Nógrád. 1970. május (26. évfolyam. 101-126. szám)
1970-05-06 / 104. szám
Kétszázezer forintos, megtakarítás Várják a fiatalokat a tsz-ek A Pásztói Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat 2. számú kisterenyei üzemében készülnek a terenyei kapuk és kerítések. Ebben az évben 2 millió forint értékű árut szállítottak a Vas- és Edénybolt megrendelésére. A 2. számú üzem igazgatója: Baranyi Bertalan és Koós Sándor újítása, a kapuk festésénél jelentős munkaerő- és festékmegtakarítást tesz lehetővé. A számítások eddig az újítókat igazolták. Korábban a festéshez hat ember kellett, az újítási javaslat szerint egy futópályát építettek a hegesztőüzemtől a festőrészig, és így két ember is elegendő. Kompresszoros, túlnyomásos festéktartályt készítettek, így lényegesen kevesebb festék megy kárba, és inkább hasznos felületre jut. Az évi megtakarítás 210 ezer forint. Koppány György felvétele Növényvédelmi repülőgépek—bérben A mezőgazdasági légiflotta egységei idén új tarifa szerint dolgoznak: az elmúlt évi kedvező tapasztalatok alapján a mezőgazdasági nagyüzemek bérbe vették a növényvédelmi szolgálat 41 repülőgépét. Az üzemeknek most már saját érdekük, hogy minél jobban kihasználják a légi járműveket. A gazdaságok ugyanis egész szezonra kibérelték az egységeket; a kis gépek 340 úgynevezett légiórát teljesítenek, óránként 2700 forintért. Jóval drágábbak a nagyobb AN—2-esek, ezeket 380 légiórára szerződtették, óránként 4600 forintért. Ilyen körülmények között a gazdaságok még rákodóberendezéseket is vásároltak, csakhogy minél gyorsabban feltölthessék a nö- vényvédőszer-adagokért leszálló gépek tartályait. Tavaly még 5—6 percig tartott a „tankolás” idén alig 2 perc alatt végeznek vele. Kiszámították azt is, hogy a jól szervezett munka lényegesen kifizetődőbbé teszi a repülőgépig növényvédelmet, egy év alatt 30—35 százalékkal lett termelékenyebb a munka. A kedvező tapasztalatok alapján a szakemberek azt tervezik, hogy a szerződéses rendszert a következő években még jobban kiterjesztik. MIÉRT ÍGY? A Salgó-étterem melletti bisztróban előzékeny a kiszolgálás, ízletesek az ételek. Ebéd után a vendég friss, hideg sört szeretne inni, de hiába veszi meg, még poharat sem kap hozzá. Üvegbetétet fizet, kimegy az utcára, és ott üvegből issza a sört. Aztán visszamegy, leadja az üveget és távozik, nagy éppen újabb betétdijat fizet. Kérdésünk: nem lenne egyszerűbb és kulturáltabb a kiszolgálás, ha a pincér a sört az asztalhoz vinné és a vendég nem kényszerülne az utcán állva fogyasztani? Nem értjük a városi tanács intézkedését, hogy ebben a bisztróban, ahol sok ember rendszeresen étkezik, miért ne lehetne sört fogyasztani? Fotó: Céhmester Erzsébet Szaruhártya- átültetési kísérlet Sokat ígérő orvostudományi felfedezést tett három Skopjéi szemész. A három szemész néhány esztendeje szaruhár- tya-átültetési kísérletekkel foglalkozik a Macedón főváros orvostudományi egyetemének klinikáján, s arra a meglepő megállapításra jutott, hogy a jugoszláv—albán határon fekvő ohridi tóban élő különleges pisztrángok szaruhártyája alkalmas emlősök szemébe való átültetésre. Az orvoscsoport legújabb sikere: a pisztrángok szaruhártyájának átültetése üregi nyúl szemébe. A jugoszláv orvosok kísérleteik naplóját hamarosan a nemzetközi tudományos közvélemény elé terjesztik, annak a reményében, hogy saját kísérleteik, kiegészítve más, jugoszláv és külföldi orvosok tapasztalataival, alapot teremthetnek arra, hogy az ohridi pisztrángok szaruhártyáját a belátható jövőben emberi szembe is át lehet ültetni. (MTI) NEMRÉGIBEN a megyei pártbizottság tárgyalta a falu, a parasztság életének változásait, problémáit, kialakuló új arcát. Ezen a tanácskozáson többek között felszólalt az egyik területi szövetségünk elnöke, aki a salgótarjáni járásban tsz-elnök, és kesernyés iróniával tette szóvá, hogy a Nógrád megyei szövetkezetekben, különösen az ipari gócpontok közelében, meghökkentő a tsz-tagok kiöregedési veszélye. Mint elmondotta, vannak olyan tsz-ek, ahol néhány éven belül alig marad tényleges tsz-tag, szinte az egész tagság nyugdíjba vonul. A fiatalság pedig elmarad a szövetkezetből, azonkívül a technikai fejlődés sem olyan méretű, hogy pótolni tudnák az emberi kezet. Ha nem is ilyen mértékben, de az egész megyében fennáll az a veszély, hogy a tagság létszáma jelentősen csökken. Már az idei tervkészítésben is érződik az idei létszámcsökkenés hatása, amikor a tsz-ek a jövedelmek emelkedésével számolnak, de abszolút értékben a tavalyinál kisebb összeget fordítanak a személyi jövedelmekre. A IX. kongresszus agrárpolitikai téziseinek megvalósulása nyomán az új fogalmak sorában népszerű helyet foglal el a „nyugdíjas paraszt”. Megyénkben a tsz-tagok közül 1968 végén 250, 1969-ben már 555 kiöregedett dolgozó ment nyugdíjba, az idén év végén azonban már ennek ötszöröse, 2400 tsz- tag szerzi meg a nyugdíjjogosultságot. Az előzetes számítások szerint pedig 1972-ig a jelenlegi tsz-tagság mintegy 30 százaléka megy nyugdíjba. Minthogy a jelenlegi 77 tsz-ben 18 348 tsz-tagot tartanak nyilván, 1972-ben 5500-nál több személy nyugdíjaztatása várható. Érthető, hogy várják az új, fiatal tagokat a tsz-ekben, s nem véletlen, hogy közéleti fórumainkon mind gyakrabban kerül napirendre a fiatalítás, a nemzedékváltás kérdése. Hiszen annak ellenére, hogy a tagság nagyobbik része nőkből tevődik össze, az átlagos életkor meghaladja az 56 évet. A fiatalok száma valamicskét növekedett ugyan, de még mindig nem éri el a 26 évesn aluli korosztályba tartozók száma az 1962-es szintet sem. Mindez azt mutatja, hogy nem elegendő várni a fiatalokat, hanem keresni kell az okokat, amelyek a fiatalokat távol tartják a szövetkezettől és mindent meg kell tenni, hogy fiatalságunk érdeklődése megnövekedjék a szövetkezetek iránt. Számos szervezett kezdeményezésről tudunk, ilyen többek között a nemrégiben Nőtincsen tartott felvilágosító, a mezőgazdaságot népszerűsítő, a fiatalságot hívogató nap, amikor a hivatalos szervek és a tsz igyekeztek pótolni azt, amit már a szülőknek, az iskolának meg kellett volna tennie. A fiatalok ugyanis nem eléggé tájékozottak a mezőgazdasági munkákról, az ottani elhelyezkedési lehetőségekről Mezőgazdasági orientációjuk hiánya nem csupán a kereseti lehetőségeken múlik, hiszen olyan tsz-ekbe se tódulnak, ahol szépen kereshetnének, hanem inkább eljárnák a községből. Városba, ipari üzembe áramlásukra az sem elegendő ok, amit sokan szívesen felemlítenek, hogy ott több az eszpresszó, mozi, esetleg színház mint helyben. Hiszen számos fiatal, ha meg akarja takarítani keresetének egy részét, a városokban sem él nagyvonalú, költekező életmódot, ami ezeknek a szórakozásoknak egyik feltétele. Az igazság inkább az, amit a pártbizottsági ülés előterjesztése is megállapított: a mai fiatalok többsége egyszerűen .nem hajlandó olyan munkafeltételek között a mezőgazdaságban dolgozni, amilyenek között az apja hosszú időn keresztül, vagy ma is dolgozik. Óriási szerepe van a fiatalság pályaválasztásában és a mezőgazdaság, a termelőszövetkezet mellőzésében annak a tekintélyrombolásnak is, amely az újonnan alakult tsz-eket érte a szocialista átszervezést követő hónapokban, első években. Több értekezleten szóba került már, hogy abban az időszakban, amikor a termelőszövetkezetek a kezdeti nehézségekkel küzdöttek, gyakran elhangzott családi körben a fenyegetés: „Fiam, ha nem tanulsz rendesen, beadunk a tsz-be!” Közben a tsz-ek megerősödtek, a jövedelmezőség sokat javult, a fiatalok szemében a szövetkezet mégis megmaradt mumusnak. Ezt még az sem tudta ellensúlyozni, hogy időközben az elpártolt szülőkből sokan visszatértek a mezőgazdasághoz, sőt már utóbb gyakran eredménytelenül döngették a kapukat, hogy engedjék be őket. Ez főleg a mezőgazdasági jellegű területeken gazdálkodó jobb tsz-ekben fordul elő. Óriási felelőssége van tehát ebben a kérdésben mind a szülőknek, mind a nevelőknek. Ugyanis az a tapasztalat, hogy nemcsak otthoni körökben becsülték le a szülők, még inkább a nagyszülők a tsz-ben végzendő mezőgazdasági munkát, hanem az iskola se tett meg mindent, hogy .ellensúlyozza ezt a helytelen hangulatot. A termelőszövetkezetek tekintélye rengeteget nőtt társadalmunk szemében, furcsa ellentmondásként az ottani elfoglaltságot mégsem tartják eléggé szépnek, vonzónak. A pedagógusok sokat tudnak tenni ennek a helytelen, rossz hangulatnak a leküzdésében, amely érdemtelenül szorítja háttérbe a nagyüzemi mezőgazdasági munkát. Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy a puszta szólamok, a szép szavak önmagukban megváltoztatják a fiatalság korábbi állásfoglalását. Rendkívül fontos, hogy a fiatalok a mezőgazdaságot stabil életpályának tekintsék, de ennek érdekében a szövetkezeteknek is áldozatot kell hozniuk. A kulturáltabb munkafeltételek megteremtésére többet kell fordítaniuk, még akkor is, ha ez a jövedelmek rovására is megy. Sokat szükséges tenni az egész éves foglalkoztatottság megteremtése érdekében is, hiszen a csökkentett elfoglaltság károsan befolyásolja a szociális juttatások mértékét is. (Nem véletlen, hogy alkalmazottnak könnyebb fiatal embert találni, mint tsz-tagnak.) A tsz-ben egyedül az állattenyésztés az, amely teljes napon át, tízórás munkaidőben leköti a tagokat, ez viszont azzal jár, hogy egész éven át se ünnepe, se pihenője az állattenyésztőknek. A fiatalok ettől is joggal viszolyognak. A NEMZEDÉKVÁLTÁS égető kérdése tehát egyik legsúlyosabb gondja a tsz-ek tagságának. vezetőségének, de nyugodtan állíthatjuk, társadalmunknak is. S minthogy a2 adottságok szövetkezetenként különbözők, a tsz-tagoknak kell megkeresniük és megtalálniuk a legalkalmasabb megoldást. De ezzel legalább úgy nem szabad késlekedni, mint megkésett tavaszban a vetéssel. Lakos György Jó napot, Mongólia Kenyér a hegyek szellemének VI. Gyanús nekem \z a fű. Zemtai Gyula, az itteni műszaki tolmács, a „mindent tudó” mongológus nevet: Nem is fű ez. Búza va, évről évre többet tanulva és tudva a búza kedvéről és kísérletezve, hogy ez a „kedv” mindinkább megelégedett legyen az itteni klímával. ni. Viszonylag régi ság ez, de a „régibb” ne hosszú évtizedeket alatt gon. már eléri a hektáronkénti 12—13 mázsát. Hogy ez kevés? Minden bizonnyad. De nem árt talán visszagondolni arra, hogy abban az országban, amely az „acélos” búzájáról volt híres, ahol a talaj és az ég egyaránt a búzára termett — nem is emberöltővel ezelőtt ugyanennyi volt az átlagtermés. Az első földművelő állami dőljünk — jó egy évtizeddel gazdaságok ugyan már a hares a Búza itt és ennyi ilyen? — koccan o_da-oda a a tipikus mongol pillanatot fejem a kocsi 'ablakához, fényképeztem. Egy lótenyész- ahogy bámuLom a ,kényé- tő gazdaságban éppen a kan- net”, amely eddigi tudásom cákat fejték, hogy tejükből a szerint Mongóliában nem te- nélkülözhetetlen folyadékot és rém meg. Sem az éghajlat, a vitamint tartalmazó ku- sem a talaj nem alkalmas miszt, őseink hajdani, a mon- arra, hogy búzát, általában golok mai italát készítsék eL gabonát termeljenek. Mon- Meghallgattam a fiatal mondom én, de amit én „fűnek” néztem, ez mást mond. Már vagy negyedórája „mondja” a cáfolatot. Olyan búzatábla mellett haladunk, amely lehet vagy 10 kilométer hosz- szú és aligha keskenyebb. — Miért, nálunk nem lehet búza? — méltatlankodik Bauzgrács, a mongol sofőr és rálép a fékre, nézzem csak meg, igenis búza ez, csak hát még nem nagyon hányja a kalászát. Augusztus végén vagyunk és a búza, a kétségtelen búza. itt még úgy néz ki, mint nálunk május végén. De búza! Ring a szélben, mint a hazai tájakon, és ha még messze kevesebb is a termése, mint az alföldi magyar búzának, de már teezelőtt itt is a végtelenbe nyúló sztyeppe volt az úr. Néhány órával ezelőtt még Most a „majorság”, amely járási székhely, tíz évfolyamos iskolával büszkélkedhet, ahová vagy 800 mongol gyerek jár a messzi környékről is tanulná, több mint harminc kút, posta és telefonközpont, kis szálloda, étterem szolgálja itt az igényeket. Az elsősorban földművelő gazda- és a kancát ság 44 ezer hektárt mondhat magáénak, ebből 31 ezer hektár áll művelés alatt — a többi legelő — és összesen goi lótenyésztő fejő asszony magyarázatát, hogyan is kell becsapni egy csikó segítségével a kancát, hogy leadja a tejét, hogyan kelíl erjeszteni a tejet, hogy kumisz legyen belőle, és most a környéket jól ismerő Bauz- grács a teljesen gépesített búzatermesztéssel henceg. Meg azzal, hogy rögtön Dzsarga- laindiha érkeztünk... míncas évek elején megalakultak, de hatásuk a gazdálkodás szerkezetére nézve igencsak elhanyagolható volt. Még 1957-ben is csak 53 kilogramm gabona jutott egy- egy mongolra, de 1963-ban már exportálni is képes volt az ország, a megtermelt gabona mennyisége egy főre vetítve meghaladta a 300 kilót. A gabonatermelés egyúttal szimbólum is: jelképe a mo- nokultunális gazdálkodós feadó állami gazdaságába érkezzünk. A nagy majorságnak tűnő gazdaság, amelynek igazgatója. Arcja egyébként éppen a gazdaság eredményei miatt rém. Több tízezer hektáron, lett a Szocialista munka hőállami gazdaság földjén, gép- se, voltaképpen Ulánbátor ei- pel vetve, géppel betakarít- látását van hivatva bizitosíta27 ezer (!) hektáron termel- lett anato.tt fmd ho' nek búzát. Emellett zöldséget gélemnek. És a ga öntöznek, magyar öntözőbe- ^termetes, a szibenaa ga- rendezésekkel, burgonyát tér- h00“?«1"* mongollal megho melnek, sőt itt már sikerrel altadaban a mezőpróbálkoznak sertéshizlalással fate»3® termetes” fotoöl és baromfitenyésztéssel is. í0,1^ változtatja meg az arátok a mongol parasztok, de az Kétszáz traktor és 120 egész mongol. lakosság étkombájn! Ez is olyan két és életrendjét. Egész sor meszám, ami sokat elmond, zőgazdasági terménynek, köz= ____ _______ __ Egyébként, mint mondottam, ismert gyümölcsfajtáknak o rszág ° egyik legtöbb termést 110111 állattenyésztő gazda- még csak mongol nevük sen. —.. jaz ám az igazi, már aztán a gazdaság — újból gázt, hogy mielőbb Az ad az ság, de azért akadt itt vagy 30 ezer juh, másfél ezer szarvasmarha és vagy »ezer ló is. Ha már nem állattenyésztő a gazdaság; És a búza átlagtermése volt — annyira ismeretlenek voltak a végtelen szztyeppé- ken vándorló nomádok számára. Gyurkó Géza , (Folytatjuk) NÓGRÁD — 1970. május 6., szerda
