Nógrád. 1970. július (26. évfolyam. 152-178. szám)
1970-07-16 / 165. szám
Anniin Vihar a fegyverszállítások miatt Patak Károly, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: A Heafch-kormány mór lényegében eldöntötte, hogy fel. oldja a dél-afrikai fegyverszállításokkal szemben bevezetett korlátozásokat. A szállítások felújítását a szerdai angol lapok értesülése szerint Douglas-Home külügyminiszter a jövő hét elején hozza nyilvánosságra az alsóházban. Sem az elvi döntésnek, sem azoknak a tanácskozásoknak a részletei nem ismeretesek még, amelyeket Anglia folytat a Brit Nemzetközösség tagállamainak vonakodó kormányaival a fegyverszállítások újrakezdéséről. Elképzelhető, hogy a forma ezeknek a tanácskozásoknak a kimenetelétől függően módosul. Ez az utolsó bizonytalansági tényező ad lehetőséget a konzervatív kabinetnek arra, hogy egyelőre cáfolhassa a végleges döntés hírét. A londoni alsóház ülésén Heath miniszterelnök és Wilson munkáspárti vezér között éles szópárbaj zajlott le a dél-afrikai fegyveralku miatt. A vita folyamán Heath cáfolta azokat az értesüléseket, amelyek szerint a kormány célja Pretoria lekenyerezése és az, hogy rábírja Vorsteré- ket a közvetítésre Anglia és Rhodesia között. Az alsóházi vita már sejttette, hogy Wil- sonék számára az ügy alapot teremt bizalmatlansági indítvány benyújtására. A munkáspártiak egyébként a lordok házában már kedden megkezdték az érdemi akciót. Lord Caradon Anglia volt ENSZ-képviselője, szavazást kért a kormány nézeteit kifejező trónbeszéd módosításáról és követelte, hogy Heathék tartsák tiszteletben a Dél-Afrikával kapcsolatos ENSZ-hatórozatokat. A javaslatot a főrendek 184:88 arány, ban elvetettéli, ami pontosa» tükrözi a lordok házának erőviszonyait. Érdekes, hogy Canterbury érseke és öt más főpap Lord Caradon álláspontját támogatta. (MTI) Indokínai helyzetkép El akarták tussolni a My Lai-i vérengzést Rogers véleménye eltér Nixonétól — Dokumentum a háborús bűntettekről — Heves harcok Kirirom környékén Fejük felett a pusztulás veszélye A mexikói közvéleményt komolyan nyugtalanítják az amerikai légierők Green Rivea’-i rakétakísérletei. A Green River-i rakótakilövö- helvről, amely közel van a mexikói határhoz, felbocsátottak egy radioaktív anyagot tartalmazó rakétát, amely „letért a pályájáról” és mexikói területre esett. A mexikói sajtó, miután közli, hogy már háromszor fordult elő ilyen sikertelen kilövés, rámutat: az Egyesült Államok katonai kísérletei súlyosan veszélyeztetik a mexikói lakosság egészségét. „A tévesen területünkre dobott radioaktív anyagok megmérgezhetik az ország növény- és állatvilágát” — írja az Excelsior című lap. Az eset kapcsán a mexikói kormány felhatalmazta washingtoni nagykövetét, hogy jelentsen be erélyes tiltakozást. (MTI) Szerdán a harci tevékenység ismét Dél-Vietnam északi tartományaira, az úgynevezett északi frontra — Khe Shan, Hue és Da Nang környékére — összpontosult. Több összecsapásról és kölcsönös veszteségekről számoltak be a jelentések. Edmund S. Muskie demokrata szenátor határozati javaslatot terjesztett az amerikai törvényhozás felsőháza elé, amely elítéli a dél-vietnami politikai foglyokkal szemben alkalmazott kegyetlen és embertelen bánásmódot. Beszédében a többi között hangsúlyozta: „Ha nami ideiglenes forradalmi kormány küldöttsége egy dokumentumot adott át a sajtónak, amely leleplezi az amerikaiak és bábjaik háborús bűntetteit. E szerint a dél-vietnami börtönrendszerben jelenleg több mint 200 000 , embert tartanak fogva. A börtönök és táborok — jelenleg mintegy ezer van belőlük — az Egyesült Államok pénzén épültek. A My Lai-i vérengzés körülményeinek kivizsgálásával megbízott különleges albizottság most közétett jelentésében az ügy eltussolásával vádolja a hadsereg és a külügyminisz- a Thieu—Ky-rezsim továbbra térium vezető tisztségviselőit. is ilyen csúnya módon bánik belső politikai ellenzékével, a vietnami konfliktus békés megoldásának kilátásai nagyon is messze kerülnek.” Az amerikai szenátus 10 tagja vizsgálatot követel a dél-vietnami Con Son börtönsziget „tigrisketrecei” ügyében. Sürgetik az amerikai kormányt, hogy ne bízza a Thieu- rezsimre a Con Son-1 viszonyok felderítését, hanem inkább maga folytassa le a vizsgálatot. Az AFP hanoi sajtóértekezleten négy volt fogollyal, akik a Con Son-i „tigrisketrecekből” menekültek. Éveket töltöttek a börtönszigeten, ahol tucatjával pusztultak az emberek. A sajtóértekezleten a dél-vietA jelentés hangsúlyozza: „A hadügy- és külügyminisztérium részéről tudatosan ösz- szehangolt erőfeszítések történtek az ügy eltussolására, s ezt mi sem bizonyítja inkább, mint az, hogy 1968 eleje és 1969 közepe közötti időszakban eltüntették a bizonyítékokat a hivatalos iratok közül.” „Ez a magyarázata annak, hogy a szörnyű tragédiát több mint egy évig el tudták titkolni” — állapítja meg a jelentés, és befejezésül hozzáfűzi: „A tudósítója polgári lakosság értelmetlen találkozott és indokolatlan legyilkolása kimeríti a háborús bűntett kategóriáját, s mint ilyen megbocsáthatatlan.” Nem látom jelét annak, hogy egy jottányival is közelebb jutottunk volna a háború tárgyalásos rendezéséhez, mint egy évvel ezelőtt voltunk — jelentette ki Rogers amerikai külügyminiszter arra a kérdésre válaszolva, hogy az USA kambodzsai katonai akciója közelebb hozta-e a békét Indokínában. A külügyminiszter nyilatkozata szöges ellentétben van Nixon elnök június 30-i kambodzsai záró- jelentésének ama tételével, amely szerint az invázió olyan katonai siker volt, amely előmozdítja az igazságos béke esélyeit. A két vélemény közötti ellentétben washingtoni megfigyelők újabb jelét látják a Fehér Ház és a külügyminisztérium közötti kötélhúzásnak. Rogers mostani nyilatkozata, amely az elnöki zárójelentés legfontosabb tételét látszik megcáfolni, nagy feltűnést keltett, mivel hasonló nézeteltérések mutatkoznak a közel-keleti politika kérdésében is. Heves harcok folynak továbbra is a kambodzsai Kirirom környékén. A kormányhadsereg két zászlóaljnyl amerikai kiképzésű katonája igyekszik visszahódítani a várost a felszabadító erőktől, amelyek szombaton foglalták el azt, és semmisítették meg mintegy 400 főnyi helyőrségét. A kambodzsai katonai szóvivő szerint „egyelőre nem lehet tudni, hogy végződik a több napja tartó csata.” Soksxínű kormány Finnorsxágban Urho Kétókonen finn köz- koncentráció pártja és a Finn társasági elnök szerdán kine- Kisparasztpárt —, amelyek a vezte a finn kormányt. március 1-i választások egyéA Karjalainen miniszterei- ni győzteseinek voltak tekint- nök vezetésével megalakult új hetők. E két párt azonban finn kormány öt parlamenti olyan nacionalista beéllítottsá- párt koalíciójaként jött létre, gú elemeket tömörít, amelyek A Finn Szociáldemokrata ha kormányt alakítanak — Párttól öten, a közép (cent- Kekfconen elnök és a felelősrum) párttól négyen, a népi ségitudattal rendelkező finn demokratikus uniótól hárman, politikusok többségének véle- a Svéd Néppárttól ketten vesz- menye szerint — nem bizto- nek részt az új kormányban, sítják a jelenlegi semlegessé- és egy személlyel képviselteti gi politika folytonosságát. A magát a liberális néppárt is. finn szuverenitás, és nemzeti Van továbbá az új kormány- függetlenség fenntartása szem- nak egy úgynevezett függet- pontjából azonban létfontos- len tagja, aki azonban szintén ságú az utóbbi évtizedekben a liberális néppárthoz áll kö- kialakuLt biztonsági politika zel. folytatása, amihez — a helA mostani firm kormányala- sinki politikusok álláspontja kítás egyik érdekessége az — szerint — minél szélesebb emeli ki a DPA —, hogy el- parlamenti alapokkal rendellenzékbe szorult az a két párt kező, sokszínű kormány a leg- — a konzervatív nemzeti jobb biztosíték. (MTI) Magas a katonai kiadás George® Bouvard, az Hu- manité szerdai számának vezércikkében élesen bírálja a júllius 14-i nemzeti ünnep alkalmából a párizsi Champs Elysée-n rendezett katonai díszszemlét. A hagyományok szerint — írja Bouvard — a nemzet július 14-én ünnepli azokat a kapcsolatokat, amelyek egybefűzik a népet hadseregével. De vajon melyik demokrata nem szemlélte bizonyos rossz érzéssel azt a szakadást, amelyet a jelenlegi ezredét ? kormányzat idézett elő a köz- társasági hagyományokkal. Már maiga az is micsoda illetlenség volt, hogy a televízió kommentátora ezen a nemzeti ünnepein Franciaország marsalljai között említette Retain nevét. Ennél azonban sokkal nyugtalanítóbb dolgok is történitek. A menetet az idegenlégió egységei zárták le, amelyeket ilyen alkalommal már csaknem tíz éve nem láttunk. Kell-e emlékeztetni, hogy md okból és milyen polgárháborús eszközzé alakította át egy maroknyi tábornokcsoport a hatvanas években az idegenlégió 2. ejtőernyős Harcban a vallási közösségek ellen Indira Gandhi indiai miniszterelnök Srinagarban — Jammu és Kasmír fővárosában — nagygyűlésen kijelentette: a vallási közösségek és i reakció szövetsége súlyos veszélyt jelent a haladó erőkbe nézve. Elmondotta még, hogy az indiai kormány most vizsgálja az alkotmány módosításának kérdését annak érdekében, hogy véget vessen a reakciós vallási közösségek aknamunkajónak. (MTI) NÓGRÁD — 1970. július 16., csütörtök A díszszemle csúcsportjának az atomütőerő bombáit hirdették. Ezzel kapcsolatban elgondolkoztató az a tény, hogy bár az ország már csak- ! nem tíz esztendeje szerencsésen befejezte a háborút, a katonai kiadások még mindig a költségvetés legnagyobb tételét képezik. (MTI) Bttrtönszíget Ötezer kommunista foglyot szállítanak át a jövő hónapban a kelet-indonéziai Buru szigetére, ahol a múlt év vége óta már tartózkodik egy ilyen jellegű, 25000 fős fogolycsoport. A szigeten a foglyok szögesdróttal bekerített földkunyhókban élnek, rizs- és zöldségtermesztésből tartják fenn magukat, börtönörök felügylete alatt. (MTI) Amitől a Welt fél A Die Welt szerdai számában, az NDK, valamiiimt a bonni kormány politikája elleni támadásra próbálja kihasználni azt a körülményt, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban egy évet meghaladó börtönbüntetésre és gépük elkobzására ítéltek két határsértő nyugatnémet spartpilótát, a polgári légiforgalmi szabályok és más törvények megsértése miatt A Sprimger-komszemhez tartozó lap „jogit alahságnaik” bélyegzi első oldalas cikkében, az ítéleteket és szembeállítja Brandt Erfurtban és Kasseliben hangoztatott „emberi könnyítésekre” vonatkozó követelésével, valamint Otto Winzer külügyminiszter rostocki sajtókonferenciájának pozitív bonni értékelésével. A lap szerint, ha a bonni kormány folytatja jelenlegi politikáját „menthetetlenül” az NDK elismerésénél köt ki. A Welt elítéli ezt az irányzatot és felszólítja Brandtot „tanuljon a történtekből”. (MTI) Legyen a biztonság kontinense A KÖZVÉLEMÉNY napjainkban sűrűin találkozik a lapok hasábjain az európai békére és biztonságira, az ennek megteremtésére hivatott konferencia összehívására vonatkozó cikkekkel. Ugyanakikor azt is tapasztalja, hogy amíg a világ más térségeiben lokális háborúk dúlnák, Európában lényegében béke van, hallgatnak a fegyverek. Arra már kévésé bbein gondolnak azonban, hogy kontinensünk békéje sok megoldatlan kérdést takar immár több mint huszonöt esztendeje. A helyzet megszokotfságából eredően a tekintetben is halványabb az emlékezet, hogy Európa a mi századunkban mór kétszer volt nagy háborús összecsapások színhelye, s az itt élő nemzetek felmérhetetlenül sóikat szenveditek a pusztításoktól. Ha egy kicsit nosztalgikusok akarunk lenini magunk és a bennünket követő generáció iránit, méltán mondhatjuk: annyi baj, vér és pusztulás után százszorosam érdemesek vagyunk arra, hogy éjszakátokat ne szirénaiyíjjogás tördelje szét, csak azokat temessük, akik természetes halállal halmaik meg, s a romeltakarítás lesújtó egyhangúsága helyett az al- koitó-iteneimtő emberi rmunkia töltse ki napjainkat. Azt sem hagyhatjuk figyelmem kívül, hogy nemcsak a világ más térségéiben, hanem földrészünkön is óriási fegyverkészletek halmozódtak fel, s vannak erek, amelyek gazdaságii vagy politikai érdekeik érvényesítése érdekében szívesen nyúlnának ezekhez a készletekhez más nemzetiek rovásába. Vagyis: egyáltalán nem ringathatjuk magiunkat abban az illúzióban, hogy Európában nincs háborús veszély, mert az érvényben levő nemzetközi szerződések teljesen kizárják a konfliktusok lehetőségét. Kétségtelen, hogy az erőszak alkalmazása, mondjuk termonukleáris háború esetében végzetes következményekkel járna nemcsak a megtámadott, hanem a támadó ország lakosságára is. AZ EDDIGIEK talán meggyőzően bizonyítják azt, mennyire szükséges az európai biztonsági konferencia ösz- szehívása, a kontinens békéjét szavatoló rendszer megteremtése. Az erre vonatkozó kezdeményezés a szocialista országoktól indult ki. A Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének budapesti ülése ’felhívással fordult Európa nemzeteihez: konferencia keretében tárgyaljanak a földrész békéjének és biztonságának legfontosabb feltételeiről, hozzanak létre olyan rendszert, amely biztosítékokat nyújt minden ország számára létét és fejlődését illétően. Jóformán meg sem száradt a tinta a felhíváson, amikor elhangzottak az első reagálások. Volt közöttük néhány kétkedő is, a többség azonban pozitívnak ítélte a kezdeményezésit, s úgy vélitek, hogy a kis és nagy nemzeteik e várható találkozása és tanácskozása csak hasznára válhat mindenkinek. A szocialista országok diplomáciája a felhívás nyilvánosságra kerülésének másnapján élénk és hatékony tevékenységibe kezdett azért, hogy az európai nemzetek vezető politikusai egyrészt tanulmányozzák, másrészt pedig tekintélyükkel egyengessék a konferenciához vezető utat. A Varsói Szerződés tagállamai külügyminisztereinek prágai tanácskozása még inkább megerősítette azt a meggyőződést, hogy a biztonsági konferencia összehívására vonatkozó kezdeményezés a már említett országok részéről nem taktikád kérdés, hanem földrészünk tartós békéje és biztonsága megteremtésének fontos aktusa. S akikben esetleg még ez után is maradt kétség azt feltétlenül el kellett, hogy oszlassa a külügyminiszterek közelmúlt ban Budapesten megrendezett tanácskozásán elfogadott memorandum, amely amellett, hogy tisztázta a konferenciára vonatkozó szinte valamennyi kérdést, azt az álláspontot is kifejezésre juttatta, hogy az európai államok megbeszélésein részt vehet a® Egyesült Államok és Kanada is, mivel kormányaik csapatokét tartanaik Európában. Hazánk külügyminisztere, Péter János az utóbbi hónapokban egy sor európai országba vezetett delegációt. A látogatásokról kiadott közleményekből kiderült,- hogy a tárgyalásokon jelentős helyet kapott mindaz, ami az európai biztonsági konferencia összehíváséra vonatkozik. Ezek a tanácskozások nem is maradtak eredménytelenek: több külügyminiszter kifejezésre juttatta egyetértését, s különösképpen az észak-európai kapitalista berendezkedésű országok vezetői értenek egyet a békés távlatokat körvonalazó kezdeményezéssel . UTALTUNK már arra, hogy az ©urópai szocialista országok indítványa véletlenül sem taktikai kérdés, hanem ezen országúk társadalmi rendszerének lényegéből eredő kezdeményezés. Csak egy kis történelmi emlékeztetés: az első világháború során a fiatal szovjet állam volt az, ahol napvilágot látott a lenini békedekrétum, s a második világégést követően is a Szovjetunió és a szocialista tábor volt az, amely nap mint nap célratörően tevékenykedett azért, hogy a világ elkerülje még a lokális helyi háborúkat is, megszűnjenek a válsággócok, s félelem .nélküli életet éljen az emberiség. Pedig ennek a tábornak megvan a biztonságának védelmezéséhez szükséges hadászati felszerelése, s adott esetiben megsemmisítő csapást tud mérni az ag- reaszorra. De pontosam erejének 'tudatában törekszik arra, hogy az európai nemzetek sorsát ne a fegyverek határoz- • zák meg, hanem a földrész a béke és biztonság kontinense legyen. Szolnoki István Az új brit kormány hadügyminisztere, lord Carrington háromnapos látogatásra líoruiba érkezett. Képünkön: a tory miniszter (bal oldalt), nyugatnémet kollégája Helmut Schmidt kíséretében a repülőtéren
