Nógrád. 1970. szeptember (26. évfolyam. 204-229. szám)

1970-09-26 / 226. szám

Bartók hazatalált

■HUSZONÖT évvel ezelőtt, tSHS. szeptember 26-án, a New York-i West Side Hos- íátalibain halt meg Bartók Béta, Még nem töltötte be a | haiwanötödík életévét. Néhány héttel előbb vezércikk jeleni, meg a Budapesti Színház című lapban: „Bartók jöjjön haza!” Senki sem sejtette itthon, milyen válságos volt már az állapota. „Pedig én is szeretnék hazamenni, végleg” — írta július 1-én Zádor Jenőnek Hollywoodba.

Nagyon várttak haza. Ezért volt nagy a megdöbbenés, amikor halálhírét kaptuk. Talán ebből a megdöbbenésből ered, hogy halálának évfordulóit jobban számon tartottuk máig, mint a születésnapját. 1955. szeptemberében, a tizedik évfordulón még szorongva emlékeztünk: vajon eleget tettünk-e, hogy művészetét birtokunkba vegyük? Mert a fasizmussal, sovinizmussal, .korlátoltsággal szembeni magatartásának, szigorú erkölcsi tisztaságának emlegetése, emberi alakjának legendás fénybe állítása közben sokáig hiányoztak művei a magyar hangversenyéletből. Űjabb évtizeddel később

azonban már büszkén említette minden ünnepi szónoklat és írás: Bartók hazatalált.

Az igazság az, hogy mi találtunk, rá.

A koncertdobogón egy ideig ritka vendég volt. De énekelték a kórusok: munkások, parasztok énekkarai, meg — a gyerekek. Akik közben felnőttek. 1945. decemberében az Operaház bemutatta A csodálatos mandarin-t, teljes színpadi trilógiája azóta van nálunk műsoron. De csak nemrég vonzza úgy az embereket, hogy minden előadásán telve a nézőtér. Szerény szavú orvosprofesszor mondta a Kékszakállú utáni egyik szünetben:

— RÉGEBBEN csak Székely Mihály hangjáért ültem be ehhez a darabhoz, most türelmetlenül kívánom hallani a fényt árasztó C-dúrt az ötödik ajtó feltárulásakor: a műtétek után, a sok kínlódással való küszködés után megtisztítja érzékeimet, felfrissíti idegsejtjeimet, a magam szűk világát egész világmindenséggé tágítja.

Az értetlenség megszűnéséhez semmi egyéb nem kellett, csak hallatni, megszólaltatni,

GÉLÉÉRT OSZKÁR:

Utolsó dalomért

Nagy zenetudósunk, emlékszel-e?

Lelkem Bartókkal volt tele.

És megkérdeztelek:

Azt írtad, Beethoven már túlmutatott a. zenen De szavaid hogyan is értsem én?

Mert mily zene van még a zene feleót?

Miféle varázslat?

S te megmagyaráztad, íme rá a beethoveni felelet;

Ha az emberi hangszál nem bír vele.

Szakadjon hát bele!

Ez a tegnapi nap volt. S ma eszembe robbant

Egy múltbeli roppant

Erőfeszítésem:

Egy versem. Alig voltam vele készen, Utolsónak mondott dalomért Lettem elalélt.

óh, túlmutattam a reálison én is,

Hangsúlynak, időnek mérték-ütemén is,

A hangszerem nem volt az egykori lant. Madárdal? Nem. Inkább vadállati hang Volt az üteme.

Rengj föld, tüzes ég dörögj,

Te örökkön örök Bartóki zene.

Rég volt. S ma az ősi népdalt kutatom.

S nem azt, hogy robban-e hasítva az atom.

De a bonyolultan is egyszerűt:

A szájon a jajt, a szemen a merengőt,

S az öröktől fogva leendőt:

A szívben a derűt —

Es csak ha megleltem, add a babért Utolsó dalomért.

Kiállítás Moszkvában néphadseregünkről

A szovjet fegyveres erők központi múzeumában kiállítás nyílik a magyar néphadsereg napja alkalmából. A kiállításon kiemelt helyen látható az a zászló, amelyet a Magyar Népköztársaság Honvédelmi Minisztériuma adott a szovjet fegyveres erőknek Magyarország felszabadítása 25i évfordulójának előestéjén.

A zászló a magyar—szovjet barátság jelképeiként előzőleg végigjárta Magyarország minden helyőrségét.

A kiállítás anyaga ismerteti annak a közös harcnak a történetét, amelyet a szovjet harcosok és a magyar hazafiak vívtak a közös ellenség, a német fasiszta megszállók ellen.

(MTI)

4*

Uj kórt fedeztek fel

A huszadik századi orvostudomány történetében ritka eset új kór felfedezése. Csehszlovák kutatók azonban a közelmúltban először mutattak ki olyan megbetegedést, amellyel az orvostudomány még sohasem találkozott. Emberben is megtalálták ugyanis egy eddig csak állatoknál észlelt tüdőparazitát.

A gombák családjába tartozó élősdi főképpen üregekben megbúvó rágcsálókat támad meg. Jelentkezéséről először J. D. Kir- senblot orosz természettudós számolt be. az Egyesült Államokban pedig később sikerült mesterségesen is ki tenyészteni, s Jellison amerikai kutató tíz évvel ezelőtt már feltételezte, hogy emberre is átterjedhet. Ezt a feltételezést

nemrégiben igazolták Cöehs<zJLovákiábatn.

A sumberld gyermekszanatóriumba tbc gyanújával beszállítottak egy kisfiút, akinél azonban valamennyi tuberkulin-reakció negatívnak bizonyult. A betegség súlyossága miatt sebészeti úton1 eltávolították a beteg tüdejének megtámadott darabját, s szövettani vizsgálatot végeztek két intézetben. Mindkét kórbonctani intézet munkatársai egybehangzóan arra a következtetésre jutottak, hogy ismeretlen emberi megbetegedéssel állnak szemben. A végső diagnózist azután állati tüdőmetszetekkel való összehasonlítás alapján mondták ki.

Az eset világszerte nagy érdeklődést keltett tudományos körökben. (MTI)

egyre többet játszani a műveit Az idősebb generációból talán még akadnak, akik ismételgetik, hogy érthetetlen. De kérdezzünk rájuk: — A Divertimento? — Ja, az más, azt én is élvezem. A csodálatos mandarin? — Na, persze, az izgalmas, érdekes. A Concerto? — Hát, az nem olyan borzasztóan „modern”. A vonósnégyesek? — Az már nem nekem való... Ha tovább kérdezünk, kiderül, hogy akinek nem való, az vagy nem hallgatta még nyugodtan végig egyik Bantók-kvartettet sem, vagy olyan emberről van szó, aki egyáltalán nem hallgat soha kamarazenét Aki hallgatja, érti is előbb-utóbb. Aki érüv élvezi és szereti. Mióta gyakran szerepel, azóta csak szaporodnak az élvezői.

Nálunk, a hazájában, több tényező könnyíti meg a Bartók-művek jobb megértését: a népdal elemei, zenei jelrendszere már az iskolából, rádiózásból ismert; a népzenére alapozott magyar kom pozíciók alaphangja, legjellemzőbb közös vonásai szin ■ tén. Természetes, hogy ebben a környezetben már a megszólaló bartóki hang akusztikája, mint bárhol másutt a földön. Ez pedig nemcsali a megértését könnyíti, hanem a megszólaltatását is. A felcsendülő muzsika az előadók és a hallgatók kontaktusában válik művészi élménnyé. A jó élménykapcsolatból nem csak a hallgatók profitálnak, hanem a muzsikusok is. Ezért nem jelentéktelen az a semmiféle kottával sem ábrázolható különbség, mely a magyar muzsikusok Bartók tolmácsolását megkülönbözteti a többi művészétől. A világon sok jó Bartók-interpretátor akad ma már. De mikor magyar zenekar szerepel valahol idegenben, mindig nyújt valamit a hallgatóinak, amit előbb nem ismertek, nem fedeztek fel a különben ismerős művekben. Az ősforrás, a szülőföld együttzengését. Alig akad méltatás, amely szóvá ne tenne egy-egy Ferencsik-, Tátrai-, Fischer Amnie-koncert után Bartók-tolmácsoiásuk hitelességét, a komponistával közös anyanyelv felismerését

BARTÓK zenéje ma már közkincs nálunk is. Szerzeményeit ezrek hallgatják, tanulják, éneklik és muzsikálják. Az idegenben elhunyt nagy mester, huszonöt évvei a halála után hazatalált.

Végleg. Fodor Lajos

Tv-előzetes

Megismétlik a Kockázatot

Bartók Béla: Fából faragott

királyfi (szerda, 20.20). A Bartök-évforduló alkalmából készítette el a televízió a nagy művész színpadi művének tv- film változatát. A koreográfia Seregi Éászló munkája, rendező Horváth Ádám, a királyfit Róna Viktor, a királylányt Orosz Adél, a fából faragott királyfit Forgács József, a

tündért Kékesi Mária formálja meg. Szombaton 21.20-kor sugározza a televízió a Kékszakállú herceg vára című

Bartók-művet, amelyet természeti környezetben: az aggteleki é6 a domical cseppkőbar- lang'ban vettek fel. A Kékszakállút Melis György, Juditot Kasza Katalin énekli, a rendező Miké András.

Kicsoda-micsoda (szerda. 21.00). Kérdezz-felelek játék. Az új sorozat kéthetenként jelentkezik. A sajtóban megjelent hirdetésre több százan jelentkeztek, közülük választották ki a szerkesztők a játék résztvevőit. Minden adás négyfordulós, négy témakörben. A kategóriák: neües amIBs

Jelenet a Fából faragott királyfi című balettből. (A tv szeptember 30-i [szerdait műsorához!)

Kép a Tonio Kroger című Thomas Mann-elbeszélés tv-vál- tozatából. (A tv szeptember 30-i Iszerdai] műsorához!)

berek, akik ott lesznek a stú- mély. A küzdelem élesnek dióban, persze úgy, hogy a Ígérkezik, mivel dupla vagy játékosok ne lássák őket, semmi alapon zajlik majd. Á tárgy, fogalom és ismét sze- nyerési esély 0-tól 10 000 forintig terjed.

Fekete nyíl (csütörtök, 20.35). Magyarul beszélő olasz film. A hétrészes film Stevenson regényéből készült, s a rendező Anton Gdullio Mariano dolgozta át filmre. A történet Angliában, a rózsák háborúja idején játszódik, de ez csak hátteréül szolgál a fordulatos kalandfilmnek. A főszereplők: Aldo Reggiani (Bálint András), Lorelio Goggi (Szilvási Annamária), Leonardo Se ver j- ni (Mádi Szabó Gábor) és Arnolde Foa (Somogyvári Rudolf).

Kockázat (vasárnap, 16.20). A magyarul beszélő lengyel filmsorozat első részének ismétlése. „Tudom ki vagy” a címe a Kloes kapitány kalandjait megelevenítő film első részének, amivel a televízió ismét megkezdi az utóbbi évek legnagyobb sikerű sorozatának vetítését.

A. Gy.

ASZÚDY JÁNOS:

A KRIMINALISZTIKA

lfa!a*d Os

TÖRTÉNETE

NÓGRAD <9 1970. szeptember 26.. szombat

A nyomozók ekkor írásszakértőkhöz fordultak, hogy hasonlítsa össze Smith 1877-ből származó ü'ását Beck 1896-os kézírásával. És Currin Írásszakértő kijelentette: mindkét írás egy é6 ugyanazon személytől ered! Beck drámájának második felvonása során Waldock felügyelő kijelentette, hogy kételkedik a két személy — Smith és Beck — azonosságában. Erre felmentették az ügy kivizsgálása alól, helyébe pedig Forest főfelügyelő lépett. A per folyamán — ez a dráma harmadik felvonása — Gill ügyvéd, Beck védője engedélyt kért a bírótól, hogy néhány kérdést intézhessen Currin grafológushoz, a vádlott állítólagos 1877-ből származó Írásával kapcsolatban. A bíró az engedélyt megtagadta. Ugyanis az angol törvények igen határozott utasításokat tartalmaztak valamely vádlott előzőleg elkövetett bűncselekményeire vonatkozóan; egy újabb peren nem lehetett kérdéseket feltenni valamely régi Ítélet kapcsán, mert ez befolyásolhatta volna az esküdteket... A vád tanúiként megidézett kárvallottak kihallgatásakor Ottilie Meissonier megjegyezte: „A szélhámos jobb füle alatt kis forradást figyeltem meg. Most nem látszik...” Hiába kapaszkodott bele Gill ügyvéd ebbe a kijelentésbe, hiába követelte szakértői vélemények meghallgatását — a bíró figyelemre sem méltatta. Becket bűnösnek találták, és hét év börtönbüntetésre ítélték.

Adolphe Beck 1901 július 8-án hagyta el a börtönt. Megmaradt vagyonkáját arra költötte, hogy bebizonyítsa ártatlanságát. Még az 1877. évi periratok felülvizsgálását sem sikerült elérnie. Így telt el csaknem három esztendő, 1904 áprilisának egyik napján

Adolphe Beck drámáját újra műsorra tűzte az élet, ez a gyakran oly kíméletlen rendező. Április 15-én Becket ismét feltartóztatta egy nő az utcán: „Maga az, aki elszedte tőlem ékszereimet és pénzemet!” — kiáltotta. És a li- dércnyomásos jelenet Ugyanúgy folytatódott, mint az első alkalommal. Felesleges lenne tehát részletekbe bocsátkozni. Amikor 1904. június 27-én Beck ismét a bíróság előtt állt, öt nő vádolta csalással. És az esküdtek még aznap bűnösnek is nyilvánították. Csakhogy Crantham bírót, miután a vádlott beszédét meghallgatta, kétségek fogták el. (Itt megjegyezzük, hogy az 1896. évi per idején az angol törvények még nem tették lehetővé a vádlottak számára a szóbeli védekezést.) A bíró Elnapolta az ítélethirdetést; Beckntík ezúttal, hogy úgy mondjuk, szerencséje volt.

Tíz nappal később 1904. július 7-én este, Kané detektív- felügyelő szokott esti ellenőrző látogatását végezte a Tottenham Court Road-i rendőr- állomáson. Unottan hallgatta a szolgálatos altiszt jelentését arról az egyénről, akit két állástalan színésznőtől elcsalt gyűrűk eladása közben tartóztattak le. . . Kané hirtelen felfigyelt. s behatóbban érdeklődött, mit mondott a két színésznő. Nagy volt ámulata, amikor a feljelentésből ugyanolyan részletek derültek ki, mint amilyenekkel Beck perében találkozott — gazdag lord, jaeh-kirándulás, hamis csekk. Belépett a letartóztatott' cellájába, s a meglepetéstől

szinte földbe gyökerezett a lába: Beck hasonmását látta maga előtt! Csakhogy ez valamivel idősebb'és testesebb volt Beoknél. A második perben szereplő öt károsult nőt már másnap szembesítették a letartóztatottal, William Tho- mas-szal. Mind az öten fenntartás nélkül úgy nyilatkoztak, hogy ez volt az az ember, aki rászedte őket. Beidézték az első perben szerepelt nőket is. És ők is, valamennyien, sajnálkozva ismerték be, hogy valóban ez a Thomas volt „lord Salisbury”, nem pedig a szegény Beok.

Thomas végül is kénytelen volt bevallani, hogy ő John Smith. A Scotland Yard ösz- szeállította a szélhámos — csekk- és hitellevél-hamisító — meglehetősen terjedelmes priuszát; még az is kiderült róla, hogy 1896—1903 között (tehát Beck pere után) — jóllehet fogalma sem volt gyógyászatról — „orvosként” működött az Egyesült Államokban.

A brit belügyminisztérium sietett szabadlábra helyezni Becket, akinek kártérítésként 5000 font sterlineet adtak. Az igazságszolgáltatás balfogása azonban — amely vitathatatlanul bebizonyította az ósdi azonosítási eljárások fogyatékosságait — óriási botrányt keltett Angliában.' A kormány vizsgáló bizottságot alakított, s megszervezték az ítélőtáblát, amely addig nem létezett.

(Folytatjuk)