új fejezetről és tartalmáról, a síküveggyári sajátosságokról és teendőkről érdeklődtem Zsélyi Károlyiéi, az MSZMP gyári csúcsvezetőségének titkárától. Milyen feladatok állnak az üzemi párt- szervezet előtt, az elkövetkező időszakban? — Hogyan kapcsolódnak feladataik a negyedik ötéves tervbe foglalt gyári elképzelésekhez? Hogyan látja a gyár jövőjét a párttitkár, s hogyan a pártszervezet és a párttagok szerepét? Milyenek a lehetőségek, adottságok, a rendelkezésre álló eszközök a feladatok megoldására? — A salgótarjáni síküveggyár dinamikusan fejlődő üzem. A harmadik ötéves terv eredményeire épülnek a negyedik ötéves terv célkitűzései, melyet a Központi Bizottság 1970. július 15—16-i ülésén jóváhagyott irányelvek alapján dolgoztunk ki. Az ezzel kapcsolatos előkészületek már megtörténtek. E feladatok megoldására a személyi feltételeket megteremtettük. Különösen nagy feladatként, egyben felelősségként hárul a gyár kollektívájára a Zagyva III. húzóüzem megépítése. Az új üzem építésével párhuzamosan támadt az a gond, hogy lakóházak sorozatát, termelő üzemrészt és szoligáltaitóházat is le kell bontani. Igaz, hogy üzemünk e feladat megoldására minden adottsággal rendelkezik, de a lebontásra kerülő szolgáltatóház megszűnésével átmenetileg szélesebb körű rendezvényeket nem tudunk tartani a teremhiány miatt. Véleményem szerint meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy az új szolgáltatóház felépüljön. Ez társadalmi és kulturális szempontból egyaránt indokolt. — Gyárunknak olyan felkészültségű műszaki kollektívája és törzsgárdája van, amely képes arra, hogy ezeket a feladatokat meg tudja valósítani. Bízom abban, hogy gyárunk dolgozói, köztük a párttagok, akár a múltban, a jö- bőven is eredményesen teljesíteni fogják kötelességüket — fejezte be nyilatkozatát Zsélyi Károly csúcstitkár. — is — — A szocializmus építésének feltételei között minden téren növekszik a párt vezető szerepe. Alapszervezeteinknek lépést kell tartani a változó körülményekkel és ehhez kell igazítani tevékenységüket — mondta. — A síküveggyár alapszervezete élén eddig héttagú csúcsvezetőség dolgozott. Ez hangolta össze az alapszervezetek munkáját, politikai és gazdasági tevékenységükben »érvényesítette az új gazdaság- irányítás bevezetésére hozott határozatok végrehajtását. A pártmunka hatékonyságának elősegítésére nagy lépést teszünk az üzemi pártbizottság létrehozásával. Ezzel párt- szervezetünk fejlődése lépést tud tartani a gyár gazdasági fejlődésével. A gazdasági reform bevezetése egyetértésre és helyeslésre talált a síküveggyárban. Ennek szükségességét cáfoló nézetek nem merültek fel. A taggyűlések során többen úgy vélték, hogy a párt vezető szerepe nem érvényesül kellőképpen egy-egy gazdasági kérdés megítélésénél. Különösen ezen a területen, a párt irányító és ellenőrző szerepének megerősítésénél van még teendőnk. Alapszervezeteinknek a gazdaságpolitikai célok megvalósítása továbbra is feladata. Nem rekedhetnek meg az idejétmúlt módszereknél, hanem alkotó gondolatokkal, az új követelményeknek megfelelően kell végezni mindennapos tevékenységüket. A párttagságtól el kell várni, hogy szavaik minden esetben összhangban legyenek cselekedeteikkel. Mit mond a tudós az űrrégészetről? A világraszóló űrsikerek nyomán a Szovjetunióban is megjelentek azok az elméletek, amelyek szerint más naprendszerekben élő értelmes lények sok ezer esztendővel ezelőtt felkeresték földünket. Ennek a hipotézisnek egyik legfőbb szószólója Kazancev, a „sci-fi”-irodalom neves szovjet művelője. Szerinte a világ különböző részein — a Szaharában, Latin-Amerikában, Japánban és a HÚ6vét- szigeteken — talált ősi festményeken látható öltözékek nem valamiféle fantasztikus őskori viseletét ábrázolnak, hanem nagyon is korszerű űrruhát, sőt — állítása szerint — az említett festményeken automata robotgépek is felfedezhetők. A fantasztikusnak tűnő elmélethez szovjet tudományos körökből csupán egyetlenegy „hozzászólás” érkezett. Zigel szovjet csillagász a Szocialiszticseszkaja Indusztrija hasábjain -a következőket hangsúlyozza: „Nem tudom megítélni, hogy a múlt titokzatos nyomai közül, amelyre Kazancev hivatkozik, melyeket lehet a földi anyagi kultúra és melyet más bolygók lakóinak látogatásával magyarázni. Ennek a rendkívül érdekes problémának a vizsgálatával más tudományágak képviselőinek kell foglalkozniuk. Mindenekelőtt az archeológusoknak és a történészeknek Nincs kizárva, hogy ezzel egy új tudományág, az űrrégészet alapjait rakják le. Más bolygók lakóinak nyomait természetesen nemcsak földünkön kell kersni, hanem más égitesteken is, így például a Holdon, a Marson, annak rejtélyes holdjain, valamint az aszteroidákon, a kisbolygókon” — írja a szovjet tudós. (MTI) Felhívás volt internáltakhoz A Hazafias Népfront budapesti Bizottsága emléktáblát állít Soroksárott és Csillaghegyen, ahol 1943-ban és 1944-ben a csendőrnyomozótelepen sokan voltak bebörtönözve; ezért kéri mindazokat, akik annak idején ezeken a helyeken szenvedtek: közöljék címüket a budapesti népfrontbizottsággal (VI., Népöztársaság útja 125.). (MTI) a gyerek? Az ügy tulajdonképpen boldogsággal kezdődött. A fiatal- asszony egy szép napon bejelentette férjének, hogy gyermeket vár. A jövendőbeli apa boldog volt, és a hír gyorsan bejárta a falut. De milyen nagy volt a meglepetés, amikor az egyik legkedvesebbnek tartott barátja is közölte: mi is várjuk a babát... Attól a naptól kezdve a két család között még szorosabbra fonódtak a barátság szálai. Az asszonyok szinte otthonosak voltak egymásnál, együtt varrogattak, kézimunkáztak, készítették a kelengyéket. Telt-múlt az idő, aztán egy szép napon — meglepő véletlen, a két menyecskéért egy- időben érkezett a mentőautó. A boldog férjek még tréfálták is egymást: — Mi aztán jól összebeszéltünk, pajtás! Másnap együtt izzadtak a szülőotthon folyosóján, egészen késő délutánig. Akkor végre megérkezett a várva- várt hír: fiú. A történetnek itt tulajdonképpen vége is szakadna, pedig ezután kezdődött csak úgy igazán. A férfi, aki elmondja a panaszt, szomorú. — Az úgy volt, tetszik tudni, hogy János, a sorstársam, még bentmaradt a szülőotthonban, amikor én már eljöttem. Ott maradt, beszélgetett a szülésznőkkel, ápolókkal. Egy ismerős szomszédbeli asz- szonyka is előkerült, és azt mondta: — No, jó ember, az előbb a nővérke majdnem, elcserélte a két újszülöttet. Tévesen kerültek rájuk a szalagok... Az ember úgy mondja a történetet, mint egy mesét. Ha nem komoly, meglett férfi ülne előttem, bizony azt hinném, tréfa az egész, vagy tényleg egy szórakoztató mese. — Még azon az estén bekopogtatott hozzám a cimborám. Gondoltam, a keresztko- maságot akarja megbeszélni, vagy a pincébe invitál a nagy örömre. Amikor megláttam, szinte megijedtem. Tekintete izgatott volt, szeme zavaros. Nem ült le, csak megállt a konyha közepén. — Baj van, öregem. Elcserélték a két gyereket. Először azt hittem viccel, jót is nevettem, de aztán láttam, hogy nagyon is komoly az ügy. Másnap újra együtt vártuk a szülőotthonban az orvost. Nevetett, majd amikor látta barátom konokságát, határozottan azt mondta: Ez lehetetlen. Ilyesmi nálunk nem fordulhat elő. A panaszos szünetet tartott. Megkért, hogy rágyújthasson, és csak azután folytatta a történetet. — A feleségem egy hétig sírt, úgyszólván éjjel és nappal. ő tudta, hogy egy szó sem igaz az egészből, és ugyanezt mondta a másik asz- szony is. En is próbáltam beszélni Jánossal: verje ki a fejéből ezt a bolondériát. Még rosszabb volt. Üldözte, zaklatta a feleségét, a gyermekre rá sem nézett. Azt mondta: kakukkfiókára neki nincsen szüksége... Hosszabb szünet következett. Látogatóm elnyomta a cigarettát és indulni készült. — Az a legnagyobb baj. hogy János a kórházban van. Az idegosztályon. Onnan irkái nekem szörnyű leveleket. Tessék megmondani! Köteles vagyok én ezt tűrni? Két év telt el azóta. A két család között újra szent a béke, mert a kis Jancsi, mint mondani szokás: kiköpött mása az édesapjának... Szalay István NÓGRÁD — 1970. október 2., péntek 5 r v T
