Nógrád. 1970. május (26. évfolyam. 101-126. szám)
1970-05-26 / 121. szám
Üzemről Szemre Ötből három teljesítette í’j szocialista brigádok a NÍ!IK*teIcpeken •• A Pest—Báes—Nógrád megyei MÉH Vállalatnál tavaly egyszerre öt munkacsoport jelentette be, hogy jó munkája vállalásai alapján szeretné elérni a Szocialista brigád címet Salgótarjánban a 12 fős Március 15-e rongyfeldolgozó munkacsapat vált most szocialista brigáddá. 1969-es évi tervfeladatát 106 százalékra teljesítette. A brigád tagjai az üzemet és gépeiket szánté teljesen újjávarázsolták, a MÉH-telepet — a lehetőségekhez mérten — parkosították társadalmi munkában. Közösen vettek részt a városban rendezett színielőad ásókon, mozába jártaik és a tv- ben látott jelentősebb müvekből aktív vitadélutánokat rendeztek. A kecskeméti MÉH-telepen ugyancsak a rangyf el dolgozók Május 9-e brigádja indult 17 taggal, továbbá a válogatók, a Győzelem napja nevet viselő héttagú munkabrigádija. A Május 9-e csapat tagjai nemcsak vállalt feltételeiket teljesítették túl, de kollektiven részt vettek a TIT előadássorozatán is. Ha valaki beteg lett közülük, elvégezték helyette is a munkát, meglátogatták, gondoskodtak róla, hogy semmiben se szenvedjenek hiányt. A válogatók is minőségi munkát végeztek. Nekik köszönhető, hogy a rongyhulladiékmak csupán három százaléka bizonyult teljesen használhatatlannak. A közös tanulás, szórakozás itt szintén mindennapos dolog volt. Révésiz Andor, a váflSalat igazgatója, a szakszervezeti bizottsággal egyetértésben a kitüntető cím átadásakor ösz- szesen 11 ezer forint cél jutalmat utal ki számukra. A balassagyarmati négy fős Május 1 és a kiskunhalasi 11 személyes Kossuth-brigád — önhibáján kívül — nem tudta a kitűzött célt elérni. Vállalásukat azonban meghosz- szabbították és remélik, hogy az idei év már sikert hoz számukra. Újabban a váci telep dolgozói és a Pest—Bács—Nógrád megyei MÉH-központ el- számoltatócsoportja jelentette a szakszervezeti bizottságnak: közösen kidolgozott feltételek alapján ők is versenyre kelnek a Szocialista brigád cím elnyeréséért. Vetélkedő, ahol mindenki nyert Telt ház van a salgótarjáni Tarján-vendéglő nagytermében. Hat asztalnál 24 versenyző. Úttörők, lövészek, tartalékos tisztek és a KISZ tagjai. Záporoznak a kérdések. ugyanígy a feleletek is. Felszabadulásunk 25. évfordulója és a Lenin-centenári- uim tiszteletére érdekes vetélkedőt rendezett — első ízben Nógrád megyében — az MHSZ Nógrád megyei vezetősége. A vetélkedő népszerűségét és azt, hogy érdemes volt elkezdeni, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a klub- szinten megtartott versenyeken 1800-an, a járási döntőkön pedig 670-en vettek részt. Itt, a megyei döntőn most a legjobbak vizsgáznak. Ki mit tud? Honvédelem és politika, MHSZ és kultúra. Öt járás és Salgótarján város csapatának 4—4 főből álló együttese dönti ma el, ki hogyan készült feL A hallgatóság figyeli a játékvezetőt, Gábor Imre alezredest, és a válaszok tapsot kapnak. A hallgatók között a községi klubtitkárok is jelen vannak. Figyelnek, jegyzetelnek. Amolyan módszertani megfigyelésről van szó. A versenyzők ügyesek,. jól felkészültek. Az asztalokon könyvek, lexikonok. „Félidőben” a salgótarjániak vezetnek Balassagyarmat és Szécsény előtt. Szoros a verseny. Jön a finis. A katonai tömböket kell felsorolni. Mi épült 25 év alatt Magyarországon? Izgalmas a „röplabdajáték”. A csapatok egymásnak tesznek fel kérdéseket, s azokat visszakapják. A zongorán 25 év mozgalmi dalai csendülnek fel. Ki hányat tud eltalálni ? Villámkérdések. A versenyzők a barkochba játékkal birkóznak. Az utolsó, 12. kérdéscsoport összetett. Itt még minden változhat, ezért nagy a drukk. A tartalékos tisztek pisztolyt szerelned?:, a lövészek, célba lőnek, a fiatalok pedig kérdéseket kapnak. Ariiig a zsűri értékel, válaszol a közönség. A jutalom nem marad el, s gazdára, találnak a könyvek, csokoládék. A több mint 3 órás vetélkedő befejeződött. Mindenki a szécsényieknek gratulál. Gólyán András Rimócról, Öze László Szécsényből, Ondrék Alfréd SágújMuból, Király Edit Varsányból érkezett a döntőre. Ők győztek 91 ponttal. Az értékes dijakat Kádár Mihály, az MHSZ Nógrád megyei vezetőségének titkára adja át. A tarjáni járás csapata mindössze két ponttal maradt el az első helytől. Vindisch Antal Kazárról, Mag Barnabás és Mihály Sándor Zabarról, Pál Melinda Etesről 89 pontot gyűjtött. A 3. helyezett, Salgótarján csapata. Ők 84,5 pontot szereztek, s az együttesnek Tóth Péter, Andó Sándor, ifj. Pál- falvi Ferenc és Végvári István volt a tagja. A további sorrend: Balassagyarmat város-járás 81, rétsági járás 72,5, pásztói járás 66 pont. A Kűri a legjobb egyéni teljesítményeket is értékelte. A tartalékosok közül Mag Barnabás (St. járás), a lövészeknél Kanyó István (Bgy. járás), az ifjúságiaknál Pálíalvi Ferenc (St Síküveggyár), az úttörőknél pedig Király Edit (Varsány) győzött, A résztvevők nem távoznak. Beszédtéma a vetélkedő. Dicsérik Gábor Imre alezredest, aki szellemesen, jól fel- készülten „kezében tartotta” a versenyt, s része van a sikerben. Mindjárt megtudtuk: az MHSZ Nógrád megyei vezetősége jövőre is megrendezi a Ki mit tud?-ot Érdemes, mert ez az a vetélkedő, amelynek nincs vesztesen, ahtú mindenki nyer. (ács) Sok helyen megjavították az ólat és sertés röfög a karámban Fotós Céhmester Erzsébet A Borsosberényi Állami Gazdaság évek óta eredményesen foglalkozik baromfineveléssel. Néhány esztendeje még a húscsibóre „esküdtek” a gazdaság szakemberei, most viszont tojástermeléssél foglalkoznak. Jelenleg tízezres, intenzív francia tojóhibridállománnyal rendelkeznek, és évente két és fél—hárommillió tojást értékesítenek. Gójr Mátyás, a gazdaság igazgatója nem titkolja, hogy a tavalyi 35 milliós termelési értékben, a négy & fél millió forint nyereségben „ott volt” a baromfi is. A gazdaság szűkös anyagi helyzete nem engedi meg a beruházásokat. A termelés fejlesztésére ezért új, olcsó, de mindenképpen hasznos megoldást kerestek, így jutottak a borsosberényi- ek arra az ésszerű gondolatra, hogy baromfival telepítik be a falusi udvarok régi, üres istállóit. Ilyenek manapság sajnos, bőven akadnak a nógrádi falvakban is. A fiatal, energikus igazgató magyarázza az elképzelésüket. Egyelőre 17—20 ezer tyúkot helyeznének ki a megye háztáji gazdaságaiba. Ha az érdeklődés nagyobb lesz, természetesen kiterjesztik az akciót más megyére is. A Nógrádban egyedülálló kezdeményezés lényege, hogy a gazdaság előnevelt jércéket ad a háztáji termelőknek és az értékesített tojások hasznán megosztoznak. A gazdaság szakemberei már korábban számoltak, és az most mái- világos, hogy egyik Kiláboltak a „hullámvölgyből" Rotmhény, hegyiek és dombok közé települt nagyközség a rétsági járásban. Két történelmi nevezetessége: Rákóczi fája és a romhányi csata. Mindkettőt említi az Új Magyar Lexikon, s még valamit, ami már korántsem az évszázados történelmi eseményeket idézi, hanem — bár félévszázados múltja van —, a község jelenlegi arculatához tartozik. Ez a Romhányi Cse- répkáiyhagyár. Évente mintegy 60 ezer cserépkályhára való kályha- csempe hagyja el az üzemet. Jut az ország legkisebb zugába is ebből a mennyiségbe! Érdeklődő levelek gyakorta érkeznek a szomszédos szocialista országokban élő családoktól is, akik valamilyen úton megismerkedtek az üzem gyártmányaival. S éppen ezekben a napokban „front- áttörésre” készül ez a nagy múltú, patinás üzem : északon és délen átlépni szándékozik termékeivel az országhatárokatMilliós nyereség Tavaly válságos hónapokat vészelt át a gyár. Átmenetileg mélypontra zuhantak, megcsappantak a rendelések. De az üzem vezetőin és dolgozóin nem lett úrrá