Nógrád. 1970. július (26. évfolyam. 152-178. szám)
1970-07-02 / 153. szám
Nógrádi vállalatok az árvízkárosultakért „Amíg elvonul a víz...” Ingyenes utazás a gyermekeknek — Segítenek a fodrászok i 1 város, mely az utat jelölte SsSssSÉHfc egy forradalmat életrajzához Nemrégiben napihírben számoltunk be arról, hogy a Szamos mellékéről megyénkbe érkezett 130 árvízkárosult gyermek felruházására a Nóg- rád megyei Textilipari Vállalat társadalmi összefogásra szólította fel a többi megyei üzem dolgozóit A textilesek — az egyéb felajánlásokon kívül! — negyven gyerek felruházását vállalták, s rövid időn belül teljesítették is. Ki volt a kezdeményező, kinek jutott először eszébe, hogy a szülőháztól messzire szakadt lányokon és fiúkon ilyen módon is lehet segíteni — erre a kérdésre ,a textilipari üzem főmérnöke: Nyúl Gyula válaszol: — Mi tulajdonképpen csak meghallgattuk és elfogadtuk az üzem szomszédságában levő iskola igazgatójának kérését — ruhaneművel is segítsük a gyerekeket! Ilyenformán a kezdeményezés az iskolától indult, ahol úgy tudom, a megyében tartózkodó árvízkárosult gyerekek többségét helyezték eL — Milyen más anyagi segítséggel járult hozzá a vállalat az árvízkárosultak megsegítésére indított nagy társadalmi mozgalom sikeréhez? — Dolgozóink egy napi keresetüket ajánlották fel, ez mintegy 64 000 forintot jelentett, de a vállalat további 288 OOO forint értékű segítséget nyújtott a károsultaknak. A negyven gyermek felruházása mindezeken felül történt ... A sokoldalú és gyors segítség ebben az esetben is a legtermészetesebbnek tűnik a textilesek szemében, akiknek többsége nő, családanya, s akiktől alig egy kőhaj ításrp van a Számosközből ideérkezett kicsinyek ideiglenes szállása, a Május 1- úti Általános Iskola. — A kérést úgy továbbítottuk, hogy felajánlottuk más vállalatoknak is a közvetítést — mondja a textilüzem főmérnöke. — Az Állami Biztosító ezen az úton rendelt pizsamákat a gyerekeknek, de más vállalat is jelentkezett már, hogy segít a ruhagondok enyhítésében. Danisovszki Imre, a Május 1. úti Általános Iskola igazgatója is szabadkozik: — Nem mi vagyunk a kezdeményezők ebben a nagyon szépen alakuló külön segítségben ... A KISZ városi bizottsága foglalkozott az ügygyei. az ő javaslatukra fordultunk a hozzánk legközelebb eső üzemhez segítségért — nem hiába! A textilesekkel régi, nagyon baráti kapcsolatban vagyunk. A dolgozók nap mint nap látták a kis „árvizeseket”, természetes volt a segítség... Végeredményben nem is az a fontos, ki kezdeményezte, hanem, hogy ki, milyen gyorsan és önzetlenül segített. Az említetteken kívül eddig az Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat, a 2. sz. AKÖV és az ÉMÁSZ dolgozói járultak hozzá a szamosszegi és a tó- almási gyerekek felruházásához. Különösen a tóalmásiak érkeztek — több mint két héttel ezelőtt — hiányos öltözékben, volt közöttük sok, akik egy szál ruhában, minden váltás nélkül jött. Az iskolában öt osztályt rendeztek be ideiglenes szálláshelyül a kis menekülteknek. Szép példa arra, hogy aki akar — tűd is segíteni: Deák Pálma és Deák Kázmér, két salgótarjáni gimnazista, a Május 1. úti Általános Iskola egykori tanulód diavetítéseket rendeztek a gyerekeknek. De keresik — ugyanilyen leleménnyel — az alkalmat mások is, a szülők is, akik közül negyvenen láttak vendégül eddig, szombaton és vasárnap, árvízkárosult gyerekeket. Siska Gyula, a szamosszegi járási tanács szakfelügyelője, a nagyszámú gyermekcsoport vezetője mondja: — A Szamos és a Kraszna szorongatott bennünket, már a gátak szivárogtak, amikor el kellett jönnünk. Először a gyerekeket mentettek. Soha azelőtt nem jártunk Nógrád- ban, Salgótarjánt sem ismerte senki, ezért külön is jólesett a nagyon kedves fogadtatás és sokat enyhít a helyzetünkön az állandó és hatékony gondoskodás, a gyerekek mostanra megszokták és megszerették ezt a várost, az itteni embereket. Egy kislányt vittek haza a szülei, azt írta: nagyon sajnálja, hogy nem lehet velünk. Ott már elvonult a víz, de a környék hosz. szú ideig mocsaras marad ... Tenger volt Szamosszegen ... A köves úton egyedül a Zetor közlekedhetett. Ázt írják: ' a lámpájáig ért a víz. Sok levelet kaptunk naponta, a gyerekek hatvan-hetven százaléka olvashatja az otthoniak bátorító, nyugtató szavait, s a jótanácsokat, híreket az ismerősökről. Talán vasárnap elindulhatunk haza. Van, aki hat hete nem látta a szüleit ... A baglyasaljai csoport részt vesz valamennyi kiránduláson — részükre ingyenes bérletet adott a közlekedési vállalat. A Pécskő Üzletház fod- rászmühelyének dolgozói is segítenek! A nagyobb hajú fiúkat műszak után várták az üzletben, a lányokhoz alkalmi részleg utazott Baglyas- aljára. Bent az iskolában egy őszhajú asszony, Nagy Jolán a gyerekek őrangyala. Ka- rancslapujtői, család nélkül él. az iskola alkalmazottja. Most együtt van a gyerekekkel. — Azt mondják, én vagyok az anyjuk — mondja Nagy Jolán —, nagyanyjuk egyszemélyijén... Majdnem száz gyerek van itt, úgy a szívemhez nőtt valamennyi! Pataki László Új szállók Szocsiban A Kamélia Szálló 11 emeletes, karcsú, könnyed épülete nemrég készült el Szocsiban. Központi része, amelyet az étteremmel fedett átjáró köt össze, olyan módon helyezkedik el, hogy a szálló bármelyik erkélyéről nagyszerű kilátás nyűik a mindösz- sze 200 méternyire fekvő tengerre és a kaukázusi hegyek vonulatára. Az új szállónak 184, minden kényelemmel felszerelt egy- és kétágyas szobája van. Hogy a vendégek számára a legnagyobb kényelmet biztosítsák, a tervezők és kivitelezőik a legjobbat választották mindabból, amit a szálloda- berendezés területén a szovjet és külföldi cég építőanyagai, az NDK- piac kínált. Így kerültek ide ban, Magyarországon. Csehszlo- finin bútorok, néhány japán vaktában, Olaszországban és INTURISZT új szállodájának, a Kamélia Szállónak épülete Szocsiban (Fotó: — APN — A. Zsigajlov) másutt készült berendezési tárgyak, szovjet műanyagok és kitűnő fafajták. A 300 személyt' befogadó téli terem mellett, amelynek egy része könnyen mozgatható válaszfalak segítségével rövid idő alatt különteremmé alakítható át, az étteremnek van egy 200 személyes nyári terme is, középen úszómedencével. A remek kilátást biztosító XI. emeleten van az Esti Csillagok-bár és az Orosz Trojka elnevezésű, nemzeti eledeleket kínáló teázó. Az elmúlt évben Szocsit 115 ország több mint 200 000 vendége kereste fel, az elkövetkezendő években másfélszer— kétszer ennyi külföldit várnak a városba. A városfejlesztési tervek szerint Szocsiban az elkövetkező időben 56 000 szállodai férőhelyet kell építeni, néhány szállodát külön az INTURISZT részére. A város központi részén most fejeződnek be az INTURISZT egy másik szállodájának, a 19 emeletes Gyöngyszem Szállónak szerelési munkálatai. Itt 2126 vendég kap majd kényelmes pihenőhelyet Balassagyarmaton ma egy ember életének emlékei után kutatnak — egyre halványuló reménnyel. Az illetőre, aki több mint félszáz esztendeje, 1914-ben alig egy évet töltött el az Ipoly parti városban, senki sem emlékszik már. A korabeli iratok, jegyzőkönyvek vallatása sem hoz eredményt. Ügy tűnik, hogy a szerény, betegségtől gyötört fiatalember, aki néhány hónap után visz- szatért Budapestre, nem hagyott magáról emléket Balassagyarmaton. De Balassagyarmat... a város vajon hagyott-e emléket, adott-e tapasztalatot élete későbbi éveire neki? Az első világháború alatt 660 000 magyar katona vesztette életét. 740 000 sebesült meg, 750 000-en estek hadifogságba. A feleslegesen kiontott vér, és a szenvedések miatt elégedetlenkedők Tisza István grófban látták a háború elhúzódásának, az értelmetlen öldöklésnek az okát. A reménytelen élet jelképévé vált Tisza rá is szolgált a gyűlöletre; legalább félezer beszédben dicsőítette a háborút, a fölösleges emberáldozatokat. Két sikertelen merénylet után 1918. október 18-án egy sovány fiatalember ugrott a Parlament előtt kocsijába szálló politikus elé. Revolvert rántott, de nagy izgalmában elfelejtette lövésre állítani. A merénylőtől, „akinek válla keskeny, mint egy 17 éves fiúé... akinek szíve, ha nagyot dobbant, megreszkettette beteg tüdejét” (részlet az Ember című lap 1918. október 22-i számából) Tisza megkérdezte: „Miért tetted, fiam?” A fiú így felelt: „Mert ön tudta, mennyi véráldozatba kerül majd ez a háború!” „És megbántad, fiam?” „Azit bánom, hogy nem sikerült.”. A fiatalembert Lékai Jánosnak hívták. Miért vállalkozott Tisza megölésére? Hogy jelt adjon a háború miatt elégedetlenkedők általános felkelésére? Ez igaz — de mi adta a bátorságot a merénylethez. Miért ő, s miért nem forradalmi csoportjának más tagja, Korvin Ottó, vagy Krámmer Sándor várta a kormány elnökét a Parlament négyes számú kapujánál? Egyik életrajzírója így magyarázza ezt: „Nehéz volt a döntés, hogy ki hajtsa végre az akciót, mert minden résztvevő gondolkodás nélkül önmaga akarta vállalni a veszélyt. De Lékai olyan érvet mondott, amely előtt meg kellett hajolniok: — Bízzátok rám, fiúk! Nekem úgyis pár éveim van hátra: beteg vagyok. Ha elfognak, ami valószínű, én veszítem a legkevesebbet.” Bár a feltevés nagyon szép, nagyon látványos — mint később kiderült — nem állja meg a helyét. Jelentkezett ugyanis Endrőczi Imréné, a Lékai család közeli ismerőse, akinek Lékai János több röpcédulát diktált, s aki a merénylet után, letartóztatva, összetörve is látta őt. Így vallott az esetről: „Nem igaz, hogy ő, a beteg ember, egészséges társai helyett önfeláldozásból vállalta a merényletet. Jancsi nem tulajdonított jelentőséget súlyos betegségének, bízott az életben, nem a várt halál, hanem az élet sürgette, hogy harcoljon.” ben Moszkvába megy, ahol találkozik Leninnel. New York magyar munkásainak van szüksége segítségre, tanácsra — odautazik. „Fekete város — írja —, de fényesen ragyognak a munkásszivek.” „Fegyverbe” című verséért letartóztatják, csak óvadék ellenére engedik szabadlábra. Hosszas szenve- < dés után, 1925-ben hal meg tüdővészben. A forradalmár életének későbbi évei azt bizonyítják, hogy Endrőczinének volt igaza. Letartóztatják, ütik-verik. Október 31., a polgári demokratikus forradalom kitörése hoz számára menekülést. Azon a napon, mikor Tisza ellen — immár negyedszer — sikeres merényletet követnek el, őt kiszabadítják. A lelkes tömeg vállán, éljenezve viszi ki az utcára. S ettől kezdve — bár tudja, hogy a halált, a tüdővészt hordozza magában — számára hat éven át, haláláig a szívós, a túlerő elleni következetes harc időszaka, nem pedig a végzetét érző ember kapkodása következik. Kiszabadul, szervezi az Ifjúmunkások Országos Szövetségét. Tizenkilenc februárjában a jobboldal átmeneti megerősödésekor ismét letartóztatják, dp a Tanácsköztársaság idején, március 21-én ismét kiszabadul. Ekkor jegyzi meg mosolyogva: „Csak le kell, hogy tartóztassanak, máris kitör egy forradalom.” A Közoktatásügyi Népbiztossá- gom az ifjúmunkás ügyek intézője, az ifjúmunkás szövetség központi vezetőségének elnöke lesz. S közben ír, Ír rendületlenül: újságcikket, röpiratot, verset, drámát. A betegség ágynak dönti — betegen kel fel, s megy be a népbiztosságra. Részt vesz a KIMSZ első kongresszusán, ahol az ő gondolata a jelmondat: „Mi már nem leszünk kizsákmányolt proletárok!” Kiküldik a Kommunista Ifjúmunkás Intemacionáléra. — Becsben jár, mikor Magyar- országon győz az ellenforradalom. „Én vagyok az első emigráns” — mondja. Cikkeket ad az Arbeiter Zeitungnak, majd Berlinbe utazik, a kongresszusra. Mint az Inter- naciomálé végrehajtó bizottságának tagja, végigjárja Európa városait, ismerkedik a proletariátus helyzetével. 19214. Mit adott, mit adhatott Lékai Jánosnak Balassagyarmat? Nehéz erre a kérdésre tárgyilagosan válaszolni. Jól esne azt mondani, hogy a Nógrád megyei városban eltöltött hónapok alakították ki jelletnét, határozták meg sorsát —. dehát semmi bizonyíték nincs erre. Mindössze életrajzi vázlatának egy rövid utalása és egy dokumentum: Illés László „Józanság és szenvedély” című munkája említi a várost: „... Jancsi az utolsó békeévben Svájcba kerül, hogy meggyógyuljon... Svájc azonban nem segít, állapota csak rosszabbodik. Hazatér, közben kitör a háború... Egy ideig Balassagyarmaton vállal állást egy vaskereskedésben.” A mindenütt, minden városban aktív tevékenységet kifejtő Lékai mozgalmi munkájának a korabeli balassagyarmati jegyzőkönyvekben nem találni nyomát. Az egyre gyérülő helybeli kortársak sem emlékeznek a csendes fiúra. Az Ipoly parti város ,,holt- időt” jelentett volna életében? Ismerve érdeklődő, igazságot kereső egyéniségét ez alig hihető. Inkább az a feltevés valószínű —, s ez a forradalmár és a város kapcsolatában végső következtetésnek fogható fel —, hogy a 18 éves korában Balassagyarmaton eltöltött időszak élete „tanulóidejének” számított. 1913- ban történt érettségije után első munkahelye a Nógrád megyei városban volt, ahol ráadásul még a nemrég kitört világháború, s a hirtelen önállóvá válás élményei is érték. Könyvélményed után a vaskereskedésben élve, a saját bőrén alkothatott képet a kizsákmányoló-kizsákmá- nyolt viszonyról. Balassagyarmat, ha nem is döntő, de mindenesetre iránymutató szerepet játszott életében. Baranyai László NEB-vizsgá?a!ok A balassagyarmati Népi Ellenőrzési Bizottság az ez év második felére szóló munka- tervében az országos és a megyei szintű vizsgálatokon — a társadalmi ösztöndíjak adományozásának, a téeszek és a háztáji gazdasóigok együttműködésének, a szolgáltatások fejlesztéséinek és az áruellátásnak a vizsgálatán kívül — saját kezdeményezésű ellenőrzések is szerepelnek. A téeszek szociális-kulturális célokat szolgáló pénzügyi alapjai felhasználásának vizsgálata időszerű feladat, mert előfordult már, hogy néhány termelőszövetkezet a betegségi és szülési segélyeken kívül csökkentette a más címen kifizethető segélyeket. Ez elsősorban az idős és a munkaképtelen tagokat sújtotta. A második félévi vizsgálatok között a vadásztársaságok ellenőrzése is szerepei: biztosították-e területükön a vadvédelmet. van-e kilövési tervük, s hogyan hajtják ezt végre. Nemcsak a gyerekek... Melyek a leggyakrabban előforduló szabálysértési ügyek? A Balassagyarmati városi Tanács szabálysértési iktatókönyvének tanúsága szerint még mindig a társadalmi tulajdon elleni vétségek — ezek között pedig az önkiszolgáló üzletekben elkövetett lopások — fordulnak elő a legnagyobb számban. A köztudaittal ellentétben, mely a gyerekeket tartja az önkiszolgáló boltok „legszorgalmasabb” dézsmálóinak, a felnőtteknek is gyakran ragadóssá válik r kezük s milyen apróságok miatt képesek vállalni az új szabálysértési kódexnek a réginél sokkal szigorúbb büntetéseit: Néhány darab egy-két forintos csokoládéért félezer forintot fizetni, több mint luxus — olyan „nagyvonalúság”, mely ráadásul az emberek lenézésével, megvetésével jár együtt. Egy 7 forintos kölnivíz sem ér meg 120 forintot — különösen akkor, ha „vásárlójának” ezer forintot sem éri el a keresete. A ragadós kezűek olykor azzal védekeznek: dehogy is akartak ők lopni. , egyszerűen elfelejtették a kiválasztott árut betenni a kosárba. Nos, szolgáljon a szabálysértési iktatókönyv tanúságul: nem érdemes feledékenynek, szórakozottnak lenni, „félreértés” áldozatává válni — az iktatókönyvbe bejegyzett összegek legalábbis erről tanúskodnak. — b. 1. —„Titkos" gyónás NÓGRÁD - 1970. július 2., csütörtök
