Nógrád. 1970. május (26. évfolyam. 101-126. szám)

1970-05-28 / 123. szám

A meleg víz partján hallottam Új férfiideál? Ülünk a gőzölgő forrásvíz­ben. A téma: alakulgat egy új külsejű férfiideál, minden eddigitől eltérő. Húsos, hen­tesarc, borongós szem. telt alak. Az új férfi sztértipus Tom Jones, illetve az ő utánzata. Kettőt is felfedeztem a két hét alatt. Az egyik kicsi volt, a pajesza is. csak a haja volt tökéletes. A. másik Tom Jo­nes minden szempontból hű utánzata. Magas, kicsit kövér­kés, a fekete pajesza hajszál­ra pontosan a szája felé irá­nyul. Mindenki megdöbben az első pillanatban, hogy hon­nan ismeri. Aztán rájönnek, ez a mi, szoboszlói Tom Jo­nesunk. De miután énekelni nem tud, lényegesen kedvez­ményesebben beszerezhető. férfiak, mindenkinek a szíve a kedves galambért dobog. (Meg aztán a humanizmus nem kerül semmibe, az ilyes­mit mi nagyon szeretjük.) Ha valaki lelocsolná most ezt a galambot, nagyon rosz- szul járna. Lmcs-hangulat lenne! Annak ellenére, hogy múltunk során nem egyszer emlékeztünk csettintve a jó galamblevesekre. Különös történet Két 60 év körüli férfi be­szélget. Nyakig a vízben. — Maga is lottózik? — kérdezi az egyik. — Én nem játszom szeren­csejátékot — válaszolja a má­sik. — Én egyszer nyertem, amikor megnősültem. Elég egy életre. Fehér galamb száll a me- — Hogy érti ezt? — kérdezi dence szélére, bele-bele néz a őszinte csodálkozással az termálvízbe. egyik. Szeretet — Talán szomjas jmond- i valaki. Többen is ugranak ä a két tenyerükből vízmerőt jrmálva, gyengéden vizet asznék kívülre a betonra, .nnyit. hogy egy hadosztály- yi galambnak elég lenne. — Csodálatosan jól nősül­tem! — hangzik a válasz. Pél­dául most, hogy én itt üdü­lök, csak kétszer eszik a fe­leségem, hogy spóroljon, hát­ha elfogy a zsebpénzem és írok, és akkor ő küldhessen. Különös lett a hangulat. — Kétszer eszik, reggeltől Egyek lettünk a szeretetben. délig és déltől estig? — hang- Mindnyájan mosolygunk, nők, zik a gúnyos válasz. — Én nem tréfáltam — vá­laszolja a boldog ember. Ez így van. Például, az én fele­ségem gondosan átnézi a zse­beimet mielőtt elmegyek ha­zulról. Megnézi van-e elég pénzem, mert tudja, hogy sze­retek társaságban lenni, be­szélgetni, sörözgetni. És ha ne­kem fizetnek én nem tudnám őket visszavendégelni, ezért pénzt dug a zsebembe. Mert ahogy 6 mondja, ha én szé­gyenbe kerülök, az az ő szé­gyene is, Csak nézzük és hallgatjuk őt. Lehetséges, hogy nem tré­fál? . •., Jó gyerekek «íülei Szoboszlón kora tavasszal csaknem kivétel nélkül idő­sebb emberek üdülnek. És csupa szerencsés szülő, nagy­szülő. A téma a gyerek, az unoka. Itt csupa olyan szülő van, akinek csupa jó, szófo­gadó, alkoholt nem Ivó, pén­zét utolsó fillérig hazaadó, apuka, anyuka által megsza­bott időre hazamenő fia van. Istenem, hol vannak a rossz gyerekek, akik később men­nék haza. mint ahogy ígérik, futnak a lányok után és még presszóba is beülnek, tácolni, meg konyakot inni? (O) Bed«gőgu88zemmel A napközi otthon helye és szerepe t az iskola feladatrendszerében As áJitedános isikolá funk­cióját az adott társadalmi helyzet, a táirsadalom igényed határozzák meg. Azt az igényt kell tehát felismernünk, ame­lyet a társadalom támaszt az iskoláival szemben és ennek fényében ikell reálisan vizs­gálnunk. teendőinket. Az is­kolareform megalkotásánál már számoltak ázzál a váltó, zással, amely a társadalom­ban végbement és mint fej­lődési tendencia fokozatosan végbe megy továbbra is. En­nek a tendenciának a hatásá­ra változott meg és változik mindinkább a társadalom, el­várása az iskoláival szemben. Az iskoláira háruló ,jelenle­gi feladatok a családok élet­körülményednek megváltozá­sával függenek össze. Az a tény, hogy a családon belül a nők is munkába álltak, átala­kította annak egész sitrüfctú- rétját, belső életét. Nem csu­pán a család anyagi ellátásá­ról van. itt szó, hanem a gyermek nevelésével kapcso­latos feladatokról is, amelye­ket a dolgozó nő most már nem tud maradéktalanul el­látni. Itt siet az iskola és a keretén, belül működő nap­közi otthon a szülők megse­gítésére. I Ez az intézmény századunk szülötte. Először Budapest VI. ketületének iskolaszéke hatá­rozta el 1901-ben, hogy enge­délyt kér a főváros vezetősé­gétől iskolai napközi otthon felállítására. Ez az 1901/1902- es tanévben meg is indult. A foglalkozás azonban csak a leghidegebb téli hónapokra- szorítkozott és csak a legsze­gényebb gyermekeknek bizto­sított gondozást. Tartalmában természetesen kapitalista jel­leget tükrözött. Mivel a tanu­lók .szegény munkások gyer­mekei voltak, arra nevelték őket, hogy becsüljék meg az uralkodó társadalmi rendet és fogadják hálásan a nevelé­sükre fordított áldozatot. A szervezés azonban csupán a főváros területére terjedt ki, még a nagyabb ipari városok­ban sem találunk napközi otthonokat 1945 előttről. Elterjedésüket és nagyará­nyú fejlődésüket hazánk fel­szabadulása tette lehetővé. Egymás után alakultak meg az új csoportok nemcsak a fc-városban és az ipari cent­rumokban, hanem a mező- giaadasáigi területeken is. Asz ide járó tanulóik többé mál­nám az „alsóbb néposztály” gyermekei, hanem egy szocia­lista társadalom dolgozóinak fiai és lányai, akik számára a kieső családi gondoskodás he­lyett a napközi otthon igyek­szik biztosítani a nevelést és oktatást. Megyénk napközis bálősiata 1952-től kezdett kialakulni. Először természetesen, a két városiban, Salgótarjániban és Balassagyarmatán szerveztek csoportokat. Ezek kezdetben heterogén, összetételnek voltak és általábaiii az I—IV., de gyakran az I—VIII. osztályos taniulókibál álltak. Elgondol­ható, hogy ilyen körülmények között egyelőre csupán a ,.gyermekmegőrzés” szerepét töltötték be. Ma mór elenyé­szően kevés a teljesen osztat­lan csoport és miftji gyakrab­ban találkozunk napközis osz­tályokkal is. Megyéinkben je­lenleg 35 helyen működnek is- koliai napközik, összesen 120 csoporttal. A napközi otthonnak össze kell hangolni az iskola és a család nevelőmunkáját. E cél érdekében sokrétű feladata van. A tanítási időn kívüli időben barátságos, meleg ott­hont kell nyújtania a tanu­lóknak. Emellett biztosítania kell a másnapra való nyu­godt felkészülés lehetőségét. Ehhez nevelői irányítást és támogatást ad, így hozzájárul a tanulmányi színvonal eme­léséhez, valamint a szocialis­ta nevelés eredményeinek el­mélyítéséhez. Megtanítja a gyerekeket a szabad ‘ idő he­lyes felhasználására is. Ezek a feladatok nagy vonásokban felölelik az iskolai napközi otthonban folyó munka min­den területét. A napközi otthonban vég­zett munka szakterület, még­pedig az általános Iskola egyik legnehezebben ellátható szak­területe, mert erre külön nem képezik a pedagógusokat. E szaktudást mindenkinek ma­gának kell megszereznie könyvekből, folyóiratokból, ta­nulmányokból, a kollégák munkáját lesve, saját tapasz­talatait leszűrve kell naponta újat, változatosat produkálni. Erre pedig csak kiváló szak­tudású, mély emberi érzések­kel áthatott nevelő képes. Ha valahol fontos, akkor el­sősorban a napköziben az, hogy a taimilökfcaii egyénileg foglailkozzon a nevelő. Ez azonban nem jeteniti, hogy a szülők teljesen mentesülnek a gyermeknevelés gondjaitól. Felelősségük változatlan ma­rad, csak a nevelés jellege változik meg és időtartama szűkül. Napiközi otthonaink legtöbb­ször nehéz tárgyi feltéteLek között működnek. A dolgozó anyák száménak növekedésé­vel közvetlenül függ össze a napközi otthoni elhelyezésre vonatkozó igények növekedé­se. Megyénkben, sajnos, kevés a napközis terem (ez nemcsak ránk, hanem, az ország egész területére érvényes). A nap­közis tanulók nagy része napi 10 órát kényszerül iskolapad­ban ülni. Sok helyien a te­rem hármas óéit szolgál: dél­előtt tanterem,' délben ebéd­lő, délután pedig napközi. A korszerű pedagógia a napkö­zis termek szaporítását köve­teli meg. Helyenként elavul­tak, korszerűtlenek a búto­rok is. Viszont szakmai fel­szereltség, játókáillamány szempontjából megyénk az el­ső helyen áll. Ma már vitathatatilain, hogy a jól működő napközi ott­hon hatékonyan, vesz részt a gyermekek életkorára alapo­zott, tehát a fantervben meg­határozott, művelődési anyag megtanításában. Különösen a tanult anyag elmélyítésében, begyakorlásában és alkalma­zásában jelent nagy segítsé­get. De nem lebecsülendő az a támogatás sem, amit a kul­turális és szabadfoglalkozáso­kon, a munkafoglalkozásokon, a séták, tárlatok, vetélkedők alkalmával nyújt a tanulók­nak. Gerley Andorne napközi otthoni szakfelügyelő „Büszkeséggel szólok palóc véreimről”... Mikszáth halálának 60. évforduló fára Hatván esztendővel ezelőtt, május 28-án szombaton déli fél egykor orvosa szavaival élve „nagy rendet vágott a kaszás”, meghalt a nagy palóc: Mikszáth Kálmán. Halála előtt két héttel még az írói jubileuma alkalmából tisztelgő küldöttségeket fogadta, mint köztu­dott, Nógrád vármegye üdvözletét kivételesen állva, szerényen nyilatkozott: „Ez az ünnep csak részben szólt nekem, részben azoknak az íróknak szól, akik vagy még nincsenek itt. vagy még csak érkezőben vannak.. ezeké a jövő, ezekért érdemes dolgozni.” Az „Amerikai menyecske” című müve fél­bemaradt, mégis úgy érezte, hogy körülbelül megírta azt, ami benne volt. „Megírtam az­zal a tudattal, hogy azért nem jár külön ér­dem, hiszen azért, mert az ember az anyját szereti, még sohasem dicsértek meg senkit. Én csak a hazámat szerettem.” A hazán belül is a „görbe országot”, ame­lyet értő, szelíd, nyugodt szerelemmel szere­tett: „Sok földet * bejártam, de mégis csak Nógrád megye tetszik legjobban: hegyeivel, völgyeivel, egyenesre nőtt fáival, itt úgy lá­tom a füvek zöldebbek, a virágok Illata éde­sebb, mint bárhol másutt a világon. Még a felhő is, mintha rózsaszínbe öltözne, mikor ótsuhan felettünk. Ez az én igazi hazán." Itt szerette meg a palóc föld kedves virágait, amelyek miatt a tündérkertet sem tudta szebbnek elképzelni és saját vallomása sze­rint írni is a néptől tanult. írásainak fő erős­sége áz egyszerűség: büszkén emlegette sza­kácsnője fitymáló megjegyzését: Nem értem, miért vannak úgy elragadtatva a gazdám írá­saitól. Olyan elbeszéléseket, mint- ő,' én is tudnék írni. A néptől tanulja a nyelvet az író — mon­dotta, mint ahogy a szamócát az erdőn szedi az ember. De megtisztítva, megmosva, a rot­hadtak satnyát, éretlent kidobálva kell azt feltálalni. Az aroma rajta legyen, de a rög, penész és a békanyál nem. Innét indul az újságírói pályán is, a Ba­lassagyarmaton megjelenő Nógrádi Lapok volt az első újság, ahol kedvére kiírhatta ma­gát. A politika és az irodalom már mint pá­lyakezdő hírlapírót igézetébe vonta. „Két szeretője van a magyarnak. A politika, ez az a „kifestett személy”, amelybe bele van bo­londulva, és az irodalom, ez a kis kalászos­hajú leány. Ha ott csalódás éri, ide tér visz- sza. A politikai élet gyermek- és ifjúkorában különösen vígasztalatlan. A családi házból a negyvennyolcas eszmék szeretetét hozza ma­gával. Udvarukon egy kiskakas szaladgál, amelynek legszebb fehér farktollán akkor is ott volt az írás: Éljen Kossuth Lajos, amikor ezt kimondani halálos veszedelmet jelentett. A szabadságharc bukása után úgy látja, hogy „feketébe öltözött az ország, szürke gondola­tokba az eíhfék. Nem volt már itt semmi fé­nyes, csak a zsandárok sisakja.” Írói arcké­peiben a szabadságharc nagyjait szembe^ lit ja kora törpeségével. Különösen szép az Arany halálára írott cikke: „S éppen azért nagy a mi veszteségünk, mivel az embert kell siratnunk — hiszen a költő ezer évig fog élni — de e tündöklő alak, ki már szobor volt, még élt, itt a törpék, a haszonlesők, iri­gyek, elvtagadók és szolgalelkűek között ki­dőlt innen, s nincsen hová tekinteni többé... nincs hová... meglátni embervoltunk méltó­ságát.” Igaz: a szocializmusban „az új idők szörnyetegét” látta, de tudta azt is, hogy ez az erő leverhetetlen, s „egy napon a világ min­den királyait legyőzi”, s ahogy Király Ist­ván . megállapította — gúnyosan mosolyogta meg a hiú törekvéseket, hogy közigazgatási rendszabályokkal béklyózzák meg az ébredő nép erejét: „Hiába veszik ki a gyufát a csó­vából — írta —, ba már egy-két zsuppo! meggyútott.” Idegenkedve nézte a Budapest utcáin vörös zászlók alatt menetelő munkás­tüntetőket, ..a csampás. girbe-gurba alako­kat”, mégis ezeken „a kérges tenyerű, derék embereken” felejtette tekintetét, s megszi­lárdult benne a gondolat: „az ország a va­gyontalanoké.” Mikszáth tudta, hogy az újnak tüzét nem szabad és nem is lehet elfojtani: „ellenkező­leg, szítani kell, A stagnáció a posvány. A mozgás az élet, a friss víz, mely indul vala­honnan és megy valahová, hol egyszer ta­lán hajókat visz.” Választókerület négy ízben választotta kép­viselővé őt, kiben „két világ polgárai: a ma­gyar hazáét és a örökkévalóságét” tisztelte. Az örökkévalóságot azonban nem politikai magatartásával, hanem írásművészetével ér­te el. S bár anekdotázó romantikusként in­dult, egyre magasabb mércét állított maga elé. Feladatának tekintette az élő. lüktető társadalom ábrázolását. Meleg szeretettel áb­rázolja a népet, csipkelődő gúnnyal a „Tisz­telt Ház” és a tekintetés vármegye hatalmas­ságait. Vallotta: „akinek kertészkést adott az isten a kezébe, azt azért adta, hogy a nagy fákat nyesegesd vele a mezőn, nem pedig azért, hogy lekuporodva a földön kúszó in­dákhoz, fantasztikus cirádákat szurkálj ki a hegyivel a tökökre.” A tót atyafiak és a Jó palócok az írói hír­nevet is jelentették Mikszáthnak. Ö írta a Jó palócok díszkiadásóhoz: „Jó volt hozzám, sok örömet szerzett. Olyan kis mesebeli könyv lett, aki megrázkódott és azt mondta: Gyere kis gazdám, a hátamra veszlek, aho­vá el akarsz jutni.” Mikszáthot. végül is a halhatatlanságba vitte írásművészete. Jókai temetésén ő mondta, hogy Jókai úgy megyen át a másvilágra, mint egy király: egy tábor­ra való kíséret szegődik a nyomába, az alak­jai, akiket teremtett, akiket íróasztala mel­lől látott. Mikszáth Kálmán egy darab Magyarorszá­got vitt magával a halhatatlansagba. Egy vár­megyét, amely valahol ptt van az Ipoly men­tén, de felnyúlik a Kárpátokig, szélességében pedig érinti Sárost meg Besztercét. A vár­megyéből pedig a kaszát vásárló Csornák Gergely uram ravaszságát, a Wibra Gyurik okosságát, Lapaj, a híres dudás megható hu­manizmusát, Olej Tamás emberi méltóságát, a Bede Annák ártatlari jóságát, a halhatat­lanságban vele tovább élő jó palócok felejt­hetetlen típusait; A mesében az elrabolt királykisasszonyt azokról az aranyhajszálakról tudják nyomon követni, melyek fennakadtak a bokrokon és a fákon, amerre a rablók elhurcolták. Mik­száth életének útját ilyen fennakadt arímy- szálak jelzik munkáiban, a Balassagyarma­ton, Mohorán, Horpácson, Vanyarcon meg­figyelt alakok őrzik, hogy ott járt, látó szem­mel figyelte a világot. Édesanyjának egyszer megjósolták, ha fia születik, olyan híres ember lesz, hogy tiszte­letére kivilágítják egyszer Balassagyarmatot. (Ez 1910-ben a Mikszáth-jubileumkor meg is történt.) Halálának hatvanadik évfordulóját nem jelzik kivilágított városok, de az emlé­kezés apró mécsesei világa mellett is köte­lességünk meglátni írói nagyságát és megta­nulni tőle szeretni a tájat és a népet, a palóc föld tovább élő és virágzó szépségeit. Csukly László Kis pénz. nagy pénz Átutaztam az egyik állo­máson. Látom, hogy egy asz­tal körül csoportosulnak az emberek. Mi lenne más -í— könnyű kitalálni — mint a népszerű szerencsesorsjegy. Unatkozom, közéjük állok, és én is veszek bilétát. Hát­ha az idegen környezet meg­hozza a szerencsémet. For tuna istenasszony azonban nem méltányolta ezt a Szerin­tem méltánylandó esetet, —, így hát nem nyertem. Egymás után bontogattam ki a kis cédulákat, sajnos, feleslegesen. Egyszer, felpillantok és egy táblát látok. „Kis pénzért, nagy pénzt!” Ez idáig rendben van. A kis pénzemet már el­vesztettem, de hol marad a nagy pénz?? — cs — Cj művelődési ház Diósjenőii Űj művelődési ház műszaki átadása fejeződött be tegnap Diósjenőn. A községi park közepén , elhelyezkedő szép épületet a Kereskedelmi Ter­vező Iroda egyedi tervezése alapján a rétsági termelőszö­vetkezeti építési vállalkozás kivitelezte. Az épületben a színháztermen kívül két he­lyiség áll a klubköinyvfcár, ket­'to a szakköri tevékenység, egy a KISZ-szervezet rendelkezé­sére. A művelődési ház nyitott teraszán pedig nyári filmve­títésre, irodalmi színpadi elő­adásokra teremtettek lehetősé­get. A községi tanács csaknem négymillió forintos beruhá­zásából létesített intézményt augusztus 20-án adják át ren­deltetésének. Könyvhéti megnyitó Az ünnepi könyvhét me­gyei megnyitóját május 31-én rendezik meg, Salgótarjánban, a megyei József Attila mű­velődési : ‘központban. A dél­előtt fél tizenegykor kezdődő műsorban Bitskey Tibor, Jan­csó Adrienne, Mikes Lilla, Sütő Irén, Szentpál Mónika, Vei des Tamás előadóművészek, valamin Katona Ágnes zon­goraművész működik közre. A műsort Selmeczi Elek szer késztette. Mini a divat Fura egy világot élünk: mini tett a divat Miniszoknyái hordanak a lányok, mini a rádió, u televízió, m g ki még mi minden. Az biztos, ez a mini betört az emberek ele­iébe. Ettem én már minicukorkát, minisültet az éttéréin!» ■ de minizsemlét még nem. Éppen ezért lepődtem meg, ami kor szerkesztőségi asztalomra — bizonyítékul letettek egv valóban minizsemlét. Mondanom sem kell, hogy egy re vül kicsi zsemléről van szó. Nem volt meg az előírt 5 dek i súlya, átmérete Is egészen kicsiny volt, talán 5 centiméter: ha kitett. • A zsemlét a Nógrád megyei Sütőipari Vállalat állítottn elő Salgótarjánban. Értékesítésére Salgótarjánban, az Élei miszer-kiskereskedelmi Vállalat I89-es számú boltjában ke rült sor. Hangsúlyozni szükséges ezt azért, mert a boltív.', nem kötelessége az Ilyen árut átvenni — különösen nem le hot olyan hangnemben értékesíteni, amint ezzel a minizsem­lével is történt. Ugye eszi, vagy nem eszi, nem kap mást a kedves vevő. Erről a felfogásról, no meg a minizsemléről is egész, más a véleménye az Állami Kereskedelmi Felügyelőségnek ahol ezt a mlnimintadarabot megtekintésre megőrzik. — So — NÓGRÁD — 1970. május- 28., csütörtök *»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom