Nógrád. 1970. augusztus (26. évfolyam. 179-203. szám)

1970-08-22 / 196. szám

A gyermek előkészítése az iskolára Csak a kommunistákkal egjiiít Tanácskoztak a sxiráki ÁFÉSZ párttagjai A gyermek (elkészítése az Iskolai elei.re a születéskor kezdődő gondozási, nevelési folyamat kívánalma. A hat­éves korig érvényesülő kör­nyezeti hatásoknak és a szü­lők nevelőmunkájának Igen rtagy jelentősége van abban, hogy a gyermek tanköteles korára iskolaéretté válik-e vagy nem. Az óvoda tervszerű nevelő­munkája alaposan felgyorsít­ja a 3—6 évesek fejlődését. Az iskolaérettség Ismérvei a volt óvodásoknál a tanév kezdetén határozottabban felismerhetők, mint azok ese­tében, akik a családban ne­velkedtek. Ez nem jelenti azt, hogy az utóbbiak hátránya behozhatatlan. A tapasztala­tok szerint a köztük levő fej­lettségbeli különbség fokoza­tosan csökken, később telje­sen kiegyenlítődik. Azért van ez, mert a kisiskolás kor (6— 10 év) az élet legfogékonyabb szakasza. Az iskola sajátos vi­lágához való alkalmazkodás a volt óvodásoknak könnyebb, mint óvodába nem járt tár­saiknak, de egyiküknek sem teljesen zökkenőmentes. A szülőnek és az óvodá­nak , az iskolára való előkészí­tő pedagógiai tevékenysége nem egyéb, mint az iskola­érettség biztosítása. Mikor iskolaérett a gyermek Vannak pedagógusok és pszichológusok, akik a testi fejlettséget hangsúlyozzák, mások a pszichikus képessé­gekre helyezik a súlyt. Egyik ismert pszichológusunk a megfelelő feladattudatot, a fi* gyelem összpontosításának bi­zonyos fokát, az értelem fej­lettségét, a közösségi munká­ra való alkalmasságot tekinti az iskolaérettség fő kritériu­mainak. Helytállóan és tömören fo­galmaz a lélektan nemrég el­hunyt neves tudósa, dr. fiád­nál Béla: „Abban látjuk az iskolaérettség lényegét, hogy a gyermek feladat végzésére és program szerinti életre képes." És hogyan látja a szülő sa­ját gyermeke iskolára való alkalmasságát? A szülők többsége reális optimizmus­sal, bizakodva, de nem elbi­zakodottan, aggódó és re­ményteli várakozással, sike­rekre és kudarcokra egyaránt felkészülve íratja be gyer­mekét az iskolába, ök csa­lódnak legkevésbé, hiszen az iskoláskort, a gyermeki fejlő­dést sikerek és kudarcok kí­sérik. ! Hátrányos helyzetben kez­dik az iskolai életet azok a gyermekek, akiknek szülei túlzott derűlátással, a szüle­tett. lángész Iránt táplált re. ményekkel küldik az első osz­tályba gyermekeiket. Arra is van példa, hogv a szülő eleve lebecsüli a gyermek adottsá­gait, képességeit: butának, ügyefogyottnak. tartja, aki minden bizonnyal meg fog bukni. Nem csoda, ha való­ban, megbukik, hiszen önbi­zalmát a szülők eleve megté­pázták. Néhány jó fanáci» Ne tanítsuk már óvodás korban gyermekeinket írni, olvasni, számolni. A jövendő elsősök „előre tanítását” nem helyeseljük. Az óvoda kifeje­zetten iskolára előkészítő in­tézmény, de ne vállalja át az iskola feladatát. Alapvető nevelési feladat: érdeklődést kelteni az iskolai munka iránt és bizalmat éb_ reszten! a tanító iránt, aki nem verekedik, nem térde­peltet sarokba, hanem segíti és szereti a gyerekeket. Tré­fából se fenyegessük gyer­mekeinket az iskolával! De arra Is ügyeljünk, hogy ne keltsünk a gyermekben ha­mis Illúziókat az iskolával szemben. Olykor még az óvo­dások előtt is túl rózsaszínűre fest% az iskola világát, az is­kolai élet várható örömeit. Az iskolai munka nem csupa játszvatanulás, közös játék, kirándulás stb. Kellő időben tudatosítsuk,, hogy a tanulás erőfeszítést kíván, hogy az iskolában majd másként kell viselkedni, mint az óvodában: korábban kell kelni és ponto­san kell megérkezni, enge­dély nélkül nem szabad be­szélni. a pádból felállni stb. A közösségi élet szabályait és elemi szokásait a családon belül is gyakoroltatni tudjuk a gyermekkel. Kívánjuk meg, hogy a gyermek alkalmaz­kodjon szüleihez és testvérei­hez. Legyen a gyermeknek rendszeres otthoni munkája, pl. virágápolás, baromfi ete­tés, bevásárlás stb. Az önki­szolgálásra való szoktatást kellő időben kezdjük el. Az önkiszolgálásra való képtelen, ség súlyos teher mind a kis­iskolásnak, mind a tanítónak. (Pl. ha nem képes önállóan öltözni és vetkőzni tornaórán, iskolábaérkezéskor és haza­menet stb.) Előkészítés a tanulásra Az ez irányú teendők közül a közvetlen társadalmi és természeti környezet megis­1 — L. Járási aktíva a Nyírjesben Vasárnap a balassag.varma- lyet a pártkongresszus iráfiyel- ti Nyírjesben levő úttörő- és veiről Földesi István, az ifjúsági táborban rendezi meg MSZMP Balassagyarmati já- a járási KISZ-bizottság a rási Bizottságának oaztáiyve- KlSZ-alapszervezetek titkárai- eetője tart. Az Ifjúsági talál­nak és reszortosainak aktivá- kozón értékelik az első félév­iét. A nyírjesi táborban mint- ben elért eredményeket és szó egy 100 ifjúsági vezető vesz lesz a következő Időszak részt azon a tájékoztatón, ame- KlSZ-feladatairól Is. Veszélyes virtuskodás Lassítás, lendület, ugrás* Naponta többször Ismétlődd jelenet ez Salgótarjánban a most épüld új vasútállomás területén. Jön a vonat a külső pályaudvar fe­löl (mindegy, hogy melyik, mert valamennyinél ugyanez történik, csak a szereplő személyek mások.) A mozdony figyelmeztetőn füty- tyent, s az építkezés miatt lassítani kezd. A kocsik ajtajai akkorra már a menetirány jobb oldalán sarkig kitárva állnak, a lépcsőkön ugrásra kész utazók várakoznak. Mikor a vonat lassulása már lépésnyi, akkor következik a pará­dé, az ingyencirkusz. Kedden, 18-án például a Budapestről érkező távolsági személyvonatról előbb néhány „bátor” tizenéves szóra­koztatta elképesztő és hajmeresztő produkcióival, látványos ugrással (sőt a sáros, pocsolyás talajon végrehajtott remek hasraeséssel Is) a a közönséget, majd egy-két felnőtt, s végül — aki még rajtuk is túl­tett — egy Idősebb néni, aki hátrafelé lépéssel csaknem a kerekek alatt fejezte be mutatványát. Ml ez? Játék, virtus, sietség, vagy csak egyszerűen felelőtlen­ség, meggondolatlanság? Minden, a külső állomás ftelől érkező vo­natnál megismétlődik a szabálysértés, a földre puffanás, eihasalás, de bár igen sokan látják, nem akad senki, aki a felelőtlenekre, a virtuskodókra, a saját testi épségüket, életüket kockáztatókra rá­szólna: „Emberek, észnél legyetek, hiszen az életeteket kockáztat­játok!" Miért nem előzzük meg a bajt, á szerencsétlenséget? Csak egy­két virtuskodót kell nyakoneslpni, felelősségre vonni — és igenis: megbüntetni! — hogy valamennyi „játszadozónak”, könnyelmű em­bernek, köztük sok felnőttnek Is elmenjen a kedve a fegyelmezetlen­ségtől. A megállótól, az állomástól a cél nem lehet olyan messze, hogy néhány méteres gyaloglásért, egy-két perc előnyért kockára tegyük a legdrágábbat — az életünket. mertetését hangsúlyozzuk. A környező valótság elemi össze, függéseinek felismertetése so­rán fejlődik a gyermek gon­dolkodása. képzelete, emléke­zete. megfigyelő képessége. A gyermek kérdéseit ne hagyjuk válasz nélkül, ne szoktassuk le a kérdezésről időnek előt­te (Elég nagy baj, hogy ké­sőbb maga az iskola szoktat­ja le a gyermeket a kérdezés­ről. Iskoláink f többségében ma csak a tanárnak van jo­ga kérdezni!) A kérdésekre bármilyen természetűek le­gyenek. soha ne adjunk ir­reális. tudománytalan vála­szokat. A képzelet fejlesztése és az irodalmi érdeklődés megala­pozása a mesékre épül. Me­séljünk sokat a gyermeknek! Szabatos, színes, érdekes stí­lusunk, szabályos hangképzé­sünk és hanglejtésünk le­gyen példaadó! Ne gügyög­jünk a gyermeknek! Az írás előkészítését azzal szolgáljuk, ha már óvodás­korban ceruzát, színest, eset­leg ecsetet adunk a gyermek kezébe, hogy kedvére firkál­jon. rajzolgosson, elsajátítva a helyes ceruzafogást. a könnyed és lendületes irónke- zelést, megismertetve vele a ceruza, a színes, a papír tu­lajdonságait. Gyakoroltassuk a színek felismerésében, de ne kívánjuk, hogy minden szint felismerjen. A kéz kis izmai­nak fejlesztését jól szolgálja az agyagozás, gyurmázás, barkácsolás is. Közben fej­lődik formaérzéke és anyag­ismerete, kézügyessége. Ha a gyermek balkezes, ne akarjuk leszoktatni erről minden áron, mert többnyire élettani okok miatt ez nem is lehet­séges. A testi fenyítés, a megalá­zó, durva büntetés, a brutali­tás minden válfaja súlyosan károsítja a gyermek szemé­lyiségét. A védettség érzése, a derűs és fegyelmezett csa­ládi légkör, a szülők szerze­tének és gondoskodásának tu­data a gyermek fejlődésének fontos feltétele. A dicséret, buzdítás, meggyőzés, a ma­gyarázat, a példaadás legyen a családban elsődleges neve­lési módszerünk. Kiss István RENDKÍVÜL MOZGAL­MAS, a beszámolóban és vi­tában őszinte, nyílt hangú taggygűléaen vehettünk részt az elmúlt hét végén, amikor a sziráki ÁFÉSZ kommu­nistái tartották a vezető­ségválasztó taggyűlést elő­készítő értekezletüket. Őszintén szólt a vezetőség beszámolója az elmúlt két év munkájáról, a pártszer­vezet gondjairól. Ezeket a gondokat bizonyították a vitában résztvevők is. Ta­lán idézzük Murányi La jóst, a pártalapszervezet szervező titkárát, aki az alapszerveziet vezetőségé­nek beszámolójában el­mondotta : — „Alapszervezetünk fe­lelőssége 'sajátos helyzetéből fakadt, mert szövetkezetünk kilenc község és egy ta­nyai település lakosságának ellátásáról gondoskodik, ahol mintegy 12 000 lakos él. Helyzetünk egyik fokmé. rője az is, hogy 3215 főt számláló tagság tulajdonosi jogát kell figyelembe ven­nünk és ez kötelez a széles körű szövetkezeti demokrá­cia betartására, az ellátás­ért, az igények kielégíté­séért érzett és tanúsított fe­lelősségünkre. Működési te­rületünkön hat önálló, két körzeti termelőszövetkezet és egy állami gazdaság mű­ködik. Üzlethálózatunkon keresztül évente közel het- venmiliió forintos forgal­mat bonyolítunk le”. A PARTSZERVEZET ve- ZETÖSÉGE értékelte a gaz­dasági tevékenységet. be­számolt a párttagságnak ar­ról, hogy az elmúlt évek­ben milyen forgalmat bo­nyolítottak le, mit tettek a kultúrált kereskedelem fejlesztéséért. Az alapszer­vezet vezetősége figyelem­mel kísérte a gazdaságszer­vező tevékenységet. Az el­múlt két év során több esetben felhívta a gazdaság­vezetők figyelmét olyan jelenségekre, melyek haté­konyabb munkára ösztönöz­te őket. Többször szerepelt párttággygűlésen a gazdasá­gi munka egy-egy területe is. A szövetkezet területén az egész kiskereskedelmi forgalom több mint ötven százalékát az élelmiszer-for­galom teszi ki. 1970 első fél­évében az előző időszakhoz viszonyítva csaknem egy- százalékkal értek el na­gyobb forgalmat az élelmi­szereknél, de mint ahogy a beszámolóban ez elhangzott, de így is jóval alatta van­nak az üzletpolitikában ál­taluk meghatározott for­galmi növekedésnek. Ru­házati forgalmuk az elmúlt években fójjmmatosan csök­kent. 1968-hoz viszonyítva 2,4 százalékkal, 1970 első félévében 1969-hez viszo­nyítva 3,77 százalékkal for­galmaztak kevesebbet. A ruházati forgalom csökke­nése ellenére e cikkekből a készlet növekvő tendenciát mutat. A ruházati cikkek forgalmának csökkenése szembetűnő, de az is, hogy ugyanakkor a vegyesipari cikkek forgalma nagymér­tékben megnőtt. 1969-ben az előző évhez viszonyítva 15,3 százalékkal, 1970 első félévében a múlt év azonos időszakához viszonyítva 19,8 százalékkal volt na­gyobb a forgalom. A pártszervezet vezetősé­ge sok gazdasági tényezőre, a piacuktatás, a mechaniz­mus adta új lehetőségekre hívta fel a gazdaságvezetés figyelmét A VEZETŐSÉG BESZÁ­MOLÓJA mérlegelve a párt­élet elmúlt két évének ta­pasztalatait, a következő megállapításokat tette: „Az elmúlt két évben voltak olyan gátló tényezők, amelyek nem engedték ki­bontakozni az egészséges, zavartalan munkát tevé­kenységet. Hiányzott a párt- vezetőség és a gazdaságve­zetés közötti kapcsolat, a jól átgondolt, céltudatos te­vékenység. Vezetőségünk tudta és érezte a kapcsolat hiányát, mégsem törekedett olyan megoldás keresésére, amely kiküszöbölte volna a hiányosságokat. Meg kell mondanunk, hogy szerveze­tünk belső élete sem volt olyan, amelyből erőt, bizal­mat lehetett volna mun­kánk jobb végzéséhez kap­ná. Nem engedhetjük meg magunknak az olyan ké­nyelmet, hogy több hóna­pon keresztül nélkülözze tagságunk a taggyűlések, a vezetőségi ülések fórumát, ahol alkalmat találnánk né­zeteink kifejtésére. Az ész­lelt hiányosságok gyorsabb ütemű fejlesztésére, Illetve azok megelőzésére. El kell marasztalni szövetkezetünk vezetőségét is, hogy nem minden esetben teremtette meg azokat a feltételeket, amelyek munkánkhoz szük­ségesek lettek volna. A nem kielégítő kapcsolat követ­kezménye, hogy több eset­ben előfordult: fontos ügyek döntésében a pártszervezet nem képviselteti magát. A pártvezetőség tisztségvise­lői munkakörüknél fogva annyira túlterheltek, hogy nem tudnak megfelelő Időt fordítani a pártügyek inté­zésére, s ennek következ­ménye, hogy pártszerveze­tünk eddig nem működött kellő hatékonysággal.” A SZIRÄKI ÁFÉSZ KOM­MUNISTÁI tehát, mint ahogy a beszámolóból és az azt követő vitából is ki­tűnik, látják feladataikat. A kivezető utat elfogadott ha­tározati javaslatukban je­lölték meg. Az elhangzott felszólalások, amelyek el­sősorban az első számú gazdaságvezetők részéről hangzottak el, annak bizto­sítékai voltak^ hogy párt­szerű körülmények között a szövetkezet jelentőségének megfelelően, rövid időn be­lül kikerül a hullámvölgy­ből. Az egyhangúlag el-' fogadott határozat a párt­munka színvonalának eme­lését, az irányítás és ellen­őrzés javítását célozza. Nem feledkezve meg arról, hogy a 168 ÁFÉSZ-dolgozó kö­zül sok a fiatal és a nő; akik körében a pártépítés területén sok tennivaló akad. Ügy határoztak, hogy mivel a többségében női dolgozót foglalkoztató szö­vetkezetnél jelenleg egyet­len női párttag sincs, a Központi Bizottság határo­zatának megfelelően az anyagot feldolgozva, Intéz­kedési tervet készítenek, és a fiatalokkal együtt, azok bevonásával tervszerűbbé Párizsból jöttek. Ülnek az asztalok körül és élénken figyelik a zenekart, a táncolókat. Belekóstolnak a ginbe, és nevetve mondják: „natyon jo”. Harminc fiatal; fiúk, lányok. Anyanyelvűk francia, lakhelyük: Párizs. Azért jöttek Magyarországra, hogy megismerhessék az or­szágot, de főleg a fiatalok éle­tét. Mindannyian tagjai az LVZS nevű ifjúsági szervezet­nek (ez a mi KISZ-szerveze­tünkhöz hasonló). Valameny- nyien dolgoznak és tanulnak. Eddig csak annyit hallottak hazánkról, hogy szocialista or­szág, s hogy jó életük van itt a fiataloknak. Programjukban Salgótar­ján, Budapest és a Balaton megtekintése szerepel. Kérdéseimre mind egyszerre akarnak válaszolni, Így aztán senki nem ért semmit, tel­jes a zűrzavar. Végül is meg­oldódik a probléma: kiválasz­tanak egy fiatalt, aki az egész csoport nevében nyilatkozik. 19 éves, fényképész-tanuló Daniel Moncharmon. Markáns arcú, hosszú hajú, szemüveges, valóban nagyon „franciás”. Kérdést sem várva, azonnal városunkról kezd beszélni. — A ti városotok nagyon különleges. Vegyes érzéseket kelt az emberben. A központ, a betonépületekkel és a tér a sok-sok fiatallal nagyvárosias. Aztán a házak a hegyoldalon, mint egy „arisztokratikus la­kónegyed”. Az itteni élet? El­sősorban az tetszik benne, hogy olcsóbb mint Franciaor­szágban. Aztán meg az, hogy a magyar fiataloknak sokkal több munkalehetőségük van, mint a mieinknek, és nagyon komolyan veszik a munkát. — És az öltözködés, szóra­kozás? — Magyarországon sokkal egyszerűbben öltözködnek, mint nálunk. Az benne a jó, hogy egyszerű és mégis a legújabb divat szerinti. Nos, ami a szórakozást illeti, a tánc szokatlan nekem. A mi fiatal­jaink a táncstílusban az ame­rikaiakat követik, ezért sok­kal vadabban, szertelenebbül csinálják. — Ha már a szórakozásnál tartunk! Milyen beat-együtte- sek kedveltek a francia fiata­lok körében? — Mi nem is annyira a beat-, inkább a pop-zenéért rajongunk. Kedvenceink a Beatles, Rolling Stones és a hazai együttesek közül a Groupe Etucago. És mindezen kívül természetesen a sanzonok és ennek jelenlegi nagy művelő­je, Mirell Mathieau. — Kiket ismernek a magyar énekesek, zenekarok közül? — Koncz Zsuzsa kedvelt nálunk, mert dalai sanzonsze- rüek és nagyszerű előadó. Meg valami furcsa nevű beat- együttesről is hallottunk már. Tagjai hosszú hajúak és gyak­ran járnak nyugatra. (Közös erővel sikerült kita­lálni az együttes nevét: Ome­ga.) Dániel elmondja, hogy a francia fiatalok nagyon szeret­nek sportolni, ű dzsúdózik, s erre azért van szüksége, mert Párizsban könnyen megtá­madhatják az embert. Még megjegyzi, hogy náluk nincs olyan sok rendőr, mint Ma­gyarországon. A beszélgetés során a hip­pikre terelődik a szó. Megtu­dom, hogy Párizsban is sok van ' belőlük, és nagy gondot okoznak. — Minden ellen fordulnak, nem akarnak sehová tartozni, s ami a legnagyobb baj, dol­gozni sem. Mi beszélni sem szeretünk róluk. A következő kérdést az egész csoporthoz intézem: — Mi a véleményetek a ma­gyar lányokról? — Nagyon szépek, kedvesek, szimpatikusak. A francia lá­nyok nem ilyenek. Mereveb­bek, fölényesebbek, de na­gyon szépek. Ülnek az asztalok körül és fáradhatatlanul figyelnek. A gin már elfogyott, a hangulat emelkedett. Elbúcsúzunk a vidám társaságtól, mi magya­rok franciául, ők meg, ahogy itt. nálunk tanulták: — szia, jo napot! V. Kiss Mária teszik a pártépítést, a párt­oktatást is. Bevált as anyagi ösztönzés Kisebb létszámmal többet. Ez a vezérelve annak a pré­miumrendszernek, amelyet a múlt év végén dolgoztak ki és vezettek be a szécsényi Pa­lóc Htsz-nél. Kilencvenhat dolgozóval kötöttek szerződést, akik a szerződési időszakban végzett munkájuk után, bérü­kön félül prémiumot kapnak, ha ennek feltételeit teljesítik. Amennyiben a kétezer forin­tot sem éri el termelésük, bé­rük arányosan öt százalékkal csökkenthető. Ha négyezer fo­rint értékű árut készítenek, bérük öt, ha teljesítményük meghaladja az ötezer forintot, hét százalékát kapják prémi­umként A legutóbb lejárt szerződési Időszak végén a ki­lencvenhat dolgozónak 23 500 forint prémiumot fizettek ki. I NOGRAD — 1970. augusztus 22., szombat 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom