Nógrád. 1970. június (26. évfolyam. 127-151. szám)

1970-06-20 / 143. szám

Termel a Zagyva It,

Mint hírt adtunk róla. május 31-én, határidő előtt nyolc nappal, begyújtották a salgótarjáni síküveggyár Zagyva II. kemencéjét. Június 19-én, pénteken a húzóüzem — szintén az eredetileg tervezett határidő előtt — megkezdte a síküveg termelését, s ezzel az előnyt tíz napra növelték. A négy—öt—hat milliméter vastag, jelentős részben járműüveget előállító berendezéseknek az esztendő végéig mintegy kétmillió-négyszázezer négyzetméter táblaüveget kell kibocsátaniuk. Ezt a mennyiséget a kemence határidő előtti üzembe helyezésével mintegy százhúszezer négyzet- méterrel megtetézik.

Az átépítés másik sikere, hogy az ilyenkor szokásos üvegtprés, üzemzavar elenyésző volt, szinte már az üzembe helyezés első óráiban jó minőségű, értékesíthető üveget húznak.

Tervezés

közösen

Június 19-én, pénteken a Nógrád megyei Tanács szék- házában megbeszélésein ta- láükozitak egymással a megyei tanács tervezési és pénzügyi szakemberei a minisztériumi irányítás alá tartozó állami vállaltaitok igazgatóival, giajz- diasági igazgatóhelyetteseivel, ^könyvelőivel.

A megbeszélésen Més Miklós, a megyei tanács elnökhelyettese adott tájékoztatást a negyedik ötéves terv Nógrád megyére háruló feladatainál, a megyei pártbizottság és a megyei tanács fejlesztési koncepciójánál. Az elnökihelyettes hangsúlyozta, hogy a jövőben nélkülözhetetlen a tanács számára a szoros együttműködés a közvetlen tanácsi irányításon kívül eső vállalatok vezetőivel.

Az előadó, de a vitában felszólaló vállalati vezetők állást foglaltak a kölcsönös információ szükségessége, és annak megszervezése mellett. Elhatározták, hogy a jövőben a találkozókat is rendszeressé teszik.

számát, megerősítették az egész bányarész kiszolgálását. Aztán, amikor felmerült a kérdés, ki legyen az egész brigád vezetője, a pártbizottság javasolt: mégpedig az egyik legtapasztaltabb bányászt, gondos és hozzáértő szervezőt, a kommunista D. 1. Ljuftot jelöltük.

Végül, amikor mindent alaposan előkészítettek, a bányászok nekivágtak a régi rekord megdöntésének. De ezzel még nem ér véget a pártbizottság segítsége, gondoskodása. Ellenőrzi a grafikonok szerinti végrehajtást, biztosítja az erkölcsi tényezőket. A jubileumi műszakban az a részleg, amelyen Ljuft brigádja dolgozott, a bánya napi termelésének csaknem felét termelte megfeszített erővel, de nem idegesen dolgoztak, semmi kapkodás, oktalan sietség. A nehézségeket menet közben elhárították minden „felülről jövő” beavatkozás nélkül azok, akikre ez tartozik. És a bányászok, akik a műszak végeztével a felszínre emelkedtek, a hősi munka atmoszféráját mintegy átsugá- roziták váltótársaiknak.

Nem kétséges persze, hogy a pártbizottságot sem a bányában, sem a városban nem a rekord érdekli — a rekordért. A kommunistákat nemcsak a mai nap izgatja, de a távlatok is. A . szénkitermelésben felállított rekord növeli az emberek önbizalmát, hitüket a jövőben. A rekord a lehetőségek felderítése. A rekordot a célszerűség diktálja. így péj- dául a már egyik említett előKörüBfekiröőbben

Ej*y párlol* látási forma tapasztalatai

A MARXISTA-LENINISTA

középiskola a páirtoktafcás egyik magasabb formája a megyében is. Hallgatói általában a középkáderek, s olyanok köméből kerülnek ki, akik még nem érték el azt a podiitikai-elrnéleü szintet,

hogy az esti egyetem hallgatói tegyenek. Más szóval úgy is fogalmazhatnánk, hogy a középiskola egyik feladata: előkészíteni a párttagokat az esti egyetemre, vtagy pedig ha a hallgatók nem is kívánják a továbbtanulást,, hogy megfelelő elméleti felkésizí- tést biztosítson mindennapi munkájukhoz.

Azt elöljáróban ki kell jelenteni, hogy a középiskolai pártoktatási forma a salgótarjáni járásiban az elmúlt években igen nagy tekintélyre tett szert. A régiek — nagybáto- nyd bányaüzem, mizserfai bányaüzem, Karancskeszi sfcb. — mellett az utóbbi oktatási évben már új tanfolyamok is indultak, mint például Somoskőújfaluban, a kisterenyei vegyasiüaaminel és másutt. Tavaly ősszel a marxista—leninista középiskolai oktatási rendszerben 13 tamfolyaim, 322 hallgatóval kezdte el a működését, 36 oktatóval A középiskolai tanszék tagjai, aiz előadók, de különösen az osztályvezetők, tíz hónapon át becsületes munkát végeztek. A hallgatókkal meg tudták kedveltetek szerettetni a középiskolában! szereplő tantárgyiakat. Többségükben megfelelő követelményeket állítottak, s differenciálni tudtak az egyes hallgatókkal szemben támasztott követelményeknél. Az előadások során a központilag kiadott tematika mellett több helyi anyag — a bányászat visszafejlesztése, az egységes paraszti osztály kialakítása, a megye gazdasági eredményei stb. — feldolgozását is kezdeményezték. Az úgynevezett helyi jellegű anyag feldolgozásának legfőbb oélja az volt, hogy a hallgatók megismerjék a megye, a járás sajátos gondjait, állást tudjanak foglalni

és választ tudjanak adni az életben felmerült kérdésekre.

AZ EGYÉVES MUNKA értékelésénél az is megállapítható, hogy a marxista—leninista középiskolában aiz volt az egyik legfőbb törekvés, hogy választ adjanak a hallgatóknak a nemzetközi élet é» a szocialista fejlődés jelenségeire. világosabbá tegyék a párt gazdaságpolitikájának megértését, a különböző párthatározatokat, a háli- giatók közelebb kerüljenek a marxizmus—leininázmus megismeréséhez.

Jelentős szerepet kaipott az oktatási tevékenységben » párt és a munkásosztály vezető szerepének tanulmányozása, értelmezése és gyakorlati alkalmazása csakúgy, mint a nemzetközi viszonyok, a világ fejlődésének megítélése. A pozitív eredményeket összegezve aizt kell megállapítani, hogy a most lezárult oktatási tevékenység a marxista—leninista középiskolában elősegítette a szocialista szemlélet erősítését, alapot adott a marxizmus—leninizamts további tanulmányozásához.

A marxista—leninista középiskolában folytatott politikai oktatás — különösen a salgótarjáni járásban — néhány figyelemre méltó negatív jelenséggel is szolgál, ami, ha nem is nagymértékben, de csökkenti egy év munkájának értékét Mindjárt tanulságul is szolgái, hogy a jövőben sokkal körültekintőbben kell elkezdeni ezt a munkát Vegyük talán csokorba ezeket a negatív jelenségeket, hogy más járások is okulhassanak belőle.

IGAZ, HOGY 323 HALLGATÓVAL indították be a politikai középiskolákat, de már a kezdet kezdetén azt kellett megállapítani, hogy a hallgatók összetétele — felkészültségüket, alapképzettségüket figyelembe véve — lényegesen gyengébb a korábbi évekénél. Ennek oka feltétlen az, hogy az alaipsaerveze- teknél, a közbeeső pártbizottságoknál nem végezték elégvájárbrtgád, amely V. J. Po- lubeszov vezetésével gyorsított elővájási módszerrel rekordot állított fel, feltárta az utat egy kétmillió tonnás széntar- talékhoz. Nos, ilyen célokért érdemes jól, s gyorsan dolgozni.

2. Ezért van aztán, hogy a pártszervezetek arra ösztönzik a brigádokat, kutassanak, keressenek, tárják fel a gyorsított eljárásokban rejlő ösz- szes tartalékot, hiszen ez gyors szénmezőfeltárást és szénkitermelést is jelent Ezzel a céllal szorgalmazza a városi pártbizottság a bányavezetők és a bányászkollektívák rendszeres találkozóit, tapasztalat- cseréjét. Ezek a találkozások módot adnak az okos, jó módszerek, munkafogások, ötletek kicserélésére. A legutolsó ilyen találkozón határozták el azt is, hogy a jubileumi műszak rekordparádé lesz.

Mint már a bevezetőben olvashatták, a szavak nem tértek el a tettektől.

S még valamit érdemes megszívlelni. A pártszervezetek nem istenítenek egyetlen brigádot, pontosabban: nincsenek számára .kiválasztott” kollektívák. Igyekszenek egyszerre több brigádot ösztönözni a csúcsteljesítmények elérésére. A Dzerzsinszki bányában például két ilyen brigád is van: az egyik M. A. Aldikájevé, a másik Sz. Huziné. Egyébként ennek a bányának a pártbizottsága roppant figyelmesen, gondoskodóan segít a brigádoknak „növekedni” emberségben, ösztönzi a kezdeményezést, felébreszti valameny- nyiük alkotó képességét.

De vajon csak ez az egy pártbizottság cselekszik így? Hasonló módszerekkel, s nagyon ügyesen dolgozik, s bánik kádereivel a Zimnyika 3—4, a Manyejha, a Kokszo- vája—2, a Lakinyin, a Magának bánya pártbizottsága is. A rendszeres tanulás, amellyel a cél felé törnek, közgazdasági ismereteiknek szüntelen gyarapítása, az emberek differenciált megközelítése, az emberi érték feltárásának képessége, mind a munkások, mind a vezetők fejlődéséről való gondoskodás — mindez együtt meghozza a gyümölcsét.

Az egyik bányában például különös erővel vetődött fél az új technika alkalmazásának kérdése. Nem is csoda, hiszen ebben a bányában rendkívül sok új gép, berendezés kipróbálásával foglalkoztak már. Itt váltotta be az iránta táplált várakozásokat az IPNB—2 fúrógép, ugyanitt sikerrel alkalmazza V. J. Po- lubeszov brigádja a G alakú pajzsokat, itt kísérleteznek az impulzuspajzzsal, itt dolgozzák ki a lefelé lejtő szénrétegek újszerű biztosításának módszerét. Ha az itteni pártbizottság dokumentumait, a taggyűlések határozatait az ember végiglapozza, meggyőződhet arról, hogy az újnak itt „zöld utat” adnak a kommunisták.

Ez a munka az- amelynek segítségével mi határidő előtt teljesítjük éves, és ötéves tervünket.

gé körültekintően a kiválogatást, nem vizsgálták megfelelően a hallgatók felkészülését. Az alapszerveaetek egész soránál — mivel a marxista— Leninista középiskolánál felvételi vizsga nincs —, jelentkezés! alapon sorolták be a haHgatókait Hátrányos jelenségként kell említeni azt is, hogy néhány alajpsizervezetné! a számszerűségre törekedtek, ami mondénképpen a minőség rovására hatott. Ezt bizonyltja az a tény is, hogy több helyen a pártotatatás iegalacso- nyobb fokáról is beosztottak hangotokat a marxista—leninista középiskoláiba. Tapasztalható volt az is, hogy a pártalapsizeirvezatek nagyon keveset törőditek, foglalkozták az alapszervezethez tartozó, de a középiskolán tanuló párttagjaikkal. Nem kísértek figyelemmel fejlődésüket, nem ellenőrizték felkészülésükéit Az évi oktatói munka értékelésénél arról is szó esett, hogy a megyei oktatási igazgatóság sem adte meg az oktatóknak, osztályvezetőiknek azt a segítséget, amiiit a korábbi éviekben nyújtott akár elrvi, akár módlsaentaind vonatkozásban.

EZEK A NEGATÍV JELENSÉGEK aztán oda vezettek, hogy az elmúlt évekhez viszonyítva, ebben az oktatási évben lényegesen többen hagyták ott a középiskolát egyrészt kényelmességből, másrészt a nagyabb követelmények raiaíit. Talán néhány példa. A mizserfai bánya- üzeminél az induló létszámnak csak 70 százaléka, a nagybá- tonyi gépüzemnel 64, a nagy- bátanyi bányaüzemnél pedig csak 48 százaléka végezte el a középiskolát. Ezek a számok pedig feltétlenül figyelmeztessenek a jövőre.

Ha az oktatási év két oldalát vetjük össze, a mérleg mindenképpen az előnyös oldalra billen. De szükséges beszélni a káros jelenségekről is, hiszen rövidesen megkezdjük az 1970/1971-es párt- oktatási év szervezését, előkészítését is, ami mindenképpen körültekintőbb munkát kíván nemcsak a salgótarjáni, hanem a megye más járásában is.

Somogyvári László

A budapesti hurkasütőnek érdemes volt lejönni a kisterenyei vásárra, nagy keletje volt az illatos, friss kolbásznak, hurkának. Nem csinálhatná ezt egy környékbeli tsz?

A mezőgazdaság gépesítése

Uj gépekkel a nagyobb termésért

Pénteken a Magyar Agrár- tudományi Egyesület vitaülésén tárgyalták meg a szakemberek, milyen irányelveket kell követni a negyedik ötéves terv időszakában a mező- gazdaság műszaki fejlesztése terén.

A vitaindító előadást dr. Gergely István mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter- helyettes, a rendező egyesület alelnöke tartotta.

Többek között megállapította, hogy a mezőgazdaság gépparkja az utóbbi években elöregedett, pedig a jelenlegi korszerű termesztési, betakarítási és tárolási technológiák alkalmazása esetén hektáronként az élő munka 60—90, a teljes termelési * költségnek pedig 20—70 százalékkal lenne csökkenthető. A teljes gépesítés azonban csak akkor javíthatja a jövedelmezőséget, ha az átlagtermés hektáronként eléri kenyérgabonából a

25—26, száraz szemes kukoricából a 30, cukorrépából a 300, burgonyából pedig a 150 mázsát.

Az biztosra vehető, hogy a negyedik ötéves tervidőszak végére a mezőgazdaságnak 75 000 traktora és 13 000 tehergépkocsija lesz. Ebben az időben a mezőgazdaság a szükséges energiát 60—65 százalékban folyékony, 10—12 százalékban villamos és csupán 16—18 százalékban fogja szilárd energiahordozókból meríteni. Természetesen növekedni fog a háztáji gazdaságok gép- és eszközállománya is. Várhatóan széles körben terjednek majd el a motoros kapák, a kézi vetőgépek, a kézi műtrágyaszórók és a háti permetezők, és számíthatunk a háztáji szarvasmarha-tartásban a takarmányelőkészítés és az itatás gépesítésével is — mondotta a miniszterhelyettes.

Színházi esték

Jókedvű fiúk, lányok és kutyák

Paul Armont és Paul Vander- berghe szerzőpámak közismert darabja a Fiúk, lányok, kutyák. Annak idején még 1947-ben a Madách Színház mutatta be nálunk, s a vígjáték szép sikert aratott.

Ha a Fiúk, lányok, kutyák nem is színpadi remekmű, elvitathatatlan érteke az írók humanista szemlélete, hogy a derű szintjén tartott történés szociális tendenciákat hordoz, s a könnyed hangnem mögül a polgári társadalmi életforma disszonanciái is kisejle- nek. S habár a nyugati haladó irodalom és színpad Armont—Vanderberghe művét megelőzve is mutatott már fel jóval mélyebbre nyúló, a társadalom érzékenyebb pontjaira tapintó alkotásokat, a Fiúk, lányok, kutyák csaknem negyedszázad utáni felújítása mégsem érdemtelen. A színpadi történés üde lendülete ma is magával ragadó, élvezetes órákat nyújt a nézőnek.

Akik most találkoznak első ízben a darabbal, öt pótvizsgára készülő francia diákot, ismernek meg és leánybarátaikat. A kis társaság unalmában azt találja ki szórakozásul, hogy gazdag emberek kényeztetett ölebeit ösz- szelopkodja, s azokat csak váltságdíjért adja vissza. A pénzt azonban nem magukra költik, hanem szegényeket segítenek vele, többek között egy tüdőbeteg kislányt juttatnak szanatóriumi pihenéshez. Amikor leleplezik őket, vezérük, Gilbert azt mondja: „Mi egy nagy álmot próbáltunk megvalósítani: boldoggá

akartuk tenni a szűkölködő- ket azok rovására, akik bőségben tobzódnak.”

Persze, mi tudjuk, hogy a szociális bajok megoldásának nem ez az eredményhez segítő útja, a társadalmi igazságtevés nem romantikus kaland feladata. A vállalkozást mégis rokonszenvünkkel követjük, a színpadi történés ifjú hősei mellé szegődünk barátságunkkal, tapsokban megnyilatkozó szövetségre lépünk velük, mert az emberiség jobbik énjéhez tartozók.

A szolnoki Szigligeti Színház Bor J pzsef iá tűnő rendezésében friss, üde hangvételű előadásával, élvezetes estet nyújtott a Fiúk, lányok, kutyákban. Játék a játékban volt ez a produkció; az együttes kitűnő fiatal művészei — rokonszenves színészkamaszok — szinte önmaguk kedvére „rosszalkodtak” adott alakjaikban,: eggyé oldódtak, azonosultak velük. Ennél dicséretesebbet nem is mondhatok.

Az előadási gárdában valamennyien tehetségük, lelkességük teljességét adták, úgy illik hát, hogy együtt említsem mindanmyiukat: ifj. Újlaki Lászlót, Kránitz Lajost, Hollósi Frigyest. Henkel Gyulát, N. Szabó Sándort, Baranyai Ibolyát, Krasznói Klárit, Albert Piroskát, Vaszy Borit, Halász Lászlót, Baranyi Lászlót, Papp Zoltánt.

Egyed Zoltán temperamentumos. invenciózus muzsikáját Pázmány Tibor dinamikus vezényletével élveztük, a kifejező díszletképért Csányi Árpádot, a mutatós jelmezekért Vágvölgyi Ilonát, a szellemes koreográfiáért Somos Zsuzsát illeti elismerés. — mint az előadási siker számottevő részeseit.

(barna)

NOGRAD — 1970. június 20., szombat