Nógrád. 1970. augusztus (26. évfolyam. 179-203. szám)
1970-08-08 / 185. szám
Rekonstrukció a Salgótarjáni Kohászati Üzemek acélöntődéjében Átépítik a Salgótarjáni Kohászati Üzemek -.zázéves acélön, lödéjét. A gyártmányairól híres Ij vállalat öntödei rekonstrukció- ját az országosan megnöveke- iett acélöntvény- igény indokolja. Az üzem felújítására csaknem 30 millió forintot fordítanak, s a munkálatokat a Kohászati Gyárépítő Vállalat végzi. Az átépített, korszerű öntőcsarnokból a tervek szerint evente 4500 tonna acélöntvény kerül ki. Képünkön: Habony Ernő öntőmunkás, aki már több mint húsz éve dolgozik az öntödében. A termelőszövetkezetek kulturális alapjáról Mind több szó esik manapság arról, hogy a falu a forradalmi változások korát éli. Természetesen, a gazdasági - társadalmi változások a falvak szellemi életében is éreztetik hatásukat. A termelőszövetkezeti mozgalom megerősödésének, véglegessé válásának nemcsak gazdasági, politikai következményei vannak. Különösen a jövőben feltétlenül szükség van arra is, hogy kulturális hatásuk is mind érezhetőbbé váljék. A termelőszövetkezetek kommunális beruházásai, a mezőgazdasági szakmák becsületének növekedése stb. szintén a műveltség emelkedését jelentik. Közművelődésünknek azonban mégis egyik legnagyobb gondja a paraszti lakosság alacsony műveltsége. A Nógrád megyei népművelési terv a termelőszövetkezetek kulturális nevelő tevékenységével összefüggésben hangsúlyozza, hogy a közös gazdaságok a tudat és a termelés szoros kölcsönhatását szem előtt tartva, mind nagyobb részt vállaljanak a kulturális- munkából is. Többi között, ezt a célt szolgálják — illetve kellene szolgálniuk — a közös jövedelemből képzett szociális és kulturális alapnak. Ezúttal csupán erről kívánunk szólni, a teljesség igé- ■ nye nélkül. Tájékozódásunk szerint, több községben gondot jelent, hogy az alap szociális és kulturális része nem különül el határozottan. Ezzel lehetőséget nyújt a gazdasági vezetésnek arra, hogy a felhasználással „egybemossa” a rendelkezésre álló összegeket. Másrészt, nem kielégítő a szociális, Illetve a kulturális bizottságok működése sem. Esetenként a formalizmus jellemzi munkájukat. A termelőszövetkezetek, természetesen, önállóan döntenek a kulturális alap felhasználásáról, a kulturális bizottságok tagjainak egyetértésével. Ezt az egyetértést azonban a gazdasági vezetés nagyon is könnyen megkapja, a legtöbb helyen. A művelődés termelési tényezőként való értelmezése is sok faluban hiányzik, a közös gazdaságok vezetése részéről. Az üzemek, gazdaságok önállósága e vonatkozásban még nem érvényesül kellően. Mire költik a kulturális alapot? Egyrészt, az utóbbi időben megnőtt a tsz-vezetők külföldi utaztatása. Ez önmagában örvendetes tény, hiszen a látókör szélesedését, a gazdasági tapasztalatok kicserését stb. vonhatja maga után. Van azonban példa arra is, hogy ezek a kulturális alap terhére megvalósuló utazások nem mindig érik el céljukat. Sok pénzt elvisz az alapból a gazdaságok úgynevezett „belső reprezentációja” is. Végül, de Közszükségleti cikkek ipara Az elmúlt években a Szovjetunióban a közszükségleti cikkek termelésének növekedési üteme meghaladta a termelési eszközök termelésének ütemét. 1966-tól 1970 elejéig a könnyűipari termékek termelése 38 százalékkal növekedett. Ez alatt 150 új könnyűipari üzem kezdte meg műkö-i dését, és 140-et újítottak feL Az üzemek többsége a nyersanyaglelőhelyek és a fogyasztói körzetek közelében létesült A könnyűipar más ágazatainál gyorsabban fejlődik konfekció- és kötöttáruipar, műanyagfóliák és a műanyag textíliák gyártása. Az össze' téxtiláru termelésében a kő tö.ttáruipar fajlagos termelése az 1958. évi 9 százalékról 197f> ben 26 százalékra emelkedett. A termelés fejlődése nagymértékben köszönhető az intenzívebb termelési eszközök beállításának, az új felszereléseknek, s az e'gyes üzemek egy árucikk termelésére való specializálásának. Ezenkívül a Szovjetunióban nagy termelési egyesülések jönnek létre. Jelenleg a Szovjetunió Könnyűipari