Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)
1970-10-14 / 241. szám
Százhetvenmfflfó forint értékben Keresem a játszóteret szánt területet a szülök, a vókanjuk túra-lovagok nélkül járt együtt a minőségi követélmények növekedésével. ElAz erkély — Pisti szerint — három lépés előre és öt oldalt. Majd dühösen kifakad: — miit lehet itt csinálni? Nézem a magasból a felnőtteket, s legszívesebben leönteném őket egy pohár vízzel. Oda mennek, ahova akarnak. Anya engem csak akkor enged le az udvarra, ha kevesen vannak. Az udvar L-alakú, szélessége majdnem olyan mint a hossza. Alkalmanként háromnégy grunónak is beillene, annyi focicsapat játszik rajta. Üj abban azonban autók simítják a piros troszkát: a gyermekparadicsomba betört a négykerekű technika. A járda — Pisti elmélkedése alapján — hat lépés széles es végeláthatatlan hosz- szú. Már a gyermeki szemnek. Futásra kitünően alkalmas, néha labdajátékra is. Ilyenkor gyakran hallani fékcsikorgást, s a tett színhelyén megszeppenve áll. .sápadtan a tízéves gyerek. Meg aztán jaj neked járókelő, ha meggondolatlanul lépsz: testeden, vagy bevásárlószatyrodon csattan a keményre fújt labda. *■ Pisti csak egy gyerek a többiek közül. De sirámai nem csupán az övéi, hasonlóan vélekednek a többiek is. A képek: a fékcsikorgás, a járdán, sőt az úttesten rohangálás mindennapos. Pedig hányszor hívjuk fel a gyermektársadalom figyelmét a veszélyekre? De mire hívjuk fel? Csupán tilalomfákat állítgatunk elé- bük. Arról már egyáltalán nem esik szó, hogy hol folytassák megzavart, félbeszakított játékukat. Még a felnőtt is megáll a figyelmeztetésnél, hiszen ő sem tudja, milyen tanácsokat adjon. Figyelmeztet — jogosan —, s a gyermek magára hagyatottan áll a kapualjiban, a járdán, az utca közepén, merfchát ki is érti meg az ő mozgásvágyát? A betondzsungel közepén élő szülő nem meri nyugodtan leküldeni fiát-lányát, mert ki tudja, hová megy csatongoln-1, ha éppen „telt házzal” üzemel az egyszem udvar. Mit lehetne tenni? A városközpont kiépítésének terve azonban nemcsak a jelenben, hanem a jövőben sem kecsegtet sok jóval — már ami a gyermekeket illeti. Az építési terv ugyanis minden kihasználható területet igénybe vesz. Az ifjúság számára nem marad egy tenyérnyi zöld folt sem. De nemcsak az ő számukra — így vélekednek a felnőttek is. A belvárosban — pillanatnyilag úgy tűnik — csak rosszabbodhat a helyzet, mivel a felépülő új házak jövendő lakói csak zsúfolhatják a csöppnyi játékterületet. * Bármelyik salgótarjáni pedagógustól megkérdezhetjük: mondja el az iskolai szünetek krónikáját. A válasz ugyanaz: — a tízperces szünetek bábeli zavara egyenlő a beat-zeneka- rok hangteljesítményével. Az ügyeletes örülhet, ha egy-két bokánrúgással vagy lökéssel megússza. Nevelőink ez ellen csak úgy védekezhetnek, ha a szünetekben kettesével sétáltatják a tanulóifjúságot. Ez a kényelmesebb megoldás, de hát mit tehet a pedagógus? Ha közvélemény-kutatást tartanánk, vajon elegendőnek tartják-e a gyermekeiknek lasz csak ez lenne: nem! S nem vitás, meglevő tényekből kell kiindulni. Házakat nem lehet lebontani. De arra már lehet intézkedéseket tenni, hogy a beépítési terv további szakaszaiban megfelelő játszóteret kapjanak a salgótarjáni gyerekek. Épületet — érzésem szerint — még így is köny- nyefbb elhelyezni, mint játszótér, vagy zöldövezet számára megfelelő helyet találni. Nem beszélve arról, hogy a külső kerületek játszótér-ellátottsága sincs megoldva. * Hányszor halljuk: — ne izegj-mozogj! Viselkedj illedelmesen! Olyan vagy mint egy sajitkukac! Vagy: — nem tudom, mi van ezzel a gyerekkel, estére olyan kedvetlen. Ideges a szülő, ideges a gyerek. S ez addig így is lesz, amíg nem tudunk megfelelő