Nógrád. 1970. május (26. évfolyam. 101-126. szám)

1970-05-12 / 109. szám

Izemről üzemre Nincs fiinnyí, amennyi kellene Ha száz embernek felten- nériik a kérdéseket: elhanya­goltnak tartják-e kőrútjain­kat és mit gondolnak, van-e elegendő kő a megyében, azt hiszem, legalább kilencven­kilencen igennel válaszolná­nak. Igen. k ózdijainkat eléggé megviselte a* hosszú-hosszú tél. Az is igaz, hogy megyénk azok közé a hegyesxvölgyes vidékek közé tartozik, ahol a v ékony term őrétegiet meg- bontva sok helyen kőre buk­kanhatunk. Hiedelmek én való fia*r Széles körben él azonban a 'hiedelem, hogy n kőbányászat annyira igénytelen Iparág, .»megél” csak úgy magában, ahogyan a természet megte­remtette. S, hol lenne több kő az utak karbantartásához, ha nem ott, ahol még akkor is követ fordát ki az eke, ami­kor nem kellene? Több kisebb kőbánya mel­lett a nógrádi kövek elsőszá­mú gazdája a Pestvidéki Kő­bánya Vállalat, amelynek egyik üzemegysége Nógrád- kövesden van. Két bányájá­ban, a soamdaváraljai és ia berceli bányában és a kiegé­szítő üzemrészekben mintegy háromszáz ember bányássza a követ. Takács György pár (titkár­ral a kötélpálya fogadóállo­másának közelében, az üze­mi épületek árnyékában, gé­pek és járművek lármája kö­zepette beszélgetünk. Nem sokkal később csatlakozik hoziaánk Szabó Mihály, a vál­lalat műszaki igazgatóhelyet­tese is. Szavaik hamarosan még egy hiedelmet foszlatnak széjjel. Sokan úgy gondolják, hogy a kőbánya scat jobbára még mindig nem több mint kemény izommunka. — A kőbányászatinak ma már 80—90 százaléka gépesí­tett. Egyetlen részleglünk van itt a megyében, ahol válto­zatlanul kézi munka folyik. Ez a kőfaragás, «minek a gé­pesítését még nem lehetett megoldani. Láttunk ugyan egy bemutatón légkalapács­hoz hasonlata# rendszerű gépi alkalmatosságot, amit a cseh­szlovákok gyártanak, de mj még nem tervezzük ennek a bevezetését — mondja a fő­mérnök. Kicsit ráncolja a homlokát, hogy meg indokol- ja-e. miért nem. aztán hozzá­fűzi: — A kőfaragássa! dol­gozóink csak nagyon kis há­nyada foglalkozik. Ez • ter­mékfajta éves termelésünk je­lentéktelen részét teszi ki, jelenleg más területeken tgé­pesítünk. .. 'em ver nenyk épen Hogyan élnek a kőbányá­szok? Amikor összegezni akarom az elhangzott mondatokat, Így fogalmazok: a bányászat mos­tohagyerekei. De gyorsain ki­igazítják szavaimat Még csak nem is tartozik a bánya- iparhoz a kőbáiny ászát, pe­dig. .. Többnyire a szabad ég alatt, két műszakban, szom­baton és vasárnap is dolgoz­nak a kőhányászok. A vasúti rakodáshoz a hétvége a leg­alkalmasabb. Míg hét közben akadozik a vagoneilátás, ilyenkor szinte korlátlanul kapnak kocsit. Vétek lenne nem kihasználni. — A dolgozók megértik ne­hézségeinket — állítja Takács György párttitkár. — De bár­mennyire is megértik közös gondjainkat, eiőbb-utóbb be­lefáradnak abba, hogy állan­dóan „szorítani” keli a tem­pót, ha az idő engedi... Rá­adásul a fizetések is aiig-alig tükrözik ezt az állandó iigény­Makkai Piroska kiállítása Mint hírül adtuk, megnyílt a salgótarjáni Bolyai gim­názium iskolagalériájában Makkai Piroska grafikusművész kiállitása. A művész, aki kora gyermekkorában városunkban járt iskolába, ezúttal több mint félszáz alkotását hozta ma­gával. , Makkai Piroska müvei a grafika klasszikus nyelvén szó­lalnak meg, fametszetei a mai európai iskola tisztult jelrend­szeréhez tartoznak, ugyanakkor a magyar, nemzeti művé­szetből is megtartják a megjelenítés formáit. Tartalmilag is sajátos miág ez. Hősei a magyar törté­nelemből, mondavilágunkból lépnek elénk a lapokon. Mai életünk életérzése is helyet kap azonban ebben a művészet­ben. Makkai Piroska fametszetei formai szempontból nem lepik meg túlságosan a látogatót. Sokkal szebb öröm az, hogy tiszta fogalmazásban ismerhetjük meg a művész gondolatait, s minden lapon az érett művész kezenyomát fedezzük fel. Ügynevezett szakmai praktikával nem találkozunk. A mű­vész igényessége elsősorban a közérthetőséghez való szigorú ragaszkodásban van. Külön kell szótanunk Bolyai-sorozatáról. Amint a mű­vész elmondotta, a nagy tydóst lelki rokonának tekinti, fi­gyelne- még az iskolában fordult Bolyai felé. Bolyai leve­leiből most egy kötetet állított' össze Makkai Piroska, amely előreláthatóan még ebben az évben napvilágot lát Erdély­ben. Az Utunk-ban, a Korunk-ban és más fórumokban rend­szeresen megjelennek Makkai Piroska Bolyai-lapjai. Örü­lünk, hogy most találkozhatunk Salgótarjánban is e kifeje­ző, nagy művészi erőt sugárzó sorozatával. Ügy véljük, min­denképpen szükség lenne arra, hogy ezt a sorozatot Nóg- rád megye számára megszerezzük. Talán nem okoz megold­hatatlan gondot a szükséges anyagi eszközök megteremtése erre a szép célra. Makkai Piroska egyéni tárlata az iskolagaléria kiállítási programjában rangos helyet foglal el. Mindenképpen nyere­ségünk. (tóth) bevételt. Ez a dolgozók egyik fájdalma. Nem tud versenyezni a kő­bánya más kedvezőbb mun­kafeltételéket biztosítani tudó üzemekkel. Sokhelyütt két­hetenként szabad szombatot adnak, háztól házig és ingye­nesen szállítják dolgozóilkat, akik számos más kedvez­ményt is élveznek. Ha csak annyi bért ajánlanak valaki­nek, amennyit a kőbányánál keres, máris továbbáll. El­megy olyan helyre, ahol a fi­zetési boríték vastagsága nem függ az időjárástól, a vagon- ellátásitól. ahol könnyebb munkával, kényelmesebb kö­rülmények között keresheti meg a kenyerét. Szabó Mihály megjegyzi: — Egy idő óta több a kilé­pő, mint amennyien felvétet­ne jelentkeznek. Ilyen műn. kásivándorlás még nem volta mi vá Hallatunknál. Ebben ré­sze lehet a megye gyors ipa­rosodásának, de más ténye­zőknek is. .. Ügy gondolom, gátat kellene vetni ennek a jelenségnek, ami gyakran már-már a termelés zavarta^ lanságát veszélyezteti. Sok varit mégis kevés Mit tud tenni a gondok le­küzdéséért, a dolgozók meg­tartásáért a vállalat? , A béreket egyik napról a másikra jelentősen megemel­ni nem lehet. Azt, hogy a meglehetősen alacsony átlag- bérsaintet feljebb lehessem tornáztatni, csak hosszas és következetes bérfejlesztéssel lehet elérni, A másik, a muin- kakörüliményiek javítása, leg­alább ilyen fontos. Ezen a té­ren a vállalat ebben az évben is előbbre lép. Korszerűsítik a berceli bányáit, tart a nógrád- kövesdi telep rekonstrukciója. Űjabb gépek és szállítóeszkö­zök segítik a dolgozók mun­káját. * Van-e elegendő kő? S ezzel a kérdéssel visszakanyarod­tunk írásunk elejéire. A nóg­rádi hegyekben bőségesen van kő, de ezt a sokszor lebecsült és annyira nélkülözhetetlen „ásványt” kd is kell termelni valakiknek... A munkaerő­gondok- nem múlnak el nyom­talanul egyetlen termelőüzem életében sem. Ugyanakkor a felfagyott, megrongálódott utakhoz, az egyre nagyobb ütemű közúti építkezésekhez nagyon sok kőre Lenne szük­ség. Számokat sem érdemes iga­zolásul felhozni: nincsen any­nyi kő, amennyi kellene. Két mlnlszitérium hozta létre azt az operatív bizottságot, amely az országos igényeket össze­hangolja, rangsorolja és dönt, hova és mennyit küldjenek abból az anyagból, amiből látszólag sok van, mégis ke­vés: a kőből. A vállalat csak annyit tehet, hogy igyekszik lépést tartani a rohamosan növekvő igényekkel. Tatám az is sokat javítana a helyzeten, ha kihasználva a helyi adott­ságokat. egyre több kisebb kőbánya nyílna a megyében. Kiss Sándor 4 NŰGRÁD - 1970. május 12., kedd A nemrég múlt parasztro­mantika rekvizitumai: nádfe- deles kicsi kunyhó, gémeskút — és amit akartok. Ebben gazdagok voltunk. Gulasch, fokosch, paprika, menetschke — igen, ezt nézték, ezt fény­képezték nálunk a külföldi­ek. A délibábot keresték, meg a „fokoscht” próbálták csattogtatni — nem sok si­kerrel. Ezt jelentettük kül­föld számára. És a hazai „illetékesek?” Ki törődött a kenyértelen Tarjánnal, ki a hárommillió koldussal az országban? Megrázó riportok jelentek meg hazai és külföldi lapjok- ban az akkori Teleki téren hónapokig tanyázó kubiko­sokról, akik ott aludtak ta­licskájuk mellett subájukon, ott főzték az örökös lebbencs- levest vagy papnkáskrupüt. S ha már végképpen nem volt más (és alig volt), „ki­tántorogtak” Amerikába. A „színes” riportokat borzong- va olvasták, de segítséget csak egy-egy „közmunka” Február 1 -tői dolgozik a berceli volt Pápai-féle kastélyban a budapesti Textilfeldolgozó Ktsz részlege, amely bárány- és panofixhulladékból készít munkamellényeket. Az átala­kítás 300 ezer forintjába került a ktsz-nek és 40 főnek tudnak munkát adni. A helyi ta­nácsnak a kastély bérleményéért a szövetkezet évi 10 ezer forintot fizet. Tovább bővíte­nék az üzemet, ha a kastélyban lakó családnak lakájt tudnának szerezni, mert az ö tu­lajdonukban még hat különböző méretű helyiség van, ahol lehetőség nyílna a szociális létesítmények elhelyezésére is. Azonkívül természetesen további ■ munkaerőket tudnának alkalmazni. Képünkön: Eszényi Eszter rögtönzött bemutatója az üzem egyik termékéből Koppány György felvétele KBT'tanácskozás Ezüstserleg Debrecenből 'Debrecenben, a Közúti Bal­esetelhárítási Tanács kétnapos konferenciát tartott. Az or­szágos tanácskozáson Nógrád megyét Cser Gyula, a' 2. sz. AKÖV igazgatója, a megyei KBT titkára képviselte, aki a következőket mondotta a ta­nácskozásról. — Az első napon a közle­kedést érintő fontos kérdések­ről hangzott el referátum Kiss Dezső, a közlekedés- és posta­ügyi miniszter első helyette­sének előadásában. A második napson dr. Borbíró László rend­őr ezredes, a Belügyminiszté­rium közlekedésrendészeti csoportfőnöke tartott megnyi­tót, majd tájékoztató hangzott el a közúti balesetek számá­nak múlt évi alakulásáról. Tavaly 22 877 személyi sé­rüléssel járó baleset történt, ez 11,4 százalékkal magasabb, mint 1968-ban. A balesetek­nél, 31 091-en sérültek meg, közülük 1130 személy életét vesztette; 9745 súlyosan, és 20 216 könnyen megsérült. A tanácskozáson értékelték a KBT 1969. évi munkáját és szó esett az idei feladatokról is. A vita után kihirdették a közúti balesetelhárítási ver­seny múlt évi eredményeit. Az .értékelés a hasonló területi adottságok alapján három cso­portban történt. Nógrád me­gye az egyik csoportban első helyen végzett, s ezért díszes ezüstserleget kapott — mond­ta a KBT titkára. + A serlegen ez áll: a KBT versenyében 1969-ben I. he­lyen végzett Nógrád megye tiszteletdíja. Megyénk — hat megye kö­zül — az első helyet azért ér­demelte ki, mert csökkent a személyi sérüléssel járó bale­setek száma csakúgy, mint a halálos balesetek száma is a múlt évben, 1968-hoZ viszo­nyítva. Meg kell jegyezni, hogy ugyanakkor a forgalom mint­egy 20—25 százalékkal nőtt. Az eredmény a közlekedésrendé­szet dolgozóinak, a KBT tag­jainak jó munkáját dicséri. Megyénkben a közúti fegyelem megfelelő propagandamunká­val is pjárosul — gondoljunk csak az iskolákban az üze­meknél, intézményeknél folyó KRESZ-oktatásra a megelő­zést szolgáló előadásokra. Az eredményhez — az ezüstser­leghez — csak gratulálni tu­dunk. —ács-r Koraszülés, csecsemőhalálozás A több éven át pontosan veze­tett megyei adatokból kiderül, hogy a szülő anya kora, családi helyzete, lakáskörülményei, s a korábbi abortuszok száma szerint bizonyos mértékben változik a koraszülések gyakorisága és a csecsemőhalálozások száma. Az elmúlt esztendő is a több évea tapasztalatot erősítette meg. A há­zasságon kívül szülő anyáknál igen magas, 285 ezrelékes volt a koraszülési arány. Hasonlóan te­temes mennyiségű a koraszülés a cigánytelepeken, a kolóniákban, az­az minden olyan helyen, illetve helyzetben, ahol az anyagi körül­mények az átlagosnál rosszabbak, g. az anya idegrendszeri egyensúlya gyenge alapokon álL Hozzájárul a magas koraszülési ezrelékhez a lakóhelyek centrumától való távol­ság is, a nehezebben megközelít­hető helyeken ugyanis a gondo­zási munka színvonala nem éri el az átlagosat. Az elmúlt esztendő adatai Is­mét alátámasztották azt a tényt, hogy az anya foglalkozásának már nincsen határozott szerepe a cse­csemőhalálozásban. Az értelmisé­gi és könnyűmunkás kategóriák ugyan még most is a legjobbak, de nem többel, mint az átlagérték 8— 10 százaléka. Az anya kora jelentős hatást gyakorol a csecsemőhalálozási arány alakulására. A 17. évét még be nem töltött nő sem testileg sem szellemileg nem elég érett az utód felnevelésére. Ennek alapos bizo­nyítéka, hogy a 17 évnél fiatalabb anyák csecsemőinek halandósága tavaly is magas, 167 ezrelékes volt. (Az átlag 31,8 ezrelék.) Ember jelentett, amikor -fele nap>- számért, de kétszeres teljesít­ményért hordták a követ, a homokot az építkezéseknél, útépítéseknél. Boldog volt az a banda, amelyik a „kubikos­babánál” tíz centit tudott csalni a felszín kőrétege alá csempészett tíz centis földdel, homokkal, . kaviccsal, már aszerint, hogy éppen mivel dolgoztak. Ezt a kubikosbabát meg kell magyarázni, mert az az érzésem, félkézzel megszámol­ható, ki tudja, mit jelent. Nos, amikor valahonnét el kellett hordani a, földet, rendszerint egy félméter át­mérőjű, kör alakú területről nem vitték el. Ez aztán kis tornyocskaként felmagasodott, illetve a föld színével egyen­lő magas maradt és alapjá­ul szolgált az elszállított föld mennyisége kiszjámításának. Ha ezt kis furfanggal meg­és gép magasították, a számítás több földmunkát mutatott. A tisz­tességes ellenőr nem vett tu­domást arról, ha a fű gyöke­re és a baba „feje” között fél arasz idegen anyag lát­szott ... Nem tudom hogy van ma, csak azt, hogy a kubikosok ma jól keresnek, meg tőlük azt, hogy ilyen furfangra nem kell vetemedniük. Megkapják bérükét becsületesen. A milliónyi munkás. A mi­nap írtam: beleszólásuk van még munkájuk irányításába is, tehát közvetve bérüket, keresetüket szinte maguk ala­kítják ki. És a gép? Könnyű neki. Olajjal etetik, benzinnel itatják, ápolják, ke- negetik. Amikor Archimedes megvédte szigetét az ellen­ségtől, egy sereg gépet alkal­mazott. Például a legegysze­rűbb gépjét, az emelőt, hají­tógépjeket és egyik különleges találmányát, a csigasort. Nem ok nélkül mondta állítólag csigasorának erejét méltatva: „Adjatok egy fix pon tot, és én kimozdítom a világot sar­kaiból”. Aztán jött az új ta­lálmányok sora, jött a gőz, az olaj, a benzin, a gáz, jöt­tek az apróbb módosítások, jött a robbanás, az elektro­mosság (most itt tartunk), de inár a kapuk előtt áll az atomhasadás ereje és hol, de hol van még a sor vége? Ezer találmányt, javítást kihagy­tunk, de könyv kellene meg a felsorolásukhoz is. Gyorsuló jdő? Igen, gyorsuló idő, és ben­ne a' még gyorsabb, a rob­banó tudomány. A robbanó tudomány, amely mögött ott áll ismét az ember. A törpe, aki már kiszámítani is alig tudja, hogy a világ erői» bői mit szabadított fel ,és mi­lyen erőket állított szolgála­tába rövidke két-háromezer esztendő alatt. — kussinszky —i i i

Next

/
Oldalképek
Tartalom