Minisztériumának felügyelete alá több mint 240 termelési egyesülés tartozik, amelyek 1040 vállalatot fognak össze. Az egyesülések létrehozásával jelentősen megjavult a gazdasági és a műszaki irányítás. Főként az ilyen nagy szervezetek koncentrálhatnak jelentős eszközöket a termelés emelésére és rövid idő alatt felfuttathatják a kisebb üzemek termelékenységét. Á fény hatása a halakra A halászok gyakran alkal- tazzák azt a módszert, hogy ímpákat bocsátanak a vízbe, a fény egy helyre csábítja a alakat. A szovjet halipari utatóintézet szakemberei a özelmúltban eltervezték, ho- yan lehetne ezt a módszert jszerűen alkalmazni. Képzelünk el egy nyílt tengeren ingó bolyát, méghozzá a leg- Iterjedtebbet, azt amellyel a folyókon a sekély helyeket jelzik. A víz tükre felé fordított lámpák széles fénysu- gámyalábokat bocsátanak ki. Előbb-utóbb sok hal gyűlik össze a fénylő „csaléteknél”. A bólyánál felállított hidro- lokátor ekkor bekapcsolja a rádióadó berendezést, amely jelzi, hogy a halászoknak érdemes munkához látniuk, nem utolsó sorban, igen elterjedt a tagság nyári kirándulásainak, országjárásainak szervezése, s ezek az utazások szinte az alap nagy részét „elviszik”. Az országjárás, persze, szintén a látókör szélesítését eredményezheti a falusi lakosság körében, amely a múltban nem nagyon láthatott túl faluja határán. Meglehetősen híjával vannak azonban ezek a programok a művelődési igényeiknek. Esetenként több ital fogy a kelleténél, s nagyon kevés idő jut a történelmi nevezetességek, művelődési intézmények, múzeumok stb. megtekintésére. Szakképzett idegenvezetőt sem visznek magukkal ezek a csoportok, amelyek Egerbe érve például hamar „kikötnek” a Szépasszomy-völ gyében. Természetesen, van példa arra is, hogy a gazdasági vezetők több községben már tisztán látják ezen alapok felhasználásának helyes módját. A községi rendezvények támogatása már egyre elterjedtebb. A kulturális létesítmények fenntartását is segítik néhány községben, s gyarapítják a művelődést szolgáló eszközöket, A jövőben a téeszeknél működő szociális, kulturális bizottságoknak az eddiginél jobban kellene élniük a rendelkezésükre álló jogkörökkel. A kulturális jellegű felhasználásban Is jobban lehetne hallatni szavukat. A termelőszövetkezetek, a községi tanácsok, a falüsi népművelők munka- kapcsolatának javítására is szükség van. A jól jövedelmező gazdaságok átadása a téeszek kezelésébe szintén eredményesen szolgálhatja a jövőben a falusi közművelődést. T. E. Ülésezett a pártbizottság: Mi valósult mega négy éve megszabott leiadatokból a nógrádi szénbányák pártbizottsága legutóbbi ülésén az elmúlt négy év munkáját értékelték. A pártértekezlet négy éve feladatul szabta meg a pártbizottság számára többek között, hogy segítse elő a különböző érdekek összehangolását. Törekedjék arra, hogy jobban érvényesüljön a vállalat munkájában gazdaságosság, növekedjék á termelékenység és emelkedjen a vezetés színvonala a vállalat egész területen. A feladatok között szerepelt a munkafegyelem megszilárdítása is. Az elmúlt négy évben olyan követelmény is állt a pártbizottság és a kommunisták előtt, hogy értessék meg valamennyi dolgozóval az ötéves tervből, az új gazdasági mechanizmusból adódó feladatokat, segítsék elő az önállóság, a felelősség erősödését, ösztönözzenek arra is, hogy legyen több kezdeményezés az üzem- és munka- szervezésben. Foglalkozzanak a régebbinél jobban a szocialista munkaversennyel, a szocialista brigádmozgalommal. A feladatok között szerepelt továbbá a vezetők és dolgozók közötti kapcsolat javítása és még egy sor más kérdés, amit a jobb munka érdekében meg kell oldani. Akkor még évi 300 000 000 forint állami dotációra szorult a nógrádi szénbányák, s a négy év előtti pártértekezleten célul tűzték, hogy ezt 1970-re évi 100 000 000-ra csökkentik. MI VALÓSULT MEG a tervekből, elképzelésekből? Erre igyekezett most választ adni a pártbizottsági ülés. A nép- gazdasági és a megyei érdeket szolgálta többek között a visz- szafejlesztés tervszerűsége és a költségszint állandó csökkenése. A pártbizottság és a kommunisták szorgalmazták, hogy a saját melléktevékenység mellett a megyében üzemek telepítését. Erre a célra a vállalat 25 000 009 forint értékben adott át könyvjóváírással létesítményeket és biztosított áthelyezéssel dolgozókat. (Ganz-MÁVAG, FÜTÖ- BER, jánosaknai, kazári üzemek.) A bányászati foglalkoztatás lehetőségeit segítették fenntartani azzal, hogy a gazdaságosabb területeken igyekeznek biztosítáni a bányászkodást és a szükséges átcsoportosításokat minden esetben ( a legnagyobb emberséggel oldották meg. Törekedtek a gazdálkodás javítására és nem véletlen, hogy 1968-ban 31, tavaly 41 000 000 forint nyereségalapot sikerült megteremtenie a vállalatnak. A legfontosabb termelékenységi mutató, az összüzemi műszakteljesítmény 21,5 százalékkal javult ez idő alatt. Az elért eredmények a vezetés színvonalának javulását bizonyítják, bár a pártbizottság most úgy foglaít állást, hogy ezen a területen még igen sok lehetőség van. Többet kell még tenni a munka- fegyelem megszilárdításáért, hiszen még mindig sok az üzemeknél a csellengés, a munkaidő nem kellő kihasználása. Ez vonatkozik többé- kevósbé a vállalat egész területére, de különösen a mizser- fai részre. A VÁLLALATI PARTSZERVEK. a kommunisták vállalták a legtöbbet magukra az ötéves terv teljesítésére való mozgósításban, az új mechanizmus bevezetésében. Azóta volt törekvés a hatáskörök leadására és a példák ma már azt bizonyítják, hogy a legtöbb üzemrésznél jól élnek az önállóság lehetőségeivel. Egyes területeken azonban még mindig nincs minden rendben, különösen a bérezés, a kieső műszakok és a társadalmi tulajdon védelmével kapcsolatban. A pártbizottság véleménye, hogy tovább kell vizsgálni a hatáskörök leadásának lehetőségét, ugyanakkor, ahol nem érzik a felelősséget, ott a jogköröket meg kell vonni, illetve visz- sza vonni. Fejlődött az üzem- és munkaszervezés a vállalat területén, azonban ez a munka, a pártbizottság véleménye szerint még szervezetten nincs megoldva. A jövőben erre is nagyobb gondot kell majd fordítani. A pártbizottság sorra vette mindazokat a célokat, amelyeket a legutóbbi pártértekezlet megszabott számukra. Az eredmények elismerése mellett azonban kritikusan elemezte a még meglevő hibák okait is. Az elmúlt Időszakban a pártbizottság ■ a vállalat egészére érvényes gazdaságpolitikai elveket alakított ki. Ezeket a gazdasági vezetés elfogadta és munkájába hasznosította is. A PART TEKINTÉLYE jelentősen megnövekedett az elmúlt időszakban. Bár Időközben sok vita folyt a párt vezetőszerepéről, sokan attól tartottak, hogy az az új gazdasági mechanizmus bevezetésével szűkül. A vitában sikerült tisztázni ezeket a problémákat és megértetni, hogy az új mechanizmus körülményei között előtérbe kerül a párt gazdaságirányító, -szervező munkája. A pártmunka módszerein is változtatni .kellett. Az úi mechanizmus a nógrádi szénbányákra is egy sor olyan feladatot ró, ami megköveteli a döntések megalapozottságát, gyorsítását, hiszen nincs idő napokig vagy hetekig mérlegelni az egyes jelenségeket. Ez alapos helyzetismeretet kíván nemcsak a pártbizottság tagjaitól, hanem szinte valamennyi kommunistától. Ezért fontosak a közös megbeszélések, kölcsönös tájékoztatások, amelyek megfelelő informáltságot biztosítanak. Több lett a minden részkérdésre kiterjedő, elemző munka. Ehhez ad segítséget a heti szóbeli és a havon^nti írásbeli információ is, amelyet az egyes aknák, üzemek életéről, gazdasági kérdéseiről készítenek. A pártbizottság ugyanis nem nélkülözheti a döntéseknél a párttagok és a dolgozók véleményét. Ezért alkalmazza a közvéleménykutatás módszerét is egy-egy fontosabb döntés előtt. Sok vita volt az elmúlt időszakban azon is, hogy a pártszervek alkalmazzák-e és* hogyan, az úgynevezett operatív munkát. Egyes esetekben ezt sem lehet nélkülözni mert mi lenne például akkor, ha a pártszervezetek, a kommunisták csak csendes szemlélői lennének, a terv nem teljesítésének, a fegyelmezetlenségnek. Ahol hibákat észlelnek, ott mindenkor szóvá kell azt tenni, állást kell foglalni. A NÓGRÁDI szénbányák pártbizottsága a sokoldalú pártmunkának csak egy részét tűzte legutóbb napirendjére és az értékelés mellett meghatározta a jövőre vonatkozó tennivalókat is. Megállapította, hogy alapjában véve a négy évvel ezelőtt meghatározott feladatok helyesek voltak,^ de végrehajtásuk még a jövőben is sok munkát kíván nemcsak a pártbizottság tagjaitól, hanem a vállalat valamennyi kommunistájától. Bodó János Biztonságos ontó Autóközlekedési szakemberek ötletes gépkocsit terveztek, amelynek elöl és hátul levő ütközőit nagy teljesítményű hidraulikus lökhárítókra erősítették, és amelyek automatikusan körülbelül fél méternyire kitolódnak, amint az autó eléri az óránként 50 kilométeres sebességet. Mivel útközben a gépkocsik közötti távolságnak több tíz méternek kell lenni,, ezért az előretolt ütközők senkit sem zavarnak, viszont óránként 80 kilométeres sebesség esetén bekövetkező összeütközésnél is garantálják a teljes biztonságot! Még jól emlékszem arra a napra, amikor reggeli után így szólt hozzám az „Édes”: — Dagadt, te horkolsz! — Ugyanis dagadtnak becéz. Egészen megrendültem. — De szívem — mondtam. ■, az lehetetlen. Már jó pár éve. hogy összeházasodtunk, és sohasem horkoltam, Az ilyesmi nem jön máról holnapra. mint a nátha. — Talán mindig horkoltál, csak én nem vettem észre, mert aprófát fűrészeltél. De teanap éjjel, úgy látszik, egész erdőt akartál kiirtani, mert csak úgy rengett a ház. — Miért nem keltettél tel. drágám? — Nem akartalak munka közben zavarni. — Ilyen tapintatos az aranyos. Szóval horkolok, és ez arra indít, hogy azon gondolkodjam, mint szabadulhatnék meg ettől a bajtól, betegségtől, vagy nevezzük bűnnek? Talán el kellene menni az orvoshoz. Dehnt nevetséges Mit mondhatnék neki? — Képzelje tanársegéd úr feleségem szerint nagyön horkolok. Nem, ez nem megy. Helmut Hochiain; Horkolok! Inkább az irodában beszélgettem kollégákkal, barátokkal — Horkolni? — mondták csodálkozva. — Rendes ember nem tesz ilyesmit! Kisebbségi érzésem támadt Nyilván én vagyok az egyetlen horkoló a világon. Sürgősen megvettem a „Csöndes éj” nevű, elismerten hatásos horkolás elleni szert. Méregdrága volt, förtelmes ízű, és gyomorégést okozott. De a hatás elmaradt. — Megint vastag rönköt fűrészeltél az éjjel, — szólt reggel az édes. Képzeletben már láttam, amint kiköltöztet a hálószobából, és a nappali ke- revetre száműz. Elgondolni is borzalmas számomra, aki any- nyira társaslény vagyok. A rossz szellem ellen fölve- heted a küzdelmet, a bűnös szokásokat le lehet vetni,' ha beteg vagy, orvost hívhatsz, de aki horkol, az menthetetlen. Csak környezetének türelmére apellálhat, és remélheti, hogy egy napon ismét normális emberré változik. A minap társaságban voltunk, £s valaki szóba hozta a horkolást. Kíváncsian vártam, hogy boldogabbik felem, az „Édes” kipellengérez-e? De. csak megértőén felém kacsintott, és a világért sem árult volna el. Váratlanul valamj tanárféle szólt hozzá a kérdéshez. Igen járatos lehetett a dologban, mert sok latin szót kevert a beszédébe. Igazi tudósa volt a horkolásnak. Végül azt mondta: — A horkolás tulajdonképpen távoli előidők természeti ösztönének a maradványa. A primitív ősember, az ezer veszélynek kitett barlanglakó horkolt, hogy ezzel megóvja családját és otthonát, feleségét és gyermekeit a vadállatok támadásától, és elijessze a bestiákat. Férfiak, akik horkolnak, különösen fejlett családi ösztönről tesznek tanúbizonyságot. Később, otthon, még egyszer megnéztük a gyerekeket. (Nem tudom önöknél hogy van, de a mi apróságainknak az a furcsa szókásuk, hogy alva? közben hasra fordulnak, és a levegőbe dugják hátsórészüket.) Szóval betakartuk őket azután az „Édes” a nyakamba borult. — Csak horkolj tovább, dagadt, ahogy jól esik... Te neandervölgyi. Azóta megszűntek a kisebbségi érzéseim. Horkolok, és nem is szégyellem. Különben nem meséltem volna el a történetet. Fordította: Boldog Balázs NÓGRÁD -* 1970. augusztus 8., szombat
