Nógrád. 1970. július (26. évfolyam. 152-178. szám)

1970-07-14 / 163. szám

Csak a fiatalok on múlik ? A feltaláló főmérnök Nyugodt, megfontolt szavú ember Statut juhos, az jlvu- zetgyar toinemöké. Amit mond. amit lesz, aobol érezni lenet a celtudaiossagot Ez a kiilsöség azonoan csak látszat, niert alapja oan mégiscsak nyugtalan ember Az a típus, aki a szakmát, a foglalkozást, a kohómérnökséget nemcsak hivatásként gyakorolja, hanem szenvedélyes hobbyként is. A tenniakarás, az alkotás vágya örökké nyugtalanítja. A télen hat hétre a betegség kötötte az ágyhoz. — Bőven volt időm a gon­dolkodásra, hogyan tudjuk az idei évet dotációmentessé ten­ni. Meglesz. Tavalyelőtt 37 millió, tavaly 22 millió forint állami ártámogatásra szorul­tunk még, de az idén a ter­melés növekedése ellenére sem lesz dotációra szükségünk — mondja és még hozzáfűzi: — A műszaki fejlesztés ed­dig még soha nem volt olyan fontos követelmény, mint amilyen ma — mondja, pe­dig 5 igazán régi harcosa en­nek. A kohómémöki diplomát 1943-ban védte meg, és két évi tanársegédeskedés után ke­rült Almásfüzitőre a timföld­gyárhoz. Az ott eltöltött há­rom évre több mint 10 dí­szes újítást bizonylat Is emlé­kezteti. Azóta itt él az ötvö­zetgyárnál. Hívták már az utóbbi' Időben is vastagabb Ijorítékért, de nemet mon­dott. Sokkal több köti őt ide, mint amennyit esetleg a na­gyobb kereset jelentene szá­mára. (*: Az ötvözetgyárban akkor meg harom-négy féle termé­ket gyártottak, ma 33—34 fé­lét. Az üzemben akkor és ma előállított termelési érté­ket nehéz lenne összehasonlí­tani, de tény a nagy fejlődés és a termelés struktúrájának megváltozása. Nagyobb anyagi alap ugyan nem volt a fej­lesztésre eddig sem. de a fel­újítás mindig a korszerűsítést is szolgálta, az elektrolizáló kemencék pedig a termelés mellett mindig kísérleti terü­letet is jelentettek. Először a 3,5 megawattos transzformátorokat cserélték fel 5, majd 7,5 megawattosra. A legújabb terv szerint 12 megawattost szerelnek fel. Ez­zel kapacitásbővítést érnek el,, és fajlagos anyagmegtakarí­tást, ugyanakkor jobb kész- áru-kihozatalt. A 3,5 mega­wattos transzformátorokkal egy kemence napi termelése a 45 százalékos ferroszilíciumból 13,5 tonna volt, ma pedig 20 tonna. Vau egy osztrák gyártmá­nyú adagológépük. Alkalma­zásához meg Kellett teremte­ni a feltételeket és a bizton­ság miatt még egy gép kelle­ne. Ezzel lényegesen megköny- nyíthetik az adagolók munká­ját és létszámot takarítanak meg. Máshol égető szükség van az emberekre. Egy ke­mencét eddig egy ember ke­zelt. Üj automatikai szerelnek fel, és így a jövőben egy em­ber már két kemence kezelé­sét látja el. A csapoláson is változtatni akarnak. Daruzha- tóvá tenni a csarnokot és tá­gasabbá. Könnyíteni akarják az ott dolgozók munkáját. Vastag az idei műszaki intéz­kedési tervük, sok mindent akarnak megvalósítani a fej­lesztés-korszerűsítés érdeké­ben. Az üzem főmérnöke már régen megkapta a Kiváló újí­tó kitüntetés arany fokozatát, azóta már a másodikra is jo­gosult lenna Hat elfogadott találmánnyal büszkélkedhetne, ha olyan természete lenne. Sőt öt újabb találmányt nyúj­tott be. Az egyik javaslat megvalósítása évi egymillió- kétszázezer forint megtakarí­tást jelentett az üzemnek. Az automatikus hegesztés sem ré­gi, talán egy évtizedes múltja van nálunk. Ehhez szükséges a fedőpor, amit, teljes egészé­ben importálunk. Egy új eljá­rás született, mely szerint a mangángyártós hulladékának, tehát salakjának a felhaszná­lásával, itt, az ötvözetgyár­ban. a külföldről beszerzettnél sokkal olcsóbban állítják elő a fedőport. Ezt a terméket még el kellene jobban terjeszteni, talán nagyobb propagandát biztosítani a számára, mert még nagyobbak a lehetőségek, mint amennyit jelenleg hasz­nosítanak belőle, és a kapaci­tásuk is biztosított a több elő­állítására. A fémek oxidjait tartalma­zó ércek folyamatos szelektív redukciója című találmány még hasznosításra vár. A ha­zai karbonátos mangánércek hasznosítása tíz éve foglalkoz­tatja már, de rajta kívül még sok szakembert. Ez azért fon­tos, mert Ürkúton jelentős, feltárt ilyen ércvagyonunk van, míg az eddig alkalmazott, oxidos ércből kevés. Épül már és a jövő év közepére elké­szül az ötvözetgyárnál az elektrolitmangán előállítására alkalmas kísérleti üzem. Va­lószínű ez lesz majd az alap­ja egy későbbi, nagyobb üzem­nek. Egy szolgálati találmány­ról is szó van. ami új gyár­tástechnológiát jelent, és évi mintegy kétmillió forint meg­takarítás érhető el vele ebben az üzemben. Kísérleteznek az olajtüzelésű erőművek pernyé­jéből a kurrens vanadium ki­nyerésével, és még egy egész sor más dologgal, ami a jö­vőt jelenti. — Téma bőven van, ami megoldásra vár, nyugdíjig biz­tos elég lenne, ha újabbak nem jönnének — mondja. No­teszában már 132. a sorszám, aminek egy része a megoldott, és nagyobb része a megoldás­ra váró témakör. A megoldá­sokhoz vannak segítőtársak is, ahogy mondja. Külső szakem­berek, a fejlesztési osztály, il­letve részleg B rezniczky Já- nottné kohómémök vezetésé­vel, a kifejlesztett, jól felsze­relt laboratórium Tamás Gusz­táv vezetésével, és az üzemré­szek műszakin!, akikkel közö­sen oldják meg a feladatokat. Mire van még Ideje Szalai János főmérnöknek? Az eddig elmondottakból csak arra le­het következtetni, hogy nem sok mindenre, ö más vélemé­nyeit van. — Akad azért idő. Jól fel­szerelt műszaki könyvtárunk van. és ha látok egy érdekes könyvet, azt megszerzem. Jár ide vagy 20 féle szakmai fo­lyóirat, a legtöbb külföldi, ezeket mindig átnézem, mert ezek Is sok gondolatot ébresz­tenek az emberben. Nem szé­gyellem azt sem, hogy pél­dául sokszor a fiammal tanu­lok. Oroszul is vele tanultam meg. Az egyetemről is sok új dolgot hoz haza, és van miben véleményt cserélnünk. Kohó­mérnök lesz ő is, jövőre vé­gez. Jó barátok vagyunk, ér­deklődési körünk szinte azo­nos. — Infarktusom volt, és ide­gileg is kikészültem, azt ta­nácsolták, próbáljak meg ker­tészkedni. Megpróbáltam, va­lóban jő kikapcsolódás. A ze­nét is szeretem, ha van rá mód Salgótarjánban, mindig elmegyünk. Csak az alvásra sajnálom talán az időt — fe­jezte be szavait a főmérnök. Bodó János Valódi-e a ,,sziráki válság"? A sértődöttség nem segít —Mit mondanak az idősebbek? A cimben szereplő kérdője­lek elsősorban azt jelzik, hogy sem a riportban idézett beszélgetéstől, sem magától a riporttól nem várható végle­ges megoldás a sziráki kisze- sek ügyében. Ezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert néhányan úgy vélekedtek Szi- rákon, hogy „ne legyen cikk belőle, mindenkit meg kell hallgatni...” A tények azon­ban már most tények, vizsgá­latukat nem elodázni, hanem elkezdeni érdemes. r Átmeneti megtorpanás A KISZ pásztói járási bi­zottságán Kovács Ferenc já­rási titkár azt mondja: — Néhány hónappal ezelőtt első helyen említettem vol­na a Sziráki Állami Gazdaság •KISZ-szervezetét.. . Most ar­ról értesültünk, hogy a száz fiatalt egyesítő alapszervezet kilenctagú vezetőségéből — heten(!) hivatalosan is le akar­nak mondani. Elképzelni sem tudom, mi váltotta ki ezt a fordulatot. A legutóbbi választásokig Szilákon több KlSZ-alapszer- vezet működött. munkájuk alig-alig érte el az átlagosat, éppen ezért tavaly november­ben, az új választások idején fokozott érdeklődéssel figyel­ték a felnőttek az összevonás megvalósulását. A fiatalok ma is emlegetik: „soha annyi fel­nőtt vesető nem érdeklődött a helyi KISZ-alapszervezet éle­tének alakulásáról.. Rövid összefoglaló — igazán csak vázlat — a nagy létszá­mú alapszervezet eddig elért eredményeiről: „Klub-KISZ­szervezetnek” mondják, hi­szen az egyik legeredménye­sebb tevékenységi területük éppen a helyi ifjúsági klub­könyvtár (a megyei „klub­szépségversenyben” a második lett, s ezért 10 000 forint ju­talmat kapott!), eredményesen működik a honismereti szak­kör, az irodalmi színpad (va­lamennyi jubileumi rendezvé­nyen a műsor gerincét adták a fiatalok), rendszeresen szere­tjei a kamarakórus. Mindez Laukó László KISZ-titkár, Bi­Egy szovjet katona kérése Érdekes levelet kapott szer­kesztőségünk. Feladója Mu- rajov Gennagyij Vlagyjmiro- vics, a szovj elunióbeli Kaii- nyiszkaja kerületből. Azt írja levelében, hogy a Nagy Hon­védő Háború éveiben a többi között részt vett a Salgótar­ján felszabadításáért folyó harcokban is. Az elmúlt na­pokban a Magyar Népköztár­saság Honvédelmi Miniszté­riuma két képes albummal kedveskedett a felszabadító harcok hősének. Levélírónk most 47 éves, egy fafeldolgozó vállalatnál dolgozik, mint mester. Le­velében a többi között ezeket írja: „Szeretném, ha negyedszá­zad múltával is, de levelez­hetnék Önökkel. Ügy gondo­lom, hogy az újságon keresz­tül meg tudom találni isme­rős magyar barátaimat. Ezek Salgótarján és Kecskemét városban éltek és a háború során mindennel, amivel tud­tak, segítettek nekem és elv- társaiiminak. Emlékszem egy fiatal lány­ra, aki azokban a napokban, amikor mi harcolva haladtunk át Salgótarjánon, kijött elénk egy virágüzletből. Éva volt a neve. Abban a kerületben la­kott, ahol egy bánya lejárata volt. Az apja bányász volt. Éva virágotokat fogadott ben­niinket, harcosokat Később tudtam meg, hogy ő nem félt a harcok zajától, nem félt a golyóiktól, s figyelmességével fejezte ki háláját irántunk, katonák iránt. Abban az időben egyébként könnyebb sérülésem volt, de a hadseregtörzs rendelkezésé­re álltam. Ezért egy Ideig Salgótarjánban tartózkod­tam, ahol közelebbről is meg­ismerhettem magyar elvtár­saimat. Elfelejtettem már a vezetéknevüket, de egyre na­gyon emlékszem. Volt egy asszony, aki figyelmes volt irántunk. Mosta a fehérne­műinket, varrta az egyenru­hánkat, ebédet készített ne­künk. Ha ezek az elvtársak még élnek, vagy Salgótarjánban latonak, biztos vagyok benne, felelnek emlékeimre. Emié. kezve ezekre a rövid találko­zásokra és ismeretségekre azokban a viharos években, úgy tűnik, hogy mindezzel mér akkor, 25 évvel ezelőtt kezdtük szervezni a népeink közötti barátságot, amit jelen­leg is erősítünk. . Eddig a levél. Kérjük Évát, s azt az asszonyt, aki a leír­takból magára ismer, közölje címét szerkesztőségünkkel hogy elősegítsük egy 25 év­vel ezelőtti barátság feleleve­nítését. A Nógrád megyei Idegenforgalmi Hivatal tóstrandi kem­pingjébe megérkezett a második turnus Pestről, a szakszer­vezeti gyermekcsoport, 93 fővel. Egy kis játék a függő kug­lival. hart Erzsébet művelődési ott­honi igazgató és két lelkiis­meretes pedagógus, Szentes Ferenc és felesége odaadó munkájának eredménye. So­kat áldozott — anyagiakkal, ötletekkel, megértéssel — az állami gazdaság igazgatója, Cs. Nagy László Is. A bizalom kölcsönös volt — amikor a KISZ-szervezet az állami gaz­daság kebelén belül újraala­kult, harmincról nyolcvanra szökött a tagok száma! A száztagú KISZ-szervezet a járás egyik legjelentősebb alapszervezete, nem mindegy hát, vajon átmeneti megtor­panásról, az első komolyabb nehézség okozta zökkenőről, vagy valódi válságról van-e szó Szirákon?! Bagi Mihály, a gazdaság párttikára hosszabb ideig párt- iskolán tanult, nemrég érke­zett haza. Szabadságon van, mégis szinte „fejest ugrott” a témába. Öt is nyugtalanítja a KISZ-vezetőség gondja-baja. A sziráki klubkönyvtárban be­szélgetünk Laukó Lászlóval, Bihari Erzsébettel és Bagi Mi­hállyal. Bihari Erzsi is a le­mondásra készülődő vezetőségi tagok között van. Először Laukó László KISZ-titkáré a Elkezdődött a párbeszéd — Nem szervezett frakció­ról van szó, a vezetőségi ta­gokban fokozatosan alakult ki a többféle nézet: van, aki nem tartja alkalmasnak magát erre a feladatra, mások megnősül­tek, férjhez mentek, de a több­ség véleménye az, hogy az ígért támogatást nem kaptuk meg olyan mértékben, ahogy elvárható lett volna. — Pontosabban, Laci fiam, a kritika is csak úgy ér vala­mit — mondja Bagi Mihály. Pontosabban így fest a do­log: rét-legelő tisztítást vállal­tak a gazdaság hatvan hold­ján — elsősorban a pénz mi­att. Igaz, hogy egy társadal­mi munkanapon mindössze hatan jelentek meg, de később jöttek volna sokkal többen is. Egy esetből nem lehet mesz- szemenő ítéletet levonni,- s ta­lán érdemes lett volna figye­lembe venni, hogy előtte já­rási szintű kulturális bemuta­tón vettek részt a sziráki fia­talok. A „pénzes” munkára szükségük van — ha majd külön alapot képez a helyi fiatalok anyagi támogatására a tanács és a többi szerv, kedvezőbb lesz a helyzet —, de valamilyen fizetség a parkosításért is járt volna. De nem kaptak semmit a homá­lyos ígéreten kívül... Közben az akcióprogramban vállalt idényjellegű munka, a rét­legelő tisztítás időszerűtlenné vált. A parkosítást nem vál­lalták, csak „besegítettek”, S ez bizony az eredményen is meglátszott. Csak a fiatalokon múlott? A tanulságot a felnőtteknek is le kell vonni az esetből. Beathangverseny -- lámpaoliással Jogosan tartja sértőnek a vezetőség, hogy az alapszerve­zet egyetlen pingpongasztalát kérés nélkül vitte el a helyi földművesszövetkezet, ahol háziversenyt rendeztek. Ér­demes elgondolkodni azon Is, hogy a község gazdasági, tár­sadalmi és politikai életében milyen szerepet kap a KISZ? S gyakran az elmaradt erköl­csi elismerést sérelmesebbnek tarják a fiatalok az anyagi támogatás hiányánál. — Egyetlen tanács vb-re. hívtak meg eddig — mondja a KISZ-titkár. — Mindenkit megdicsértek a jubileumi ren­dezvényekben nyújtott segít­ségért. de a kiszeseket nem említették. Pedig a mi együt­teseink. a mi fiataljaink adták a műsorok gerincét. Az üzemi négyszög megva­lósítása sem lehet csupán az „idő feladata”. Az érdekvédel­mi kormányrendelet, a ké­szülő ifjúsági törvény, de a párt ifjúságpolitikai határoza­ta is egyértelműen előírja en­nek megvalósítását a gazdasá­gi vezetőknek. De a sértődött­ség sem vezet sehova. A gaz­daság szép tervét — egy köz­ségi strand építését — több megértéssel, segítséggel kell fogadni a fiataloknak isi Bi­hari Erzsit az a morális ve­reség bántja, amelyet a helyi zenekartól kellett elszenved­nie, A gazdaság KlSZ-helyisé- gében leoltott lámpák mel­lett beatm uzsikát játszottak többször is, és a furcsa szo­kást szóvá tette a művelődési ház vezetője. A zenekart raj­ta kívül nem figyelmeztette senki, ezért kinevették, ami­kor a következő „sötét bálon” kérdőre vonta őket. Rövidesen KISZ-vezetőség! ülést hívnak össze, amelyen részt vesznek a község vezetői is. Az idősebbek megértésére, tanácsára és a fiatalok meg­fontoltabb ..harcára” van most sziilrség Szirákon, ahol nem lehet valódi ok a válságra. — Itt és most. nekünk kell elrendeznünk a fiatalok ügyét, és me« is , tesszük» — mondja Bagi Mihály párttitkáz, Patak! Nógrádi képzőművészek Keszthelyen Simon István költő mondot­ta: „Hogy mit adott ez a táj művészeiben hazánknak, elég, ha csak a századiakra — Eg- ryre, Bernáthra, Borsosra, Barthára — gondolunk. Ecsetr jük, vésőjük az európai kul­túra annyi szép alkotását kel­tette életre, ihletet a Balaton leikéből merítve, ha szabad ezt a fogalmat egy gyönyörű természeti tüneményre alkal­mazni. S olyan meggyőző erő­vel, hogy büszkén érezhetjük: ezek vagyunk mi, vagy leg­alábbis ezek is vagyunk.” A balatoni nyári tárlatot idén már ötödik alkalommal rendezték meg Keszthelyen. A korábbi tárlatokon is figyel­met keltettek munkáikkal a Nógrád megyében, Salgótar­jánban élő képzőművészeink. Idei szereplésük ugyancsak eredményes. A költő szavaival élve, mi is büszkék lehetünk tehát erre az évenként ismét­lődő, rangos seregszemlére. Az Egry József-nagydíjat idén Orosz János festőművész kap­ta. A kiállítás első díját pe­dig Czinke Ferenc, Munkácsy- díjas grafikusművész nyerte el. Második díjat négyen kap­tak. A tárlatot vasárnap délben Molnár János miniszterhelyet, tes nyitotta meg. Többi kö­zött szólott a képzőművészeti kiállítások helyéről, szerepé- ről a közművelődésben. Mini mondotta, Budapesten kívül vidéki városaink is mind ran- gosabb tárlatokkal hívják fel magukra a figyelmet. A megnyitón Salgótarján, ból Kelemen István és Végh Miklós, a Nógrád megyei Ta­nács VB művelődésügyi osztá­lyának munkatársai,' valamini Czinke Ferenc grafikusművész volt jelen. Ott voltak egyéb­ként hazánk közéletének kép­viselői, s az alkotók közül is többen. Amerigo Tot szob­rászművész is jelen volt. Az idei balatoni nyári tár­laton több mint száz művész több mint kétszázötven alko­tásával szerepeit; festménnyel, szoborral, grafikával. Czinke Ferenc Bartók-sorozatának két lapjával, s még két mű­vel képviseltette magát a tár­laton. Lóránt János pedig féstményeit küldte el Keszt­helyre. (tóth) NÓGRÁD - 1970. július 14., kedd

Next

/
Oldalképek
Tartalom