Nógrád. 1970. július (26. évfolyam. 152-178. szám)

1970-07-18 / 167. szám

clíétfmsmdűzmii képek

A nagybátonyi erdészet mátramindszenti üzemében válogatják, osztályozzák az érkező árut, majd vago,nokba rakva küldik szét az ország különböző vidékeire. A rakodást óriás- daru végzi, hatalmas köteget emel egyszerre a vagonba. A deszka a Szovjetunióból érkezik, de onnan vásároltuk a darut is. Felszerelésénél szovjet szakember segített, megtani- tóttá a magyar munkásokat helyes kezelésére is.

Vagonba rakják a szállítmányt

Fotó; Céhmester Erzsébet

Kétmillió forint sorsa

Amikor megalakult a szendehelyi termelőszövetkezet a központi major bent volt a községben. Később — közegészségügyi meggondolások késztették erre a szövetkezet vezetőit — kitelepítették a majort a község szélére, az úgynevezett Kapáskút-dülöbe. Az új, 132 férőhelyes szarvasmarha-istálló már itt épült. A nógrádi Béke Termelőszövetkezet brigádja építette fel, egy hónappal a tervezett határidő előtt.

Ám, hiába siettek a nógrádi, dk. A munka befejezése óta már tíz hónap telt el, de az istállót mindmáig nem sikerült üzembe helyezni. Az Északdunántúli Áramszolgáltató Vállalat a villanyszerelési munkálatokat, kiadta „albérletbe” az Aszódi Gépjavító Állomás villanyszerelő részlegének. -Az aszódtak még a múlt év októberében munkához láttak. Először a sár, később a hó miatt hagyták abba a munkát, amelyet azóta sem fejeztek be. Így aztán a több mint kétmillió forint értéket képviselő szarvas, marha-istálló most is üresen áll. A majorban ott a kút, a kútban a víz, csak éppen villany nincs, amelynek segítségével a vizet rendeltetési helyére juttatnák.

A szövetkezeti irodán jó egy kiló lehet az a papírtömeg, amelyben a vezetők a munka befejezését kérték. Sajnos, meddő maradt fáradozásuk. A levelezést most beszüntették és helyette azon tö. rik a fejüket, kihez forduljanak, hogy a mulasztókat felelősségre vonják. Mert ez idáig senkinek se jutott eszébe. Pedig nem kis pénzről, kétmillió forint sorsáról van szó.

— emmet' —

Diákcsere

Hagyománnyá vált már, bogy a szécsényi Mezőgazda- sági Technikum' és a lévai Mezőgazdasági Szakiskola évről, évre kicseréli diákjait. Az idén ötvenhárom szécsényi tanuló volt kint Csehszlovákiában, és ugyanennyi lévai diák töltött két hetet Szécsényben. Amint Mikes József, a szécsényi iskola igazgatója elmondotta, a kéthetes gyakorlat rendkívül hasznos mindkét iskola diákjainak. A szécsényiek például az idén az öntözéses gazdálkodás és a szőlőtermesztés gyakorlati tudnivalóival ismerkedtek meg. Természetesen a két hét alatt pihennek, szórakoznak is a fiatalok. A lévai diákok például a gyakorlati' munka befejezése után a Balatonnál töltöttek néhány napot.

Erdőgazdái kodás, fafeldolgozó ipar

A párthatározatból: Az erdőterületek védelmére, a telepítések meggyorsítására az erdészeti igazgatóságok és tsz-ek a szakigazgatási szervekkel dolgozzanak ki megfelelő javaslatokat.

Az erdő szépsége miméiig lenyűgözte az embert. Nincs is ebben hiányunk, hiszen a megyénk területének harminckét százaléka erdő, kétszerese az országos átlagnak. De mi a realitások emberei vagyunk. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy az erdőkben kielégítjük szépérzékünket, vadásaszeniviedtélyiüiniket. Még azzal sem, hogy a természet egészségügy! szempontból rendkívül kedvező hatással van az emberre. Ennek párosulnia kell az erdeiinkből származó agazdasági előnyökkel. Dicsekedhetünk

ugyan erdőkben gazdag vidékünkkel, annál kevésbé er- dedmk gazdasági hasznosításával. A megyei pártbizottság ezért foglalkozott az erdőgazdaságunk fejlesztésével.

Kevés az értékes fa

Az erdőterülethez viszonyítva faállományunk rendkívül alacsony értékű. Megyénket több ezer hektár nagyon értéktelen & borítja. Az erdőállomány 57,7 százaléka akácos, 18,8 százalékát csérfélék teszik ki. Az ezeknél értékesebb fenyő már csak 2,7 százalék, az ipari fának legalkalmasabb tölgyfélék meny- nyitsége 14,1 százaléknyi. Az értékesebb fáfiajták jelentős mértékben visszaszorultak er- deánikbem.

Igaz, hogy a gazdasági és társadalmi viszonyokban bekövetkezett változások az erdőik tulajdon- és használati viszonyait alapjaiban átalakították. Az erdők legnagyobb része állami tulajdonba, egy másik jelentős része a termelőszövetkezetek tulajdonába került. De az erdők hasznosításához évtizedekre van szükség. Igen nehezen tudjuk kiheverni azt a vandál pusztítást, amit a háborút megelőző években véghez vittek er- deinkhen. Emlékezetes a Ka- raincs vidékének teljes meg- kopasizltása. Harminc év is elmúlott azóta, de a faállomány nem tudott egészsége- s n fejlődni. A háborút követő években vajmi keveset fog.- ! uhunk a fák szakszerű . lésével. Kivágott ronkök- í hajítottak ki, sohasem fejlődhetik egészséges fává, nem is szólva a talajit szipolyozió

gazról, amely gyilkosa a növekvő csemetének.

Erdőgazdaságaink, erdészeti dolgozóink ilyen nehéz örökséget vettek át. És ha számításba vesszük, hogy például a tölgyfának két emberöltőre is szüksége van amiig hiasz- nositihatóvá növekszik, érthető, hogy erdieink gazdaságilag még mindig nem hozták mag azt a hasznot, amit az erdő- területihez viszonyítva elvárhatnánk.

Helyes intéz1 értések

Nagy erőfeszítések történtek már annak érdekében, hogy a megye erdőgazdálkodása hírnevéhez méltóan fellendüljön. A fejlődés irányát a jelenlegi faállomány, az erdőgazdálkodás színvonala, az értékesítési, feldolgozási és piaci lehetőségek határozzák meg. Javítani kell az erdőművelési munkát és fokozni a termelékenységet. Különösen fontos ez a nagyobb erdőterülettel rendelkező állami erdőgazdaságokban és tsz- üzemekben. Belterjeseibb

gazdálkodásira van szükség, amely egységes szemléletet és speciális szakképzettséget igényel.

Legszükségesebb az erdőterületek ökonómiai osztályozása. Meg kel! teremteni a feltételeket ahhoz, hogy az egyes területeken. a népgazdasági igényeknek megfelelően — hosszabb távon — dliffe- • renciáltan és kellő hatékonysággal lehessen gazdálkodni mind az erdőfelújítás, mind ae erdőtelepítés, erdőművelés és fakitermelés területén.

Nagyon biztató, hogy a megyében megindult ebben az irányiban a munka. Már tisztázták, hogy a termőhelyi adottságoknak megfelelően milyen fafajiéival lehet hasznot hajtó gazdálkodást folytatni. Döntöttek áriról is, hogy a jelenlegi gyenge minőségű állományt — akác, cser — kitermelik és a területet miás, hasznosabb fafajokkal újítják fel. értékesebb fatömeget adó, érdiéi fekete fenyveseikkel pótolják. A csereseket kocsájnyital'am tölgy és erdei fenyő elegyítéssel teszik értékesebbé. Az alkalmas területeken fokozzák a gyorsam növő nyárfák telepítését. Nagyon határozottan megakadályozzák az igen értékes bükk kiszorulását erdőinkből,

■ Közgazdasági szabályozókat dolgoznak ki a vágások felújítására, amelyek ösztönözni fogják aiz erdészeti dolgozókat az igényeknek legjobban megfelelő fafajok telepítésére.

Mia már az erdőgazdálkodásban a termelőszövetkezeti üzemek is nagy szerepet játszanak. Huszonhatezer hektár erdő van birtokukban. Ebből jelentős területet újiból telepítenek, azonkívül erdősítik az egyéb, művelésre nem alkalmas területeket is. Ehhez jelentős állami támogatásit kaptak a tsz-ek. A következő ötéves, terviben 2300 hektár erdőtelepítésre lesz lehetőség. Megtörténtek az intézkedések, hogy a tsz-ek megfelelő minőségű és mennyiségű csemetéihez jussainak. Egyelőre három tsz-nél létesítettek cse- metekertet harminc hektáron.

A feladathoz munkaerőre

van szükség, ennek a tsz-ek •-öibbisiéige szűkében éji. Ezért határoztak az illetékesek úgy, hogy a talajelőkésizífést 45— 80, az erdősítést 10—15. az ápolást 30—40 százalékban gépesítik és alkalmazzák a vegyszerezést ils.

Fokozzák a fakitermelés

gépesítéséit Ez mia már kifizetődő a mezőgazdasági üzemeknek. Az idén a nagyüzemei részesedése az erdőgazdasági termelésből 24 százalék, 1975-ben 26 százalék várható. Ez lehetőivé teszi az erdőgazdálkodás műszaki fejlesztését. Gépesítik a kitermelést, a rakodást, szállítást. Több helyen rakodókat építenek. Megindult erd'őműivelő brigádok alakítása a képzett szakmunkásokból, akiket szakerdiészek vezetnek. A megfelelő szakmai és technikai színvonal lehetővé teszi, hogy a vágásra érett faállományt az üzemtervieknek megfelelőn ki is termeljék.

4 jövő biztató

A jövőben várhatóan növekszik a kereset az építő- és bútoriparban felhasználható, magas szinten megmunkált, jó minőségű és méretre gyártott fatermékek iránt. Űj piaci lehetőség teremtődik a papírgyártás, a konténernek, rakodólapok készítéséhez szükséges alapanyag termeléséhez. Ezzel sízemlbien az energia- struktúra változásával, a helyettesítő műanyagok terjedésével csökken a bányászat és más iparágak, sőt a háztartások faigénye. Megyénk fafeldolgozó iparának továbbfejlesztése mindezek fi- "vetembevf i elével megkezdődött.

Bobál Gyula

Megalapozták a fejlesztést

A SALGÓTARJÁNI Faipari'! és Bútorkészítő Ktsz arról híres, hogy gyártmányai már saját tervezésűek és keresettek is a piacon. Az elmúlt fél évben teljesítették az esedékes tervet, tartották a szerződéses határidőket, csupán a MÜÁRT-nál volt néhány napos késés, amire azonban engedélyt kaptak az anyagbeszerzési gondok miatt.

Az idén már sorozatban gyártják a tavalyi prototípust. Az első félévben 120 Cserhát garnitúra készült, 'ezenkívül 250 heverőt adtak át a Bú torértékesítő Vállalatnak. A MÜÁRT új vevő, évi 1 millió forint értékű terméküket, irodabútort hoz forgalomba. Ennek felét már leszállították. Ezenkívül még gyártanak is száliítóládákat a salgótarjáni bányagépgyár számára.

EBBEN A SZÖVETKEZETBEN a gyártmányfejlesztést mindig fontos kérdésként kezelték és évről évre újabb termékekkel rukkoltak ki. Most is az igényeket tartják szem előtt és ahogy Torják Vilmos elnök mondta, a jövő legfontosabb követelménye, a bútorok variálhatósága lesz. Ehhez igyekeznek alkalmazkodni. Az augusztusi salgótarjáni termékkiállításra is készülnek. Bemutatják a Cserhát garnitúrát, de már lakószobává fejlesztve. A kereskedelem szakemberei itt láthatják ezt az új terméket előszói'. Ez egyrészt piackutatást ts jelent számukra, mert így szeretnék biztosítani a jövő évi kapacitás ieköte- sét.

Igaz, hogy a Bútorértékesú tö Vaüaiai igényt tartana a teljes kapacitásukra. Mi erről az elnök véleménye?

— Célunk nem az, hogy teljes kötöttséget vállaljunk, hanem egyre inkább olyan törekvésünk van, hogy termékeink minél nagyobb részét a megyébe hozzák forgalomba. Szövetkezetünknél a javító-szolgáltató tevékenység termelésünknek csak mintegy 10 százalékát köti le, a többi árutermelés. A gyártmányfejlesztést viszont tovább folytatjuk és év végéig még egy másik lakószobabútor-változatot is bemutatunk. A kereskedelemben ma még hiányzainak a különböző kisbútorok. Ezen a területen szeretnénk elsősorban előbbre jutni. Például tanuló- asztalokat, gyermekbútorokat gyártani. Ilyen igényekkel már igen sok helyről kerestek fel bennünket és a jelenleg gyártott és forgaiomüa hozott írógépasz iuiamkou;

is sokat vásároltak ilyen célra, éppen ezért ezeket az íro- gepasztalokat is szeretnénk korszerűsíteni — mondja az elnök.

A FEJLESZTÉSNEK van más követelménye is, nem- csaK a gyártmányfejlesztés — vetem közbe.

— Igen, a termelés korszerűsítése a legfontosabb kérdés. Ma még ezen a régi helyen, zsúfolt műhelyekben dolgozunk. A jövőben új telephelyet létesítünk. A salgótarjáni Építő ■ és Tervező Kisipari Szövetkezet jelenlegi telephelyén az asztalosüzemet, a nagy raktárát kapjuk meg és itt fejlesztünk. A tanács iparfejlesztésre 1 millió 800 ezer forintot, az OKISZ félmillió forintot ad. A saját erő igénybevétele mellett még ehhez hitelt is akarunk kérni. Az új telephely átalakítási tervezése most kezdődik.

— Mit jelent a szövetkezet

számára majd az új telephely ?

— Elsősorban azt, hogy a jelenleg 67 főnyi létszámün- icat ciuanem megduplázzuk. A beruházás 1973-ra fejeződik be. Már eddig is, főleg saját nevelésű szakmunkásokkal fejlesztettük létszámunkat és az idén hat újabb ipari tanulót iskolázunk be. Jövőre még egyszer ennyit. Ma még a tanműhelyi nevelést nem tudjuk biztosítani, de az új telephelyen már erre is gondoltunk.

SZERETNÉNK FEJLESZTE- NI a műszaki színvonalat is. Néhány olyan elavult gépünk van, amit már most selejtezni kellene, de egyelőre nincs . rá mód. Több új, modern gépet. szeretnénk majd üzembe állítani. Természetes mindehhez a termelés szervezettségét is javítani akarjuk. Ehhez viszont több szakemberre, főleg technikusra lesz szükség. Nemcsak a termékek korszerűsítése, hanem az egész termelés korszerűsítése a, célunk. Szeretnénk a jövőben nagyobb részt vállalni, elsősorban a megyei igények kielégítéséből és szövetkezetünk már megszerzett jó hírnevét tovább öregbíteni — mondta befejezésül Tor.iák 'ólm-os.

B J.

NŐGRÁD *» 1970. július 18., szombat 3