területet kiszakítani számukra. Mert kétségtelen: gyermekeink gyakran túlságosan is elfoglaltak. S a tanulással járó fáradtságot mozgás nélkül alig győzhetik le. A járda, az utca, az erkély, a folyosó, a terasz: sovány felsorolás. Mi marad tehát gyermekeinknek? A lakás? A kapualj ? — Már megint a jól ismert szöveg — hallom az elégedetlenkedőket. De mi a megoldás? Talán az, hogy kitűnő tervezőink felmérjék az igényeket, s ne csak szebbnél szebb épületeket tervezzenek, hanem gondoljanak a környezetre (ne a már szólamnak tűnő természetre!), s próbáljanak eleget tenni a gyermekek, felnőttek igényeinek is. Nagy a társadalom ereje. Megoldottunk már nagyobb feladatokat is. De, ha azt akarjuk, hogy • életerős, vidám felnőttek lé- egyénék gyermekeink, a játszóterekre is kellene megoldást találni. Molnár Zsolt Hogyan alakult a megye műszaki ópítésvezetésd kapacitása, milyen gondok akadályozzák a továbblépést, mi szükséges a még eredményesebb munkához. Légióiképpen ezekre a kérdéseikre keresett választ legutóbbi ülésén a megyei tanács végrehajtó bizottsága. A tanácsi tervezők... A gazdasági reform bevezetésével létrejött változások előnyösen alakították megyénkben a műszaki-tervezői tevékenységet. A Nógrád megyei Tervező Irodán kívül a többiek: a nógrádi szénbányák és más ipari vállalatok állami tanácsi, építőipari vállalatok, a Nógrád megyei Beruházást Vállalat, az építőipari totsz-ek, a MEZÖHER nógrádi kirendeltsége, a TÖVÁLL-ok és tsz építőhrigádok melléktevékenységként foglalkoznak tervezéssel. Ez utóbbiak egyrészt termelésükkel kapcsolatos közvetlen tervezői igényeket elégítenek ki, másrészt saját állóeszköz-fejlődésüket szolgáló műszaki tervezést végeznek. Az előbbieken kívül dolgoznak még a magántervezők is. Az előbb vázolt strukturálás változás eredményeként növekedett a tervezői kapacitás, javult a beruházások előkészítése. A legnagyobb fejlődés a Tanácsi Tervező Irodánál következett be. Valószínűleg az év végéig 8 000 000 forint értékű tervet. adnak ki. Ez 1 600 000 forinttal több, mint az előző esztendőben. A többi tervezőnél a fejlődés nem ilyen egyértelmű. Milyenek a szakemberek? Mivel a fejlődés egyik fonton feltétele a jó képzettségű szakemberek számának növelése, érdemes egy kicsit elidőzni ennél a témánál. A III. ötéves tervben a műszaki tervezést végző szakemberek létszáma 54 százalékkal, ezen belül a mérnököké 30 százalékkal emelkedett. A növekedés 50 százalékát a megyén kívülről jött szakemberek letelepítésével biztosították. Ennek hajtása több tekintetben előnyös. A Tanácsi Tervező Irodában lehetővé vált, hogy a korábbi tervezési. adaptálási munkákról áttérjenek a nagyobb felkészültséget igénylő városi lakótelepek, ipari beruházások, intézmények tervezésére. Ebben az esztendőben 30—35 százalékra csökkent a magántervezési szakértői bizottság által visz- szaadott tervek száma. Emelkedett a tervezés színvonala a lakóházépítés jelentős hányadát képviselő családi házaik tervezésénél is. A létszámnövekedés meny- nyiségileg a salgótarjáni Építő és Tervező Ktsz-nél a legnagyobb. Javult a minőség a nógrádi szénbányáknál és a MEZÖBER-nél. A tanácsi Tervező Irodában viszont alig emelkedett a felső- és középképesítésű szakemberek száma, mert az új melléktevékenységet végző tervezőszervek megalakulásával sokan otthagyták a tanácsiakat. Öt év alatt harmincketten távoztak, közülük öten más megyébe mentek. Javulás mutatkozik a magántervezők képesítésében és területi eloszlásában is. A kormányrendelet gyengeségei Mi zavarja az eredményesebb munkát? A 2060/1967-ee kormányhatározat egyes meghatározásai félreérthetők, értelmezésük és alkalmazásuk nem egységes. Más vonatkozásban pedig a kapacitások jobb kihasználása indokolna bizonyos könnyítéseket. A rendelkezés következtében roszabbodtak a felügyeleti ellenőrzés feltételei. A tervezői jogosultság kiterjesztése nem léne nemigen lehet tenni, mert a hatóságoknak nincs szankcionálási joguk, pedig e területen is jelentkeznek a kon- juktúralovagok. Zavarja az eredményesebb munkát, hogy az egyes tervezőszerveknél kialakított magas bérszínt nem áll arányban a végzett munkával. Előfordul, hogy egyes létesítményeknél — csillagházak — a technológiában is visszaléptek a korábbiakhoz képest. Valamennyit fejleszteni kell A negyedik ötéves, terv beruházási és fenntartási feladatai megyénkben csaknem 170 000 000 forint értékű műszaki tervezést kívánnak. Ennek megvalósítása érdekében a végrehajtó bizottság véleménye szerint valamennyi tervezőszervezetet jelentősen fejleszteni kell. Az előbb említett kifogásolható kormányhatározat tapasztalatairól, megfelelő javaslatok kíséretében feljegyzést küld a megyei tanács építési és közlekedési osztálya a Minisztertanács tanácsi hivatalához, valamint az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumhoz. Mivel a végrehajtóbizottság a Tanácsi Tervező Irodát tekinti a műszaki építés-tervezés területi bázisának, fejlesztéséhez több irányú segítséget ad. Amennyiben a nógrádi szénbányák mélyépítő részlegét gyors ütemben feljesztik, a végrehajtó bizottság olyan előterjesztést tesz, amely az előbb említett részleget a főtevékenységű vállalatok soraiba lépteti elő. A végrehajtó bizottság által elfogadott irányelvek valóban sokat ígérő távlathoz egyengetik az utat, .reméljük sok sikerrel. Venesz Károly Fotózzon a NÓGRÁD-nak! Szerkesztőségünk pályázatot hirdetett. Az I. díj: 2000 forintos, a II. díj 1500 forintos, a III. díj: '•500 forintos vásárlási utalvány. A fotópályázat október 1-től 1971. március 31-ig tart. Balassagyarmaton a Magyar Kábelművek helyi gyáregysége közismert arról, hogy a szakmunkásgárda megteremtése érdekében különösen sokat tesz. Mégis meglepő haj- tásúak Géczy Imrének, a gyáregység igazgatójánál: szavai, melyekkel magától értetődő természetességgel a gyárnak a szakképzettség emelése érdekében tett erőfeszítéseit, s az erőfeszítések eredményeit sorolja. Nehéz összehasonlítást tenni — de talán Balassagyarmat többi gyárában együttvéve sem fektetnek annyi energiát a munkások képzésébe, mint ebben az üzemben. — Jelenleg negyvenöt emberünk tanul Budapesten, a központi gyárban, ott ismerkednek a kábelgyártás tudnivalóival. További ötven dolgozónk már végzett a fővárosban, ők most már itthon dolgoznak. Húsz embert helyben tanítunk be. A gyártás bonyolult folyamat; szakembereinknek a csévéléssel. dróthúzással, -sodrással egyaránt meg kell ismerkedniük. A felsoroltak egy része szakmunkásképesítést kapott nálunk — másik részük a közeljövőben fogja ezt megszerezni. Tizenkét fiatalember a kábelművek öszitön_ díjával tanul különféle műszaki főiskolákon és egyetemeken. .. Az előbbiek után nem csodálható, ha az MKM balassagyarmati gyáregységét elkerüli napjaink „divatos” ipari betegsége, a munkaerő-vándorlás. Itt jól megnézik, kit vesznek fel, s ha felvették, törődnek is vele, áldoznak taníttatásra. Az üzemtől eddig csak Olyan ember távozott el, akinek korábban meggyűlt a baja a fegyelmi bizottsággal. Gyár a palóc földön Balva Tibor (Salgótarján^.' Óvodások című fényképét a zsűri 5 pontra értékelte Kelemen J'ózsef, az üzem első végzett ösztöndíjasa; szeptember elsejétől dolgozik Szakképzettség kell hozzá a kábelműveknél. A műszaki egyetem gépészmérnöki karát végezte el. Fiatalember még, s egyszerre hálás és hálátlan számára az a szerepkör, amelyet ráosztottak; — Január végéig a gyakornoki időmet töltöm, addig az itt folyó munkával ismerkedem. Tudomásom szerint ezután komoly felkészültséget igénylő műszaki pozícióba kívánnak helyezni. Ennek természetesen örülük — de sokat kell tanulnom, tapasztalnom, hogy megfeleljek az előlegezett bizalomnak. (Hogy Kelemen József „jól tudja”, azt Lencsés Ferenc személyzeti vezető erősíti meg. A fiatal mérnök rövidesen valóban a „mély vízbe”, felelős funkcióba kerül. Ez szervezeti, átgondolt vezetőképző munka eredménye; az üzem dolgozóinak átlagéletkora 25 év!) A fiatal mérnök 1968-ban, mikör a jelenlegi csarnok helyén még homok, és agyagsivatag terült el, Balassagyarmatra kötött ösztöndíjszerződést. Havonta 900 forintot kapott. — Az összegre nem panaszkodhatok.. — mondja. A gondoskodást munkájával akarja meghálálni; s mivel ide, a megyébe való — nógrád- szakáld —, kétszeresen fűti a munka, az alkotás vágya. — Gyárat alapítunk a palóc föl-, dön — nevet, amikor terveiről kérdezzük, de úgy, hogy abból érezni lehessen: azért komolyan kell venni, amit mond. — Hogyan készül fel a jövő feladataira? — A féléves felkészülési ges egésszé. Bálassagyarma- ton kívül megismerkedem a budapesti és a szegedi gyáregység működésével is. Különösen ezek beruházási, üzem- szervezési programja érdekel, új gyáregységünket ezek érintik leginkább. Az idézet jól illik... Hogy Nagy Ferencnek mi a pontos beosztása, arra a kérdésre az első pillanatban ő sem tud pontosan, felelni. Végül- kompromisszumos megoldást választ, kettős választ ad: — Tulajdonképpen húzógépen dolgozom, de most, egy beteg munkatársamat helyettesítve. művezetői feladatkört töltök be. — Hogyan, honnan került ebhez a vállalathoz? — Ezelőtt a fémipari vállalatnál, öntőként dolgoztam. A kábelművekhez történt , belépésem után nem sokkal Pestre, a központba küldtek tanulni Ott kaptam meg a szakmunkás-bizonyítványomat is. Pesten engem tanítottak — hazatérve én tanítottam másokat; négy—öt embert arra a munkára, amit ott sajátítottam el. De itt is láttam, tapasztaltam újat — különösen mint művezetőnek —, a sodrógépsorhoz is kell értenem; a kábelgyártás összetett munkafolyamat. Nagy Ferenc, aki szintén fiatal, huszonhét éves. nem állt meg a szakmunkás-bizonyítvány megszerzésénél. Bányaipari technikumi végzettsége van, de mivel ezt jelenlegi feladatkörében nem tudja hasznosítani, az idén különbözeti vizsgát tesz, a gépipari technikumi végbizonyítványt is szerez. — Feltétlenül szükségem van erre — mondja —, hiszen az üzemben jóformán alig van fizikai munkát végző ember, mindent a gépek tesznek meg helyettünk. .. „A munkásosztály megnö- vekediett. a társadalom legnagyobb osztályává vált, s össze, tétele a term elés műszaki - technikai fejlődésével jelentősen megváltozott és állandóan változik. Növekszik a szakképzett munkások aránya és fontossága a társadalomban, termelésben”. Az idézet a X. kongresszus irányelveiből való, s a kábelgyárról elmondottak alapján jól illik Balassagyarmatra. A számok bizonyít fák Közhely mór, hogy a városban az utóbhi években, nemcsak kialakult, hanem meg is erősödött, vezetőszerepet kapott a munkásosztály. Számok bizonyítják ezt: a 14 ezres városban 3590 ipari. 466 építőipari és 973 közlekedési dolgozó tevékenykedik. A balassagyarmati munkásosztály természetesen még nem egységes; jelentős életszínvonalbeli, képzettségbeli különbségek vannak soraik között. De az utóbbi időben szerencsére olyan folyamat kezdődött a városban, melynek során a politikai képzéssel szorosan összefonódva emelkedik a munkások szakképzettsége, s ezzel együtt keresete. Az MKM gyáregysége az elsők egyike ebben. Baranyai László program sokféle tapasztalatesetet és a szakirodalom átta- I _ nulmányozását ötvözi egysé- I NOGRAD — 1970. október 14., szerda 3
