Nógrád. 1970. augusztus (26. évfolyam. 179-203. szám)
1970-08-30 / 203. szám
Germanus Gyula : Nincsenek istenségek... Egyiptom hivatalosan mouamedán ország, es az isziam neu ünnepnapja a pen lent. A napi ötszöri imát otthon is elvégezhetik a hívők, de illő dolog, hogy a pentejt deli imát a mecsetben végezzék. ilyenkor az elöimadjtozo a szószékről intelmet szór az igazhívők íeje- re, és áldást kér az államfőre. Ennek a beszédnek tehát politikai jelentősége is van A kairói nép az ünnep ető- estejet csütörtökön víg szórakozásnak szenteli. A mulatóhelyek az imadeddin úton megtelnek, az autók ezrei száguldanak összevissza jókedvű tulajdonosaikkal, és mindenki félbehagyja megkezdett munkáját. A mohamedán péntek nem okvetlenül szünet, az üzletet nem kell bezárni, és aki akar, dolgozhat is. Nem úgy a rákövetkező szombaton, a zsidók heti ünnepén. Ezen a napon a hitbuzgó zsidónak nem szabad dolgoznia és egész napját, minden testi erejét és szellemi képességét az Úristennek és az Imának kell szentelnie. Kairó belvárosa néptelenné válik, a zsidóbol- tok nem nyitnak ki, és a vevőinek türelmesen várnia kell, mert a vasárnap a keresztények, koptok, görögök, örmények. olaszok, libanoniak ünnepe. Csak hétfőn indul meg álmosan az élet, várva a csütörtök boldogító délutánját. A vallásalapítók bölcsek voltak, ismertéit az emberi természetet. Én rendszerint vasárnap kerestem fel a mohamedán régiségek múzeumát. Egyiptom a VII. században hódolt meg az arabok előtt. Hosszú évezredes történelme során Szíriái pásztomép, perzsa, római, makedón és bizánci urak vetélkedtek birtoklásáért. A kopt egyiptomi tűrte az idegen igát, és egyik urának nyelvét sem vallotta magáénak, pedig a hódítók magas kultúrát honosítottak meg Egyiptomban. A pusztai arabok az iszlám jelmondatával — „Nincsenek istenségek; csak az egy igaz isten” — nemcsak a Nílus deltájának termékeny földjét hódították és szállták meg, hanem megnyerték az őslakók lelkét és szívét is. Az egyiptomiak tömegesen tértek át keresztény hitük szakadár szektáiból az egyszerű, könnyen érthető, monotheista iszlámra. Azóta Egyiptom az iszlám kultúrájának egyik legerősebb bástyája lett A mohamedán múzeum csodás gyűjteményt foglal magában. Az érdeklődő vagy a kutató elé tárja mindazt, amit az iszlám Ihletett művészei századok óta alkottak az iparban. Fajansz és agyag edények, mécsesek, lámpások, fa- ragványok, bútorok, szőnyegek. ékszerek, szövetek, selymek, brokátok tömege kápráztatja az ember szemét. Akad is néző bőven. De még ennél is jobban lebilincselt a nemzeti könyvtár. A Korán-kéziratok remekei, félméteres oldalakon csak eav-egy vers, és kicsi, díszes, bőrkötéses példányok lapjai, olyan gyönyörű arab betűkkel írva, hogy inkább virágos indának, mint szentszövegnek hatnak. Az arab mohamedánok mindig nagy könyvgyűjtők voltak, és a régi arab irodalom még meglevő kéziratainak száma meghaladja a százezret. A nemzeti könyvtár értékes kincseket őriz. Van-e nagyobb öröm, mint hétszáz8 NOGRAD - 1970. nyolcszáz év előtti arab kéziratokat kézbe, venni, s szemünkkel végigszántani azokat a sorokat, amelyeket szerzőjük nádtollával írt! A szövegből az időtlen időkön át kiemelkedik az író jelleme, hite. ihlete, és megjelenik előttünk halhatatlan szelleme. Órákon át bámultam szinte révületben a márvány- nyál simított papírokra, és éreztem, mint száll át rám is a régmúlt idők gondolatvilága és visz vissza a képzelet szárnyán a IX. század ragyogó arab kultúrájába, amelynek szellemi alkotásait az eredeti papiron, ujjammal érinthetem, és értelmét agyammal felfoghatom. Ott feküdtek előttem a bőrkötésű fóliámsok. Dsáhiz, Gazáli, al-Fáridh, Zamakhsari művei és a költők divánjai. (Itt: versek gyűjteménye) Mu- tanabbi, Abu Nuvász. És egyetlen teljes versgyűjtemény kézirata Ibn Ruminak, aki 896-bain halt meg, abban az évben, amikor a magyarok bejöttek Pannóniába. Itt feküdt előttem Abdur- Rahmán al-Dsabarti kézirata Napóleon egyiptomi expedíciójáról. Mint szemtanú és a Napoleon ieiesuette „kUencek tanácsa” tagja, közeiről látta az eseményeket. Megfigyelő- képessége bámulatos volt. Egy ízben meglátogatta a Napóleon által életre hívott tudományos intézetet, és figyelte a kémikusok kísérleteit, hogyan alakítják át a vegyüle- teket. Ezt a műveletet bűvészeinek, az ördög mesterkedésének tartotta. A „kilencek tanácsa” mohamedán vallásjog-tudósokból állt, és ennek a testületnek kellett volna az egyiptomi népet fokozatosan bevezetnie a demokratikus kormányzásba. A vallásjog-tu- dósok, az ulemák kívülről tudták a Koránt, de nem tudták, mi a különbség a francia és angol között. Dsabarti kimerítően leírja, hogyan tért át Napóleon az iszlámra. Keleti ruhát öltött, és felszólította Szelim török szultánt, csatlakozzék hozzá, hogy együtt, mint mohamedán vezérek hódítsák meg a világot. Dsabarti, aki a XVIII. században a középkor tudását képviselte, nem értette meg Napóleon újítását. Hiába tanulmányozta a forradalom tábornoka a Koránt, nem mozdíthatta ki a középkor dog- matizmusából a sejkeket. Dsabarti rosszallotta, hogy meg akarta reformálni a megkövesedett arab nyelvet, és Allah rendelkezéseit összhangba akarta hozni a XVIIT század szabadelvű gondolkodásával. Lélegzetemet visszafojtva olvastam Dsabarti kéziratát, és feltűnt előttem „Nablion” alakja — ahogyan az egyiptomiak Napóleont nevezték — keleti ruhában, turbánnal fején, a „kilencek tanácsában”, amint háromszínű kokárdákat tűz fel a sejkek mellére Ez a kép szárnyakra lendítette gondolataimat, és látni véltem azt is, hogyan menekült később néhány hívével vitorlás gályán hazafelé. Már közeledett a francia partokhoz, amikor angol hadihajó tűn+ fel a látóhatáron. Óriási izgalom fogta cl a franciákat, de Napóleon a Korán olvasásába merülve várta sorsát Az angol hadihajó nem vette észre őket. .. és a történelmi fordulat elmaradt. Részlet a kiváló tudós „Kelet fényei felé” című könyvéből. augusztus 30., vasárnap Falu — műveltség — fiatalság Nemcsak a XIX. század regényeiben fordultak elő romantikus fogadások. Adódik ilyesmi napjainkban is- Hallottam egyről nemrégiben. Két barátom egy kiló babkávéba fogadott, hogy egyik napilapunk hírrovatában harminc napon belül arról jelenik-e meg több hír. hogy fiatalkorú huligánok ellen indult eljárás, avagy a munkában, művészi tevékenységben, esetleg társadalmi cselekvésben kitűnt fiatalokkal foglalkozik számosabb közlemény. Eleinte a huligán hírekre fogadó barátom tűnt esélyesebbnek. Hiába, egy sokvád- l ottas pör, melyben idegborzoló intimitások tárulnak föl, még a szocialista sajtóban sem ugyanolyan szenzáció, mint a Tudományos Minősítő Bizottság közleménye a megvédendő kandidátusi disszertációkról. Aztán csöndes, konok gyakorisággal az ifjúság becsülni való tetteiről beszámoló hírek kerültek túlsúlyba. Ha lassam, ha kevésbé látványosan is, végül is derülátó barátomat igazolta a hírek aránya, s övé lett a kiló kávé is. 4dntgyüjtés tanul sarokkal Komolyra fordítva a szót: a munka és a sport mellett a népművelés az a terület, melyen a fiatalok leginkább számot adhatnak önképzésük eredményeiről, ott bontakoztathatják ki a legszínesebben tehetségüket, a népművelés kínálta lehetőségek segítenek legjobban egyéniségük tudatos és harmonikus alakításában. Vajon, mennyire él ifjúságunk ezzel a lehetőségekkel? A Művelődésügyi Minisztérium a közelmúltban az ország két megyéjében és Budapest két kerületében megvizsgálta, milyen szerepük van a közművelődési intézményeknek az ifjúság — különösen a munkás, és parasztfiatalok — művelődésében, nevelésében, szabad idejük kultúrált eltöltésében. Bár az adatgyűjtés során többnyire reprezentatív módszerek fölhasználására kellett szorítkozniok, a munka tanulságai jobbára országos érvényűnek tekinthetők, mivel a vizsgált területeken összesen 220 ezer fiatal él, a másfél millió KISZ-korosztálybeli fiú és leány jelentékeny hányada. Az adatgyűjtők első figyelmet keltő megállapítása, hogy a vizsgált művelődési otthonok látogatóinak száma egy év alatt több mint 6 millió volt, s a látogatók tömegének kétharmada a fiatalok közül került ki. Az adatok analizálása azonban már nem ád ilyen egyértelműen pozitív képet. Viszonylag kevés fiatal látogatja rendszeresen a művelődési otthonokat. Háromnegyed részük főként a tánc- mulatságok résztvevőjeként javítja a statisztikát. Nem kevés az olyan fiatal, aki egyáltalán el sem jut a művelődési intézményekbe. A két megye ismeretterjesztő szakköreiben összesen 3500 KISZ korosztálybeli tevékenykedik, a két fővárosi kerület szakköreiben összesen 3000. Viszonylag kevés e területeken a műszaki-technikai szakkör. *• Öntevékenység Nem, célom, hogy e vizsgálat adatainak mindegyikét megismertessem az olvasóval. Bár föltétien figyelmet érdemelne az ifjúsági klubok mind sűrűbb hálózata, a fiatalok honismereti propaganda tevékenysége vagy az ifjúsági akadémiák vitái. Inkább néhány mondatot most már személyes tapasztalataim alapján az ifjúság művelődési tevékenységének egy-két vonásáról! Ügy tűnik: ahol nagyobb a szükség, ott nagyobb a buzgalom is. A városi élet több szórakozást, önművelési lehetőséget biztosít, mint a falu jelen adottságai. Falun nagyobb igény van ifjúsági klubokra. Jártam a tanyavilágban olyan ifjúsági klubban, ahol egy tsz iparosfiú vezetésével eleven szellemi élet alakult ki hanglemezbemutatókkal, helyismereti vetélkedőkkel, a tsz belső problémáinak megvitatásával, közös színházlátogatással, egészen az ifjúság sajátos kérdéseinek ankétszerű megtárgyalásáig. Általában kevésnek találom viszont azt a figyelmet és anyagi támogatást, amit a falvak gazdasági vezetői az ifjúság ilyenirányú törekvéseinek szentelnek. Isten tudja miért, de egy nyolcad- rangú labdarúgócsapat támogatására hamarabb megnyílik a legtöbb tsz kultúrális alapja, mintsem egy falusi ifjúsági klub berendezéséhez járulnának hozzá néhány ezer forinttal. Bár a teljes igazsághoz tartozik, hogy igazán jó, színes, sokakat vonzó klubmunkát többnyire ott találtam, ahol a klubhelyiség megteremtésétől a programok kialakulásáig elsősorban a fiatalok öntevékenysége volt az alap. Nehéz fiatalság Keserűen panaszolta nemrégiben egyik falusi művelődési otthon igazgatója: — Elment a kedvem az egésztől. Nekem niég a tanács öreg hivatalsegédje is dirigálni akar. A téeszelnök mindig viccekkel üti el, ha a gondjainkról beszélek neki, s a végén a minap is azt mondta: anyádnak meg azt üzenem, hozza vissza a hurkatöltőket, mert holnap nálunk is disznóölés lesz. A panasz gyökere: az igazgató mindössze huszonnégy éves, mindenkinek atyafia, a tsz-elnök az unokabátyja, a tanácsi hivatalsegéd a keresztapja, az egész falu csak Pa- ja-ként emlegeti. Igen. falun még mindig nem könnyű a fiatal népművelők helyzete. A gazdasági és politikai vezetők nem kis hányada csak papíron fogadja el őket partnerül. Ebben a falusi hagyományoknak csakúgy része van, mint a helyi vezetés elöregedésének. A főiskoláról kikerült friss diplomás népművelőknek bizony sok időt kell eltölteniök egy helyen, s nem kis eredményeket kell elérniök ahhoz, hogy a hajdani „rektor uram”-ék tekintélyéhez hasonlót vívjanak ki maguknak. Bizonyosan ez a felismerés is szülte az intézkedést, hogy a népművelőknek pályájukat többnyire a megye vagy a járás székhelyén kell kezdeniök. Napjainkban a hivatásos népművelők egynegyede kerül ki a fiatalok közül. A falu ma sem jut annyi korszerűen képzett könyvtároshoz, művelődési otthon igazgatóhoz, mint ahányra szükség volna. Ebben az előbb említett okon kívül az is szerepet játszik, hogy a népművelők megbecsülése az esetek tekintélyes részében csak a hivatalos ünnepi beszédekre és a kitüntetések ritka alkalmaira korlátozódik. Ki hinné például, hogy a falun megtelepedni óhajtó ifjú könyvtáros nem részesedhet abból a lakásépítési hitelakcióból, amely a pedagógusok ilyen gondjain nem lebecsülni való eredménnyel — enyhít. Nem szívesség Egy levélből idézek (szerzője S. I. tsz-adminisztrátor L.-ből): bálunk, ha az ifjúság bármi problémája szóba jön, mindjárt azt mondja az elnökünk: már megint valami van a fiatalokkal. És aztán kirohan a fogatosokhoz, vagy átmegy a tanácshoz. Még az időt is sajnálja tőlünk. Pedig ő már hatvankilenc éves és a fiatalok között ott van, aki egyszer elnöke lesz a tsz-nek majd. Meg ott vannak azok, akik átveszik a munka, a vezetés minden gondját és hatalmát. Hogy lehet az. hogy egy csikó felnövekedését any- nyi türelemmel és törődéssel kíséri, a mi fejlődésünk pedig csak annyi, hogy -már megint valami baj van?« A legutóbbi -valami« az volt, hogy a Röpülj páva megyei győzteseit szerettük volna meghívni a tsz-klubba, de nem jutott idő a dolog megbeszélésére. . Az ifjúság művelődésének kérdésével foglalkozni — egyetlen falusi vezető részéről sem szívesség. Ugyanolyan fontos része a korszerű falu megteremtéslére irányuló mun. kának, mint a bolthálózat kiépítése, az orvosi munka feltételeinek biztosítása, vagy a közművesítés. Talán nem is véletlen, hogy annyira hasonlít a két szó: közművesítés — közművelődés. .. Bajor Nagy Ernő Szalai János: Protokollban a harmadik A MEGYESZÉKHELY csendes életébe belepottyant egy kis esemény. Az egész csak ennyi volt: egy ember, aki kocsival akart a közeli vadrezervátumba utazni, gyalog ment. A vadrezervátum több kilométerre volt a megye- székhelytől, és így érthető, ha a gyalogos embert többen láttak, többen fel is ismerték, de minderről csak később bizonyosodtak meg, mert akkor senki nem merte elhinni: valóban az, akire gondolnak. Nagy Gergely, a megyei lap munkatársa nem látta a gyalogos embert, csak hallott róla. Mikor meghallotta az esetet, arra gondolt: mindent megír úgy, ahogy történt. Emberi történet. Olyan, amilyen minden emberrel megtörténhet. Az esetben csak az az érdekes, hogy mindez egy olyan emberrel történt, akit a protokollban a harmadik helyen említ a sajtó. Az első ember, akivei Nagy Gergely beszélt, egy ismerőse volt, aki a megyeszékhely központjában látta azt az embert, aki kocsival jött, de később valami félreértésből eredően gyalog ment a vadrezervátumba. — Megyei lapot kért! — mondta Nagy Gergely ismerőse. — És kapott? — kérdezte Nagy Gergely. — Nem! — Most legalább ő Is láthatta, hogy milyen kapós a mi újságunk! — állapította meg Nagy Gergely és elrobogott anyagot gyűjteni élete nagy riportjához. Embereket keresett, akik látták, tanúi voltak az esetnek. Talált. Egy vezető, aki éppen akkor horgászni volt, kehes motorral, horgászöltözékben szintén találkozott a gyalogos emberrel. — Hárman voltak. A felesége, a leánya, aki akkor már mezítláb ment és ő. Mondtam is a mögöttem ülő Jancsi barátomnak: ez ő! Meg azt is gondoltam, jó lenne felvenni. Talán felülne mögém, de aztán meggondoltam a dolgot. Mit tudom én, hátha csak sétálgat és ahhoz neki is joga van. — Kíséret nélkül? Biztosítás nélkül? — mosolygott Kovács, aki a beszélgetést végighallgatta. — Majd adnak neki ezért fönt a központban — tette hozzá sokat sejtetően, — Ah! Ezért? — Persze. Az Ilyen ember nem lehet biztosítás nélkül. A nép érdekében sem Ha véletlenül. .. — Nem történt semmi! — De történhetett volna! NAGY GERGELY EKKOR ingott meg először. Ha ő most ezt az esetet megírja: megtudják fönt. hogy mi történt lent és akkor ebből esetleg nagy baj lehet. Tényleg felelősségre vonhatják. És akkor ő lesz a bűnös, mert megírta az esetet, ami különben említésre sem volt érdemes, ha egy olyan emberrel történik, aki amúgyis gyalog szokott járni. Ekkor Kovács ismét más irányba terelte a dolgot. Egészen más irányba. Megkérdezte a motoros horgásztól; miért nem vette fel végül is? — Mert közel volt már a rezervátumhoz. — Pedig, ha felveszed, talán megcsinálhattad volna a szerencsédet. — Azt így is megcsináltam. — Hogyan? — Úgy, hogy nem vittem el Ha elviszem, esetleg találkozom a fiával, aki ott üdült a rezervátumban. A múltkor csapkodta a vizet, amikor horgásztam, és rászóltam. Olyant mondtam neki, amilyent csak egyszerű ember fiának mond az ember. — Az más. Akkor valóban jobb, hogy nem vitted el. Ez a beszélgetés Nagy Ger- gélyben megerősítette azt a hitet, hogy a nagy ember is ember, mert emberi dolgok is történnek vele, sőt a fiának is olyant mondtak, amilyent csak a kisebb ember fiának mernek mondani. Mentségükre szolgáljon, hogy akkor még nem tudták: kinek & fia. BESZÉLT EGY MÁSIK vezetővel is Nagy Gergely, aki szintén látta a gyalogost, de akkor ő sem volt biztos a dolgában. Most már mindent világosan lát, mert a tényt mások is megerősítették. — Azt szeretném én látni, hogy az én sofőröm otthagy engem! — mondta ez a vezető. Az arca vörös volt a dühtől, pedig az egész nem vele történt. Ezt látta Nagy Gergely is és ezért csak vékony ellenvetést tett. — Minden emberrel megeshet ilyesmi! — Velem ugyan nem. Vagy, ha megesik, csak egyszer. Egyetlen egyszer. Nagy Gergely, amíg másik olyan ember után járt, aki látta a gyalogost, arra gondolt: mit mondhatott a gépkocsivezetőnek a gyalogosan a vadrezervátumba menő ember, amikor ugyanoda megérkezett autóval a sofőr? Ez a kérdés annyira foglalkoztatta, hogy megkérdezte attól a hivatalnoktól is, aki szintén látta a gyalogos családot. — Gondolhatja, hogy mit
