Nógrád. 1970. augusztus (26. évfolyam. 179-203. szám)

1970-08-19 / 194. szám

Kopár sziget A zagyvapálfalvi új böl­csőde udvarán semmiféle játszóeszköz nem áll a ki­csinyek rendelkezésére, mint néhány úgynevezett beton- pad A lépcsőt úgy oldották meg, hogy nincs mellette korlát. Mióta veszélyessé vált a lépcső is, kerülő úton jutnak be az óvodába, vagy por- és sártengeren és ga­zon keresztül. Az udvari le­vezető csatornáknak neve­zett mélyedéseket az esőzés eltömítette, takarítását nem tudják megoldani. Alig múlt féléves az épület, az iroda- helyiség máris beázik. Mindez könnyen elkerülhető lett volna, ha a bölcsőde építésénél nagyobb gondot fordítanak az egyébként szép épület környezetére is. mert így csak kopár sziget­nek tűnik az az udvar, ahol több mint harminc gyerek­nek második otthont, ját­szóteret kellene nyújtani. .. (Koppány) Ha köp o® az ősz Azt mondják a régi gazda- rei között. Sokan felesleges dósán feltérképezték az egész emberek, amikor levágják Lá~ sietségnek tartják. A dejtári határt. Tudják, hogy annyi bárói a kalászt, a „tarlóról elnökinek azonban más a vé- búzát, rozsot, árpát vetnek fúj a szél”, lehet készülődni az őszre. Előállíthatják a gépe­ket, tisztíthatják a magot a vetéshez, szólíthatják az asz- szonyokat a burgonya, a cu­korrépa betakarításához. Az idén azonban az idő szeszé­lye keresztülhúzta a leggon­dosabb emberi számításokat is. Amikor a gabona kalászát földig húzták az ázott, ne­héz szemek, amikor a kom­bájnok süllyedni kezdtek a nedves talajon, egyszerre fel­borultak a tervek. leménye. Az árpa és búza elő- mint tavaly. Mellette takar- revágásával széthúzták a so- mánykeveréket, 40 holdon pe- kasodó munkát. A renden dig lucernát telepítenek. Meg­száradt gabonát gyorsan csé­pelni tudták. A szem nem ke­veredett gyommagvakkal, mert azok még a renden elszárad­tak, elperegtek. határozták, melyik táblába milyen növény kerül, s azt is, hogy mennyi műtrágyát igé­nyelnek a földek. A két mű­trágyaszóró már el is kezdte a munkát. A talaj, a növény vá­logatja, hogy három, négy, vagy öt mázsa műtrágyát Jó volt az összekötő Azért így is nehezen haladt a munka, a sok eső mindun- ^ ^ tálán megállította a gépeket. ^nakZ kT holdanként. Hanem amikor dolgozhattak, akkor nem ismertek lehetet- Az eső természetesen most lent sem a kambájnosok, sem is sok gondot okoz. A lucema- a szállítómunkások. A kom- telepítés előkészítése nehezen bájnosok azt mondogatták, halad, mert minduntalan el- rnajd pihennek akkor, ha süllyednék a gépek. A bur- esik. Dolgoztak vasárnap is, és gonyakombájn sem tud dol- a szövetkezet vezetősége külön gozni a nedves talajon, pedig díjazza az ilyen munkát. Volt már itt volna az ideje. Húsz Termel ős^vetkezet olyan 65—70 hold holdon megvolt a burgonya­i ermeios t rozstermést takarítottak be. szedés, de 98 hold munkája Akkor is mentek a kombáj- még hátra van. Mindenesetre nők, ha a gabona egy kicsit sem a készülődés, sem a nedvesebb volt. A szemeket munka nem szünetel, ha az előbb a kombájnszérűn szá- idő engedi dolgoznak a gépek rították, úgy szállították az és az emberek is. Az elnök átvevőhelyre. A gabona 320 sem hagy ki egyetlen napot ezer forinttal több jövedelmet sem. Amikor csak teheti, a hozott Dejtáron, mint ahogy határt járja. így aztán bármi­tervezték. Nehéz napokat hagytak ma­guk mögött a dejtári József Attila kombájnosai, aratógép-kezelői is, amikor augusztus 9-én be­fejezték az aratást. Pedig az előkészületekre, a munka elő­zetes szervezésére igazán nem lehetett panasz. Az öt kom­bájnt, a szállítást végző gé­peket a szövetkezet javító- műhelyében, a szövetkezet szerelői, szakemberei készí­tették elő a munkára. Az sem kerülte el a tsz-vezetők fi­gyelmét, hogy jó előre a Azt azért így utólag is be­vallja Berta István: végig szurkoltak a gépeknek és an­raktárban legyenek mindazok n;,k is, hogy a homoktalaj be- az alkatrészek, amelyek hiá- fogadja a már régen felesle- nya tavaly gondot okozott. A ges csapadékot. Még elgondol- gumiköpenyek gyakori szaka- m rossz, mi történt volm dása így is zavarta néhány akkor, ha valamelyik kombájn kor kopogtathat az ősz. A dejtáriakat nem éri készület- lenül, nem hozza zavarba ak­kor sem, ha mégoly koráin ér­kezik is. Vincze Istvánná Nem nehéz mozgósítani az embereket ZAGYVAR AKODÖN, a Iá- jogúságról beszéltek, amikor daüzemben nem nagy, mind- ezt a kérdést tűztük napirend- össze 43 tagot számláló párt- re. Van itt olyan munka, aho- szervezet tevékenykedik. Az itt dolgozóknak nem egészen egyharmada párttag. Fiatal az üzem, dolgozói több helyről verbuválódtak össze, úgy, amint a szénbányászat vissza­fejlődött. A pártszervezetnek mégis nagy tekintélye van és azt is el lehet mondani, hogy a tagság mindig kialakítja egységes véleményét. Ki, hogy vá nőket nem lehet beállíta­ni. Van viszont olyan is, ahol ők ügyesebbek és a férfiak­nál jobb eredményeket érnek el Nem is keresnek rosszul. Nincs is baj azzal sem, hogy például több műszakra kell járniuk. Erről is beszéltünk ugyanis, hogy nem lehetne-e valahogy könnyíteni a dolgo­zó nők helyzetén a műszakbe­vélekedik az alapszervezet osztások megváltoztatásával, munkájáról? Erre a kérdésre Nem igényelték ezt. Azt vi­kerestünk választ a párttagok körében, és a következőket tudtuk meg: — Én két éve kerültem ide a mizserfai bányaüzemtől. Ott is karbantartó lakatos voltam, itt is az a beosztásom. Szo­cialista brigádban dolgozom és mivel ebben már jogfoly­tonosságom van, így az arany fokozatot is elértem. Jó az összhang, és jól érzem ma­gam itt. A pártszervezet mun­kájáról is csak jót mondha­tok. Tetszik nekem, hogy itt szókimondók a párttagok, nem rejtik véka alá véleményüket. Gyakran voltam részese heves vitáknak. Akkor is így volt ez, amikor reggeli közben a pártoktatási anyagot vitattuk meg. Csak az idő volt rövid. Taggyűléseken pedig, ha szót kap a tagság, néha úgy van, hogy azután nehezen adja vissza a titkárnak. Tizenkét tagú brigádunkban felénél több a párttag. Nincs is baj az egységgel. Itt, ha valami rendkívüli dolog fordul elő, nem nehéz mozgósítani az embereket. Társadalmi mun­kára is mindig akad önként jelentkező, — mondja Gibner Sándor lakatos. — A mi pártcsoportunk 12 tagú, és én vagyok a vezető­je — mondja Turda Albert. Hogy őszinte legyek, akad problémánk. Több szakban dolgozunk és így nehéz a pártcsoport-értekezletek úgy megtartani, hogy mindig va­lamennyien ott legyenek. Akik ott vannak, azok viszont ak­tívak. Legutóbb az ifjúság helyzetéről szóló párthatáro­zatról tárgyaltunk. Többek kö­zött fölmerült a vitában; mi az oka annak, hogy egyes jól dolgozó fiatalok nem érik el azt a keresetet, amit a gyen­gébben dolgozó idősebbek. Va­lahogy a személyi besorolá­soknál van jelentős különb­ség, amit nem ártana a jövő­ben korrigálni. Ezt a véle­ményt továbbítottuk is a pártvezetőséghez, és úgy tu­dom, ha nem is most, de ké­sőbb majd folyamatosan or­vosolják ezt a jogos panaszt. PARTCSOPORTUNKNAK TÖBB mint fele nő. Ért­hető. hogy sok a vi­ta. Főleg a női egyen­szont sokszor szóvá tették, hogy a vezetőség javítsa az anyagellátást, hiszen aki ide jár munkára, azért jön, hogy keressen és ha nem folyama­tos a termelés, a kereset is ke­vesebb. A pártvezetőségtől is azt kértük, hogy a jövőben se­gítse elő a jobb anyagellátást. Ebben már történt változás és ígéretet is kaptunk, hogy a jövőben még további javulás­ra számíthatunk, — mondta a pártcsoportbizalmi, majd még azt is elmondta, hogy az ő pártcsoportukból mindenki­nek van pártmegbízatása. A nők közül is van aki népi ül­nök, társadalmi bírósági tag, olyan is, van, aki a szülői munkaközösségben végzi párt- vuló munkát, munkáját, de akad, aki a szakszervezetben dolgozik. — Nekem személyes problé­mám volt, amivel a partveze­tőséghez fordultam. Kistere- nyén mozdonyvezetőként dol­goztam és 1956-ban mint kar- hatalmista megsebesültem. Kisterenyén többet tudtam ke­resni, mint itt, mert ott sze­mélyi pótlékot is fizettek. Hat gyermekem van, az egyik most szerelt le, a másik az ősszel bevonul, a többi kisebb. Ezért szóltam és úgy tudom, a pártvezetőség már továbbítot­ta is a panaszomat — mond­ta Adorján József. VINCZE ISTVÁN szakveze­tő a komunisták példamuta­tásáról beszélt. Elég sok a na­pi probléma, ami mindig azonnali intézkedést kíván — mondta, de a kommunistákra mindig lehet számítani, ezt a ládaüzem egyre javuló terme­lési eredményei is igazolják. Az elmúlt fél évben például a tervezettnél 15 dolgozóval ke­vesebbet foglalkoztattak, de 491 000 forinttal nagyobb ár­bevételt értek el és 360 000 fo­rint nyereséget gyűjtöttek ösz- sze. Ez bizony igazolja a ja­Miklós József KISZ-titkár. ö ott végez pártmunkát. El­mondja, hogy többször kap­Csiki József, a pártszervezet titkára ■ megfontolt, nyugodt ember és népszerű is a láda­üzemben. Bármikor, bárki for­dulhat hozzá, mindig kész se­nak a pártvezetőségtől megbí- gíteni. Tőle tudtuk meg, hogy zatást és tudják is a fiatalo- szinte valamennyi párttagnak kát mozgósítani akár takarí- van pártmegbízatása, és az el- tásról van szó, vagy olyan fel­adatok végrehajtásáról, mint legutóbb, amikor az elmérete­zett ládákat kellett átdolgoz­niuk. őszintén bevallja: nem a pártvezetőség hibája, hogy eddig még a KISZ-szervezet nem javasolt senkit tagfelvé­telre. A jövőben jobban igye­keznek majd, hogy az ifjú­ság soraiból segítsék a párt­építést. múlt időszakban is rendszere­sen számon tartották, ki, ho­gyan látja el. Az elmúlt két év alatt nem volt szükség fe­lelősségre vonásra, mert akit megbíráltak, az változtatott magatartásán. A taggyűlések népesek és a tagság zöme a gyűléseken kifejti vélemé­nyét. Nem nagy alapszervezet — mint írtam —, de tagjai lelkesek. Bodó Jánosi Pásztó és Tokod együttműködése Az ÜM szerszám- és készü­lékgyára, valamint a tokodi üveggyár dolgozói szocialista szerződést kötöttek egymással. A pásztóiak vállalták, hogy a II félévre megrendelt formá­kat és tartalék-alkatrészeket a szocialista szerződésben megszabott határidőre elké­szítik. Kölcsönösen kidolgoz­zák a formák minőségével kapcsolatos követelményeket, félévenként tapasztalatcseré­ket szerveznek. Szerszámok­kal. anyagokkal segítik egy­mást, a tokodiak figyelemmel kísérik a pásztóiak által gyár­tott formák élettartamát. s tapasztalataikat közük a pász­tóiakkal. Amennyiben a toko- diaknál változik a gyártási program, erről azonnal értesí­tik a pásztóiakat és soron kívül intézkednek a gyártás­nál jelentkező többletköltség • csökkentésére. Ennek érdeké­ben felülvizsgálják a korábbi dokumentációkat, s ha szüksé­ges. módosítják. A szocialista szerződésben vállaltak teljesítéséről először Tokodon tanácskoznak majd a harmadik negyedév után. leáll, és nem kapnak alkat részt javításához. Vagy ha a rozsszemek annyira megtelnek vízzel, hogy súlyuk lehúzza a földre a kalászokat. Akkor ta­lán még szeptember derekán is aratnak a dejtári határban Augusztusban vetnek Végül is a jól szervezett esetben a munkát. Az akadályok nagy részét azonban sikerült elhárítani a gabona útjábói Dejtáron. Eb­ben pedig oroszlánrésze volt Zsiga Lászlónak, az agronó- musnak. A hajdani dejtári gazda már a szövetkezet tag­ja volt, amikor elvégezte a technikumot. S hogy a határ­nak is kiváló ismerője, meg­tették általános agronómus- nak. Most, a betakarítás idején munka, az esős napokat köve összekötő volt. Összehangolta tő rugalmas intézkedések nem a kombájnok, a szállítóeszkö- maradtak eredménytelenek. A zök, az emberek munkáját, tarlókról két, ipari munká- hogy a 656 hold rozs, a j 56 sokból alakult brigád, négy hold búza és a 200 hold őszi géppel takarítja le a szalmát, árpa termése akadálytalanul Augusztusban megkezdik a ta- jusson el a malomba. Jó! dől- karmánykeverékek vetését, gozott az összekötő A gabona- Szeptemberben pedig a rozsot betakarítást az elsők között szórják a földbe a vetőgópek. fejezte be a megyében a Jő- Mert az idei nyár tovább erő- zsef Attila Tsz. sítette sok-sok korábbi eszten­dő tapasztalását. Már tudniil­lik azt, hogy a korai vetés hoz jó termést a dejtári homokon. Azok a rozstáblák, amelyeket termelőszö- korán vetettek, 14—15 má- számolja, zsás termést adtak, a későbbi Huszonkét nehéz nap Berta István, a vetkezet elnöke hogy 22 napon át dolgoztak az vetésekről meg alig takarítot- aratógépek, a kombájnok, A j^be 8-9 mázsát holdan- rendrevágók kezdték a mun­kát az őszi árpában, még jú- A munkák előkészítéséhez, lius elején. A gabona rendre- szervezéséhez most is idő vágása nem arat egyértelmű ben hozzáláttak. Berta Ist­el i»merést a megye szakembe- ván, az elnök mondja, gon­Aicképek „Negyedmagammal érkeztem... „Mit mondjak magamról? Kisebb-nagyobb megszakítá- sokkal tizenhét éve dolgozom a Budapesti Kötő Htez-nél. Közben a kötöttáruszakmát háromszor is felcseréltem az edzősködéssel. Valamikor ma­gam is sportoló voltam, éve­kig rúgtam a labdát, játszot­tam az MTK ificsapatátoan és a rákospalotai klubban. Vissza-visszahúzott a szivem a zöld gyepre, a labdarúgó- pályára ... Sok mindent átél és meg­próbál az ember az életben. A vasas&zakmában kezdtem, aztán csődbe ment az üzem, nem tudtam elhelyezkedni, hátat kellett fordítanom a va­sasoknak, kötő lettem ... Vi­haros évek voltak azok! El­lentétek a szaikszerveaeti moz­galomban, szervezkedések, tüntetések és letartóztatások. Hányódás egyik munkahelyről a másikra. Aztán a katonás­kodás és a háború... Amíg munkaszolgálatos voltam, a családot elvitték a németek. Nem is kerültek soha többet haza... Két évvel ezelőtt magához hívatott a főnököm. — Fischer elvtárs, a szövetkezet egy részleget telepit Salgótarján­ba. Az lesz a feladata, hogy megszervezze az üzemet — mondta. így kerültem a vá­rosba. Hatvannyolc tavaszán negyedmagamimal érkeztem Salgótarjánba. Az üzem cél­jára átadott épület átalakítá­sa akkor már megkezdődött, a gépek a bányatröszt egyik raktárába várták, hogy üzem­be állítsuk őket. Amikor az építők a mun­kateremben befejezték a mun­kát. hozzáláttunk a gépek föl­szereléséhez. Segítségképpen négy dolgozót vettünk fel a városból. Ők voltak az első fecskék. Közülük Dávid Ró- bertné és Nagy József ma is itt dolgozik. Nagy József az­óta művezető lett... Aztán fel­vettük az első húsz dolgozót, lányokat és asszonyokat, akik a kötöttáruszakmában soha nem dolgoztak, sokuknak ez volt az első munkahelye . . Mindent az alapoknál kel­lett kezdeni. Aprólékosan el­magyarázni a gépele szerkeze­tét és kezelését, megmutatni a fogásokat, figyelni a gép­nálni?” Tavaly júliusra már négyszáz dolgozót foglalkoz­tató üzemet terveztünk, de ezt nem értük el. Sokan jöt­tek, sokan kiléptek, ki nem felelt meg, ki magától elment, mert úgy érezte, nem találja meg a számítását... Talán egy éve három mű­szakban dolgozik az üzem. Az egykori négy üzemalapító kö­zül már csak én egyedül va­gyok itt... Érthető, hiszen engem erősebb szálak kötnek hez nem szokott mozduiato- Salgótarjánhoz. Feleségem tar­kát, míg sok-sok selejt árán megtanulják a munkát Sok segítséget kaptunk ezekben a nehéz napokban, hónapokban Rudas Ödöntől, a szövetkezet exportrészlegének vezetőjétől, aki hetenként sokszor napo­kat tölt Salgótarjánban, hogy a fel-felmerülő gondok minél előbb megoldódjanak. Amikor az első csoport va­lamelyest belejött a munká­ba, kétfelé osztottuk, beindí­tottuk a második műszakot, újabb dolgozóikat vettünk feí melléjük. Azóta is állandóan veszünk fel új dolgozókat. Ki tudja, hányszor hangzott el: „Sanyi bácsi, tessék már meg­mutatni, ezt. hogyan kell csi­jáni lány volt. .. Szeretem a várost, szeretem a munkámat. Most már valamivel köny- nyebb. mint az indulás ide­jén. Kiforrott a kollektíva, sok-sok ügyes kötőnőm és munkatársam van. Kialakul: az a helybeli vezetői garni­túra is, amely minden igye­kezetével segíti a munkámat. Akadnak még nehézségek és hiányosságok, de nem keü at­tól tartani, hogy nem tudunk megbirkózni velük. Tavaly is jó eredménnyel zártuk az évet. az idei kilátások is biz­tatóak. Ezzel, a kollektívával, amellyel együtt. dolgozom, nem lehet szégyent vallani... K S. NOGRAD — 1970. augusztus 19„ szerda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom