Nógrád. 1970. május (26. évfolyam. 101-126. szám)
1970-05-05 / 103. szám
Szovjet kormánynyilatkozat Kambodzsáról 'Folytatás az l. oldalról.) vonal, amelyet a múltban is követtek, kudarcokat hozott, és hoz jelenleg is az amerikai külpolitikának. Ez jól ismert, egyik példa erre a vietnami nép elleni háború. Nixon elnök voltaképpen semmivé tette elődjének, Johnson elnöknek azt a döntését, amely szerint 1968 novembertől kezdve beszüntették a bombázásokat, és mindazokat az egyéb akciókat, amelyek a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni erőszak alkalmazásával voltak kapcsolatosak. Az Egyesült Államok elnökének fent említett nyilatkozatában kísérlet történt a Kambodzsa elleni akció igazolására. E célból olyan verziót röppentettek fel, amelynek célja a világ, s az Egyesült Államok közvéleményének a félrevezetése. A Kambodzsába történt fegyveres behatolásra vonatkozó döntést Washingtonban azzal próbálják indokolni, hogy erre állítólag a Dél-Viet- ;iámban állomásozó amerikai katonák életének megmentése érdekében volt szükség. Ez igen furcsa logika. Az agresz- szor, aki kezdetben betört egy ország területére, kijelenti, hogy katonáinak — vagyis a külföldi beavatkozóknak — életét valaki fenyegeti, s ez — az agresszor álláspontja szerint — elegendő ürügy ahhoz, hogy betörjön még egy. az előbbivel szomszédos ország területére. Ennek során az Egyesült Államok számáfa elveszti jelentőségét az államok határa és szuverenitása, területének sérthetetlensége. Ámde nemzetközi szempontból ez a politika a legdurvább önkény, és ezt. határozottan el kell ítélni. Mindenki előtt világos, hogy az Egyesült Államok indokínai agressziójának kiterjesztésével egyáltalán nem csökken az amerikai katonáit életét fenyegető veszély. Minél mélyebben bonyolódik az Egyesült Államok katonai kalandokba Vietnam földjén, La- oszban, most pedig Kambodzsában, annál nagyobb számiján veszítik el hozzátartozóikat az amerikai családok. Ha az Egyesült Államok kormányának valóban arra lenne gondja, hogy megmentse a pusztulástól amerikaiak tíz- és százezreit, erre meg volt és megvan az egyszerű megoldás: ne küldjön amerikai katonákat sem Vietnamba, sem Kambodzsába, sem Laoszba, az ott levőket pedig vigye haza. Mint az amerikai elnök nyilatkozatából kitűnik, az Egyesült Államok egész délkeletázsiai politikájának tényleges célja, hogy felszámolják e térség országainak haladó rendszereit, elfojtsák a nemzeti felszabadító mozgalmat, megakadályozzák a népek társadalmi haladását, és gyarmatosító módszerekkel az Egyesült Államok katonai-stratégiai érdekeinek rendeljék alá az indokínai félsziget államainak kül- és belpolitikáját, bevonják ezeket az államokat az amerikaiak katonai tömbjeibe. Ezek az Egyesült Államok fő céljai a szóbanforgó térségben. E célokat minden nép jól ismeri. Imperialista, agresszív, a népek érdekeivel ellenkező célok ezek és Így elkerülhetetlenül kudarc vár rájuk. Azokat, akik az Egyesült Államok politikáját megszabják, nem elégíti ki Kambodzsának az utóbbi időkig követett semlegesség! politikája, békeszerető irányvonala. A Kambodzsába történt amerikai behatolás után még világosabbá vált a kapcsolat a megfelelő amerikai szolgálatok felforgató tevékenysége és a Phnom Penh-i államcsíny között, aminek következtében eltávolították tisztségéből Norodom Szi- hanuk herceg törvényes államfőt. Az említett szolgálatok és kambodzsai ügynökeik ellenségeskedést próbálnak kelteni a khmer nép és Vietnam népe között. Vérfürdőt rendeztek a Kambodzsában élő vietnamiak körében, gyűjtőtáborokat létesítettek, ahol embertelen módon, békés lakosokat pusztítanak el. Minden lehetséges módszert felhasználnak arra. hogy egymás ellen uszítsák az ázsiai népeket. A térség országaira testvérgyilkos háborúkat kényszerítenek. Példa erre az amerikai elnöknek a háború „vietnamlzálására’’ vonatkozó doktrínája. Világos, hogy minden kormány, amely megengedné. hogy az Egyesült Államok agresszív politikájának cinkosává tegye, a népek ellenségeivé bélyegezné magát. Helyénvaló a kérdés: ki jogosította fel az Egyesült Államokat. hogy bíróként döntse el. mi jó és mi rossz más népeknek? Milyen alapon akar az Egyesült Államok olyan szerepet játszani, amelyet csak a nemzetközi csendőr szerepének lehet minősíteni? Senki sem adott az Egyesült Államoknak ilyen jogot, az Egyesült Államoknak erre nem volt' és ma sincs semmi alapja. A Kambodzsába történt amerikai fegyveres behatolás felháborodást kelt a Föld minden békeszerető lakosában. A szovjet kormány úgy vélekedik, hogy az Egyesült Államok indokínai agressziójának kiterjesztése még parancso- lóbb szükségességé teszi minden szocialista, antiimpe- rialista és békeszerető erő ösz- szefogását és fokozott összetartását az agresszió elleni harcban. Az amerikai csapatok kambodzsai behatolása következtében csak tovább bonyolódhat az általános nemzetköz: helyzet. Ennek fényében felmerül a kérdés: hogyan ért sük az amerikai elnök többször elhangzott kijelentéseit, amelyek szerint az egymás elleni küzdelem korszakából át kell térni a tárgyalások korszakára? Lehet-e komolyan beszélrii arról, hogy az Egyesült Államok elnöke eredményes tárgyalásokra törekszik a megoldást sürgető nemzetközi problémákat illetően, amikor az Egyesült Államok durván lábbal tiporja az 1954- es és 1962-es genfi egyezményeket, amelyeknek létrehozásában maga is részt vett és egyre újabb olyan lépéseket tesz, ^melyek aláássák a nemzetköi! biztonság pilléreit? Ugyan mit érnek azok a nemzetközi megállapodások, amelyekben az Egyesült Államok részt vesz, vagy részt szándékozik venni, ha szemrebbenés nélkül megszegi a magára vállalt kötelezettségeket? El kell gondolkodni azon. hogy Nixon elnöknek a külpolitikában tett gyakorlati lépései gyökeresen ellenkeznek azon nyilatkozataival, amelyeket több ízben tett. részben még mielőtt elfoglalta az elnöki tisztséget, részben akkor, amikor már bejutott a Fehér Házba. Nixon azt ígérte az amerikai népnek és a világ közvéleményének, hogy mindent megtesz a vietnami háború beszüntetéséért, az amerikai katonák hazaszállításáért és életük megmentéséért. Mint a valóság mutatja, ezek a fogadkozások semmitmondó frázisok maradtak. A Szovjetunió mindig tiszteletben tartotta és tartja ma is Kambodzsa semlegességét, és függetlenségét, szuverenitását és területi sérthetetlenségét, határait. Éppen ezért ítéljük el határozottan az amerikaiak kambodzsai intervencióját. Bármilyen kiagyalt ürügyekkel leplezzék is ezt az intervenciót, egy világos: a világ e térségében követett amerikai külpolitika alapja továbbra is az indokínai népek azon elidegeníthetetlen jogának cinikus semmibe ve- vése, hogy ők legyenek az urak saját hazájukban. Nem kétséges, hogy az Egvesült Államok a délkelet- ázsiai agressziójának kiterjesztése még határozottabb és hatékonyabb . visszautasításra talál az imperialista támadás célpontjává vált népek, s mindazok részéről, akik szívükön viselik a béke és-.a népek szabadságának érdekeit. Ahhoz a súlyos felelősséghez, amely az Egyesült Államokra hárul a vietnami nép elleni háborúért, hozzájárul az Egyesült Államok felelőssége a Kambodzsa népe ellen elkövetett agresszióért. A szovjet kormány1 a maga politikája számára termé^z:- tesen levonja a kellő következtetéseket az Egyesült Államok délkelet-ázsiai 'lépéseiből. (MTI) A világsajtót bejárta a hír, hogy a görög junta szabadon engedte, pontosabban kiutasította az országból Joan Stara- kis görög származású francia újságírót, akit korábban 18 évi börtönbüntetésre ítéltek. Képünkön: Starakis elhagyja az Averoff-f egyházat Krakkóban megkezdődtek a magyar kultúra napjai Krakkóban hétfőn „Ä magyar—lengyel történelmi kapcsolatok ezer éve” című kiállítás megnyitásával megkezdődtek a magyar kultúra napjai. A régi királyi vár, a Wawel tanácskozótermében rendezett ünnepélyes megnyitón Lucjan Motyka lengyel művelődés- és művészetügyi miniszter és Ilku Pál magyar művelődésügyi miniszter mondott beszédet. Lucjan Motyka a többi között kiemelte, hogy a magyar kultúra krakkói napjai, s különösen a két ország ezeréves kapcsolatait bemutató közös kiállítás megrendezése kulturális kapcsolataink fejlődését, erősödését bizonyítja. Ilku Pál beszédében a többi között hangoztatta: — Nagy öröm számunkra, hogy megvalósult „A lengyel- magyar történelmi kapcsolatok ezer éve” című kiállítás. — A kiállítás nemcsak sajátságos, hanem impozáns is bizonyos, hogy hasonló méretű vállalkozás nemigen ismerek-*: Két nép történetének közös vonásait ragadja meg. A kiállítás ünnepélyes meg- nvitásán részt vettek a krakkói vajdaság és a város vezetői. Ha érkeznek Prágába a szovjet vendegek Kedden érkezik a csehszlovák fővárosba a felszabadulási ünnepségeken résztvevő szovjet párt- és kormányküldöttség. Prágában a legmagasabb szintű szovjet delegáció látogatását mindenekelőtt úgy értékelik, mint a második világháború harcaiban kovácso- lódott barátság kifejezését, valamint a jelenlegi csehszlovák pártvezetés eddigi tevékenységének elismerését, az iránta tanúsított nagyfokú bizalom megnyilvánulását. Hangsúlyozzák, hogy ennek szellemében kerül sor az új barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírására is. „A szerződés — mint a Ru- dé Právo kommentárjában rámutat — az elmúlt évek pozitív eredményeire támaszkodik, s egyidejűleg a két ország és az egész szocialista közösség szempontjából számba veszi a tudományos-műszaki forradalom körülményei között a szocializmus és a kapitalizmus erőviszonyaiban bekövetkező változásokat. Ezért hagy figyelmet szentelnek majd a tudományos és műszaki tapasztalatok cseréjének.” Abból a szempontból, hogy Csehszlovákia az egyre átfogóbb társadalmi konszolidáció következtében ismét szilárd tagja a szocialista közösségnek, Prágában jelentős tényezőnek tartják a május elsejei tömegdemonstráció meggyőző sikerét. „Az idei, májusi demonstráció nemcsak hagyományos ünnepség volt, hanem egyben annak a körülménynek szemléletes bizonyítéka is, hogy a társadalom jelentős része megérti, mi történt az országban és mit kell tennie a jövőben” — hangoztatja a Rudé Právo. 2 NOGRÄD » 1970. május 5-, kedd A dán királyi párt a győzelem napja közelgő évfordulója alkalmából fogadta (balról jobbra) az amerikai, a szovjet és a brit katonai attasét Dachauban, a volt koncentrációs tábor mintegy 4000 foglya ünnepélyes keretek között emlékezett meg a tábor felszabadításának 25. évfordulójáról Husszein nem talál választ? A FOKOZÖDÖ és erősödő arab egység egyre jobban színvallásra késztet minden közei-keletl országot. A kérdés valahogy így vetődik fel: részt venni az arab népek egységfrontjában vagy pedig átállni az agresszor Izrael. Illetve támogatója, az Egyesült Államok mellé. Az utóbbi állásfoglalás mind népszerűtlenebb a Közel-Keleten, s képviselői, legyenek akármilyen szinten, fokozatosan elszigetelődnek. Erre mutat az a tény Is, hogy az amerikai televízió országos hálózatán közvetítette Husszein, jordánial király nem éppen derűs nyilatkozatát. Az interjúban a király figyelmeztette az Egyesült Államokat, hogy a határozatlan és egyoldalúan Izraelt támogató amerikai politika miatt mind nehezebb fenntartani a jó kapcsolatokat az Egyesült Államokkal. Egy esetleges újabb izraeli támadás Husszein szerint igen sokba kerülne az agresszornak és veszélybe sodorná a világbékét is. Kellemetlen és kényelmetlen a jordániai király helyzete. Az arab világ számos vezetője ugyanis egy és ugyanazt a kérdést teszi fel Jordániának, mint az Egyesült Államok barátjának: mit tett az USA Jordániáért a jelenlegi válságban? „Sajnos úgy találtam — így a király —, hogy ezekre a kérdésekre rendkívül nehéz választ adni.” Az uralkodó utalt arra is, hogy az ország védelméhez bizonyos fegyverekre van szükség, s ezeket a Szovjetuniótól lesz kénytelen beszerezni, mivel az amerikaiak huzamosabb ideje megtagadják a kért segítséget. HUSSZEIN tehát válaszút előtt áll: vagy szervesen beleilleszkedik az arab országok aktív védelmi politikájába, vagy pedig elkötelezi magát a másik oldal mellett. Ez utóbbi nemcsak annyit jelent, hogy több arab ország megszakíthatja a Jordániával fennálló diplomáciai kapcsolatot, hanem egyben azt is magában hordozza, hogy az ország elszigetelődik, majd később az ellenség táborába tévedhet. A palesztinai gerillákkal kapcsolatban kialakult helyzet szerint vannak körök, amelyek még az elszigetelődést is megkockáztatnák a nagyobb konc reményében. S ha ezektől el akar távolodni, Husz- szeinnek meg kell találnia az egyetlen helyes választ, az arab egység melletti kitartást, s a következetes küzdelmet az agresszor és támogatói ellen. Melysojjes fel li á borod ám az égés* világon Túlzás nélkül állítható, hogy az egésiz haladó világ mélységes felháborodással fogadta az Amerikai Egyesült Államok kambodzsai katonai Intervencióját. A Pravda hírmagyarázója rámutat, hogy a Cl A által ösztönzött kambodzsai puccs nem hozita meg a várt eredményit; az országházi polgárháború tört ki. s a hazafias erők nyomásával szem ben a reakció siralmas állapotba került. Ezután az történt, ami nyilvánvalóan következik az Egyesült Államok vezető köretnek imperialista, rabló politikájának logikájából: Washington szentesítette a kambodzsai inváziót, és Eszak- Vietnaim bombázását. A Román Szocialista Köztársaság kormánya Bukarestben kiadott nyilatkozatában mély aggodalmának ad hangot a délkelet-ázsiai feszültség fokozódása, miatt. Hangsúlyozza a nyilatkozat, hogy be kell szüntetni az Egyesült Államok vietnami agresszióját, ki kall vonni az amerikaiak és szövetségeseik minden csapatát Dél-Vietnamból, véget kell vetni az indokínai térség népei ellen folytatott agressziónak. Enrico Béniim,guer, az Olasz Kommunista Párt főtiitkár- helyefese egy gyűlésen bejelentette: az OKP javasolni fogja, hogy az összes impetria- Mstaellenes erők akcióegységben lépjenek fel a délkelet- ázsiai agresszióval szemben és hangolják össze erőfeszítéseiket. Angliában a három legerősebb szakmai tömörülés táviratban szólította fel Wilson min!szterelinököt. hogy határolja el magát a kormány nevében az Egyesült Államok kambodzsai intervenciójától. Az országban különben nagygyűléseket és tö- megfelvonuíásokat tartottak, tiltakozásul az Egyesült Állomok- agresszív politikája miatt. Az Egyesült Államokban is erősödik a tiltakozás és a felháborodás. A New York Times az alábbiakat írja az indokínai háború kiszélesítésére vonatkozó elnöki döntésről: „Elképesztő gyorsasággal követik egymást a háború eszkalációjának tragikus hibái Dél kelet-Ázsia ban. Ismét olyan elnök vállalkozott a béke csalóka ígéretével a háború kiszélesítésére, akiit azon ígérete alapján választottak meg. hogy kihúzza az Egyesült Államokat a vietnami kátyúból.” A dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány nyilatkozatban ’ítéli el az Egyesült Államok, újabb kambodzsai agresszióját. A nyilatkozatiban a DIFK követeli, hogy Ame- . riika szüntesse be a déi-viet- namd, a kambodzsai és, a laoszi agressziót, hagyjon fel a VDK elleni provokácjókkal A szovjet diáktanács és az ifjúsági szervezetek bizottsága hétfőn felhívással fordult a világ haladó ifjúságához: indítsanak minél szélesebb körű tiltakozó kampányt az Egyesült Államok délkeiet- ázstai agressziója el-len. Tiltakozó nagygyűlés: szerveztek a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság fővárosában az USA kambodzsai fegyveres beavatkozása miatt. A gyűlés szónoka Cső Jong Dzin miniszterelnök-he- lye'ites rámutatott, hogy a KNDK kormánya és az egész koreai nép erélyesen elítéli az amerikai agresszorok fegyveres behatolását Kambodzsába. Nyugtalansággal kommentálják a hétfői francia lapok is az amerikai egységek In- dokínába történt behatolását. Megállapítják: nem könnyű megérteni az Indokínában folytatott amerikai politika lógj ka ját. Nixon nemrég még arról beszélt, hogy 150 ezer amerikai katonát kivonnak a térségből, s néhány nappal a bejelentés után az Egyesült Államok haderői a dél-vietnamiak oldalén két ponton is behatoltak Kambodzsa területéne. Hangot adnak annak a véleményüknek is, hogy a hadműveleteknek feltehetően elsősorban polgári személyek estek eddig áldozatul, mivel a jelentések szerint 519 megölt és 118 elfogott ellenséggel szemben mindössze 41 kézi és nehézfegyvert szedtek össze. Újra a népi erők Max Reimann, Németország Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára felr hívással fordult a munkásosztályhoz, az ifjúsághoz és az összes haladó nyugatnémet állampolgárhoz: folytassanak ak. tív harcot Németország Kommunista Pártja betiltásának megszüntetéséért. Reimann megállapította: míg az NDK-ban a hitlerizmus szétverése után megvalósították a potsdami megállapodás elveit, addig Nyugat-Németor- szágban újból a régi erők uralkodnak, amelyek a féktelen nacionalizmus, a sovinizmus és a kommunistaellenes propaganda politikáját folytatják. Max Reimann követelte az NE)K nemzetközi jogi elismerését az NSZK részéről. (MTI)
