Nógrád. 1970. augusztus (26. évfolyam. 179-203. szám)

1970-08-11 / 187. szám

A lakosság és anyagi Javainak védelmére készülünk Balassagyarmat város polgári védelmi gyakori a táltos Meleg percek a sikfiveggyárban A dolgozók vártak ... AHOGY KÖZELEDIK a ba­lassagyarmati gyakorlat meg­tartásának ideje és ámint azt az államigazgatás megyei, vá­rosi vezetői mind jobban elő­térbe helyezik, egyre több szó esik a felkészülésről. A gyakorlat bonyolultságai­val, problémáival foglalkozva bizonyára sokunkban felvető­dik a kérdés: ha béke van, miért indokolt ez a háborús játék? Ebből kiindulva: mi indo­kolja azt, hogy Balassagyar­maton a város eggsz lakossá­gának bevonásával, polgári védelmi gyakorlatot tartunk? Röviden felelve: olyan bizton­ságos helyzetet kell teremte­nünk, amelyben egy esetleges háborús agresszió esetén — anarchia, pánik nélkül képe­sek leszünk a lakosság és anyagi javainak védelmére, a termelés háborús viszonyok közötti folytatására. Ezt az egész társadalmat érintő célt, megvalósíthatósá­gában most egy városnak, ha úgy tetszik, az ország lakossá­ga egy kis töredékének kell bizonyítania. Biztosak vagyunk abban is, hogy ezt a gyarma­tiak tudásuk és képességeik maximális kimerítésével telje­sítik is. Hogyan játszódik le ez a gyakorlat? Már a légiriadót megelőző­en a termelőszövetkezetben végrehajtják a megelőző su­gárvédelmet, ahol egy-egy 150 férőhelyes istállóban szükség- szerű berendezéseken keresz­tül gabonafúvó segítségével szűrt levegőt juttatnak a bent levő állatoknak. Szükségesz­közökkel megoldják az ivóvíz és takarmány védelmét is. Több üzemben megépítik az árokóvóhelyeket, a városban szükségóvóhelyet építenek. A gyakorlatra bevont vállalatok, üzletek, berendezkednek su­gár-, vegyi és biológiai véde­lemre. A GYAKORLAT ELSŐ nap­ján a késő esti órákban a vá­ros álcázására teljes elsötétí­tés lesz. Valamennyi lakás ab­lakát el kell sötétíteni. A vá­roson áthaladó és a városban közlekedő járművek reflekto­rainak fényét rejtik, a fény­csóvák csak a földre és csök­kentetten világíthatnak. Másnap reggel a feltétele­zett másodlagos kiszóródás te­rületéről, ahol a radioaktív sugárzás intenzitása igen ma­gas, a lakókat kimenekítik és autóbusszal, illetve vasúton elszállítják a szennyezésmen­tes Szügybe és Mohorára. A feltételezett támadást lé­giriadó előzi meg és megszó­lalnak a város szirénái. A to­vábbi mozzanatokat a tervek­nek megfelelően, percnyi pon­tossággal hajtják végre, így az általános légi felderítést re­pülőgéppel, helikopterrel, a földi felderítést műszeres föl­di felderítők végzik. Az általános szakmai mun­kák végrehajtása után kez­dődik a különböző szakegysé­gek bevetése. A város terüle­ten egy repülőgép-kötelékkel támadott városrészen kárterü­let alakul ki, ahol nagy mély­ségű imitált területtüzet olta­nak a tűzoltók. Tűzkaput nyitnak, hogy az ott mentő munkát végző szakegységek be tudjanak hatolni a kárterület­re. A szakmai felderítés után kezdődik a műszaki egységek mentő munkája. Ezek az óvó­helyen rekedt lakosságot men­tik. A vegyi védelmi egységek részükre tiszta átjárót létesí­tenek és a sérülteket az egészségügyi egységek ellátás­ban részesítik, szállítják, majd segélyhelyen osztályoz­zák. A súlyos sérülteket kór­házba, a könnyű sérülteket el­Az Országos Bányagépgyártó Vállalat salgótarjáni gyáregy­ségében szovjet megrendelésre, több millió forint értékben egy új vegyigyár építésére tizenkét darab nagy teljesítmé­nyű elevátort szállítanak a Szovjetunióba. Képünkön: mun­kában az Üj Élet-szerelőbrigád (Koppány György felvétele) sősegélyben részesítésük után hazairányítják. Az alegységeknek a rendel­kezésre álló gépi eszközöket maximálisan ki kell használ­ni. Az exkavátor először rom­eltakarítást, a kompresszor pe­dig az óvóhelyre levegőadago­lást végez. A két gép ezután megváltoztatja működési te­rületét és a kompresszornak a továbbiakban oldalfal- és fö­démáttörés a feladata. A gé­peknek ily módon való fel- használása biztosítja, hogy a lehető legrövidebb időn be­lül megtörténjék a kiemelés, illetve levegővel való ellátás. A karhatalmi egységek a mentő munkát biztosítják. Korlátozzák a város területén a járművek mozgását. A vá­roson áthaladó járművek csak a megjelölt útvonalon halad­hatnak, e végett az autóbusz- megállókat is áthelyezik, a helyi autóbuszjáratok szüne­telnek. A gyakorlat a város szennyezett útjainak mentesí­tésével, a gyakorlaton részt­vevő technikák mentesítésé­vel, az egységek visszavonulá­sával fejeződik be. A feladat végrehajtása nem könnyű. Különösen nem, ha hozzágondoljuk, hogy a men­tő munkákat esetleg nagy me­legben, gumírozott védőöltö­zetben. gázálarcban és védő­kesztyűvel kell megoldani. A korszerű háborúban a mentés csak így képzelhető el Ezen a gyakorlaton viszont meg kell közelíteni a valóságot: a há­borús helyzetet. JELSZAVUNK AZ: készül­jünk a védelemre, de ne le­gyen háború. Reméljük, hogy Balassagyarmaton jól sikerült gyakorlattal jutunk előbbre a városvédelemre való felké­szülésben. Fiikor László százados Ipoly-holtág Az állandóan szennyeződS ba­lassagyarmati Ipoly-holtágnak a várost egészségügyileg veszélyez­tető hatásáról többször Irtunk már. Azzal, hogy a meder mel­letti utcákat bekötik a szenny­vízhálózatba, a kérdés még nem oldódik meg. Mivel a végleges, radikális megoldás meghaladja a város anyagi erőit, a Középduna- völgyi vízügyi Igazgatóság segítsé­get ígért. A város szennyvíztisztító be­rendezése egyébként 1975-ig biz­tosítja a szennyvíz tisztítását. Üj szennyvízderítö létesítésére, illető­leg a régi bővítésére — mint ez szintén felvetődött — tehát a kö­vetkező tervidőszakban nem lesz .szükség. Elviselhetetlen hőséget áraszt magából a földgáztü­zelésre átalakított Zagyva II. kemence a salgótarjáni sík­üveggyárban. Néhány hete új. ra termel már az üzem, de az átépítés „utórezgései” még mindig nem ültek el. Odakinn harminc fok körü­li hőmérsékletet mutat a hő­mérő higanyszála. S oda­benn? A kemence közelében a hőség a negyven—hatvan fokot is elérheti. Körülállnak a dolgozók, homlokukon verí- tékcsöppek gyöngyöznek, s ta­lán ez a forróság is hozzájá­rul, hogy amikor az átépítés­re terelődik a szó, hirtelen fölizzanak a szenvedélyek. Mindent -házon belül” Pedig az átépítést a gyár és az üvegipar eredményes ösz- szeíogásának szép példája­ként emlegetik. Ilyen rövid idő alatt kemencét a gyár tör. ténetében még nem építettek át. S ez volt az első eset, amikor valamennyi kivitele­zési munkát „házon belül” vé.' geztek el. Mégis mi szolgáltatott okot a panaszra? Tolna György gépkezelőnek ez az év már beszámít a nyug. díj megállapításánál. Huszon­három éve dolgozik a síküveg­gyárban. Azt mondja: — Sérelmesnek találom, hogy több régi dolgozó, aki törzsgárdatagnak számít, köz­tük magam is, az építésben nem vehettünk részt, a bon­tásba még besegítettünk, de aztán más munkahelyekre raktak el bennünket, ahol csak személyi órabérünket kaptuk meg. Ez még annál is keve­sebb, mint amennyit máskor teljesítményben kapunk. A kemenceépítésnél pedig akár­ki megkereshette a három— négyezer forintját. Még egy kezdő segédmunkás is, aki tegnap lépte át először a gyárkaput. Dózsa György kezelő tizen­három éve dolgozik a gyár­ban, őt a kemence leállításá­nak ideje alatt a TMK-hoz tették át. — A bontásnál még én is ott voltam — mondja. — A többi időt a gépek szerelé­sével töltöttem. A személyi órabéremen felül mindössze 150 forint jutalmat kaptam . .. Szabó István a szavába vág: — Azt mondták a bontás előtt, nyomjuk meg a munkát, nem fogunk ráfizetni. Hajtot­tunk is valamennyien, ahogy csak tudtunk. Akkor hozzá­kezdünk a munkához, ami­kor még forró volt a kemen­ce. Végül két. vagy három nappal hamarabb befejeztük a bontást, mint ahogy szá­mítottuk. S mit gondol, mit kaptunk érte? Azt a pénzt, amit teljesítményben elértünk. Azon túl egy fillért sem ... Többel vártak! Erre Tolnai Gyuri bácsi magyarázni kezdi: — Pontozásos teljesítmény­bérezést vezettek be, amikor megkezdődött az átépítés. A napi munkáját kinek-kinek munkája szerint 0,5-től 1,3- ig terjedő pontszámmal érté­kelték. ami egyben szorzószám is volt. Alapórabérét ezzel szorozták be mindenkinek, s a napi teljesítménye alapján kapott valaki többet, vagy ke­vesebbet. Ez jó volt, mert a fiatalabbakat, a fegyelmezet­tebbeket keményebb munkára sarkallta. Annyi pénzt kap­tak, amennyit dolgoztak. Mi is megkaptuk a bontásért, ami órabérként járt nekünk, de azért a nagy munkáért, amit elvégeztünk, többet vár­tunk volna . .. Tóth József, aki maga is 25 éves üveggyári munkaviszonyt vallhat magáénak, újra visz- szakanyarodik a törzsgárdata- gok megbecsülésére: — A bontás után társaim­mal mi a nehéz hengereket emelgettük, persze, órabérben. Ha ezt tudtu5k csinálni, miért ne bírtuk volna az építési munkát? Gubán Gyula olvasztó hoz­záteszi : — Emberfeletti munkát vé­geztünk a bontásnál. Azt bír­nunk kellett? Ahhoz jók vol­tunk? Utána szétdobtak ben­nünket a gyárba. Én a ma­lomba kerültem, ahol szintén nehéz a munka, ráadásul az egészségre is ártalmas. Itt a papír — mutatja a fizetési jegyzéket — én kétezer-egyné- hány forintot kaptam, míg az építésnél háromezer fölött ke­reshettem volna. Huszár Lajos kezelő, aki elejétől végig részt vett az át­építésben, maga sem túlságo­san elégedett. — Azt mondják, hogy jól kerestünk az átépítésnél? — kérdezi. — Valóban... De hogyan? Jóformán egy hét le­forgása alatt háromszor tizen- hatóráztunk és kétszer csinál­tunk tizenkét órát. Ezért már csak megérdemeljük, nem? Az üvegcserép behordásáért úgy­is kevesebbet kaptunk, mint amennyit ígértek, ha három helyett két nap alatt feltöltjük a kemencét. Ünnepélyes fogadás Szabnál Lenin páncélautójának megyei programja Rendkívül alapos, részletes programot dolgozott ki az MHSZ megyei elnöksége az augusztus 20. előtt megyénkbe érkező Lenin-páncélautó út­vonalára, és nógrádi program­jára vonatkozóan. A program és az útvonal kijelölésénél kü­lön figyelembe vették azt. hogy hol tartózkodik rövid, il­letve hosszabb ideig a pán­célautó. A program elkészítői a társadalmi és tömegszerve­zetek képviselőiből alakult bi­zottsággal együtt bonyolítják le az érdekesnek, jelentősnek ígérkező tervet. Az MHSZ megyei elnöksé­gén elmondták, hogy a lenini páncélautó eddig valamennyi dunántúli megyében járt mór; augusztus 18-án a megyei szer­vek képviselői ünnepélyesen fogadják a Komárom me­gyéből, Tatabányáról érkező, történelmi nevezetességű gép­kocsit a szobi KISZ-tábornál. Az országot március 22-e óta járó páncélautó Rétságon rö­vid szervizre kerül, mielőtt augusztus 20-án, a balassa­gyarmati ünnepség színhelyé­re, a Palóc-ligetbe vonulna. A nagygyűlés kezdete előtt fél órával érkező páncélautó — már a helyszínen — rádiós összeköttetést teremt a baráti országok MHSZ-adóival, a ba­lassagyarmati ünneplőknek pe­dig Lenin hangját közvetíti felvételről. A megyei program során el­jut valamennyi járási szék­helyre, felkeresi a megyében levő katonafiatalokat, és azo­kat a községeket, ahol az MHSZ-nek klubja van. A 10 napos nógrádi körút során összesen 74 helyen fordul meg. a más megyékben már rend­kívül népszerű gépkocsi. A megyei program kiemelkedőbb pontjai: 29-én a Somoskőúj­falui határsorompónál talál­kozik a csehszlovák fiatalok­kal. majd 30-án a megyei összetett honvédelmi verseny szovjet, csehszlovák és ma­gyar versenyzői, sportolói üd­vözölhetik a lenini páncél­autót. Mint ismeretes, a me­gyei ÖHV-versenyen több száz résztvevő áll rajthoz. Salgótarjánba augusztus 29- én várják a gépkocsit, amely még másnap is a megyeszék­helyen tartózkodik majd. A megyei körút augusztus 31-én, Nádújfalunál ér véget, ahol a megyei MHSZ a hevesi szövet­ségnek adja át ünnepélyesen a páncélautót. Néhány érdekes adat: az eredeti szovjet tervek alapján a csépeli autógyárban elkészí­tett páncélozott jármű építé­sében részt vettek a budapesti Járműszövetkezet kiszesei is. A járművet negyven fiatal, társadalmi rminkában, három hónapig építette. A motor hat­hengeres, a gépkocsi utazó se­bessége 50 kilométer óránként. A személyzet három fiatalból áll: Turjányi József, a kocsi- parancsnok, Zsuga Miklós és Mátrai István, a kát beosztott — mindhárman az 1919-es vöröskatonák egyenruháját vi­selik.- Pl ­Angyal László, az üzem szakszervezeti bizalmija, aki egyúttal annak a többszörös szocialista brigádnak is veze­tője. amelynek tagjai most megszólaltak. csak ennyit mond: — Sokan elégedetlenek. Azt mondják, nincsen minden rendben a prémiumok elosz­tása körül... Hogyan vélekedik a dolgo­zók által felvetett kérdések­ről Béres László, a szakszer­vezeti bizottság titkára, Bér­ezés Ferenc munkaügyi osz­tályvezető és Varga Imre cso­portvezető? Sorozatos csalódások Béres László így véleke­dik: — Az átépítést alaposan előkészítettük, termelési és szakszervezeti tanácskozáso­kon többször megbeszéltük. Minden dolgozó tudhatta, mi­re számíthat... — Ami a törzsgárdatagok megbecsülését illeti — veszi át a szót Bérezés Ferenc —, korábban az a gyakorlat ala­kult ki, hogy az átépítés ide­jére más munkaterületre he­lyezzük át őket. Régebben nem is nagyon akadt volna közülük, aki vállalja a nehéz és fárasztó építési munkát. Korábban nem is volt semmi probléma, most is csak utó­lag teszik szóvá, hogy kima­radtak a nagy munkából. Mert idén saját magunk építkez­tünk, kaját magunk fizettünk és a végén rájöttek, hogy nem csak a nagy munkától, de a nagy pénztől is elestek. — Az üvegcserép behordá­sáért is egy összegben utalvá­nyoztuk a munkabért. Ki mennyit kapott, csak azon múlott, együttesen hányán végezték el ezt a munkát és közülük ki mennyit dolgozott — így Varga Imre. — Az elő­re megállapított béreket és ju­talmakat az utolsó fillérig ki­osztottuk a dolgozók között. Annyi igaz, hogy az építke­zés gyorsítása 8200 túlórát igé­nyelt, ami a prémium tekin­télyes részét elvitte. Ezzel egymás mellé sora­koztattuk az ellentmondó vé­leményeket. Mit lehetne még ehhez hozzáfűzni? Az átépí­tés nagy_és szép munka volt. Nagy erőpróba a gyárnak és a dolgozóknak. A sikerrel zá­rult közös munka zökkenői­ből és fogyatékosságaiból azonban a kézenfekvő és ké­sőbb hasznosítható tanulságo­kat nem árt levonni. Kiss Sándor Javult a minőség . A nógrádi szénbányákat régebben elég sok bírálat érte a szén minőségéért. Jú­liusban már vállalati szin­ten átlagosan mintegy 28 ka­lóriával volt nagyobb a szén fűtőértéke a tervezettnél. Csökkent a hamutartalom is. így az átlagos árbevétel is meghaladta a tervezettet. Az elmúlt hónapban 6,53 forinttal drágábban tudták értékesíteni a szén tonnáját a nógrádi szénbányáknál. A szén minőségét az elért eredmények ellenére még tovább kell javítani, első­sorban a nagybátonyi bá­nyaüzem területén. Az el­múlt havi jó eredmény nagyrészt annak köszönhe­tő, hogy a viszonylag gyen­gébb szenet termelő mizser- fai bányaüzem erősen lema­radt a termeléssel és így az értékesebb nagybátonyi szénből került több a piac­ra. Itt viszont még nem ér­ték el .a tervezett kalória- értéket. 3 NOGRAD - 1970. augusztus 11., kedd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom