Nógrád. 1970. augusztus (26. évfolyam. 179-203. szám)

1970-08-09 / 186. szám

A férfiak felelőssége

Az egyik termelőszövetkezet irodájában a kis közösség életéről, munkájáról beszélgettünk. Az elnök elmondta, hogy náluk a dolog javát az asszonyok végzik. A 250 tsz- tagból 130 a nő. S az elnök dicséri őket, valóságos tirádákat zeng a „mi asszonyaink” szorgalmáról, áldozatos helytállásáról.

Csak akkor hallgat el, amikor megkérdezzük, hogy a sok derék asszony közül hányat választottak be a vezetőségbe. Kiderül, hogy egyet sem. Még pedig azért nem, mert a vezetés — magyarázza az elnök — körülményes dolog. Inkább a férfiak dolga. Hiszen ők megfontoltabbak, higgadtabbak a tanácskozásban. Így a 130 szorgalmas asszonyból mindössze egy növénytermesztési, egy állat- tenyésztési (baromí'itenyésztési) brigádvezetőre tellett.

Nem egyedülálló eset, sok száz hasonlót lehetne említeni. Dolgozni igen, s a terheket viselni. Arra nagyon jók az asszonyok. S arra is, hogy a napi munka után, a második, az otthoni műszakban jeleskedjenek. Egyszóval általában még egyáltalán nem rózsás a nők helyzete. Keresni kell a megoldást, mert asz- szonyaink mai helyzete a sok szép szó és fogadkozás ellenére sem mondható mindenütt korszerűnek. A közvéleményt is foglalkoztatja ez a végig nem vitt emancipáció. S ezzel kap. csolatban sok szó esik a férfiak felelősségéről. Hiszen ők tehetnek legtöbbet a nők helyzetének megjavításáért. Mint a munkahelyek vezetői, mint férjek és családapák jórészt ők segíthetnek, hogy a helyes elvből gyakorlat legyen, a jó törvényekből eleven élet.

Egy kis üzem művezetője 40 éves férfi. Keze alatt jórészt nők dolgoznak. Elismeri, hogy az asszonyok iparkodnak, de végül mégis az a véleménye, hogy sok baj van velük. Gyakran betegeskednek, s a 35 asszonyból most is öt van szülési szabadságon. Az a baj, mondja a művezető, hogy nem lehet rájuk számítani.

Aztán kiderül, hogy elsősorban az asszonyokra lehet számítani. Teljesítményük a legjobb az üzemben. Női brigád érte el először a Szocialista címet. Az a furcsaság előzte meg ezt, hogy a brigád élére először férfivezetőt állítottak. („Hogyan is tudna egy nő ilyen fontos poszton helytállni?”). Csak amikor már nem boldogult a csoporttal, akkor lett nő a brigádvezető. S egy esztendővel később elnyerők a Szocialista címet. Kiderült, hogy a nők igenis tudnak irányítani.

Kiderült ez már sok helyen; s mégis hány olyan üzemünk van még, ahol a férfiak ugyanazért a munkáért több fizetést kapnak. „A férfimunka mégiscsak más” — mondogatják az ilyen munkahelyeken. Pedig az asszonyok — a tapasztalat szerint — egykét valóban nagy fizikai erőt kívánó tennivaló kivételével, mindenben képesek a férfiakéval egyenlő teljesítményre. Csakhogy a teljesítményt a legtöbb helyen a férfiak bírálják el. Az ő szavuk, az 6 véleményük dönt. Talán nem is gondolják, milyen felelősséget vállalnak ezzel. Mennyit rontanak a nők lebecsülésével, és mennyi kedv, energia szabadul fel, mennyi jó ötlet, elgondolás születik ott, ahol a nők a férfiakkal egyenlő jogon dolgozhatnak, s vehetnek részt az élet irányításában.

A férfiak többsége otthon is a kelleténél nagyobb méltósággal — és még nagyobb kényelemmel — játssza a családfőt. Pedig a felesége talán a munkahelyén is annyit, esetleg többet dolgozik, mint ő. Mégis természetesnek veszi, hogy a férfi egyetlen otthoni „dolga” a pihenés, hiszen a ház rendje, a főzés, a takarítás — ősi szokások szerint — az asszony kötelessége.

Valamikor valóban ez volt a szokás. Régebben, amikor a háziszolgává nyomorított asszony jó, vagy rossz sora, az ura kénye- kedvétől, hangulatától függött. Csakhogy ennek a világnak már vége. A mai családok többségének jelene, jövendője két egyenlő felelősségű pilléren nyugszik. Családfő sincsen a régi értelemben. Családapa és családanya van, akik közösen, egyenlő rangon, egyformán felelnek az otthon rendjéért és biztonságáért. S ez azt is jelenti, hogy az otthoni munka is közös. És az a gyerekek nevelése, a velük való törődés. A második műszak sem az asszonyok kizárólagos feladata. A férfinak is" részt kell vállalnia belőle.

A Központi Bizottság határozata társadalmunk fokozott figyelmét jelzi. Azt jelenti, hogy mind a felelős fórumok, mind a közvélemény elégedetlenek a nők mai helyzetével. Társadalmi rendünktől idegenek, céljainkkal, törekvéseinkkel összeegyeztetlennek tartják a nők sok helyen *még tapasztalható lebecsülését. Segíteni kell ezen. És elsősorban a férfiak segíthetnek.

K. Gy.

Nem maradhat gazda nélkül

ITTASAN

az országutakon

Hosszas vajúdás után végre beköszöntött az igazi nyár, napfénnyel, kánikulával ^váratlan zivatarokkal. Az üzemekben, hivatalokban és intézményekben megkezdődtek a nyári szabadságolások. Ha valaki ügyes-bajos dolgát próbálja elintézni, sokszor hiába keresi az igazgatót, vagy a főmérnököt. Néha még a helyettesek sincsenek kéznél, „házon kívül’’ vannak, tanácskoznak, vagy éppen halaszthatatlan hivatalos ügyeiket intézik.

Az ügyfél néha dolgavége- zetlenül kénytelen távozni, mert „az igazgató elvtárs szabadságon van.” „Sajnálom, — mondja valamelyik kolléga — erről csak a Kovács elvtárs tudna tájékoztatást adni, de ő nincsen benn. Az iratok pedig zárva vannak az íróasztalában.”

Az érdeklődő kicsit bosszúsan távozik. Nem érti, miképp történhet meg, hogy egy-egy munkaterület gyakorta napokig „gazda” nélkül marad, s az illetékes távolléte alatt senki sem akad, aki az általa intézett ügyekről tájékoztatást tudna adni. Félreértés ne essék: nem állítjuk példaképül azt a vezetőt, aki az őt megillető szabadságot szinte évről évre nem veszi igénybe, hogy az ügyek intézésében és a munkahely irányításában fennakadás ne legyen. A közért fáradozók megbecsülést és tiszteletet érdemelnek. Valóban vannak, akik minden percüket munkájuknak áldozzák, s még a pihenésről is elfeledkeznek.

De akadnak olyanok is, akik csupán a pótolhatatlan és nélkülözhetetlen ember szerepében tetszelegnek, minden igyekezettel azon vannak, hogy még közvetlen munkatársaik is beavatatlanok maradjanak, s így nélkülük valóban ne tudjanak boldogulni. Mi történik, ha egy ilyen

mentalitású vezető néhány napig nem tartózkodik a munkahelyén? Ügy tűnik, hogy távollétében megállt az élet...

Joggal gyanakszik munkahelyi szervezetlenségre az ügyfél, amikor hasonló jelenségekbe botlik. Önkéntelenül felmerül benne a kérdés; egyes üzemek talán még mindig nem jutottak volna el a fejlődésnek arra a szintjére, amikor a felelős dolgozók munkáját, esedékes nyári szabadságát összehangolni és egyeztetni képesek?

Ha felmérést készítenének arról, hogy a szervezetlenség mennyibe kerül az üzemnek, azt átmenetileg „elfekvő” ügyek, a késedelmességek, a határidő eltolódások milyen végtelen láncolatát indíthatják el, talán nagyobb gondot fordítanának a szabadságolási tervek összeállítására. Nem történhetne meg az a furcsa helyzet, hogy nincsen aki gyorsan és felelőssége tudatában intézkedjen. A vezető is ember, joga van a szabadsághoz és a pihenéshez. De, ha a munkahelyén tartózkodik, akkor sem lehet állandó jelleggel az íróasztalához láncolni. Elemi követelmény azonban, hogy távollétében legyen, aki áttekintéssel rendelkezik az adott munkaterületről és helyettesíteni tudja.

