Nógrád. 1970. augusztus (26. évfolyam. 179-203. szám)

1970-08-05 / 182. szám

ÍJ;rakezdik az életet (ill ) El sem akarják hinni... Az emberek azt hitték, hogy soha sem áll talpra a falu — mondta Harkai Frigyes ta­nácselnök Penyigén. Háttérben a helybeli szövetkezet í sem üveges elnöke, Balku János és Deme Attila a ktsz anyag- és áruforgalmi osztályának vezetője áll Ahogy elhagyjuk Vásáros- naményt, Penyige felé az el­ső község Gergelyiugornya. — Tudja-e. hogy ez a furcsa el­nevezésű község honnan kap­ta a nevét? — kérdezte paj­kosan hunyorogva egy idős parasztember. — A honfogla­lás idején, amikor a Tiszához értek őseink. Árpád vezér át­kelésre ösztökélte az egyik vi­tézét: „Gergelyi, ugorj, na!”. Amikor a vitéz átugratott a folyón, ezzel küldte felderí­tő útra: „Na menj!” Innen a név: (Vásáros)-namény és Gergelyiugornya. Bizonyára akkor még sze­— A családi házak mintegy háromnegyed része tönkre­ment a faluban — mondta a tanácselnök. — Százhuszon­egy családi házat kell felépí­teni, ötvenhetet pedig felújí­tani a tél beköszöntéséig. Mi fuvareszközzel és munkaerő­vel segítjük az építkezést. De nem is az a fontos, mi ho­gyan segítünk, hanem az, amennyi segítséget kapunk ... Csak köszönetét és elismerést érdemelnek a nógrádi építők. Szeptember elejére az első családi házak már elkészül­nek — ígérte Boksa Gyula párna hiányzik. De még így is jobb körülmények ' között élnek az építők mint a falu­beliek. Délben másfél adagos ebédet kapnak. Esténként sa­ját szakácsuk főzi a finom va­csorát. Ha valakinek még ked­ve van hozzá, rádiót hallgat­hat, vagy televíziót nézhet. Az egyik épülő családi ház­nál Tóth Bándorné már-már elcsukló hangon hálálkodott: — Nem is tudom mi lett volna velünk, ha nem segíte­nek rajtunk. A víz elvitte mindenünket. Olyanok vol­tunk, mint a partra vetett Telnek a pincék Beszélgetés Somodat Árpáddal, a TÜZÉP Egyesülés igazgatójával Milyen is az élet: volt idő (nem is olyan régen), amikor a TÜZÉP (építőanyag és tüzelőkereskedelmi) vállalatok érdekképviseleti központjában az egyesülés vezetői szive- sebben nyilatkoztak az építőanyag-kereskedelemről, mint a tüzelő ellátásról — ma meg inkább az utóbbit firtató ven­déget fogadják szívesebben. A legutóbbi fűtési szezonban nem volt zavartalan a tüzelőellátás. Ennek kapcsán több he­lyütt szóba kerültek a felkészülés, a készletezés, a nagyke­reskedelmi elosztás hiányosságai. Az első kérdés tehát az egyesülés igazgatójához: hol tartanak a felkészüléssel az idei szezonra, változott-e valami a tavalyi tapasztalatok alap­ján? — Változott mindenekelőtt a készletezés módja, de szeren­csére az értékesítés is. Így most a felkészüléssel jobban állunk, mint eddig bármikor. Felkészülni a télre ugyanis nemcsak a kereskedőnek kell, hanem a fogyasztónak is: a téli tüzelőt be kell raknia a pincéjébe, még a hidegek be­állta előtt. — No, de a vevőnek joga olyan tételben vásárolni a tü­zelőt, s akkor, ahogy az neki _ _ ___________ t etszik, vagy a pénztárcája kifizetődővé teszi a téli tüze­készletbe kerül — az előző szállítmányokból pedig kiszol­gáljuk a vevőket. Így öreg szén nem marad sem a mi, sem a vevők nyakán. — Állíthatjuk tehát. hogy amit ígértek, a tavalyi zökke­nők után, teljesítve lesz? — Kétségkívül... Az un. közepes minőségű háztartási szenekből a szükséges meny- nyiség — már egyrészt a pin­cékben van, másrészt biztosí­tott, hogy bármikor odakerül­het. S ebben palaszén már nincs egy deka sem, a nyers lignit is a néhány évvel ez­előtti 80 OOO vagonról 10 000-re csőiéként — csak a lelőhelyek közvetlen közelében „égetik”, , . ,,,,,, . , , , , . szállítására már nem kell két, szállítási kedvezményeket költenünk Tehát van ^ lesz nem is adtunk volna ■ az a js szdn_ a minősége is jó. Per- korulmény, hogy nyáron mm- sze e választékkal, a szém- deniki friss szenet kaphat, na- nagyságokkal kapcsolatos kí­la meg frissen is marad a tel ___ u v égéig — már önmagában is úgy adtak, ha régit is vittek melléje. Az eredmény: panasz panaszt ért... No, de a pincé­ben, tehát nem a szabad ég alatt kis tételben — 15—30 mázsás halomban — a szén kitűnően, akár évekig is tá­rolható. Végeredményben — ha különféle árkedvezménye­megengedi.., — Vagy amikor előnyösebb a számára... Azért ezt se fe­ledjük ki. Tehát érdekeltté kell termi a vásárlót is abban, hogy velünk együtt, egyidő- ben, a nyári időszakban ké­szüljön fel a télre. Erre —, hogy érdekeltté tegyük — 15 millió forintot fordítottak a TÜZÉP-vállalatok, a bányák­kal együtt. Bizonyos tüzelőfaj­táknál 10 százalékos enged­ményt nyújtottunk (pl. a ha­zai brikettnél), vagy a tűzi­fát pl. ingyen szállítottuk ha­za, ha ebben az időszakban vásárolt valaki. — S önöknek ez a 15 millió forint hol térül meg? Miért ez az „áldozatvállalás” a fel­készülésért? — Megtérül. Ez kalkuláció eredménye. Ugyanis nagy ^mennyiségű tüzelőanyagot so- káig tárolni — telepeink lő korai beszerzését a háztar­tásokban. — A biztatás és a kedvez­mények eredménye? — 1970 második negyedévé­ben 37 százalékkal nagyobb vánságokat még ma sem tel­jesíthetjük maradéktalanul. Ezeket változatlanul a hazai bányászati adottságok hatá­rozzák meg. A Nyírségben pL aligha lesz kapható dorogi szén, vagy Zalában borsodi. A hazai gyártmányú brikettet vi­szont már országosan árusít­juk. A lengyel importszénből volt telepeink forgalma, mint keveset kapunk — mindössze tavaly ugyanezekben a hóna­pokban. 63 ezer vagonnal több fogyott. 100 millió forinttal volt magasabb a beváltott tü­zelőutalványok összege. Így, jelen pillanatban az egész 30 000 vagont. A közismert NDK brikett pedig különösen nem juthat el mindenhova — az idén összesen 46 000 vagon jön belőle. Ebből 26 000 már megérkezett, el is fogyott, lé­évre tervezhető forgalom több nyegében már a hátra levő mint felét lebonyolítottuk mennyiség is elkelt. Ez a té­mar. — Ez az értékesítés. De van-e tartalék a TÜZÉP „pin­céjében”? — A szövetkezetek készletei­vel együtt — mintegy 8000 vagon — jelenleg 60 000 vagon áll rendelkezésre. Ez a meny- nyiség majd egy hónap szük­ségleteit fedezi: a napi vásár­nagysága, technikai adottságai Wsokat ebből fedezzük. For- mellett, a szabad eg alatt gátjuk tehát a készletet, vál- nagy ráfizetés lenne Tontae- toztatjuk, nehogy „megöre- megy a szai, szetporhk. Nem gedj€ín» A ^ szállítás a tudjuk eladni, vagy csak le­tel azonban az országos forga­lomban — több mint 800 000 vagon a tüzelőanyag-szükség­let évente — bizony elenyésző. De minden másból lesz, és van elegendő. — Ezt lényegében most, ugye, a TÜZÉP igazgatója — nyilvánosan kijelentette? — Természetesen.'.. Pensa# — mondtam már: ha a há­nyák rendesen szállítanak... Igen, akkor az idén nem le­het fennakadás. szállított áron. — Ez történt különben 1968- ban, ha jól emlékszem: sok helyen sorba álltak az emberek a friss szénért — mert a te­lepek régi, elporosodott kész­letei nem égtek rendesen a kályhákban .., — Így van. Ebből, akkor rengeteg vita adódott. Több telep árukapcsolással akart magán segíteni: frisset csak Az újságíró megjegyzése: úgy tűnik, az idén válóban csak ezzel kapcsolatban lehet okunk az aggodalomra: tud­nak-e majd szállítani a bányák zökkenő nélkül. Nem dol­gozni — szállítani! Más szóval: Lesz-e elég vasúti kocsi? Júliusban például már volt olyan nap, amikor Borsodban 12 órát, a közép-dunántúli bányáknál 21 órát állt a munka va­gonhiány miatt. Az őszi csúcsforgalom még el sem kezdő­dött, dehát hiába, kell a vagon az árvíz sújtotta országrész újjáépítéséhez... Mindez megfontolandó érv amellett, hogy aki csak teheti, ne várja meg a hidegek beköszöntét: telje­nek a pincék folyamatosan. G. F­Kevesebb újítás, több megtakarítás Kora délután még ajtót, ablakot állítottak, de estére már álltak az egyik penyigei csa­ládi ház falai. Eredményesen, jól dolgoztak: Debrei Bertalan brigádvezető, Bártfai Bé­la, Gyüre József és a 63 éves Végh Józsi bácsi, meg a többiek h'debb kinézése volt az idén építésvezető, A korábban el- halak. Először még annak sem tavasszal százezer holdakat vállalt húsz helyett húszon- láttuk értelmét, hogy akár elöntő, megvadult íolyónak, a négy házat építünk fel. Addig egy fadarabot arrébb tegyünk. Tiszának, amely Penyigén egyezkedtem a tiszabecsei tsz- Ügy éreztük, elveszett minden, egész utcasorokat döntött szel, amíg 3 hónapra átadtak amit már soha-soha nem to­romba. Két hétig áiltak a nekünk négy kőművest. Csak hét helyrehozni. Elkeseredet- szennyés árban a vályogházak, így lehet. Itt csak közös erő- tek. fásultak voltunk. Biztat- míg falaik rogyadozni és dü- vei lehet boldogulni... ni kellett bennünket, hogy ledezni kezdtek. A családok _ . . , kezdjünk hozzá valamihez... most sátrakban, ideiglenesen Penyigén olyan folyamato- g most ej sem akarjuk hím- összetákolt viskókban húzzák sam h?lad az építkezés, hogy ni hogy már állnak a falak, meg magukat nem ártana, ha a tanácsi Dolgos, jó emberek a nógrá­építők alkalomadtán átmen- diák _ mutatott a falak kö- Ami jó jel: romokat, rom- nének egy kis tapasztalatcse- j-üi sürgölődő kőművesekre. — ba dőlt házakat már csak el- rére. Mire a szakemberek le- úgy dolgoznak, hogy öten­vétve lehet látni. Az út men- mentek, előkészített építési te. hatan is alig tudjuk kiszoi- tén minden építkezésnél nagy rület, elegendő építési anyag gálni őket. Soha nem fogjuk halmokban sorakozik az épí- és végleges szálláshely várta eltelejteni amit értünk tet- tőanyag: tégla, salakblokk, fa- okét Postenyi József anyag­anyag. sóder és pala. A leg- beszerző reggeltől estig járta több családi házon már a te- a környéket, hogy mindent tőn dolgoznak. időben megkapjanak. Ha kell, még egy kis furfangért se Harkai Frigyest, Penyige ta- megy a szomszédba. Megtuda- nácselnökét és Balku János kolta, mikor érkezik a követ - tsz-elnököt a salgótarjáni Épí. kező szerelvény, elébe utazott tő és Tervező Ktsz szállás- Fehérgyarmatra és ráírta a helyen talaltam, ahol eppen a , „ ... vagonra: „Eladva . soron levő tennivalókat egyez­tették a szövetkezet vezetői- A faluvégi főhadiszálláson vei. Zsóri Lajos műszaki ve- víkendházak, sátrak sorakoz- ZPt«vel Szarvas Imre főköny- nak. Este hat után itt pihe- vc'.öve s Deme Attila anyag- nik ki fáradalmaikat a dől­és áruforgalmi osztályvezető- gozók. Takaró, lepedő és mat- vel. rác bőségesen van, csak fej­Kiss Sándor A Salgótarjáni Kohászati Üzemek ujitomozgaimanak eredményei azt bizonyítják: az újítók idei tevékenysége sok­rétű és szerteágazó volt, hogy az újítómozgalom továbbra js az üzemi demokrácia egyik jelentős megnyilvánulási for­mája. S ez azért is érdekes, mert habár csökkenőben az újítások száma, továbbra is érvényesek azok a tendenciák, amelyek az új gazdaságirá­nyítási rendszer bevezetése óta eltelt időben jellemzőek voltak a mozgalomra. A tények azt bizonyítják, hogy a kevesebb javaslat el­lenére sem csökkent a beve­zetett újításokból származó megtakarítás összege- A be­nyújtott javaslatoknak na­gyobb százaléka kerül megva­lósításra mint korábban. A javaslatok nagyobb száma fe­lel meg annak a követelmény­nek. miszerint az újítás az, Ifjú matematikusok Balatonrendes-Pálkövén ból, Zagyvái Zsuzsanna Rom­augusztus másodikén kezdte hányból, Németh Katalin meg munkáját az országos Mátraszőllősről, Ádám ■ And- matematika' szaktábor. A tá- rás Zabarból utazott a Bálá­ból- munkájában Nógrád me- ton partjára, hogy újabb is- gyei tanulók is részt vesznek, mereteket szerezzen. Az iíjü Marcsó Zoltán, Szőcs Gyula, matematikusok augusztus 12- Moskáth Csaba Salgótarján- én fejezik be táborozásukat amely műszaki, illetve üzem- szervezési megoldás tekinteté­ben a vállalat számára hasz­nos. Amíg 1967 első félévében 338 újítási javaslatot nyúj­tottak be a dolgozok, s eoDói 160-at bevezettek, és az utókalkulált megtakarítás 2 499 924 forint volt, addig ez év első félévében a követke­ző számok bizonyítanak: be­nyújtott javaslatok száma 126, bevezetetteké 69, az utókalku- iált megtakarítás viszont 2 505 277 forint. Ehhez viszo­nyítva nyilván csökkenő ten­denciát mutat az újításokért kifizetett díj is. Az idén az első félévben bevezetett újítások egy része nagy összegű megtakarítást hozott. Mindenképpen meg kell említeni a Nagy László mérnök, és Hegyes Ferenc szalagedzői üzemvezető által benyújtptt újítását- Igen okos megoldást találtak arra, hogy jelentősen növeljék a Ruhst- rát kemencénél a termelékeny­séget. A gyártóeszköz-gazdál­kodásnál pedig Palotási Ká­roly szerszámkészítő lakatos, és Szutor Imre művezető a kovácsoló gyárrészleg üzemei­ben használatos süllyeszték- szerszámok üregének kimara­tásához szükséges minták el­készítését módosították. Csu­pán ezzel az egy javaslattal több mint hetvenezer forint megtakarítást érnek el egy évben. A kalkulációs alapon nem értékelhető javaslatok között egyik legfontosabb Kristóf Imrének, a karbantartó és szolgáltató gyáregység ková­csológyári részlege lakatosá­nak az újítása. Az újító bizto­sította a kovácsológyár „A” üzemében működő 500 tonnás bugadaraboló gép folyamatos működését. Tóth József X-, aki ugyancsak a KSZGY dol­gozója, darulaikatos, ötletes megoldásával lényegesen gyor­sabban és biztonságosabban javíthatók a huzalrakodótéri háromtannás bakdaruk. Ezek az eredmények és az újítómozgalom első féléves tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az újítómozgalom nem­csak gazdasági tevékenységet, de politikai munkát, emberfői - máló eszközt is jelent. Az al­kotó energiát azonban még korántsem hasznosítjuk, s ép­pen ezért a műszaki, gazdaság gi. társadalmi vezetőknek kö­zös összefogására van szük- -o>i raelümoSres u ÄSoq ‘gas hászati Üzemeknél a mozga­lom fejlődésének útját álló akadályokat elhárítsák. NÓGRÁD « 1970, augusztus 5., szerda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom