Nógrád. 1970. szeptember (26. évfolyam. 204-229. szám)
1970-09-13 / 215. szám
T !PWP 'ST Tíz perc szünet.*« Vidám élet a Gagarin Általános Iskola udvarán Még akkor is..., ha megsértődn Somoskőújfaluból legalább ezerháromszázán járnak dolgozni Salgótarján ipari üzemeibe, vállalataihoz, hivatalaiba. A mindennapos utazóknak csaknem a fele asszony, leány. A termelőszövetkezetben több mint hetven asszonytag dolgozik. Népes és hasznos tábor a lányok, asszonyok tábora. Életükről, munkájukról, mindennapos gondjuikról-ba- jukról beszélgettünk a község, a szövetkezet, a pártszervezet vezetőivel Ellentmondás a tsz-ben Ami a városban dolgozó lányok, asszonyok anyagi megbecsülését illeti, nem hallottunk különösebb panaszt. Ott valahogy jobban érvényesül az elosztás szocialista elve: ki mennyit dolgozik, annyit keres. Már nem egészen így áll ez a Salgó Hegyvidéke Termelőszövetkezetben. Pedig Rózsa Ferenc, a közös gazdaság elnöke a legjobbakat mondta az asszonyok szorgalmáról, munkájáról. Anyagi, erkölcsi megbecsülésük azonban ma sincs arányban azzal a mimikával, amit a közösben, a közösért végeznek. Somoskői Lászlóné és Bede Józsefné mondták ezt, s bizonyságul a növényápolásban dolgozó asszonyokat hozták. Tavaly még három-négy forintos órabérért kapáltak a szövetkezetiben. Ha tíz órán át vágták a kőkemény domboldalt, akkor sem kerestek többet 3d—10 forintnál. Ami a férfiakat illeti, azoknál eleve lehetetlen az ilyen alacsony napi kereset. Mindenekelőtt azért, mert a kapálás „jogát” az asszonyokra ruházták még a kezdet .kezdetén. Nem kifejezetten Somoskőújfalui specialitás ént. Így van csaknem valamennyi szövetkezetben. A növényápolás gépesítése még várat magára Somoskőújfaluban is. A szövetkezeti asszonytagok között meg mindössze 9 akad, aki negyven évnél fiatalabb. Többségük 50— 60 esztendős, akik már akkor sem tudnak folyamatosan dolgozni, sokat keresni, ha az órabért a mostaninál is magasabbra emelnék a szövetkezetben. Fenyvesi Imre, a területi pártbizottság titkára jól látja és reálisan értékelte a szövetkezetben dolgozó asszonyok helyzetét. Az elmúlt hónapok- pokban megemelték ugyan a növénytermesztők órabérét, azonban az ellentmondást nem p gyezerűem elmaradt a járatról. Pedig az utasoknak még elképzelni is nehéz volt, hogy a jegykezelő, Széles Rudolf ne rendelkezzék felettük, amikor az ő birodalmába, a kocsi belsejébe léptek. Ez a „rendelkezés” attól függött, milyen volt a hangulata. Amikor jó kedvvel ébredt, akkor megengedett néhány tréfát, még a kisebb szabálytalanság felett is szándékosan elsiklott De ha rossz kedvében volt, a kocsi elejéből szigorúan vizsgálódott a szemére húzott, kemény sil- tű sapkája alól. Mindent észrevett. A gondatlanul elhelyezett csomagot, az utasokat zavaró hangoskodást, a szabálytalanul kiállított bérleteket, na és a rádiót. Ez kihozta a sodrából. Keményen szólt miatta: — Tessék a rádiót azonnal kikapcsolni... Egy vasárnap délután történt. Néhány utassal haladtak Salgótarján felé. Egyházasger- gén, az elágazónál egy fiatalabb házaspár várakozott a megállónál. Lábuknál gondosan bekötözött zsák. Széles szabályosan kettőt csengetett. A vezető megállt, és nyitotta az ajtót. Az induláskor már látszott, hogy a kalauz fáradt. Sűrűn ráncolódott a homloka, és vonásai is keserűek voltak. Lábaira panaszkodott. A kalauz lábai nagy erőpróbának vannak kitéve. Nem is szólva arról, hogy ez a tizedik fordulója volt ezen a szakaszon, a kegyetlenül rásikerült teljes egészében felszámolni. Az asszonyok gondjának enyhítése szoros ösz- szefüggést mutat a szövetkezeti gazdálkodás rendezésével. Ismeretes, hogy a somoskői termelőszövetkezet tetemes hiánnyal zárta a múlt esztendőt. Az állam sietett segítségükre ismét, s a támogatás érthetően bizonyos kötöttségekkel jár. Ezért aztán az asz- szonyok fizetésének rendezése attól függ, mikor áll saját lábára, mikor gazdálkodik önerejéből a szövetkezet. A megállapítás természetesén fordítva is érvényesül. Annál gyorsabban erősödik a termelőszövetkezet, minél nagyobb kedvet adnak a munkához a tagoknak, s közöttük az asszonyoknak is. Ez bizony nemcsak pénz kérdése, hanem figyelmességé, körültekintésé és gondosságé is. Somoskői Lászlóné említette a Szocialista címért küzdő brigádok, munkacsapatok dolgát. Tavaly még három ilyen közösség volt a szövetkezetben. A nagyobb horderejű, a szövetkezet egészét érintő kérdések mellett azonban eltörpült az asszonyok ügye. A versenyző brigádokkal, munkacsapatokkal nem foglalkozott, nem törődött senki. így aztán ma már gyakorlatilag nem létezik ilyen közösség a szövetkezetben. Pedig a Szocialista címért küzdő munkacsapatok hasznot is hoztak a gazdaságnak. Asszonyok és férfiak Azok az asszonyi gondok, amelyek nem jelentenek közvetlen bevételt, hanem inkább kiadást, még nehezebben oldódnak meg. így van ez a községben és a szövetkezetben is. Angyal Istvánná, a községi nópfrontbizottság mellett működő nőbizottság elnöke nem rejtette véka alá véleményét. Az asszonyoknak nehezebben nézik el a családdal, a gyerekkel járó elfoglaltságot. Ha tanul, olykor szemére vetik a törvény biztosította szabadságot is. Az asszonyok hitele egyébként is kisebb mint a férfiaké. Nekik hosszú időn át kell bizonyítani rátermettségüket a munkára, vezetésre. A férfi hozzáértését akkor is elhiszik, ha csak mondja. A maga tapasztalatai mellett a szövetkezet fiatal agrármérnök-nője, Manyasz Róbert- né esetét mesélte. A fiatalasszony — maga döntött így — ma már a Salgótarjáni városi Tanács mezőgazdasági zós úton. Széles ennek ellenére igyekezett jó képet vágni. Ahogyan ez beidegződik az ilyen foglalkozást űző emberekbe. — Tessék beszállni! A két utas nagy szorgalommal iparkodott, maguk után emelve a zsákot. Nem voltak elég óvatosak, mert a zsák hozzáütődött a lépcsőhöz, és felvakkantott benne valamilyen állat. Széles szigorúan ráncolta homlokát, összehúzta szempilláit. — Kérem, mi van abban a zsákban? Nagyon kínos percek következtek. A két megszeppent utas nem tudott kitérni a szigorú tekintet elől. Kimondták: — Malacka, Rudi bátyánk... — Malacka? Hát hogyan gondolják kérem? Ahol emberek utaznak, ott malackák is utazhatnak? Kérem, tessék le- szállni. Ilyen ember volt az autóbuszon ez a Széles Rudolf. Ezért többen haragudtak is rá. Amikor egyszer megkötötte magát, a szabályokból nem engedett, lehetett az bárki fia a világon. Annyi bizonyos, hogy gyengéje volt a stampedli. Nem részegségig menően, hanem addig, amíg jókedvre nem billent a fáradtságtól keserűre vált hangulata. Mert csoportjánál dolgozik. Á szövetkezetben, az állami támogatás ellenére sem találtak képzettségének megfelelő munkát éveken át. Pedig a közös gazdaságban nincsenek bővében a mezőgazdasági mérnöknek. S a fiatalasszony — ezt a szövetkezetben mondották — ráadásul értette is a dolgát. Igaz, az volt a kérése. olyan beosztást kapjon, hogy elláthassa kicsi fiát. Segít a pártszervezet A nagy kérdések mellett látszólag apróbb ügyek is megoldásra várnak. A rendszeres orvosi szakrendelés, a boltok nyitvatartási ideje, a megfelelő autóbusz-közlekedés éppúgy segítene az asszonyoknak, minit a szűk, nem is egészen korszerű óvoda bővítése. Most ugyanis a dolgozó asszonyok egy része salgótarjáni óvodákba hordja kicsinyét. Az asszonyok mindezek ellenére nem türelmetlenek. Látják, az óvodához pénz kell, nem is kevés, máról holnapra nem lehet mindent megoldani. Mindenesetre sokat várnak a fiatal, most alakult nőbizottságoktól. Somoskői Lászlóné, Bede Józsefné, Angyal Istvánná, akiket a bizottságok vezetőinek jelöltek, tudják, hogy lesz dolguk bőven. Mindenütt ott kell lenniük, véleményt mondani, segíteni, ahol az asszonyokról esik szó. Hangosan kell szólniok, hogy meghallja, ákit illet. Munkájuk más, fontosabb és nehezebb is mint a nőtanácsban volt. Tapasztalatok hiányában ezért tanácsra várnak, hogyan, merre is induljanak. Szerencsére nincsenek egyedüL Varga Zoltán, az iskola igazgatóhelyettese, a községi pártszervezet titkára, a folyamatos és fontos tennivalók között említette a nőkérdés megoldását, A pártszervezet egyik fontos feladata, hogy se-, gítse a kezdet gondjaival bajlódó nőbizottságokat a megfelelő munkaprogram kidolgozásában. Ugyanakkor arra is ügyelnek, hogy a község, a szövetkezet vezetői valóban odafigyeljenek az asszonyokra. Hiszen a Somoskőújfaluban élő lányok és asszonyok élet- és munkakörülményeinek további javításán a nőbizottságoknak, a község, a termelő- szövetkezet vezetőinek, a területi pártbizottságnak, az alapszervezeteknek együtt kell munkálkodniok. reggeltől estig róni a kilométereket oda-vissza, emberek százaival bajlódni, akik közül kettő sem egyforma. És ezt folytatni egy negyedszázadon keresztül, ember legyen a talpán, aki kibírja. Csakhát mivel néhány utasának jó néhányszor borsot tört az orra alá, azok sem restelltek a háta mögött nevetgélni, hogy Rüdi már megint felöntött a garatra. Valójában pedig arról volt szó, hogy szolgálatban nem a maga kedvére futott a stampedli után, hanem mindig akadt olyan utasa, aki megín- vitálta. Már nem sok kellett neki, hamar elnehezült. Tudta ő, hogy szabálytalanul cselekszik, de tartotta magát, és hogy leplezze állapotát, vált szigorú tekintetűvé, nem hagyva szó nélkül semmit. Szolgálaton kívül milyen ember volt? Ezt a jó öreg Vérségi Sándor tudta a legjobban, aki még néhány esztendővel ezelőtt is útőr volt azon az útszakaszon, amelyiken Széles közlekedett. Amikor összekerültek, már a második pohár sör után arról folyt közöttük a vita: kettőjük közül ki a fontosabb ember. Széles állította, hogy nélküle a faluból nem mozdulhatnának ki az emberek. — Nélkülem pedig ott rostokolhatnátok a falu közepén, Régebbi keletű problémáról van szó, ami annyira beívódott szemléletünkbe és a gyakorlatba, hogy vele szemben, bármilyen formában megnyilvánuló türelmetlenség csak árthat. Beszélni, utána cselekedni azonban kell. 1 A differenciált bérezés bevezetéséről van szó. Igen sok az ellenzője, pedig a megvalósítás elöl semmiképpen sem lehet kitérni. Ha erre az útra lépnénk, olyan féket raknánk gazdasági életünk fejlődésére, aminek beláthatatlan következményei lesznek. Ezért a téma megoldásában ismételt és sokoldalú összefüggések magyarázása mellett bátrabban kell előrelépni. Ugyanis az az eredmény, amit az elmúlt két évben elértünk, csak jóindulattal mondható biztató kezdetnek. Talán száz, vagy ennél valamivel több azoknak a munkásoknak a száma megyénk üzemeiben, akik magas fokú képzettségük és sokoldalú szakmai tapasztalatuk elismeréséképpen kiemelt fizetésben részesülnek. Közülük többen nem szívesen beszélnék erről, nehogy céltáblái legyenek a különböző piszkálódásóknak, becs* mérlő megjegyzéseknek. Az ilyen emberek száma egyre csökken és legfőképpen a munkások kevésbé öntudatos rétegeiből kerülnek ki. Ugyanis a régi. öntudatos munkások elismerik, ha valaki többet tud, nagyobb a szakmai tapasztalata. A fémért út nélkül semmit sem ér a jármű ... Vég nélküli viták kerekedtek ebből, és olyan parázslók, hogy veszekedésnek is beillettek volna. Mert Széles Rudolf épp olyan nagyra tekintette munkáját, mint Vérségi Sándor. Egy alkalommal annyira belemelegedtek, hogy Széles ott, a nagyszámú hallgatóság fülehallatára kijelentette: — Majd én megmutatom neked, hogy ki az a kalauz... Csak akkor utazhatsz, ha én felveszlek! Vérségit elöntötte a méreg. Sovány, ráncos arca még bele is sápadt. Rekedtesen, gyorsan beszélt. — Te, te mutatod meg énnekem, az útőmek, aki minden járművön szabadon utazhat? Kisfiú vagy te ahhoz, pajtikám... Érthető, hogy másnap sokan kíváncsiskodtak, az autóbusz- állomáson, mi lesz a vita vége. Vérségi jött. Ünneplőben, a városba készülve. Igyekezett a felszállássaL Rudi bátyánk eléje állt és szabályosan kérte a jegyet. Vérségi belső zsebébe nyúlt és öntudatosan felmutatta az állami útőri igazolványát. — Álljunk meg egy pillanatra — így Rudi bátyánk. védések elkerülése végett mindjárt hozzátesszük: nem minden idős, régi szakmunkás méltó a kiemelt bérezésre, hanem csak azok a legkiválóbbak, akiknek segítségével az üzemben fontos termelési problémákat, gondokat tudnak megoldani. Ha a régi munkás és a kiemelt bérezés indokoltságát egyenlőségi jellel kötnénk össze, igen helytelenül cselekednénk, újabb egyenlősdinek vetnénk meg az alapját. A megítélésnek egyedüli mércéje a végzett munka, a szocialista elosztás elve lehet: ki mennyit dolgozik, annyit érdemeL O Korábban is felvető“• dött, az utóbbi két évben pedig egyre világosabb megfogalmazást kapott, hogy a szocialista elosztás elvét csak akkor lehet egyértelműen megvalósítani, ha a bérben csak a végzett munkát méltányoljuk, a szociális kérdéseiket pedig ettől különválasztjuk. Amíg az utóbbiak anyagi feltételeit országos szinten megteremtjük, addig akarva, nem akarva a bérek rendezésekor nemcsak és kizárólag a végzett munka elismerése érvényesül majd. Nehéz a megkülönböztető bérezés megvalósításában előre lépni, mert az elmúlt több mint két évtized során az egyenlősdiséget konzerváló módszerek olyan mély gyökeret eresztettek, amit máról holnapra kiszakítani nem, vagy csak nagy megrázkódtatásokkal, érdekek Mindenki őket figyelte. Széles hivatalos arccal elővette szolgálati könyvét, lapozgatott benne kellő komolysággal, aztán figyelmeztetóleg felemelte mutató ujját és olvasta: „Az útőrök, a közúti forgalombem résztvevő járműveket szolgálatba lépésük esetében ingyenesen igénybe vehetik, amit munkaeszközeikkel bizonyítanak...” Keményen egymásra néztek. A kocsiban nevettek az emberek. — Ne nevessünk kérem, ez a szabály — így Széles. Vérségi egy darabig állt az ajtóban, aztán hirtelen mozdulattal félre tolva maga elől Szélest, a vezetőhöz fordult. — Jól van, akkor várjatok! Egy pár méterre lakott, hazaszaladt. Szépen bekötözve, hozta szerszámait, a lapátot, csákányt. Kényelmesen beißt a kocsiba, lábaihoz helyezve portékáját. Mire a városba értek, már kibékültek. G zéles Rudolf a napok- ^ ban elmaradt a járatról. Fáradt volt már. A gyarmati állomásra került kocsiápolónak, amíg nyugállományba vonul. Néhány éve van még. Amikor elbúcsúzott, vendégül látta volt munkatársait. Jó arcot vágott. De amikor nélküle először indult útnak a járat, állt az úton, és igen sokáig nézett utána... Bobál Gyula összeütközésével lehetséges. Ezt az utóbbi utat nem választhatjuk, a jelenlegi helyzet megváltoztatását azonban szükségesnek tartjuk. Erre hívják fel a figyelmet a X. pártkongresszus ezzel kapcsolatos irányelvei, amelyek nemcsak visszatükrözik a meglevő helyzetet, hanem további lépésekre bátorítanak „A munka szerinti elosztás következetesen érvényesüljön. Az átlagosnál nagyob mértékben emelkedjék a jól dolgozó, a társadalomnak többet nyújtó munkások és alkalmazottak keresete, termelőszöveti kezeti tagok jövedelme. Q A fokozatosság azon* ban nem jelenti, illetve nem jelentheti azt, hogy ennek ürügyén üzemeinkben, vállalatainknál nem, vagy csak hosszas biztatásra intézkednek majd valamit az illetékesek. A világos és egyértelmű feladat végrehajtása az önállósággal rendelkező vállalatok vezetőire és a tömegszervezetek képviselőire tartozik. Igaz az előbbihez, akárcsak sok más új jelenség megértetéséhez, elfogadtatásához nemcsak idő, hanem bátorság is kelL Kellemesebb és népszerűbb a régi felfogást és gyakorlatot alkalmazni, mint vállalni annak ódiumát, hogy lesznek, akik méltatlankodnak a megkülönböztetés bevezetése miatt, mert képességeik, szorgalmuk, hozzáértésük csak az átlagszínvonalnak felel meg, vagy még attól is többé-kevésbé elmarad. A differenciálás létjogosultságát nemcsak a munkások egy része vitatja, de a munkások és a műszakiak közötti megkülönböztető bérezéssel sem tudnak sokan megbarátkozni, mondván: most is jóval többet keresnek mint mi. Az általánosítás itt is ugyanolyan igaztalan, ugyanolyan károkat okozhat, mint a munkásoknál. A követelmény, a mérce ugyanaz, mint a munkásoknál: a végzett munka. Diplomával is lehet kevesebbet keresni, mint a kiemelt bérezésben részesülő dolgozók fizetése. A diplomások sem egyformák. Van aki kiválóan, a másik csak jól végzi el a reá bízott munkát, vagy annál többet, de vannak olyanok is, akik alig várják, hogy leteljék a munkaidő. Az utóbbiak sohasem fogják elérni azt a keresetet, amit a kiválóak és a jók. A Bármelyik oldalról kö* zelítjük meg a differenciált bérezés szükségességét, bármelyik formában keressük az összefüggéseket, egy dolog világosan és vitathatatlanul tűnik a szemünkbe: csak akkor lesz hatékonyabb a gazdálkodás, csak akkor valósulnak meg gazdaságpolitikai céljaink, ha a bérezésben valóban az kap többet, aki többet nyújt a társadalomnak. Venesz Károly NÓGRÁD - 1970. szeptembe 13., vasárnap 3 Vincze Istvánná Nélküle indultak
