Nógrád. 1970. július (26. évfolyam. 152-178. szám)

1970-07-16 / 165. szám

A balassagyarmati Palóciöld Termelőszövetkezet ipolyszögi üzemegységében 30 holdon termelnek kerti dohányt (Koppány György felvételei Ilyen is van Ismerős«« mesélt* a kö­vetkező kis történetet: Hallottam, hogy reggel, há- romdiecis üvegekben külön­leges bort kapott a salgótar­jáni Csemege-bolt, az ame­lyik a Kulacs-Vendéglővel szemben van. El is mentem azonnal, hogy vegyek egyet. Az üzletben azonban legna­gyobb meglepetésemre közöl - txitk, hogy vaitószaniűteg téve­sen informáltak, ilyen bőrük nekik nincs, egyébként is na­gyon ritkán szoktak kapna. Mérgelődtem, aztán jobb hí­ján távoztam. Ügy száz méternyire járhat­tam az üzlettől, amikor kiál­tozást hallok magam mögött: — Tessék várni! Látom, hogy az együk fia­tal kiszolgáló kislány szalad utánam, és integet. Bevártam hát. Amikor utolért, lihegve, kapkodva a ' levegőt, azt mondta: — Ne tessék haragudni, té­vedtünk az előbb, valóban kaptáink olyan bort, amit ke­resni tetszett. Ha van még ideje, tessék visszajönni, és nie tessék haragudni. Hát mondhatom, hogy va­lami nagy-wagy melegség járta át a .szívemet, és egy­szeriben szerettem az egész világot. Azt talán már nem is kell részleteznem, hogy nem a bornak őrültem meg olyan nagyon. Elég az hozzá — fejezte be az ismerősöm —, hogy a nagy világszeretetben két há- romdecis üveggel is vettem. Hálából, hogy ilyen kedvesek voltak. Mondd, nincs szüksé­ged az egyikre?. • • Üdülnek a gépjavítók A dolgozók kulturált pi­henésének előmozdítása ér­dekében a Nógrád megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat gazdasági és szak­szervezeti vezetői keresik a lehetőségeket. Ennek ered­ményeként került sor a Bükkszéken levő üdülő bő­vítésére és felszerelésére, így többek között televízió­val, hűtőgéppel, gázzal, asz­talitenisszel gyarapodott az üdülőtelep berendezése. Szép számmal jutnak el külföldre is a vállalat dol­gozói. Tavaly egy jugoszláv és hat belföldi társaskirán­dulás lebonyolítására ke­rült sor. Az idén a dolgozók mintegy harmincas csoport­ja indul Bécsbe, és egy 34 tagú csoport Moszkvába utazik. Ezekhez az utakhoz a vállalat részesedési alap­ból nyújt támogatást. A vállalat saját pénzén hozzájárult Siófokon egy üdülő létesítéséhez, amely már elkészült és évente mintegy 14 család veheti igénybe, kedvezményesen. Amint a pályázati felhívás­ban olvashatjuk, szocialista hazáink művelődés-politikájá­nak jelentős eredménye a köz­művelődési könyvtárak és a művelődési otthonok hálózatá­nak létrejötte és megerősödé­se. Felszabadulásunk negyed- százados évfordulója egybe­esett a közművelődési intéz­mények létesítésének huszadik évfordulójával. A jubileumnak külön is hangsúlyt adott az országos népművelési konferencia meg­rendezése. Ez az időszak a közművelődés gyakorlatában a konferencián elhangzottak gyakorlati megvalósításának jegyében zajlik Nógrád me­gye művelődési intézményei­ben is. A közművelődési mun­ka mindinkább előtérbe ke­rül, illetve társadalmi érdek­lődést vált ki. A legjobbak példájának ki­emelése több vonatkozásban Is szükséges. Társadalmi megbe­csülésüket is elősegíti tehát az a pályázat, amelyet felszaba­dulásunk 25. és Lenin születé­sének 100. évfordulója alkal­mából a Művelődésügyi Mi­nisztérium, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a KISZ központi bizottsága hirdetett a Kiváló könyvtár és a Kiváló művelődési otthon megtisztelő cím elnyerésére. A pályázaton részt vehet­nek, illetve részt vesznek, a tanácsok, a szakszervezetek és a KISZ által fenntartott, vagy közösein működtetett intézmé­nyek. A pályázat január 1-én indult, s december 31-ig tart Milyen az érdeklődés Nóg­rádiján? — szendi — Nem tadott ucniet mondani Azt mondják nagyon jó ember volt. Soha senki­hez nem volt egy rossz szava, soha senkit nem bán­tott, de még csak rossz percet sem okozott ő soha senkinek. Életszemlélete volt: jónak lenni mindenkihez, megérteni, segíteni, igazat adni és örömet szerezni minden embertársának. Amikor alacsonyabb munka­körbe helyezték, hogy egy tehetségtelen talpnyaló ül­jön a helyére, ő nem ment panaszra sehova, nem tiltakozott és nem dühöngött, hanem csak ennyit mon­dott: Igaz, hogy Nyálast nem ért annyira a dologhoz mint én, azért nem tesz olyan abban a munkakörben, amilyen én voltam, sajnos az is igaz, hogy én rosz- szabbul jártam, és nem ezt érdemeltem a felettesem­től, amit kaptam, de megértem őket. Nyálasi fiatal ember, mikor viszi, mikor vigye valamire, ha nem most? Istenem! Hogy engem kifúrt, hát ki milyen szerszámot bír felemelni, olyannal dolgozik. És miután leváltották, segitett eltussolni — mint értője szakmajának —, volt főnökének egy szennyes ügyet, es csak annyit rebegett meghatottan a hálás Kö­szönetért: megértem én, persze, hogy meg. A lónak négy lába van, mégis megbotlik. Igazat adott a felvételi bizottságnak, amely azzal tanácsolta el egyetlen fiát az egyetemtől — bár cse­metéje már most olyan szinten ismeri a matematikát, a kibernetikát, és az elektronikát, hogy egynémely professzor sem különbül, —, hogy inkább arra be­szélje rá gyermekét, legyen színházban komikus, kup- léénekes, vagy parödista, mert ezekre most nagyobb szüksége van a társadalomnak. Nem beszélve arról, hogy a fiúnak olyan nevetségesen nagy füle és orra van, és szépiái olyan geometrikusán helyezkednek el az ábrázatán, hogy röhögni kell. Mint ahogy valószí­nűleg az Úr is röhögött, amikor a teremtésnél úgy eltrafálta ezt a gyereket. Igazat adott élete párjának — aki az elmúlt két éjszakát egy agglegény házibarát lakásán töltötte — és megértette, hogy igazán nem kívánhatja tőle senki, hogy este kitegye lábát az utcára, hogy hazamenjen, amikor annyi, de annyi szerencsétlenség — földrengés, buzgár, a Mars-lakók megjelenése és labdarúgó-világ­bajnokság magyar csapat nélkül —, történik manap­ság. Azt mondják, nagyon jó ember volt! Soha, senki­hez nem volt egy rossz szava. Soha, nem bántott, min­denkinek igazat adott, bánatot, de meg csak egy rossz percet sem okozott ő soha senkinek. Fejfáján ez áll: Nem tudott nemet mondani, az az áldott jó szíve ölte meg. Nyugodjon békében! És, hogy milyen rossz emberek vannak. Valaki így javította ki a szöveget: Ne nyugodjon békében! — papp — Nincsenek csodák „Általános tapasztalait, hogy nagy a türelmetlen­ség a fiatal agrárszakem­berekkel szemben, a párt- és gazdasági vezetők má­ról holnapra csodát várnak tőlük” (Idézet az 1966-os megyei pártértekezlet anyagaiból.) A szokásos napi eligazítást kint a majorban tartották. Győri János, az elnök, csak a legfontosabb tennivalókat hozta szóba. hogy mielőbb mehessenek a dolguk után. Hallgatói között feltűnően sok volt a huszonéves. Később ki­derült, hogy a karancssági Egyesült Erő Termelőszövet­kezet sokat ígérő rekorddal di­csekedhet. A tagok és az al­kalmazottak között viszonylag sok, több mint félszáz fiatal van. Közülük tízen a gazda­ság egy-egy jelentősebb üzem­ágát irányítják. Uasik as árral Lászlók Barnabás, a fő- állattenyésztő Budapesten vé­gezte a felsőfokú mezőgazda- sági technikumot és Karancs- ságon töltötte a gyakorlóidőt. Gyakorolni azonban mindösz- sze három hónapot tudott. Nyár volt, sürgetett a munka és ember kellett a szalmater- csi üzemegység élére. Az el­nök szorult helyzetbe került. Nem tudott mást tenni, mint­hogy Lászlók Barnabásnak szólt. A fiatalember hihetet­len akarattal, szorgalommal viszonozta a bizalmat. Tavaly aztán már bátrabban adták kezére az állattenyésztést, hi­szen szalmatercsi hónapjai egyszerre ismertté tették. Azóta is az állattenyésztést • irányítja és ahogy mondta, még nem unatkozott... — Négy major, öt tanya tar. tozik hozzám. Jelentős az ál- latlétszámuk is. Évente há­romszáz sertést hizlalunk és kilencszáz az anyajuhok szá­ma — sorolta a fiatal főállat- tenyésztő. — Ha felépül a szakosított szarvasmarhatelep, háromszázra nő a tehénlét­szám. Elfogulatlanul mondta: a három év alatt észrevehetően gyarapodott tudásban, tapasz­talásban, de még mindig van mit tanulnia. Űj dolognak csupán a kétszáz holdas min­talegelőt tartja, amelyhez Pa­tai Zoltán mérnökgyakomok készített villanypásztort. Most három hónapja gyakornokot ts oktat. A fiatal Hegyi Kata­lint segíti, aki egyenesen Gö­döllőről, az egyetemiről ]ött Karancsságra. Másokat segít, de közben úgy érzi magát, mint a gya­korló úszó. Keményen meg kell dolgoznia azért, hogy „fent maradjon”. Az állatte­nyésztés 16 milliós termelési értéket jelent egyetlen eszten­dőben, s ez nem megy köny- nyen. A gondok, mint a hí­vatlan vendégek, jönnek ma­guktól is. Eddig nem volt ele­gendő takarmány. Most, hogy a növénytermesztés megter­meli a szükséges mennyisé­get, az egészséges állatállo­mány kialakítása okozott za­vart a tejtermelésben. Min­denesetre ez az év már na­gyobb reményekre jogosítja a fiatal állattenyésztőt. Először is arra. hogy a tej hozamot legalább háromszáz literrel növeljék. Aztán jöhet á töb­bi. Mert javítani való akad bőven. A veselök ffis nak benne Mindezek ellenére Lászlók Barnabás telve van optimiz­mussal. — A szövetkezettel, a be­osztással, a fizetéssel is elé­gedett vagyok — magyaráz­ta, — Soha a legcsekélyebb jelét sem láttam annak, hogy a szövetkezet tapasztaltabb vezetői, az elnök, vagy a fő- agronómus nem biznak ben­tiem ... Pedig bizonyos, hogy nem csináltam mindent jól. A termelőszövetkezet veze­tőinek bátorságát, gondos elő­relátását dicséri, hogy a leg­kényesebb feladatokkal is bát­ran megbízták a fiatalokat. Ezzel a megállapítással egyet­értettek a szövetkezetben dol­gozó fiatal szakemberek, töb­bek között Nyerges Kálmán, a gépcsoport vezetője, Pataki István, a segédüzemág veze­tője is. Lászlók Barnabás, a főál­lattenyésztő szívesen dolgozik a szövetkezetben, s örömest telepedne le Karancsságon. — Mi ennek az akadálya? Habozás nélkül válaszolt: — A lakás! Családos ember, felesége és apró gyermeke Nagylócon él. A főállattenyésztő naponta harminc kilométert utazik. Igen ám, de a munka sokszor leköti a késő esti órákig is. Olyankor bizony nélküle in­dul útnak a nagylóci autó-, busz. Győri János, az elnök ígér­te korábban, s ígéri most is a lakást a főállattenyésztőnek. — A szolgálati lakásunk megvan, csak éppen a volt ál. lattenyésztő él benne — mondta. Ha kiköltözik, azon­nal Lászlók Barnabásé. . . Ügy tervezzük, hogy 1972-ben újabb lakásokat építünk a fi­ataloknak ... A% elnök jó gasda Győri János tapasztalt gaz­da, 1960 óta szövetkezetei ve­zet. Bízik a fiatalokban, se­gíti őket, hogy megtalálják, megállják helyüket. — Miért ne tennénk, hiszen nincs velük különösebb gon­dunk — mondta. — Nem vá­runk tőlük egyszerre csodá­kat. Amivel megbízzuk őket, azt megcsinálják... Tanulja­nak csak, kísérletezzenek ked­vükre. Az a néhány száz, vagy ezer forint nem tesz tönkre bennünket... De amit megtanulnak, az a szövetke­zetnek hoz hasznot... Karancsságon nemcsak a munkában támogatják a fia­talokat. Azzal is próbálkoz­nak, hogy hasznosabbá, tar­talmasabbá tegyék a kevés szabad időt. Bizony a mező­gazdaságban — különösen ilyenkor, nyáron — hosszúra nyúlik a munkanap. A ter­melőszövetkezet vezetősége most azon fáradozik, hogy megszervezze a fiatalok klub­ját. Olyan otthont szeretné­nek teremteni a kiszeseknek, ahol egyaránt jól érzi ma­gát a szakmunkás és a me­zőgazdasági mérnök, mind az ötven szövetkezeti fiatal. Vincze Istvánná Kiválók között Megyénkben Salgótarjánban a Kohászati Üzennek, a saécsé- nyi járási művelődési központ, a karancssági művelődési ház, Nagybátony-bányaváros mű­velődési háza és a nagybáto- nyi gyermekkönyvtár kapcso­lódott be a pályázatba, illet­ve végzi munkáját annak je­gyében. Nem egymással ver­senyeznek, hanem lehetőségei­ken belül igyekeznek mindin­kább tartalmas, magas színvo­nalú munkát végezni. Milyen örömökkel és gon­dokkal folytatják tevékenység güket, nyújtják szolgáltatásai­kat? Ezzel a kérdéssel ke­restük fel Szécsényben Tóth Endrét, a járási művelődési központ igazgatóját. — Idestova tíz éve álmodom egy korszerűbb, több helyi­séggel rendelkező intézmény­ről — kezdi válaszát az igaz­gató. — Legalább tizenöt he­lyiségre lenne szükségünk ah­hoz, hogy a mai igényeket még inkább kielégíthessük. Ezt természetesen nem panaszkép­pen mondom, hiszen az úgy­nevezett anyagi bázisunk az utóbbi időben is emelkedett a járási és a községi tanács hoz­zájárulásával. A megye két­évenként segít bennünket a bútorok kicserélésében, illet- ve korszerűsítésében. Hálátla­nok is lennénk, ha erről nem szólnánk elismerően. A helyi üzemek is szivükön viselik in­tézményünk sorsát, A bútor- üzem, a FÖLDSZÖV, a ter­melőszövetkezet ugyancsak tá­mogat bennünket. A téesz például klubtermét is bár­mikor rendelkezésünkre bo­csátja, működő klubjaink ott­honra találnak ebben a he­lyiségben. Kapcsolatunk a tanácsokon, üzemeken, intéz­ményeken túl, jó, a párt- és a tömegszervezetei/kel is. Ügy gondolom, mindez nélkülöz­hetetlen az igazán eredményes közművelődési tevékenységhez, elsősoirban abban, hogy a Je­lentkező helyi és részben já­rási igényeket reálisan érté­keljük, illetve kielégítsük. Valóban központ-e a műve­lődési ház Szécsényben? Kiváló klubok, jó szakkö­rök és a megye határain belül is ismert művészeti csoportok működnek itt. Csupán egy számadat az érdeklődés iga­zolására. A művelődési köz­pontot rendszeresen mintegy nyolcszázan látogatják. Nem­csak a rendezvények közön­ségét jelenti ez a szám. sok­kal inkább a klubok, szakkö­rök, öntevékeny csoportok munkájába bekapcsolódókét. A továbbiakban pedig azt, hogy Szécsény lakosságának 12,5 százaléka állandó otthon­ra talált a művelődési köz­pontban, ahol képességei, hajlamai szerint kapcsolódik be az önképzésbe, önmaga te­hetségének fejlesztésébe. Az úgynevezett „irányított közös rendezvények” sokasága is ezt szolgálja. — Éves közművelődési ter­vünk szinte valamennyi üze­met átfogja, s a létező igénye­ken alapul —■ mondja az igazgató. — Ez nemcsak a szakmai képzésre vonatkozik, az ismeretterjesztő tevékeny­ség különböző formáira, ha­nem a hasznos kezdeményezé­sek egyéb formáira is. Példaként elég, ha csak a Kiváló • ifjúsági klub címmel kitüntetett klub tevékenysé­gére gondolunk. Ebben az évben például a klubtagság 85 százaléka beiratkozott ol­vasóvá válik. Szécsény kör­nyezetrendezésére, a parko­sítására stb. 300 társadalmi munkaórát ajánlottak fel a fiatalok. A továbbiakban pe­dig öt most indult ifjúsági klubot patronálnak. Izgalmas, időszerű kezdeményezésnek számít a Felnőttek a gyerme­kekért mozgalom is, amely már eddig is számos ered­ménnyel dicsekedhet. A klubok, szakkörök, mű­vészeti csoportok munkájá­nak értékelése helyett elég, ha csak a különböző rendez­vények sikerére gondolunk, amely az élő igény ékes bi­zonysága Szécsényben. A Kiváló művelődési otthon oályázat az év végén zárul. Az eredmények Szécsényben már eddig is az otthon életké­pességéről, hasznos voltáról győzik meg az érdeklődőt. T. E. NÓGRÁD — 1970. július 16., csütörtök 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom