Nógrád. 1970. június (26. évfolyam. 127-151. szám)
1970-06-17 / 140. szám
A LAKÁSÉPÍTÉS MAGYARORSZÁGON (1965 ÉS 1969-BEN) 10219 9168] 'Miskolc BORSOD- ■ ' ABAÚJ^I USZABOLCSA LAKÁSÉPÍTÉS ALAKULÁSA magánlakás-építés állami kölcsönnel összes állami lakásépítés magánlakás-építés állami kölcsön nélkül1 l_. [BTg 000 aiair a ttns in 11T» j CD----Tv- 00 <37 (tterA, SllaJA 15 éves lakásépítési-fejGyorsan, egyszerűbben, olcsóbban r Állattenyésztés a háztájiban vagy a közösben? Teljesíthetetlen igények — elpazarolt lehetőségek Közismert, hogy Nógrád megye természeti adottságai lesztési terv keretében 1960— 75 között egymillió lakás épül fel. A terv végrehajtása megoldja a lakáshiányt, miközben javul a lakások színvonala is. (Jelenleg a bérlakások 34 százaléka komfort nélküli, 20 százaléka félkomfortos, 26 százaléka komfortos. 20 százaléka összkomfortos). 1969 végéig körülbelül félmillió lakás épült fel. A terv teljesítése céljából az építőipar termelését tovább növelik, amit a házgyárhálózat kiépítése biztosit. Míg a harmadik ötéves terv végére a paneles és házgyári lakások 38 százalékát adják a felépített lakásoknak, addig 1975-re — a negyedik ötéves terv végére — 76 százalékra emelkedik. Elsősor- oan a városokban és telepszerűen lehet gazdaságosan építkezni a házgyári termékekből, miáltal nem csupán a növekvő városi lakosság lakásgondjait oldják meg (1960- ban a lakosság 18 százaléka Budapesten, 23 százaléka a vidéki városokban, 59 százaléka a községekben, 1970-ben pedig Budapesten 19 százalék, vidéki városokban 26 százalék, a községekben 55 százaléka élt), hanem meggyorsítják a városiasodási folyamatot is. Az építkezések kétharmada eddig községekben, magánerőből folyt. Ennek megfelelően a száz lakásra jutó személyek száma 1960—68 között a községekben 14 százalékkal, a városokban 5 százalékkal, Budapesten 3 százalékkal csökkent. Jelenleg hazánk lakásellátottsága közép helyet foglal el Európában, az 1000 főre jutó lakásépítésünk üteme azonban alacsony. Nagy eseményre készülnek Vargáéknál: a család szeme- fénye, elkényeztetett egyetlenkéje, Csaba, üdülni indul a Balatonra. Anyukája és nagymamája már két hete vásárolgat, mos, vasal neki, az utolsó két napon pedig csomagol, útravalót készít, süteményt, rántott csirkét. Ezenfelül nem győzik jó tanáccsal, aggódó intelmekkel. Hogyne, hiszen először megy el a háztól hosszabb útra szülői felügyelet nélkül, s még csak tízéves! — Vajon hogy étkeznek ott, szereti-e majd azt a tömeg- kosztot — aggódik anyuka — —, én mindig az ő kedvére főztem, hozzá alkalmazkodunk mindnyájan. — Jaj, csak meg ne fázzon! — így a nagymama. — Hányszor rászóltam, hogy öltözzön már fel, ha elhűvösö- dött az idő! Ott nem lesz, aki figyelmeztesse szegénykét... Ez így folyt már napok óta. Szegény apukának valósággal megkönnyebbülés volt. mikor végre elutazott az üdülőcsoport. Kétnapos, nyomasztóan kínos hallgatás után azonban újra kezdődött az egész, csak más szöveggel: I — Nem jött még levél Csa- i bútól? Pedig lelkére kötöttem, kedvezőtlenek, a sovány talajú dombokon az országos áittagnál kevesebbet és drágábban termelneik. De az állattenyésztés lehetőségeit még korántsem használtuk ki. Pedig a szarvasmarhatartás, -hizlalás, az egyre fokozódó export biztos, jó jövedelmet jelent a további években is. Jó, jó, a gazdaságos jószágtartásihoz korszerű istállók, takarmány- előkészítők és egyéb beruházások szükségesek — mondják sokam. Egyetlen országos adatra szeretnék hivatkozni, hogy a kérdés lényegét érzékeltethessem. A termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok imiHiárdokat igényelnek férőhelyek építésére, de a háztáji gazdaságokban kétmiEió sertés tartására alkalmas hely van kihasználatlanul. Szabad-e kétmilliárdot elkölteni és ugyanakkor kétmillió férőhelyet kihasználatlanul hagyni? Nem, ilyen pazarlást semmiképpen sem engedhetünk meg, mert nem vagyunk olyan gazdagok. Nagyon helyes a ceredi tsz kezdeményezése, ahol minden rendelkezésre álló eszközzel támogatják, segítik a háztáji sertéstenyésztést. Nemcsak a közösben, hanem a háztájiban is kihasználják az adott férőhelyeket, a szükséges átalakításokat, korszerűsítéseket elvégzik. Nemcsak szavakkal biztatják a tsz-itagokat, de ahol indokolt és ameny- nyire a készletből futja, takarmányt is adnak. Mit lehet még tenni? A megyében és országosan is bevált módszer, hogy a közösben és a háztájiban hizlalt marha értékesítését megszervezik. a háztáji állattenyésztés fejlesztésével hozzáértő szakembert bíz meg a tsz vezetősége. A szécsényi és a dejtári hogy írjon már másnap. Be is tettem a bőröndjébe két felbélyegzett borítékot levélpapírral, hogy rögtön tudjon írni, ne kelljen neki azért kimenni. A várva várt levél azonban nem jött, még a negyedik, sőt az ötödik napon sem. Ekkor már apuka is — aki pedig igyekezett férfihoz illően fegyelmezett lenni —, azzal lépett be este az ajtón: — Jött-e már levél? Anyuka csak ránézett, szótlanul intett nemet. Szemei az álmatlanságtól voltak vörösek, a nagymamáé a sírástól. Már a sopánkodásból is kifogytak; elmondták már. mi minden érhette. Összeütközhetett a vonatjuk, kiesett a vonatajtón, beteg lett, belefulladt a tóba. és még ki tudja, mi minden érhet egy gyereket, ha nem a szüleivel van. Végre a hatodik napon, mikor már teljes volt a csüg- gedés, jókedvűen köszöntött be a postás: — Irt a gyerek! — S átadta a borítékot, melyen a füzetekből olyan jól ismert vegyes méretű betűk ékeskedtek. Még egy aprócska paca is igazolta, hogy a feladó Varga Csaba, a helyesírás bajnoka, mert lám, még itt is újít: tsz nem szalasztja el a lehetőségeket és nem véletlen, hogy Cereden kívül Szé- csényben és Dejtárban van legnagyobb sikere a kocaak- dónak, e három községben süldőket is adnak a vállalkozó kedvű tsz-tagokmak. Miért kell ezt csinálná? A túlzott háztáji segítség nem megy a közös terhére, nem elvtelen megalkuvás ez? Sokan kimondják ezt a kérdést, mások csak magukban zsörtölődnek. De nem arról van szó, hogy a korszerű nagyüzemi állattartásról lemondjunk. Szakosított, komplett gazdaságokra van szükség, ám mindenre egyszerre nem telik. Sem pénzünk, sem építőipari kapacitásunk nincs annyi, hogy a negyedik ötéves terv időszaka alatt mindenütt korszerű majorokat építsenek, talajjavításra. gépesítésre, öntözéses gazdálkodásra, szociális és jóléti célokra nem köJthetünk annyit, mint amennyit szeretnénk. A romhányi tsz szakosított telepet létesít. helyes törekvés a korszerű takarmányelőkészítés, a gépi fejes, de fürdőre és öltözőkre is szükség van, mert ezt az állategészségügy megköveteli és az emberek másként nem maradinak a tsiz- bem. Sorolhatnánk még több bátor kezdeményezést, de a palotósi tsz sem bírja idejében befejezni az elkezdett nagyszabású beruházásokat és pénz, hitel hiányában Romhánytoan is gondot okoz a szükséges gépek beszerzése. Nehezíti a helyzetet, hogy a beruházásokhoz az állam a korábbi 70 százalék helyett már csak 50 százalékos támogatást tud adni, másrészt nem mindegyik tsz tudja igazolni a fejlesztéshez előírt összegű saját fedezetet Milyen összeg várható beruházásokra 1971—75 között? Az Országos Tervhivatal elnökének a napokban Keszthely helyett Kezdhely-ei ír. — Bontsd fel gyorsan, mit ír a drágám, jaj, de kíváncsi vagyok rá, mi van vele hogy érzi magát — sürgette a nagymama. Anyuka remegő kézzel bontja, kihúzza a levélpapírt, forgatja, s nem akar hinni a szemének: nincs a papíron egy árva szó sem, de még egy betű, sőt egy icipici pont sincs! Patyolattiszta az, mintha nem is a Csaba kezében lett volna. (Alighanem fürdés után vette kézbe). De miért üres a levélpapír? — Tudom már hogy lehet ez — fejtette meg a rejtélyt az anya, fiának legjobb ismerője — elcserélte ez a kölyök a két papírt, összehajtogatta. aztán az üreset tette a borítékba. Mert soha nem azon jár az esze, amit csinál, csak a játékon. No, megállj te csibész, csak gyere haza! Ezért várattál bennünket eny- nyi ideig! Hogy ez miket tud csinálni! S nevetnek együtt boldogan, felszabadultan, megnyugodva. Jól van a gyerek, nincs semmi baja, hiszen levelet írt! e. e. rirnt százhűszmilliárdiriaJ több, mint a harmadak ötéves terv időszakában. De a nem termelő ágazatok fejlesztésére — főleg lakásépítésre — a korábbinál sokkal többet kell fordítaná, másrészt az ország és ezen belül a megye beruházási igényei nagyobbak, miint amit a népgazdaság erőforrásai és a tervjavaslatban megfogalmazott arányok lehetővé tesznek. A mezőgazdaság, az erdő- és a vízgazdálkodás tervezett beruházásai együttvéve a jelenlegi időszakhoz képest mintegy 30 százalékkal növekednek. d-e közülük a vízgazdálkodásra szánt összegeket keli leginkább növeLni. Ebből következik, hogy a beruházásokat a legfontosabb, és a leggazdaságosabb célokra kelj összpontosítani Az országos tervekben kiemelt helyen és megemelt összeggel szerepel az állattenyésztés fejlesztése. Hogyan lehetne tömören megfogalmazni beruházás: programunkat? Tudományos megalapozottsággal és a jó gazda gondosságával vizsgálja meg minden tsz, állami gazdaság és ipari üzem, hogy viszonylag szerény befektetéssel hogyan lehet a termelést növelni, milyen beruházás térül meg leggyorsabban. Kevesebb újabb beruházásihoz fogjunk hozzá, de megfontoltan, jó előkészítés után. Viszont ami valóban szükséges és gazdaságos, arra legyen meg a szükséges fedezet. Az igényhe vett pénzt, anyagot és kivitelezői kapacitást a lehető legjobban és leggazdaságosabban használjuk fel, a beruházást minél előbb hasznosítsuk, hogy a befektetés mielőbb megtérüljön. Amire egyelőre nem futja, arról sem keH végleg lemondani. Nemcsak a legkorszerűbb marha- és sertés- kombinátokkal lehet, boldogulni, sok helyen az egyszerűbb és olcsóbb megoldás gyors és biztos sikert jelent. A túlzott igényeket nem lehet teljesítem, de az adott lehetőségeket nem szabad elpazarolni. A közös és a háztáji állattenyésztést is fejleszteni kell. Dr. Fazekas László Az árvízkárosultakért A Hazafias Népfront megyei és városi bizottsága, a Magyar Vöröskereszt megyei és városi szervezete, a megyei József Attila művelődési központ június 22-én, hétfőn este hét órai kezdettel az országos fesztiválokon kiváló eredményt elért szólisták és művészeti csoportok közreműködésével megyei gálaestet rendez. A műsorban fellépnek Csaba Judit, Guthy Éva, Paál Rózsa, Petróczi András- né, Sólyom József, a Salgótarjáni Állami Zeneiskola művésztanárai, a bányász férfikar, a megyei József Attila művelődési központ kamarakórusa, a pásztói ÁFÉSZ vegyes kórusa. A rendező bizottság a gálaest bevételét az árvízkárosultak megsegítésére fordítja. mentsünk meg minden takarmányt! A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium a közelmúltban országos tanácskozáson tárgyalta meg állattenyésztésünk helyzetét. A mi megyénket úgy jellemezték, hogy az állatállomány fejlesztésében nem léptünk kellően előre, aminek egyik okát abban jelölték meg, hogy még mindig gyenge a takamiánytermő területek aránya, és a hozamokban is van még kívánnivaló. Valóban így van. Sem szálas, sem szemes takarmányból nem tudnak a tsz-ek annyit előállítani, hogy abból a termelőüzemek és a háztáji gazdaságok gondtalanul tenyészthessenek sertést és szarvasmarhát. Pasztán, az egyik — egyébként háztáji állattartással szívesen foglalkozó — gazda nagyon határozottan jelentette ki: a háztáji állományt azért nem emeli, mert nem jut megfelelő minőségű és mennyiségű takarmányhoz. Ilyen gondokkal küzdünk. Mégis, amikor széttekintünk a megyében, lépten-nyomon találkozunk a szántóföldeken hagyott pillangós boglyákkal, amelyeknek tápértéke ott, heve- rés közben jelentősen lecsökkent. Régen levághatták, mert az új hajtás már fél lábszárig ér. A behordás késlekedéséből súlyos kár keletkezik, nem is szólva a boglyák helyéről, ahol a növény kipusztul. Sajnos, a takarmányhiány ellenére, ez évről évre megismétlődik. Nem igaz az, hogy csakis az esős időjárás miatt maradtak kint a boglyák a táblákon. Ha esett is az eső, bizonyos idő után felszikkadt a föld, lett volna idő beszállítani. Csak hát késedelmeskedtek. Nem gondoltak arra, hogy milyen nagy veszteséget jelent az állattartás szempontjából, ha az értékes pillangós takarmány veszendőbe megy. A másik nagy takarmánybázisunk: a réti széna, valamint az árokparti, útmenti széna. Bizonyára minden állattenyésztő tisztában van azzal, hogy a jó réti széna, vegyes összetételénél fogva, kitűnő takarmány, amely tartalmazza az állatok részére szükséges összes tápanyagot. A jó kaszáló füve igen gazdag vitaminokban, ásványi anyagokban. De gyorsan tegyük hozzá: csak akkor, ha idejében lekaszálják és betakarítják. A csapadékos időjárás, a növényzet növekedésére kedvező hőmérsékleti viszonyok gyorsan pótolták a hosszú tél által okozott elmaradást. A kaszálók igen dúsfűvűek, gyorsan virágba borultak. Itt a legfőbb ideje, hogy lekaszálják — ha már nem késtek meg vele —mert: rövid időn belül elöregszik a növény és értéktelenné válik. Nem megnyugtató tehát a réti széna betakarítása sem. Okot rengeteget találunk az elmaradásra. Nincs fűkasza, a kézi kaszával is russzui állunk. Ez valóban igaz. De ennek ürügyén hagyni, hogy a nagy mennyiségű réti széna tönkremenjen, már több a gondatlanságnál. Az útmenti árkokat is csak imitt-atnott takarította be valamelyik jobb érzésű gazda. Biztosak vagyunk abban, ha a közös gazdaságok a rétek kaszálását nem győzik, vagy valamilyen oknál fogva képtelen lekaszálni, tömegével akadnak emberek, akik résziben szívesen lekaszálják. Most már csak az a fontos, hogy szervezzék ezt meg. Adják meg a lehetőséget arra, hogy minél előbb kaszálhassak a réteket, mert ha elöregszik a fű, már senkinek sem kell. A hosszú tél a mezőgazdaságot érzékenyen visszavetette. Szálas takarmányból országosan mintegy 30 000 vagon kiesésével kell számolni. Szemes takarmányból mintegy 30—35 000 ágon kiesés lesz az eddigi felmérések szerint. Közismert, hogy például a kukoricával már a vetésnél megkéstek. Csak széjjel kell nézni a határban, a növény növekedéséből is megítélhetjük ezt. De fogadjuk el, hogy a kukorica a lemaradást még behozhatja. Ennek azonban fontos feltétele, hogy júliusban — közismert, hogy Magyarországon ez száraz szokott lenni — megkapja-e az áztató, nevelő esőt. A dolog lényege: takarmánykieséssel kell számolni, minden szénát, rétit, szántóföldit, útmentit be kell takarítani az utolsó szálig. Máskülönben jó állattenyésztést nem lehet elképzelni. Bobál Gyula NÓGRÁD — 1970. június 17., szerda 3 elhangzott tájékoztatója szeLevél a gyerektől