a pánikhangulat. S az idő azóta őket igazolta. Módosították, korszerűsítettek a termékösz- szetétellt, új gyártmányokkal jelentkeztek a piacon. Fokozatosan visszahódították időlegesen elpártolt vevőiket. — Az első negyedévben már 2460 tonna kályhacsemr- pét adtunk át a kereskedelemnek — mondotta Gyalog Károly főkönyvelő. — Ez a mennyiség körülbelül 12 ezer cserépkélyhánák felel meg. A havi átlagos termelési értékünk 3,5—4 millió forint. Már az első negyedévben 1 millió forint tiszta nyereségre tettünk szert. Az év végéig továbbá 10—12 ezer tonna kády- hacsempét gyártunk 30—35 millió forint értekben. Új termékük a fali- és a padlóburkoló-anyag. A falicsempék gyártását a múlt év végén kezdtek meg. Ezek kitűnően alkalmazhatók leniniének az épületek külső falfelületeinek burkolására. Gyors elterjedésükre mégsem lehet számítani. Egyetlen terület, ahova sikerült benyomulni ennek a korszerű, új építőanyagnak: a lakóházak fürdőszobádnak falfelülete. A tapasztalatok arra késztették a gyárat, hogy más irányba tapogatózzanak. A második félévben különböző mintákban és színekben 50 ezer padló- burkolólapot terveznek gyártani, amelyek tetszetősebbek, de legalább olyan tartósak, mint a hagyományos burkolóanyagok. A bűvös kör Nem vagyunk olyan gazdagok — mondotta legutóbb Bondor József építési és városfej lesztési miniszter az országos építőipari konferencián —, hogy olcsón építkezzünk. S hozzátette azt is — ez rögtön* érthetőbbé teszi kijelentését —, hogy nem érhetjük be a szegényes, olcsó megoldásokkal. Olyan lakásokat kell építenünk, amelyeke jövő század emberének is megfelelnek. Valójában, melyik olcsóbb: a hagyományos vakolás, vagy a csempés falj burkolás? Gyors számvetést csináltunk Gyalog Károllyal. A falburkolólapok háromszor, talán négyszer drágábbak a vakolásnál, ha egy-egy négyzet- méter árarányait összehasonlítjuk. Ugyanakkor a falicsempének nyolc-tízszeres az élettartama. A burkolólap nagyon jól vizsgázott az . Építőipari Minőségívdiasgáló Intézet szakemberei előtt is. A szak- vélemény egyértelműen -megállapítja, hogy a termék teljes egészében sav-, lúg-, fagyálló és színtartó. A terhelési próbák azt mutatják, hogy a görbülési együttható és a törési határ vetekszik bármilyen más cement, vagy mozaiklap tűrési adataival, Ennek ellenére emelőre áthághatatlannak látsző akadályok tornyosulnak a gyártmány elé. Úgy tűnik, van egy bűvös kör, amiből nem lehet kitömi. A tervezők nem mernek tervezni rá, hiszen a termék a belkereskedelemben még nincs bevezetve, s ami nincs, arra nem lehet építeni. A kereskedelem viszont nem rendel, mert. éppen ezért nem látja' biztosítottnak, hogy keresett árucikk válik belőle. Tartózkodóak az építőipari vállalatok is. Itt két ok játszik közre. Egyrészt kevés a burkoló szakmunkás. Ki végezze el aiZ esetileg ugrásszerűen megnövekedő falburkolása munkákat? A másik: vajon kire ruházza át a kivitelező a többletköltséget? A teendő lakóra? Az egymásnak ellentmondó érdekeket nem könnyű egyeztetni. Még az az elsődleges kérdés is megválaszolásra vár, meddig engednek nyújtózkodni a,z anyagi lehetőségek, valóiban vagyunk-e már annyira gazdagok, hogy drágábban, de hosszabb távra építkezzünk? Az már inkább elképzelhető, hogy szűkebb körben, néhány középületnél, kiemelkedő létesítménynél alkalmazzuk ezt a falburkolási módot. Emellett szól az is, hogy évente legfeljebb 100 ezer lapot tudnának előállítani, ami a felihasználás kőiét erősen behatárolja. Csak egy út járható Nagyobb jövője van padlóburkoló anyagként történő alkalmazásúknak. A látóhatár azonban ezen a téren sem egészen felhőtlen. A második félévi burkolólapprogram jórészt csak a kályhacserope- gyártás rovására valósítható meg. Az igények viszont jelenleg meglehetősen nagyok ebből a gyártmányból, s nem biztos, hogy a termelést lehetne, vagy helyes lenne szűkíteni. A járható út a fejlesztés. Már elkészült a 30 milliós beruházás előzetes programja, amelynek megvalósítása után lehetővé válna a pad- lóburkolólaptoól akár tízszeres mennyiség gyártása. Kiss Sándor Á borsosberényi kezdeményezés Ketrecek as istállóban fél sem fizet rá az együttműködésre. iHa egy családban csak 500 tyúkot vállalnak, akkor is megtérül az az ösz- szeg, amit esetleg most az istálló rendbe hozására fordítanak. Az előírt technológia megtartásával egyetlen személy, a háziasszony, tíz—tizenkétezer forintot kereshet. Közben egyéb tennivalóját is elvégezheti a ház körül. A gazdaságban havonta elszámolják a tojások árát, s az a pénz éppúgy jön, mint a havi fizetés, , Ha a mostani tojásbőség miatt kockázata van ennek az akciónak, akkor az szinte teljes egészében a gazdaságé. Az üzem ugyanis magára vállalta a jószágok teljes ellátását. A Dunántúlról, a Bogár- mindszenti Állaimi Gazdaságból 40 ezer csibét várnak. Borsosberényben húsz hétig tartják a jószágokat, a követelményekben előírt körülmények között. Góg Mátyás véleménye szerint ez a húsz hét az úgynevezett kritikus időszak, ezért rendkívül fontosa szakszerűség, a hozzáértés. Itt ,készítik elő” a jószágokat a későbbi intenzív termelésre, az évi 240—250-es tojáshozamra. Ezeket a jércéket szállítják aztán ki a háztáji gazdaságokba. A termelőkkel kötött szerződésben . pontosan rögzítik, hogy mit ad az állami gazdaság és hogyan fizetnek a juttatásokért a háztáji termelők. Az igazgató sorolja a »feltételeket, amelyek rendkívül előnyösek. A kihelyezett baromfiállományt a tojás árából, körülbelül három év alatt megváltják a termelők. A gazdaság adja a tyúkketreceket, az etető- és itatóberendezéseket, amelyek árát ugyancsak tojással törlesztik. A tiszta hasznuk így is 17 fillér, minden értékesített tojás után. A szakemberek „írják elő” a technológiát és később is hasznos tanácsok egész sorával segítik a baromfitartó gazdákat. A takarmányellátás ugyancsak a gazdaság gondja. Egyelőre — megfelelő térítés mellett —, a Gabonafelvásárló és -Feldolgozó Vállalat üzemeiből szállítják majd a tápot a községekbe. A gazdaság vezetői azonban más terveket is forgatnak fejükben. Ha az akció beválik, akkor az ősszel már maguk létesítenek takarmánykeverő üzemet. A 800 hold kukorica szépen terem, bőven lesz alapanyaga a „takarmánygyárnak”. Talán egy—másfél hónapja lehet, hogy először indult „közvélemény-kutatásra” Makkal Iván, a borsosberényi baromfitelep vezetője, és dr. Dobos János állatorvos. Rom- hányban, Felsőpetényben, Nógrádban és Berkenyén jártak többek között. Beszélget-; tek a szövetkezeti vezetőkkel, a tagokkal, kis családi tanácskozásokat rögtönöztek a baromfiról. Az eredmény? Góg Mátyás derűsen jegyzi Imeg: igazán elégedett akkor volna, ha már most legalább tízezer baromfit kérnének tőlük. Itt azonban még nem tartanak. A nógrádi falvakban egyelőre szokatlan, hogy egy-egy udvarban 500—1000 tyúkról gondoskodjon a háziasszony. Mindezek ellenére a csügge- dés cseppnyi nyomát sem tapasztaltuk a gazdaságban. A szakemberek éppúgy, mint eddig, tovább járják a falvakat, bizonyítják a háztájiban rejlő óriási lehetőségeket. A készülő 500 férőhelyes központi bemutatóteleptői várják -azonban maguk is a legtöbbet. A rögtönzött épületet, a gazdaság központjában húzzák fel. A ketreceket, az etető- és itatóberendezéseket éppúgy beszerelik, mint a háztáji istállókban. Hasonló módon gondoskodnak a világításról, a szellőztetésről és a takarmányozásról is. A gazdaság saját autóbuszát bocsátja az érdeklődők rendelkezésére, j jöjjenek Borsosberénybe minél többen, tekintsék meg a gyakorlatban a „háztáji üzem” működését. Az igazgató azzal számol, hogy június végére sikerül kihelyezni legalább 16 ezer tyúkot a háztáji gazdaságokba. Vincze Istvánná NÓGRÁD — 1970, május 26., kedd
