Nógrád. 1970. június (26. évfolyam. 127-151. szám)

1970-06-12 / 136. szám

Nemzetközi lovasnapok a Hortobágyon Június 19—21- én Hortobágyon a mátei lóte- nyészitő telepen hatodszor kerül­nek: megrendezés­re a hortobágyi lovas«,apók. A na­pok ba/n jelenitek meg a lovasn.a- pcxk első plaikát- jad Debrecenben és aa ország je­lentősebb váro­saiban — sőt még külföldön is —. hiszen a rendez­vény nemzetközi jelentőségű. A plakátom vágtató csikós ostorát pattogtatja. A lo­vas alak egyben a a lowasnapok emblémája is. A hortobágyi lovias.naipoik kez­detben egyszerű megyei lovasbe- mutaitóniak indult, s hait év után ez a rendezvény niemaetközi ran­got vtíwtJt kii ma­gáinak. Tagadhatatlan, hogy a Hortobágy romamtikája, a pusizita varázsa messze föld­ről vonzotta ide az embere­ket. A híres hortobágyi csár­da. a kilenc lyukú híd. a déli­báb mindig nagy vonzást gyakorolt az idegenekre. A turisták jó része természete­sen a hortobágyi ménest Is látni akarta, de enre nem mindig nyílt lehetőség. (Pl. a ménes a nagy távolság és út­viszonyok miatt gyakran megközelíthetetlen.) A lovasa napok rendezvényei most már szervezetten és intézmé­nyesem évről évre bemutat­ják mindenekelőtt a Hortobá­gyi Állami Gazdaság lovait, lótenyésztését, s mint érde­kességet a magyar szürke- gulyáit, a nackarnyájat. vagy egy-egy híres lovat a máltai istállóikban. Kezdieitlbein a lovaspáflyia sem volt alkalmas nemzetközi versenyekre. De nagy társa­dalmi összefogással, s min­denekelőtt a Hortobágyi Álla­mi Gazdaság támogatásával felépült a máltai telepen a személykocsi költ.) és busz par­Áz akadály fölött között, jó színvonalon lehet megrendezni. a kxvaspálya körtelátójón 25 000 főnyi kö­zönség fér el. S tavaly — a kedvező időjárás is közreját­szott — telt ház volt a va­sárnapi bemutatón. Az első években több kriti­ka érte a vendéglátást. Ta­valy már nem volt rá panasz. A Hajdú megyei Vendéglátó Vállalat, az ÁFÉSZ-ek, az ál­lami gazdaságok és termelő­szövetkezetek a vendéglátás m,Indán igényét kielégítették. Érdemes megemlíteni, hogy csak sörből százezer palack állt rendelkezésire. Igen nép­szerű volt a Hortobágyi Ál­lami Gazdaság ételsátra, ahol speciális hortobágyi ételek között (síültt hol, liacipecsenye, bírkapaprikás) válogathattak a lovasnapok éhes vendégei. Az. elmúlt éviben már nagy­szerűen megoldották a gép­jármüvek parfkoíLésáit, s a he­lyű közlekedést. A vasútállo­másitól a lövaspélyiáiig vezető mintegy négy kilométeres út­szakaszon állandó autóbuszjá­rat biztosította a vendégek szállítását. A különibusizok és gépkocsik parkolására megfe­lelő hely állt rendelkezésre. (A két parkodőhelyen 3500 Ez volt tavaly. S az idén to­vább nőtt a figyelem a lovas- napok iránt. Az érdeklődés mindenekelőtf. a „lótenyész­tők” részéről nyilvánult meg. Egymás után jetemtik be részvételüket az ország mini­den részé bő! az állami gaz­daságok és termelőszövetkeze­tek. Nem hiányoznak a lovas- pályáról a csehszlovák és a tavaly is igen jól szereplő len­gyel lovasok. Nagy a2 érdeklődés a néző­közönség részéről is. Cseh­szlovák. nyugatnémet, fran­cia, norvég vendégek jelezték már érkezésüket. S az érdek­lődés aiz országban is igen nagy, hiszen a jegyi,géhylők között vannak már Sopron, Nagykanizsa, Esztergom, Mis­kolc, Győr kirándulód. De a tavalyi tapasztalatokból ítél­ve alig lesz város, ahonnan ne jönnének el érdeklődők a Hortobágyna a lovasmapokna. A műsor igen változatos lesz. A Lovasnapok első nap­ján 19-én, pénteken elsősor­ban szakmai szempontból lesz érdekes a verseny, ekkor tesz­nek az elődöntők. Az ünne­pélyes megnyitóra 20-án, szombaton délután fél kettő­kor kerül sor. A megnyitó utón ötórás változatos lovas­műsor lesz. A „Pusztai talál- kozós” című műsorban csi­kósok, gulyások, juhászok, lovasok zenés, tán«* betétek­kel tűzdelt műsorának lehet­nek tanúi az érdeklődők. A műsorban az országban és külföldön is jól ismert Deb­receni Népi Együttes is köz­reműködik. A műsor tehiát változatos, érdekes lesz. Az ellátóéban sem lesz hilba, s remélhető, hogy az időjárás is megjavul A Hortobágy szeretettel vár­ja vendégeit. P. I. Tarjám mozaik Aid tudna, így köszönne nékik a nagy nap felvirrad- tán: lacsi ratyaha! Jó reg­gelt! Mert jó reggele lesz az­nap huszonnégy cigánycsalád­nak. Annak a huszonnégy családnak, aki lakást kap Tarján más pontján és elköl­tözvén a Pécskő utcai domb­ról, huszonnégy bántó szeplőt töröl le a város egyre szépü­lő aculatáról. Ezt olvastam lapunk szom­bati számának egy érdeménél szűkebb szavú hírecskéjében. És még azt is, hogy — bizo­nyos kínos tapasztalatokon okulva — a költözést követő­en gépek jelennek meg, s az üresen maradt viskókat föl­dig rombolják. Mintegy meg­semmisítve a visszaút hídját és azt is megakadályozva, hogy e viskók valaha is má­sok menedékét szolgálják, akik vidékről szivárognának ide, a számukra még mindig Dalotoknak számító odúkba — de városba! Ceterum censeo, Carthagi- nem esse delendam! — kicsit szabad fordításban: „Mindent összefoglalva: Karthágót el kell pusztítani — hangoztat­ta a rómaiak nagy politiku­sa Cato, a pún háború meg­kezdése előtti években. Hosz- szú harcok utón földig le is rombolták a várost, akár csak e szerencsés huszonnégyek kunyhóit rövidesen. Sőt még sóval is beszórtok, hogy fű se nőjön a helyén. Sóra itt nincs szükség Az azonban igen szeren­csés megoldásnak ígérkezik, nugy ezen a szép fekvésű ré­szen a város okos tervek alapján ifjúsági házat, kollé­giumot és Turjánhoz méltó házak építését tervezi. A nyílván nyílt, világos és virá­gos házsorok vidáman ékesí­tik majd ezt a ma még le­hangoló környéket. A jól megválasztott fák, az ügye­sen kialakított sövények, a dísznek is beillő kerítések együttese előreláthatóan olyan képet alkot majd, ami — mint városunk más részei — joggal kiváltják az Ide látó- lépést végre a beilleszkedés meztetik a tévedőt: ne így« gatók elismerését. felé. Azt szeretnénk, ha új nem ezt! Akik pedig e nyomorta- környezetük bizalommal fo- Ezzel könnyebbé teszik ba­nyákból kivonulnak, nem vert gadná őket. Ha pedig kezdet- illeszkedésüket a város társa- hadakként távoznak, hanem ben mégis hibát követné- dalmába, amelyben a tarján! emelt fővel cserélik fel a nek el — óh, mi könnyű! cigányoknak máris oly igen rosszat a jóval, amire igényük nem pereátot, nem feszítsd sok értékes tagja van és elő- és joguk is van. Ezzel meg- meg-et kiáltanak majd rájuk, segítik, hogy még több le­tették a ki tudja hányadik hanem baráti szóval figyel- gyen, — kussinszky — Csak eh ei innét! Megállt az apadás Húsz nógrádi Tisza-gáton lo vaspálya. ahol nagy jelentő­ségű rendezvényieket — ami­lyen a nemzetközi lovasnapok is — megfelelő körülmények A Riadó A salgótarjáni József Atti­la művelődési központ meg­kezdte belső udvarkertjének előkészítését, hogy megfelelő­en fogadhassa a nyári idő­szak szabadtéri programjait. A kamara jellegű előadások­ra alkalmas kertszínpad első vendégegyüttese a miskolci Nemzeti Színház lesz. amely június 20-án Choinsky: Ria­dó című drámájával mutat­kozik be. Termelési gyakorlat Megkezdődött az elsőéves tanulók kéthejas termelési gyakorlata a salgótarjáni Stromfeld Aurél Általános Gépipari Technikumban. Az elsősök a tanműhely gépeit festik, karbantartását végzik. A másodikosak és a harmadi­kosak ipari üzemekben töltik ei a szakmai gyakorlatot. Az egyhónapos termelési gyakor­lat felét a diákok Szabolcs— Szatmár megyében töltik majd el. Az árvízkárosultak­nak segítenek az építkezések­nél. Poroszlón, a hosszú ideig ostromlott nagyközségben még minden az áradásra emlékez­tet. Amikor — Imre Gyulával és Juhász Istvánnal, az AKÖV két osztályvezetőjével — ki­szállunk a kocsiból, első pil­lantásunk két hatalmas ho­mokzsákhegyre esik. A kis te- recske szomszédságában a húsz ZIL teherautóból össze­állított salgótarjáni gépkocsi­osztag egyik műhelykocsija áll. A parancsnok, Sándor Já­nos kezét nyújtja. Emberek és gépek — Húsz gépkocsivezető dol­gozik a gátakon. Ki Pászto­réi, ki Salgótarjániból érke­zett Poroszlóra, hogy részt ve­gyen az árvízi munkáikban. A családjukat azóta alig lát­ták. Ez az időszak próbatétel az embereknek és a jármű­veknek. Olyan is volt, ami­kor egész nap és egész éjjel talpon voLtunk. A teherautók is jól tartják magukat... Igaz, valamennyi új jármű, tízezer kilométernél még egyikben sem volt több, ami­kor lejöttünk. Sokszor tenge­lyig érő latyakban járták a töltéseket. Mindkét oldalon a víz, Itt az ér, amott az át­szivárgóit víztömeg. Néha öt- ven-hatvan métert kellett hátrafelé tolatni, hogy a töl­tésre billenthessék a homo­kot. Széttárja karját — Elfáradtak a fiúk. Vá­gyódnak haza. Ügy volt, hogy már a héten útunkra enged­nek bennünket. De azt hallot­tam, hogy nem lesz belőle semmi. Még hatvannyolcezer köbméter homokot kell a töl­tésekre hordani... Zsiga Gyula, a szerelők bri- gadéros« rongydarabba töröl­heti olajos tenyerét. — Eddig nem volt komo­lyabb javítani való — mond­ja. — Ezek a ZIL-ek mindent kibírnak. . . Poroszlónál nem lépte át a gátakat a Tisza. A főúton Ti­szafüred felé haladva nagy, egybefüggő víztömeget pillan­tunk meg. — Ez lenne a Tisza? Szalad ki a kérdés a számon. Sándor János elnézően moso­lyog. — Ez még csak az ár­terület. A Tisza innen körül­belül két kilométerre van. Ezen a lapályon ennyi víz még soha nem gyűlt össze. Mindössze 60—70 centiméter hiányzott, hogy a szennyes víz átcsapjon az úttesten. Csaknem nyolc méterrel te- tőződött a ár. A vii nem apad A gát oldalát könnyűbúvá­rok rakták körül fóliával. Az átszivárgást mégsem tudják egészen megakadályozni. A környező kertekben és udva­rokban alattomos buzgárok ütötték fel a fejüket, feltört a talajvíz. Itt-ott még most is bokáig, térdig ér a víz. Az egyik telek teljesen víz alatt áll. Ennek a kertnek is vége — jegyzi meg Imre Gyula. Itt, ebben az évben már sem­mi sem terem. A faluvégi rétről nagy teljesítményű szi­vattyú emeli át a vizet a töl­tés túlsó oldalára. Zakatolása, morgása egy pillanatra sem hallgat el, de a víz szemmel láthatóan alig apad valamit. A megvadult Eger-patak közelében a másodlagos töl­tésekre hordják a homokot a tehergépkocsik. Bődülve ló­dul neki a talajgyaiut hordó lánctalpas, hogy széttúrja a homokdombokat. Lánctalpai nyomán víz tör fel a talaj­ból. A kisebb-nagyobb tavak­ban kövér ebihalak kergetőz- nek, a felszínen zöld békanyál úszik. A keskeny, hepehupás töltésen egymás nyomába ér­nek a homokkal púpozott te­herautók. Középkorú parasztasszony szénát gyűjt a főtöltés szélén. Alakja úgy magasodik a víz fölé, mintha azt példázná: az ember legyőzhetetlen. — Látja, megvettük ezt a kaszálót — kezdi. — Ki gon­dolta volna, hogy a víz el­önti majdnem az egész terü­letet? Ilyen a szegény em­ber szerencséje. Nem Is tudom, mit adunk a tehénnek, ha nem lesz elég takarmány. Ez maradt — mutatja a keskeny, zöld sávot, amit fölül a jár­művek szaggatta, magasított úttest, alul a víz és a víztől elszürkült fűcsík szegélyez. — Nem is emlékszem ilyen ár­vízre ---- Arra, bent — int a t engernyi víz felé a fejével — legelők, kaszálók, kukoricá­sok és gyümölcsfák vannak víz alatt. — A Tisza előhidján nem engednek át bennünket.. Mér hetekkel előbb lezárták az utat. Két őr áll a sorompó nál. Az egyiknek madzaggal a hátára vetve a lapát, mint­ha puska lenne. Visszafordu­lunk a faluba. A vízügyi igaz­gatóság főhadiszállásán Szabó Kálmán szállítás vezető un­szolásunkra kiadja az j áthala­dási engedélyt: „Engedélye­zem, hogy az AB 54-13. rend­számú személygépkocsi a sa^ ját felelősségére a Poroszló— Tiszafüred lezárt úton áthajt­son.” Saját felelősségére A főúton hagyjuk a kocsit, Még mielőtt elindulnánk Ti­szafüred felé, az agyagos fel­ázott úton kieaplatunk a fa­lu alatti töltéshez. Itt Is né­melyik háznál egészen az ud­varig nyomult fel a víz. Egy alacsony vályoghaz mellett borostás arcú. idős férfi szedi fel a homokzsákokat. — Nem volt Itt riadalom — mosolyodik el. — A porosz­lói ember már megszokta a vizet. Pedig majdnem a kü­szöbön lépett át ' az ár Ki­bírta ez a vályoghoz már ti­zenkilencet, harminckettőt, meg hatvannégyet is ... Azon a cédrusfán — intett a Ba­latonnál hízott Cserő-tó felé — meg van jelölve meddig emelkedett a víz szintje. Há­romszáz hold gyümölcsös van a víz alatt. Minden tönkre megy Hiszen hosszú ideig biztosan nem vonul le az ár. Két nap óta megállt az apa­dás. Űjra esett az eső. Pol- gárdiná! már jön az új ár­hullám ... A’k«?!©* a hídon A töltés belső oldalán fé­lig a földbe temetkezve, ha­talmas lánctalpas fekszik. Olyan, mint egy halódó ele­fánt, amint lassan elmerül az elhagyott mocsárban. Talán két héttel ezelőtt csúszott be a töltésről, azóta homokot borogattak rá a járművek. A két „pilóta' azon tanakodik, hogyan lehetne kivontatni. Úgy néznek rá, úgy sajnálják, mintha fél karjuk marad vol­na ott a földben. Már csuk akkor emelik ki. ha a nehéz napoknak vege szakad. A? engedéllyel a Tisza elő- hídján most már zavartalanul átkelhetünk. Az úttesten iszapréteg és kődarabok. Itt már az előgátakat is átvágta a víz. A sínpár alatt rendsze­resen vizsgálták a pályatestei, mikor jön el a perc, amikor már lépésben sem lehet átha­ladni rajta. Kilométereken keresztül víz. víz. víz. Sehol egy lélek. A kettős Tlsaa-hid atett zúg. örvénylik a höm­pölygő. barnásszürke Vízío- iyam. Így érjük el a kilenc kilométerre levő Tiszafüredet, ahol már semmi sem jelzi az átélt napokat. Az üzletek nyit- ve vannak, a? utcán emberek járnak. Az élet meg tovább... 4 NÓGRAD - 1970. június 12., péntek Kiss Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom