Nógrád. 1970. augusztus (26. évfolyam. 179-203. szám)

1970-08-08 / 185. szám

Szomjúság sllen... A kánikulai hőségben két műszakban próbálja kielé­gíteni az igényeket a Nóg- rád megyei Szikvízüzem. A salgótarjáni töltőtelepen na­pi négyezer liter szódavizet és hatezer üveg üdítő italt készítenek. Épül már az űj, korszerű szóda- és üdítőital-gyártó üzem Salgtóarjánban, közel kétmillió forintos beruhá­zással. Átadására a negyedik negyedévben kerül sor. Koppány György felvételei Ifjúmunkások tanácskozása Mit mutat a mérleg az építőknél? Először pontosan egy eszten­dő vei ezelőtt rendezte meg a Nógrád megyei Állami Építő­ipari Vállalat KISZ-bizottsága a vállalat gazdasági, politikai és társadalmi vezetőivel egyet, értésben az építőipari ifjú­munkások parlamentjét. A vállalati szintű ifjúmunkás tanácskozás elérte célját — ezért is hosszabbították meg ebben az esztendőben —, fel­keltette a gazdasági vezetés figyelmét azokra a problémák, ra. afrielyek a fiatalok köré­ben jelentkeztek. A közelmúlt, ban lezajlott második tanács­kozás célja az volt, hogy az építőipari fiatalok mintegy negyven képviselője előtt is­mertessék a párt ifjúságpo­litikájának időszerű kérdéseit és mérlegre tegyék — mit si­került megvalósítani abból, amit egy évvel ezelőtt a fia­talok kértek, vagy javasoltak. Megvalósult négyszög Előrelépésnek tekinthető, hogy például az ifjúságot érintő kérdések tárgya­lása ma már elképzelhetet­len az üzemi négyszög együtt­gondolkodása, cselekvése nél­kül. A munkahelyi vezetők ál­talában megértik és támogat­ják az ifjúsági mozgalmi munkát, a vállalati KISZ- alapszervezetek megfelelő kö­rülmények között tartják ösz- szejöveteleiket. s ami külön is említést érdemel: az üze­mi fiatalok részére új klubot létesítettek, amelynek beren­dezését 40 ezer forint érték­ben segítette a gazdasági ve­zetés­jelentős elismerésben, része­sülnek a vállalati ifjúsági munkabrigádok is, a legjob­baknak olyan hírük van, ami más munkacsoportoknak pél­daként szolgál. Tavaly 55 ezer forint jutalmat kaptak csak az ifjúmunkás brigádok a munkaversenyeken elért ered­ményeik alapján. Tavalyi eredmény a korszerű sport­pálya átadása is, amelynek megépítéséhez a vállalat 160 ezer forint anyagi támogatás­sal járult hozzá. Egy eszten­dő alatt 16 építőipari dolgozó­nak adott segítséget lakásépí­téshez a NAÉV — a tizen­hatból 13 KlSZ-fiatal! Tavaly és az idén tíz fiatal kapott kiváló dolgozó kitüntetést, többen ingyenes utazáson vet­tek részt a vállalati KISZ- bizottság javaslata alapján. Fájó pont; a KISZ- lakásépítkezés A második ifjúmunkás ta­nácskozáson minden második fiatal hozzászólt, a megjelen­tek fele mondott véleményt például a vállalati KISZ-la- kásépítkezéssel kapcsolatos tapasztalatokról és gondokról. A fiatalok elmondták, hogy nevetségesnek tartják azt a helyzetet, amely a lakótelep kiépítése körül évek óta ma­kacsul tartja magát. Nem tudják megérteni, hogy lehet egyfelől igazán szépet és je­lentősei alkotni — egy vá­rost szinte teljesen újraépí­teni —, másfelől viszont éve­kig húzni-halasztani, újra és újra módosítani a fiatalok lakásépítkezését gátló kórházi gazdaság szanálását?! Az újabb lakások átadásá­nak határideje időközben — az építőipar jelenlegi nehéz helyzetével összefüggésben — módosult. A tervezett novem­beri időpont helyett előrelát­hatóan csak a jövő év első negyedében adnak át új KISZ-lakásokat a Sebaj-tele- pen. Ugyanakkor azonban az OTP-vel kötött megállapodás szerint — már novembertől fizetni kell a részleteket, ho­lott a fiatal, s nem is nagy keresettel rendelkező építők, továbbra is a méregdrága al­bérletekben laknak. Nem sokkal a tanácskozás után felhívtuk az OTP me­gyei igazgatóságát, ahol — az építő fiatalok nem kis örö­mére — nagy megértéssel fo­gadták a kérést és megígér­ték. hogy a fennálló pénz­ügyi rendelkezés határain be­lül igyekeznek kiutat keres­ni a fiatalok problémájára. Jogos a kérdés: a kórházi gazdaság szanálásában nem lehetne az OTP megértéséhez hasonlóan nagyobb igyekeze­tei tanúsítani?! Mit mutat a mérleg? Az a tény, hogy a vállalat vezető­sége a párt ifjúságpolitikai határozata nyomán már kidől, gozta a vállalati szintű intéz­kedési tervet, amely nagyon részletesen és mélyrehatóan tárja fel a hiányosságokat, mutatja a feladatokat, arra vall, hogy az üzem keretein belül igyekeznek „aprópénzre váltani” a helyesebb gyakor­latot. egészségesebb szemléle­tet szolgáló elveket Tarlós a minőséglánc! Miben szeretnének a követ­kező ifjúmunkás tanácskozás megrendezéséig előrelépni a Nógrád megyei Állami Építő­ipari Vállalatnál? Mind a mai napig nem alakult meg a máshol több-kevesebb siker­rel működő, de a technikai, műszaki haladást, ha szeré­nyen is. mégiscsak előmozdító vállalati FMKT, a fiatal mű­szakiak és közgazdászok ér­telmes társulása. Pedig, ha valahol szükség lenne az FMKT-ban rejlő lehetőségek kihasználására; az az építő­ipar! A fiatalok elmondták, hogy sok gondot jelent az új munkába lépők munkahelyi beilleszkedése, gyakran nem találják a helyüket az ifjú szakmunkások, esetenként nem a képzettségüknek meg­felelő munkát bíznak rájuk, vagy éppen ellenkezőleg — „bedobják a mélyvízbe”, úsz- szon segítség nélkül. Példa­mutatónak nevezték a villany- szerelő szakipari részlegnél alkalmazott gyakorlatot. A minőséglánc, a garanciá­lis munka vállalásában Is a villanyszerelők járnak az élen, de elhatározták a tanács­kozáson, hogy tovább erősítik, más részlegeknél is bevezetik és vállalaton kívülre is kiter­jesztik a minőségi munka láncát. Pataki László Együtt a kormányrendelettel Az idei tervek szerint mintegy 72 és fél milliós forgalmat bo­nyolítanak le a Pásztó és Vidéke Általános Fogyasztási és Értéke­sítő Szövetkezethez tartozó élel­miszerboltok. Ez nyolc, nyolc és fél százalékkal nagyobb forgal­mat jelent a tavalyinál. Régi sza­bálya a kereskedelemnek: forgal­mat, bevételt növelni csak ott le­het, ahol a vásárlók kedvükre vá­logathatnak az ízlésesen csoma­golt, friss, kitűnő minőségű áru­ban. A pásztói szövetkezetben hosszú esztendők óta nem jelent gondot a lakosság ellátása az alapvető élelmiszercikkekből. A korszerű táplálkozás azonban az igények és ízlések bizonyos változását hozta magával városban és falun egyaránt. Ma már a falusi házi­asszonyok is rendszeresen vásá­rolják a friss sertés- és baromfi­húst, a kenyeret és a zöldséget. A család étrendjét szívesen teszik változatossá különböző konzervek­kel, félkész ételekkel. Ezt termé­szetesen nem hagyhatja figyel­men kívül a szövetkezet. Amel­lett, hogy a sertéshúsellátás ja­vítására erőfeszítéseket tett, né. hány boltegységben megkezdték a baromfihús árusítását. Bővült a húspótlók, a konzervek, a mire­lit áruféleségek választéka, s javult az ellátás a tej- és tejter­mékekből is. Most, a készülő kormányrende­letnek megfelelően szabályozni szeretnék a boltok nyitvatartási idejét. Az iparcikkboltok pénte­ken és szombaton tovább tarta­nak nyitva, s így az eddig elké. sett vásárlók is nyitott ajtóra ta­lálnak. Az élelmiszerboltokban és a tejboltokban pedig vasárnap is vásárolhatnak a háziasszonyok. A szövetkezet vezetői a közeli he­tekben tervezik ezt a változtatást. Az intézkedések bizonyára nagy sikere lesz a dolgozó asszonyok körében. Hirosima szemtanúi (in.) Az üvegszilánk emlékeztet. (Kita Teruko A hirosimai városháza szo­ciális osztályának irodája, ahol én dolgoztam, a déli szárnyon, a földszinten volt. A szobában az osztályvezetőn, Kataoka úron kívül csak öt tisztviselőnő tartózkodott, a férfiak délelőttre felmentést kaptak, mivel előző éjjel lég- elhárítási ügyeletét teljesítet­tek. A bomba egy kilométernyi­re tőlünk hullott le. a robba­nás akkor ért bennünket, ami. kor a .reggeli üdvözlések után éppen asztalhoz ültünk. Vakí­tó fény cikázott át az égen, aztán hatalmas dörgés hallat­szott. Az asztal alá akartam bújni, de akkor már elért ,a légnyomás: betörte az ablako­kat, kitépte az ajtókat, elso­dorta a szekrényeket és az asztalt is, velem együtt. * A néma csend mélyéből jő. vő szólítgatás ébresztett fel halotti álmomból. „Hiszen még élek”. Megpróbáltam fel­állni, De lábaim és csípőm nem engedelmeskedtek aka­ratomnak. Egy sötét szobában hevertem. Egymás nevét szó- lítgattuk és bátorítgattuk egy­mást. Kúsztam-másztam ta­pogatózva az összetört aszta­lok, szekrények között, míg végre kijutottam a folyosóra. Ott valamivel világosabb volt. Munkatársnőim arcából pa­takzott a vér. Hát én? Mezít­láb vagyok, karjaim véresek, szörnyű fájdalom fejemben és hátamban. Istenem! Már sem­mi sem segít! Hirtelen min­den erőm elszállt és összees­tem. — Légy erős! — bátorítot­tak kolléganőim, de nem bír­tam felállni. Meg kell ten­nem. gondoltam, hiszen kény­telenek lennének itthagyni. Összeszedtem maradék erőmet és feltápászkodtam. De elin­dulni már nem bírtam. Ak­kor vettem észre, hogy osz­tályvezetőnk nincs közöttünk. Szólítgattuk, a sötét szoba felé fordulva. Semmi válasz. A folyosón a statisztikai osztály vezetője sietett felénk: — Induljanak a segélyhely­re! — Osztályvezetőnk valószí­nűleg a szobában maradt, (mentse meg! Lement, majd kis idő múl­va visszatért: — Nincs többé! Mindenki siessen a segélyhelyre! Közben a folyosó, ahol tar­tózkodtunk, pokollá változott, összeégett testű emberek nyögtek a fájdalomtól. Ször­nyű volt együtt lenni velük. De a gyöngeségtől nem bír­tam onnan elmenni. És ismét összeestem., Az épületet lángtenger vet­te körül. Iszonyatos látvány volt a lángokon át gázoló, égett testű emberek tömege. Egyiknek a hátáról úgy ló­gott a bőr cafatokban, mint­ha ronggyá szaggatott inget viselne. Senki seen viselné el ezt a látványt! Bal kezem tövén kifreccsent a vér. Kétségbeesetten kerestem valamit, amivel elszoríthat­nám. Végre találtam a padlón egy piszkos törülközőt, azzal tekertem be a csuklómat. Mi­kor megláttam a karomba fú­ródott üvegszilánkokat, ismét a rosszullét környékezett. Hirtelen kiáltást hallottam: Ég az épület! Felnéztem. A hivatali helyiségekből láng­nyelvek csaptak ki. Félmez­telen emberek rohantak fel, s alá. Én is fel akartam állni. Most sem sikerült. Nincs me­nekülés. Itt kell elpusztulnom. Teljes reménytelenségemben villámcsapásként eszembe ju­tott gyermekem. Vajon ő meg. menekült? Ez a gondolat új erőt adott. Juss ki Innen, ahogy bírsz! Es sikerült ki vergődnöm a belső udvarra. Már minden hivata­li szoba lángolt. Minden ol­dalról vörös tűzcsóvák, mint­ha az eget akarnák meggyúj­tani. Kétségbeesetten kúsztam egy dob alakú víztartály felé. Belekapaszkodtam szegélyébe, de már nem volt erőm, hogy beszámolója) fejemmel elérjem a vizet. Ta­lán még meghalni sem volt már erőm . . . Találtam egy légvédelmi fejkednőt, tejemre tettem. Talán ez óv. Aztán kiáltáso­kat hallottam: — Meneküljetek a közcsar­nok helyén levő tóba! A köi&csarnok a városháza északi oldalán állt. de tűzve­szélyessége miatt lebontották. Helyén kis tó keletkezett. Igen, én is oda megyek. És ingadozva elindultam. Három munkatársnőmmel találkoz­tam. Akkorra már kialakult bennem végleges elhatározá­som: végzek magammal! * A tó olyan volt, mint egy pocsolya. Tele menekülőkkel. Valaki még a biciklijét is ma. gával vitte. Én is belemász­tam. Végre egy kis nyugalom. De csak pár pillanatig tar­tott. Hirtelen ciklon süvített el felettünk és valamennyi­ünket a tóba nyomott. Aztán még egyszeri Má? biztos vol­tam benne, hogy ott fulladok meg, a sárban. Megpróbáltam kimászni a partra, de visszazuhantam. Három barátnőm . hívott: menjek velük a Hirosimái Vöröskeresztbe. Nem volt hoz. zá erőm. Elbúcsúztunk: ők el­mentek, én pedig nem tudtam többé visszatartani könnyei­met. A tó körül segélytkérő, jaj­gató, nyögő emberek tömege, anyjukért kiáltozó gyermekek. Igen, ez valóban a földi po­kol. Ekkorra már teljesen el­vesztettem józan ítélőképes­ségemet. Szörnyű szomjúság gyötört, őrületes szorongás fogott el. — Legyetek bátrak és erő­sek! Halljátok? Ti, válameny- nyien! — odafordultam, ahon­nan ezek a bátorító szavak jöttek. Tokunaga úr volt, a főpénz­táros. — Kita asszony! Térjen magához! — Elővett egy man. darinszeletet, és a számba tét. te. — Könyörgöm, adjon még egy szeletet! — ö adott még egyet, és én akkor azt hit­tem, hogy ő az isten. Oh, bárcsak itt maradhatna mel­lettem! De tovasietett, hang­ját mind messzebbről hallot­tam. * Esteledett. Százegynéhánv sebesült töltötte éjszakáját a tó partján, a szabad ég alatt. Mindenki fájdalmasan nyö­gött. Ha valaki néma volt, azt jelentette, hogy már ha­lott. A fűre feküdtem Kinyújtva kezemet megérintettem a csí­pőmet. Valami megszűrt: egy üvegszilánk. Akkora lehetett mint a hüvelykujjam. Cseppet sem fájt, Talán a belső fe­szültség miatt. A város vörös lángtenger­ben úszott, az ég olyan vilá­gos volt, mint nappal, időn­ként forró fuvallatot éreztem az arcomon. Istenem! Mi lehet a gyer­mekemmel ? Hogy vannak szeretteim? Moccanni sem bírtam. Csak '» j * Másnap reggel a mentő­helyre vittek. Azok közül, akikkel együtt töltöttük az éjszakát a tó partján, keve­sen kerültek élve az ambu­lanciára. Legtöbbjük vagy be­lefulladt a tó mocsarába, vagy égett teste ott merevedett mozdulatlanná a fűvön. Fordította: Dr. Szerdahelyi István Következik: Az dombomba gyújtópontja alatt. NÓGRÁD a 1970. augusztus 8., szombat 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom