Nógrád. 1970. május (26. évfolyam. 101-126. szám)

1970-05-24 / 120. szám

.»aj)ir«*n<l<,n a ncmi< doI.Tanr.s

Kogyan fiafaiiScina&c szliivetlcezefieink?

Nehéz időszak következik a Nográd megyei tsz-ek életében: a most következő években ismét sok alapító és idős tsz-tag lép át a nyugdíjasok táborába. Mint több tsz-ben is elmondták, eddig legalább az öregek részvételére számíthattak, újabban azonban már az öregek is eltávoznak a „tényleges tagok” sorából, helyükre pedig alig-alig lépnek fiatalok. Különösen veszélyes a helyzet a városok, valamint az ipari medence körzetében, ahonnan a falu életerős *fér- fial, több esetben pedig asz- szonyai is eljárnak az ipari üzemekbe dolgozni. Fiatalítani kellene a szövetkezetét, a meglevő fiatalokat pedig szakmai képzéssel, kulturális intézkedésekkel a szövetkezethez kapcsolni. Nemcsak a nagyüzemi szakmai követelmények, hanem a fiatalítás programja is megkívánja, hogy megvalósuljon a célkitűzés: minden tsz-ben a tagok 25 százalékának szakmunkás-, ötven százalékának pedig be- tanítottmunkás-képesítése Tegyen. Ezzel ugyanis a fiatal tsz-tagokat közelebb lehet vinni a szövetkezethez.

Tss-deinokráe.ia új módon

Erről a problémáról három termelőszövetkezetben is tanácskoztunk az „első számú” vezetőkkel. Első utunk a di- ósjenői Börzsönyalja Tsz-be vezetett, amely arról nevezetes. hogy száz új belépőt vették fel, nagyobbára 30—40 éves nőket és férfiakat. Azonkívül ebben a tsz-ben már korábban is gondot fordítottak az általános iskolák* bél kikerülők megnyerésére, szakmunkásképző iskolában való elhelyezésére.

A beszélgetésen Adamcsek Pál, tsz-elnök és Halmaim Miklós, főagronómus vett részt.

— Hogyan sikerült a fiatalítás?

— Elmondhatnám, hogy ez mekkora erőfeszítésünkbe került, de akkor megkerülném a valóságot. Ez a létszám- emelkedés csak látszólagos: alkalmazottaink kérték felvételüket tsz-tagnak. Egy szempontból azonban hasznos dolog ez: közelebb kerülnek a szövetkezet gondjaihoz, láthatóan hosszabb távra elkötelezték magukat a szövetkezeti gondolat mellett, számíthatunk rájuk. Mindez nem jelenti azt, hogy nincs szükség további fiatalításra, az általános iskolából kikerülő fiatalok mezőgazdasági területre irányítására — mondotta a tsz-elnök.

— És hogyan állják meg helyüket a fiatalok? Különösen a legfiatalabb generációra gondolunk.

— Nekik már tejesen más a kapcsolatuk és viszonyuk a szövetkezethez, mint azoké volt, akik még földjükkel, állataikkal. felszereléseikkel léptek a szövetkezetbe.

A főagronómus hozzáfűzte.

— Már a tsz-demokrácia se érvényesül régi módon.

Ez pedig, amint kettejük nyilatkozatából kiderült, abban is megnyilvánul, hogy a régi tsz-tagok jogot követeltek ahhoz hogy beleszólhassandk a közös gazdaság minden fontos dolgába. Az új tsz-tagokat viszont már ösztönözni kell arra, hogy vegyék ki részüket a kollektív döntésekből, felelősségek vállalásából. Különösen a fiatalabbakra vonatkozik az, hogy valóban üzemnek tekintik a tsz-t, ahol a jövedelemre, szociális juttatások* ra, a minél kellemesebb munkakörülményekre fektetik a hangsúlyt, és a tsz ügyeiből legfeljebb akkor kérik ki részüket. amikor valami sérelmük, panaszuk van.

Szükség van tehát a türelemre, nevelőmunkára, s mindamellett a gazdaság céltudatos korszerűsítésére is: hadd legyen a tsz vonzó munkahely a fiatalok szemében.

Sokkal nagyobb gondokkal küzd a pilinyi Búzakalász Tsz vezetősége, amely már az iparmedence érdekterületére esik, Hanzelik Ferenc, a szövetkezet elnöke némi keserűséggel tájékoztatott.

Nines sisakmunkás

— Kilencvennégy tsz-tagunk közül egyetlen egynek sincs

szakmunkás-bizonyítványa, betanított munkásunk is csak három van. De már felkerestem Miklós Endrénét, a megyei tanácson, ő foglalkozik ugyanis ezekkel az oktatási formákkal, hogy tanácsot kérjek. Szeretnénk pótolni a mulasztásokat.

— Hogyan állnak fiatalokkal a szövetkezetben?

— A javuló jövedelem segít a fiatalításnak. Az idén nyolc, 25—40 éves, új tsz-ta- got vettünk fel. az állattenyésztésbe, valamint traktorosnak és fogatosnak. De van több jelentkezőnk is, akik jelenleg még eljárnak Salgótarjánba, az iparba dolgozni. Nagyon jól tudom, hogy a tsz-ek fiatalítása politikai kérdés és szeretném úgy is kezelni. Éppen ezért elsősorban az újonnan belépő fiatalokat szeretnénk szakmunkássá képezni. Egyébként két technikust is nevelünk szövetkezetünknek. az egyik Makóm tanul állattenyésztőnek, a másik meg Zsámbékon közgazdásznak.

— Figyelemmel kisérik-e az általános iskolásokat?

— Most már igen. Am, az is igaz, hogy Pilinyből a felső osztályos tanulók Endre- falvára, a körzeti iskolába járnak el, így nehezebb a kapcsolatot tartani velük. Vannak már kiszemelt tanulóink is.

— Hányat iskoláznak be közülük ősszel?

— Sajnos, egyet sem. A nyolcadikból ugyanis nem volt jelentkező, csalt a hatodikból és hetedikbőL

Nagy gond a fiatalok beiskolázása, tsz-hez édesgetése, felkészületlenül. szervezetlenül, következetes munka nélkül, ,ez megoldhatalan. Diós- jenőo és Pilinyben is sokat tudnának mesélni a nehézségekről. Talán, ha a tsz-ek fiatalítási tervet készítenének és ezt a feladatot az egyik legfontosabb teendőnek tekintenék!

If júsági klub

Karancsságon, Szalmater- csen és Ságújfaluban, az Egyesült Erő Tsz falvaiban negyven felnőttnek van szakmunkás- képesítése, több fiatal is végzett szakmunkásiskolát és jelenleg tizenhat ifjú szakmunkás tanuk Valamennyit a szakképesítésének megfelelő munkaterületen fogják elhelyezni. A növénytermesztő, gépész végzettségűek kitűnően megállják a helyüket.

Győri János, a karancssági tsz-elnök nagy megelégedéssel nyilatkozott a szakmunkások ügyességéről, szorgalmáról, hozzáértéséről.

— Természetesen ahhoz, hogy megtartsuk a fiatalokat, mindez nem elegendő. Mi például segítünk az üzemi KISZ-szervezet megalakításában. Az irodaházban Ifjúsági klubot rendezünk be, amelyben könyvtár, rádió, tévékészülék áll a fiatalok rendelkezésére. Ugyanitt kultúrműsort is tanulhatnak és egyéb kulturális igényüket is kielégíthetik. Reméljük, ez is használ...

Mindent egybevetve: szövetkezeteinkben érzik a kiöregedés súlyát, s ezen szeretnének is könnyíteni. Talán még nem elég konkrét, megfogható és folyamatos ez a törekvés!

Lakos György

Szemtanúk az űri ízről

tFolytitás 12 1 oldnlrAt 1

hogy utazzunk a helyszínre, tárgyaljunk a megye első számú vezetőivel a segítségnyújtás módjáról. Elmondottuk dr. Feleszi István elvtársnak, a Szabói cs-Szatmár megyei Tanács VB elnökének, hogy szeretnénk osztozni gondjaik- oam. s elmondtuk lehetőségeinket is. Mindjárt ajánlottuk. hogy 50 fős általános iskolás gyermekcsoportot máris tudnánk fogadni megyénkben, a későbbiek során pedig mintegy 250 gyermek üdültetéséről tudnánk gondoskodni.

Több mint 60 ezer ház víz alatt

— Bizonyára nagy volt a sürgés-forgás Nyíregyházán. Milyen benyomásokkal tértek haza ? — kérdem a beszélgetés során.

— Nyíregyháza, ' a megyeszékhely, agy hadszíntérhez hasonlít — folytatja a beszélgetést Herencsényi József vb-elnökhelyettes. A megyei tanács székházát egy harcállásponthoz lehet hasonlítani. Az emberek fáradtak, éjszakákat nem aludtak, de minden szakszolgálat a helyén van. Jóleső érzés számunkra, hogy az egész ország megmozdult és hozzánk hasonlóan, több megye vezetői felkeresték őket. Érzik, hogy nincsenek magukra hagyva. Még mindig rettenetesen sok a gond. A sajtóban jelzett településeket úgy kell elképzelni, hogy a felnőtt férfilakosság jöhet csak vissza, akik nagyon szívósan tudnak dolgozni. Az asszonyok és gyermekek hosszú ideig nem térbe tneik vissza otthon ukba,

azokról gondoskodni kell. A Lélekjelenlétüket megőrzött emberek a gátakon dolgoznak. Minden erő megfeszítése ellenére min'egy 65 ezer ház került a víz alá. a lakhatatlan lakások száma eléri az 5500-at.

Kisgyerek a fatetőn

— Bizonyára találkoztak néhány megható történettel is?

— Igen, rengeteggel. Az egyik faluban mesélték: éjjel vonít a kutya az udvaron. A fiatalasszony kétségbeesetten, egyetlen szál hálóingben kirohan az udvarra. A kert felől csak egy fehérséget, a hömpölygő vizet látta, s kétségbeesésében a családot magára hagyva, jajveszékelve futott az ár elől. Most, a családját keresi. Egy másik epizód: az embereket helikopterek szedték le a fáról, s egy síró, 3 éves kisgyermeket talált a pilóta. A gyermek nem találja szüleit.

— Hogyan ítélik meg a jelenlegi helyzetet?

— Megítélésem szerint az emberek nagy hálával tartoznak az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet katonai alakulatoknak, a magyar katonáknak, a polgári védelem alakulatainak, a rendőröknek, munkásőröknek. Hiszen a mentés legnagyobb részét ők végezték el — folytatja a beszélgetést Illés Miklós, — Ma sem túlzás azt mondani, hogy másfél, két méter magas víz borítja a földeit,

amt a termés tHbhsévét Rönkre tette. Több ezer szarvas- marha, sertés, juh, szárnyas állat elpusztul: Csupán egyetlen tsz-nek 5 millió forintos kára van. A megmentett minimális állatállomány pedig takarmány nélkül maradt. Valahogy úgy fogalmaznék, hogy annak ellenére: ma már rendkívül szervezetten megy a mentési munka, az ott élő emberek még mindig nem akarják elhinni a katasztrofális helyzetet. Igaz. hogy a helikopterek állandóan őrjáratban vannak, éjszaka kivilágított töltéseken őrzik a gátat, helyén áll a munkásőrség, a polgári védelem, a katonaság.

Mindenki segítsen

De rengeteg olyan dolgot kell megoldani a megye vezetésének, ami enyhít a bajba jutott emberek sorsán. Meg kell oldani a fürdési, tisztálkodási lehetőséget, a közétkeztetést. Biztosítani kell a lakosság ivóvízellátását,

amelvben a honvédség a víz-, tisztító gépek beállításával rendkívül nagy segítséget nyújtott eddig is. A víz levonulása után a megfelelő fertőtlenítés után az élet beindításait szükséges biztosítani, és ehhez kell a mi segítségünk is. Állatban, terményben, élelmiszerben és ki tudná még felsorolni a társadalmi összefogásnak széles skáláját, de segítenünk kell a bajba jutott embertársainkon — mondották a beszélgetés során a megyei tanács vb elnökhelyettesei.

Somogyvári László

Nógrád a BNV-n

Talán még soha nem volt ilyen gazdag, látványos és tartalmas a Budapesti Nemzetközi Vásár, mint az idén, amelyen szűkebb hazánk, Nógrád ipara is méltóképpen képviseli magát. Egy nap kevés a látni-, tapasztalniva- lók megtekintésére. Szembe, tűnő, hogy a 25. évi jubileumnak megfelelően igen jelentős fejlődést tükröz iparunk seregszemléje.

A Salgótarjáni Kohászati

Üzemek a DEXION-SALGÓ elemekből összeállított önálló pavilonjában termékeink széles skáláját vonultatta fel. Hidegen hengerelt termékei éppen úgy, mint a melegüzemben gyártott szerárúja vonzotta a látogatókat és már az első nap sok szakember érdeklődött a különböző célokra alkalmas DEXION-SALGÓ szerkezetek iránt.

A Zománcipari Művek is a legszebb termékeit — kályhákat, gáztűzhelyeket — vonultatta fel. Az Ötvözetgyár vitrinjében a Zagyvarónán gyártott valamennyi termék látható, tehát a hagyományos ötvözőanyagok mellett azok is, amelyeket az utóbbi évek kutatómunkájával állítottak elő.

A két salgótarjáni üveggyár a tőle megszokott sikerrel mutatkozott be az idén is az Üvegipari Művek közös pavilonjában. Az öblösüveggyáriak karcsú kelyhei, újvonalú vázái világítotestjei egyaránt dicsérik a tervezőket és az üveggyártókat

A Síküveggyár régebbi hagyományos termékei mellett az idén is nagyobbakkal jelentkezett a vásáron. Falburkoló anyagai sok látogatót vonzanak. Az ő gyártmányuk egyébként a luxuskivitelű, új Ikarus 250-es panoráma társas autóbuszok üvege is.

A Nógrád megyei Textilipari Vállalat új modelljei a

könnyűipari pavilonban gyönyörködtetik a látogatókat Igazán remekbe szabott darabok, amelyek előtt sokan elidőznek és elismeréssel vélekednek.

Jó néhány olyan vállalattal is találkoztunk, amelyek az utóbbi időben létesítettek üzemet Nógrádban. A balassagyarmati kábelüzem termékei csak egy részét képviselik az egész vállalat felvonultatott készleteinek, de jól tükrözik a fiatal üzem fejlődését Ilyen kiállító továbbá a FÜTÖBER, a Páva Női Fehérneműgyár és még néhány más vállalat, amelyeknek ugyancsak van részlegük Nógrádban.

Megyénk sikerrel mutatkozott be a BNV-n, de a nógrádiak ezenkívül is sok tapasztalatot szerezhetnek. Van mit látni, hiszen a technika egy év alatt is óriási mértékben fejlődött és erről tükörképet kap az ember a vásáron.

G algagutáról talán három kilométert is szalad a gyalogút, amíg eieri a Ráctanyát. Először a nyugdíjas erdész háza bukkan ki a fák közül. Mondják, nem sokáig áll már, az er- dószék újat építettek bent a faluban. Aztán egy hosszú fehér falú épület mutatja magát. A 70 esztendős Pesti Imre lakja. Magas kora ellenére még jól bírja magát. Maradék erejét most azzal fogyasztja, hogy a szövetkezetben 30 borjú gondozását vállalta, beteg gazdájuk helyett.

Csak Benyovics Ignácné háza húzódott egészen a zöld lombsátor mögé. Nincs mivel kérkednie. Falát régen nem takarja vakolat, jól látszanak rajta a széles repedések. Az apró ablakszemek közül is néhány vakon mered a májusi fénybe és belül hideg, földes a szoba. A tanács már lebontásra ítélte a házat. Csak azért nem teljesedett még be a sorsa, mert a 73 éves, fáradt, beteg asz- szonynak nincs hová mennie. Kél esztendeje váriák. hogy bebocsátást nyerjen Balassagyarmaton az öregek otthonába. Ez lesz fogyó, öreg

napjainak utolsó menedéke.

A lányáék takaros, nagy kőháza bent van a faluban.

— Oda nem mehet Benyovics néni?

Ül a kopott széken a kicsi öregasszony és nem szól. Csak riadt szemei rebbennek ide-oda és végül megállapodnak Pesti Imre arcán. Az öregember biztatja:

— Mondja csak, mondja nyugodtan. Nem lesz semmi baja belőle. Segítenek, hogy a tél már ne érje itt a tanyán. ..

— A lányomnak én semmi nem vagyok — 6zólal meg bátortalanul az öregasszony és szemeit ellepik a köny- nyek. ,

A sors mindig keményen fogta. Még egészen fiatal volt, amikor az ura elhagyta a városért, egy másik asszonyért. De sokat dolgozott, de sokat kínlódott míg a lányát felnevelte. A szeretetre, a hálára ideje sem volt gondolni akkor. Az azért nem jutott volna az eszébe, hogy mire megöregszik így egyedül marad.

— Addig jól megvoltunk, míg dolgozni tudtam — mondja az öregasszonv Már nem sír, de így is vékony,

... i

ssssssssssjyssj’sssvxsssy-ssssyYXSssj&sj'ssssssyyssssssjYSAtSjrssssssssssssssssj'S/rfSsssss

Bezárták a kaput

erőtlen a hangja, — Három családja van és én sokat segítettem rajtuk... őriztem a marhákat, főztem, mostam, kapáltam. A gyerekeket kis vánkoskában hordtam ki a mezőre...

A gyerekek közben megnőttek, a legidősebb fiú megnősült. Öróia meg elfeledkeztek.

— Nem jönnek, nem hívják?

Szomorúan ingatja ősz fejét Benyovics néni.

— Nem, nem... Azelőtt legalább kenyeret hozott a vöm... Most már azt sem küldenek.

A lánya üzente, nem teszi be hozzá a lábát. Amikor az öregasszony ballagott be a faluba, bezárták előtte a kaput.

— Mit csináljak? — panaszolja. — Csak elszorul a szivem és... sírok...

Egészen magára hagyva élt akkor is, amikor Bartos János tanácstag és Pártos Istvánná nőtitkár ráleltek. Hideg napok jártak akkoriban. Benyovios Ignácné meggém- beredve, éhesen ült a fűtet- len szobában. Pénzt soha nem látott. Azt főzött, ami éppen akadt a ház körül.

Tóth József né, a kirendeltség vezetője halk szavú, finom jelenség. Azonnal megesett a szíve az öregasszonyon.

— Hívtuk a lányát és beszélgettünk vele. A szívéhez próbáltunk jutni, hiszen az anyjáról volt szó... Hiába. Aztán a hideg ész következett, a gyermeki kötelesség. Hiába, nem ment... — meséli.

A községi tanács minden hónapban 250 forintot ad Benyovics Ignácnénak. Az öreg Pesti Imre gondoskodik róla a lánya helyett. Zsírt, lisztet, kenyeret vásárol a faluban. A pénzzel az utolsó fillérig elszámol.

— Ágyneműt, ruhát, tűzhelyet, gumicsizmát, szóval ami

kell, mindent vásároltunk — sorolja Pesti Imre. — Aztán, amikor én főzök, jut egy tányérral neki is... Csak hát ki tudja, meddig bírom még? A gyerekek már most is hívnak, hagyjak mindent és menjek hozzájuk... Velük meglehetek, amíg élek.

Pesti Imre egészen a tanya széléig kísér. Botjára támaszkodva utánunk tipeg Benyovics Ignácné is.

— Lehetséges, hogy a telet már én sem várom meg itt

— magyarázza az öregember.

— Azért kellene sürgetni a szociális otthont. Mert mi lesz szegénnyel, ha én elmegyek. A lányának nem leéli.

— Oda elmenne Benyovics néni.

— El... Gyarmatra el — mondja, és két kezével még hosszasan Integet utánunk. Segítséget kér, segítségre vár.

A falu szélén, hogy megállunk, csinos barna lányka jön elénk a ház mögül. Édesanyja, — Benyovics Ignácné lánya kinn dolgozik a határban.

— Csemetét ültetnék a szövetkezetnek, Nem jönnek meg csak valamikor este — mondja a lányka. Arról is lebeszél, hogy utánamenjünk. Messze vannak, nem találnánk rájuk.

Kérdezzük a nagymamáról, mikor voltak nála. Elsírja magát.

— Nemigen járunk hozzá — szipog. — Hívtuk, legyen velünk. Nem maradt.. Az autók zavarják, azt mondta. Igen... anyuval sokat veszekedtek. ..

— Segítik őt valamivel?

— Azelőtt kenyeret.. húst Is vittünk neki. De most.. hogy pénzt kap a tanácstól..;

S

ok minden megfordul a fejünkben, míg az utcára érünk. Szeretet, hála, gondoskodás, az öregek becsülése mind széttört szavak lennének egyszerre, ha Benyovics néni mellett nem állna ott Pesti Imre bácsi, meg a tanács.

Mert mögöttünk is kattan a zár a pirosra festett, kemény vaskapun.

Vincze Istvánná

NÓGRÁD — 1970. május 24-, vasárnap 3