Nógrád. 1970. augusztus (26. évfolyam. 179-203. szám)
1970-08-16 / 192. szám
A meditáció folytatása (Hozzászólás Erdős István cikkéhez) Néhány napja annak, hogy hosszú távoliét után visszajöttem lakóhelyemre, a megyébe. Megérkezésem után átlapoztam a NÓGRÁD előző hetekben megjelent számait, így találtam rá a július 30-i példányban Erdős István: Meditáció a falu művelődéséről című cikkére. Felkeltette érdeklődésemet és figyelmesen elolvastam. Hogy a választott téma — a közművelődés, konkrétabban a falu közművelődése — nagyon aktuális, nem lehet vita tárgya. Éppen fontossága és aktualitása miatt szeretnék néhány gondolatot fűzni a cikk megállapításaihoz. A szóban forgó írás szerzője kritikus szemmel vizsgálja a falusi értelmiséget, véleményem szerint nagyon helyesen. Egyetemisták között élek, ismerem gondolkodás- módjukat, életüket. Meggyőződésem, hogy egyre erősebb az értelmiségiek — gondolom, az egyetemi hallgatókat már ide sorolhatjuk — befelé fordulása. Nagy részüket csupán az foglalkoztatja, hogyan fog az életben boldogulni, saját, egyéni céljait mennyire tudja megvalósítani. Az egyéni érvényesülésre való törekvést helyes és egészséges dolognak tartom, de ennek párosulnia kell a közösségért érzett felelősséggel, cselekvőkészséggel. Sajnos, ez utóbbi iránt nagyon sok fiatal közömbös. Szép tervekkel mentem egy évvel ezelőtt egyetemi előfel- vételisek közé. Azt hittem — joggal —, hogy tartalmas ifjúsági munkát lehet végezni, hisz ez a társaság a középiskolák elitje, többszöri erős szóráson átesett emberek csoportja. Foglalkoztatott — nem utolsósorban — az a gondolat is, hogy ezek az emberek elkötelezték magukat a modern tudományokkal, hosszabb-rövi- debb idő után az ismereteket at kell adniuk, beosztottaik lesznek — több vagy kevesebb —, akiket tanítani, nevelni kell. Közösségért lesznek felelősek, s ha nem is mondjuk ki mindig: közösségi emberekké, vezetőkké kell válniuk. Ezek után érthető, mennyire meglepett az érdektelenség, az én-központú szemlélet. Miért mondtam el mindezt ilyen hosszan? Az iskolából kikerült értelmiségiek egy része falura kerül és itt kapcsolatba kell kerülnie a falu művelődésével. Méghozzá cselekvő munkakapcsolatba! Nyilvánvaló, hogy a majdani közéleti aktivitást befolyásolja az egyén felfogása, gondolkodásmódja, sőt azt is mondhatjuk, hogy az aktivitás az élet- szemlélet függvénye. Ezért kell az oktatási intézmények nevelőmunkáját hatékonyabbá tenni. Közösségi, s ha lassan frázisnak tűnik is, szocialista embertípust kell nevelni. Minél jobban valósággá válik ez, annál kevesebb gond lesz a hozzáállással. Azt pedig szükségtelen bizonygatni, hogy a jó hozzáállás fél siker. Ha valahol igaz, akkor a falusi köz- művelődésben mégjobban igaz ez. Sokszor hallunk, olvasunk a művelődés tárgyi feltételeinek hiányosságairól. De...! És ezt az ellentétes kötőszót számtalanszor használhatjuk. Erdős István is felteszi a kérdést, mi lesz azokkal a községekkel, ahol a tárgyi feltételek adottak? Itt már a falu értelmiségén a sor, hogy a közepesen, vagy éppen jól felszerelt kultúrház élettel (eljen meg, mert egy falu művelődésének színvonalát sohasem a művelődési otthon külsején kell lemérni. Minden esetben a tartalom a mérvadó. Sok helyen a kultúrház élete abból áll, hogy hetenként egy, vagy jobb esetben két alkalommal filmvetítés van, ott tartják az évfordulókról való megemlékezéseket, vagy hogy mást ne mondjak, a tsz vagy az ÁFÉSZ taggyűlését. Elegendő ez? A válasz egyértelmű: nem! Ennél még a tiszteletdíjas kultúrotthon-veze- tónek is többet kell produkálnia. Az említett cikk szól a köz- igazgatás átszervezéséről és az így „megerősödő tanácsokra” váró feladatokról. Tény, hogy a tanácsok erősödnek, nő önállóságuk, talán pénzgazdálkodási keretük is, és így több pénz jut a közművelődésre. És ismét a „de”. De a közművelődési program végrehajtása során nehezebb lesz a két vagy három községet összefogni, s előfordulhat, hogy a művelődési lehetőségeket a tanács székhelyén a többi község hátrányára fejlesztik. Érthető, hogy szükség van egy fejlettebb, jobban ellátott kulturális centrumra — ahol éppen színházi előadás is lehet —, de téves lenne azt gondolni, hogy ezzel a körzet művelődési problémái megoldódnak. Ha minden apróbb rendezvényhez a székhelyre kell átjárni, erősen csökkenni fog a látogatottság, holott pont az ellenkezője kívánatos. Jó ezen előre gondolkodni, s buktatót eleve kikerülni. Hogy ki tegyen valamit a közművelődés ügyéért? Az közügy, tehát mindenki, aki csak tehet valamit. Annál is inkább, mert ezt a munkát — hatékonyan — csak együtt lehet végezni. Egy ember, egy bármilyen „erősen világító fáklya” is, kevés. Különösen akkor, ha ez az ember a falu közéleti személye, akire mindent rá lehet varrni, aki a két kezén sem tudja megszámolni tisztségeit és megbízatásait. Az pedig már ennek következménye, hogy megbízatásai nagy részének részben vagy egészben nem tud eleget tenni. Annyit beszélünk a munkaszervezésről, hát a magasabb és szélesebb műveltség érdekében végzett munkát nem tudjuk kellően megszervezni? Pedig sokan vagyunk. Függetlenített és tiszteletdíjas népművelők, tanárok, tanítók, agrárértelmiségiek, orvosok, alkalmazottak, diákok. Na és persze a testületek: párt- és KISZ-szervezet, községi tanács, nőtanács, Ha jól széjjelnézünk házunk táján, észrevehetjük: kellő szervezéssel van itt népművelő. Az viszont igaz, hogy előbb ezeket kell a feladat ellátására alkalmassá tenni. Gondolom, nem vált ki ellenzést az a véleményem, hogy nem végzi jól munkáját az a könyvtáros, aki a megadott időben kinyitja a könyvtárat, kölcsönöz — és ezzel mintha elvágták volna; a könyvvel, könyvterjesztéssel nem foglalkozik többet. Ha a közművelődésről van szó, nem szabad elfeledkezni az ifjúságról. A ma fiatalja a holnap felnőttje, akit ma tanítanak, az holnap már tanít! Éppen ezért a közművelődés és az ifjúság elválaszthatatlan. A műveltség emelésére fordított energia jelentős részének — pontosan a holnap miatt — az ifjúságra kell jutnia. Egyet tudomásul kell vennie öregnek is, fiatalnak egyaránt: megváltozott a társadalmi rend, ennek eredményeként az életmód, modernebb a gondolkodás. Az pedig megköveteli a kulturális nevelőmunka során alkalmazott munkamódszerek modernizálását is. A „korszerűsítés” követelményének megfelel és véleményem szerint a mai viszonyok között jól alkalmazható a művelődés klub- formája. Meggyőződésem, hogy falun ezt eddig nem elég gyakran és nem elég hatékonyan alkalmazták. Érdemes foglalkozni a megvalósítás gondolatával. Egy jó klub sokat tehet a közművelődés érdekében. Befejezésül ennyit; örömmel észlelem, hogy egyre gyakrabban olvashatok a lapban a népműveléshez kapcsolódó cikkeket. Ez indokolt is. Az alapos meditáció, az elvek és gyakorlati tennivalók tisztázása nagymértékben hozzájárulhat közművelődési programunk maradéktalan, eredményes végrehajtásához. Kelemen Gábor Nemzetiségiek a rétsági járásban A nemzetiségi nap Nógrád községben nemrég ismételten a rétsági járásban élő nemzetiségi lakosságra irányította ország-világ figyelmét. A községek lakói színpompás felvonuláson adtak számot a hagyományok ápolásáról, a gazdasági életben elért eredményekről. A Rétsági járási Tanács VB tárgyalat a nemzetiségi községekre vonatkozó járási és községi intézkedési tervben foglaltakat. Elsősorban az eredményeket vették számba, de szó esett a még élő gondokról, is. A rétsági járási pártbizottság múlt év elején született határozatában már foglalkozott a nemzetiségi dolgozók helyzetével, s járási teendőkkel. A járási tanács intézkedési tervét ugyancsak tavaly hagyták jóvá. Ezt követően, éppen egy éve, az augusztusi és szeptemberi tanácsüléseken tárgyalták saját intézkedési terveiket a községi tanácsok. A nemzetiségi szövetségek a terveket jónak tartották, s ezek találkoztak a lakosság egyetértésével is. A nemzetiségi községeket szintén érintette a közös tanácsok kialakítása, így alakult ki például a nő- tincsi, a rétsági és a kétbodo- nyi körzet. A járási és községi intézkedési tervekben rögzített fejlesztési terveket az elmúlt időszakban folyamatosan megvalósítják. Többi között elkészült egy négytantermes iskola és pedagóguslakás Szendehelyen, Felsőpetényben korszerűsítették az óvodát, illetőleg új óvoda épül jövőre. Nézsán még idén elkészül a fogorvosi rendelő és lakás, amellett klubkönyvtárak épülnek, művelődési otthonokat újítanak fel, út- és villanyhálózatot bővítenék, patakrendezést végeznek a nemzetiségi községekben. Bánk és Alsópetény például benevezett a 100 falu — 100 könyvtár országos mozgalomba is, és augusztus 20-án klubkönyv- táravatást terveznek mindkét helyen. Az Országos Népművelési Tanács 75 000 forintot ad e falvaknak könyvbeszerzésre, illetve berendezés vásárlására. Milyen eredményekről adhatunk hírt a nemzetiségi kultúra ápolásával összefüggésben? Nézsán szlovák, Berkenyén német nyelvet is oktató óvodai csoportot szerveztek, mindkét helyen nemzetiségi nyelvet oktató óvónő él. Az ősagárdi új óvoda elkészülte után itt is szeretnék megszervezni a nemzetiségi nyelvet oktató óvodát. A nemzetiségi nyelvtanulással kapcsolatban gondról is szólhatunk. Hiány van nyelvoktatókban, s az igények éb- resztgetése is szükséges, még esetenként. Szendehelyen például német nyelvoktatás folyik — nem kielégítő tanulólétszámmal. Berkenyén szakkörben tanítják ugyancsak a német nyelvet. A nőtincsi központi iskolában, s Nógrád- ban szintén működik szlovák nyelvi szakkör. Ezt azonban csak átmeneti megoldásnak tartják a járásban. Mielőbb szeretnék elérni, hogy rendes tanítási órákban oktassák a nyelvet. A nemzetiségi hagyományok ápolásának szép eredményeit tarthatjuk számon a rétsági járás községeiben. Legtöbb nemzetiségi községben őrzik a nemzetiségek dalaikat, táncaikat, népművészeti hagyományaikat. Ennek jegyében öntevékeny művészeti együttesek alakultak és működnek, amelyek összegyűjtik és előadják a nemzetiségi dalokat, táncokat. A nógrádi menyecskekórust mindenki ismeri a megyében, de sikerrel mutatkoztak be a televízióban is, az ország közönsége előtt, s több alkalommal vendégszerepeitek Csehszlovákiában. Berkenyén, Nézsán, Felsőpetényben, Két- bodonyban, Nőtincsen, s még több faluban szintéh működik öntevékeny művészeti együttes. A nemzetiségi népművészeti tárgyak, népviseletek, egyéb eszközök gyűjtéséről szintén többször adtunk már hírt A felsőpetényi iskolában szép kis „múzeum” jött létre az összegyűjtött tányérokból, köcsögökből, népviseletből, egyéb használati tárgyakból. A honismereti szakkörök e falvakban a nemzetiségi lakosság történetét dolgozzák fel. Bánkon nemzetiségi múzeum létrehozását tervezik. Az évente megrendezett nemzetiségi nap ma már országos érdeklődést vált ki, alkalmat adva a megye legjobb műkedvelő művészeti csoportjainak a bemutatkozásra, s számos vendég számára nyújt maradandó élményt, akik Csehszlovákiából és az ország más részeiből érkeznek erre az alkalomra. A nemzetiségi szövetségek figyelemmel kísérik a rétsági járás nemzetiségi falvaiban folyó életet, számos alkalommal ellátogatnak képviselőik a rendezvényekre. A szomszédos Csehszlovákiában, a lévai járás kulturális vezetőivel gyakran találkoznak a rétsági járás vezetői, így a két járás között máris eredményes együttműködés született, s megvalósult a műkedvelő csoportok cseréje is. T. E. Ha -azt vesszük, nemcsak a tavasznak van kikelet, je, de bizonyos vonatkozásokban az elmúlás évszakának, az ősznek is. A tavasz a természetet nyitja ki, az ősz a színházak, az iskolák, a kulturális, szellemi élet kapuit. Erre a nyitányra éppúgy készülünk, akár a természet évadnyitására. Keressük, figyeljük az újságok, a rádió, a tévé előzeteseit az őszi nyitány készületeiről: milyen friss eseményeket Ígérnek a színházak, milyen start előjeleivel indul újra az iskolai élet. Valljuk meg: némi szorongás sem hiányzik ebből a figyelő várakozásból. Tulajdonképpen ezekben a napokban, hetekben dől el egy teljes elkövetkező évad milyensége; hogy tartalmas szórakozás lehetőségeit nyitja-e meg előttünk az ősz. s hogy iskoláink, oktatási intézményeink időben és kellő gondossággal készülnek-e fel a rájuk váró feladatokra. És bármennyire hangoztatjuk is, hogy a művelődési-kulturális élet évad jel- legűből esztendőt betöltő tevékenységgé vált. valójában egész népművelésünknek az ősz a tulajdonképpeni nyitánya ma is. Falun éppen úgy, mint városon. S ennek — elsősorban jegyzet ww Őszi nyitány elé faluhelyen — személyi feltételekből eredő érthető okai vannak. A falusi művelődési élet első számú irányítói napjainkban is túlnyomó részben pedagógusok, akik az iskolai év után megérdemelt pihenőjüket akarják élvezni. Erre pedig jelenleg mtég sajnálatosan csak úgy van alkalmuk, ha az iskola kapujával a művelődési otthon kapuját is bezárják. Persze, joggal kérdezhet- nők: hol van a falusi művelődési intézmények társadalmi vezetősége, a KISZ-szervezet, amely megoldhatná a problémát? — a kérdés felvetése azonban mit sem változtat a Uényen, hogy a művelődési intézmények nagy része a nyári hónapokban holt „ob. jektum”, — az éves programtervezés ellenére sem beszélhetünk éves tevékenységről. Ez a törekvés jottányit sem jutott előbbre az évek során. Ám talán igény sincs különösebben rá falvainkban, hiszen minden technikai fejlődés mellett változatlanul a nyár a falusi élet legmunkásabb időszaka. De természetszerűen meglassul nyáron a városi művelődési élet lüktetése is. Az emberek a zárt falak közül a szabadba vágynak. ott keresnek programot —, ennek az idénynek kellene tehát az eddiginél változatosabb, gazdagabb kielégülést teremteni minden megragadható módon. Csakhogy például az átépítési folyamat adott stádiumában a megyeszékhely alig kedvez bárminek is ebben a vonatkozásban. Ezért fokozott jelentőségű tehát, miképpen állunk mindazon dolgainkkal, melyeken a közelgő új oktatási, szellemi-művelődési, kúlutrális évad — vagy ha úgy tetszik: év eredményessége múlik. Ezért követünk figyelmmel minden ide vonatkozót; hogy lesz-e, s idejében lesz-e elegendő tankönyve iskoláinknak, hogy tartalmában, formájában szocialista szellemű, igényes művészeti programot kínálnak-e társulataink, s ami közvetlenül rajtunk múlik:» időre készen állunk-e mindennel szellemi, művelődési intézményeinkben a nagy feladatokra. Az esztendőkre visszamenően érvényes tapasztalatok mindezekben nem a legjobbak. Indokolt hát a figyelmeztető szó. Dicséret és elismerés a szorgalmasaknak, de akad iskola, művelődési otthon most is nem egy a megyében, ahol jó volna rákapcsolni a munkára, mert a hátralevő idő mindegyre szűkül, sarkunkra lép az új oktatási, művelődési év, nem hátráltathatjuk felelőtlen hanyagsággal. Hangsúlyosan jogos az aggodalmunk a megyei művelődési központ ügyében, ahol a belső építkezés elhúzódása jelek szerint az egész őszi művészeti programot fenyegeti. A teendőket ösztönözni és segíteni közös érdekünk és közös kötelességünk. Hogy az ősz szép nyitányát semmi ne késleltethesse. <x Nagy feltűnést keltett négy nyugat-berlini mérnök szenzációs találmánya: a világ első kép-hanglemeze. A műanyagfóliából készült vékony korong a jövőben minden televíziótulajdonos számára lehetővé teszi a saját tetszésének megfelelő programot. A képlemez állítólag olyan, hogy ezerszer is le lehet játszani anélkül, hogy a kép minősége csökkenne NÖGRAD 1970. augusztus 16., vasárnap 7
