Nógrád. 1970. augusztus (26. évfolyam. 179-203. szám)
1970-08-06 / 183. szám
Ki meri állítani? öten vannak csak benn a Dózsa ifjúsági iakatosbiigad- ból az ÜM szerszám- és készülékgyárban. A többiek: hármán Szegeden az újusa- gj napokon tartózkodtak, egy beicguslan van a koi.lek.tiva tizedik tagja pedig kiküldetésben, Salgótarjánban, a síküveggyárban dolgozik. Kevesen mondhatják el azt. amit ők Országos elsők lettek az üvegipari vállalatok ifjúsági brigádjai között. A Szakma ifjú mestere címert folyó vetélkedésben pedig egy első, egy második és egy negyedik helyet szereztek. — 1967-ben alakultunk, rá egy évre már elnyertük először a Szocialista címet. — kezdi a beszélgetést halk szavú, minden szót alaposan megfontoló Bognár Gábor, a brigád vezetője, majd így folytatja: — Változatos a mi munkánk, ezért aki komolyan veszi hivatását, itt jól megtanulhatja a szakmát, s az ország bármely részében megállja a helyét... — Reggelenként megbeszéljük a feladatokat, aztán mindenki végzi a dolgát — kapcsolódik a beszélgetésbe Monoid István, ö a jelenlegi brigádtársaktól tanulta a szakmát. A segédlevél megszerzése után sem kívánkozott máshova. Először szerénykedve, csak annyit mond: ezt a munkát szoktam meg. Később azonban bevallja: szerinte ez a legjobb brigád, ezért szeret itt dolgozni. — A régi dolgozók amikor fiaikat tanulónak behozzák a gyárba, szeretnék, ha közénk kerülnének — gombolyítja tovább a beszéd fonalát Bozó János, a Szakma ifjú mestere országos üvegipari verseny első helyezettje. — Szakmai kötelességünk, hogy tanítsuk a jövő szakmunkásait, hogy többre törekedjünk — így a brigádvezető. — Nekünk is érdekünk, hogy akik hozzánk kerülnek, minél jobb szakemberek legyenek — emígy Lórik József. Hogy ezt megtehessék, nekik is tanulniuk kell. A lakatos szakmunkás-bizonyítvány mellé Pécsi Ferenc, Szabó Pista, meg Szeberényi megszerezték a hegesztői képesítést is. Azóta az ilyen jellegű munkát saját maguk végzik el, nem kell más brigádhoz sza- ladozni. A bekövetkező pár pillanatnyi szünet után a brigád több tagja a pár lépéssel odébb tartózkodó Kollár Lajos MEOS- hoz fordul, s a következőkre kéri: — Lajos bácsi mondja el, van-e kifogása a mi munkánk ellen? cím elnyerésének egyéb feltételeire is vonatkozik. Nemcsak a brigád, de azok családtagjai is ismerik egymást. Nem csoda, hisz’ együtt járnak kirándulni, vagy strandolni. A név- és születésnapokat is mindig megtartják, de még egyszer sem fordult elő, hogy valamelyikük többet Ivott volna. Rendszeres színházlátogatók. Legutóbb Darvas József: Szakadék című darabját nézték meg. Ha társadalmi munkáról van szó, a Dózsa ifjúsági brigád mindig készen áll. Legutóbb Berekfürdőn, a két új víkendház felállításánál 102 órát töltöttek e] társadalmi munkában, szabad szombatjukon és vasárnap. Ugyanígy cselekszenek, amikor valamelyik társuk lakást épít. Először Bognár Gábornak, majd Szabó Istvánnak segédkeztek. Az újabb jelölt Bozó Jancsi, aki Szurdokpüspökiben hozza tető aló új otthonát, a brigádtársak segítségévéi. Hadd tegyük még hozzá, hogy nemcsak az előbb elmondottak bizonyítják az ifjúmunkások igényességét, többoldalú érdeklődését, életrevalóságát. Természetesnek tartják, hogy ők vásárolják és olvassák a legtöbb politikai témájú könyvet. Hárman pedig még többre vállalkoztak: a munka mellett elvégzik a középiskolát. Bozó János és Monori István, az ősszel már másodikos gimnazista lesz, Balogh Gyula, az országos üvegipari verseny második helyezettje. a gépipari technikum harmadik osztályos tanulója. Elvégzik-e, vagy abbahagyják a középiskolát? Az utóbbi fel sem merül bennük! Csak kis töredékét sikerült írásba foglalni az ifjúsági brigád színes, gazdag változatos életének, kezdeményezéseinek, érdeklődésének, többre, jobbra törekvésének. Ha csak any- nyit tettek volna, mint ami az írásban áll. már az is tiszteletre méltó eredménynek számít. De jóval többet végeztek, hogy elnyerjék a vándorzászlót. a járási KISZ-bizottság elismerő oklevelét. A féléves versenyértékelés szerint a harmadik helyen vannak. Ki meri állítani, hogy itt megállnak? Én nem! ök sem! Nem olyan fából faragták őket. Venesz Károly Birság helyett folyamatos Zöld utat a szállításoknak. Így lehetne összefoglalni azokat a tennivalókat, amelyeket el kell végezni, hogy a szükséges anyagok, áruk időben eljussanak rendeltetési helyükre. A MÁV első féléves áruszállítási tervét túlteljesítette, de az igényeket nem tudta kielégíteni maradéktalanul. Megyénkben — és erről már többször írtunk lapunk— Különösebb nincs. Eddig jól dolgoztatok. Ha netán, előfordul valamilyen kisebb hiba, azt is kijavítjátok. Valaki azt mondhatná, hogy az előbbiek nem valami nagy elismerő szavak. Megítéléséhez azonban tudni kell, hogy Kollár Lajos igen szigorú mércével mér. Nem hasad meg a szive, nem lesz könnybe a szeme, amikor határozottan mondja: ezt a munkát összecsaptátok, így nem jó, legyetek szívesek rendesen megcsinálni. A jó munka egyik fokmérőjének tartják, hogy melyik brigád mennyit fizetett kártérítés címén. — Sem az első. sem a második negyedévben nem szerepeltek a listán — avatkozik a beszélgetésbe Markó Sándor, a szakszervezeti bizottság titkára — Mi hát a titka a kollektíva eredményességének? Pécsi Ferenc válaszol: ismer j ük egymás gondolatát, egyikünk se vár a másikra, hogy elvégezze helyette a munkát. Bozó Jani pedig még hozzáfűzi : ezt mutatják a tények, ezek beszélnek helyettünk is. Ez a megállapítása azonban nemcsak a termelési eredményekre. hanem a szocialista d GELKA rendet •női Három hétig várta az egyik ügyfél, hogy televízióját a salgótarjáni GELKA-szerviz a lakásán megjavítsa. Végül is elfogyott a türelme, és egy kisiparoshoz fordult a javítással. Nemrégen írtunk arról, hogy egy másik tulajdonos már egy hónapja nélkülözni kényszerült készülékét, amit — ki tudja, honnan sikerült hirtelen megszerezni a hiányzó alkatrészt? — csak közbenjárásunkra tudott megjavított állapotban visszakapni. Nem járt szerencsével a GELKA-nál az az ügyfél sem, aki táskarádióhoz való fülhallgatóját szerette volna megjavíttatni. Azt a felvilágosítást kapta, hogy a kis fülhallgatót nem lehet szétszedni, így az elszakadt vezetéket sem tudják bele visszaforrasztani. Nemsokára kiderült, hogy a ..szakvélemény” eléggé megalapozatlan volt. Az ügyfél egyik ismerőse egyszerű zsebkése segítségével szabályszerűen szétnyitotta a fülhallgatót. Az említett írásunk megjelenése után olyan panaszos is felkeresett bennünket, akinek két hónapnál régebben porosodik készüléke a GELKA- szerviznél. Ki az, aki ennyi idő után még türelmesen tudna várni? Mi az oka, hogy a szerviz nem tud megbirkózni — mert ezek után nem lehet másra gondolni — a reá váró feladatokkal? Nemrégen ezzel is foglalkoztunk egyik írásunkban „Az érem másik oldala” címmel. Olyan gondokkal küzd a salgótarjáni GELKA, amellyel egyedül nem képes boldogulni. Nem kapnak elegendő alkatrészt. egyetlen járművük sincsen, és kevés a jó szakemberük. Az ügyfél azonban bármennyire is megértő, magyarázatokkal nem éri be Számára az a fontos, hogy készülékét minél hamarabb újra használatba vehesse. Ennek a jogos elvárásnak a GELKA a legnagyobb jóakarattal sem tud eleget tenni. Jó lenne, ha az áldatlan helyzetről hírt vivő jelzések végre eljutnának a vállalat központjába. Nem ártana alaposan megvizsgálni a salgótarjáni szerviz tevékenységét, és föltárni azokat a nehézségeket, amelyek az eredményes munkát gátolják. Nem kétséges, hogy alapvető követelmény á tárgyi és személyi feltételek megteremtése. Ha ezek hiányoznak, nincs mit számonkérni a salgótarjáni GELKA-szerviztől. Az alkatrészellátás zökkenőire sem helyben kell keresni a „gyógyírt”. Addig nem is várható ezen a téren javulás, amíg ezt „odafenn” is be nem látják, és a szükséges intézkedéseket meg nem teszik. Az ügyfelek és a vállalat érdekében ... ban — igen sok gondot okozott elsősorban a bányáknál, de más üzemeknél is a sorozatos vasúti kocsi hiány. A szállíttatok türelmetlenek. A vasút érdeke az lenne, hogy a felkínált fuvarokat maradéktalanul lebonyolítsa, de sokszor hiába a MÁV törekvése, mert kihasználatlanul állásra kényszerítik a vasúti kocsikat. A szabad szombatok és az azt követő vasárnapok nem kedveznek a vasút munkájának. A szállítás egyenletességét zavarják. Hét elején kevesebb a szállítóeszköz igény, ugyanakkor hét végén még egyszer annyi is kevés lenne. Az éremnek természetesen két oldala van. Eddig általában a szállító felek oldaláról vizsgáltuk ezt a kérdést, de érdemes meghallgatni a vasút képviselőit is. Újvári Ferenc, salgótarjáni állomásfőnöktől a gondjaikról érdeklődtünk. — Forgalmunk az utóbbi időben igen nagymértékben megnövekedett. Sajnos, nagyon sok még a kocsiállás — panaszkodik az állomásfőnök. — Szombaton és vasárnap 140 megrakott vasúti kocsi érkezett állomásunkra, amiből hétfőn délig 88-at még nem ürítettek ki. Van itt az ötvözetgyárnak két kővel megrakott vasúti kocsija, amely már 60 órája áll kirakatlan. Ehhez vasárnap még érkezett egy kővel és egy faszénnel rakott kocsi. Itt van az üveggyárnak két vagon szódája. Ez is túl van már a kirakási időn. A Salgótarjáni Kohászati Üzemeknek hétfőn a kiállított 63 vasúti kocsiból 24 Nyolcesztendős voltam akkor, a Misasa elemi iskola második osztályának tanulója. Bátyám is csak középiskolába járt még, de azért behívták egy hadiüzembe dolgozni. Nővéreim közül az idősebbik egy leánygimnáziumban tanult, a fiatalabbik az ötödik elemit végezte. Mindkét iskolát kilakoltatták, tehát vidékre kerültek. A mi iskolánkból is laktanya lett, osztályunk a közeli Koorjuuzsi templomba járt tanulni. Augusztus hatodika reggelén légiriadó volt, de csakhamar lefújták, és elindulhattam a templomiskolába. Akkor hirtelen észrevettem az égen egy nagy fehér labdacsot, még láttam, amint felcsillant, de máris elért a légnyomás és elfújt, akár a pelyhet. Eszméletemet vesztettem. Fölocsúdva romokat, széttépett villanyvezetékeket láttam körülöttem, a környéket sűrű porfelhő takarta. Az országúton rohanó menekülők, rongyosan, véresen. Az én ruhám is foszlányokra szakadt. Mindez a robbanás gyújtópontjától 1700 méterre történt. Valaki a segélycsapatból megszólított: „Siess ide!” Gyorsan felszálltam a tehergépkocsira, elindultunk. Az út mentén égő házak. Fejfájást éreztem és megsimítottam a hajam: összegöndörödött a perzseléstől. Eljutottunk a Sinso-hídhoz, de átkelni már nem lehetett rajta: gyalog gázoltuk át a folyót. Amikor megérkeztünk egy ismeretlen lány rám szólt: ..Szegény gyermek! Menj abba a házba, ott kapsz kenőcsöt a fejedre”. A házban bekenték olajjal a fejem. Hirosima szemtanúi <L) Testvérem sem ismert meg (Maeda Masahiro beszámolója) Jaj! Ismét légiriadó! Zúgtak a szirénák. Az ég elsötétült, mindenki rohant féléimé, ben, én is eszemet vesztve futkostam ide-oda, míg végül beugrottam egy védősáncba. Aztán a légiriadó elmúlt, és én elindultam gyalog Nagacu- ka irányába. De hirtelen meggondoltam magam: aggód, tam otthonunk miatt. hát visszafordultam. És íme, a rémült tömegben véletlenül összetalálkoztam bá. tyémmal. De fejem annyira megdagadt az égési sebektől, hogy nem ismert rám. Hiába szólítottam: Bátyám! ű tanácstalanul meredt rám: „Te lennél az, Masahiro?” Majd kiszakadt belőle: „Micsoda öröm!” Hátára vett és menekültünk tovább. Fejem sajgott az égésektől. Bár egy katonától kaptam egy csomag két- szersültet, képtelen voltam enni. Sőt, hányinger fogott el, és éreztem, hogy egyre lázasabb vagyok. így érkeztünk meg Jasu faluba, az iskolába, ahová a sebesülteket, az ösz- szeégett embereket szállították. Nyögtek, ordítottak: Vizet. adjanak vizet! Többen már eszméletlenül fetrengtek. Az orvosok megműtötték sebeimet és bekenték kenőcscsel, aztán rizsgombócot adtak, de még mindig nem volt semmi étvágyam. Ezután a falusiak elkísértek bennünket egy tanyára, és ott aludtunk. Bátyámmal és barátjával, akivel az iskolában találkoztunk egy dombon álló házban töltöttük az éjszakát. Bátyám másnap elmondta, hogy egész éjjel hánykolódtam a láztól és vízért kiáltoztam. Már egy napja nem ettem semmit, így aztán nagyon legyengültem. Arcom teljesen bedagadt, szememet nem tudtam kinyitni. Szerencsére a házban volt egy gyógyszertár, itt kaptunk lázcsillapítót, a bátyám pedig a ház mögötti patakban benedvesített egy törülközőt, és ezzel hűsítette fejemet. Harmadnap reggel, bátyám barátja, a faluból visszatérve közölte, hogy találkozott szüleimmel. Másnap aztán egymás után érkeztek meg, előbb édesapám, majd anyukám, végül nagymama és nővérem. Mikor látták, hogy élek, sírni kezdtek az örömtől. Én pedig a boldogságtól egy szót sem tudtam szólni. ök mindnyájan épek, egészségesek voltak, csak a nagymamát sebezte meg a nyakán egy üvegszilánk. De az én arcom tovább dagadt és szememet csak annyira tudt,am kinyitni, hogy homályosan láttam a körülöttem levőket. Feledve fájdalmamat elmeséltem nekik, mi történt velem. Édesanyám rámszólt: „Még így is nagy szerencséd volt! De most pihenj, nyújtózkodj ki. Még nem szabad sokáig ülnöd”. Lefeküdtem, ám éjjel újra rámtört a láz. Családunk eredetileg Jama- moto faluba menekült, a rokonokhoz. Amikor ott megtudták, hogy a mi utcánk lakosait Jasu faluba irányították, akkor jöttek ide, hogv engem megkeressenek. Együtt voltunk tehát, idősebb nővérem kivételével, aki a végzetes napon éppen ügyeletbe ment. Édesapám mindennap, kora reggeltől késő estig őt kereste. Mi anyámmal „otthon” maradtunk, ö gondozott engem. A többiek a szomszéd- tanyán töltötték az éjszakát. A harmadik nap késő este jött haza apa. „Ő volt. Megtaláltam őt”. — Hol van? — anyám meg én dermedten néztünk rá. De jaj! Nem láthattunk mást, mint nővérem egy kis dobozát. Apám csak ennyit tudott mondani: Meghalt ! Ez maradt belőle. .. ez a doboz. . . Mi pedig nem tehettünk mást, mint sírtunk. S ma, annyi év múltán, amikor egészségesen élek, dolgozom, — kereskedelmi rajzoló vagyok Hirosimában — ezek a könnyek még újra meg újra felfakadnak. Fordította: Dr. Szerdahelyi István Következik: A szennyes víz íze már késéssel kerül vissza hozzánk. Szombaton megérkezett a salgótarjáni áruház számára egy bútorszállítmány, amit az AKÖV kiszállított volna, mivel az üzlet bezárt, nincs áruátvétel. Így még hétfőn délelőtt is kirakatlan volt a kocsi. Szabad szombat volt a Gyárkéményépitő Vállalatnál is. Ök sem ürítették a vasúti kocsit hétfő délig. Ez csak néhány példa a sok közül, bár az utóbbi időben már egyre inkább rakodnak, főleg a nagy kocsiigényű vállalatok, amelyek saját kárukon is érzik a vasúti kocsik hiányát. Rakodott a Salgótarjáni Zománcipari Művek, a Kohászati Üzemek, az üveggyár és az AKÖV is. Szombaton például 38 vasúti kocsi árut indítottunk útnak, vasárnap pedig 63 kocsit raktak meg, — mondja az állomásfőnök. Ezek a példák kellően bizonyítják, hogy nincs minden rendben a szállíttató üzemeknél. A MÁV a késedelmes kirakásért bírságot számol fel. Ennek az összege eddig úgy látszik nem volt arányban azzal a kárral, amit a szállító eszközök felesleges igénybevétele, elfektetése okozott. A bírság mértéke nem ösztönözte a vállalatokat arra, hogy a ki- és berakodást folyamatossá tegyék, tehát úgy szervezzék a munkájúkat, hogy szabad szombaton és vasárnap is rakodjanak. A bírság elszámolásra kerül a termelési költségekben, viszont ha túlórát fizetnek, az már a béralapot érinti. Ügy látszik, nem mindegy, hogy melyik utat választják. Az elmúlt félévben elég tetemes bírságot, kocsiálláspénzt fizettek a salgótarjáni üzemek. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek hat hónap alatt 1 305 000 forint kocsiálláspénzt fizetett, júliusban pedig újabb, több mint 222 i forintot. A lényegesen kisebb forgalmú ötvözetgyárnál több mint félmillió forint bírság gyűlt egybe a késedelmes kocsikirakások miatt. Megközelítette a 200 000 forintot a ZIM salgótarjáni gyáregysége által befizetett bírság. Meghaladta a 105 000 forintot az öblösüveggyáré. A népgazdaságnak nem a bírságra, kocsiálláspénzre van szüksége, hanem az üres vasúti kocsikra, hogy a megnövekedett igényeket a MÁV kielégíthesse. Zöld utat kellett biztosítani például az árvízkárok helyreállításához szükséges anyagoknak. Biztosítani kell a szállító eszközöket a szén, a tüzelőanyagok, a különböző építőanyagok számára. Nagyon sok helyen éppen az anyaghiány hátráltatja a tervek valóraváltását. Ezért vált szükségessé, hogy köz- non ti lag intézkedjenek, és n jövőben olyan szankciókat a’- kalmazzanak a vasúti kocsik késedelmes kirakóival szemben. amelyek már jobban ösztönöznek a munka megszervezésére. gyorsítására. A kocsiállásért kifizetett, illetve bevételezett bírság ugyanis holt tőke. Nem változtat a tényeken. Egyetlen megoldás van csak. A vasúti kocsik gyorsabb rakása és ürítése, hogy a szállításokat ésszerűbben, szervezhessék és valóban eljuttathassák rendeltetési helyére a felkínált szállítmányokat.. Bodó János NÖGRÁD - 1970. augusztus 6., csütörtök ^