Nógrád. 1970. május (26. évfolyam. 101-126. szám)

1970-05-07 / 105. szám

Szétválasztott ikrek Sziámi ikreket, két össze­nőtt kislányt hoztak be az egyik klinikára. A kislányok hátgerincük kereszt- és far­csont részén voltak összenőve, külön szív- és véredényrend- szerrel, külön kézzel, lábbal rendelkeztek, de végbelük kö­zös volt. Születéskor két kiló és négy­száz grammot nyomtak, hosz- szúságuk messze elmaradt a normálistól — 39 cm volt. Állapotuk aggodalomra adott okot. Arcuk lila színe oxigén­elégtelenségről tanúskodott. Az intézet munkatársai sürgős intézkedéseket tettek a gyer­mekek megmentésére. A kis­lányok azonban csak két hó­nap múlva hagyhatták el az állandóan oxigénnel táplált védőburkukat, és fekhettek normális ágyba. Ez alatt az idő alatt meg­mutatkozott a gyermekek ter­mészetének különbözősége. Az egyik élénken reagált a kör­nyező világra, érdeklődéssel ordult a játékok felé. A ma­iik flegmatikus volt, ő sokkal assabban fejlődött, mind fizi­kailag, mind szellemileg. Nehéz elképzelni az össze­nőtt gyermekek, méghozzá az ilyen különböző gyermekek helyzetét. A természet vélet­len szeszélye örökre egymás­hoz kötötte őket. Mennyi konf­liktus, mennyi előre nem lá­tott helyzet adódhat életük­ben! Hát sehogyse lehet őket szétválasztani, helyrehozni a történteket? Az orvostudo­mány már többször is szembe­találta magát a sziámi ikrek szétválasztásának problémájá­val, és a műtét ritkán járt si­kerrel. Ennek ellenére a sebé­szeti klinika munkatársai mégis az operáció mellett döntöttek. Semmilyen körül­mények között sem engedik meg, hogy a gyermekek élet­funkciói felmondják a szolgá­latot. Feltétlenül kettéválaszt­ják a hátgerincoszlopot és biztosítják a lábak mozgóké­pességét. És kettéválasztják a gyermekek közös végbelét. Végre elérkezett a műtét napja. Behozzák a gyermeke­ket. De hogy altassák el őket? Először elaltatták az egyiket, arra számítva, hogy a másik is elalszik. De nem így tör­tént. A másik kislány csak rö­vid ideig aludt. Tehát külön- külön kellett őket elaltatni. Rengeteg váratlan és szokat­lan probléma merült fel a sebészek előtt, a szétválasztás azonban mégis csak sikerült. De honnan vegyenek bőrda­rabkákat a nagy seb bevarrá- sára? Végül is az egyetlen he­lyes megoldáshoz folyamod­tak, nem alkalmaztak donoro­kat, hanem hagyták, hogy a seb magától gyógyuljon be, azaz a gyermekek saját bőre hegesztette be a sebet. A műtét sikerült. A sebé­szek, a gyermekgyógyászok iz­galma, a súlyos műtét utáni időszak már a múlté. Természetesen a szétválasz­tott gyermekek orvosi felügye­lete tovább tart. Az orvosok még évekig fogják figyelni a gyermekek izom- és csont- rendszerének fejlődését. Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ: 8.05: Műsoris­mertetés. — 8.20: Verbunkosok, népdalok. — 9.05: Tudományos körkép. — 9.30: Verdi; Simone Boccanegra. Háromfelvonásos ope­ra — előjátékkal. — 12.00: Déli Krónika. — 12.20: Ki nyer ma? Já­ték és muzsika tíz percben. — 12.30: Melódiakoktél. — 13.40: A vénasszony. Román György elbe­szélése. — 14.00: Zongoramuzsika. — 14.31: Az élő népdal. Dr. Manga János műsora. — 14.41: Mihály András — Raics István; 1871 — kantáta. — 14.50: Indulók. A bu­dapesti koncert fúvószenekar ját­szik. — 15.10: Zengjen dalunk! — 15.40: Utry Anna és Sárdy János nótafelvételeiből. — 16.05: A cseh­szlovák kultúra hete. A vén sze­relmes, avagy a torházi négy vő­legény. — 17.15: Operacsillagok — operaslágerek. Kertész Iván mű­sora. — 17.45: Egy nap a bírósá­gon. .. Szigeti Anna és Kapás Irén riportja. — 18.13: Magnósok, figye­lem! — 19.00: Esti Krónika. — 19.25: Jelentés a Magyarország — NDK ökölvívó-mérkőzésről. — 19.30: Kritikusok fóruma. — Van-e köl­tői új hullám? — 19.40: A cseh­szlovák kultúra hete. Prágai mu­zsikusok. — 20.53: Az első nap és az utolsó. Somogyi Nóra doku­mentumműsora. — 31.21: Páholyból. Beszámolók, tudósítások a könnyű múzsa otthonából, gondolatok a zenés színházról. — 22.20: Szabol­csi Bence tanít. Beethovenről a zongora mellett. V. rész. — 23.00: Nóták. — 0.10:—0.25: Operaáriák. PETŐFI RADIO: 8.05: Bécsi klasszikus muzsika. — 9.10: Köny- nyűzenei Híradó. — 9.40: A bam­bitól a coláig. . . Szilágyi János ri­portja. — 10.00: A zene hullám­hosszán. — 12.00: Zenekari muzsi­ka. = 13.20: A becsület diadala. Részletek Alessandro Scarlatti operájából. — 14.00: Ifjúsági ran­devú — kettőtől hatig. .. — 18.10: Vendégségben. — 18.30: Hangver­seny a stúdióban. — 19.20: Jó es­tét, gyerekek! — 19.25: A komáro­mi Magyar Területi Színház be­mutatója; Ez aztán a meglepetés! Vígjáték két részben. — 21.43: Sporthírek. — 21.48: Falusi percek. — 21.55: Komády Gerzson énekel, Kecskés András lanton játszik. — 22.11: Olthatatlan szerelem. Bo­lyongás mikrofonnal a tízéves Pé­csi Balett körül. — 23.15: Arturo Toscanini lemezeiből. — 24.00—0.10: Hírek, időjárás. TELEVÍZIÓ: 9.00—11.25: Iskolaté vé. — 14.00—16.10: Iskolatévé. — 17.10: Irány az egyetem! Előkészí­tő a felsőfokú felvételi vizsgákra. — 17.53. Műsorismertetés. — 17.55: Hírek. — 18.00: Melyiket az ötezer­ből? Pályaválasztási műsor. — 18.30: Az orvosi gondolkodás tör­ténete. A belgyógyászat nagy pil­lanata. — 19.00: Reklámműsor. — 19.05: Esti mese. — 19.15: „Kenyér ben és ércben gazdagon. . .*» ­19.55: Szünet. — 20.00: Tv-híradó. 20.20; Klasszikusok tévéfilmen. A rózsák háborúja. — 21.10; Tele­sport. — 21.50: Tv-híradó — 2. kiadás. — 22.00: A TV Galériája. — 22.40; Nemzetközi költőtalálkozó. Miodrag Pavlovié jugoszláv költő­vel beszélget Csuka Zoltán. BESZTERCEBÁNYA: 9.25: Berlin eleste. — #.9.00 és 21.40: Tv-híradó. — 19.30: Ünnepi est Csehszlovákia felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából (közvetítés a prágai várból). — 21.00: A felszabadulás dalai. 4 férfiaknak csak 3 százaléka tartja csúnyának a nőket A Csehszlovák Tudomá­nyos Akadémia véleményku­tató intézete érdekes kör­kérdést rendezett a házas­társak között arról, hogy ho­gyan vélekednek egymásról és a házasságról. Kiderült, hogy mind a nők, mind a férfiak nagyjából azonos véleménnyel vannak egymásról. A különbség csaK az, hogy a nők kritikusabb szemmel nézik a férfiakat, mint a férfiak a gyengébb nem képviselőit. Érdekes megemlíteni, hogy a férfiak túlnyomó többsége — a nők­kel ellentétben — úgy véli, hogy a házasság „kellemes intézmény” és a legtöbb házaspár boldogan él. A férfiak általában szép­nek, szorgalmasnak, vidám­nak, barátságosnak, éleseszű- nek tartják a nőket. A meg­kérdezett férfiak 60 száza­léka úgy véli, hogy nagyon bátrak, ugyanakkor sokan azt tartják, hogy túlterhel­tek, mások viszont azt ál­lítják, hogy a nők legszem­betűnőbb jellemvonása a hiúság. A megkérdezett férfiak 35 százaléka úgy véli, hogy a nők hűséges partnerek, 31 százalékuk azt állítja, hogy önzők, 26 százalékuk szerint nem őszinték, 23 százalékuk meg van győződve róla, hogy félénkek, 10 százalé­kuk pedig — hogy lusták. A férfiaknak csak 3 szá­zaléka jelentette ki, hogy a női nem csúnya. A nők többsége határo­zottnak, dolgosnak és kel­lemesnek tartja a férfiakat. 51 százalékuk sem csúnyá­nak, sem szépnek nem tart­ja a férfiakat, 60 százalékuk szerint kimondottan ron­dák, 59 százalékuk szerint hiúk, 47 százalékuk azt ál­lítja, hogy önzők, 40 száza­lékuk szerint hűtlenek, 27 százalék meg van győződve róla, hogy hazugok, gyávák és lusták. YÜJTÖKME festmények A Magyar Posta május vé­gén a filatelistákat a Buda­pesti Szépművészeti Múzeum­ba vezeti. Hét bélyegből álló sorozaton olyan képeket tár a gyűjtők elé, amelyek az állan­dó kiállításon nem láthatók és csak ritkáin, alkalmi bemutató­kon tekintheti meg őket a közön­ség. A 40 filléres érték Miche­le Rocca (tfeb. 1670—1751) olasz festő Sámson és Delila című képét, a 60 filléres bélyeg Gio­vanni Baptista Langetti (1625 —1676) olasz művész József álmát magyarázza című al­kotását ábrázolja. A követ­kező értéken Klióban (a gö­rög mitológia szerint a tör­ténetírás múzsája) gyönyör­ködhetünk Pierre Migmard (1612—1695) francia mester munkája alapján, az 1,50 fo­rintos értékes Sebastiano Ric­ci olasz festő Vénusz és sza- tír című képét láthatjuk. Ric­ci (1659—1734) Betsábé für­dőben című alkotását a fila- telisták az 1968. évi festmény­blokkról ismerik. A 2 forin­tos érték Francesco Furini (1600—1646) olasz mester And­romeda című aktját ábrázolja. Andromeda a görög mondák szerint a legszebb királyleány, akit halála után Pallas Athé­né istennő a csillagok közé emelt. Innen ered az északi éggömbön látható csillagkép elnevezése. A következő cím­let Dúca Giordano (1632—1705) olasz festő Vénusz, Adonisz és Ámor című művét mutatja be. A befejező érték a festészet al­legóriáját állítja elénk, amint Corrado Giaquinto (kb. 1699— 1765) olasz művész vászonra álmodta. A 15 forint névértékű soro­zat bélyegeinek keretét, fel­iratait Bokros Ferenc grafikus- művész tervezte, és az előző kiadásokhoz hasonló szép ki­vitelben az Állami Nyomda készítette. RENDKÍVÜLI vásárlási alkalom — rendkívüli vásárlási alkalom Május 7 — június 6-ig „ bemutatjuk és árusítjuk a Lengyel Népköztársaság NÉPMŰVÉSZETI KÜLÖNLEGESSÉGEIT Salgótarjánban, a PÉCSKÖ ÜZLETHÁZBAN. DlSZPÁRNÁK, FALISZÖNYEGEK. TÉRÍTŐK, NŐI TÁSKÁK, PAPUCSOK, KERÁMIATÁLAK ÉS -VÁZÁK, BOROSTYÁNOK, LÁMPÁK, KÖNYVEK. RENDKÍVÜLI VÁSÁRLÁSI ALKALOM — RENDKÍVÜLI VÁSÁRLÁSI ALKALOM irdessen Cl n is a sAÓéjfZ -bant IV. Donovan nem válaszolt... Május 1-e vasárnapra esett, ás azoknak az embereknek a többsége, akik tudtak az U— 2 repüléseiről, távol voltak a fővárostól. A CIA munkatár­sa kitartóan keresett valakit, akivel közölhetné a történte­ket. Végűi megtalálta Cam- mingot, a külügyminisztéri­um felderítő osztályának ve­zetőjét. Camming átadta a hírt Dellonnak, a miniszté­rium egyik vezetőjének. Dal­les, a CIA feje még ennél is később jutott az események tudomására, csak miután New Yorkból visszatért. Ek­kor a hírt már ismerték a hadügyminisztériumban, és az elnök tudomására hozták. A kémrepülő minden fel­szállásához ki volt dolgozva egy „legenda” a sajtó számá­ra, ha netán valami várat­lan történik a géppel. Meg is jelent az első közlemény: a Szovjetunió határának köze­iében eltűnt egy meteorológiai repülőgép. Az U—2 gépek programjá­nak tervezői tudatában vol­tak annak, hogy a repülések kémjellege előbb vagy utóbb kiderül, de telt-múlt az idő, és mintha minden rendjén tnent volna. A „legendákat” Rudolf Ábel'. Visszatérés megfogalmazták, aztán lerak­ták az archívumba, s min­denkinek úgy tűnt, a helyzet ragyogó. A pilóták berepülé­sükről értékes felvételeket, magnetofonszalagra rögzített elektronikus és egyéb értesü­léseket hoztak büntetlenül. És akkor, mint derült égből a villámcsapás! Elveszett egy gép. Ráadásul pontosan a négy nagyhatalom kormán r- főinek találkozója előtt! Viszonylag minden simán ment. A „legenga” megnyug­tatta a sajtót — legalábbis egy időre. Hogy a géppel vol­taképpen mi történt, azt Nyu­gaton nem tudták, Moszkvá­ban pedig hallgattak. Eisenhower elnöknek, aki pedig tudott a berepülések­ről. sőt azok végrehajtását teljes egészében jóváhagyta, mégis gondot okoztak a kém­repülések. Gyakran kérdez­te is a CIA képviselőitől: „És mi lesz, ha elfognak bennün­ket?” A válasz mindany- nyiszor ugyanaz volt: „Ilyes­mi még nem fordult elő”. Május 5-én a Kremlben ülést tartott a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa, a Szov­jetunió Minisztertanácsának NÖGRÁD - 1970. május 7., csütörtök elnöke tartott beszámolót. S a beszéde végén bejelentette az U—2 kémrepülését, és an­nak dicstelen végét. Az USA-ban a „mindentu­dók” között erre valami pá­nikféle lett úrrá. Az újságok közölték az U—2 pusztulásá­nak hírét, de a riporterek kérdései mos már csak úgy záporoztak. A sajtóban ismét megjelent, de most már kissé kicirkalmazva a meteorológiai repülésről szóló „legenda”. Még nem ismeretes, hol lőt­ték le a gépet — a határnál-e vagy az ország mélyén. A következő napon Gromi- ko és Grecsko kiegészítették a lelőtt U—2-ről szóló első közleményt. A szétlőtt gép fényképét leközölte a Trud. Végül május 7-én Moszkvá­ban köztudottá lett, hogy Po­wers. az amerikai pilóta él és egészséges, s hogy sok mindent elmondott a kémre­pülésekről, s hogy Szverdlovszk körzetében lőtték le. A kutyaszorítóba került hi­vatalos Washington kénytelen volt elismerni az U—2 repü­lések kémkedési célját. „Más módja a hírszerzésnek nem állt rendelkezésünkre.” Az első alkalommal szóval sem említették, hogy az el­nök jóváhagyta a kémrepülé­seket. Aztán megjelent egy következő kommüniké Her- ter államtitkár aláírásával, amelyben nyíltan jelentették, hogy az elnök határozott uta­sítást adott arra. hogy min­den lehető eszközzel gyűjt­senek értesüléseket, így a Szovjetunió felett végrehaj­tott kémrepülésekkel is. Megkezdődött Powers bíró­sági tárgyalása, s az újság­írók az USA-t elárasztották krokodilkönnyeikkel a „jog­ellenességről”, a „szovjet bí­róság tárgyilagosságának hiá­nyáról”, „a bíróság által ki­jelölt védő elvtelenségéről”, és így tovább. Mellesleg, Donovan, a vé­dőm, saját könyvében szintén tüzet okádott ezzel kapcsolat­ban. De amikor feltettem ne­ki a kérdést: Vajon milyen íté­letet hozna az amerikai bí­róság, ha egy szovjet pilóta, hasonló körülmények között, hasonló céllal megjelent vol­na az USA központjában le­vő város felett, úgy ahogyan Powers, Donovan nem vála­szolt. írták azt is, hogy Powers nem kém, csupán katona, aki parancsot teljesített, s képte­lenség összehasonlítani őt egy olyan elvetemült felderítővel, mint amilyen például Abel ezredes —, de közben elfe­lejtették megemlíteni, hogy Powers többször berepült a Szovjetunió fölé, s hogy spe­ciális kiképzésben részesült, s hogy tudta, mit cselekszik. Ez az újságírói handaban- da persze jellemző a burzsoá sajtóra, s az volt a célja, hogy kiélezze a nemzetközi helyze­tet. Ez idő alatt megfosztottak attól a jogomtól, hogy csa­ládommal levelet válthassak. S' csupán amikor közzétették az amerikai pilóta levelét családjához, ami nyilvánvaló­vá tette, hogy a számomra előírt tilalom híján van min­den jogszerűségnek, engedték meg végül nekem is a leve­lezést. Véget ért az 1960-as eszten­dő, megérkezett az új év. de az élet a börtönben változat­lanul csordogált. Leveleztem a családommal, a család Do- novannal, az ügyvédemmel. Washingtonban pedig vitat­koztak: belem en jenek-e a cserébe vagy sem. Egyesek — valószínűleg a Szövetségi Nyomozó Iroda munkatársai — abban reménykedtek, hogy végül is elunom a börtön­életet, - elmondok mindent az USA-ban folytatott tevékeny­ségemről — s ellenezték a cserét. Mások viszont — fel­tehetően a CIA — vissza akarták kapni a pilótájukat, hogy megtudják végre volta­képpen mi is történt 1960. május 1-én Szverdlovszk fö­lött. (Folytatjuk) VILLTESZ Ksz diósjenői telepe felvesz: bérelszámolót azonnali belépéssel ív- és lánghegesztői Fizetés megegyezés szerint. Állami Biztosító járási fiók­ja, Salgótarján adminisztratív munkakörre keres gépírni tudó dol­gozót A 323-as szoba volt betege, Bucsok István gépkocsivezető köszönetét mond a megyei kórház sebészeti osztályán levő összes orvosnak, és nővérnek áldozatos munkájukért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom