Nógrád. 1970. szeptember (26. évfolyam. 204-229. szám)

1970-09-15 / 216. szám

Az FKP folytatja az örök összefogásáért Lehel MikHós, az MTI tu­dósítója jelenti: A vincennes-i erdőben száz­ezrek részvételével nyílt meg a L'Humanité hagyományos politikai évadnyitó ünnepsége. Az ünnepség csúcspontja ezúttal is a központi színpa­don tartott nagygyűlés volt, amelynek szónoka Georges Marchais, az FKP főtitkár- helyettese volt. Áz FKP főtitkárhelyettese a francia dolgozók helyzetét eie_ mezle. Rámutatott, hogy 1970- ben csak minden második francai utazhatott szabadság­ra. Az életszínvonal stagnál, egyesek számára csökken is, az adóik szakadatlanul emel­kednek, a munkanélküliek száma ismét 400 ezer. a lakos­ság elégedetlenségével szem­ben a kormányzat csak azt ismételgeti, hogy holnapra jobb lesz. A dolgozóknak csak a harc marad eszközként érdekeik védelmére. Az elmúlt Időszak tapasztalatai megmutatják, csak egységes tömegmozgal­mak alkalmasak arra, hogy fontos engedményeket csikar­janak ki a kormánytól és a munkáltatóktól, A gazdasági harc azonban önmagában nem elég. Ma már mind több fran­cia látja, hogy mélyreható változásokat kell végrehajtani az ország gazdasági, társadal­mi és politikai helyzetében. A Francia Kommunista Párt folytatni kívánja a har­cot minden monopólium-el­lenes erő összefogásáért és mindenekelőtt a demokratikus pártok és szervezetek össze­fogását kívánja elérni egy kö­zös program alapján. Az FKP erejét nem kíméli, hogy egy ilyen megállapodás létrejöj­jön. különösen a szocialista párttal. Természetesen nem arról van szó, hogy minden­ben egyetértés jöjjön létre, s nincs szó arról sem, hogy csak egy párt legyen Fran­ciaországban. A két Párt kö­zötti tárgyalások arra mutat­nak. hogy van lehetőség egy ilyen megállapodásrg. A meg­állapodásnak csak az az aka­dálya, hogy a baloldali pár- tokiban még ma is vannak olyan emberek, akik nem mondtak le a reakciós jobb­oldallal való együttműködés­ről. Beszéde végén szolidaritá­sát nyilvánította a vietnami, a laoszi és a kambodzsai nép iránt. A nagygyűlés díszemelvé­nyén ott volt -32 külföldi test­vérpárt és pártlap küldöttsé­ge. közöttük a Népszabadság küldötte is. A nagygyűlésen részt vett. Gáspár Sándornak, a SZOT főtitkárának, a Poli­tikai Bizottság tagjának veze­tésével a CGT meghívására Franciaországban tartózkodó szakszervezeti küldöttsége is. A műsor keretében közvet­lenül George* Marehais be­széde után került sor a KISZ rajkóegyüttesének nagysikerű szereplésére. (MTI) Jan llarlco Budapestre érkezik Péter János külügyminiszter meghívására kedden hivatalos, baráti látogatásra Budapestre érkezik Jan Marko, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság külügyminisztere, hogy magyar kollégájával és ha­zánk más vezető képviselőivel megbeszéléseket folytasson a két szomszédos testvéri szo­cialista állam kölcsönös kap­csolatait érintő kérdésekről. Jan Marko budapesti megbe­szélései minden bizonnyal hozzájárulnak a magyar- csehszlovák baráti kapcsolatok további elmélyítéséhez. Jan Marko 1920. szeptember fl-án született a losonci járás egyik községében, Tocnicán. A télszabadulást követő években középiskolai tanári, majd mér­nöki, oklevelet szerzett, és egyre .jelentősebb közéleti te­vékenységet fejtett ki. 1954-től öt évén át a Szlovák Nemzeti Tanács pénzügyi megbízottja, és — egyidejűleg — 1960-ig a Szlovák Nemzeti Tanács alel- nöke. 1960 és 1962 között a Kassai Magnezit Művek igaz­gatói posztját tölti be. Fon­tos gazdasági kulcspozíciók után 1985-ben miniszteri tár­cát kapott. Ugyanakkor ne­vezték ki a Szlovák Műszaki Bizottság elnökévé, s megvá­lasztották az Állami Műszaki Bizottság alelnökévé, mely tisztséget 1968. december Ifi­ig töltötte be. 1969 januárjában a köztár­sasági elnök külügyminiszter­ré nevezte ki, s e minőségében azóta nagy fontosságú nem­zetközi tevékenységet folytat a konszolidáció útjára lépett Csehszlovák Szocialista Köz­társaság külpolitikájának megszilárdítása érdekében. Jan Marko tagja a CSKP Központi Bizottságának és tag­ja Csehszlovákia Védelmi Bizottságának is. A csehszlo­vák külügyminiszter, aki fon­tos közírói tevékenységeit is kifejt, több ízben magas szin­A béke érdekében Oleg Vasziljev az ENSZ- közgyűlés kedden megnyíló 25. ülésszakával foglalkozva az Izvesztyijában hangsúlyoz­za, hogy a közgyűlés feladata: olyan döntéseket hozni, ame­lyek hozzájárulnak az agresZ- szió erőinek megfékezéséhez, a nemzetközi biztonság és a bé­ke megerősítéséhez. „Ma meg­vannak a kedvező feltételek e feladat teljesítéséhez” — írja a cikk szerzője. Vasziljev rámutat, hogy eb­ben az évben lépett érvénybe az atomsorompó-szerződés és egy hónappal ezelőtt Moszk­vában aláírták a szovjet— nyugatnémet szerződést. „Ezek a nemzetközi cselekmények meggyőző erővel bizonyítják, hogy a Szovjetunió, a szocia­lista országok politikája — amely a nemzetközi feszültség enyhítésére az általános bé­ke megszilárdítására irányul — meghozza gyümölcseit.” A jelenlegi világhelyzet megköveteli az ENSZ-től, hogy fokozza erőfeszítéseit alapve­tő feladatának, a béke megőr­zésének teljesítése érdekében — írja a cikk. (MTI) tu állami kitüntetésben szesült. (MTI) EiSszor nsadat iáin országban Részsikerek és kudarcok a túszok ügyében Szabadon engedtek hat nyugatnémet állampolgárt Az Al-Ahram véleménye a géprablásokról A hírügynökségi becslések legújabban már ötvenre te­szik, azoknak a Jordániában fogva tartott túszoknak a szá­mát. akiknek az ügyében szé­les körű nemzetközi alkudozás folyik. Sorban érkeztek az ellent­mondó hírek Bonn és a PNFF megegyezéséről. A nyugatné­met erőfeszítések „megtamo- gatására” Ammunba repült Hans Jürgen Wischnewskt, a szociáldemokraták országos ügyvezetője, aki arabbarát ér­zelmeiről ismert. Az első híreik szeriint „kü­lön” akart eljárni a brit kor­mány, de annak ellenére, hogy állítólag szombaton este Leila Khaled szabadon bocsátása mellett döntöttek, a merénylő hölgy továbbra is Nagy-Bri- tannla földjén tartózkodik. Ügy tűnik, hogy London is az összes túsz kiszabadítása mellett foglal állást, s nem csupán a brit állampolgárok szabadságát követeli Lédáért. A Palesztinái Népi Felszaba­dítást Front vasárnap „elkép­zelhetetlen” megtorlással fe­nyegette meg Izraelt azzal kap­csolatban, hogy a megszálló hatóságok 450 arabot letartóz­tatásba helyeztek. Ami a túszok szabadon bo­csátását illeti, a szóvivő újó­lag hangoztatta, hogy erre csak abban az esetben kerül­het sor, ha a nyugatnémet, a brit és a svájci kormány fel­tétel nélkül” teljesíti a szer­vezet követeléseit, A DPA nyugatnémet hír- ügynökség közlése szerint ki­derült, hogy a PNFF által fogva tartott túszok között csak két nyugatnémet állampolgár van. További kettőt — jelenti a hírügynökség — egészségi okokból szabadlábra helyez­tek. Ugyancsak visszanyerte szabadságát két holland túsz. A PNFF fogságában levő töb­bi túsz pontos száma nem is­merete». A vasárnapról hétfőre vir­radó éjszaka Bemben ülést tartott a „válság nemzetközi vezérkara” és meghallgatta a Nemzetközi Vöröskereszt két, Ammartból visszatért képvise­lőjének jelentését. Marcel Naville, a Nemzetkö­zi Vöröskereszt elnöke a ta­nácskozás után kijelentette: egyelőre zsákutcába jutottak a közvetítő erőfeszítések. Bejelentést tett hajnalban a svájci külügyminisztérium is. Közölték, hogy a Nemzetközi Vöröskereszt tovább folytatja erőfeszítéseit a Jordániában fogva tartott túszok szabadsá­gának kieszközlése érdekében. Hétfőn hajnalig ülésezett a bonni kormány tagjaiból ala­kult minlszterközi bizottság. Ahlers, a bonni kormány szó­vivője szerint Nyugat-Német- ország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok kormányai közösen próbálnak nyomást gyakorolni a palasztimai ge­rillákra az összes túsz szaba­don bocsátása végett. A kairói Al-Ahram hétfői szama éles kirohanást inté2 a rep ü lőgépra b lások és rob­bantások ellen. Ezeknek a cse­lekményeknek — írja a lap — „semmi közük sincs a meg­Az egyiptomi fővárosban egyetértő helyesléssel fogadták azt a hírt, hogy a Palesztina! Felszabadítási Szervezet Vég­rehajtó Bizottsága elítélte a Palesztinái Népi Felszabadítá­sa Front (PNFF) felelőtlen, az ellenállási mozgalom egységét veszélyeztető akcióit és a ha­tározatainak megsértése miatt megszakított vele minden kap­csolatot, befagyasztva a végre­hajtó bizottságban fennálló tagságát. Az Al-Ahram szerint két­ségtelen, hogy a polgári repü­lőgépek elrablása és elpusztí­tása nem alkalmas eszköz a Palesztinái ellenállási küz­delem céljainak elérésére, sőt szállt területek felszabadításá­hoz”. „A kalandkereső Habbas­csoport aláássa az arabok presztízsét” — szögezi le az Al-Ahram. A gépeket elrabló és a tú­szokat fogva tartó Palesztinái Népi Felszabadítási Front egyébként két nyilatkozatot is tett vasárnap. — Egyfelől kö­veteléseinek „feltétel nélküli” elfogadását sürgette az érin­tett nyugati kormányok részé­ről, másfelől pedig közölte: „ha az ellenállási szervezetek központi bizottsága nem von­ja vissza (a PNFF-t felfüg­gesztő) döntését, a szervezet saját meggyőződése szerint fog eljárni és nem lesz tekintettel arra az egyezségre, amelyhez akaratán kívül csatlakozott”. A Palesztinái Népi Felsza­badítási Front Ammanban tegnap kora délután szabad­lábra helyezte és a sajtó kép­viselőinek is bemutatta a nyugatnémet túszok hatfőnyi csoportját, mivel a Vöröske- kereszt-megbízottaiktól megfe­lelő garanciákat kapott a Münchenben őrzött három gerilla szabadon bocsátására. inkább ellenkező eredménnyel jár. Támogatjuk a végrehajtó bizottság határozatát — szö­gezi le az Al-Ahram — mert a repülőgépek eltérítésével és felrobbantásával foglalkozó népfront elhagyta az igazi haromezőt. A palesztinéi felszabadítási népfront szélsőséges és elke­seredett akciói az adott hely­zetben azoknak az agresszív köröknek a malmára hajtják a vizet, akik Izraelben és az USÁ-ban a békés rendezés aláaknázásán fáradoznak. (MTI) Csak azoknak segítenek, akik a rendezést akarják meggátolni Magyar tudós a kongresszus mikrofonja elöli Több mint hatvan ország, mintegy ötszáz tudósának és kiemelkedő gyakorlati szak­emberének részvételével a lengyel fővárosban hétfőn megkezdte tanácskozásait a VII. nemzetközi munkajogi és társadalombiztosítási kong­resszus. A nagyszabású érte­kezletet ezúttal először rende­zi meg szocialista országban a Genfben székelő Nemzetközi Munkajogi és Társadalombiz­tosítási Egyesület. A kongresszus napirendjén három fő téma megvitatása szerepel: 1. A munkavédelem a társadalmi haladás fényé­ben, 2, A vérség szerepe a társadalombiztosításban, 3. Az állam és a szakszervezetek szerepe a belpolitikában. Az első téma fő referátu­mát magyar tudós: Weltner Andor professzor tart)«. (MTI) Á'lende mögött százezrek állnak Százezrek adtak hangot va­sárnap Santiagóiban eltökéltsé­güknek, hogy megvédelmezik a reakciós erők mind#n tá­madása ellen Salvador Allen- de-t. a nemrégiben tartott elnökválasztások győztesét. Kora reggeltől kezdve ezrek vonultak végig a chilei fő­város utcáin a jelszóval: Al- lende elnök, a nép megvéd té­ged! A nagygyűlésen dr. Salvador Allende beszédet mondott. Felszólította az amerikai kon­tinens országait, hogy tartsák tiszteletben a chilei nép ön­rendelkezési jogát, és ne avat­kozzanak az ország belügvei- be. Figyelmeztette a chilei dol­gozókat, • hogy védelmezzék meg a Népi Egységfront vá­lasztási győzelmét a reakciós provokációk és szabotázsakci­ók ellen. Altende ismét, leleplezte a meggyilkolására tervezett re­akciós összeesküvést. Kijelen­tette. tudja, kik vesznek részt az összeesküvésben. Bizonyíté­kai vannak arra is, hogy Jor­ge Alesmndri jobboldali el­nökjelöltet is meg akarják öl­ni és ezt a gyilkosságot pro­vokációs szándékkal a Néoi Egységfront számlájára kíván­ják Írni. (MTI) 2 NÖGRÁD — 1970. szeptember 15., kedd Moszkva—Bonn: gazdasági számvetés Schiller nyugatnémet gaz­dasági miniszter rövidesen a Szovjetunióba utazik. Látoga­tásától a szovjet—NSZK gaz­dasági kapcsolatok fejlődését és kibővítését várják. Már a Moszkvában Koszi­gin és Brandt által aláírt szovjet—nyugatnémet szerző­dés létrejötte óta nagy figye­lem fordul e gazdasági kap­csolatok jövendő alakulása felé. A figyelmet az indokol­ja, hogy a moszkvai szerző­dés pozitív politikai hatása voltaképpen csak a ratifiká­lás után bontakozhat ki. A ratifikálás kiharcolásáért pe­dig Brandtnak és kormá­nyának kemény belpolitikai harcot kell folytatnia a ke­reszténydemokrata ellenzék­kel. A szovjet—nyugatnémet gazdasági kapcsolatok légkö­rének gyors megjavítására azonban közvetlenebb és gyorsabb lehetőségek Is kí­nálkoznak. így Schiller útja és a szovjet—NSZK gazdasá­gi kapcsolat egyben politikát jelentőségűvé válik. Ameny- nyiben Schiller útja eredmé­nyes lesz, a Brandt-konmény könnyebb helyzetben, jobb pozíciókból, a nyugatnémet üzleti körök tekintélyes osz­tagainak támogatásával foly­tathatja belpolitikai harcét a moszkvai szerződés ratifikálá­sáért. Schiller gazdasági minisz­ternek lesz tennivalója. A megelőző nyugatnémet kor­mányok negatív politikája súlyosan korlátozta a két or­szág gazdasági kapcsolatait. Ezek mennyiségileg fejlődtek ugyan, de ez a fejlődés a vi­lágkereskedelem természetes növekedésének volt a függvé­nye. Valójában 1969-ben az NSZK kereskedelmi partne­rei között a Szovjetunió még mindig csak a 15. helyen ál­lott. Részesedése a bonni köz­társaság kereskedelmi forgal­mában nem érte el a másfél százalékot sem. A Szovjet­unió minit világrésznyi nagy­ságú ország, jellegénél fogva (akárcsak más vonatkozásban az Egyesült Államok) a nem­zeti jövedelem viszonylag kis hányadát realizálja külkeres­kedelmi tevékenységgel. Nyu- gat-Németország azonban az egy főre eső külkereskedelmi tevékenységet tekintve a vi­lágon az első helyet foglalja el: annál élesebben és vilá­gosabban tűnik ki a Szovjet­unióvá kapcsolatos nyugatné­met külkereskedelmi erőfeszí­tések elmaradottsága. Le kell szögezni, hogy ezt nem gazdasági tényezők okozták. A fő bűnös a Szov­jetunióval szembeni diszkri­mináció és embargo politiká­ja. Jellegzetes példája volt ennek, hogy amikor 1963-bun a Ruhr-vidéki kohóművek szerződében lekötött szovjet csőszállításai már útra készen állottak, a Pentagon nyomá­sára az akkori bonni kor­mány megtiltotta a szállítást. Ez a politikai diszkrimináció odáig vezetett, hogy az 1903- ban lejárt szovjet-nyugatné­met kereskedelmi megállapo­dást nem lehetett megújítani. Schiller útjának első rendű gazdaságpolitikai feladata ilyenformán az is, hogy meg­teremtse a politikai és gazda­sági légkört egy új hosszú le­járatú megállapodás számára. Az utóbbi két év esemé­nyei azt mutatják, hogy mindez nem megy az NSZK-n belüli ultrareakciós erők és bizonyos amerikai érdekeltségek ellen folytatott harc nélkül. A jelek szerint a nyugat­német gazdasági körök veze­tő osztagai már kénytelenek voltak felismerni, hogy a po­litikai megkülönböztetés gaz­dasági károkat okozott az NSZK-nak. Olasz, francia, an­gol és japán cégek az NSZK- konkurrensek kárára előre­törtek a szovjet piacon. A nyugatnémet ipari-gazdasági körök „ébredésének” első jele a gázegyezmény volt, amelyet 1970 január végén írtak alá. Ennek lényege az. hogy a nyugat-szibériai földgázme­zőkről a Szovjetunió 52 mil­liárd köbméter földgázt szál­lít az NSZK-ba — a gázve­zeték csőszállításait pedig a legnagyobb nyugatnémet cé­gek vállalták, s erre a célra egymilliárd márkánál na­gyobb összegű hitelt bocsá­tottak rendelkezésre. A gázegyezmóny után a kapcsolatok természetesen megélénkültek. Különösen a moszkvai szerződés aláírása óta sok szó esik a különböző nyugatnémet érdekeltségek­nek az illetékes szovjet kül­kereskedelmi szervekkel foly­tatott tárgyalásairól. A leg­nagyobb érdeklődést a Da­imler-Benz autógyár előké­szítő megbeszélései keltették. A tárgyalások egy nagyszabá­sú, Szovjetunióban építendő teherautógyár létesítéséről folynak. Az előzetes tervek szerint a hatalmas komp­lexum létrehozásában olasz, francia és angol cégek is részt vállalnának. Ezzel kap­csolatban máris megmutatko­zott, hogy a szovjet—nyugat­német kereskedelem tovább­fejlődése szorosan összefügg a határozott politikai harccal. Ugyanazok a nyugatnémet jobboldali erők, amelyek a moszkvai egyezmény ellen harcolnak és raúfikálását meg akarják akadályozni — vadul támadják a teherautó- gyárral kapcsolatos megbeszé­léseket. Érvük az, hogy a te­herautó — „stratégiai cikk”. Bármennyire is nevetséges ez az állítás, mégis érdemes felhívni ezzel kapcsolatban a figyelmet. az úgynevezett Ford-epizódra. Néhány hónap­pal ezelőtt Henry Ford, az amerikai autóipar egyik veze­tője Moszkvában tapogatózó tárgyalásokat kezdett egy te­herautógyár építéséről — ter­vét azonban Latrd hadügy­miniszter személyes és meg­lehetősen durva beavatko­zására fel kellett adnia. Nem nehéz felfedezni a mostani nyugatnémet hangok mögött azt a szándékot, hogy meg­szerezzék a Pentagon támo­gatását és ezúttal teherautó­viszonylatban megismételjék a hét évvel ezelőtti csőembar- gót. A küszöbönálló Schiller- látogatás légkörétől, a nyu­gatnémet kormány magatartá­sától függ, sikerül-e fordula­tot elérni a szovjet—NSZK gazdasági kapcsolatok norma­lizálása területén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom