Nógrád. 1970. július (26. évfolyam. 152-178. szám)

1970-07-19 / 168. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP NOGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANaCS LAPJA xxyi EVF^ -^SZAM ARA: 1 FORINT 1970. JOllUS 19,. VASÁRNAP Első helyen a lakásépítés segítése (4. oldal) A pártcsoportoké a szó (9. oldal) Diákok anic^ógiája Balassagyarmaton Cl. oldal) Az MSZMP Központi Bizottságának határozata a IV. ötéves terv irányelveiről A Központi Bizottság megállapítja, hogy a szocialista építőmunka az 1966—1970. évek­ben a párt politikai céljainak megfelelően si­keresen előrehaladt, a III. ötéves terv fő elő­irányzatai teljesülnek, A népgazdaság terme­lőerői jelentősen bővülnek, a termelés, a fo­gyasztás és a felhalmozás folyamatosan nő, miközben erősödik a termelési viszonyok szocialista jellege. A gazdasági reform, előse­gíti a gazdasági tevékenység hatékonyságá­nak fokozását, a munkások, a parasztok és az értelmiség alkotómunkájának kibontakozó- gazdaságunk sajátos problé­mát máját mutatja a reáljövede­A Központi Bizottság népgazdaságunk lem összetételének alakulása. további tervszerű fejlődése érdekében szűk- A bének emelkedéséit szűkíti ségesnek tartja, hogy a következő ötéves és korlátozza egyfelől a bérein tervben a gazdasági munka magasabb minő- kíV!Ü1 szociálpodliftikiai jutta- ségi követelményeit állítsuk előtérbe. Fejlesz- tósok gyorsabb növekedési teni kell a termelőerőket, rendszeresen to- üteme, másfelől a foglalkoz- vább kell javítani a dolgozók életkörülménye- tátották számának meg mam­it, elő kell segíteni egész nemzetünk fejlődé- iellemrtős növekedése a sét. kiterjedtebb foglalkoztatás termelési-tudományos-tech- alapján az egyéni képességek nikai együttműködésünket, a fokozottabb kibontakoztatá- kölcsönös előnyök és a politi- sának kell teret engedni; kai szuverenitás alapján. A gazdasági fejlődés fő vonásai az 1966—1970-es időszakban Az 1966—1970. években a gazdasági fejlődés iránya megfelel az ö.-éves tervnek, a növekedés mértéke pedig na­gyobb a tervezettnél. A terv Időszakában a nemzeti jöve­delem 39—40 százalékkal nö­vekszik a tervezett 19—21 százalékos növekedés helyett. A szocialista szektor tovább erősödik, részaránya a nem­zeti jövedelemből a tervidő­szak végére megközelíti a 98 százalékot. Az állami vál­lalatok és a szövetkezetek Diagy része dinamikusain fejlő­dik, önálló kezdeményezéssel törekszik a teljesítmény nö­velésére és a munka minősé­géinek javítására. Ennek dön­tő szerepe van a gazdasági felien dü lésben. A gazdasági növekedés lé­nyegesem gyorsabb az előző öt­éves időszaknál. Nagy fontos­ságú tény, hogy emellett fo­kozatosam javul a gazdaság egyensúlya. Ebben az idő­szakban sikerült a gazdasági növekedést úgy szabályozni, hogy elkerülj üik a nagyobb aránytalanságok keletkezését, s a fő arányok megfelelnek a tervnek, a növekedés javu­ló egyensúlyi állapot mellett fólyáik. A nemzeti jövedelem termelése és felihasználása kellő összhangban történik. A tervidőszak végére elértük a. népgazdaság külső egyensúlyi rí termelés szerkezetéiben végbement és tervezett cél­jainkkal egybevágó irányú változásokat is. Az irányítási reform után különösen a ter­melés gyártmányösszetételé- nek javulása, a termékek műszaki színvonalának fejlő­dése kapott lendületet. Az ipari munka tenmelé­a tervezettnél nagyobb mér­tékben. A munkások és alkal­mazottak reáljövedelme a ter­vezett 14—16 százalékkal szemben 30—32 százalékkal, a reálbér pedig a tervezett 9— 10 százalék helyett 16—17 szá­zalékkal emelkedett. A pa­rasztság személyes reáljöve­delme a tervidőszak végére kenysége növekedett, azonban elérte a munkásokét. Ez közre­neim érte el a tervezett mér­teiket, s nem tudlta megfele­lően ellensúlyozni a munka­idő-csökkentésével kieső munkaidőalapot. A termelés növekedésének csiak 55 száza­lékát fedezték a termelékeny­ség- javulásából. A termelé­kenység tervezettnél lassúbb fejlesztése a termelőmunka szervezettségének és a mun­kafegyelemnek hiányosságai­ra mutat. A mezőgázdaság termelése — az öt évi átlagokat ösz- szehasonlítva — a feiszabadu­játszott abban, hogy az egész­ségtelen mértékű elvándorlás megszűnt a faluról. A lakosság áruellátása lé­nyegesen jobb az előző terv­időszakénál, de a fogyasztási cikkek termelése, importja és kereskedelme, továbbá a szol­gáltatások fejlődése még nem képes a mai gyorsabb jöve­delememelkedés mellett kellő összhangba hozni a kereske­delem kínálatát a lakosság keresletével. Az 1968—1970. években meg­les óta most éri el legnagyobb ÍptrÍ.fs.ÍSÍői?a? Ütemét a dolgozok munkaidejének heti ütemét. A mezőgazdaságban dolgozók számának csökke­nése ellenére a termelés 16—17 százalékkal növekszik a tervezett 13—15 százalék he­lyett. Az eredmények döntő 44 órára való Pártunk IX. kongresszusánaík határozatát sikerült átvinni az életbe és érdemlegesen javí­tani a magyar munkásosztály életkörülményeit. A munká­dig jelentős növekedése a mezőgazdaságon kívüli terü­leten. Mindez bizonyos mér­tékig ellentmond annak a kívánalomnak, hogy erősöd­jön a bérrendszer ösztönző ereje, hogy a bérek jobban differenciálódjanak a munka­teljesítmény szerint, hogy nagyobb anyagi megbecsülést hirtosa'teon a jobb munkáért, és fokozottabban elismerje a dolgozók törzsgárdájának munkáját. Az 1966—1970. években ha­tottak — és miég jelenleg is hatnak — a fejlődést fékező és a helyzetet nehezítő ténye­zőik. — Különösen lassan javul a beruházások hatékonysága. Mind az állami nagyberuhá­zások, mind a vállalati beru­házások terén megfigyelhető még a „többre vállalkozás — lassú kivitelezés” gyakorlata. — Az egy foglalkoztatottra jutó termelés a mezőgazda­ságban kielégítően, az ipar­ban csak lassan javult. Az ipari termelékenység emelke­dési üteme egyenetlen volt, 1968—1969-ben jelentősen csökkent és csak 1970-ben nö­vekszik ismét kellően. — A gazdasági életben még mindig számos fogyatékosság tapasztalható, amely mögött csökkentése, egyszerűen emberi hanyagság, forrása volt hogy a szocialista . i- , —- n muuM =K=£ Zsa~& SÄ««!«* ~ “ jelentősen fej­lődtek. A háztáji gazdaságok­ban azonban még máig sem sikerült úgy kihasználni az helyzetének javítására kitti- állattartás lehetőségeit, ahogyan zött célokat, ennek eredmé- ményeként javult és egyen­letesebbé vált a lakos­ság ellátása és fogyasztása. Változatlanul fennmaradt azonban a beruházási tevé­kenység kiegyensúlyozatlan­sága, a beruházások haté­konyságára vonatokozó gazda­ságpolitikai céljaink irányá­ba csak kis mértékű az elő­rehaladás. A magyar népgazdaság nemzetiközi kapcsolatai szé­lesedtek és fejlődtek. A kül­kereskedelmi áruforgalom a nemzeti jövedelem növekedé­sét meghaladó mértékben, kb. 50 százalékkal bővült. A vál­lalatok k ülkeneskedlelmd akti­vitása- — különösem a gazda­ság irányításának reformja után — nőitt, a versenyképes­ségük javult. A legutóbbi években több termelési együttműködési megállapodás született, 's a KGST-orszáigOik- kal — elsősorban a Szovjet­unióval — folytatott külkeres­kedelmünk alapját képezte gazdaságunk fejlődésének. Ke­reskedelmi kapcsolataink a fejlett tclkés és fejlődő or­szágokkal is gyors ütemben bővültek. A szocialista iparban erő­södött a törekvés a hatéko­nyabb termelésre és az orszá­gunknak kedvezőbb termelési szerkezetváltozásra. öt év alatt az ipar termelése a ter­vezett 32—36 százalékos növe­kedéshez hasonlóan, 34 szá­zalékkal nőtt, de a nemzeti jövedelemhez való hozzájáru­lása a termelést, meghaladó mértékben, 40 százalékkal emelkedett, ami az ipari ha­tékonyság javulásának egyik fontos jele, és kifejezd az ipa­azt pártunk politikája megkö­veteli. a gazdasági vezetést, ebből átmeneti ne­hézségek is keletkeztek, jó né­hány vállalatnál nem teljesí­tették a termelékenység növe­lésével kapcsolatos vállalásu­kat. Ennek tanulságait haszno­Mezőgazdaságunk fejlődésé- az ipal\ban és a , nek iö jellemzője, hogy a nö- későbbiben a gazdasag más Janin* a t nó.T^ T7~f/jr*TY"\z5.1 zóveV-vm--» r»o r\lz-.lrzir"»+oLr n 3-&S1 3. IS. A Központi Bizottság meg­állapítja, hogy a reáljövede­lem tervezettnél gyorsabb fej­lődése kedivezc-, mert össz­hangban van a gazdaság nö­vekedésével. Ugyanakkor felületesség vagy közönyösség keresendő. A tervidőszak ta­pasztalatai azt mutatják, hogy a reform eiveinek jobban be kell hafolniok a vezetési és szervezési munkába, gyorsíta­ni kell a vállalati belső irá­nyítási és felelősségi rendszer korszerűsítését, tovább kell fejleszteni az alsóbb vezetők és a dolgozók ellenőrzésének és számadásának rendszerét. vénytermelésben csökkentek a termésingadozások és nőttek a termésátlagok, de még vi­szonylag nagy az állattenyész­tés elmaradása. Ennek folytán a mezőgazdasági termelőerők lehetőségei még mindig nin­csenek kellően kihasználva. A termelőágazatok dinami­kus növekedése révén meg­gyorsult az elmaradott terüle­tek gazdasági fejlődése. Az új ipari üzemek — az ipartelepí­tési elveiknek megfelelően — nagyobbrészt vidéken létesül­tek. Előrehaladás történt a mezőgazdasági és az ipari te­rületek fejlettségi színvonalá­nak kiegyenlítődésében. Az öt év nemzeti jövedel­mét a tervezett arányban for­dítottuk felhalmozásra és fo­gyasztásra. A népgazdasági fel­halmozás öt év átlagában a nemzeti jövedelem 24 százalé­kát képviseli, a fogyasztás pe­dig 76 százalékát. A tervidő­szak folyamán a felhalmozás­ból a számításba vettnél na­gyobb mértékben nőttek a készletek és a befejezetlen be­ruházások állománya. Ezért a A III. ötéves terv időszaká­ban mutatkozó fejlődés, va- gazdasági reform révén korszerűsített tervgaz­dasági rendszerünk kedvező feltételeket teremt a hetve­nes években a további előre­haladáshoz, a sízociaOiizmus teljes felépítésének folytatá­sához. A népgazdaság fejlesztésének távlati követelményei A Központi Bizottság meg­álllapítja, hogy a népgazdaság 15 éves távlatú terve prognózi­sának kidolgozása folyik, a végleges elkészítésihez még to­vábbi vizsgálat és nemzetkö­zi egyeztetés szükséges. A IV. ötéves terv a lehetőségeknek megfelelően hasznosítja a hosszú távú tervezés eddigi eredményeit, valamint a tu­dományos-műszaki fejlődésre készített népgazdasági prog­nózisokat. A hosszú távú tervező­munka a következő másfél felhalmozás terv szerinti ará- évitized fejlődésének irányát, nyának fenntartása érdekében jellemzőit és problémáit tüsz- a központi szerveknek fékez- tázza, -azzal a céllal, hogy niük kell a készletnövekedés segítse és megkönnyítse terv­ütemét, és sokoldalú össze- gazdálkodási rendszerünk hangolt intézkedésekkel csök­kenteniük kell a befejezetlen beruházások állományát. A III. ötéves terv életszín­vonal-politikai céljai teljesül­tek. Az öt év során minden tár­sadalmi réteg jövedelme és fo­gyasztása nőtt, összességében alapjának, az ötéves tervek­nek a kidolgozását. Vagyis tisztázza, hogy milyen le­gyen a gazdaság növekedési üteme, milyen technikai fej­lesztés és népgazdasági struk­túra-változás kívánatos, mi­képpen fejlődnek a nemzet­közi gazdasági kapcsolatok és milyen lesz a jövő szocialista társadalmának általános ké­pe. A IV. ötéves terv az alábbi hosszú távú fejlődési irányok alapulvételével készült: ■i Alapvető célunk a szo­*• oializmus teljes felépí­tése hazáinkban. Ez sokoldalú fejlődést követek ezt kell szolgálnia a gazdaságpoliti­kának. Ennek érdekéiben: — gyorsítani kell a terme­lőerők fejlesztését és a gazda­sági hatékonyság szempontjá­ból közelíteni kell a gazdasá­gilag fejlett országokhoz. Ezért a következő időszak központi feladata az egész gazdaság intenzív fejlesztése, a társadalmi munka termelé­kenységének és a népgazdasá­gi jövedelmezőségnek a javí­tása: — a mainál magasabb fokú általános és szakképzés, és — az anyagi javak fogyasz­tásának magas — a mainál célszerűbb és választékosabb — színvonalát, és a mai érte­lemben vett lakásprobléma megszüntetését kell elérni; — a mainál teljesebb körű kulturális ellátást és fejlet­tebb szociális, egészségügyi gondoskodást kell kiépíteni. O A következő másfél év- tized központi kérdése számunkra a tudományos- techndkaii fejlődés vívmányai­nak jobb hasznosítása lesz, mert ez a feltétele annak, hogy meggyorsuljon a terme­lőerők fejlődése, mind újabb és újabb termékek és válla­latok érjék el a világ legjobb színvonalát, és ezúton nép­gazdaságunk általános színvo­nala közel kerüljön a gazda­ságilag fejlett országokéhoz. Mindezek érdekében: — növelni kell a dolgozók készségét a korszerű technika, valamint a hatékony szerve­zési-vezetési módszerek elsa­játítására és alkalmazására. Ennek feltételeként az okta­tás színvonalát emelni, a to­vábbképzés rendszerét fej­leszteni és a vezetés korszerű technikával való ellátottságát javítani kell; — ezzel összhangban, a Központi Bizottság irányel­veit hatékonyabban érvénye­sítve, olyan káderpolitikát kell folytatni, amely a szo­cializmusért felelősséget érző tehetséges szakembereket a gazdasági irányítás különböző vezetői posztjaira juttatja; — a nemzeti jövedelemből tudományos kutatásra és technikai fejlesztésre fordított erőforrásokat növelni kell, a távlati fejlesztési céljainknak megfelelő kutatásokra kon­centrálva felhasználásukat. A hazai és nemzetközi kutatá­sok eredményeinek gyakorla­ti alkalmazását meg kell gyorsítani; — a termelést és a szolgál­tatást egyre inkább olyan struktúrában kell fejleszteni, hogy hazai adottságainkat a nemzetközi együttműködés keretében jól hasznosíthas­suk, kijelölve a strukturális fejlődés döntő előfeltételeit képező távlati fejlesztési cé­lokat és, megoldásra váró mű­szaki feladatokat. 3 Távlati orientációnk a • KGST-országokkal va­ló szocialista gazdasági in­tegráció megteremtése. To­vábbra is intenziven részt keiil venni a gazdasági \ in­tegráció programjának kidbl- gozására irányuló munkála­tokban. Az integráció kifejlő­dését elő kell mozdítani az együttműködés elmélyítésének valamennyi lehetséges formá­jában, a tervegyeztetés fej­lesztésével, a közös érdekekeit szolgáló fejlesztések együttes megvalósításával, a termelési kooperáció bővítésével, a ke­reskedelmi módszerek, a va­luta és a hitel funkcióinak korszerűsítésével. Az integ­rációs lehetőségek révén ké­pesekké kell válnunk a ma­gas szintű technika kifejlesz­tésére, hatékony alkalmazá­sára és a nemzetközi verseny­ben való helytállásra. A Adottságainkkal össz- hangban szélesíteni kell kapcsolatainkat valamennyi európai országgal, amellyel ez lehetséges, továbbá a világ más részeivel. Bővíteni kell a fejlődő országokkal, továbbá a fejlett tőkés országokkal való C Társadalmunk fejlődé- sét továbbra is oly mó­don kell irányítani, hogy az ország területeinek gazdasági fejlettsége a specializálódás és a munkamegosztás elvét követ­ve, fokozatosan kiegyenlítőd­jön. Ennek megfelelően: — a nagyipari jellegű köz­pontokat ott kell kialakítani, ahol a telepítés a legnagyobb gazdasági hatékonyságot ered­ményezi; — a mezőgazdasági területe­ken és megyékben a gazdasá­gi struktúrát agrárcentrikus jelleggel kell fejleszteni; — mindenütt lehetőséget kell teremteni a helyi adotságokat hasznosító kis- és középüze­mek gazdaságos működésére, beleértve a nagyiparral valé termelési kooperációt; — a megyék és egyes terüle­tek népességének jövedelmi viszonyait a foglalkozási struk­túra szerint kell fejleszteni, az általános életkörülményeket közelíteni kell egymáshoz. A IV. ötéves tervtörvényt a fenti elvekkel összhangban kell elkészíteni és az országgyűlés elé terjeszteni. Irányelvek a IF. ötéves tervtörvényhez A IV. ötéves terv politikai céljául a Központi Bizottság a szocialista társadalom építé­sének előbbre vitelét jelöli meg, s ennek megfelelően: a szo­cializmus anyagi-technikai bá­zisának továbbépítését; a szo­cialista tervgazdálkodás fej­lesztését, a gazdasági reform elveinek következetes alkalma­zásával; a munkások, parasz­tok és értelmiségi dolgozók életszínvonalának további eme­lését; az ország védelmi ké­pességének biztosítását. A Központi Bizottság a poli­tikai célokból kiindulva szük­ségesnek tartja, hogy a IV. ötéves terv összpontosítsa né­pünk erőfeszítését. — A munka termelékenysé­gének gyorsabb növelésére; — az ipari termelés korsze­rűsítésére és nemzetközi ver­senyképességének javítására; — a lakásépítés jelentős fo­kozására, különösen a városok­ban; — a hústermelés fellendítésé­re, az ellátás és az export egy­idejű fejlesztésére. A Központi Bizottság e cé­lokkal összhangban határozza meg a gazdaság fejlesztésének irányára, ütemére és fő ará­nyaira vonatkozó tervcélokat, melyek meghatározzák az or­szággyűlés elé terjesztendő végleges tervjavaslat gazdaság- politikai jellegét. Az 1971—1975. évű ■ szakban idő­a nemzeti jö­vedelem 30—32 százalékos növiefcediését keli előirányoz­ni. Az arányos és kiegyensú­lyozott gazdasági fejlődés ér­dekében törekedni keli a nö­vekedés egyenűietességére. A nemzeti jövedelem növe­kedését alapvetően a gazdásá­gi hatékonyság javításával kell megalapozni. A jövőben (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom