Nógrád. 1970. június (26. évfolyam. 127-151. szám)

1970-06-02 / 127. szám

„A szép magyar beszédért' Ep testben... — Tudod-e. mit jelent a la­tin közmondás. Mens sana in corpore sano? — Nem tudom, a gimnázium­ban nem latint tanulok, ha­nem franciát — válaszolta. Szabó András, a balassa­gyarmati Balassi Balint Gim­názium harmadik osztályos íanulója. A közmondás ma­gyarra tordítva azt jelenti: Kp testbe, ep lélek. Szabó Andrással beszélget­ve állandóan ez a közmondás ju: az eszembe. A harmadikos gimnazistát már régóta mint szorgalmas as eredményes tornászt is­merem. Gyakran láttam, amint az iskola tornatermében a nyújtón, vagy a gyűrűn tíz- szer-hússzor is nekirugaszko­dott a gyakorlatnak, s addig nem nyugodott, míg eredmé­nyesen végre nem hajtotta azt. A beszélgetésre megsern a torna, hanem egy egészen más jellegű dolog adta az al­kalmat. Szabó András nem­rég emlékérmet nyert a Győ­rött megtartott országos „Ka­zinczy szépkiejtési verseny”- en. A vetélkedőn tízezer kö­zépiskolás tette próbára tudá­sát. Iskolai és megyei selej­tezőkön át hatvanegyen ju­tottak el Győrbe, a döntőbe. Mikor az eredményt kihir­dették, a húsz legjobb, em­lékérmet kapott versenyző neve között Szabó Andrásét a kilencedikként emlegették. — A tavalyi versenyen nem szerepeltél ilyen eredménye­sen. Mi volt ennek az oka? — Azt hiszem az, hogy a szabadon választott szöveg: egy részlet Czine Mihálynak Mó- riczról írott tanulmányából, nem nyerte meg a zsűri tet­szését. Igaz. engem se állított nagy feladat elé. Idén már egy egyénisége mez jobban illő szövegei választottam, Bárczy Géza: a magyar nyelv életrajza című könyvéből egy részletet. Szerencsém volt ve­le: megnyitóbeszédében a zsürielnök, dr. Bencédi Jó­zsef véletlenül ugyanezt idéz­te. Milyen is az a harmadik osztályos gimnazista, aki sza­batos, frappáns választ ad, aki irodalomtörténeti, el­méleti tanulmányokról ejt megfontolt szavakat, s akit iskolájában mint az egyik leg­jobb tornászt tartják számon? Erőteljes, tanáros külsejű, nyugodt? Nem, Szabó András nem ilyen alkat. Karcsú, tornász­egyéniségéről C6ak széles vál­lai tanúskodnak. Tanáros kül­sejűnek sem mondható — öl­tözködése, nyakba nőtt haj­viselete, s főleg járása fesz­telen viselkedésre utal. S a nyugodt jelző sem illik rá: minden érdekli, a megadott témakörben mozogva százféle megjegyzés, észrevétel ötlik az eszébe, amit mélyen zengő, kellemes hangján azonnal ki is mond. — Sokszor rajtakapom ma­gam, amint a mindennapi életben a beszélgetés során elharapom a szavak végét, vagy elkapkodom őket. Ilyen­kor egy darabig jobban oda­figyelek. .. Szerintem nagyon sokan beszélnek még csúnyán, magyartalanul az országban. Az elmúlt időben talán ja­vult valamit a helyzet, bár, ezt a javulást eddig fiatal ko­rom miatt nem tudtam fel­mérni. Az, hogy egyre többen járnak közép- és főiskolába, mindenképpen a nyelv tiszta­ságáért harcolók malmára hajtja a vizet. Vezérelt parkolás Befejezéshez közeledik Aachenben egy önműködő parkolóhelymutató-rendszer kiépítése. Automatikusan ve­zérelt iránymutató nyilak jel­zik már a belvárosba vezető utak elején, mely parkolóhe­lyen, vagy épületben van még szabad hely. Amikor egy autó elfoglal egy parkolóhelyet, át­halad egy érintkezőküszöbön, amely ilyenképp regisztrálja, és továbbítja a központi adat- feldolgozónak a beállt válto­zást. A központ komputere eb­ből azonnal levonja a követ­keztetéseket és állítja át, szükség esetén, az utcai jelző­táblákat. — Ezek után — ha leérett­ségiztél nyilván az előadó­művészi pályát választod. — Nem. A Képzőművészeti Főiskolára szeretnék jelentkez­ni. — ?? — Igen, a képzőre. Csak megszokott szavakat mondha­tok erről: érdekel a képző­művészet, nagy örömet okoz a rajzolás, a festés. Nemrég a Balassi diákiklubjában állí­tották ki a képeimet:, — És ha nem sikerűi a fel­vételi? — Akkor megpróbálkozom az előadói pályával. Olyan sokoldalú művész szeretnék ienni, mint Bodor Tibor. Ta­valy a megyei versmondóver­senyen is indultam, a negye­dik lettem. — S a torna? Az hogyan került a szépkiejtés és a vers­mondás mellé? — Ügy, hogy a tévében egyszer végignéztem egy tor­nászbajnokságot. Alikor, a nagyszerűen kivitelezett, lát­ványos óriáskerekeket látva határoztam el, hogy én is megpróbálkozom vele. Most ott tartok, hogy háromnegyed kört én is megcsinálok, csak nagyon kevés hiányzik az egészhez. Szerencsére van még időm. jövőre is ide járok még... akkor talán sikerülni fog. Nemcsak talán: biztos si­kerül neki. Mert az előbb hem esett szó arról, ami a televízióban lá­tottaknál is döntőbb: akármi­ről is légyen szó: szép be­szédről, versmondásról, vagy raj zolásr ól-festésről — min­dig arra kényszeríti, hogy legjavát adja tudásának, te­hetségének. Szabó Andrást az jellemzi, hogy teljességre törekszik. És éppen ezért nem számít, hogy a tizenhét éves fiatalember elérhetetlennek látszó célokat tűz ki maga elé — ez a törekvés át fogja segíteni a nehéz helyzeteken, a holtpontokon. Még csak harmadikos, van ideje. Az „ép testben, ép lé­lek” jelszó következetes be­tartása az ő esetében egyelő­re azt jelenti, hogy a sport­ban szerzett érmek mellé jö­vőre igyekezni kell mégegy- szer megnyerni a Kazinczy- emlékérmet. Baranyai László Készülődés az akácvirágzásra Májusban a méhész legna­gyobb gondja az, hogy előké­szítse a méhcsaládokat az akácvirágzásra. A jó mézelés­hez az szükséges, hogy bősé­gesen legyen dolgozó bogár, amelyet a korai petézés ered­ményez. A méhcsaládban — húszkereteset figyelembe vé­ve — mindössze nyolc keret- fiasítás maradjon. Rendkívül fontos, hogy amikor megin­dul az akácmézelés, a méhek már kijárók legyenek. A fo­lyamatosan kelő fiatal bo­garakra pedig azért van szük­ség a méhcsaládban, mert ők ,,veszik át” a mézet, azok ér­lelik, s az ő dolguk a felesle­ges víz elpárologtatása is. A gondos méhész arra is ügyel, hogy a méhcsaládnál megfelelő mennyiségű tenyész- lép legyen, s a méztérbe any- nyi lép kerüljön, hogy az biz­tosítsa a nektár terítését, ösz- szegyűjtését. A méhek előké­szítését a mézelésre, a nektár­képződésre egy héttel a tel­jes virágzás előtt be kell fe­jezni. A méhcsalád ilyenkor megtisztogatja a méztérbe helyezett kereteket Amikor a nektárképződés, a tulajdon­képpeni munkájuk megindul, a méhcsalád már megszokja környezetét, a mézteret, aho­vá a felesleges mézet, a nek­tárt elhelyezi. A méhcsalád ösztönösen, a fiasítás mellő hordja a nektárt. Az a mé­hész gondja tehát, hogy a nektárhordás idején úgy he­lyezze el a fedett, fiasításos kereteket, hogy azokból a kaptárban mindenütt legyen. Pergetéskor is úgy kell ki­szedni a kereteket, ahogy azok sorban vannak. Ha a fiasítás még nem kelt ki, a kerete­ket vissza kell rakni a fé­szekbe. Előfordulhat az is, hogy egyik-másik méhcsalád nem látogatja virágzás idején az akácosokat. Ennek az az oka, hogy a fészek és a méztér már megtelt, de az is lehetsé­ges, hogy a család rajzani ké­Méhészek A hosszúra nyúlt hideg idő­szak alatt, míg a méhcsalá­dok teleltek, a méhészek szak­oktatásokon képezték tovább magukat. Az elmúlt tél folya­mán megrendezett előadáso­kon közel 500 méhész vett részt. Mivel megyénkben a helytelen időben végzett por­zások és permetezések követ­szül. Ha a kaptár már meg­telt, a teli kereteket a mé­hész a szegényebb csaladok­hoz helyezze, és helyükbe üre­seket, tegyen. Ha a család rajzásra készül, akkor a kap­tárt más helyre kell tenni, és helyére szintén szegényebb családok kerülnek, ahol bő­ségesen van hely a nektár hordására. Mindenképpen hasznos eljárás, ha a méhész a szegényebb családokat erő­sebb családok helyére teszi. A mézpergetés egyik leg­szebb munka a méhészetben Csak akkor lehet elkezdeni, ha a keretek egyhannada fedett. Az ideális állapot az, ha tel lesen fedve vannak a cellák. A méhésznek ilyenkor segít­ségre van szüksége, hiszen a méhésznek gyorsan kell dol­goznia. Különösen áll ez a vándorméhészre, aki az Al­földről visszatérve a második akácról is szüretelni akar. Rendkívül fontos dolog, hogy a méhészek csak érett mézet pergessenek. Saját magukat, kímélik ezzel a felesleges munkáktól. A méz elszedése után a fészkeket helyre kell állítani. A méhész munkája abból áll. hogy az esetleg leszorított méhcsalád fiasításos keretek kiegészíti. Bár a családok né­pessége egyelőre jó, az öreg bogarait egyszerre hullani kezdenek. Ha erre nem fi­gyel fel időben a méhész, elő­fordulhat, hogy a következő évben ez a család bizony már nem termel. Ha az első akác egy hétig tart, a pergetés be­fejezése után, amikor a má­sodikra készül a rftéhész, a fészket bővíteni kell. Egy- anyás családnál 0—10, két- anyás családnál pedig 6—6 keret a kiegészítés legjobb módja. Ha a család húsz ke­retből áll, a : méhész egészen elégedett lehet tíz keretnvi mézzel. A méhek a kíméletért hálásan fizetnek a következő esztendőben. Kovács István oktatása keztében aránylag sok méh­család megy tönkre, a szak­oktatások legfontosabb témá­ja annak ismertetése volt, hogy méhészeinknek mit kell tenniök, ha kár éri őket. Fog­lalkoztak az előadások a mé­hek betegségeivel és a ván­dorlásokkal kapcsolatos ren­deletekkel Is. Kitelepülési ongedély Az akácok elvirágzása után fontos a méhek szá­mára a nyári, és nyár végi legelők biztosítása. Ennek érdekében a MÉSZÖV tit­kársága közölte a méhész­társulásokkal, hogy a tsz- ek, állami gazdaságok terü­letein mit termelnek, A mé­hészek a nekik előnyös ter- melvényekhez az illetékes közös gazdaságtól kitelepü­lési engedélyt kérhetnek. A méhek kitelepítése a közös gazdaságok számára is kedvező. különösen, ha lucernát, lóherét magfogás­ra termesztenek. A méhek ugyanis a mézgyűjtés al­kalmával kiváló beporzóte­vékenységet folytatnak, s így a maghozamoi jelentő­sen növelik. Megkezdődött a vándoroltatás A hideg időjárás hátrál­tatta a méhcsaládok fejlő­dését. Az áprilisban nem ritkán fagypontot megkö­zelítő hőmérséklet miatt, a méhek a gyümölcsfavirág­zást nem tudták kellően ki­használni, kevés nektárhoz, virágporhoz jutottak. Így a méhészek kénytelenek vol­tak cukorral táplálni őket Az etetéshez a cukrot ked­vezményes áron az ÁFÉSZ- ek biztosították a méhész­társulások részére. A kissé jobb Idő beálltá­val az elmúlt hét szombat­ján megkezdődtek a ván­dorlások. A méhészek közel tízezer méhcsaláddal a déli akácosokra vonultak. A mé­hészek előreláthatóan a hó végéig tartózkodnak az Al­földön és azután vissza­utaznak Nógrád megyébe, ahol akkorra már ugyan­csak virágzik az akác. Magával ragadó táncosnőábrázolás az Ang&or-Tom-i Máté György: Az ázsiai „Nagy Armada” pusztulása Fefezelelí liinlol.iua múItjAhél (I.) Pekáinigtben, a kínai főváros­ban, az egyko­ri császár lak­helyének, a té­li palotának kapuján belül, ma is meglepi a látogatót az elmomdha- tatlam fény­űzés. A leg- megragadóbb azonban az a keskeny út, amelyen a be­járattól a tró­nusig lehet el­jutni. Talán egy kilométer hosszú. Ez a hosszú út csupa egy­forma kőlap­pal van kirak­va. Mindegyik akkora, mint egy-egy köze­pes nagyságú íróasztal lap­ja. Ha valaki kéréssel akart a császár elé járulni, térden kellett meg­tennie ezt az utat és mindem követ fejével kellett érinte­nie. Ha a császár közelébe került ember feje nem da­gadt meg, ha nem volt vé­res. nem is engedték oda. Családi ügy, vallási dogma alól való mentesítés, panasz a szomszédra, a helyi kisisten- re — ki tudja már, mi min­demnél jöttek el Pekingibe a távoli Taiwanról, Jünanbói, Vietnamból. Káoszból vagy királyi palota falán Kambodzsáiból. Ha kegyet kaptak, boldogéin tértek meg távoli vályogházukba fél év, egy esztendő múltán. De ha a császár megharagudott, egy lábmozdulattal dárdákkal bé­lelt verembe taszította a vakmerőt. A palotában régein nem lakik a császár, múzeum lett (amely az úgynevezett nagy kulturális forradalom óta zárva van). A sár- és bambuszvisikók azonban áll­nak még minden olyan te­rületen. amely valaha a Kínai Birodalomhoz tartozott. Kína nagy hatalma és le­nyűgöző kultúrája nemcsak ártott ezeken a területeken, de sok szempontból hasznuk­ra is volt az ott élő népek­nek. A többi között azzal, hogy utazó kedvű kínaiak bejárták az egész birodalmat, többek között a „déli tarto­mányokat”, Vietnamot, Kam­bodzsát, Káoszt is és leírták, mit láttak ott. A régi Kam­bodzsáról például enélkül jó­formán semmit sem tudnánk. Az első, hitelt érdemlő fel­jegyzés időszámításunk után 245-ből származik. Akkor járt ott két bátor kínai felfedező, Kamg Thai és Csu Jing. El­beszélésük nyomán ismerünk valamit az ősi khmer főváros pezsgő életéről. A nagy ki­terjedésű település egyetlen emeletes épülete a királyi lak volt. De nemcsak ezt a palo­táit, a kis házakat is művészi faragványokkal díszítették. Az ipar és a kereskedelem egy­aránt virágzott. A nemesfé­mesek a bámészkodók szeme láttára készítettek arany gyű­rűt, karperecét, ezüst edényt. A gazdagok azonnal megvet­ték a legszebbeket, a szegé­nyek meg csak áhítoztak rá­juk. Enrol az időiről alig maradt tárgyi emlék. Az a napló azonban, amelyet Csen Tha Kuan, Kína XIII. századi kambodzsai követe vezetett, már könnyen ellenőrizhető, hála az észak-kambodzsai ős­erdőnek, amely híven meg­őrizte a ml torunknak Ang­kor Vait, Bajon és Angkor Tom bámulatos temptomvá- rosaiit. A modem tudomány Is megállapíthatja, milyen vi­rágzást ért el ez a birodalom a nagy khmer isten-királyok négyévszázados uralma alatt időszámításunk. után a IX— XIIX. század közötti időszak­ban. A nagy khmer királyok, a Jajavarmanok és Surjavara- mok ebben az időszakban fé­nyükkel és hatalmukkal való­ban elhomályosítottak embert és istent egyaránt Bajon nagy szentélyét például VII. Jaja- warman négy, egyenként 20 méter magas, óriási arcképe diszítá, amely a négy világ- táj felé néz. Ez a király ma­ga Budidba. Befolyása, leg­alábbis a szobrok vallomása szerint, az egész Kambodzsá­ban ismert világra kiterjedt. A kínai követ leírta Grimda- vanman király 1296-ban le­folyt hadjáratát is. Az Isten­király fehér elefánthátról irá­nyította százezres hadseregé­nek mozdulatait. Hercegei is szfaarany koronát viseltek a háborúban, kardjuk markola­tát óriási gyöngyök díszítet­ték. Az Aíig.kor Var--ban sér­tetlenül fennmaradt korabeli domborművel?, pontosan iga­zolják ezt a leírást. De Crin- davarman hadjárata volt az utolsó, amely sikeres volt. Utóbb, a minden oldalról Kambodzsára zúduló ellen­ség megközelítette Angkort és az isten-császár elrendelte a város kiürítését. Az őserdő néhány évtized alatt elfoglal­ta a néptelen utcákat, beha­tolt a kastélyokba és Angkor évszázadokra eltűnt az embe­rek szeme elől. .. Vietnam az időszámításun­kat közvetlenül megelőző év­században független ország volt. Kína azonban leigázta és beolvasztotta déli tartomá­nyaiba. Eleinte Nairn Viet né­ven szerepelt Kína meghódí­tott területeinek soréiban. A hatalmas Hanh-császárok azonban végképp elta posták függetlenségének maradvá­nyait. A századok folyamán Vietnamban számtalan láza­dás tört ki a kínai császárok uralma ellen. Vietnam egy része időnként felszabadult a hódítók uralma alól, de akkor új támadók igyekeztek ráten­ni kezüket. A XII—XIII. szá­zadiban például mongol por­tyáitok vetettek szemet Viet­namra A támadók a Vocös­folyő és a tenger mentén ha­ladtak előre. A vietnami vé­dők azonban vastag, kihegye­zett törzseket verték a folyó és a tengeröböl medrébe. A mongol flotta a dagállyal ér­kezett és könnyedén át is kelt a csapda fölött. Elérke­zett az apály ideje és a büsz­ke mongol hajóhad, Ázsia „Nagy Ármádiája” belefutott az ébenfacsapdába. A cölö­pök felnyáirsalták a hajókat. valamennyi a habokba ve­szett. . Laosz ősi történetéről még kevesebbet tudunk, mint a másik tót „indokínai” or­szágéról.. A vad hegyele, er­dőségek közé ékelt települé­sek között sok olyan akad. amely mindmáig nem látott Idegent és még az ősközösség idejét éld, 6—8 ezer évvel el­maradva Európa és a Közel- Kelet társadalmi fejlődése mögött. E tájon a buddhiz­mus ortodox, szigorúan merev törvényei uralkodnak. A kirá­lyi hercegek se gazdagok. A régmúlt emlékei is sokkal szerényebbek, mint Kambod­zsáiban és Vietnamban. Időgépünkön évezredeket jártunk be percek alatt, de még mindig csak a XIII. szá­zadnál tartunk. Kétszáz esz­tendő választ el attól az idő­pontról, amelyben Kolumbusz Kristóf. Amerika felfedezője megszületett. Ki gondolt vol­na akkor arra, hogy egyszer majd amerikaiak lépnek fel olyan igénnyel, hogy „kultú­rát” vigyenek arra a terület­re, amely hasonlíthatatlanul kultúráltabb volt Amerikánál és sok szempontból civilizál­tabb ma is. (Következik: 2. Hármas keresztelő és búcsú.) 4 NÓGRÁD — 1970, június 2., kedd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom