Nógrád. 1970. június (26. évfolyam. 127-151. szám)

1970-06-26 / 148. szám

Maria Callas, a világhírű olasz operaénekesnő (balról a második) Moszkvába érkezett, hogy részt Vegyen a IV. Csajkovszkij zenei verseny ének versenyének zsűrijében. A se- remetyevói repülőtéren a Bolsoj Tyeátr művészei; Öleinvicsenko (balról az első), Raj­kov (jobbra) énekesek fogadták ■agy tengerikígyo? e Óvás a somoni óvoda ügyében Ami a Salgótarjáni járási Tanács nagybétonyj székhelyű községgazdálkodási vállalatát illeti, igazán nem dicsekedhet azzal, hogy ég a keze alatt a munka. Ha történetesen a Somoskőújfalui óvoda tataro- zá&i idejét tekintjük, lassúsá­gi versenyben azt hiszem, or­szágosan is előkelő hely il­letné meg. így vélekednek a somosiak, és ha a tényeket nézzük, csakugyan egyet kell érteni velük. De hogy az olvasóban se hagyjunk kétséget a pa_ nasz jogosságáról, nézzük meg közelebbről a dolgokat. A járási tanács költségve­tési keretében a községgazdál­kodási vállalat kapta felada­tul a Somoskőújfalui művelő­dési ház és az óvoda tataro­zás! munkáját. Nem volt könnyű már a művelődési ház rendbehozását sem kivárni, végül mégis úgy alakult a helyzet, hogy az elmúlt év jú­liusában az óvoda körüli te­endőkre válthattak át a tata­rozók. Ettől az időtől a há­rom csoportos óvoda működte­tése még korlátozott mérték­ben is nagy nehézségekkel járt. A tatarozók a munkála­tok befejezését 1969. novem­ber 15-re ígérték, a jelek azonban mór jó előre azt mu­tatták, hogy az ígéretből sem­mi nem lesz. Somoskőújfalu népes köz­sége a járásnak. Lakóinak nagyobb többsége azonban be. járó dolgozó, így az óvoda za­vartalan élete különösen nél­külözhetetlen. Nem volt egy­szerű dolga Csengődi Sándor- né vezető óvónőnek, amikor a múlt év őszén arról kellett dönteni, hány apróságot vál­laljanak adott körülményeik között. A hátrányos helyzet­be került szülők méltatlanko­dása ellenére a korábbi gyer­meklétszámnak csupán egy- harmadát vehették fel, s azok is egyik helyről a másikra vándoroltak, foglalkozásra. Előbb a művelődési házban kaptak helyiséget, majd az öregek napközijében, mert az óvodának még a környéke, szép és kellemes parkja is valóságos csatatérré, baleset- veszélyes törmelékteleppé vált. Pedig ez utóbbi — mint a községi tanácson mondják — nem feltétlen velejárója a tatarozásnak. A tanácstitkár így véleke­dik erről: — Kértük az építőket, gon­doskodjanak a felgyülemlett szemét elszállításáról. Három teherautóval el is vittek, a többi maradt, a gyermekek törmelékbuckák és nyitott csatornaaknák között botla­doznak ma is, az esetleges baleset veszélye lép ten-nyo­mon fenyeget. A munkálat ideje úgy nyú­lik mint a rétes, a gyerme­kek visszaköltöztetése még a nyár végén is kétséges. — Ez a második nyarunk otthontalanul — mondja a vezető óvónő. — Ha terminust kérdezünk, csak vállvonogatást kapunk, legfeljebb olyan ki­fogást, hogy az árvíz miatt hiány van cementben, építő­anyagban. Ez persze mondva­csinált indok, a munkát jóval az árvízi gondok előtt befe­jezhették volna. A több mint héthónapos határidőkésés döntő oka az, hogy a munka megfelelő me_ netét alig követi komolyabb ellenőrzés. A munkafegyelem nem túl erős oldala az itt dol­gozóknak, akik a somosiak szerint gyakori vendégei a Bambusznak, az fmsz vendég­lőjének és italboltjának. A munkások a reggeli vonattal járnak ki, s a délutáni ket­tessel már jönnek is. gyakor­latilag tehát fél kettőkor rendszeresen leteszik a szer­számot. Persze, az az érzésem, hogy a községgazdálkodási vállalat vezetőin kívül a laza munka­menet ellen nem csupán pa­naszt, de erélyesebb szót emelhetne a helyi tanács is. Nem csupán mint első számú érdekelt, de mint a járási ta­nácsszervezet alkotó eleme, mint a községgazdálkodási vállalat fenntartóinak egyike. Annál jogosabb ez, mert — mint hallani — nem csupán az óvoda-renoválás hosszadal­massága a panasz, de a vég­zett munka minősége is erő­sen kifogásolható. A művelő­dési ház tatarozását mintha isten nevében végezte volna a vállalat: a hibás vízvezeté­ki csövek csúnyán átáztatták az új vakolatot, a WC hasz­nálhatatlan, hasonló aggodal­mak kísérik az óvoda reno­válását, pedig a tatarozás! költségek csaknem egymillió tor in tot emésztenek fel. — Nem akarunk kákán cso­mót keresni — összegezte vé­gül a vezető óvónő —, mind­össze annyit szeretnénk végre, hogy legalább az új óvodai évtől zavartalanul és teljes létszámmal dolgozhassunk. Mert a tatarozási ügy lassan már tengerikígyóvá nő. B. T. Vizsgázó tanárok Négy évvel ezelőtt, har­mincegy pedagógus elhatároz­ta, hogy megszerzi a háztar­tási ismeretek és gyakorlatok szakoktatói képesítését. A tanfolyam el is kezdődött, az Országos Pedagógiai Intézet égisze alatt. Mindezt Chmely Jolán, a négyéves kurzus agilis vezetője mondta el. — Minden évben más-más tematikát tanulmányoztunk — tájékoztatott, s felsorolta a „tantárgyakat”: textilipari és élelmiszeripari anyagismeret, szakipari szakrajz, szabás, var­rás. népművészet, lakáskul­túra, géptechnológia. Tanul a pedagógus — Miért jó, ha a pedagó­gusok elvégzik ezt a kissé hosszú nevű szakoktatói tan­folyamot? — tettük fel a kérdést Chmely Jolánnak. — Tapasztalataink szerint Nógrád megye általános isko­lái nem rendelkeznek elég gyakorlati tárgyat oktató pe­dagógussal. A négyéves kur­zust a hiányok pótlására in­dítottuk. Felméréseket vé­geztünk, amelyek azt mutat­ják, hogy szükség van a gyakorlati tárgyak oktatására. A nevelők nem maguknak ta­nulják az előbb felsoroltakat, a gyerekeknek akarják átad­ni tudásukat. — Tehát társadalmi igény van rá? — Igen! A gyakorlati mun­kával egyben előkészítjük a lányokat a könnyűipari mun­kára. Hogy példát is lásson, látogasson el a textilipari vál­lalathoz, s meggyőződhet róla, hány volt nyolcadikos tanítvá­nyom dolgozik ott. A gyakor­lati órákon határozták el, hogy ehhez a vállalathoz mennek majd dolgozni. Lehetőség és fövő A pedagógusok záróvizsga előtti utolsó kéthetes tanfo­lyamát a hagyományos helyen, a salgótarjáni Malinovszkij úti Általános Iskola jól fel­szerelt gyakorlati termében tartották. Gáztűzhely, vil­lanytűzhely, tíz varrógép, amit csak egy kedvére és igaz szeretettel oktató pedagógus megkíván, azt itt megtalálja. Többen megjegyezték: — Ilyennel még nem találkoz­tunk! Ilyen jól felszerelt gya­korlati teremről még álmodni sem merek! A beszélgetés során kide­rült, hogy megyénk több ál­talános iskolájában még tan­termet sem tudnak biztosítani a gyakorlati órák számára. A meglevő gépeket is alig bír­ják elhelyezni. Egyszóval — statisztikával most nem aka­rok szolgálni, majd legköze­lebb —, elég keserves körül­mények között dolgoznak a gyakorlati tárgyat tanító pe­dagógusok. Közben szétnézünk a te­remben. Chmely Jolán szebb-négyen jelentkeztek a textil­nél szebb albumokat mutat, ipari vállalathoz, tele népművészeti hímzések­kel. A próbababákon a ta- Mogyoró Imréné Tolmács­nárnők által készített ruhák ról: — Sok diákunk találta láthatók. Egy-egy párnahuzat, meg pályáját az iskolai gya­s kötény is a kezünkbe ke­rül. Hidegtál e> hímzett ruha korlati oktatás révén. Több volt tanítványunk dolgozik a váci kötött-, vagy a rétsági és az ugyancsak váci konfekció­üzemben. Az iskolában min­den lehetőségünk megvan, nincs okunk panaszkodni. Pedagógusaink komoly meg­terhelések közepette végezték A vizsgára való felkészülés el a tanfolyamot, amely csü- szinte utolsó perceiben zavar­törtökön fejeződött be. Ügy tam meg a nevelőket. Szerdán látszik, ahogy szétnéztünk a délután mái’ elkészítették a teremben, megérte, legalább- hidegtálakat a csütörtöki is ezt sugározták az arcok. vizsgareggelihez. A szóbeli feleletekre azután került sor Mit mondanak külön-külön? Mindezt azonban megelőzte a A jobbágyi Jakus Tiborné szakdolgozatok elkészítése véleménye: — Mezőgazdasági minc en n ' így o . gyakorlati képesítésem van. Kiegészítőül végeztem el ezt a £s a boríték ? négy évet. így egész évben én foglalkozom majd a lányok- a művelődésügyi miniszter kai. Az első évek nehezek 101/1966. (M. K. 1.) sz. utasí- voltak. Bölcsődés gyerekek tása értelmében a tanfolya- mellöl nehezen lehetett elsza- mot elvégző tanárokat rend- badulni. Most már könnyebb, kívüli feljebbsorolásban kell Persze, van egy másik előnye részesíteni De megszületett tó a bizonyítványnak. Régeb- ^ utasítás módosítása is, a ben az kapta meg a gyakor- 137/1966. számú: ,,E bizonyít - lati órákat, akinek nem volt vány alapján azokat, akik a meg a kötelező óraszama. így tárgyat tanítják, egyszeri a gyerekek csak kötögettek, rendkívüli feljebbsorolásban horgolgattak. Módszertanilag lehet részesíteni.” felépítetten órákat kaptak. Ez­zel a képzési rendszerrel re- Nemcsak a négyéves kurzus mélem, sok eredményt lehet ^ligától, a már egyébként is diplomával rendelkező peda- majd elérni. gógusok, de e sorok írója is Kovács Erzsébet Zagyvaró- a ke“ szó leh^rf va' ló módosítását nem alkalmaz­nád: Tanítónő vagyok. Négy Ziik feltételesen. Sok szó esik a évvel ezelőtt a felső tagozatba pedagógusok fizetéséről. Je- kerültem. Akkor osztatták len esetben nem ezt szeret­rám a gyakorlati tárgyat, "énk. feleleveníteni. Csupán azt: ha valaki farad- amikor ez a tanfolyam meg- ságot vesz, hogy négy éven kezdődött. Nem bántam meg a keresztül újból tanuljon, ak- négy évet. Nekem különösein kor nemcsak az erkölcsi, ha- hasznos volt, megtanultam a nem a!L _an3ragi megbecsülést szabás fortélyait. Tanítványa- ^ meSer 0111- im szintén szeretik. Az Ifién Molnár Zsolt Színházi esték ízlés- és „Évszak-hangvételű” estje volt szerdáin a salgótarjáni József Attila művelődési köz­pont színpadának. A nyári — remélhetően változatos — program nyitányaként a bu­dapesti Vidám Színpad műso­rán szórakozhattunk, s ezút­tal a szokásosnál kevésbé ön­célúan, mert Róna Tibor— Litván Károly—-Romhámyi Jó­zsef: És mi lesz holnap? cí­mű politikai kabarévállailko- zása nem csupán mulattató időtöltés, de gondolatokat éb­resztő is. A szerzői hármas tematikájában napjaink poli­tikai, gazdasági, kulturális, művészeti életének kdsebb-ma- gyobb visszásságait, sokszor ellentmondásos tényeit tűzi tollhegyre. Az a dicséretes a vállalkozásban, hogy mindezt nem a „kívülálló” kárörven­dezésével. hanem határozott, félreérthetetlen jobbító szán­dékkal teszi, a magyar politi­kai ka,báré legjobb hagyomá­nyainak hasznosításával, de mértéktartó mulatság alapjaiban megváltozott vi­szonyaink ismeretében, politi­kai, társadalmi, gazdasági alapjaink igenlésével. Ezért nem bántó, ami a színpadról felénk hangzik, még akkor sem, ha némely dologban sze­mélyes találatot kapunk, ha a fintonkiválittotta nevetés után arra eszmélünk, hogy saját, tulajdon gyarlóságunkon mu­lattunk. Az És mi lesz holnap ?-ra mindvégig jó mértéktartás, kellő ízlésesség a jellemző, a műsorban igazán csak azok csalódhattak, akik „merede- kebb” mutatványt vártak a szerzőktől és a szereplőktől. Amit mégis észrevételezhe- t.üink, az a jelenetek elnyúj- tottsága, bőbeszédűsége. Ezál­tal késleltetik, hellyel-közzel elbágyasztják a frappírozás hatását Ez mindjárt a mű­sort indító, háromezerben játszódó utópisztikus játékra érvénye» elsőnek, de érvényes többször a következőkre is, főképp a magánszámokban. Némi húzás csak javára szol­gálna a műsornak s az is, ha kiküszöbölnék a befejezés su­taságát, ami sízinte az egész produkciót fenékre ülteti s a nézőtérnek tanácstalan pilla­natokat okoz. Amit külön szó­vá tennék, az Kabos László bosszantó színpadi fegyelme­zetlensége. Visszatérő tünet ez vendégszereplésein s nem szolgálja az együttes járté,ká­nak hatékonyságát, a nézőtér vendégeire viszont tiszteletlen és sértő. A műsorban egyébként a Vidám Színpad szinte teljes gárdájával találkoztunk. A'L fonzó, Kazal, Kibédi, Lórán Lenke, Csata Zsuzsa, Gálcsiiky János, Viola Mihály, Vere- bély Iván. Balogh Erzsi és a többiek megérdemelten arat­tak sikert a szellemes jelene­tekben és magánszámokban. (barna) Szegedi nyár — 1970 A második évtizedében já­ró szegedi szabadtéri játékok egyhónapos előadássorozatuk­kal 1970 nyarán is gazdag programot ígérnek. A meghirdetett rendezvé­nyek közül elsőként a peda­gógiai nyári egyetem előadá­sai kezdődnek meg, a nyitó­ünnepségét július 12-én tart­ják, a záróülésre pedig július 23-án kerül sor. Az ünnepi heteket követő nagyobb ese­ménye a nemzetközi turista- találkozó kezdetével egy na­pon — a nemzetközi szak- szervezeti táncfesztivál lesz. Ez július 15-éin, szerdán este a Móra Ferenc Múzeum előt­ti parkban kezdődik, majd a felújított újszeged! szabadtéri színpadon és a szegedi Nem­zeti Színházban folytatódik, négy napon keresztül. A Dóm téri színpadon jú­lius 18-án, este — a Somogyi Könyvtár könyvritkaságait és 1969 legszebb könyveit bemu­tató kiállítások megnyitása után — kerül sor a szegedi fesztivál 1970-es évadjának első bemutatójára. Kodály Háry Jánosa a premier után még július 26-án, augusztus 1-én és augusztus 8-án szere­pel műsoron. A szabadtéri játékok újabb bemutatója másnap este lesz. Ekkor lép színpadra a világhírű novo- sziibinsziki balett, amely Csaj­kovszkij Csipkerózsika című, háromfelvonásos balettjét mu­tatja be. A szovjet vendég- együttes július 21-én és 22-én megismétli műsorát. Az immár hagyományos orosz nyelvi nyári egyetem ötnapos foglalkozás-sorozata július 20-án kezdődik. Július 22-én az ipari tudományos konferencia kétnapos rendez­vénye várja a vendégeket. Jú­lius 23-án este Lehotka Gá­bor ad orgonahamgversenyt a Dómban, a következő napon a Hungária Szálló nagyter­mében rendeznek műsoros dá- vatberjjjjatót .Túlin«: 25-én. a IV. szegedi Ifjúsági napo­kat nyitjáik meg a hagyomá­nyos karnevállal. Az ifjú turisták — az idő­sebb nézőkkel együtt — a karnevál után a szabaditéri já­tékok Euripidész—Sarte „Tró­jai nők” című darabjának be­mutatóján vesznek részt. A vígjáték a következő napokon — július 31-én és augusztus 2-án továbbra is műsoron marad. Augusztus 2-án nyílik a XI. Szegedi Nyári Tárlat; a mind nagyobb érdeklődéssel kísért képzőművészeti seregszemlén legjobb hazai festőink, szob­rászaink. grafikusaink mutat­koznak be. Augusztus 5-én újabb orgonahangverseny lesz a Dómban: ekkor Horst Ge­hen román orgonaművész já­tékát hallhatják az érdeklő­dők. A szegedi fesztivál nagy ér­deklődéssel várt újabb bemu­tatójának augusztus 9-én es­te tapsolhatnak a nézők. Mascagni „ParasztJbeesület” és Leoncavallo „Ba-jazzók” című operálja kerül ekkor színre — külföldi vendégművészek köz­reműködésével. Augusztus li­án este az ünnepi hetek úi rendezvényén vehetnek nészt az érdeklődők: „Muzsikáló udvar” címmel barokk zene­darabokból összeállított ka­marakoncerten. A szabadtéri játékok 197fi- es évadijának utolsó bemuta­tója augusztus 16-án este lesz: a Magyar Néphadsereg Mű­vészegyüttese — amely első alkalommal lép fel a Dóm té­ri színpadon — mutatja be több részes műsorát, „Vitézi ének” címmel. Az augusztus 18-án sorra kerülő orgona- est (közreműködik: Hermann Harrasovdtz, NSZK), és az augusztus 19-én mean«-«'1 nemzetközi díszmadár-k iát! í- tás után augusztus 20-án, al­kotmányunk ünnepén a „Vi­tézi ének” újabb előadásévá! illetve hagyományos gálaest. tel érnek véget a szegedi ün­nepi hetek. NÖGRAD — 1970. június 26., péntek

Next

/
Oldalképek
Tartalom