Nógrád. 1970. május (26. évfolyam. 101-126. szám)

1970-05-08 / 106. szám

Jit napot, Mongólia Lámák9 szörnyek, rádiók „Megvetésre méltó és meg­vetett egyéniség, szégyen is­ten és ember előtt, ■ utálat szerzetesek és világiak előtt, a lámaizmus főpapjának torz­képe. Ha legalább csak ti­tokban inna!... S ha saját tanainak parancsai szerint nőtlenségben kell élnie, leg­alább elrejtené szeretőit a világ szeme elől!” *- idézi Sven Hédin, a világhírű svéd utazót Róna-Tar András „Nomádok nyomában” című érdekes etnográfiai tanulmá­nyában. Az utolsó Bogdo gie- genről van sízó, a mongol lá­maizmus utolsó főpapjáról, aki mint uralkodó megszűnt uralkodó lenni a mongol né­pi forradalom után, de halá­láig megtarthatta főpapi mél­tóságát. Volt szerencséim látni tibe­ti—kínai stílusban épült fé­lelmetesen szép nyári és az eléggé jellegtelen téli pado- áját, mindkettő ma lényegé­ben vallástörténeti múzeum. S vqlt szerencsém belebor- zongani a lámaizmus teljesen elembertelenediertt vallásának dokumentumaiba. Félelmetes szörnyek, rettenetes — úgy­nevezett caim-maszkok — fe­jek, vörös, arany, fekete szí­nekben, három szemmel, vad- kanagyanakkal. A szörnyek a legkülönbözőbb fő- és alis- íenségek, démonok, amelye­ket túl világi kísérőik, ször­nyek, alacsonyabb rendű dé­monok táncolnak körül. Bár­merre néztem, s bármerre nézett az egykori arát, tiku kadit rémülettel kellett szem­lélődnie az embertől teljesen elvonatlcozott vallás csak szörnyűségekre, démoni fe­nyegetésekre utaló relikváiu- mai láttán. A cam-maszikok mellett rendkívül sok aranyozott buddhaszobor, színes temp­lomfestmény, ezernyi szertar­tása eszköz, többek között egy állítólag tizenhét éves szűz- lány combcsontjából készí­tettek és oiyian áldozati csé­szék, amelyek erobenkopo- nyából készültek. A lámaiz­mus rendkívül vonzódik a rémségekhez, ezek hozzátar­toznak a misztikus hangulat megteremtéséhez. Ma mór ez jobbára a múUtfbé. Egyetlen. működő lámakolos- tor van, Ulánbátorban, a Gamdem, ahol még most is folynak a szertartások, aho­vá eljárnak imamalmokat forgatni, a Buddha szobra eleit az imapadra roskadmi, inkább már csak az őregehb- jei. Volt olyan érzésem, amint ott álltam, kellő tisztelettel a dúsan cúródézott, s belül re­likviákkal, szertartási tár­gyiakkal és lámákkal szinte nyomasztóan zsúfolt szentély ajtajában, mintha mindez már aj Lámák számára is degenforgalrni kuriózum lenne. Lehet, hogy tévedek. De abban nem, hogy jó szögből nézve, a Buddha csúcsos fiej- dí&ze, pontosan beleolvad a .döngöl Televízió magasba szö­kő tornyába. Mert a múlt és jelen, leg­alábbis felületében, de vala­hol még a lelkek mélyén is, együtt él itt, s jó hagyomá­nyait tekintve nyilván együtt is fog állni Mongóliában. A jurta, ahol sofőrünk megállt, Sízutecajra, tejes te­ára szomjazva, háromnapi járóföldre volt gépkocsijával is a fővárostól. Jobb módú családé lehetett, ment ajtaja díszesebb volt a szokottnál. — Szambajnó — köszön­tünk be a jurtába, s mér ku- oorodiunk is le, ki, mint jó­magam apró székre, ki a földire, a belépés után a bal oldalon, a férfiak oldalán, ahogyan ez illik. S egy két- rasznyi kis kölyök már caplat is a jurta falán függő lóbőr- tömilíőhöz, megkavar benne valamit, hogy a következő pillanatban régi mongol szo­kás szerint két kézzel nyújtsa át az ajakba mént és a ven­dégnek szó nélkül kijáró ku­miszt. Nem elfogadni halálos sér­tés. A jurta velem szemben ál­ló oldala, a nőké. Az asszo­ny! holmik, háztartási esz­közök, ruhák, csecsebecsék, s száradó, talán a múlt héten vágott, de már csak kevéske maradékát mutató birkahús Will. a jurta váza és vászna kö­zött. ts-uz-pen Cetendonba, a jurta tulajdonosának Ulán­bátort ismerőse ül a sarkán és a földre tett deszkán tész­tát metél. A jurta közepén kondér, a kondénban a fagy- gyüzsírban sül a már felme- bélt tészta. A háziasszony ka- vairgatja és szedi ki egy la­vór formájú bádogedénybe a kisült tésztát. zében, s ki nem esik beszéd közben sem a cigaretta a szájából. — Kijöttem egy ki­csit levegőzni. Meg jó ku­miszt inni. Keli az em bemek, mert az a város, hiába jó, mégis csak rossz — mondja megelégedetten, hogy itt le­het még néhány napot, s nem abba a „rossz levegőjű” vá­rosban. Ulánbátor levegőjét bárme­A jurta előtt még kért asz- szony guggol. Ismét birkát vágtak, a lehető legkevesebb vízzel, egy darab tüdőt já­ratva ide-oda, a birka beleit tisztítják. így csinálták ezt, a tésztát leszámítva, évezre­dek óta. Legyek döngenek bi­zony, s érezni a száradó té­li tüzelőt, az összegyűjtött trágya illatát — száz kilomé­terekre nines idle fa! — lovak nyihogmak a közelben és agy álmos teve ordítja el magát oly keservesen, mintha a bir­kát siratná. A jurtát azonban már ál­lami gyár készíti, Otlt áll, a valamikori szen­tély helyén., a legközepén, a bejárattal szemben a telepes, világivevő rádió és a házigaz­da — aki az imént invitált be bennünket, teát főznek a soha nem látott mongol so­főrnek a szűkös vízből — az állami gazdaság dolgozója. A vendég, aki Ulánbátorból jött, egy népművészeti háziipari szövetkezetben gyümölcsözite- ti veleszületett, ősi tehetségét — Ö, jártam én az elvtár­siaknál, még 1957-ben. Egy hétig voltam Budapesten, az- tán onnan Prágába mentem, majd Bukarestbe. Bőripari delegáció tagja voltam — mondja folyékony orosz nyel­ven büszkén, miközben meg­állás nélkül jár a kés a ke­lyik európai város megiri­gyelhetné különben. A háziasszony megropogtat­ja a derekát, rágyújt és gon­dol egyet. Lecsapja a kavaró­kanalat, s máris ott ül a GAZ kormá-nykereke mögött. Gyújtás, kapcsolás és villám­gyorsan elporzik, vagy fél kilométert, hogy aztán visszia- döcögjön a jurta elé. — Hű, de régen vezettem már — mondja kicsit szomo­rúan és kavarja tovább a sülő metéltet, oda ne égjen, a véres hurka megköveteli, hogy jófajta tészta kerüljön mellé. A kumiszt, a sautecajt meg- ittiuk. Búcsúzunk. Nem tar­tóztatnak, amint ahogy nem is néztek ki» Aki jön, az jön és marad, amíg marad és külö­nösebb köszönöm nélkül tá­vozik. Eszi, amit a család eszik, nem tartozik űzettségr gél értle. A vendég is lesz valakinek nem is egyszer há­zigazdája. A televízió, a telepes rádió, az autó, a gyárt jurta nem tűri már a lámaizmus. ször­nyeit, de békésen megfér az emberi hagyományokkal, s a környezet kényszerűségével. Gyurkó Géza Következik: ... és felkelt a Nap Az NDK felszabadulási ünnepe H uszonöt éve, hogy a szovjet hadsereg,a végső csapásokat mérte a hitlerista haderőre, saját barlangjában fojtotta meg a náci fenevadat. A hitlerizmus feletti győzelem a megszállt európai országok fel- szabadulásának ünnepe. A szovjet hadsereg győzelme kiszabadította a fasizmus halálos szorításából a német népet is, amelynek leg­jobbjai kérlelhetetlen harcot vívtak a náciz­mus ellen. A küzdelemben a német kommu­nisták, demokraták és más hazafiak tíz- és tízezrei áldozták fel magukat. A fasizmus pusztulásának napját a felszabadulás ünne­peként tartják meg a Német Demokratikus Köztársaságban. A szovjet hadsereg győzelme tette lehető­vé, hogy a hajdani náci birodalom egy ré­szén valóban szabad, demokratikus fejlődés bontakozzék ki. Azon a földön, amelyen ké­sőbb ’az első német munkás-paraszt állam megalakult, következetesen végrehajtották a nácitlanításra, demilitarizálásra vonatkozó nemzetközi egyezményeket, és lehetővé vált, hogy a dolgozok demokratikus jogaikat szaba­don gyakorolva, döntsék el: milyen úton kí­vánnak továbbhaladni. S mialatt a nyugati zónákban újra felütötte fejét az újfasizmus, ismét hatalomra kerültek a monopóliumok urai, a náci tábornokok, addig a szovjet öve­zetben a szocialista fejlődés útját egyengették a német munkások és parasztok. Amikor a Német Szövetségi Köztársaság megalakítására válaszul kihirdették a Német Demokratikus Köztársaság létrejöttét, az egész világ haladó közvéleménye megköny- nyebbüléssel vette tudomásul: a történelem­ben először olyan német állam alakult, amely nem engedi meg, hogy földjéről bármely or­szág ellen háborút indítsanak. A német bé­keállam léte hatalmas akadályt jelentett aa új háborús tervek előtt. Az NDK a tartós béke záloga lett Európában. Az első német munkás-paraszt állam azó­ta — és különösen az utóbbi években — óri­ási nemzetközi tekintélyre tett szert. Ipari fejlettség dolgában a világ első tíz állama között van, kiterjedt gazdasági, politikai és diplomáciai kapcsolatokkal rendelkezik az egész világon. Megnövekedett nemzetközi te­kintélyének tudható be, hogy sorra szétfoszla- rtak a nyugati hatalmak diszkriminációs in­tézkedései, köztük a hírhedt Hallstein-doktrí- na. Az NDK a Varsói Szerződés és a KGST résztvevőjeként a szocialista tábor nagyra- becsült tagja, magasan fejlett szocialista tár­sadalmi berendezkedésű ország, olyan állam Európa közepén, amelynek részvétele nélkül nem oldható meg e térségben egyetlen nem­zetközi probléma sem. Ez a felismerés egyre általánosabbá válik a nyugati hatalmak kö­zött is. A szocialista országok szolidaritása nagyban hozzájárul az NDK nemzetközi te­kintélyének és súlyának további fokozásá­hoz. Felszabadulása évfordulóján a magyar nép testvéri jókívánságait küldi az NDK népének, és további győzelmeket kíván a szocializmus építésében. Meggyőződésünk, hogy a Német Demokratikus Köztársaság teljes sikerrel tölti be történelmi hivatását a szocialista társa­dalom megteremtésében éppen úgy, mint a nemzetközi béke és biztonság erősítésében. Megyei egészségügyi hetek A megyei Vöröskereszt • szervezet vezetősége hazánk felszabadulásának negyedszá­zados jubileuma tiszteletére egészségügyi heteket tart me­gyénkben. A mai napon kezdődő egészségügyi hetek nyitóprog- ramjaként megyénk több he­lyén röpgyűléseket rendeznek a Nemzetközi Vöröskereszt napja alkalmából. Május 6-án véradási ün­nepségre került sor a Nógrádi Szénbányák Igazgatóságán. Itt A vér szerepe a gyógyító munkában címmel dr. Düh András, a megyei kórház igazgató-főorvosa tartott elő­adást. Ugyancsak véradó ün­nepséget rendeznek Pasztán május 12-én, a rendezvény előadója dr. Kovács Bertalan járási főorvos lesz. Az egész­ségügyi hetek alkalmával az ifjúsági vöröskeresztes cso­portok vetélkedőkön mérik össze tudásukat. A fiatal vö­röskeresztesek játékos ver­sengésére Salgótarján járás­ban és városban, a szécsényi járásban, a balassagyarmati járásban és Balassagyarmat városban kerül sor. Kiemelkedő programnak ígérkezik az a továbbképzés és tapasztalatcsere, amelyen a Nógrádi Szénbányák vörös­keresztes titkárai és az egész­ségügyi állomások parancsno­kai vesznek részt. A képzés május 12-től 15-ig tart. Több helyen egészségügyi előadásokat hallgathatnak az érdeklődők. Szorospatak bá­nyaüzem és Tiribes bánya­üzem dolgozóinak a bőrbe­tegségek megelőzéséről tarta­nak előadást, ezt szakrende­léssel is egybekötik. A fog­lalkozási ártalmak megelőzé­séről a Salgótarjáni Kohásza­ti Üzemekben, az Öblösüveg­gyárban és a Zománcipari Művek salgótarjáni gyáregy­ségében rendeznek előadást. A Malinovszkij úti Általános Iskolában az egészségügyi ne­velés, felvilágosítás gyakor­lati kérdéseiről lesz szó, há­rom helyen pedig az alkohol káros hatásáról tartanak elő­adást az érdeklődők számára. Több, főleg nőket foglal­koztató üzemben a Nők egész­ségvédelméről címmel egész­ségügyi ankét lesz. Május 20 —30-ig Salgótarjánban a Gyermekek fertőző betegségei címmel ugyancsak aakétoi rendeznek. Ezeken kívül a Serdülőkori egészségügyi problémák címmel a szak­munkásképző iskolákban, a mezőgazdaság időszerű kérdé­seiről pedig Balassagyarma­ton és Szécsényben szervez­nek egészségügyi ankétet. Az egészségügyi hetek ide­je alatt megkezdődnek a megyében a polgári védelem elsősegélynyújtó szakaszainak vetélkedői. Elmúltak a dolgos hétköz­napokat sűrűin megszakító ün­nepek. Igaz, Egyházasgergén a tennivalók sürgőssége határoz­ta meg a pirosbetűs napok megtartását is. Amikor a mun­ka úgy követelte, hogy talpon kell lenni, Fekete Sándor, a brigádvezető elment a csa­patvezetőkhöz, hogy szólítsák dologra embereiket, és akkor benépesedett a határ. A tava­szi munka zömével már vé­geztek is, pedig a gergei dom­bos szántók alól még mindig mint a forrásból, bugyog a víz. Még négy nappal ezelőtt is, amikor Fehér János főál­lattenyésztő kint járt a földe­ken, lápszerűen mozgott alat­ta a talaj. A fontos, hogy a gépeket megtartotta, és elvetették a pillangósokat. Most fejezik be a burgonyát, a cukorrépát és a kukoricát Kezükben ég a munka Három-négy napot szánnak rá, mert nem túlzás, a gergei tsz-tagok kezében ég a mun­ka. Nagyszerűen begyakorolt emberek a gépeken dolgozó fiatalok. Az asszonyok, akik ebben a tsz-ben is a munka zömét vállalják, éppen a fü­lünk hallatára tettek szemre­hányást az elnöknek, hogy nem biztosít részükre télen, nyáron folyamatos munkát. A kedvük vidám, a munkát is így végzik. Néhány esztendő leforgása alatt Egyházasgergén olyan változás következett be a ter­Egyházasgergéröl jelentjük Dicsérjék őket az eredmények melőszövetkezet életében is, hogy az embert a legjobb ér­zés fogja el. Emlékszem, a hatvanas évek elején pahasz- levelet továbbítottak hozzánk Gergéről. Tele volt keserűség­gel, vádaskodással ' kilátásta­lannak hitt helyzetük miatt. Szidták az elnököt, vádoltak egymást, bizonytalanok vol­tak a jövőben. Meg kellett érteni azokat, akik így neki­búsultak. Akkoriban a tsz-nek egyetlen gépe volt, és mikor elérkezett az év végi elszá­molás, . egy munkaegységre 14 forintot fizettek. Az elnök most, a múltba visszatekintve őszintén megmondja, hogy nem volt több pénzük. A földet is félkézzel művelték meg, a termést is az aszály vámolta, ami maradt, azt pedig elvit­ték a hitelezők. Időre, türe­lemre volt szükség. Kicsiny Lajos, a tsz egyik legidősebb tagja, most a ma­jor nappali őre, egyike azok­nak az igazán parasztembe­reknek, akik tízen felüli hold­dal léptek a tsz-be. Maga mondja el, hogy elveszni még­sem akartak. A vádaskodás és sopánkodás helyett nekiru­gaszkodtak a munkának, és ahogy múltak az évek, úgy billent helyre az első években megingott bizalmuk. Szó sze­rint ezt mondta: „Tudjátok, most mi a legfontosabb, hogy az embereknek helyrebillent a lelkiviláguk ..Arra gondolt, hogy a bú, a bánat, a bizony­talanság elköltözött a faluból. Kifaggatták a földet A föld minőségével Egyhá­zasgergén egyáltalán nem di­csekedhetnek. Kötött, savanyú talaj. Aki valamikor ezekről a földekről betakarította a hol- danliénti nyolc mázsa búzát, arra már nagy tisztelettel néz­tek. De a gergei tsz vezetősé­ge addig kutatta a föld tit­kát, míg a múlt évben a hol­danként! 17 mázsát nem adta meg. A gabona a fő termé­nyük. Tavaly 30 vagonnal ad­tak el belőle. Igaz, segítséget kaptak dr. Pécsi Elemértől, aki a laboratóriumban vallatóra fogta a gergei rögöt. Kifaggat­ta, mennyi műtrágyát kér, ho­gyan kell vele bánni, hogy te­remjen. És az eredmény nem maradt el. Amíg 1961-ben az egy tagj-a eső évi jövedelem 2465 forint volt, hihetetlenül kevés, az elmúlt évben egy napra 68 forintot fizettek a tagoknak. Hát ezért olyan szembetűnő a változás Egy­házasgergén is. De másért is. Kiegyensúlyozott a vezetés, jó a szakgárda, jómódúak, jó- kedvűek az emberek és talán egyetlen embernek, Szántó Gyulának, a tanácselnöknek okozzák ezzel a legnagyobb gondot, mert szüntelenül ház­helyet kérnek az építkezés­hez, ez pedig azzal jár, hogy utat kell csinálni, vizet, ára­mot kell bevezetni, járdát kell építeni. Azt mondja Gordos Rezső, a tsz elnöke, hogy az igazi, ug­rásszerű fejlődés még csak ezután következik. Ebben sok az igazság. Még rengeteg a kiaknázatlan lehetőség a gaz­daságban. Elsősorban is, ami az emberekben rejlik. Miklós Jánosné és Kotrócz Pálné előt­tünk mondta az elnöknek nagy közvetlenséggel, hogy úgy spe­kuláljanak, hogy a munkaere­jük ne vesszen kárba, hanem kamatozzon a közösnek, öz­vegy Pruzsinszki Pálné és László Andrásné úgy helye­selt, mintha az előző két asz- szony helyettük is szólt volna. Dolgozni akarnak, az elnök pedig töri a fejét, hogy ele­get tegyen a kívánságnak. t Tanulni, tanulni! Persze ő óvatos, okos em­ber. Megtanulta, hogy csalt mindent sorjában helyes el­végezni. Most okosíttatja a? embereket. A télen az asszo­nyok tanultak. Szakmunkások­nak a sorát képezik ki. A ti- zsnhét éves Szántó Marika ma már képzett tejkezelő szak­munkás. De láttunk egy fia­tal szakmunkás tehenészt is. Simon Barnabást, aki fehér köpenyben a tehénistállóban magyarázta a működő fejőgé­pek előnyét. Az elnök hite az, hogy tíz év múlva harminc százalék’-’ ’ kevesebb emberrel kell, ne i a mait, hanem jóval nagyo. ; jövedelmet termelni a tér melőszövetkezetben, és ehhe képzett emberek kellenek Ezen az úton nagyon céltuda­tosan haladnak. A gépkezelői- már szakértői a gépeknek Alakul az új major. Az' istál­lók már most is olyan korsze­rűek, hogy a szomszédos tsz- ből 1 járnak hozzájuk minta’, venni róla. A tehénállomány kifogástalan, tbc-mentesítet.. Most térnek át a zöld etetésé­re és ettől várják a nagyobb tejhozamot. Kis fűrésztelepet létesítet­tek, ahol Gordos Sándor asz­talos szorgoskodik, mert éven­te 2000 köbméter fát termel­nek ki, amit itt hasznosítanak. A dolgos hétköznapok lük­tetésében jártunk esztendők után újból Egyházasgergén. Szorgalmasan dolgoznak, szé­pen gyarapodnak, magabizto­sak az emberek. Az eredmé­nyek dicsérjék őket. Bobál Gyula NÓGRÁD <9 1970. május 8., péntek /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom