Nógrád. 1970. szeptember (26. évfolyam. 204-229. szám)
1970-09-04 / 207. szám
Sokszor kel! választ adni... T A bányászok képviselője. Gajdár Pált így ismerik legtöbben 'a megyében. Sok emberrel hozza össze a sors, mint a pártbizottság titkárát a mizserfai bányaüzemnél. Ajtaja nyitva van mindenki előtt a pártirodán, sőt még otthon a lakásán is. mert van aki ott keresi fel. Milyen kérdésekkel Ítéli foglalkoznia ? — Sok mindenben véleményt kell nyilvánítani, tanácsot adni és olyan is, amikor közbenjárásra van szükség — mondja, majd így . folytatja: — Az én választókörzetemben 23 község van. Ez főleg bányászlakta vidék. Van aki lakáskérdésben várna segítséget, más az adóját sokallja, akad olyan is persze, áld gépkocsit akar venni és szeretné, ha az ember közbe tudna járni, hogy előbb kapjon. Sok a nyugdíjas ezen a területen, és bizony problémákkal ók is jönnek. Ott is választ kell adni, segíteni a gondok megoldásában, de ikad abból itt az üzemnél is elegendő. A szénbányászat visszafejlesztése miatt például belátható időn belül még Mizserfa területén 1400—1500 ember mozgatására lesz szükség. Ezt az elkerülhetetlen szükség- szerűséget igyekeztünk megértetni az emberekkel. Csak türelmes, emberséges szóval lehetséges. Ügy érzem, sok ember megértett bennünket, de mégsem mondhatom, hogy már mindenki. Már mentek át a déli területre, én is megyek a többiekkel együtt majd, ha egyszer ott lesz ránik szükség. Ez a kérdés talán mégis a legnehezebb, mert nemcsak itt, de rhég a képviselői beszámolók, tájékoztatók alkalmával is felteszik számomra. Bányásznap 1970 Isméi ünnepelnek, akik az ipar kenyerét, a szenet nap mint nap felszínre hozzák és eljuttatják a meleget, fényt adó erőművekbe, iskolákba, lakásokba. Sok verejték tapad a szénhez, amíg rendeltetési helyére jut. Mérnökök, technikusok, vájárok, csillések, osztályozó! és szállítási dolgozók és a sokoldalú iparosgárda mindennapos helytállása, jól összehangolt tevékenysége szükséges a széntermeléshez. Őket köszönti a bányásznapon az egész ország és szükebb hazánk. Nógrád is. Az elismerésre rászolgáltak a nógrádi bányászok, akik nemcsak a munkahelyeken viaskodtak, sok veszéllyel, gázzal, tűzzel, vízzel, hanem mindenkor élenjáró harcosai voltak az embferi haladásnak. Nemcsak a természet erőivel vívott küzdelem, hanem a munkásosztály ügyének igazába vetett hitük edzette őket acélossá. Ma a szocializmus építésének közös ügye lelkesíti őket azért, hogy amit tőlük várnak, annak eleget tehessenek. Őket köszöntjük mi is most, életükből vett sorainkkal. Jó a frontfejtésen Szeretnénk mé» javítani — A bányászok nemcsak itt az üzemben, de közülük sokan lakóhelyükön is folytatnak közéleti tevékenységet. Ott vannak a tanácsokban és a különböző tömegszervezetekben, társadalmi szervekben és tapasztalatom szerint igen aktiv munkát végeznek. Sámsonházán legutóbb amikor képviselői tájékoztatót tartottam, 110-en vettek részt. Amikor befejeztem, még nagyon sok kérdést tettek fel, ami azt bizonyítja, hogy az embereket ma már nemcsak saját, hanem a közösség, az egész ország dolgai, gondjai foglalkoztatják. Közöttük persze sok volt a bejáró bányász is — mondta Gajdár Pál. A képviselő a munkanapokon is ott van a többi bányásszal. Gondjai azonosak az övékkel, de tőle igen sok kérdésre választ is várnak, és ez elől még nem tért ki soha. Kányásnak jövője van... az itt dolgozók több mint 'felét már korábban ismertem. Sokat még nem mondhatok az új munkahelyemről. Egy a lényeg. Ennek a bányának jövője van, viszont az is igaz, hogy nagyon sok még a feltárni való. A követelmények, amit Kányással szemben támasztanak mindig nagyobbak lesznek, és ez érthető Is. Az emberek, a bányászok itt sem más emberek, mint a korábbi munkahelyemen voltak és azokkal ott sem volt problémám, remélem itt sem lesz. Szeretnék majd az új helyemen is bizonyítani. Ügy érzem, erre szükség is lesz. Hetven méter széles frontfejtés.. 75 tagú brigád munkájának irányítását látja el Kecskés Sándor, a szorospatS-* ki bányában. Tavaly 105 százalék felett teljesítették az eves tervet, az idén eddig 107 százalék feletti átlageredményt értek el, ami sok-sok száz csille szenet jelent a népgazdaságnak terven felül. — Kányásról 1964-ben kerültünk át Szorospatakra többen. Itt akkor létesítettek tömegtermelő munkahelyeket és be kellett bizonyítani a bányászok előtt is, hogy az új technológia jó, csak meg kell szokni. A bányász csak akkor hisz, amikor már megbizonyosodott valamiről. Így volt ez akkor is. Voltak a frontfejtésnek ellenzői, akik nem bíztak a sikerben. Aztán mégiscsak megbarátkoztak a fronti munkával — mondja Kecskés Sándor, majd így folytatja. — Így voltunk mi is a szocialista brigádban. Korábban kezdtük, de vagy két évig kínlódtunk mégse tudtunk megfelelni a követelményeknek. Nem szégyen ez! A kudarcokból sokat tanultunk. Az utóbbi időben már nincs ilyen gondunk. Igaz, volt ebben a bányában gázveszély, és kínlódtunk vizes munkahelyen is. Most jó a frontfejtésünk, csak sajnos, hamarosan kifogy, utána pedig egy vékonyabb, mindössze 120 centiméter vastag telepben kezdjük az új frontfejtést. Eredményeinket talán az is bizonyítja, hogy a frontfejtésen legutóbb 154 forint volt az egy műszakra eső vájárkereset. — Nem nehéz 75 emberrel szót érteni? — Nem könnyű, de talán nem is nehéz. Ismerek mindenkit a brigádtagok közül. Hozzám is jönnek a másik két szakból, és én is látogatom őket gyakran. A napi problémákat mindig megbeszéljük, ami a termelést illeti, s akinek esetleg egyéni gondja1 vannak, arra is szakítunk időt. Szeretnénk nemcsak tSr- tani az eddig elért termelési szintet, hanem a kongresszus tiszteletére még javítani is, amennyire erőnkből telik — válaszolja a brigádvezető. Tactalékostiszt és a bányamunka mellett érdekes módon a mezőgazdasági technikumot végezte el levelező úton. Vajon miért? — Talán azért, mert erre volt legjobban módom és nem idegenkedem én a mezőgazdaságtól sem, bár a bányától szeretnék nyugdíjba menni. Amit ott tanultam jó, az ember soha nem tudja, mikor lesz rá szüksége. Egyébként van más elfoglaltságom >s, hiszen már harmadik alkalommal választottak meg megyei 'tanácstagnak és ott az építési-közlekedési állandó bizottságban is tevékenykedem. Mátraszőllős, Mátrakeresztes és Hasznos az én területem és ebben a három községben is akad munka egy megyei tanácstag számára. Nemcsak a tanácstagi beszámolók vannak, hanem nagyon sok olyan probléma, aminek a megoldásához segítséget várnak tőlem. Szívesen teszem — mondja Kecskés Sándor, akitől mikor elbúcsúzunk, már a motorját készíti elő, mert valamelyik községben Ismét akadt teendője. — Vaskereskedőnek tanultam, aztán idejöttem Tokajról rokonlátogatóba és itt is telepedtem le. A bányánál, Mén- kesen dolgozom 1949-től — mondja Szalai József szocialista brigádvezető, ök a mén- kesi, úgynevezett alfa ereszkében dolgoznak. Ez Nógrád legmélyebb és a bejárattól talán legtávolabb levő területe. — Frontfejtést készítünk elő most is a kilenctagú brigáddal, 34 fokos melegben. A múltkor frontszereléshez vezényeltek bennünket. Egy trafókamrát építettünk TH-bizto- sítással, azután meg a szállító útvonalat képeztük ki. Erre az évre és a kongresszus tiszteletére 102 százalékot vállaltunk, és eddig 104,6 százalékos átlagot értünk el. Ezt az eredményt szeretnénk még javítani — mondja a brigádvezető. — Kiváló dolgozó Szalai József, munkásőr és pártvezetőségi tag. Ügy emlegetik a bányánál, hogy jó nevelője a fiataloknak. Mit tudna erről mondani ? — Én magam is fiatalnak érzem magam, 42 éves vagyok, de a brigádban a legöregebb. Az átlagéletkor talán 32 év nálunk. Egy dologban nagyon egységes a brigád, abban, hogy valamennyien ra■Bf ____ g aszkoduak a bányához és úgy hiszem, ez az alapja az eredménynek is. Nem volt köny- nyű. A Szocialista brigád címért még 1959-ben kezdtük a versenyt. Többször volt zökkenő és kudarc is, amikor nem sikerült megfelelni a követelményeknek. Nem szegte kedvünket, hanem igyekeztünk a csorbát kiköszörülni és még jobb munkával bizonyítani. Csak lelkiismeretesen lehet Méltóképpen folytatni a tradíciót Sportember a főaknász. Érdeklődési köre sokoldalú és a társadalmi munkából sem vonta ki magát még soha. Mint aktív sportoló igaz, már rég befejezte, de mint vezetőségi tag azóta is tevékenykedik Tözsér Imre Kazáron. A gimnáziumban érettségizett és utána a bányászságot választotta. A Bányaipari Technikumot levelező úton, a munka mellett végezte el. Szurdokon főaknász lett. Közben KISZ-bizottsági titkár is volt. Legutóbb búcsút kellett mondania a régi bányának, ahol megszüntették a termelést és a többiekkel együtt, új munkahelyre került. — Jó bánya Kányás. Szurdokon sokkal rosszabb főtevi- szonyok voltak. Igaz, egyelőre még csak ismerkedtem az új munkahelyemmel. Fontos., hogy a kellő ismereteket megszerezze az ember, mert itt is főaknászi funkciót kaptam. Más a követelmény az üzem- szervezésben is. Nagyobb a bánya, viszont jó dolog, hogy Zsuffa Miklóst, a nagybá- tonyi bányaüzem főmérnökét sokan ismerik és azt is tudják róla, hogy szerelmese a bányának. Olyan, aki munkáját nem kötelességből, hanem hivatásérzetből végzi. Most ott folytatja, ahol valamikor kezdte. — Valóban itt kezdtem Nagybátonyban a bányamérnöki diploma megszerzése után. Hat évig dolgoztam különböző beosztásokban, azután kerültem Mizserfára, majd a vállalat központjába. ’Nagybá- tony a nógrádi bányászkodás jövőjét jelenti számomra. Itt fejlesztés van és lesz, mert Nógrádban két ellentétes szénterület van gazdaságilag, és műszaki művelési szempontból. Északon könnyebb volt a bányászkodás, viszont olcsóbb szenet állítottunk elő. Itt, a déli területeken viszont nagyobb mélységből, de jobb, értékesebb szenet termelünk. Északon minden erőfeszítés ellenére sem tudnánk annyiért termelni a szenet, mint amennyit kapunk érte. Itt délen viszont az esélyeink semmivel sem rosszabbak az országos átlagnál, ami alapot jelent ahhoz, hogy a széntermelésben versenyben maradjunk. Sókat tettek ezért már az utóbbi időben a nagybátonyi ak, de ezután sem lesz kevesebb a teendő. A legutóbbi pártértekezleten arra tettek ígéretet, hogy 1970 végére gazdaságossá teszijj a széntermelést. Igaz, azóta növekedett a bérszínvonal, egyes anyagok ára emelkedett, de ennek ellenére évről évre csökkent az önkölt- 1 ség. Remélem, a közelgő pártértekezletnek jelenthetjük: megvalósult az ígéret. Eredményeinkkel nem vagyunk elégedettek, mert célunk a gazdaságosság további fokozása és ezért még na- gyan sokat kell majd tennünk közösen. Én bízom a bányászokban, hiszen kipróbált emberekből áll a nagybátonyi kollektíva, és ugyanilyenek azok is, akik az északi részről kerülnek hozzánk. Fontos, hogy ők is minél előbb illeszkedjenek be a régi kollektívába, mert elkerülhetetlen, hogy az elkövetkezendő években Nagybátony legyen a nógrádi bányász- tradíciók folytatója. Hozzáte- hetem, méltó folytatásra gondolok — fejezte be Zsuffa Miklós főmérnök. — A mi munkánk mindig sürgős. A. legsürgősebb az, amelyik gépkocsit éppen javítjuk — mondja Pál Béla, a gépkocsijavító szocialista brigád vezetője. — Ma már több mint 130 gépjárműve van a vállalatnak. Sok a javítás és kevés az ember. Ez pedig olyan munka, amit csak nagyon lelkiismeretesen lehet és szabad végezni. Mondorji is mindig a fiataloknak, hogy első a minőségi munka. — Kisiparosnál tanultam az autószerelő szakmát és se- gédeskedtem is, de már harminc éve vagyok a bánya szolgálatában. Hívtak azóta már nagyon sokszor máshová. Többet is ígértek mint amennyit itt keresek, de nem mentem. Ha az embernek van egy rendes, becsületes munkahelye, ne adja oda az ismeretlenért. — Sokszor bent kell maradni túlórázni, mert a munka így kívánja. Ha egy gépkocsi áll, sokáig vár javításra, az kára a vállalatnak. Ügy igyekszünk, hogy minél kisebb legyen a kiesés, üzemképesek legyenek a gépkocsik. — Sokszor gondunk van az alkatrészellátással. Ez nehezíti a munkát. Ügy segítünk magunkon, hogy amit lehet, még kijavítunk és ahol szükséges, újra beépítjük. A mi munkánk is nagyban elősegíti a széntermelést, az anyagmozgatást, a különféle szállításokat. A mi munkánk is hozzátartozik ahhoz a széles láncolathoz, ami a széntermelést segíti elő — vélekedik Pál Béla. llj munkahelyen A bányáért, a közösségért önzetlenül termi akaró, az újat örökké kereső ember Árva Ferenc. Fiatal, mindössze harmincöt éves, de ebből idestova tizennyolc évet töltött már el a bánya és tegyük hozzá: a bányászok szolgálatában. Lakatos Mizserfán, az országos hírű Huszár—Kapusi aranyérmes szocialista brigád aktív tagjaként dolgozott hosz- szú éveken keresztül. Hirtelen meg sem tudja mondani, hány újításnak volt már része. . Sok megvalósult az ő kezük nyomán. A gyors javítások, gépek határidő előtti felszerelése sok esetben túlmunkát kívánt. Árva Ferencre a gépeknél többet, értékesebbet bíztak. Alapszervi párttitkára volt a karbantartó műhelynek, illetve igen aktív tagja a pártbizottságnak. Az a típusú ember, aki keresi a tennivalót, és nem akkor érzi jól magát, ha pihen, hanem amikor tesz valamit. Délre, Nagybátonyba, az új munkahelyre ment már sok mizserfai. Velük ment Árva Ferenc is, aki ma már a nagybátonyi bányaüzem külszíni üzemrészénél dolgozik. — Jól éi-zem magam itt, bár még csak éppen hogy megismerkedtem az új területtel. A munka itt is olyan mint másutt. Hiány nincs belőle. Ha pedig így van, baj nem lehet, legalább én így gondolojr — mondja új benyomásairó*