A munkahely egy percre sem maradhat gazda nélkül. Ez egy-egy kollektíva közös érdeke, amit sem szervezetlenség, sem presztízsokok nem csorbíthatnak. A vezető akkor cselekszik helyesen, ha beosztottjai munkáját úgy szervezi meg, hogy minden reszortnak minden időben gazdája legyen. Ha olyan munkatársakat nevel, akik távollétében helyettesíteni tudják és képesekké válnak arra, hogy évek múlásával a nyomdokába lépjenek.

Hűség

érdemérem

Etiópiában, a többnejűség országában megalapítottak a házastársi hűség érdemrendjét. A lovagi érdemrenddel azokat a férfiakat tüntetik ki, akik egy asszonnyal legalább 25 évet éltek házasságban. Azok a férfiak, akik már 40 „szolgálati évvel” dicsekedhetnek, — a hűségrend nagymestere címet kapják.

— Hát akkor legyen úgy, uram — szólt az őr bizonytalanul és engedékenyen, aztán leeresztette a revolverét.

Dasch határozott fellépése válthatta ki belőle ezt a bizonytalanságot, s amikor Washingtont emlegette, nyilván arra gondolt, hogy ő, a kis közkatona, most valamilyen rendkívül titkos dologba ütötte az orrát, olyanba, amelyről egy egyszerű őrnek tudomást sem szabad vennie.

— Tisztában vagyok a helyzetével, ne nyugtalankodjék. Na, fogja ezt! — mondta Dasch, aztán egy százdollárost nyomott az őr zubbonyának zsebébe. — S most nézzen meg jól, azt szeretném, ha később egészen pontosan rám ismerne.

— Rendben van, uram — felelt az őr, akit Daschnak ez a felszólítása még inkább megnyugtatott. Szabályosan tisztelgett, majd eltűnt a ködben.

— George, mi volt ez? — kérdezte Burger a pdfancsno- kot, amikor visszatért. — Hallottam mindent. Valami baj van?

— Dehogy van! Nehogy riadalmat kelts! Minden rendben van. A többieknek ne is szólj a dologról! — és karon fogta a csodálkodó Burgert, aki, miután elkészült az öltözköIjesztően emelkedett Nógrádiban azoknak a gépjárművezetőknek a száma, akik járművüket italos állapotban vezetik. Bizonyításul elég egy számadat. Ha a féléves statisztikát nézzük, az idén 91 százalékkal több gépjármű- vezetővel szemben kellett intézkedni, mint tavaly, mert járművét ittasan vezette. Ugyancsak ide tartozik, hogy a szabálysértéseken túl a tavalyi félévhez képest 56 százalékkal emelkedett azoknak a száma, akik bíróság előtt álltak, mert bűncselekményt követtek el. Ezeknek a gép- járművezetőknek a vérében 0,8 ezrelékes értéken felüli alkoholt találtak.

Büntető Törvénykönyvünk 194. paragrafusa világosan kimondja, milyen büntetés vár arra, áld járművét ittas állapotban vezeti. „Aki szeszes ital hatása alatt vasúti, légi, vagy vízi járművet, avagy közúton gépjárművet vezet, vagy a jármű, illetve a gépjármű vezetését olyan személynek engedi át, aki szeszes ital hatása alatt áll”..., nos. arra hat hónap szabadságvesztés, egy év javító-nevelő munka, vagy pénzbüntetés vár.

Se szeri, se száma az ittas vezetőknek. A pásztói járásban ugyanolyan szép számmal akadnak, mint a balassagyarmatiban, vagy a tarjá- ni járásban. A bíróság előtt aztán jön a szánom-bánom. Hányszor halljuk a bírói szobában, amikor a vádlott megjegyzi: „Kérem, tessék figyelembe venni, hogy négy éve vezetek, és vélem még hasonló eset soha nem fordult elő. Még nem volt balesetem.”

Ismerni kellene a KRESZ 34. szakaszát, melynek második bekezdése kimondja, hogy balesetmentesen vezetni nem dicsőség, hanem kötelezettség! Nézzük csak: „A közúti forgalom minden résztvevőjének éberen, kellő figyelemmel és úgy kell közlekedni, hogy magatartása a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyezdéssel, elindult Dasch után, csak amikor a hangokat hallotta, akkor torpant meg.

Gyorsan visszatértek a partra, ahol a másik három ügynök is elkészült az öltözködéssel. A tengeralattjáró négy matróza már türelmetlenül várt rájuk, hogy az egyenruhákat zsákokba gyömöszölhessék és visszatérjenek. Ebben a pillanatvan azonban egy vörös rakéta emelkedett a magasba, a tengeralattjáró hívójele. A matrózok egy szót sem szóltak, hanem futni kezdtek a gumicsónakok felé.

— Jöjjenek vissza! — kiabálta Dasch németül. — Itt felejtették a zsákokat!

De a matrózok örültek, hogy minél távolabb kerültek az öt ügynöktől, s még akkor sem néztek hátra, amikor már gumicsónakjukkal jó távol eveztek. Nyilván azt gondolták, hogy túl sok időt töltöttek a parton, és a parancsnok nem csupán türelmetlen, hanem esetleg valami veszély is fenyegeti a tengeralattjárót.

Semmi más nem hiányzott volna, minthogy ők ott rekedjenek Amerika földjén...

Néhány perc múlva az öt kém hallhatta a búvárnaszád hajócsavarjainak a zúgását, majd alámerülését.

Az U—202 elindult vissza, Európa felé.

Az ügynökök gyorsan felkapták a táskákat, aztán elindultak. Már jó messzire éltesse, másokat a közlekedésben indokolatlanul ne zavarjon és a közút használatában ne zavarjon.”

Jó magyar szokás, hogy nálunk, ha két ember találkozik, ez már ok az ivásra. Nem is beszélve az egyéb alkalmakról. Nézzünk egy csokorra valót azok közül, akiket a Balassagyarmati Járás- bíróság ítélt el ittas állapotban való gépjármű vezetésért.

*

Bazsó László 23 éves nagy- bátonyi gépjárművezetőt 2500 forint pénzbüntetésre ítélte a bíróság. A gépkocsivezetőnek rossz napja volt. Utasokat szállított, búnak engedte a fejét, ezért Mátraszelén és Mátranovákon is két-két üveg sört ivott. Salgótarján és Ka- rancsalja között igazoltatták. Bazsó megfogadta: többet velem hasonló eset nem fog előfordulni. Itt van Krenács József 46 éves mizserfai lakos esete. Krenácséknál szobafestés volt, s ez már ok arra, hogy Krenács két üveg sört igyon. Ez nem zavarta abban, hogy motorjára pattanjon, s így induljon a szobafestőért. Őt is 2500 forintra büntette a bíróság.

Az érsekvadkerti vendéglőben két barátjával találkozott Bakó László 32 éves erdész. A három féldeci pálinka, a másfél liter bor meg sem koty- tyant a találkozás estéjén. Másnap aztán, mert ,kutya- harapást szőrével gyógyítják” lengyel sört ivott, s így ült motorra. Bakót 2000 forintra büntették. Szép ügy az is; amikor oktató követi el a bűncselekményt, mint például Juhász Jenő 43 éves salgótarjáni lakos, aki délelőtt még oktatott, ebédnél pálinkát ivott, majd kocsiba vágta magát, s most büntetése 2400 forint. Balassagyarmatról nem lehet úgy hazajönni, hogy valaki ne konyakozzon. Ezt tartotta Valkó János 25 éves érsekvadkerti boltvezető. Három fél konyak, Nagyorosziban még két „statnpó”, s már

távolodtak, amikor Dasch észrevette, hogy Burger nem követi őket. Hátrafordult és visszakiáltott:

— Gyerünk már!

— Megyek! — hangzott Burger válasza.

A partraszállás helyén rengeteg áruló jel, nyom maradt. Ott volt valamennyiüknek a lábnyoma, sőt még a tengerészeké is, de ezenkívül ott hevert a homokban egy Oster- tolz Zigaretten feliratú doboz, egy Weinbrand címkés palack, és néhány méterrel arrébb több, német tengeralattjárón használatos matrózzubbony.

Dasch megállt, s Burgerhez fordult:

— Ezekkel a nehéz bőröndökkel nem sokra megyünk. Az lesz a legjobb, ha itt elássuk és később visszajövünk értük.

