Nógrád. 1970. május (26. évfolyam. 101-126. szám)
1970-05-27 / 122. szám
Néhány szó a kritikáról ij* mondta valaki, hogy népünk nincs valami nagyon megáldva önkritikával. Vitatkozó nép vagyunk, ökölre inkább megy az ember, minthogy elismerje: ezt bizony elrontottam, ezt, sajnos, én tettem és rosszul tettem. Es abban is van valami, hogy ha emberünk már csak egy kicsit is „valaki”, még nehezebbére esik elfogadni a bíráló vagy éppen elmarasztaló szót, mert úgy érzi, a beosztással igazság, bölcsesség, tévedhetetlenség is jár, és a kritika — pláne, ha nyilvánosság előtt hangzik el — árt beosztásának, tekintélyének. Persze, ez azért is van így, mert egyesek abszolutizálják ezeket az embereket, olyan tulajdonságokkal ruházzák fel, amikkel egyetlen ember sem rendelkezik — sajnos. Nem jó az, nem használ az a kritika terjedésének, ha apró, piszlicsáré részhibákat olvasunk egymás fejére, ahelyett, hogy azt néznénk, azt értékelnénk, hogy a fontos, a lényeges kérdésekben vagy dolgokban hol áll, hogyan tevékenykedik emberünk. A fő és lényeges dolgokban mérjük egymás tevékenységét, a részletekben lehet — és hadd legyen — hiba, hiszen hiba nélkül nem lehet dolgozni. Nem jó, sőt veszélyes a kritika elaprózása, azért is, mert vannak emberek, akik szívvel-lélek- kel dolgoznak, akarnak dolgozni és rettegnek attól, hogy hibát követnek el. Minden energiájukkal arra törekednek, hogy el ne hibázzanak valamit, ahelyett, hogy arra összpontosítanák figyelmüket és tehetségüket, hogy az adott helyzetben megfelelően, a lehető legjobban, legpraktikusabban döntsenek, cselekedjenek — a fontos kérdésekben. Ha a kis, a lényegtelen hibákat olvassuk a fejükre, akkor igaz, hogy ezt igyekeznek minden erejükkel megszüntetni, de energiájukat akaratlanul is elvonjuk a fontosabb, a nagyobb tennivalók megoldásától. Nem segít, nem használ az a bírálat sem. amikor a megbírált úgy érzi —, mert így éreztetik vele —, hogy neki soha nem lehet igaza, csak a bírálónak lehet igaza. Meg kell adni a lehetőséget a megbíráltnak arra. hogy védekezzék, vitat.kozhassék, kifejthesse véleményét. Egy vitában, egy-egy ember megítélésénél soha nincs úgy, hogy a bírálónak és a bírálatnak is száz százalékig igaza legyen. Mindkettőnek lehet részigazsága, ami vagy befolyásolja az egész tevékenységét, vagy nem, de ez mégis igaz, ezt él kell ismerni, hogy elismertethessük a nagyobb, a lényeges hibát is. Rendszerint úgy van azonban — és ez nem jó —, hogy ha valaki „terítékre kerül”, akkor, csak a rosszat, csak a gyengéit olvassak a fejére, elfeledkeznek arról, hogy minden emberben van jó is, rossz is, hogy cselekvése nem egyértelműen csak rossz, hanem tett ő jót is, hasznosat is. Nem helyes az, hogy ha valaki valami hibát elkövetett, odacitálunk még néhány régi, vagy nem történt mulasztást is, mert ilyen* kor még a Jogos, szükséges kritika sem éri el a célját. Az ilyen „eljárásra” lehet azt mondani, hogy a fürdővízzel kiöntik a gyereket is. Vannak emberek, akik komolyan, felelősségteljesen, szorgalmasan végzik dolgukat, határozottak, ha kell, erélyesek is a cél, a jó érdekében, de soha nem tudják beismerni, ha valamiben hibáztak. S ha százszor olvassák a fejükre, ha százszor bebizonyosodott is, hogy „vétkeztek”, mindig keresnek és találnak ellenérvet, magyarázatot. Nem zavarja őket az sem, ha az érveik sántítanak, ha magyarázatuk nem elég okos és meggyőző, — csak védekeznek, minden módon igyekeznek védeni mundérjaik becsületét. Egy ideig így is meg lehet „úszni”, de hosszú távon bizony ezzel nem számolhat senki. Sokkalta helyesebb és becsületesebb, hogy ha valaki hibát vétett, őszintén elismeri azt, levonja a megfelelő következtetést és tehetségével, erejével arra törekszik, hogy jó munkájával feledtesse hibáját. Tény és való, hogy nem könnyű a kritikát elviselni. Van, akit hiúsága fékez, hogy elismerje gyengéit, van aki presztízsét, beosztását félti és védi, van, aki kombinál, variál, és személyi indulatra, vagy ellenszenvre vezeti vissza a kritikát, van, aki nem azt nézi. mit mondtak, igaz-e, vagy sem, hanem azt, hogy ki mondta és vajon miért mondta — és lehetne még sorolni azokat a tényezőket, amelyek nehezítik, a hibák elismerését. A legnagyobb baj az, hogy egyes emberek ön' magukhoz sem elég őszinték, önmaguk cselekményét sem tudják reálisan értékelni, sőt embertársaik fölé emelik magukat, jellemben, tehetségben, szorgalomban — mindenben. Veszélyes ez a túlzott kritikátlan önbecsülés, veszélyes úton jár az, aki erre az út ra téved. Az őszinte, jó szándékú, segíteni akaró szónak kell figyelmeztetnie ezeket az embereket: elvétetted az irányt, nem jutsz él a célhoz ezen az úton. És ha keveset ér a jó szándékú, segíteni akaró szó, sikkor akár hajánál fogva is, de rángassuk vissza a helyes irányba. Sok, nagyon sok példát lehetne felsorolni, amikor még időben hangzott el az a szó, és meghallgatásra, megértésre is talált. Jóval kevesebb azoknak a száma, akik elvet normát félretéve mennék a maguk útján, kikerülve, vagy kidőntve az állj* kiáltó józan szót — és végül is zsákutcába kerülnék. Sajnáljuk őket, és még csak azt sem mondjuk: maguknak keresték. vagyunk tökéletesek, nem vagyunk hibáktól mentesek. Éppen ezért nem mondhatunk le arról a segítségről — nem engedhetjük meg magunknak ezt a luxust —, amelyet egymásnak nyújthatunk, azért, hogy magunk és a közösség lássa hasznát. w. Pm»P János Elkészül-e időre? Elszalasztott lehetőségek Ha rossz a termés, a szűk- Talán mi nem szeretjük a ségesnél kevesebb áru érke- friss zöldséget és gyümölcsöt? zik Nógrádba és az országos De igen! Ám, az a baj, hogy átlagnál is magasabbra futnak a megyében nincs, illetve egé- az árak. Viszont, ha sok zöld- szén kis kapacitású a hűtő- és ség, paradicsom, paprika te- tárolótér, tartósítással és fel- rem, nem tudunk a többlet- dolgozással jóformán senki tel mit kezdeni, a szemünk sem foglalkozik. láttára megy tönkre. „ , , , Megyerikben három konSokszor nem is az a baj, zervgyár is termeltet, jelen- hogy nem termeljük meg a leg 1300—1400 hold területen, szükséges élelmiszert, az el- a piac igénye és a gyárak látás zavarait a rosszul szer- véleménye szerint a területet vezett kiszállítás, a késedelem 1600—1800 kát holdra lehet- és a minőségi kifogás okozza, ne növelni. De ennek előfel- Vonatkozik ez a kenyérellá- tétele a konzervgyári előfel- tásra, de még inkább szembe- dolgozás. Savanyító, szárító, ötlő, hogy a nagyobb közsé- aszaló berendezésekre és a gekben, a járási székhelyeken követelményeknek megfelelő sincs időben, megfelelő meny- csomagolásra van szükség, nyiségű és minőségű zsemle és kifli, nem is említve egyéb péksüteményeket. Vajon egy-két központi sütőüzemből el lehet-e látni a két várost és 139 községet? Nem volna ésszerűbb, nem javulna-e a minőség, ha nemcsak a tanácsi vállalat, hanem a tsz-üzemek és ahol inMár a ma gondjai jelzik és az a holnap igénye sürgeti, hogy ne csak a termeléssel, hanem a feldolgozással, a tartósítással és az értékesítéssel is törődjünk, ezek jól szervezett egységére kell törekedni. Természetesen a feladatok megoldásához pénz, anyag és , , , ......................... . kivitelezői kapacitás kell. Küdo kolt, magánosok is sütne- [ön-külön ezt egyik vállalat, nek kenyeret, péksüteményt. v tez ^ birja, De egyA kenyérhez hasonlóan szerűbb kivitelben, szerémindennapi élelmiszerünk a nyebb méretekben miért ne tej és a tejtermékek. De a kezdhetnénk megye lakosságának tej. és lakosságnak tejtermék-fogyasztása lényegesen alacsonyabb az orszáhozzá? Vajon a és a tsz-eknek nem együttes érdeke az élelmiszeripar fejlesztése? Nem gos átlagnál. Miért? Azért, ésszerű, hogy a tsz-ek saját mert a falusi tejellátás még termékeik feldolgozására, érmegoldatlan. Egyik-másik tér- tékesítésére létesítsenek mel- melőszövetkezetben már any- léküzemeltet? nyi a tej, hogy alig tudnak vele mit kezdeni, főleg nyáron, amikor többet adnak a tehenek, de a melegben haCs. Nagy László, a Sziráki Állami Gazdaság igazgatója lehetségesnek tartja, hogy tej mar tönkremegy az áru. Mé- özem, szárító- és tartósító üzem letesitesere az állami gazdaság, a tsz-ek, sőt a vállalatok is társuljanak. Erről Tegis a tejet Pásztora, vagy a Mátrán át Gyöngyösre utaztatjuk, aztán másnap vissza. , , , , . Nem lehetne ezt a szállítást, nem szabad lemondam. illetve az ezzel járó költsége- “ * két megtakarítani? remisük meg a jogi és Pénzügyi feltételeket, a lehetősé... , . . geket ne szalasszuk el, idejéNograd megye zöldség- es ^ éljül>k velük. gyümölcsfogyasztása nyabb az országos alacsoátlagnál. E. h. ment kell A cement keresett cikk az utóbbi időben. Több kellene belőle, pillamaitnyálag is, min* amennyi* kapná lehet Bere- menden a cementgyárat korszerűsítik, azon nagy rekonstrukció* hajtanak végre. Nem véletlen, hogy a beruházás kiemelten kezelt. Ebben érdekeltek a nógrádiak is. Az OBV salgótarjáni gyáregysége készíti el a beruházáshoz szükséges szállítószalagokat és seaLaghidakat. Mintegy 14 millió forintos értékben gyártanak különböző berendezéseket Bér emend számára. A fővárosból több üzemet kitelepítenek, többek között a budapesti Szivattyú Ktsz-t is, amely Rétságon új munkahelyet épít tízmillió forintos költséggel. A kétezer négyzetméter alapterületű csarnokot terv szerint, ez év végéig kellene átadnia a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatnak, — azonban több akadály is felmerült. Ilyen például, hogy az építkezéshez nincs meg a vízcsatlakozás, bár szerződés szerint, a Nógrád megyei Beruházási Irodának 1970. január 15-ig meg kellett volna oldania a feladatot. Alvállalkozásban a tolmácsi TÖVÁLL elvállalta a csarnok feltöltését, valamint válaszfal alapozását, és egyéb más munkát, azonban az elmúlt napokig még a munkahelyen sem jelent meg. Ezek alapján kétséges, hogy az új létesítmény december végéig elkészül, noha a Szivattyú Ktsz-nek mielőbb ki kell költöznie a fővárosból. — Koppány —> Az Építésügyi Minisztériumé a szó: Csak központi segítségvel Eligazodás, tájékozódás és majdnem azonos a többi me- rad az ágazati elképzéléseto* tájékoztatás céljából munka- gyei vállalatokéval. Mind- nek. Ennek oka, hogy a vái- tánsunk felkereste Megyeri ezek tanúsítják, hogy a vál- lalat területéin az építkezések Gyulát, az Építésügyi és Vá- lalat kapacitása az országos technológiája alig változik, és rosgazdálkodási Minisztérium átlagnál nem fejlődött las- házgyár sem létesül Ismére, váüalatfelügyeleti főosztály- súbb ütemben, ellenkezőleg; teink szerint az ipari épüké* vezető-helyettesét, aki kérőé- az előrelépés üteme tekintet- zéseknél sem várható a je- seimkre a Nógrád megyei Ál- tel speciális helyzetükre — lamá Építőipari Vállalat mun- kielégítőnek mondható, kajával kapcsolatban a kö— Miként ítéli meg az elmúlt két évben végrehajtott műszaki fejlesztői tevékenységét, mennyiben segíti ez a gyorsabb ütemű termelő tevékenységet? vetkezőket válaszolta: — Az átlagosnál lassúbb ütemben, vagy megfelelő mértékben fejlődött a vál. lalat termelése? —- Az ÉVM felügyelete alá tartozó Nógrád megyei Allalenleginél fejlettebb technológia alkalmazása. Ebből is látszik, hogy a termelékenység emelkedésének fő forrása a termelés színvonalának emelése lesz. Ez tükröződik a fejlesztési elképzelésekből is. — Az új mi Építőipari Vállalatnál — s®sr irányítási rend- szabáiyoaz utolsó öt évben — a fejzói az elmúlt időszakban a — Csak a gazdaságossági szempontok alapján rangsorolja a vállalat az elvégzett* dő munkákat? — A vállalat ez évi terve 310 millió, szemben az 1965. lődés üteme megfelel a kiala- vailalat fejlesztéseben csak a kult körülményeknek, éven- nélkülözhetetlen igények kiként átlagban eléri a 10 szá- elégítését biztosították, ezért évi 188,3 millió forinttal. Ez a zalékot. Figyelembe véve a lényeges kapacitásnövelő be- felfutás szükségies saját rem- váiUalort ez évi elképzelését, ruházásokat nem tudtak meg- tabilitása, valamint a megyei 1965-höz képest az év végére 64,6 százalékos felfutást éréi valósítani. Korábban viszont és az országos szűk építési csak nagyon kis mértékben ré_ kapacitás enyhítése céljából. A fejlődés az 1966 _67-es évek- süsüitek a központi fejleszté- — A munkafegyelembe« b en volt a legnagyobb, 35,3 százalék. A mechanizmus első és második évében részben a kezdeti nehézségek miatt, a többi vállalatokhoz hasonlóan a fejlődés üteme mérséklő- I dött. Ez évi előirányzata Szállító berendezések exportra A Salgótarjáni Bányagép- lőnk a Szovjetunió, ahova egy gyér tavaly kapott megirende- vasoxidüzem számára készíte- lést az NDK-ból, hogy a nek szállítószalagokat és ele- Wefferlimgieni Homokelőkészí- vátorokat. A napokban egy tőmű beruházásához mintegy újabb szállítmányt átvettek a 8 millió forint értékben gyárit- MERT képviselőd és rövidesen son szállító csigákat, éLeváto- ezt is útnak indítják, rókát és_ felszedőgépeket. A Az idén a tavalyinál ma- berendezések felét már ta- gyobb, mintegy 26 millió fio- valy leszállították. Ezekben a értékű exportterméket napokban már az utolsó dara- gyártanak a Salgótarjáni Bábokon dolgoznak és július nyagépgyárban és a III. ne- elejére teljesen befejezik a gyedév végéig eleget akarnak szállításokat. tenni exportkötelezettségükA másik nagy megnemde- nek. Lovas bemutató Nőtincsen Izgalmasnak ígérkező nem- kény csoportjai is bemutatják deizvénysorozatra kerül sor itt műsorukat. Többi között, május 30-án és 31-én NőtLn- szerepel a nőtimcsi énekkar, a csen, A helyi termelőszövet- felsőpetényi vegyeskórus és kezet ekkor rendezi meg ha- néptánccsoport, amely szlo- gyományos lovas bemutatóját, vák műsort is ad. Az ese- A rendezvénysorozatot kuiiu- ményisorozat lehetőséget nyújt ralis események egészítik ki, arra is, hogy a rétsági járás illetve teszik teljessé. A helyi egy része öntevékeny művé- művészeti csoportok, de a szett csoportjainak színvoma- környező községiek öntővé- Iáról képet alkossunk. si alapokból. Az elmúlt évben nem következett be az a javolt ugyan mód a tempósabb vulás, amit a 44 órás műm- fejlesztésre, ez azonban jóval kahét bevezetésével joggal el- alatta marad az igényeknek, vártunk a vállalat vezetőitől A szükséges mértékű továib- és dolgozóitól. A munkáslét- bi fejlődésre viszont nincs le- szám minden áron való meg. hetőség, mert a vállalatnak tartására, illetve növelésére nincs pénze, a meglevő és irányuló törekvés eleve kiala- várható anyagi eszközeinek kított egy liberális magatar- jelentős részét a korábban tást. Súlyosbította a helyzetet, felvett hitelek visszafizetésére hogy a vállalat vezetői csak kell fordítani. A gépesítésre a fegyelmi jogkört adták le szánt pénz még az elavult az építésvezetőségeknek, a ju- géppark pótlására sem ele- talmazási jogot viszont több- gendő, bár az elmúlt két év- nyíre saját maguknak tartótban ilyen címen 6,1 millió fo- ták fenn. Jórészt az elmon- rimtot költöttek el- dottaknak tulajdonítható. A tovéibbfejlődés záloga egy ho®y az igazolatlan munkám- megfelélő központi telep ki- száma 1,4-ről 1,9 napra építése, amelyhez már 1966- növekedett. A veszteségidő- ban hozzákezdtek. Építését tanulmányok is a mumkafe- részben saját erőből, részben gyefem lazulását mutatják, hétmillió forint hitelből foly- Az elveszett munkaidő az tátják, s előreláthatólag 1975- 1938- évi 21,1 százalékról 69- re elkészüL Ezt a fejlesztést 23,3 százalékra növekeazonbam a vállalat saját ere- dett. Ennek mintegy 46 száza- jébői nem képes megoldani, I1®!5® a dolgozóktól függő csak központi segítséggel, munkafegyelem megsértéséből Ugyanis fejlesztési alapjuk az adódik. Erre utal a legtfomibo- 1970—75-ös években sem éri szakmáknál az átlagjaiéi a 100 millió forintot, ami- jesítmény visszaesése ás. kor a várható álló- és forgó- Mindezek következtében a eszköz-növekedés 150 millió termelékenység csak nagyon forintot igényel. Mindezeket lassú ütemben emelkedik, figyelembe véve a vállalat A veszteségidő-tanuiimé- műszakd fejlesztői tevékeny- nyok utalnak arra is, hogy sok sége a körülményekhez ké- még a tennivaló a miunka- pest megfelelő volt. Tudorná- szervezésben, a termelésszer- som szerint az előbb említett vezésban, nem érvényesülnek problémák megoldása cóljá- eléggé a korszerű vezetési bői pályázatot készítettek, módszerek, ami fontos félté - hogy hosszú lejáratú hitelt tele a hatékonyság növelésé- kapjanak az államitól. nek — fejezte be nyiloitkozaAz 1970—75-ös években a tát Megyeri Gyula, a vá'lla- termelésnövekedés 50 száza- latfelügyeleti főosztály vezető lékát a termelékenység eme- helyettese, léséből hozzák. Ez alatta ma- v. K. NÓGRÁD — 1970. május- 27-, szerda
