Nógrád. 1970. május (26. évfolyam. 101-126. szám)

1970-05-10 / 108. szám

Kinek mi illik

Szégyen-e a nhényes hérdésekrőV*

beszélni?

Két jellegzetes darab a tavaszi újdonságokból: mintás kötésű együttes, maxiszoknya és hosszú mellény. Az egyes darabokat külön is viselhetjük: a szoknyát széles sima övvel és pulóverrel, a mellényt pulóverrel és divatos trapézvonalú nadrággal

Nagy divat a kötött, horgolt holmi, legyen az ruha, kosztüm, kabát, pulóver, s a legtöbb nő nagyon szereti is. Ám akik egy kissé molet- tebbek, akik akarva nem akarva néhány felesleges kilót magukra szedtek, gyakran csak fájó szívvel nézegetik a kirakatokban a sok szép kötött, horgolt portékát Vannak, akik ugyanis azt mondják, és azt vallják magukról is kissé elkeseredetten, hogy nekik sem a kötött ruha, sem a kosztüm nem áll jól, mert erősítenek, s még kövérebbnek látszanak benne, mint amilyenek a valóságban.

Igaz volna mindez? Válaszért Küzdy Évához, a Kézműipari Vállalat kötöttáruinak tervezőjéhez fordultunk, aki ezen a területen elismert szaktekintély.

— Kötött ruhát mindenki hordhat. Ez nincs alakhoz, vagy korhoz kötve, de hogy előnyös-e, az a gyártási, készítési módtól, a fazontól és b színtől is függ. Amikor a gyártási módot említem, arra gondolok, hogy a nagyszerűd, durva kötésű, vagy horgolású ruha és kosztüm valóban erősít, különösen ha a színe világos. Ezért telt

alakűak inkább finoman kötött vékony ruhát csináltassanak, vagy vásároljanak és lehetőleg sötétebb tónusú színben, méretben pedig mindig akkorát, hogy az ne feszüljön az alakra. Magas, sovány alakon viszont jól mutat a vastagabb kötésű, világos színű ruha és kosztüm is, melyek valóban előnyösen erősítenek egy kissé.

— Az új tavaszi modellek között sok kötött nadrágkosztümöt is láttunk. Ezek viseletére mit tanácsol?

— A nadrágkosztüm minden változata nagyon divatos, de ennek a viselete függ a kortól is (inkább a fiatalabb korosztálynak való) és az alaktól, testmagasságtól is. Alacsony, molett nőknek nem ajánlom- Nekik inkább kiskosztümöt ajánlok hosszí- tott kabáttal, vagy mellény- szoknya-együttest, szintén hasszított mellénnyel.

— Milyen újdonságokat tervezett még tavaszra?

— Tunikás-nadrágos együtteseket, mexikói ponch- ot (ejtsd: poncsó), amely most nagyon divatos, nadSlma kötésű, karcsúsított szabásvonalú, fiatalos kötött ruha. A csőpővonaltól lefelé a szoknyarész horgolt virág- mintákból áll

rágokat hosszú kötött mellénnyel és sok-sok ruhát. Maxiruhát, maxiszoknyát a fiataloknak, térden alul érő midit a felnőtteknek. Megemlítem egyébként, hogy

Mexikói poncho, fehér-piros- kék színösszeállításban. Tervezője magas, vékony nőknek ajánlja elsősorban

díszítőelemként nagyon divatos kötött ruhákon, mellényeken és kiskosztümökön is a népi hímzés, például a buzsáki. Szintén újdonság a kötött-horgolt kombináció is. Terveztem például alkalomra olyan ruháit, amelynek oldala, hátrésze sima kötésű, s a horgolt csipke az elejét, vagy az alját díszíti. Divatos a fémszállal átszőtt, horgolt virágminta is, melyet a ruhán különböző helyeken alkalmazhatunk.

— Hogyan gondozzuk a kötött ruhákat?

— Legjobb tisztíttatni. mert a gőzpadon visszakapja formáját, de ha erre nincs mód, különösen a műszálasakat, alkalmas mosószerrel otthon is kimoshatjuk. Mosás után többszöri öblítés szükséges, s ne vállfán, vagy kötélen lógatva szárítsuk, hanem törülközőre fektetve. Szekrényben se lógassuk vállfán a kötött holmikat, hanem szépen összehajtva, fekvő állapotban tartsuk. Még egy tanács: a kötött holmit ne viseljük napokon át egyfolytában, kifényesedik, megkopik, elveszti formáját és testszagot is kap. Hagyjuk pár napot szellőzni is. Jó tárolás, gondos használat mellett a kedvenc kötött holmijaink sokáig megőrzik frisseségü- ket, eredeti formájukat.

Alföldi Erzsébet

Á csodálatos talicska

Kobakos / király híres volt arról, hogy szerette a tudományt és a furcsaságokat, így aztán nem csoda, hogy amikor hírül hozták neki, hogy országában van egy fabrikáló tudós, aki a legfurcsább találmányokat eszeli ki, palotájába hozatta, a toronyszobákban műhelyt rendezett be neki, s így szólt hozzá:

— Fabrikálj nekem mindenféle új dolgot, én a gondodat viselem.

A tudóst Pápaszemnek hívták, s nagy örömmel látott neki a munkának. Nemsokára aztán jelentkezett őfelségénél, és azt mondta sugárzó arccal:

— Felséges Kobakos, felfedeztem az igazság vizét. Itt van ni, egy üveggel. Aki iszik belőle egy kortyot, csak a tiszta igazat fogja mondaná.

Gondolkozott ezen őfelsége, Kobakos király, aztán megrázta a fejét.

— Hallod-e, Pápaszem, nem jó dolog ez. Mert, ha mindenki az igazat mondaná, akkor

soha nem hallanék egy hízelgő szót sem, csak a kellemetlen igazságot. Valami okosabb dolgot találj ki, aminek nagyobb hasznát vennénk.

Pápaszem fejcsóválva ment vissza a toronyba, de egy hét múlva megint megjelent, egy zacskó cukrot hozott magával és boldogan újságolta:

— No, királyom, most pompás dolgot találtam ki, a bűvös cukrot. Aki három szemel eszik belőle, láthatatlanná lesz. Nézd csak, mindjárt ki is próbálom.

Pápaszem bekapott három

szemet a cukorból, s Kobakos csak ámult, mert sehol se látta a tudóst. Úgy eltűnt, mint a kámfor. Amikor megint megjelent, őfelsége megrázta a fejét és azt mondta Pápaszemnek:

— Ez se jó dolog, hallod-e. Mert, ha a minisztereim meglopnának, még csak le se csukathatom őket, ha láthatatlanná lesznek. Hát okosabbat találj ki.

Pápaszem búsan ment visz- sza a toronyba, és Kobakos király hosszú ideig nem látta. De nagy zaj, kopácsolás és pattogás hallatszott a toronyból, és a király nagyon kíváncsi volt, hát felment Pápaszem műhelyébe, ott aztán igen elbámult, mert egy nagy talicskát látott, a tudós éppen most készült el vele.

— Jó, hogy jössz, felséges Kobakos! — örült Pápaszem. — Ez semmi más, mint a reÄ legtöbb szülő természetesnek tartja, hogy pici korától neveli, tanítja gyermekét, hogy megfogja az elsős gyermeke kezét és úgy vezeti be az írás nehéz mesterségébe. Segíti kiszámolni a számtan- példákat, szívesen magyarázza neki a történelmet. Szeretné a szülő, ha gyermeke többet tudna, többre vinné az életben mint ő, s műveltebb lenne minden téren. Ennek érdekében gyakran minden áldozatot meghoz, taníttatja, különórákra járatja, nyelvórákat fizet, szakkörökbe íratja. Sokszor a gazdasági helyzetén túlmenő áldozatok árán is biztosítani akarja, hogy gyermekéből művelt ember Legyen.

S ugyanakkor a szülők megtorpannak, ha a szemük előtt felcseperedett gyermeküknek, biológiai érésük folyamán, az úgynevezett „kényes kérdésekről” kell beszélni. Húzódoznak ettől a nevelési feladattól, amennyire lehet elodázzák. Azt szeretnék, ha magától megoldódna e probléma, ha a gyerek a biológiai érése folyamán a benne dúló sok-sok választ váró kérdésre „valahonnan” megkapná a válaszokat.

Hamis ez a szégyenérzet. Álszemérem. Elsősorban is a szülőnek kell felismerni és elmondani, hogy a biológiai érés és az ezzel járó jelenségek természetes élettani folyamatok, éppen olyanok, mint az emésztés, légzés stb. A nemi érés, a szexualitás természetes állapot, melyet éppen a szülőknek kell különös gonddal kísérni, felkészíteni rá a gyermeket, amely egyébként a későbbi életre is kiható veszélyeket rejthet magában. Tudni kell, hogy a pubertás kor na gymértékben igénybe veszi az ifjú szervezetét és lelki vonatkozásban is komoly változásokat hoz.

Az a gyerek, aki a nemi élettel kapcsolatos kérdésekre nem kapja meg a választ szüleitől (természetesen korának megfelelő formában), az bizonytalan, érzelmileg zaklatott, ingerlékeny lesz, elveszti az utat szüleihez, melyen azelőtt mindig megnyugvást talált. Az útvesztőben választ keresve, baráti körben tárgyalják meg a nemi élet kérdéseit és általában nem kapnak egymástól kielégítő, megnyugtató, útbaigazító választ. Gyakran tévútra kerülnek. És a gyerek, akit a szülő fiatal kora óta ezer veszélytől féltve megőrzött, tévelyeg a nemi kérdések zűrzavarában és természetes kíváncsiságának engedve sokszor követ el olyan lépést, mely nem egészséges, és nem korának való. Tehát éppen akkor hagyja el a szülői gondoskodás, amikor a legjobban rászorulna a vezetésre — természetesen nagyon tapintatos formában.

Érettségi előtt álló lányok között végeztek felmérést az egyik iskolában a célból, hogy megtudják mi foglalkoztatja őket leginkább életük e nagy eseménye előtt. Név nélkül, írásban, bárki, bármit kérdezhetett. A felmérésből, mint osztályfőnökük is mondta, meglepő statisztika bontakozott ki. A lányok 72 százaléka nemi kérdésekkel kapcsolatos kérdéseket tett 1 fel. Volt. aki azt kérdezte: hányszor kell csókolózni és lefeküdni egy fiúval ahhoz, hogy gyerek legyen?

Megdöbbentő tájékozatlanság ez a huszadik században, a technika korszakában, amikor a kisgyermekek is biztonsággal kezelik már a legkülönbözőbb háztartási gépeket, televíziót, magnót. Vajon ennek a leánynak az anyja, ha olvasta volna a kérdést, továbbra is olyan biztos lett

pülő talicska. Az emberek eddig húzták-vonták, emelték, most pedig egy gombnyomásra felszáll a levegőbe, és oda viszi a terhét, ahová akarjuk.

— Ez is nagy bolondság — mondta Kobakos. — Minek repülni vele? Olyan talicskát eszelj ki, amelyet könnyen lehet tolni a földön, hallod-e.

És Pápaszem ezt is megcsinálta. Kereket talált ki, azt szerelte a talicskára, és egyetlen ember el tudta tolni. A királynak nagyon megtetszett ez.

— Pompás dolog! — kiáltotta örömmel. — Te igazán eszes vagy, Pápaszem. Feltaláltad a csodálatos talicskát, a kerekest. Így az emberek majd többet tudnak dolgozni a javamra — dörzsölte elégedetten össze a kezeit. Egy zsák arany a jutalmad!

Pápaszem felvitte a toronyba az aranyat, s a sarokba csapta a. zsákot, mert így már nem tudott neki örülni.

Zsomhok Zoltán

volna abban, hogy mindent megtett a gyermekéért amit egy gondos szülőnek meg kell tennie? Bizonyos, hogy ez az édesanya is gondosan ellenőrizte a leánya tanulmányi jegyeit (mint a többi 72 százaléké is), s megdorgálta, ha rosszabb jegyet hozott haza. Szülői tekintéllyel „harcolt” a tanulmányi átlag javításáért, de nem gondolt arra, hogy meghitten leüljön a lányával beszélgetni arról a fejlődésről, a nemi érésről, amely mindenkinél egyaránt bekövetkezik, s amelynek természetes velejárója is rendszeresen, havonta jelentkezik. Talán azt sem mondta el, mik

ennek az egészségügyi vonatkozású teendői. Nem világosította fel azokról a veszélyekről, következményekről, amelyek a nemi érés után a két ellenkező nem, egymással való kapcsolatából adódhatnak. Nem adott biztonságot, nem jogosította fel leányát, hogyha valami problémája van ebben a kérdésben, bizalommal forduljon hozzá. Az édesanyának már korábban meg kellett volna magyarázni leányának, hogy csodálatosan szép biológiai rend a szaporodás a növényeknél, embereknél egyaránt. És ezen az alapon korának megfelelő módon mindent el lehet mondani és magyarázni a gyermeknek. amit abban a korban tudni kell.

Ugyanolyan problémákkal küzdenek azonban az apák is fiaik felvilágosításával kapcsolatban, mint az anyák. Pedig velük is kell beszélni ezekről a dolgokról, De nemcsak a természetes nemi életről, hanem arról a tényről is, hogy éppúgy, mint ahogy vannak torz növésű növények, úgy vannak a nemi életben is érzelmileg torz és rendszerint fiatalokat megkörnyékező, ’ megrontó emberek.

Befejezésül. Ha a gyermek bizalommal fordulhat a „kényes” kérdésekben is szüleihez, ha a sok helyen titokként elhallgatott kérdésekben nem szorul előtte titkolózásra, akkor ritkán jut tévútra. Ha a szülő felvilágosító neveléssel e témakörben is megfelelően irányítja gyermekét, akkor megtalálja a helyes utat az életben, mert tudni fogja, hogy az igaz szerelmi érzéssel fűtött nemi élet jelenti a kiegyensúlyozott, boldog, családi életet.

Fási Katalin

A mese

jellemformáló ereje

NAGYANYÁINK korában talán többet meséltek a gyerekeknek mint ma, több idő került rá. Ma igen sok dolgozó édesanya, akit vár otthon a második műszak, úgy oldja meg a mesélés problémáját, hogy bekapcsolja a rádiót vagy a televíziót, hadd hallgassa a gyermek. Ügy gondolja, hogy ez is elég.

Nagyon téved az ilyen édesanya, mert az anya ajkáról elhangzott mesének sokkal nagyobb a hatása, a gyermekre gyakorolt formáló ereje. A mese témája is inkább egyéniséghez simuló lehet és így sokkal jobban megfogja a gyermek érdeklődését. A „gépesített meseszolgálat”, amely százezreknek szól, nagyon hasznos, viszont az édesanya által előadott mese csak a saját gyermekének. Ö ismeri legjobban gyermekét, érdeklődését és csak ő tudja, hogy egyénileg milyen területen van szüksége irányításra. Az anya, aki pici gyermekének minden lépését figyelemmel kíséri, az értelem nyíladozásának finom rezdüléseinek szemlélője, tudja, hogy a helyes lelki fejlődés érdekében hogyan közelítsen gyermekéhez. Hiszen minden gyermek más egyéniség, az érzelmek más összetevője uralkodik benne, így a nevelés, a személyiség fejlődésének irányítása is más minden gyermeknél.

Már az egészen kicsi gyermeket is érdekli a mese csodálatos képzeletvilága és beleéli magát a mese szereplőinek sorsába. A képzelet erejével ő is, velük együtt végigéli a szereplők cselekedeteit, s mint egy érzelmi választóvíz megmutatja a helyes és nem helyes utat. Anélkül, hogy az édesanya saját véleményét hangoztatná, vagy eszmei tanulságot vonna le, a gyerek tudja, hogy melyik a morálisan követendő út. Természetesen a meseanyag kiválasztásánál erre az édesanyának figyelemmel kell lenni és akkor is, amikor a történet fonalát szövi.

Sok édesanya panaszkodik: nem tudok mesélni! Nem tudom miről és hogyan meséljek... Pedig, aki akar, tud mesélni. Csak nyitott szemmel kell élni, csak „oda kell figyelni”? Az élet szüli a történeteket, s a legtöbbet saját gyermeke szájából hallhatja az édesanya, amikor elmondja az óvodai, vagy iskolai élményeit, az ott történt dolgokat. Az anya máris megfoghatja ezek nyomán a beszélgetés, a mese fonalát, s rögtön elmondhatja, hogy neki milyen élményei, történetei voltak a hallottakkal kapcsolatban gyermekkorában, amit a gyermek mindig szívesen hallgat S esetleg egy-egy történetben a saját példáján keresztül mutathat irányt a gyermekének azzal, hogy elmondja ők miként, hogyan is viselkedtek, csinálták. Hogyan segítettek egymáson, hogyan kötöttek igaz, szép barátságokat, és így tovább...

Van olyan gyermek, aki hónapokig örömmel hallgatja esténként ugyanazt a mesét, amit megkedvelt. Szereplői a szívéhez nőnek, szinte kívülről tudja már a mese minden betűjét, mégis jó, ha az édesanya ajkáról, hangján hallja az ismerős, kedves történetet. Ilyenkor az örökmozgó gyermek is megnyugszik, elbágyad és szinte „átálmodja” magát a valóságból a mese álomvilágába. Sokszor a mese végét már nem is hallja, mert az édesanya számára jóleső hangja elringatja, s gyakran a kezét fogva csendesen elalszik.

A JÓL kiválasztott mese lelki „altató-tabletta”, mely feloldja az egész napi zűrzavar hatása alól a gyermeket, megpihenteti idegeit. Ne válasszunk tehát olyan témát, vagy olyan szereplőket az esti meséhez, melyek felizgatják a gyermeket, vagy félelmet keltenek benne. Helyes mesélési módszer az is, ha mesekönyvből olvasott meséket a gyermek egyéniségéhez igazítva, élőszóval mond el az édesanya.

Kitűnő a „gépesített” mese is, de az édesanya meséje se maradjon el... F. K.

NÓGRÁD — 1970. május 10., vasárnap

21