Nógrád. 1970. május (26. évfolyam. 101-126. szám)

1970-05-01 / 101. szám

C-ÖMÖRI HENRIK NYUGDÍJAS: Paraszti származású grófi gyerekek — A grófné elegáns volt és h'deg. Ügyvédje társaságában é <ezett Balassagyarmatra, a f ldhivatalba. Papírokat lo­bogtatott, amelyek gyermekei paraszti származását bizony­gatták. S mivel a szülők — ú ,'ymond — földműveléssel foglalkoznak, 100—100 hold földet követelt mindegyiknek. Összesen 800 holdat, mert erre módot ad a rendelet. Az első meglepetésből csak nehezen ocsúdtam. —- Asszonyom... ez nem elegendő... bizonyíték — da­dogtam. — Rendben van! Ha szük­séges, tanút is hozok! — Erős, határozott volt a hangja. Másnap reggel, alig hogy dologhoz láttunk, öreg cseléd­ember kopogtatott. Arra gon­doltunk. földet igényel, vala­melyik urasági birtokból. — Tanúnak jöttem... M. grófné küldött. — Míg be­szélt, zavartan gyürögette ko­pott, zsíros kalapját. Magyarázni kezdtem neki: — Tudja', mit akar a gróf­nő? Az ezer holdjából visz­JUHASZ GYULANÉ, HÁZTARTÁSBELI: Gazdatiszt a zsúnypttsztaf arada­lomban, majd a megyei tanács fó- agronomusa. A földosztás tevékeny részese volt Nogradban. sza akar perelni nyolcszázat. Üjra cseléd akar lenni? Sokáig hallgatott afc öreg. A végén szűkszavúan csak annyit mondott: — No, akkor én jó tanú le­szek. Egy óra, másfél óra múlva jött a grófné népes kíséreté­vel: az ügyvéddel, meg a nyolc gyerekkel. Megismétel­te kérelmét, s pattogva utasí­totta a sarokban meghúzódó öregembert, tanúsítsa igazat. Lassan, ráérősen lépegetett az öreg, majd a grófnő előtt megállt: — Tudom én, tudjuk sokan a tanyán, hogy a cselédek gyerekei között akad néhány grófi származású. — Az asz- szony lángoló, dühös arcára nézett és tovább folytatta. — Azért a rriéltóságos asszony­nak is van valami igaza. Most nézem meg jobban a gyere­keket. A négy nagyobbik ki­köpött Dudás Jóska... A mél­tósága parádés kocsisa.... Hát így igazolódott a grófi gyerekek paraszti származása. A nyolcszáz hold földet meg felosztották egymás között a földigénylök, a tanyai cselé­dek. NEMETH LÁSZLÓ, ISKOLAIGAZGATÓ: // Köszönöm, hogy élek" — A front már nem rnesz­sze volt Kozárdtól, amikor a szomszédasszonyom nehéz órája elérkezett. Kisbabát várt. Szaladtam Ecsegre a né­met orvosért: segítsen. Azzal utasított el, hogy nincs meg­felelő műszere, vigyem kór­házba az asszonyt. Hiszen, ha ez akkor olyan egyszerű lett volna, akkor egyesemes Pász­tora indulok FüLöpnérvel. — Pásztora kellene menni a kórházba — estem be fá­radtan a gazdához, aki fuva­ros voLt a faluban. — Ember­életről van szó! — Hiszen éppen ezért nem megyek — húzódozott. — A falu járók — A felszabadulást követő évek valamelyikében történt. Az egyik kis nógrádi faluba küldtek, az ünnepi gyűlés szó­nokának. A párttitkár meg a tanácselnök fogadott. Azonnal az ünnepség színhelyéről, meg a kezdés időpontjáról érdek­lődtem. Már nemsokára elkezdthet- jük — mondta zavartan a párt­titkár, miközben a tanácselnök sűrűn nézegetett a templom felé. Ott voltak az emberek. Aztán mégiscsak elkezdő­dött az ünnepség. Már egészen belemelegedtem a beszédbe, amikor észrevettem, hogy a férfiak és az asszonyok egyen­ként szállingóznak el. Először azok mentek, akik távolabb húzódtak meg. Később azok közül is sokan otthagytak, akik elől álltak. A párttitkár meg a tanács­elnök kínosan feszengett mel­lettem. Magam is nagy zavar­ban voltam, azért csak el­mondtam a beszédet. Amikor befejeztem, odamentem a meg­fogyatkozott hallgatósághoz. Dicsértem türelmüket, hogy végighallgatták, s nem igye­keztek haza, mint a többiek. — Mi ugyan jó ideig mehet­tünk volna hazáig — mondta hamiskásan egy tagbaszakadt Vallomások az emberről, a munkáról Kitüntetettek beszéltek. Azok, akik immár szövetkezetekben dolgoznak őszinte l.gyeke- néltány hete a Munka Érdemrend arany, /\ munka, az emberekbe vetett hit, a ezüst, bronz fokozatának tulajdonosai. Néme- ....... ,, . , __, l yik mögött több évtizedes a múlt, nehéz ha2a’ a ^öld alazatos s2ol^álaU’ ~ ezek munkában, becsületben szálltak fölöttük az <*z erős szálak kapcsoljak össze őket. Ezért a esztendők. Mások még gyárban, bányában, becsülés, az elismerés: a kitüntetés. ANDO MARGIT, AZ ÖBLÖSÜVEGGYÁR ÜGYINTÉZŐJE: SZOCIÁLIS Bangó Jóska költözik — Bangó Jóska a clgiámy- eonról indult reggelenként a gyárba, de egyik legszorgal­masabb üvegesünk volt, a bátyjával együtt. Három ki­csi gyerekkel szorongott a füstös, sötét kolóniái lakás­ban. Egyszer elsaenénykedett hozzám és azt mondta: — Margit néni... lakás kel­lene, ha lehet.. Nem ígérhettem biztosan, hiszen tudtam, hogy legalább százan-százötvenen várnak lakásra a gyárban. Idősebbek, fiatalok, többé-kevésbé jogos az igénye valamennyinek. Ál­lami lakásokat kapunk, a gyér is építtetett. dehát az még mind kevés. Meg azután nincs is mindenkinek 25 ezer forintja, hogy befizessen a gyári építkezésre. Ránéztem Bangó Jóskára, a szeme tele volt várakozással, reménnyel. — Majd megnézzük, mit te­hetünk — mondtam neki. Ahogy ígértem, elmentem hozzájuk. Láttam, örültek ne­kem. Nagyon szűkösen, rossz körülmények között laktak. Amikor a gyár lakásokat ka­pott, Bangó Jóskáékat is ja­vasoltam. Ment is simán a dolog. Senki sem tett ellenve­tést, hogy ne kapjon a 3 szo­bás, távfűtéses házakból. Már ott tartottunk, hogy költözik, amikor az egyik nap újra fel­keresett: — Mi van Jósika? — Nincs semmi — mondta csendesen. — Ha lehetne má­sik. olcsóbb lakást... Sokain vagyunk, nem bírom én ezt fizetni __ I gazat adtunk neki. Később sikerült egy szerényebb, de tágas, egészséges lakást adni a családnak. Ma is ott lak­nak, jól érzik magukat benne. — Mivél hálálhatnám meg, hogy segített rajtunk — kér­dezte már többször is tőlem. Én mindág csak aizt mond­tam neki: dolgozzon úgy a gyárban, ahogy eddig is. SOGOR FERENC, A KOHA. SZATI ÜZEMEK CSOPORT. VEZETŐJE: Épül a kemence JAKUBOVICS PÁL, A MÁTRAVEREBELYI TSZ FOGATOSA: Előzés Kis falusi iskolában, Csitáron in­dult pályája. Ma Salgótarjánban, a jó hírű Rákóczi üti iskola Igazga­tója. Az Oktatásügy Kiváló dolgo­zója férfi. — Pestről jöttünk, falu­járók vagyunk. Azóta sokat változott a kis falu, változtak az ott élő em­berek. Én avattam fel az új művelődési otthonukat. A te­rem zsúfolásig megtelt és egyetlen ember sem hagyta el helyét a hosszúra nyúlt ünnep­ség alatt. — Ősz volt, mér betakarí­tottuk a termést, amikor a gyűlést hirdettük. A mozite­remben ott szorongott szinte az egész falu. Rozika, a tanács­elnökasszony a szövetkezetről beszélt. Olyan ékesen, olyan szépen rakta a szavakat, hogy magam sem álltam meg szó nélkül: — Most itt van a lehetősé"..; együtt vagyunk sokan, gazdák. Beszéljük meg a szövetkezet dolgát Figyelmesen hallgattak, de a falugyűlés nem határozott. Ha­nem utána még sokáig együtt maradtunk, beszélgettünk. En­gem kint a mozi előtt közre­kapott egy csoport. Amikor be­mentem a terembe, Rozika, az elnökasszony így fogadott: — Pali bácsi! Elkésett, meg­előzték! — Ugyan miről késtem el? — csodálkoztam az asszonyra, aki mellett ott állt hegyesen Molnár Pál. — Hát a szövetkezetről — mondta Molnár. — Mert hogy én már aláírtam a nyilatkoza­tot. Beléptem... — Hej — kaptam a fejem­hez, mert igen bántott a dolog. Szervezek, agitálok kinn és észre sem veszem, hogy a „há­tam mögött” szépen besétálnak a gazdák a szövetkezetbe. Szól­tam mindjárt Rozikának: — Adjatok nekem is belépé­si nyilatkozatot. .. De ne e -t, hanem mindjárt kettőt. Mivel velem jön Panni, a feleségem is. .. No — néztem körül az embereken — ezt csináljátok utánam! Ezután már jöttek sorba, mind. A következő tavaszon megalakult a termelőszövetke­zet. Nem panaszkodhatott), szépen haladunk. A fizetés sem rossz, annak, aki dolgozik. Ház­táji földet, terményt kap­tunk. A feleségem két—há­rom hízót is gömbölyít... Jobb lett volna, ha előbb ala­kul a tsz. Én a nyolc hold föld­ből tíz gyereket neveltem. So­ha nem telt egy öklömnyi ma­lackára sem... Párt- és szakszervezeti bizalmi, csoportvezető is egyszemélybeo. A dolgok azonban összefügge­nek. tgy Is, úgy is, a gyár. az emberek, a brigád érdekét nézi. A lágyító üzemben iS3$-tőI dol­gozik ANGYAL VILMOS VÁJÁR, SZOCIALISTA BRIG AD VEZETŐ: Évtizedeken át szolgálta a közsé­get. Tizenhét évig vöröskereszles titkár volt. Helyettesítette a ta­nácselnököt, a művelődési otthon igazgatóját. Most 76 esztendős Nem akarok a kutasói ember sorsára jutni. Néhány nappal azelőtt tör­tént, hogy egy kutasói gazdát az úton eltalált egy eltévedt golyó. Élettelenül bukott le a szekeréről. Sokat beszéltem es a gazda engedett. Befogta a lovakat Ilonka nénihez, a ízűi észnőhöz már együtt men­tünk. Félt, vonakodott ő is, de azért csak elindultunk. Nyugtalan voltam én is. egész utón. Még időben érkeztünk. Másnap azitám jött a hír a faluba: Fülöpnének egészsé­ges kisfia született, örültem neki. Nekünk nem volt csalá­dunk, az urammal sem volt bajom. Hajnalban keltem, el­végeztem a ház körül, aztán mentem a faluba a dolgom után. Fülöpné fiával, a Jan­csiival sokat találkozom ma is. Apa lett, gyereke van már neki is. Azért most is mon­dogatja: — Köszönöm, hogy élek, Ilonka néni. Ha akkor maga nincs, ki tudja, megmara­dok-«? • • Örökös versenytárs — A párttiitkár sovány, megviselt arcú emberrel jött. B. Gy. nehéz fiú volt. Egye­nesen az alkoholelvoinó ke­zelésről érkezett a bányához. — Angyal elvtórs — vont félre a csapattól a párttiitkár. — Ti a Szocialista brigád cim- ért dolgoztok... Elvállalná­tok? Vállaltuk. B. Gy. dolgozni igazán tudott. Nem is volt vele semmi baj az első fize­tésig. Aztán két napig a szí­nét sem láttuk. Bányászcim- borái hozták a hírt: részegen tántorgott végág a falun. Amikor megjött, beszéltem vele: — Bennünket égetsz le. Fogadom, ma már tele van vele a falu, hogyan duhajkod­nak a szocialista brigádban. A brigád is pirongatta. A családot, a négy gyereket em­legették neki. Fogadkozott, többé nem teszi. Kettőzött erővel vetette magát a mun­kába. Ha szóltunk neki, el­hárította a figyelmeztetést; — Pótolni kell, ami lecsú­I! szőtt a torkomon. Eljött a fizetés és B. Gy. másnap megint hiányzott. Harmadnap, mielőtt leszáll­tunk, sovány kis asszony ke­resett. B. Gy. felesége volt. — Ha pénzhez jut, vége. Iszik, duhajkodik — pana­szolta sírva. — Amúgy jó ember volna... A következő hónapban mór én vettem fel a bérét. A bri­gád határozott így. A pénzt azután leszámoltam a fele­sége kezébe. így ment ez két álló esztendeig. Azután pró­bát tettünk. Zavartan jött velünk az irodára. De másnap velünk együtt szállt le. Ez a mi örökös versenytár­sunk: a felelősség. Egymás­ért, az üzemért. Mert mióta a bányászkodás alábbhagyott, Királytárón egyedül a mi brigádunk dolgozik. A tervet teljesítettük, az emberek jő Napja] lent, a föld alatt telnek fele arany-, ezüstbrigádjel­jmmir 35 esztendeje. Most hu- vényt kapott. Minden évben . szonnégyen vannak együtt, s több , ,, ~ L Negyedmagával dolgozik a szo­mbtt tíz óve vezeti a szocialista kettot-harmat ajánlunk a vetkezettben. Vele jár a felesége, brigádot pártba. két fia is — Nem a gyár, még a lá­gyító üzem mai helyzetét sem lehet hasonlítani a 45 évvel ezelőtti állapotokkal. Emelődaruk, csörlők emedik, taszítják a 40—50 mázsás ter­het cipelő kocsikat. Sokszor eszembe jut, ha mindjárt az elején így kezdjük, talán nem nehezednek, betegsze­nek meg annyira a lábaim. Persze a 100 fokos hőségben mosit sem könnyű dolgozni, s bizony gond is van elég. Három évvel ezelőtt arról volt szó, hogy áttérünk a ge- nerátorgázról a földgázzal fűtött kemencékre. Termelé­kenyebb így a munka, s a. minőség is jobb. Ehhez azon­ban le kellett bontani az 1-es kemencét. Ha az utolsó tégla is eltűnik, csak akkor fog­hatnak az új kemence építé­séhez. — Vállalguk a munkát —• magyarázta az építő vállalat képviselője —, amennyiben embert is adnak. Mert ná­lunk kevés a munkaerő. A gyár vezetői a ml bri­gádunkra gondoltak. A 18 em­berből mindjárt jelentkezett tíz, hogy a munka mellett lebontja a kemencét is. Ha éjszaka dolgoztunk, reggel nem mentünk haza. Ha dél­után ért véget a műszak, es­tig maradtunk. Hétköznap, vasárnap egyre ment. Min­demnél fontosabb vollt, hogy elegendő lágyított anyagot adjunk. De nem telt el há­rom hét és az építők mór az új kemencét alapozták. Nem úgy, mint mosit csinálják a kettessel. Decemberben kezd­ték és most már vége az áp­rilisnak, de a kemence nincs sehol. Mert nekünk sem mindegy, hogy 6 vagonra vagy 12 va­gonra való anyagot adunk ki a lágyító üzemből. .4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom