Nógrád. 1970. július (26. évfolyam. 152-178. szám)

1970-07-24 / 172. szám

fedél nélkül 15559 család Változások előszele ü segítés se Ke lehetősége Közelharc és Befejezéséhez közeledik az árvízkárosultak javára szer­vezett gyűjtés. Tekintélyes összegek gyűltek össze, s ez önmagában véve szép ered­mény. A károkhoz képest azonban csekély a segítség. A pusztító erejű víz 15 559 lakást döntött romba, elárasz. tóttá a kerteket, a termőföl­deket. A kár mintegy 3,5 milliárd forint: Gyűjtést indított megyénk­ben a Vöröskereszt szervezet is. Utcáról utcára, házról ház­ra jártak a vöröskeresztes aktívák a gyűjtőívekkel. Az ívek nagy része már beérke­zett, így mód van arra, hogy az eredményről képet adjunk. Salgótarján városban csak­nem 125 ezer forint, a sal­gótarjáni járásban több mint 408 ezer forint gyűlt össze. A bányaüzemek mintegy 41 ezer forintot ajánlottak fel. A szécsényi járás csaknem 147 ezer forinttal, a pásztói járás több mint 150 ezer fo­rinttal, a rétsági járás csak­nem .300 ezer forinttal, a ba­lassagyarmati járás pedig kö­zel 477 ezer forinttal járult hozzá az árvízkárosultak meg­segítéséhez. Kétszer ad, aki gyorsan ad, tartja a mondás. A gyors se­gítséget azonban gátolja, hogy több vállalat és termelőszövet­kezet nem a megadott számú számlára fizette be a felaján­lott összeget, így a pénz csak kerülő utakon jut el a rá­szorultakhoz. A pénzadományokon kívül eddig 25 gépkocsira való élel­miszert szállított el a Vörös­kereszt szervezet a megyéből. Az élelmiszert a megye ál­tal patronált Kömörő község kapta, ahol több mint 40 csa­ládot sújtott az árvíz. A fel­ajánlott ruhanemű nagy ré­szét egyelőre nem szállítják el, mert raktár híján nem tudják tárolni az árvíz súj­totta területen. A Vöröskereszt szervezet ál­tal összegyűjtött adományok értéke megközelíti a 6 millió forintot. A tanácsok, a tsz- szövetségek, és más szervek hozzájárulásával együtt me­gyénk több mint 20 millió fo­rinttal segíti a helyreállító munkákban az árvízkárosulta­kat. Bármilyen szép is az ered­mény, még mindig csupán Űttörőszaktábor Velencén Az országos technikai seny legjobbjai, Juhász Já- úttörőszaktábort Velencén nos szécsényi. Nagy Géza ka- rendezik meg az idén augusz- rancssági, Sisák Erzsébet pász- tus 4 és 13-a között. Nógrád tói és Hendrik Margit diós­megyét a politechnikai ver- jenői tanulók képviselik. Bicskőzott és mindig mindenbe beleszólt... Becskén jól ismerik az 55 éves Paróczi Bélát. Arról volt nevezetes, hogy szeretett má­sok ügyeibe beleavatkozni. Hangoskodó, fontoskodó em­bernek ismerték, amolyan „minden lében kanál” ember­nek, s jó néhány példa bizo­nyítja, hogy olyan dolgokba is beleütötte az orrát, ami egyál­talán nem tartozott rá. Ez év június 28-án — lévén szabad szombat — Paróczi a pihenőnap jó részét az ital­boltban töltötte. Nem sokkal a zárórát megelőzően is itt tar­tózkodott és kérdést intézett a kocsmában levő Strihó István tanácstaghoz. Paróczit az ér­dekelte, mi lepz az egyik férfi kerítésével, mert a betonoszlo­pos kerítést az illető szerinte szabálytalanul építette meg. Tudni kell, hogy Paróczi több­ször reklamált már kerítés­ügyben a tanácsházán, holott — itt az egyik példa — sem­mi köze nem volt a kerítéshez. „Ide figyeljen Béla, törőd­jön maga a saját dolgával, ne a máséval.” — mondta Strihó István és ezzel mintegy befeje­ződött az ügy. Kezet ráztak és távoztak a kocsmából. Paróczi ahogy távozott, megkerülte a tsz-irodát, s így szembe talál­kozott Strihó Istvánnal. Se szó, se beszéd, előrántotta zsebké­sét és nyolc szúrást mért a szerencsétlen emberre. A szú­rások nagy része a mellkason, a szív környékén érte Strihót, akit súlyos, életveszélyes sé­rüléssel szállítottak kórházba és csak a gyors orvosi be­avatkozásnak köszönhető, hogy életben maradt. Paróczi, amikor tettét elkövette, a sze­rencsétlen embert a helyszínen hagyta és elindult a mezőre. Három nap után sikerült csak elfogni, a község lakosainak segítségével. Paróczi Béla ügyében a vizsgálat befejező­dött és rövidesen bíróság előtt felel tettéért. — ács — MAI M KOSSUTH RADIO: 8.20: Zenekari muzsika. — 9.20: A légkör titkairól. 9.30: Boross Lajos népi zenekara játszik, Mattié Jolán és Bolla Ti­bor énekel. — 10.04: Két elbeszé­lés. — 10.25: Schubert: B-dúr trió. — 10.59: Lottóeredmények. — ll.00: Édes anyanyelvűnk. — 11.05: Olasz operarészletek. — 11.50: Amirov: Azerbajdzsánt capriccio. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.30: Tánczenei koktél. — 13.15: A Belügyminisz­térium Duna Művészegyüttesének népi zenekara játszik. — 13.45: Irányvonat. — 14.00: Mesélő Ma­gyarország. — 14.23: Életutam. — 14.40: A lengyel kultúra hete. — 15.10: Carlo Maria Giulini vezényel. — 15.58: A világgazdaság hírei. — 16.30: Galamb a kalitkában. — 17.05: Külpolitikai figyelő. — 17.20: Muszorgszkij: Egy kiállítás képei. — 17.58: Mikrofórum. — 18.13: Ope­rett. . . — 18.58: Hallgatóink fi­gyelmébe; — 10.25: Közvetítés a debreceni Csokonai Színházból. A sárkány. — 21.19: Kapcsoljuk a 22- es stúdiót. — Kb.: 22.15: Sporthí­rek. — 22.20: Meditáció. — 22.30: A lengyel kultúra hete. — 23.36: Jó- zsa Ibolya és Kiss Károly nótákat énekel, — 0.10—0.25: Rafael Márta és Palócz László énekel. PETŐFI RÁDIÓ: 8.05: Verbunko­sok, népdalok. — 8.50: Időszerű nemzetközi kérdések. 9.00—10.00: Ezeregy délelőtt. — 10.00—12.00: Zenés műsor üdülőknek. — 12.00: Ci S O R Candide. — 12.20: Magánvélemény közügyekben. — 12.30: Lassus-kó- rusművek. — 12.45: Jankovich Fe­renc, Kiss Tamás és Takáts Gyula versei. — 13.03: Zenekari muzsika. -T 14.00—18.00: Mindenki kedvére — kettőtől hatig. . . — 18.10: Menekü­lő könyvek. — i9.00: Hangverseny a stúdióban. — i9.40: Egy biroda­lom bukása, II. rész. — 19.54: Jó estét, gyerekek! — 20.25: Üj köny­vek. — 20T28: Az Állami Népi Együttes műsorából. — 20.53: 25 év gazdaságtörténet. — 21.09: A Magyar Állami Hangversenyzene­kar hangversenye. — 22.30: Szó­listaparádé. — 23.15: Az eladott menyasszony. — 24.00—0.10: Hírek, időjárás. TELEVÍZIÓ: 16.28: Műsorismerte­tés. — 16.30: Telesport. — 18.30: Hírek. — 18.35: Zsebtévé... — 19.05: Reklámműsor. — 19.10: Esti mese. 19.25: Magyarországon át. — 19.55': Szünet. — 20.00: Tv-híradó. — 20.20: Cirkusz mindenhol. — 20.40: Ká- yécsarnok. — 21.15: A kocka el van vetve. . . Zenélő órák. — 22.05: Tv-híradó — 2. kiadás. BESZTERCEBÁNYA: 15 00: A Szovjetunió — Egyesült Államok atlétikai viadal közvetítése. — 19.00 és 31.50: Tv-híradó. — 19.30: Riport a komáromi hajógyárból. — 20.10: Hitszámok. — 22.15: Limo­nádé Joe. (Csehszlovák filmvígjá­ték.) 4 NÓGRÁD - 1970. július 24.. péntek csepp fl tengerben. A gyűjtések során több helyen kimaradtak egyes utcák, lakótömbök. To­vábbi lehetőséget nyújtanak a kulturális rendezvények, a szabad szombatok is. Minden gyűjtési forrást a legteljesebb mértékig ki kell aknázni, mert sürget az idő. Sokan nem tájékozottak kellőképpen, hogy adomá­nyukat kik és milyen célra kapják. A Vöröskereszt szer­vezet által gyűjtött összegek­ből ingósegélyt fizetnek ki a károsult családoknak. A se­gély nagysága — a károktól függően — 7—25 ezer forint lehet családonként, ezt az ősz. szeget természetesen nem icell visszafizetni. Az ingókárok és az igények felmérésére már eljuttatták az íveket az érde­kelt családokhoz, s e kitöltött ívek alapján állapítják meg a segélyeket. Ezek azonban csak a leg­sürgősebb és a legszüksége­sebb beszerzéseket fedezhetik, a további segítségnek bőven van helye: a 3,5 milliárdos kár jelentős részét még a hi­deg idő beállta előtt pótolni kell. Óriás turbogenerátor Kétmillió kilowatt! Ennek az aggregé Inak a kapacitását még az energetikus szakem­berek is bámulják. A világ gyakorlatában ilyen óriási számot először emlegetnek energetikai gépekkel kapcso­latban: maximális egységen­kénti kapacitásuk mindmáig nem haladja meg a 800 000 kilowattot. S most, a Lenin­grad! Elektroszila Egyesülés­nél kidolgozták egy olyan túr. bógenerátor tervét, amelynek teljesítménye 2,5-szerese az eddig használatosakénak. Az ilyen aggregátok megal­kotása merőben új szakasz az energetika fejlesztésében, és széles távlatokat nyit meg a villamos gépek kapacitásának növelése terén. Nem kezdetről, hanem egy korábban elkezdett folyamat tartalmi gazdagításáról volt szó, amikor Antal Gyulával és Szilágyi Dezsővel, a Salgótar­jáni Kohászati Üzemek igaz­gatójával és nagyüzemi párt­bizottságának titkárával a nők helyzetéről, annak javításáról beszélgettünk. A gyár mintegy 4400 dolgozójából 800 a nő, te­kintélyes arányuk is indokol­ja. hogy a velük való törődés „elnagyolásáról” szó sem le­het. *■ — Elnagyolásról eddig sem beszélhetünk, ekkora luxust egyszerűen nem engedhetünk meg magunknak — mondja a vállalat igazgatója. — A mai napig hetven olyan könnyű munkahelyet hoztunk létre a mi „nehéz” üzemünkben, ahol1 csökkent munkaképességűekés nők foglalkoztatására lehető­ség nyílik. Ezzel mintegy 460 dolgozónk — nagyrészt nő — került ideális munkakörülmé­nyek közé. A programot ter­mészetesen fejlesztési elképze­léseinkhez idomítva hajtottuk végre, így aztán jól járt mind­két fél. Könnyű annak a gyárnak, ahol csak így hetvenesével „dobálódzhatnak” a munkahe­lyekkel — mondhatná most valaki. Igen ám, csakhogy ez a gyár kezdettől fogva igénybe vette a csökkent munkaképes­ségűek foglalkoztatására ren­delkezésre bocsátott összeget, s amíg többen húzódoztak et­től a lehetőségtől, addig ész­szerűen élt vele. Tavaly példá­ul ilyen célra egymillió fo­rintot kapott, a sajátjából 18 milliót tett hozzá. Innen te­hát a hetven munkahely. — A sort további 55 női munkahely kialakításával foly­tatjuk — fűzi a szót az igaz­gató. — Ezek mind olyan mun­kahelyek, amelyeket korábban férfiaknak valónak könyveltek el nálunk. A darukat már „kisajátítot­ták” magúknak a nők. Köny- nyű munka ez, nőknek való, kezdetben mégis görbe szem­mel nézték őket a magasban: Nő a darun?! Most már meg­szokott, természetes. * Csakhamar a ,,vezető” nők­re terelődik a szó. — Kérdés, hogy honnan szá­mítjuk a vezetést — mondja a párttitkár. — Az alsó vezetés­ben ugyanis, a brigádvezetők, a csoportvezetők között szép számmal vannak nők. Ha vi­szont az osztályvezetőket és az ennél magasabb beosztású ve­zetőket nézzük, közöttük ösz- szesen nyolc nőt találunk. A felső vezetésben, azaz az „iga­zi zajlásban” pedig összesen 2—3 nő dolgozik. Üzemvezető- nőnk például egyetlen egy van. ő is kéri most felmentését, igaz, egészségügyi okokból. — Véleményem az — szólt az igazgató —. hogy egy ne­hézipari, kohászati üzemben nem is egészséges megoldás, ha nő áll az üzem élén. Olyan munkahelyünk, ahol kizárólag nők dolgoznak, csak elvétve akad, a többi helyen pedig az „üzemi klíma” sokkal dur­vább annál, mint amiben egy nő jól érezhetné magát. Jogos­nak érzem viszont magam is, hogy a nagyirodán több veze­tőnő lehetne. — S miért nincs mégis? — Mert csaknem minden vezetésre alkalmas nővel való­ságos közelharcot kell vívni, hogy vállalja el a felelősségtel­jes posztot. Nem is egyszer történt meg, hogy magasah képzett, tehetséges, a vezetés­re igazán rátermett nőt hete­kig kellett győzködni-gyúmi, míg valahogy megbarátkozott a vezető állással. Bizonyos fo­kú kisebbségi érzést kell le­küzdeniük: félnek az idősebb, a férfibeosztottaktól, az önál­lóságtól, a kötetlen munkaidő­től. * Az érem másik oldala az, hogy a férfiak jó része ide­genkedik a női beosztottaktól, a vezető posztokat pedig eleve férfiaknak adják, hogy a szü­lő nőkkel ne kelljen majd baj­lódni. Jó példa az ellenérzésre a főpénztáros esete. — Ha valami nőnek való munka, ez az — mondja az igazgató. — Ragaszkodtam hozzá, hogy a megüresedett főpénztárosi állást nőnék ad­juk. Magam sem hittem vol­na, hogy ennyire „lehetetlent” kérek. „És ha beteg lesz?” A férfi nem lehet beteg? „És ha I jianBewft ELETRE-J 1$. — Elhiheti nekem, hogy egyedül csinálom.. . Amikor felállítom a gépet az asztalra, az okmányt pedig egy meg­döntött könyvnek támasztot­tam, a két ujjammal meg kel­lett fognom, hogy le ne csúsz- szon. S bár eléggé hihetetlenmetk hangzott Cicero válasza, Moj- zisch — Berlinből kapott uta­sításra — kénytelen volt el­fogadni. Az inas rövidesen elkészí­tette a kulcs lenyomatát, amely néhány óira múlva Berlin fölé repült. A német fővárosban gyorsan megcsi­nálták az ankarai nagykövet széfjének kulcsmásolatát, s visszaküldték Ankarába. Cicero el volt ragadtatva, amikor megkapta, s kipróbál­ta a kulcsokat. Szerinte pon­tosan úgy működött, mint az eredeti. . — Így sokkal biztonságo­sabban csinálhatom, különö­sen, amikor a nagyíkövet úr távol vian. . . — mondta Moj- zischmak. Ezzel az egész kulcshistó- riárwal Schellenbergnek az volt a szándéka, hogy ellen­őrizze Cicero igazmondását.. Ugyanis, ha hamis kulcsot készítenek, s Cicero esetleg nem használja fel, hanem to­váhlhra is gyártja a kópiákat, meg tudják állapítani, hogy becsapja-e őket. Tanácsadói azonban naivnak tartották a hamis kulcs ötletét, mert ar­ra mindenképpen számítani lehetett hogyha valamelyik el_ hárító szerv áll Cicero mö­gött, a Berlinben készült kul­csot már szórakozásból is ki­próbálják. Így aztán megma­radtak a valódi kulcs elké­szítésénél, s azt juttatták vissza Ankarába. Schellen­berg gyorsan feledte tanács­adóinak kissé arcpirító sza­vait együg y őségéről, amikor Cicero legközelebbi anyagá­ban egy igen fontos informá­ciót talált, mégpedig a fran­ciaországi partra szállás terve­zetét, valamint a sir Hugg- hesse nagykövetnek szóló két információt: egy jelentést az 1942 novemberében Kairóban megtartott Roosevelt—Chur­chill—Csang Kaj-sek közötti konferenciáról, valamint a ceheráni konferenciáról szóló anyagot, amelyeket 1943. no­vember 28. és december 2. között tartottak Roosevelt, Churchill és Sztálin részvéte­lével. Az SD központjában lázas izgalom lett úrrá. Mert a Ci­cero által megszerzett okmá­nyok, sok egyéb — szerintük rendkívül fontos tény mellett — világossá tették számukra azt a különleges státuszt, ame­lyet a szövetséges erők Tö­rökország számára biztosítot­tak, s amiről így előre érte­sültek. Az egyik okmány azt bizonyította, hogy Törökor­szág semlegessége rövid éle­tűnek ígérkezik, lépésről lé­pésre közeledik a szövetséges táborba. S a török diplomácia valóban olyan óvatosan és tervszerűen járt eH, ahogyan az ankarai angol nagykövet jelentette a külügyminiszté­riumnak. Az okmányok sze­rint a Törökország megnyeré­sére irányuló intézkedéseknek 1944. május 15-re kellett be­fejeződnie. A németek úgy értékelték, hogy ezt követően lehet számítani a szövetséges haderőik általános támadásá­ra. Az is ismertté vált előt­tük, hogy a taheráni konfe­rencián megegyezés született, mely szerint Lengyelországot, Magyarországot, Romániát és Jugoszláviát a szovjet had­sereg szabadítja feL Mindeb­ből világosan kirajzolódtak Németország vereségének napjai, és kétségtelen, hogy ezek az okmányok megdöb­bentő hatást váltottak ki a náci vezérkarból. De Hitler és Rihbentrop még most is a Szovjetunió és a nyugati szövetségesek közötti tartós feszültség jeleit vélte kiolvas­ni az okmányok sorai között. szülni megy?” Majd helyette­sítjük! Kineveztük a női fő­pénztárost, megvolt a nagy felhördülés, aztán lassan el­csitultak a hangok. Minden csoda három napig tart. A fel­ső vezetésről pedig az a véle­ményem, hogy ahhoz előbb eiőiskolákat kell kijárni, azaz előbb önálló előadói munkakö­röket kell betölteni, hogy szok­janak a vezetéshez. Ezekbe az előiskolákba már mindenütt betörtek a nők. Ha nem tar­tanánk be a fokozatosságot, eleve kudarcra ítélnénk vál­lalkozásunkat, ami' még csak jobban felcsiholná az ellenvé­leményeket. — Érdemes lenne női diplo­másainkkal külön-külön is elbeszélgetni — mondja elgon­dolkozva Szilágyi Dezső. — Nyolc női diplomásunk van, a vezetéshez kellő szakmai fel- készültségnek nem állnak hí­ján. Rajtuk kívül is találnánk olyan nőket, akikből ráter­mett, jó vezetők válnának, csakhogy vállalniok kellene a politikai, ideológiai, szakmai iskolákat. *■ A második műszak meg­könnyítése a Salgótarjáni Ko­hászati Üzemeknél is aktuális program. Nagy könnyebbsé­get jelent a gyári lakások gá­zosítása, helyben van az or­vosi ellátás, a patyolatfelve­vőszolgálat, a fűtőolaj- és PB- gázpalack-vételezés. A bevá­sárlás és egyes szolgáltatások igénybe vételével viszont an­nál több a gond. baj. Nincs cipész, kicsi a fodrászat, nincs rövidáruüzlet, nincs gyógy­szertár, zöldséges is csak nem­régen került a lakótelepre. A nők helyzetéről szóló KB- határozat magvalósítását ki­emelt feladatként kezelik a Salgótarjáni Kohászati Üze­meknél. A legfontosabb ten­nivalókat, igényeket előbb fel­mérik, majd augusztus végéig intézkedési tervet készít a nagyüzemi pártbizottság. Több évre szóló program lesz ez — benne a nők kéréseivel és a vállalat igényeivel. Az alapos, gondos előkészí­tés azt jelzi, hogy a terv meg­valósítása mindkét fél előnyé­re szolgál majd. Szendi Márta Hitler ekkor jelentette, hogy sokkal inkább mint korábban, szükség van a totális háború összes erőinek összefogására, s így „könnyen, el tudják pusztítani az ellenséget”. A Cicero-féle jelentések a legmegdöbbentőbb hatást vi­szont a hóhér Himlerre gya­korolták. Milliók teljhatalmú ura, a véres kezű Gestapo-ve- zér, mintha bizonytalanná vált volna. Schellenberg há­ború után megjelent naplója szerint ezt követően utasítot­ta őt Himler, hogy vegye fel a kapcsolatot Roosevelt Svédországban tartózkodó kü­lönleges megbízottjával, AJb- rotan Stevan Hewittal, s pró­báljon meg célozgatni arra. hogy hajlandó tárgyalásokat folytatni Németországnak a szövetségesek, de elsősorban az Egyesült Államok hadsere­ge előtti k apit utalásáról. S az SD vezetője ügynökein keresztül meg is kezdte a tárgyalásokat. Hewitital. Ez az akció teljesen összevágott Churchillnek azzal az elkép­zelésével, hogy 1943 végiéig kierőszokolja a balkáni angol inváziót, amely messzemenő­en a délkelet-európai angol érdekeknek kedvezett volna. Schellemberg és Himler számításai szerint ez a ter­vezett angol invázió felsza­kította volna Németország délkeleti védelmi vonalát, s így lehetővé vált volna, hogy Németországot amerikai és angol csapatok foglalják el. Himler és Schellen berg egy­formán a jövő politikai tőké­jét próbálták maguknak ki- kovácsolni ezzel az akcióval, de aztán a Szovjetunió ha­tározott fellépése, valamint a szovjet hadsereg előretörése megakadályozta a menővert. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom