Nógrád. 1970. augusztus (26. évfolyam. 179-203. szám)

1970-08-23 / 197. szám

Az MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi irányelvei (Folytatás a 4. oldalról.) tagság továbbtanulásának korszerűbb. fej­lettebb rendszerét, folyamatos, magas szintű oktatását A IX. kongresszus óta jelentősen ja- e vult a tömegszervezetek és a tömeg- mozgalmak munkája. A Hazafias Népfront­ban a szocializmus építésének menetében a dolgozó osztályok, a kommunisták és a pár- tonkívüliek politikai szövetsége fejeződik ki. Tovább kell növelni aktivitását, közreműkö­dését a társadalmi és a politikai életben. Munkájában változatlanul fordítson nagy gondot a dolgozókat, a lakosságot közvetlenül érintő helyi, község- és várospolitikai kérdé­sekre. A tanácsok önállóságának növekfedésé- vei a népfrontbizottságok munkája is széle­sebben kibontakozhat. Erősödjön a tanács és a népfront szeryei közötti kapcsolat. A követ­kező években egyik fontos feladat a munká­sok fokozottabb bevonása a mozgalom veze­tésébe. A szakszervezetek munkája fejlődött. Te­vékenységükben a gazdasági munka segítése, a politikai nevelőmunka, valamint a tagság érdekeinek védelme a jövőben alkosson még szervesebb egységet. Megnövekedett jog- éa hatáskörük lehetőséget ad arra, hogy fellép­jenek a párt, a népi állam gazdasági és szo­ciálpolitikáját sértő intézkedések, jelenségek ellen; több figyelmet fordítsanak a munkás- osztály anyagi, szociális, kulturális helyzeté­re; védelmezzék következetesen a dolgozók jogait és valóságos érdekeit. Megerősödtek az Ipari, a mezőgazdasági és a fogyasztási szövetkezetek területi és or­szágos szövetségei. Helyesnek bizonyult, hogy az állami feladatok ellátása alól mentesítették őket, és figyelmüket a szövetségekbe tömörült szövetkezetek gazdasági érdekképviseletére összpontosítják. A szövetségek tartsák tisz-. teletben a szövetkezetek önállóságát, ugyan­akkor segítsék, hogy a szövetkezetek teljesít­sék az állam iránti kötelezettségeiket. Szer­vezzék és támogassák a szövetkezeti tevé­kenység sokoldalú, a társadalmi Igényeket ki­elégítő fejlesztését, képviseljék a szövetkeze­tek jogos igényeit. Gondjuk legyen arra, hogy a szövetkezeti életben megfelelően érvénye­süljön a szocialista szemlélet, a szövetkezeti jelleg és a szocialista közéleti erkölcs. A Kommunista Ifjúsági Szövetség, a párt ifjúsági szervezete, a magyar ifjúság tömeg­szervezete betölti hivatását. Kívánatos, hogy munkájában jobban kifejeződjék a politikai, a kommunista''jelleg. Ez szükségessé teszi a KISZ tagságával szemben támasztott erkölcsi, politikai követelmények növelését. Az ifjúsági szövetség szervezetei legyenek kezdeménye­zőbbek az egész ifjúság művelődési, kulturá­lis és sportigényeinek kielégítésében; anyagi, szociális, egzisztenciális helyzetének javításá­ban, érdekeinek védelmében A KISZ vezetői és szervezetei munkájukban vegyék jobban figyelembe az ifjúság különböző korosztályai­nak, rétegeinek sajátos helyzetét, eltérő ta­pasztalatait és igényeit. A tömegszervezetek és a tömegmozgalmak egyre inkább betöltik szerepüket, tevékeny­ségi területükön kezdeményezéssel és nagy fe­lelősséggel dolgoznak. A tömegszervezetekben és a tömegmozgalmakban tevékenykedő kom­munistáknak továbbra is az a legfontosabb feladatuk, hogy segítsék e szervezetek és mozgalmak rendeltetésüknek megfelelő mű­ködését. Képviseljék, terjesszék a párt poli­tikáját a tömegszervezetekben, a tömegmoz­galmakban, s gondoskodjanak az ott össze­gyűlt tapasztalatok továbbításáról a párthoz, hogy ily módon a tömegszervezetek és a tö­megmozgalmak is aktivan részt vegyenek a párt politikájának alakításában és megvaló­sításában. Pártunk életében és tevékenységében • a lenini normák érvényesülnek. A párt szervezeti szabályzatának módosítására vonatkozó javaslatait a Központi Bizottság kü­lön okmányban terjeszti a kongresszus elé. az amerikai imperializmus elszigetelődése. Mindez bizakodással tölti el a kommunista világmozgalom osztagait. A moszkvai értekezlet óta javult a kommu­nista és munkáspártok közötti viszony. A nemzetközi kommunista mozgalom az egység megerősítésével fokozottabb mértékben az imperializmus elleni közös harcra összponto­síthatja figyelmét. A proletár internacionalizmus alapján ■ pártunk mindenkor síkraszáll nem­zetközi tevékenységében a kommunista moz­galom egységéért, a testvérpártokkal való együttműködésért. Szorgalmazza a szocialista, valamint a nemzeti demokratikus pártokkal, a nemzeti felszabadító mozgalmakkal az antiimperialista akcióegység fejlesztését. A jövőben is szolidárisak leszünk a vi­lág dolgozóival, és minden tőlünk telhető mó­don támogatjuk őket jogaik kivívásában; tá­mogatjuk a szabadságukért és függetlenségü­kért küzdő népeket. Pártunk egész tevékenységében, mint ed­dig, a jövőben is abból indul ki, hogy mun­kásosztályunk, népünk érdekel és a proletár internacionalizmus követelményei összhang­ban állnak egymással. Pártunk internaciona­lista kötelezettségének teljesítését mindenek­előtt abban látja, hogy a marxizmus'—lentaiz- mus ideológiai alapjait és eszméit védelmez­ze, képviselje, általános érvényű tanításait hazánk viszonyaira alkotó módon alkalmazza. Párttagságunkat és dolgozó népünket arra neveljük, hogy csak a Szovjetunió, a szocia­lista országok, a nemzetközi munkásosztály, a haladó mozgalmak együttes erőivel össze­fogva vagyunk és leszünk képesek hazai és nemzetközi feladataink megoldására, a szo­cializmus teljes felépítésének megvalósítására. A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa megvonja a legutóbbi négy év munkájának mérlegét és kitűzi az újabb feladatokat. A Központi Bizottság a párt, a nép elé tárja ennek az időszaknak legfonto­sabb kérdéseit, amelyek együttesen jelentik a párt politikai irányvonalát. A párt nem áll meg történelmi útján, sza­kadatlanul kutatja a szocializmus fejlődése során napirendre lterülő új feladatok helyes megoldását. Tevékenységében, harcában mun­kásosztályunk, népünk támogatására épít. A Központi Bizottság a kongresszusi irány­elveket vitára bocsátja és felhívja a párttag­ságot, a pártszervezeteket, hogy észrevétele­ikkel, javaslataikkal járuljanak hozzá a kongresszus munkájához. A Központi Bizottság felkéri a Hazafias Népfront Országos Tanácsát, a Szakszerveze­tek Országos Tanácsát, az Országos Szövet­kezeti Tanácsot, a Magyar Nők Országos Ta­nácsát, a KISZ központi bizottságát, a Tudo­mányos Akadémia Elnökségét, hogy az irány­elveket megvitatva, véleményüket juttassák el a párt Központi Bizottságához. A Központi Bizottság meg van győződve róla és bízik benne, hogy a kongresszusi irányelvek találkoznak a párttagság, munkás­osztályunk, a dolgozó nép egyetértésével, s a szocializmus teljes felépítése érdekében végzett munka számbavételére, a további feladatok kijelölésére hivatott X. pártkong­resszus megfelel küldetésének, a magyar tár­sadalom várakozásának. VIII. Pártunk és a nemzetközi munkásmozgalom X IX, kongresszus óta eltelt időben a ■ Magyar Szocialista Munkáspárt a mar­xizmus—leninizmus, a proletár internaciona­lizmus érvényesítésére törekedve végezte nemzetközi tevékenységét. A párt nemzetközi kapcsolatai nagymértékben kiszélesedtek. Fej­lesztettük a két- és többoldalú együttműkö­dést a kommunista és munkáspártok többsé­gével. Kivette részét pártunk a kommunista és munkáspártok 1969. júniusi moszkvai nem­zetközi tanácskozásának előkészítéséből és munkájából, ír A nemzetközi kommunista mozgalom 40. az elmúlt években fejlődésének ered­ményes, ugyanakkor bonyolult időszakát élte ét. A kommunista és munkáspártok növelték erejüket és befolyásukat, s vitathatatlanul a nemzetközi munkásosztály, a világszerte zaj­ló > forradalmi harc, a demokratikus, imperia- listaellenes mozgalom fő tényezői. Úgyszólván a világ minden országában létezik, harcol, dolgozik marxista—leninista forradalmi párt. A nemzetközi kommunista mozgalom, a haladó emberiség Lenin születésének 100. év­fordulójára emlékezve a lenini eszmék világ­szerte növekvő erejét, hatását, a munkásmoz­galom, az összes haladó erők egységét erő­sítette. Nincs egyetlen kommunista és mun­káspárt sem, amelynek története elválasztható volna Lenin művétől, a leninizmus kialakulá­sától, a Szovjetunió Kommunista Pártjának történetétől. A szocializmus hívei világszerte méltán tisztelik a Szovjetunió Kommunista Pártját, a szovjet népet, amely a legnagyobb áldozatot hozta, a legtöbbet tette Marx—En­gels—Lenin eszméinek megvalósításáért, az emberiség haladásáért. A nemzetközi kommunista mozgalom a ■ burzsoáziával vívott világméretű harc­ban tör előre. A szocializmus erőinek ideológiai harcban kell leküzdeniük a tőkés rendszert védelme­ző, á szocialista elméletet és gyakorlatot tá­madó különféle, sokszor álcázott, burzsoá, an- tikommunista nézeteket A Magyar Szocia­lista Munkáspárt az osztályellenség nézetei­nek leleplezésével és visszautasításával, ideo­lógiai tevékenységének szüntelen fejlesztésé­vel, a marxizmus—leninizmus elméletének hirdetésével és érvényesítésével kiveszi ré­szét a burzsoá idológia elleni nemzetközi harcból. Miközben a kommunista és munkáspártok nagy többsége szilárdan követi a marxizmus— leninizmus elveit, az utóbbi években a nem­zetközi kommunista mozgalom egyes oszta­gaiban különféle antimarxista irányzatok is jelentkeztek. A jobboldali revizionista és oppurtunista, a „baloldali” szektás és dog­matikus elhajlásokat, az egyes pártokban, sőt még egyes szocialista országokban is jelentke­ző nacionalista, szovjetellenes nézeteket, a szakadár törekvéseket a nemzetközi burzso­ázia kihasználja saját céljaira. Az antimarxista, egységbontó irányzatok nehezítik a kommunista és munkáspártok tö­mörülését, a nemzetközi munkásosztály, az összes antiimperialista erők egyesítését és harcát az imperializmus ellen. A szocializ­mus, a haladás ügyének hívei azonban felül­kerekednek a nehézségeken, és sikeres erőfe­szítéseket tesznek a kommunista és munkás­mozgalom, a'haladás erői egységének megszi­lárdítása érdekében. Pártunk, esetleges elvi-politikai vélemény- eltérések ellenére is, minden testvérpárttal akcióegységre törekszik az osztályellenséggel, az imperializmussal szembeni harcban. A kommunista és munkáspártok egy- . ségtörekvésépek megerősödését jól szol­gálta a testvérpártok múlt évi történelmi je­lentőségű moszkvai nemzetközi tanácskozása. A tanácskozás tudományosan elemezte a je­lenlegi világhelyzetet, áttekintette és felmérte az erőviszonyokat, a fejlődés fő irányait és megjelölte az imperializmus elleni harc leg­fontosabb időszerű feladatait. Nagy segítséget nyújtott valamennyi kommunista és munkás­pártnak a sajátos nemzeti feltételek között végzett munkájához, harcához. A Magyar Szocialista Munkáspárt a kom­munista és munkáspártok moszkvai nemzet­közi tanácskozásának állásfoglalásait teljes mértékben magáévá tette, s dolgozik megva­lósításukért. A tanácskozás eredményeként szélesedett az antiimperialista harc bázisa és résztvevőinek köre. Fokozódott az imperializmus, elsősorban így látja a hetet kommentátorunk, Pálfy József: Unalomig ismételt vádak EURÓPÁBAN és közelebb­ről a szocialista közösségben a hét legfontosabb eseménye a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületé­nek ülése volt. Nyolc nappal azután, hogy Moszkvában alá­írták a szovjet—nyugatnémet szerződést, hét szocialista or­szág párt- és állami vezetői ugyancsak a szovjet főváros­ban megvitatták a jelenlegi európai helyzetet. Megállapí­tották az ülésen, hogy a szov­jet—nyugatnémet szerződés fontos lépés a feszültség eny­hítésének útján, az európai helyzet normalizálásának te­rén. A szerződés — mondja az ülésről kiadott közlemény — szolgálni fogja minden euró­pai ország aktív államközi kapcsolatai fejlesztésének ügyét. A részvevők további lépéseket tesznek az európai biztonság megerősítése érde­kében és intézkedéseket foga­natosítanak, hogy az össz­európai értekezletet a legkö­zelebbi jövőben meg lehessen tartani. Érdemes megjegyezni, hogy a „szócialista csúcstalál­kozó” a Varsói Szerződés or­szágai diplomáciájának akti­vitását éppúgy jelzi, mint a szocialista államok kapcsola­tainak, együttműködésének szilárdságát. A KÖZEL-KELETI válság megoldására hivatott diplo­máciai erőfeszítéseket rend­kívüli mértékben zavarja az a huzavona, amelyet Tel Aviv és Washington között látott kibontakozni az elmúlt héten a világ, a vádak, nyilatkoza­tok, cáfolatok és ellennyilat­kozatok özönével. Az izraeli vádaskodásokból csakúgy, mint felelős Tel Aviv-i veze­tők megnyilatkozásaiból és az izraeli kormány más lépései­ből kiviláglik, hogy a taktiká- zási szándék erősebb, mint a békés rendezés igénye. Ez pe­dig joggal nyugtalaníthat min­denkit, aki a közel-keleti há­borús tűzfészek végleges kiol­tását kívánja. • Ami az unalomig ismételt izraeli vádakat illeti, ezek ter­mészetére abból is következ­tetni lehet, hogy még az ame­rikai hadügyminisztérium sem adott nekik hitelt! Pedig a Pentagont igazán nem lehet izrael-ellenességgel vádolni. Sőt! Laird hadügyminiszter egy televízió-nyilatkozatban kijelentette, hogy nincs értel­me vitatkozgatni valamiről, ami vagy 12 órával a tűzszü­net kezdete előtt történt vagy esetleg 12 órával utána... A Pentagon ura közölte, hogy az amerikai kormány megfe­lelő eszközökkel rendelkezik ahhoz, hogy tudja, mi is tör­ténik a Szuezi-csatorna térsé­gében. (Ezt a kijelentést ké­sőbb a külügyminisztérium szóvivője azzal toldotta meg, hogy az U—2-es repülőgépek felderítő repüléseket végeznek a csatornánál; e kémrepülések ellen egyiptomi részről termé­szetesen erélyesen szót emel­tek.) AZ AMERIKAI SAJTÓ ar­ról kezdett cikkezni, hogy „bi­zalmi válság” jelentkezik az USA és Izrael viszonyában, Golda Meir izraeli miniszter­elnök-asszony Lairddel ellen­tétben azt igyekezett bizony­gatni, hogy a Szuezi-fronton „jelentősen megváltozott a ka­tonai helyzet”. Mindez azonban csak arra szolgált, hogy előkészítse a talajt az újabb amerikai fegy­verszállításokhoz Izraelnek — s valóban a hét végén ameri­kai sajtójelentések közölték, az Egyesült Államok levegő­föld típusú támadórakétákat juttat Tel Avivnak. Abba Eban, Izrael külügy­minisztere egy másik vonalon helyezett el amolyan „diplo­máciai aknát” a tárgyalásos rendezés útjába. Kijelentette, hogy Izrael semmi körülmé­nyek között sem hajlandó ki­üríteni és az araboknak visz-, szaadni a Szíriái Golan-fenh- síkot és a Tiran-szoros hajó­zásának ellenőrzését lehetővé tevő Saarm-El-Sejk-et. A Biz­tonsági Tanács emlékezetes^ 1967-es határozata pedig, amely',most a közel-keleti ren­dezés alapja, az Izrael által megszállt összes területekről a csapatok kivonását írta elő, az Egyesült Arab Köztársaság és néhány más arab ország ezzel a feltétellel fogadta el a tűz­szünetet és közvetett tárgya­lások megindítását. JARRING SVÉD DIPLO­MATA közvetítő szerepét még ezen a héten sem kezdhette el, mivel nem sikerült meg­állapodásra jutnia az érdekel­tekkel a legelemibb kérdések­ben sem: hol, mikor és ki le­gyen a tárgyalópartnere? Iz­rael itt is megkötötte magát: külügyminiszteri szinten kö­veteli a tárgyalásokat és a közel-keleti térséghez közeli helyen, így például Ciprus­szigetén. Az arab országok New Yorkban, az ENSZ szék­helyén kívánnak tárgyalni és nagyköveti szinten: már ki is nevezték a tárgyalásokon résztvevő diplomatáikat. Az arab táborban történtek közül három eseményt lehet kiemelni: Husszein jordániai király kairói tárgyalásait Nasszer elnökkel, az El Fatah vezetőjének, Arafatnak bag­dadi tárgyalásait és végül a libanoni elnökválasztást. Mindhárom eseményt abból a szemszögből érdemes tovább­ra is figyelemmel kísérni, hogy milyen hatással lesz az arab külpolitikára, a palesztin felszabadító mozgalomra, to­vábbá Jordánia és Libanon. belpolitikai helyzetének ala­kulására. i NOGRAD a 1970. augusztus 23., vasárnap 5 *

Next

/
Oldalképek
Tartalom