Nógrád. 1970. augusztus (26. évfolyam. 179-203. szám)

1970-08-20 / 195. szám

„Terel«haj<T a faúsztatáshoz A fakitermelés gazdaságos­sága nagymértékben függ at­tól, van-e lehetőség a kidön- tött és ágaiktól megtisztított szálfák folyók hátán való szállításra, úsztatására. Ha­zánk e szempontból nincs va­lami kedvező helyzetben, a Szovjetunióban azonban nagy jelentősége van a faúsztatás- nak. A folyón keletkező tor­lódások szétoszlatásának, az öblökben, bokrosokban meg­rekedt fatörzsek kiszabadítá­sának nehéz munkáját ma már gépi erővel végzik, e cél­ra készült a képen látható „T—117” típusú speciális ví­zijármű is. Az igen mozgékony kis ,,te- relőhajónak” erős, buldózer­re emlékeztető orrésze van. azzal „csinál rendet” az ösz- szetorlódott fatörzsek között. A hajótest mindössze 80 cen­timéterre merül a víz szintje alá. így partközeiben is biz­tonsággal dolgozhat a jármű A 150 lóerős motor 13—14 ki- lométeres óránkénti sebesség­gel való haladást biztosít az ütközésektől jól megvédett kormányszerkezetű és propel- lerű hajónak. Egytengelyes traktor A mezőgazdaság erőgépvá- előre-, mind a hátramenetben lasztékának bővítése elsőren- négy sebességi fokozattal ha­dfién fontos feladat, hiszen ladhat a traktor 2,5—18, illet­köztudomású, hogy a drága ve 2—14, km/óra sebességgel, pénzen beszerzett hagyomá- Az összes szabályozó- és irá- nyos traktorok teljesítményét nyítókarok a csőkeretes csak nagyon egyenlőtlenül — „szarvon” kaptak helyet, gazdaságtalanul — lehet ki- A csehszlovák ipar a trak- használnt. torhoz illeszkedő szállító és Hazánkban is biztosan jó munkavégző tartozékokat is hasznát vehetnénk a cseh- gyárt: üléssel ellátott kocsit, szlovák gyártmányúi egytenge- egycsoroszlyás ekét, háromso- lyes traktornak, melynek 6,5 ros irtókapát, talajlazítót, per­lóerős egyhengeres, kétütemű, metezőt stb. A kis erőgép léghűtéses motorja 2200 per- óránként mindössze 1,5—2 li- cenkénti fordulatú. Mind az tér üzemanyagot fogyaszt. Gigantikus turbina Az atomerőművek a világ energiatermelésének ma még csak kb. 2 százalékát adják, de részarányuk 2000-re 25 százalékra fog emelkedni — állapították meg a Moszkvá­ban megtartott VII. Energeti­kai Világkonferencián részt­vevő tudósok. A fejlődés a Szovjetunióban is ebbe az irányba mutat. A nagyszabá­sú program bázisa a Harkovi Turbinagyár, ahol most ké­szült el az új 220 megawatt teljesítményű túrbinaóriás prototípusa (az első a Novo- voronyezsi Atomerőmű szá­mára készült turbina csak 70 MW-os volt), mely 45 atmosz­féra nyomású telített gőzzel dolgozik. Még ebben az évben befejezik az 500 MW teljesít­ményű, 65—70 atmoszféra kez­deti gőznyomású turbina ki­alakítását is, mely az eddigi­eknél sokkal gazdaságosabbá fogja tenni az atomenergiá­val működő erőművek üze­mét. A szovjet turbinaszer­kesztők sok új szabadalom­mal segítik elő a 2000-re ki­tűzött célok elérését, így a 220 MW-os prototípusba például egészen új rendszerű zsalus szeparátort és túlhevítőt épí­tettek be. Képünkön: az új 220 MW-os gőzturbina. TUDOMÁNY, TECHNIKA „Légvárak" épülnek Nem sokkal a második vi­lágháború befejezése után az egyik amerikai kutatóintézet egy sarkvidéki lokátorállo­más telepítésekor azt a fel­adatot kapta, hogy az érzé­keny műszerek és a kezelő- személyzet számára gyorsan védelmet nyújtó, könnyen, bárhol felállítható építményt konstruáljon. Így született meg a felfújható sátor ötlete, s néhány év leforgása alatt ebből fejlődtek ki a pneuma­tikus épületek. Ehhez persze arra is szükség volt, hogy a műanyagipar egyre könnyebb, tartósabb anyagokat bocsás­son a „légvárak” tervezőinek rendelkezésére. Napjainkban a pneumatikus épületeknek két fő típusa ala­kult ki. Az egyikben a sűrí­tett levegőt a gumimatrac­szerű szerkezeti elemek („hurkák") belsejében „raktá­rozzák el”, levegővel mereví­tett falszerkezetek, felfújt lég­párnák jellemzik e típust, aj­tói tárva-nyitva lehetnek, ak­kor sem „omlik össze”. A másik rendszerű „légvárba” csak zsiliprendszerű kapun lehet ki-be járni, a sűrített le­vegő ugyanis az egész belső teret kitölti, s ekként támasztja alá, tartja magas­ban a „falakat”. Olcsósága miatt ez az utóbbi típus, a ballonház, az elterjedtebb. « A ballonház poliészter vagy poliamid szövetből ké­szül, amelyet mindkét olda­lán lágy PVC-réteggel von­nak be. A felfújható épület két vége rendszerint negyed gömb alakú, amelyek közé elvileg bármilyen hosszú egyenes rész beiktatható. Van rá eset, hogy az egész „kupolát” hegesztéssel telje­Elkészfilt a felfújható hás sen egybefüggőre készítik és úgy szállítják a felállítás he­lyére. Sokkal gyakoribb, hogy kisebb elemekből (szelvényekből) különleges lég- és vízzáró fűzéssel a te­lepítés helyén „szerelik ösz- sze” /a műanyag „falazatot”. A ballonházak sima tala­jon rövid idő alatt fellálítha- tók, gyorsan szétszerelhetők, és más helyen isipét felszerelhe­tek. Az épület fő méreteinek ismeretében a talajra rájelö-J ük az alaprajz kontúrjait, majd meghatározott távolsá­gokban karikával ellátott vaseövek^ket vernek a föld­be. A helyére tett (de még „petyhüdten” a földön heve­rő) „sátorlap” alsó szélén le­vő visszahajtásba behúznak egy acélsodronyt, átvezetve a lehorgonyozó csövek kari­káin. Ezt követően csatlakoz­tatják a befúvást szolgáló, a ventillátorcsonkhoz erősített nyomótömlőt, s máris meg­kezdődhet a felfújás művele­te. Teljes Hossza 1560 Három bárány feláldozásá­val és a Boszporuszon úszó hajók kürtjeinek bugása köz­ben, az isztambuli part ázsiai oldalán lerakták az Európát ós Ázsiát összekötő híd alapkö­vét A tervek szerint a hidat 1973 tavaszán f adják át a forgalomnak. A híd teljes hossza 1560, szélessége 34, a víz feletti magassága 64 mé­ter lesz. Pilléreinek magassá­ga 165 méter, a hídtartó acél­huzalok 15 centiméter át- mérőjűek. Ez lesz Európa leg­nagyobb függőhídja. A híd megkönnyíti a közle­kedést Isztambul ós a többi török város között. Idegenfor­galmi szempontból is jelentős, hiszen az Ázsiába igyekvő európai autósoknak nem kell órák hosszat vámiok, hogy kompokon átkelhessenek. A híd megépítésével egy több ezeréves álom válik való­ra. Dareiosz perzsa császár tett először kísérletet időszá­mításunk előtt 513-ban, hogy hidat építessen a Boszporu­szon. Három évtizeddel ké­sőbb pedig, időszámításunk előtt 480-ban Xerxesz a Hellaszpontusz a mai Dar­danellák partjait kötötte össze hajókból készült pon- tonhíddal. A tákolmányt azonban a vihar szétzúzta. Xerxesz ezért megkorbácsol- tatta a tengert: 300 ütést mé­retett rá. Azzal számolnak, hogy a hídon évente 15 millió autó halad majd át. és az építés költségei a hídpénzből megté­rülnek. Isztambul városi közlekedé­se szempontjából is jelentős szerepe lesz az új hídnak. Isz­tambul a tengerszoros két partján fekszik, ós már jelen­leg is több mint kétmillió la­kosa van. Néhány éven belül a lakosság száma valószínűleg megkétszereződik. A híddal egyidőben 72 km hosszú autópályát is építenek, amely a város európai részét kettészelő Aranyszarv-öblöt is átíveli. Ehhez újabb hídra lesz szükség, amelynek terveit most dolgozzák ki. Képünkön: Fotomontázs Európa leghosz- szabb függőhídjáról, a Bosz­porusz európai és ázsiai part­ját összekötő isztambuli híd­ról Minden ballonépülethez rendszerint két ventillátor tartozik. Egyidejű működte­tésük csak a felfújás alkal­mával szükséges, továbbá erős szélvihar esetén (akkor ugyanis jobban ki kell fe­szíteni a „sátrat”). Egyébként a második ventillátor csak tartalékként szolgál. Az üzemben levő légsűrítő (ven­tillátor) automatikus vezérlé­sű, ha a belső nyomás túl­lép egy bizonyos értéket, ki­kapcsol! Meleg levegő be- fúvásával még a ballonépít­mény fűtését is meg lehet ol­dani. Természetesen annak sincs semmi akadálya, hogy villanyvilágítást szereljenek be a „légvárba”. A pneumatikus épületek segítségével a hideg, az eső, a szél, a napsütés (fényvisz- szaverő fehér festékkel való bevonással) — vagyis gya­korlatilag valamennyi időjá­rási tényező — hatása kikü szöbölhető. A hatvanas évek elején még csak raktározásra használták a ballonépülete­ket. Ma már a legkülönbö­zőbb célú sportcsarnokokat ilyen „anyagból készítik”, de kutatási és tudományos cé­lokra is szívesen alkalmazzák a felfújható épületeket (ra­darállomások befedésére azért is különösen alkalmas, mert akadálytalanul átbocsátja a rádióhullámokat). Szép szám­mal találhatók szerte a vilá­gon felfújható cirkuszsátrak, kiállítási csarnokok, hangá rok, sőt, ipari gépcsarnokok is. A ballonházaik önsúlya nem sok — a héjazat négyzetmé­terenként mindössze 50—80 dekagramm —, ez ad magya­rázatot arra, hogy miért nem kell nagyobb belső túlnyomás (belépéskor a nyomáskülönb­ség fel sem tűnik, „kizsiíipe- léskor”* azonban gyenge zú­gást érzünk fülünkben). Nagy havazások idején könnyen összeroppanhatna a ballon­ház, ami ellen úgy védekez­nek, hogy a burkolat hirtelen álern vesztésével időnként megtörik a rárakódott hó- és jégréteget, ami így a bal­lon ismételt íelfúvásakor le­csúszik. Ma már nem lehetetlen, hogy eljön az idő. amikor té­len akár egész települések fölé átlátszó ballont fognák kifeszíteni, amely megkíméli a lakosokat az időjárás vi­szontagságaitól. Archívum Thehes város alatt Régészek bebizonyították, hogy a Thebes görög város Központja alatt talált leletek egy mykénei királyi palota maradványai, s a leletek kö­zött talált agyagtáblácskák a királyi palota archívumából való feljegyzések. A táblács­kákon talált írásjelek meg­előzik a görögök által használt írásmódot, amiből régészek arra következtetnek, hogy a lelet 1. e. 1250-ből való. Az ásatások — bár a lelet igen nagyjelentőségűnek látszik — egyelőre nem folytathatók, mert ehhez Thebes város mo­dern központjának és piacte­rének kisajátítására és régé­szeti feltárására Lenne szük­ség. 1 Autóút a Parana folyó alatt Argentína nagy erővel fo­gott hozza áz ország közleke­dési hálózatának kiépítéséhez, hogy ily módon a kevésbé feltárt területeket is bekap­csolja az ország gazdasági vérkeringésébe. Számos új or­szágút, közúti híd épül, to­vábbá több híd építése kez­dődött és kezdődik meg a jö­vő években a Parana folyón. Jelenleg a legnagyobb épít­kezés egy földalatti autóút építése Sante Fé és Parana városok között — a Parana folyó alatt. A 2400 méter hosszú alagutat 1964-ben kezdte építeni egy esseni kon­zorcium, s a munkálatok már olyan előrehaladt stádiumban vannak, hogy az alagutat va­lószínűleg decemberben átad­ják a forgalomnak. Az alagút 32 méterrel fekszik a Parana folyó víziszintje, és 20 méter­rel a folyómeder alatt, s ma ez Dél-Amerikában a legér­dekesebb építkezés. Naponta özönlenek a láto­gatók, az autóbuszvállalatok és az idegenforgalmi vállala­tok nagy üzleteket csinálnak a havonta odairányított 30 ezer látogatóval. Az alagúton óránként 2000 gépkocsi haladhat át, a for­galmat központilag, a 200 mé­terenként beépített televíziós készülékek segítségével irá­nyítják. Legtöbb haszna a rendkívül termékeny Entre Rios tartománynak lesz az alagútból, amely eddig való­ságos szigetként el volt vág­va az országtól. Csatorna a Donyec- medencében Ukrajna legnagyobb iparvidé­kén, a Donyec-medencében csak sekélyvizű folyók vannak, ezért e vidék vízellátását elsősorban a földalatti források biztosítják. A szovjet szakemberek nemrégiben tervet dolgoztak ki egy csator­na építésére, amely Ukrajna leg­nagyobb folyóját, a Dnyepert és a Donyec-medencében folyó Cszak-Donyecet köti össze. E terv megvalósítása érdekében a Dnyeperen felépítik a dnyeprod- zerzsinszki víztárolót. A csator­na 263 kilométeres első szakasza 30 méter széles lesz. Tizenhét szi­vattyúállomás emeli majd a vi­zet a víztárolóból a csatornába. A csatorna egyúttal megoldja Har- kovnak, e nagy Ipari központnak a vízellátást is, mert külön ágat építenek a város és a főcsatorna között. A csatorna első szakaszá­nak elkészültével lehetőség nyílik több mint százezer hektár kol­hoz- és szovhozföld öntözésére 1«. A második szakasz — az előzetes tervek szerint — 240 klométer hosszú lesz. Segítségével 500 000 hektárra növelhetik majd az ön-. tözött földterület nagyságát és tovább javul a Donyec-medence vízellátása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom