Nógrád. 1970. augusztus (26. évfolyam. 179-203. szám)
1970-08-22 / 196. szám
A gyermek előkészítése az iskolára Csak a kommunistákkal egjiiít Tanácskoztak a sxiráki ÁFÉSZ párttagjai A gyermek (elkészítése az Iskolai elei.re a születéskor kezdődő gondozási, nevelési folyamat kívánalma. A hatéves korig érvényesülő környezeti hatásoknak és a szülők nevelőmunkájának Igen rtagy jelentősége van abban, hogy a gyermek tanköteles korára iskolaéretté válik-e vagy nem. Az óvoda tervszerű nevelőmunkája alaposan felgyorsítja a 3—6 évesek fejlődését. Az iskolaérettség Ismérvei a volt óvodásoknál a tanév kezdetén határozottabban felismerhetők, mint azok esetében, akik a családban nevelkedtek. Ez nem jelenti azt, hogy az utóbbiak hátránya behozhatatlan. A tapasztalatok szerint a köztük levő fejlettségbeli különbség fokozatosan csökken, később teljesen kiegyenlítődik. Azért van ez, mert a kisiskolás kor (6— 10 év) az élet legfogékonyabb szakasza. Az iskola sajátos világához való alkalmazkodás a volt óvodásoknak könnyebb, mint óvodába nem járt társaiknak, de egyiküknek sem teljesen zökkenőmentes. A szülőnek és az óvodának , az iskolára való előkészítő pedagógiai tevékenysége nem egyéb, mint az iskolaérettség biztosítása. Mikor iskolaérett a gyermek Vannak pedagógusok és pszichológusok, akik a testi fejlettséget hangsúlyozzák, mások a pszichikus képességekre helyezik a súlyt. Egyik ismert pszichológusunk a megfelelő feladattudatot, a fi* gyelem összpontosításának bizonyos fokát, az értelem fejlettségét, a közösségi munkára való alkalmasságot tekinti az iskolaérettség fő kritériumainak. Helytállóan és tömören fogalmaz a lélektan nemrég elhunyt neves tudósa, dr. fiádnál Béla: „Abban látjuk az iskolaérettség lényegét, hogy a gyermek feladat végzésére és program szerinti életre képes." És hogyan látja a szülő saját gyermeke iskolára való alkalmasságát? A szülők többsége reális optimizmussal, bizakodva, de nem elbizakodottan, aggódó és reményteli várakozással, sikerekre és kudarcokra egyaránt felkészülve íratja be gyermekét az iskolába, ök csalódnak legkevésbé, hiszen az iskoláskort, a gyermeki fejlődést sikerek és kudarcok kísérik. ! Hátrányos helyzetben kezdik az iskolai életet azok a gyermekek, akiknek szülei túlzott derűlátással, a született. lángész Iránt táplált re. ményekkel küldik az első osztályba gyermekeiket. Arra is van példa, hogv a szülő eleve lebecsüli a gyermek adottságait, képességeit: butának, ügyefogyottnak. tartja, aki minden bizonnyal meg fog bukni. Nem csoda, ha valóban, megbukik, hiszen önbizalmát a szülők eleve megtépázták. Néhány jó fanáci» Ne tanítsuk már óvodás korban gyermekeinket írni, olvasni, számolni. A jövendő elsősök „előre tanítását” nem helyeseljük. Az óvoda kifejezetten iskolára előkészítő intézmény, de ne vállalja át az iskola feladatát. Alapvető nevelési feladat: érdeklődést kelteni az iskolai munka iránt és bizalmat éb_ reszten! a tanító iránt, aki nem verekedik, nem térdepeltet sarokba, hanem segíti és szereti a gyerekeket. Tréfából se fenyegessük gyermekeinket az iskolával! De arra Is ügyeljünk, hogy ne keltsünk a gyermekben hamis Illúziókat az iskolával szemben. Olykor még az óvodások előtt is túl rózsaszínűre fest% az iskola világát, az iskolai élet várható örömeit. Az iskolai munka nem csupa játszvatanulás, közös játék, kirándulás stb. Kellő időben tudatosítsuk,, hogy a tanulás erőfeszítést kíván, hogy az iskolában majd másként kell viselkedni, mint az óvodában: korábban kell kelni és pontosan kell megérkezni, engedély nélkül nem szabad beszélni. a pádból felállni stb. A közösségi élet szabályait és elemi szokásait a családon belül is gyakoroltatni tudjuk a gyermekkel. Kívánjuk meg, hogy a gyermek alkalmazkodjon szüleihez és testvéreihez. Legyen a gyermeknek rendszeres otthoni munkája, pl. virágápolás, baromfi etetés, bevásárlás stb. Az önkiszolgálásra való szoktatást kellő időben kezdjük el. Az önkiszolgálásra való képtelen, ség súlyos teher mind a kisiskolásnak, mind a tanítónak. (Pl. ha nem képes önállóan öltözni és vetkőzni tornaórán, iskolábaérkezéskor és hazamenet stb.) Előkészítés a tanulásra Az ez irányú teendők közül a közvetlen társadalmi és természeti környezet megis1 — L. Járási aktíva a Nyírjesben Vasárnap a balassag.varma- lyet a pártkongresszus iráfiyel- ti Nyírjesben levő úttörő- és veiről Földesi István, az ifjúsági táborban rendezi meg MSZMP Balassagyarmati já- a járási KISZ-bizottság a rási Bizottságának oaztáiyve- KlSZ-alapszervezetek titkárai- eetője tart. Az Ifjúsági találnak és reszortosainak aktivá- kozón értékelik az első féléviét. A nyírjesi táborban mint- ben elért eredményeket és szó egy 100 ifjúsági vezető vesz lesz a következő Időszak részt azon a tájékoztatón, ame- KlSZ-feladatairól Is. Veszélyes virtuskodás Lassítás, lendület, ugrás* Naponta többször Ismétlődd jelenet ez Salgótarjánban a most épüld új vasútállomás területén. Jön a vonat a külső pályaudvar felöl (mindegy, hogy melyik, mert valamennyinél ugyanez történik, csak a szereplő személyek mások.) A mozdony figyelmeztetőn füty- tyent, s az építkezés miatt lassítani kezd. A kocsik ajtajai akkorra már a menetirány jobb oldalán sarkig kitárva állnak, a lépcsőkön ugrásra kész utazók várakoznak. Mikor a vonat lassulása már lépésnyi, akkor következik a parádé, az ingyencirkusz. Kedden, 18-án például a Budapestről érkező távolsági személyvonatról előbb néhány „bátor” tizenéves szórakoztatta elképesztő és hajmeresztő produkcióival, látványos ugrással (sőt a sáros, pocsolyás talajon végrehajtott remek hasraeséssel Is) a a közönséget, majd egy-két felnőtt, s végül — aki még rajtuk is túltett — egy Idősebb néni, aki hátrafelé lépéssel csaknem a kerekek alatt fejezte be mutatványát. Ml ez? Játék, virtus, sietség, vagy csak egyszerűen felelőtlenség, meggondolatlanság? Minden, a külső állomás ftelől érkező vonatnál megismétlődik a szabálysértés, a földre puffanás, eihasalás, de bár igen sokan látják, nem akad senki, aki a felelőtlenekre, a virtuskodókra, a saját testi épségüket, életüket kockáztatókra rászólna: „Emberek, észnél legyetek, hiszen az életeteket kockáztatjátok!" Miért nem előzzük meg a bajt, á szerencsétlenséget? Csak egykét virtuskodót kell nyakoneslpni, felelősségre vonni — és igenis: megbüntetni! — hogy valamennyi „játszadozónak”, könnyelmű embernek, köztük sok felnőttnek Is elmenjen a kedve a fegyelmezetlenségtől. A megállótól, az állomástól a cél nem lehet olyan messze, hogy néhány méteres gyaloglásért, egy-két perc előnyért kockára tegyük a legdrágábbat — az életünket. mertetését hangsúlyozzuk. A környező valótság elemi össze, függéseinek felismertetése során fejlődik a gyermek gondolkodása. képzelete, emlékezete. megfigyelő képessége. A gyermek kérdéseit ne hagyjuk válasz nélkül, ne szoktassuk le a kérdezésről időnek előtte (Elég nagy baj, hogy később maga az iskola szoktatja le a gyermeket a kérdezésről. Iskoláink f többségében ma csak a tanárnak van joga kérdezni!) A kérdésekre bármilyen természetűek legyenek. soha ne adjunk irreális. tudománytalan válaszokat. A képzelet fejlesztése és az irodalmi érdeklődés megalapozása a mesékre épül. Meséljünk sokat a gyermeknek! Szabatos, színes, érdekes stílusunk, szabályos hangképzésünk és hanglejtésünk legyen példaadó! Ne gügyögjünk a gyermeknek! Az írás előkészítését azzal szolgáljuk, ha már óvodáskorban ceruzát, színest, esetleg ecsetet adunk a gyermek kezébe, hogy kedvére firkáljon. rajzolgosson, elsajátítva a helyes ceruzafogást. a könnyed és lendületes irónke- zelést, megismertetve vele a ceruza, a színes, a papír tulajdonságait. Gyakoroltassuk a színek felismerésében, de ne kívánjuk, hogy minden szint felismerjen. A kéz kis izmainak fejlesztését jól szolgálja az agyagozás, gyurmázás, barkácsolás is. Közben fejlődik formaérzéke és anyagismerete, kézügyessége. Ha a gyermek balkezes, ne akarjuk leszoktatni erről minden áron, mert többnyire élettani okok miatt ez nem is lehetséges. A testi fenyítés, a megalázó, durva büntetés, a brutalitás minden válfaja súlyosan károsítja a gyermek személyiségét. A védettség érzése, a derűs és fegyelmezett családi légkör, a szülők szerzetének és gondoskodásának tudata a gyermek fejlődésének fontos feltétele. A dicséret, buzdítás, meggyőzés, a magyarázat, a példaadás legyen a családban elsődleges nevelési módszerünk. Kiss István RENDKÍVÜL MOZGALMAS, a beszámolóban és vitában őszinte, nyílt hangú taggygűléaen vehettünk részt az elmúlt hét végén, amikor a sziráki ÁFÉSZ kommunistái tartották a vezetőségválasztó taggyűlést előkészítő értekezletüket. Őszintén szólt a vezetőség beszámolója az elmúlt két év munkájáról, a pártszervezet gondjairól. Ezeket a gondokat bizonyították a vitában résztvevők is. Talán idézzük Murányi La jóst, a pártalapszervezet szervező titkárát, aki az alapszerveziet vezetőségének beszámolójában elmondotta : — „Alapszervezetünk felelőssége 'sajátos helyzetéből fakadt, mert szövetkezetünk kilenc község és egy tanyai település lakosságának ellátásáról gondoskodik, ahol mintegy 12 000 lakos él. Helyzetünk egyik fokmé. rője az is, hogy 3215 főt számláló tagság tulajdonosi jogát kell figyelembe vennünk és ez kötelez a széles körű szövetkezeti demokrácia betartására, az ellátásért, az igények kielégítéséért érzett és tanúsított felelősségünkre. Működési területünkön hat önálló, két körzeti termelőszövetkezet és egy állami gazdaság működik. Üzlethálózatunkon keresztül évente közel het- venmiliió forintos forgalmat bonyolítunk le”. A PARTSZERVEZET ve- ZETÖSÉGE értékelte a gazdasági tevékenységet. beszámolt a párttagságnak arról, hogy az elmúlt években milyen forgalmat bonyolítottak le, mit tettek a kultúrált kereskedelem fejlesztéséért. Az alapszervezet vezetősége figyelemmel kísérte a gazdaságszervező tevékenységet. Az elmúlt két év során több esetben felhívta a gazdaságvezetők figyelmét olyan jelenségekre, melyek hatékonyabb munkára ösztönözte őket. Többször szerepelt párttággygűlésen a gazdasági munka egy-egy területe is. A szövetkezet területén az egész kiskereskedelmi forgalom több mint ötven százalékát az élelmiszer-forgalom teszi ki. 1970 első félévében az előző időszakhoz viszonyítva csaknem egy- százalékkal értek el nagyobb forgalmat az élelmiszereknél, de mint ahogy a beszámolóban ez elhangzott, de így is jóval alatta vannak az üzletpolitikában általuk meghatározott forgalmi növekedésnek. Ruházati forgalmuk az elmúlt években fójjmmatosan csökkent. 1968-hoz viszonyítva 2,4 százalékkal, 1970 első félévében 1969-hez viszonyítva 3,77 százalékkal forgalmaztak kevesebbet. A ruházati forgalom csökkenése ellenére e cikkekből a készlet növekvő tendenciát mutat. A ruházati cikkek forgalmának csökkenése szembetűnő, de az is, hogy ugyanakkor a vegyesipari cikkek forgalma nagymértékben megnőtt. 1969-ben az előző évhez viszonyítva 15,3 százalékkal, 1970 első félévében a múlt év azonos időszakához viszonyítva 19,8 százalékkal volt nagyobb a forgalom. A pártszervezet vezetősége sok gazdasági tényezőre, a piacuktatás, a mechanizmus adta új lehetőségekre hívta fel a gazdaságvezetés figyelmét A VEZETŐSÉG BESZÁMOLÓJA mérlegelve a pártélet elmúlt két évének tapasztalatait, a következő megállapításokat tette: „Az elmúlt két évben voltak olyan gátló tényezők, amelyek nem engedték kibontakozni az egészséges, zavartalan munkát tevékenységet. Hiányzott a párt- vezetőség és a gazdaságvezetés közötti kapcsolat, a jól átgondolt, céltudatos tevékenység. Vezetőségünk tudta és érezte a kapcsolat hiányát, mégsem törekedett olyan megoldás keresésére, amely kiküszöbölte volna a hiányosságokat. Meg kell mondanunk, hogy szervezetünk belső élete sem volt olyan, amelyből erőt, bizalmat lehetett volna munkánk jobb végzéséhez kapná. Nem engedhetjük meg magunknak az olyan kényelmet, hogy több hónapon keresztül nélkülözze tagságunk a taggyűlések, a vezetőségi ülések fórumát, ahol alkalmat találnánk nézeteink kifejtésére. Az észlelt hiányosságok gyorsabb ütemű fejlesztésére, Illetve azok megelőzésére. El kell marasztalni szövetkezetünk vezetőségét is, hogy nem minden esetben teremtette meg azokat a feltételeket, amelyek munkánkhoz szükségesek lettek volna. A nem kielégítő kapcsolat következménye, hogy több esetben előfordult: fontos ügyek döntésében a pártszervezet nem képviselteti magát. A pártvezetőség tisztségviselői munkakörüknél fogva annyira túlterheltek, hogy nem tudnak megfelelő Időt fordítani a pártügyek intézésére, s ennek következménye, hogy pártszervezetünk eddig nem működött kellő hatékonysággal.” A SZIRÄKI ÁFÉSZ KOMMUNISTÁI tehát, mint ahogy a beszámolóból és az azt követő vitából is kitűnik, látják feladataikat. A kivezető utat elfogadott határozati javaslatukban jelölték meg. Az elhangzott felszólalások, amelyek elsősorban az első számú gazdaságvezetők részéről hangzottak el, annak biztosítékai voltak^ hogy pártszerű körülmények között a szövetkezet jelentőségének megfelelően, rövid időn belül kikerül a hullámvölgyből. Az egyhangúlag el-' fogadott határozat a pártmunka színvonalának emelését, az irányítás és ellenőrzés javítását célozza. Nem feledkezve meg arról, hogy a 168 ÁFÉSZ-dolgozó közül sok a fiatal és a nő; akik körében a pártépítés területén sok tennivaló akad. Ügy határoztak, hogy mivel a többségében női dolgozót foglalkoztató szövetkezetnél jelenleg egyetlen női párttag sincs, a Központi Bizottság határozatának megfelelően az anyagot feldolgozva, Intézkedési tervet készítenek, és a fiatalokkal együtt, azok bevonásával tervszerűbbé Párizsból jöttek. Ülnek az asztalok körül és élénken figyelik a zenekart, a táncolókat. Belekóstolnak a ginbe, és nevetve mondják: „natyon jo”. Harminc fiatal; fiúk, lányok. Anyanyelvűk francia, lakhelyük: Párizs. Azért jöttek Magyarországra, hogy megismerhessék az országot, de főleg a fiatalok életét. Mindannyian tagjai az LVZS nevű ifjúsági szervezetnek (ez a mi KISZ-szervezetünkhöz hasonló). Valameny- nyien dolgoznak és tanulnak. Eddig csak annyit hallottak hazánkról, hogy szocialista ország, s hogy jó életük van itt a fiataloknak. Programjukban Salgótarján, Budapest és a Balaton megtekintése szerepel. Kérdéseimre mind egyszerre akarnak válaszolni, Így aztán senki nem ért semmit, teljes a zűrzavar. Végül is megoldódik a probléma: kiválasztanak egy fiatalt, aki az egész csoport nevében nyilatkozik. 19 éves, fényképész-tanuló Daniel Moncharmon. Markáns arcú, hosszú hajú, szemüveges, valóban nagyon „franciás”. Kérdést sem várva, azonnal városunkról kezd beszélni. — A ti városotok nagyon különleges. Vegyes érzéseket kelt az emberben. A központ, a betonépületekkel és a tér a sok-sok fiatallal nagyvárosias. Aztán a házak a hegyoldalon, mint egy „arisztokratikus lakónegyed”. Az itteni élet? Elsősorban az tetszik benne, hogy olcsóbb mint Franciaországban. Aztán meg az, hogy a magyar fiataloknak sokkal több munkalehetőségük van, mint a mieinknek, és nagyon komolyan veszik a munkát. — És az öltözködés, szórakozás? — Magyarországon sokkal egyszerűbben öltözködnek, mint nálunk. Az benne a jó, hogy egyszerű és mégis a legújabb divat szerinti. Nos, ami a szórakozást illeti, a tánc szokatlan nekem. A mi fiataljaink a táncstílusban az amerikaiakat követik, ezért sokkal vadabban, szertelenebbül csinálják. — Ha már a szórakozásnál tartunk! Milyen beat-együtte- sek kedveltek a francia fiatalok körében? — Mi nem is annyira a beat-, inkább a pop-zenéért rajongunk. Kedvenceink a Beatles, Rolling Stones és a hazai együttesek közül a Groupe Etucago. És mindezen kívül természetesen a sanzonok és ennek jelenlegi nagy művelője, Mirell Mathieau. — Kiket ismernek a magyar énekesek, zenekarok közül? — Koncz Zsuzsa kedvelt nálunk, mert dalai sanzonsze- rüek és nagyszerű előadó. Meg valami furcsa nevű beat- együttesről is hallottunk már. Tagjai hosszú hajúak és gyakran járnak nyugatra. (Közös erővel sikerült kitalálni az együttes nevét: Omega.) Dániel elmondja, hogy a francia fiatalok nagyon szeretnek sportolni, ű dzsúdózik, s erre azért van szüksége, mert Párizsban könnyen megtámadhatják az embert. Még megjegyzi, hogy náluk nincs olyan sok rendőr, mint Magyarországon. A beszélgetés során a hippikre terelődik a szó. Megtudom, hogy Párizsban is sok van ' belőlük, és nagy gondot okoznak. — Minden ellen fordulnak, nem akarnak sehová tartozni, s ami a legnagyobb baj, dolgozni sem. Mi beszélni sem szeretünk róluk. A következő kérdést az egész csoporthoz intézem: — Mi a véleményetek a magyar lányokról? — Nagyon szépek, kedvesek, szimpatikusak. A francia lányok nem ilyenek. Merevebbek, fölényesebbek, de nagyon szépek. Ülnek az asztalok körül és fáradhatatlanul figyelnek. A gin már elfogyott, a hangulat emelkedett. Elbúcsúzunk a vidám társaságtól, mi magyarok franciául, ők meg, ahogy itt. nálunk tanulták: — szia, jo napot! V. Kiss Mária teszik a pártépítést, a pártoktatást is. Bevált as anyagi ösztönzés Kisebb létszámmal többet. Ez a vezérelve annak a prémiumrendszernek, amelyet a múlt év végén dolgoztak ki és vezettek be a szécsényi Palóc Htsz-nél. Kilencvenhat dolgozóval kötöttek szerződést, akik a szerződési időszakban végzett munkájuk után, bérükön félül prémiumot kapnak, ha ennek feltételeit teljesítik. Amennyiben a kétezer forintot sem éri el termelésük, bérük arányosan öt százalékkal csökkenthető. Ha négyezer forint értékű árut készítenek, bérük öt, ha teljesítményük meghaladja az ötezer forintot, hét százalékát kapják prémiumként A legutóbb lejárt szerződési Időszak végén a kilencvenhat dolgozónak 23 500 forint prémiumot fizettek ki. I NOGRAD — 1970. augusztus 22., szombat 5