Nógrád. 1970. május (26. évfolyam. 101-126. szám)
1970-05-04 / 102. szám
Á lakossó*? ellátása A boltokat kifogástalanul vezetik a boltvezetők. Jó az áruellátás, mégis a kereskedelem okozza a község vezetőinek a legnagyobb gondot. A boltok korszerűtlenek, az épületek régiek. Ilyen nagy községben, nincs például egy elfogadható vendéglátó. Az iparcikk- és a textilbolt zsúfolt. Igaz, ennek ellenére a múlt évben az ÁFÉSZ forgalma 29,5 millió forint volt. Gazsi János, az ÁFÉSZ elnöke határozottan állítja, hogy 50 millió is lehetne, ha korszerű bolthálózattal rendelkeznének. A község vezetői most megtalálták a megoldást. A cse- répkályhagyár eladja a falu szélén levő családi házait, hogy helyébe a falu központjában lemeletes házakat építsen. Ezeknek a földszintjén alakítják ki az új üzlethálózatot. Az ÁFÉSZ a gyárnak telket biztosít az építkezéshez. Nevek a krónikából Egyszer bizonyára megírják ismét Romhány történetét. A krónikából néhány ismert név nem maradhat ki. Így például: Bereczki Máté (1824—95) pomológus. Részt vett az 1848 —49-i szabadságharcban, amelynek leverése után két éven át Romhányban bújdo- sott. Nyolcszáz gyümölcsfajta pontos leírását végezte el. Ügy mondják, még ma is van a romhányi kertekben abból az almából, körtéből, amit ő nemesített Öz Pál (1766—95) ugyancsak itt, Romhányban bújkált a Nehéz napok A nép művészei Nehéz napokat élt át az utóbbi hetekben Kollár János tsz-elnök, Spitzer ftászló növénytermesztési agronómus, valamint a II. Rákóczi Ferenc Tsz tagsága Romhányban. Az időjárással kellett versenyt futniuk és ma már' elmondhatjuk, hogy ők győztek. Minden talpalatnyi földet megszántottak, a silókukorica kivételével mindent el is vetettek. A száznegyven holdon elvetett tavaszi árpa már ki is kelt, végeztek a cukorrépavetéssel és a fejtrágyázással A dohánypalánta a melegágyakban, ültetésre kész. Egyébként a szövetkezet vezetőinek gondjait alaposan megnöveli a, nemzedékváltás. Nagyobbára öregek a tsz-ta- gok, így a kiöregedés miatt a munkaerőlétszám egyre csökken. Részben ez Is indokolja, hogy a vetésszerkezetben néhány módosítást hajtsanak végre. így a kapások, a dohány területét csökkentették, a kertészetet megszüntették. Ámde nagyon jól tudják, hogy a nemzedékváltás olyan változtatásokat is követel,' amellyel a fiatalokat a szövetkezetbe vonzhatják. Ivóvíz kellene Amikor Termann Jánost, a községi tanácselnököt arról faggatjuk, hogy mi a lakosság legfőbb problémája, gondolkodás nélkül vágja rá: „Jó Ivóvíz kellene.” A Batthyány út kivételével minden utcában rossz, meszes vizek találhatók. Egyelőre igazán jó vizet csak a cserépgyári kútból nyernek, erről, a gyári vízműről igyekeznek az idén mintegy 350 méteres további bővítést végrehajtani. Ezzel a lakosságon kívül az ÁFÉSZ és a sütőipar vízgondja is enyhülne. Mindez azonban önmagában nem oldja meg a község ivóvízgondját, szükség mutatkozik viztársulás létrehozására is. Á városlelkű Romhány Mielőtt Romhányba érne az utas, jobbról a kellemes lankák hátán szemébe tűnik a dús lombú török mogyorófa, a község Európa-hí- rű védett növénye, mely alatt 1710 januárjában, az emlékezetes romhányi csata idején, Rákóczi sátra’állt. A romhányi csata több okból is nevezetes. Mindenekelőtt, azért, mert a kuruc csapatok nagy pusztítást vittek véghez a császári hadakban, másodszor azért, mert ennél az összecsapásnál mindkét fél nagy veszteségeket szenvedett, visszavonult, mégis mindkettő győztesnek tartotta magát, harmadszor pedig ez volt az utolsó olyan csata a szabadság- harcban, mely Nógrád megye területén zajlott le, mert 'Rákóczi még január 22-én Cal- gagutáról Pest megyébe vezette át hadait. Egyébként ennél fordulatosabb csatát keveset vívott a kuruc sereg. Amikor ugyanis Rákóczi hadai szemben találták magukat báró Sickingen csapatával, már nem volt mód arra, hogy visszatérjenek a Lókos-hídon, s megpihenjenek. Rákóczi ezt jól átlátta. Bár, a sereg még vonult a hídon, az átért csapatokat hadirendbe állította. Jobbról a tiszántúli hajdúk, balról a lengyelek, középen a svéd hadak állottak. Sickingen is gyorsan hadirendbe állította tizenkétezres seregét és 1500 főnyi lovasságával a kuruc sereg jobb szárnyát fenyegette. Rákóczi bekerítést kísérletet tett, erre azonban már nem nyílt ideje. A csata során sok kuruc elesett, de az ellenség, főleg a rác labancok közül sokat levágtak, ez felbátorította a lengyeleket és svédeket is, akik ugyancsak mintegy ezer ellenséget kaszaboltak le. Az ellenség megfutamodott, a kurucoké volt a diadal. És itt követtek el hibát Rákóczi tisztjei, amikor nem rendelték el a labancok üldözését. A közelben ragadt labancok egy tizenkét tagú csoportja dobbal, i'asakkal, fazekakkal és nagy ordítozással mérhetetlen zavart idézett elő a hajdúk sorában. A hajdúk menekülni kezdtek és a pánik a többi csapatrészekre is átragadt. így történt, hogy a valóban győztes kurucok is visszavonultak, akár csak a vesztes császári hadak. Ez a csata Romhány történetének egyik legnevezetesebb eseménye. Erről csaknem mindenki tud a községben, hiszen a Rákó- czi-fán kívül utcanevek, a szövetkezet neve és számos feljegyzés őrzi 1710 emlékét. Igaz ugyan, hogy azóta rengeteg esemény történt a községben, amely látszólag a rétsági járás egyik rejtett helysége. Az új népszámlálás szerint 2281 lélek lakja, ám a község létszáma nem áll arányban a nagyfokú fejlődéssel Romhány egyike azoknak a Nógrád megyei községeknek, ahol legnagyobb arányú az ur- banizálódás. Intézményeinek sokoldalúsága mellett szépülő és új házait is városlelkű emberek lakják. Róluk szól ezen a héten a krónika. Ősi szakma művelője Kapós a kenyér Martinovics-összeesküvés felfedezése után. Tevékeny részt vett a magyar jakobinusok szervezésében. 1794-ben letartóztatták. halálra ítélték és a budai Vérmezőn lefejezték. Prónay Pál, akiről a hírhedt Prónay-külön ítmény is nevét kapta, Romhányban született. A kastély, amelyben nevelkedett, még áll. 1919 nyarán ellenforradalmár tisztekből hozta össze gyilkos alakulatát Prónay Pál. A Tanácsköztársaság után a dunántúli vérengzések fő végrehajtója, a felszabadulásig számtalan gyilkosság megszervezője, hóhéra volt. A népművészetnek tiszta és bő forrása buzgott mindig Romhányban. Néhány név túljutott innen a megye határán is. Így például a néhány éve meghalt Lapáti Antal bőrdudás emlékét még sokáig őrizni fogják. Mint ahogy ma joggal emlegetik Kosik Bertalan gulyás nevét, aki furulyázásával, klarinétozásával, népdaltudásával tett hírre szert és szép segítséget nyújtott Sárosi Bálint és Manga János népdal- gyűjtéséhez. Zagyvái Sándor tanácstitkárról pedig, aki csodálatosan fest és rajzol, az a hír járja, hogy ha a felszabadulás után született volna, bizonyára kitanulhatta volna a képzőművészetet és hivatásosként is gazdagíthatta volna tehetségét. A ktsz gondja A romhányi Vegyes Ktsz még 1951-ben alakult. A lakosság szolgáltatásának kielégítését tűzte célul. Jelenleg 62 tagot számlálnak, közöttük kőműveseket, cipészeket, fodrászokat, rádiószerelőket. Az elnök, Grolyó István elmondta, hogy évi forgalmuk 2,5 millió forint. Legnagyobb gon- juk a munkaerőhiány. Most egyik legfontosabb feladatuk a szolgáltatóház megépítése. Itt helyezik el a fodrászatot, a cipészeket, a rádiószerelőt. A ház felépítésére 420 ezer forintot fordítanak. Maguk építik és gyorsított ütemben, mert még az idén szeretnék átadni, hogy javítani tudják vele a lakosság ellátását. A szíjgyártó szakma kihaló- félben van, azért ragadta meg figyelmünket az egyik régiház homlokzatán a cifra cégtábla, amely hirdeti, hogy ott dolgozik Cserneczky József, a szíjgyártó. A kis műhely fala szíjakkal, ostorokkal, bőrdarabokkal kirakva. A helyiség közepén a jellegzetes szíjgyártószék , rajta a mester varrja a lószerszámot, őseitől tanulta a szakmát. Szíjgyártó volt dédapja, nagyapja, apja, ő pedig 1942-től folytatja a mesterséget. Népszerű még ma is, mert a községen kívül még Herencsényből is hozzá járnak szerszámokat készíttetni. Fia. Miklós, letért a ősi pályáról, gépkocsivezető lett. Itt véget ér az ősi szakma a Cserneczky családban? Űj üzlet Olyan prfma kenyeret süt Hegedűs István, a Sütőipari Vállalat romhányi üzemében, hogy a községben és környékén nem győzik kísérni. Hétköznap kilenc, ünnep előtt 12— 13 mázsa kenyeret sütnek naponta, de sokszor ez is kevésnek bizonyul. A helybeli kenvénszakholthan sorban állnak a foszlós, finom kenyérért. A szomszédos községekből sok esetben tucatjával viszik a háromkilós cipókat. Mondják is a környékbeliek: ilyen kapós kenyeret kellene sütni valamennyi pékségben! Kénünkön: szállításra csomagolják a friss kenyeret a pékségben. A község üzeme Tavaly július óta üzemel László Pálné vezetésével a községi tanács költségvetési üzeme. Az új üzem a községi kőbánya és a házilagos épi- tőbrigád összevonásából alakult. Elsősorban a tanácsi kezelésben levő épületeket tatarozzák. bővítik, alakítják át. Romhány mellett az üzem alapításában további négy község is részt vett: Kétbodony, Szenté, Kisecset Szátok Tizennyolc dolgozójukkal, akiknek fele a bányában tevekenyke- dik. olyan munkákat végeznek el, amelyért a tanácsi építőiparnak nem érdemes felvonulni. Így például a költségvetési üzem alakította át nyolc- tantermessé a romhányi felső iskolát Útkarbantartó részleg létrehozását is tervezik. A község északi részén, Szátok felől jövet, épült a felszabadulás óta a legtöbb űj ház. A modern, szép, családi házak alkotják a község legújabb lakótelepét. A legutóbbi számlálások adatai szerint 600 ember lakik itt. Életüket csupán az nehezíti meg, hogy a majdnem két kilométerre levő üzletekbe kell járniuk az élelmiszer- és más közszükségleti cikkek beszerzéséért. A község vezetői sokat tanácskoztak, hogyan könnyítsék meg az új telep lakóinak az életét. Legutóbb úgy döntöttek, hogy a telepen felépítik a község legújabb boltját, közös összefogással. Az fmsz tagsága felajánlotta, hogy a vásárlási visszatérítésből 27 ezer forintot ad az új üzlet építésének céljaira. A községi tanács is kitett magáért. Telket biztosit az új üzlethez, azonkívül cserepet és más építőanyagot, a tanács kőbányájából követ az építkezéshez. Társadalmi ösz- szefogással az idén felépítik a 100 ezer forint értékű új üzletet. a lakosság ellátásának javítása érdekében. Kanadából érkeztek Ha érdekes emberek után érdeklődtünk, mindig szóba került Marcsok István és felesége neve: ők ugyanis nemrégiben, tavaly tértek haza Kanadából. Marcsok István, aki most 74 éves, még a két háború között vándorolt ki Amerikába, s Kanadában telepedett le és ott kitanulta az órás-ékszerész mesterséget. A honvágy azonban állandóan gyötörte. Először 1949-ben látogatott haza, hogy előkészítse hazatérését. Rendbehozatta, szinte újjáépíttette házát. Tavaly azután egy autóbusz méretű. hatalrfias szállítóautóval tért haza Romhányba, szülőfalujába. Mint mondják, nagyon jól érzi magát itthon, csak holmijait egyelőre nem tudja kirakni a szállítóautóból. Romhány általános iskolai viszonylatban iskolaközségnek is mondható. Körzeti központ: a környező községekből ide járnak felső osztályokba a tanulók. Az iskola-autóbusz hordjaáket menetrendszerűen, addig az iskolában, vagy a napköziben tölthetik el idejüket. Képünkön a más községekből bejáró fiatalok egy csoportját láthatjuk, akik az enyhén szemerkélő esőben a kétórás iskolabuszra várnak Nagyközség Romhány. Egí nap kevésnek is bizonyult ahhoz, hogy minden nevezetességével személyesen ismerkedjünk meg. Mégis úgy érezzük, sikerült keresztmetszetét adni a község sajátos életének. A tudósításokat. cikkeket LAKOS GYÖRGY és BOBAL GYULA írta, a (elvételeket KOPPÁNY GYÖRGY készítette. Legközelebb a balassagyarmati járás egyik községébe. Galgagutára látogatunk el. ahol szokásunkhoz híven fogadóórái is tartunk.