Így is lett. Gyorsan gödröket ástak a homokban, és elrejtették a bőröndöket. Ebben a pillanatban motorzúgást hallottak. Most vették észre, hogy egy út közvetlen közelében vannak, ahol egy őrökkel megrakott autó száguld feléjük. A gépkocsi ugyan nem állt meg, de mindenfelé lámpák gyulladtak. Daschék ijedten tapasztalhatták, hogy körülöttük kis épületek, a parti őrség barakkjai állnak, vagyis jó néhány kilométerrel arrébb szálltak partra, mint ahogy eredetileg tervezték.

száguldott is Víalkó a motoron. A bíróság 2000 forint pénzbüntetésre Ítélte.

•

Akadnak különb esetek is, olyan gépjárművezetők, akik nem először állnak bíróság előtt ittas vezetésért. Például Sagyibó Rafael 27 éves rom- hányi lakos. A rokonánál padlózták a lakást. Segített Sagyibó is, s a vízmértékért úgy indult lakására járművével, hogy a kormány mellett félliter bor hevítette... A bíróság hat hónap javító-nevelő munkára ítélte Sagyibó Rafaelt, tízszázalékos bércsökkenés mellet és két évre a gépjárművezetéstől is eltiltotta. Három évvel ezelőtt volt már közlekedési ügye a romhányi kőbányásznak. A büntetés, a foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés miatt kiszabott hat hónap javító-nevelő munka úgy látszik nem használt

Speciális visszaeső Maczkó Sándor 44 éves cserhátszent- iváni juhász is. A bíróság a múlt évben két hónap felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte jármű ittas vezetéséért és egy évre eltiltotta a járművezetéstől.

Ügy látszik azonban; hiába volt a büntetés, mert ebben az évben Maczkó újból bíróság elé került. Négy-öt üveg sör után, pótutasával a háta mögött, ittasan motorozott; amikor Pelsőtoldon igazoltatták. Maczkó Sándort tíz hónap javító-nevelő munkása ítélte a bíróság, tízszázalékos bércsökkenés mellett és mellékbüntetésként a gépjárművezetéstől két évre eltiltotta. Büntetése azért nem súlyosabb, mert öt kiskorú gyermekről kell gondoskodnia.

Sorolhatnánk tovább a példákat, de nem tesszük. Ügy látszik jó néhány járművezetőnél hiába a büntetés, nem gondol családjára, testi épségére. A napilapok fekete krónikái figyelmeztetnek! A bal-; esetek száma ijesztően női

Szokács László

Hajnalodott. Ä náci kémek egy fehér épületet pillantottak meg, tetején az amerikai lobogóval. Nem messze tőlük egy falu feküdt. Az ügynökök félve, fáradtan, álmosan indultak a falu felé, az úttest szélén. Amikor egy kereszt- úthoz értek, a parancsnok úgy döntött, hogy a vasútállomás felé mennek.

Hajnali öt óra volt, amikor megérkeztek a Long Is- land-i vasútállomásra. Elhelyezkedtek a padokon, és bóbiskolva várták a hajnali vonat indulását. Később megváltották a jegyeket, valamennyien Jamaica felé — így szólt Berlinben az utasítás. Nemsokára befutott a vonat, s külön-külön kocsikba szálltak, csak Dasch és Burger tartott együtt. Jamaicában leszálltak és megállapodtak, hogy másnap, pontosan délben, a New York-i pályaudvaron találkoznak. Dasch még eligazította társait, hogy hol vegyenek ki szobát — a Central park közelében —, aztán adott nekik ezer-ezer dollárt, ő pedig Burger társaságában bement egy kis vendéglőbe reggelizni. Miután túlestek az első amerikai étkezésen és a forgalom első, szokatlan percein, kerestek egy borbélyt, hogy leborotváltassák a tengeri úton kinőtt szakállukat. Pénzük volt bőven, egész ruhatárat vásároltak maguknak, főleg könnyű nyári öltönyöket, cipőket, ingeket, bőröndöket. Dasch, mivel a tengeralattjárón felejtette borotvakészülékét, bement egy drogériába, hogy vásároljon. Amikor belépett az üzletbe, összecsapta a sarkát, magasra lendítette a jobb karját, s „Heil Hitler”-rel köszöntötte a megrökönyödött tulajdonost.

(Folytatjuk)

K. S.

41 NÓGRÁD — 1970. augusztus 9., vasárnap

AxJíó Xáwtí— Só6/*** }•***£- 32.

1