Nógrád. 1970. május (26. évfolyam. 101-126. szám)
1970-05-23 / 119. szám
A gyermek és a muzsika Gondolatok egy különleges hangverseny után Kellemes és figyelemre méltó élményben volt résziem Saügyben és Mohorán. A balassagyarmati zeneiskola tanárai és növendékei látogattak el e két községbe, hogy hangversenyükkel „élő beszámolót” nyújtsanak az általános iskolásoknak és felnőtteknek. Bevallom őszintén, nem a hangversenyt hallgattam, hanem a teremben ülő gyerekeket figyeltem. Megkapó volt szemlélni a szügyi negyedikeseket, ahogy kezüket tördelték a művelődési ház nagytermében. Gyermek igazán csak a legnagyobb meglepetéseknek tud így örülni. Végigvonult előttük a hangszerek arzenálja, s meglepetésükben néha még mosolyra sem futotta. Csak ültek, és csodálkozva vették tudomásul, hogy ezekből az „eszközökből” mi mindent lehet előttük kicsalni. Valahogy úgy vagyok a balassagyarmatiak szügyi és mohorai hangversenyével, hogy nagyon kapóra jött. Nemcsak mint kolléga, hanem mint olvasó is örömmel üdvözöltem Tóth Elemér művészeti életünkről írt cikkét. A kérdéssel feltétlenül foglalkoznunk kell, fel kell mérnünk erőinket, hiszen az itt élők is méltóan reprezentálják megyénket Felesleges azokról az erőfeszítésekről írni, amelyet megyénk zeneiskolái a zenei élet fejlesztése érdekében tesznek. Csak örömmel lehet üdvözölni a tanácsok segítőkészségét, hogy megyénkben egyre több gyermek ismerkedik meg a hangszeres zene világával. Tóth Elemér cikke nem a teljesség igényével készült Mégis hallatlan pozitívuma, hogy valós dolgokat érint Mintegy felrakja az alapot amelyre a hozzászólók felhúzhatják a maguk erővonalait. Többek között érinti zenei életünket is. Egyszeri látásra megállapíthatjuk, hogy megyénk művészeti életében a zene található a legmo6tohább körülmények között Most nem az előadóművészek helyzetét akarom taglalni, inkább arról szeretnék elmélkedni, hogy ha vannak is megyénkben kiváló előadók, zeneszerzők; kiknek mutassák be tevékenységüket. A muzsikus nem végez látványos műhelymunkát Inkább gyötrődik, gyakorlása a négy fal közötti tért tölti be. Napjait a zeneiskola köti le, kinek-kinek milyen arányban. Ha figyelembe veszem, hegy megyénkben közel ezer zeneiskolás tanul hangszeres zenét, arra kellene gondolnom, milyen gazdag zenei életünk lehetne. Talán abból indulnék ki, hogy a zeneiskolai növendékeknek óriási hatást kellene gyakorolniuk szűkebb környezetükre: az otthonra. A legtöbb szülő ugyanis azért taníttatja gyermekét hangszerre, mert neki nem állt módjában. Mintegy saját vágyainak kielégülését találja meg a gyermek zenei képzésében. Csakhogy a visszajelzésekkel már nem találkozunk ilyen méretekben. Nézzünk végig a salgótarjáni hangversenyteremben, ha éppen szimfonikus zenekari koncertet tartanak. Hatvan tanuló, tíz felnőtt, valamint 30 kollégista tölti meg a 650 személyes termet. Sokan keresték már az orvoslást, úgy látszik, mindeddig eredménytelenül. Pedig zenei életünk bajait részben itt kell keresni. Hiába vannak kiváló művésztanáraink, az ő munkájuknak, befektetett energiájuknak sem használ a kongó terem. így nem mérhetjük fél valódi képességeiket, nem ösztönözhetjük őket nagyobb művészi teljesítményekre. Vér az állatoknak r A poznani vajdaságban fekvő lengyelországi Borka állatorvosi klinikáján felállították az ún, állatvér-tároló „bankot”. Az állati vérkonzerve- ket főleg a súlyos sérüléseket szenvedett állatok vérátömlesztésénél használják. Ezek az állatok ugyanis igen gyengén reagálnak a szokásos antibiotikumokra. Az állatvérkészletek felhalmozása jelenleg kísérleti stádiumban van és csak a jövőben derül ki majd gazdaságossága. S most kénytelen vagyok ismét a szügyi és a mohorai példát emlegetni. De említhetném a nagybátonyiak zenei életet szervező tevékenységét is. Egyik zeneiskola sem várta meg, hogy hangversenyei a teljes részvétlenség mellett hangozzanak el. ök maguk keresték és keresik a lehetőségeket, hogy még nagyobb zenei bázist alakítsanak ki. Mintegy közszükségleti cikként kezelik a zenei kultúrát. Borsányl Mátyás emlegette a budapesti kamarazenei fesztiválról írt beszámolójában Juhász Előd zenetörténész szavait: „Az emberek elől nem elzárni, vagy tiltani, kell a különféle műfajokat, hanem kitágítani szemléletüket, hogy mást, művészibbet is befogadjanak. De mindez csak akkor lehetséges, ha vonzóbb formákat találunk, és sokkal jobban kihasználjuk a ma nyújtotta lehetőségeket.” A formát — úgy látszik — kezdjük megtalálni. De tö rődni is kell vele! Nem szabad tényként elkönyvelni az egyszerű történést, továbbra is vezetni kell a járni tanuló csecsemőt. Zenei életünk tulajdonképpen nem kapja meg a megfelelő propagandát. Nem plakátra gondolok, hanem a fáradságos előkészítő munkára, amely megelőzi egy- egy hangverseny létrejöttét Hiába tartunk értekezleteket zenei életünk jobbá tétele érdekében, ha az ott elhangzó javaslatokat nem valósítjuk meg! S a hangversenyek látogatottsága nemcsak a zeneiskolák feladata. A művelődési szerveknek is megfelelő munkát kellene kifejteni i pezsgőbb zenei élet érdeké ben. Ha ezt az alapvető kérdést sikerülne megoldani, akkor sokkal könnyebb lenne megyénk művészi értelemben vett zenei életéről beszélni Ne csak az eddig elért eredményeket vegyük számba mindig, hanem inkább a megöl dandó feladatokat jelöljük meg. Arra törekedjünk, hogy a ma nyújtotta lehetőségeket kiaknázzuk, hogy minél több gyermek és felnőtt ismerkedjen meg az élő zene varázsával, gondolatfejlesztő erejével. Molnár Zsolt Tv-előzetes A miskolci filmfesztivál filmjeiből. (Szerda, 19.10). A már hagyományosnak tekinthető fesztivál legjobb, díjazott filmjeit vetíti a televízió. Pénteken 18.55-öe kezdettel, majd szombaton 16 órai kezdette] szintén láthatunk miskolci filmeket, végül vasárnap 17.20-kor riportműsort sugároz a televízió a fesztivál tapasztalatairól. A front mögött. (Szombat. 14.30.) Magyarul beszélő lengyel film. Három, egyenként félórás epizódot láthatunk a háború utolsó és a béke első napjai időszakából. Voltaképpen életképeket a frontról és békevárásról. Az első epizód egy német katona foglyul ejtéséről szól, a különlegesség benne az, hogy a dolog a háború utolsó napján történik. A második epizódban egy vajúdó lengyel anya szülésének egy_ laikus katona által történő segítése a téma, végül pedig a frontápolónők küzdelmes, hősies szolgálatáról lesz szó. Tabi László: Spanyolul tudni kell. (Szombat, 20.45.) A há- romfelvonásos komédia közvetítése a Vígszínházból, felvételről. 1968 őszén mutatta be — alig néhány héttel a veszprémi ősbemutató után — a Vígszínház társulata Tabi László legújabb vígjátékát, amelyben ismerős figurák groteszk helyzetben való viselkedését láttatja sajátos humorával az író. A fantasztikus komédia döntően a „Tabis” szöveghumorra épül, s arról szól, hogy Magyarországra érkezik, özvegy Pálossy Attiláné (Sulyok Mária) bakonyteberesi házába egy közép-amerikai képzelt állam — Calatrava — exelnök és kísérete. Az elnököt ugyanis a junta puccsal elűzte az országból — természetesen ismét meg akarják kaparintani a hatalmat, ám ez a szándék lassan elhalványul a „remekbe szabott” paprikásosirke, s az egyéb magyaros ételek fényében. Az élnivágyó özvegyasszonyt Margó, a minden nyelven egyformán romlott fodrászlány (Halász Jutka) olyan nemzetközi viselkedésre is megtanítja, ami szintén alkalmas az exelnök itt-tartására. Labdarúgó VB 1970, Mexikó. (Vasárnap, 18.40.) A megnyitóünnepséget és az ezt követően lebonyolításra kerülő első mérkőzést közvetíti a televízió. A Szovjetunió és a házigazda csapatai mérik össze erejüket, s ezzel megindult az a közvetítéssorozat, amit a VB • mérkőzéseiről a televízió kínál a nézőknek. Szeretek beszélgetni. (Vasárnap, 21.20.) Irodalmi est szovjet szerzők műveibe!. A Szovjet—Magyar Baráti Társaság az elmúlt évben olvasómon galmat indított, s a díjkiosztásra műsoros estet rendezett a Nemzeti Színházban. A teleÖSZ FERENC: NYOMOZ A VÁROS Ä zenészek is megérezték a konjunktúrát. Falrendi- tő sikerük volt, hogy a nagy dobot, melyen eddig a hangzaton Big Ben Band név virított, átkenték, és a felirat az együttes új nevét hirdette: szatírtrió. A zongorista az ismert és népszerű dalt, melynek refrénje: „Engem csak a majom érdekel” átköltötte, és a vendégkoszorúval együtt énekelték: „Engem csak a szatír érdekel”. — A jó isten adna nekünk minden hétre egy ilyen szatírt — súgta a fizetőpinoér Lillócsika fülébe. — Kezd érdekelni ez a fiű — kuncogott csiklandósan Lillácska, aki még mindig fekete volt, bár egy fél órája egy nagy tincse megőszült. A tanács kultúrtermében ezalatt összegyűltek a meghívottak. Farkas félrehívta Zsoldost, és bemutatta neki Zakariás Ildikót. Nem beszélt arról, hogy a lány is a sértettek között szerepel. Csak annyit mondott, hogy feltételezhetően ismeri a szatírt, aki minden bizonnyal egyetemista lehet. — Ezt kikérem magamnak — mondta Zsoldos. Farkas nem vitázott. — Mindent meg kell próbálnunk. Az feltétlenül elgondolkoztató, hogy amióta a maguk akciója elindult, a szatír áttette működési színhelyét. Végül is Zsoldossal megegyeztek, hogy másnap beviszik a lányt az egyetemre, mint új hallgatónőt, akit most helyeztek át Debrecenből... — Csak arra vigyázzon, nehogy valami szakmai beszélgetésbe keveredjen... Majdnem százan ültek a teremben, ötven munkás ír, a helyi rendőrök, húsz egyetemista és néhány városi tisztviselő. — Kedves, kollégák — nyitotta meg az értekezletet Kerekes Gergely. — Büszke örömmel tölti el leikernel amikor látom, hogy ilyen lelkes az összefogás, ez a báto. kiállás. Igen, ránk, N.-béliekre ez a jellemző. Láthatja most a megyétől itt levő Farkas őrnagy elvtárs is: N. egy emberként áll ki az igaz ügy szolgálatában ... — Köszönöm — szólt közbe Farkas és felállt. Gergely bácsi kissé csalódottan ült le. Szeretett volna még beszélni, hiszen csodálatosan szép mondatokat fogalmazott ... — Kérem — mondta Farkas. — Tisztelem az N.-béliek buzgalmát. Köszönöm is. De meg kell mondanom, hogy bizonyos akciókban nincs helye az öntevékenységnek. Egy háborúban senki sem mehet a saját feje után, a leglelkesebb hadfi sem támadhat akkor, mikor honfiúi gerjedeimei ezt sugallják ... Az egybegyűltek kissé leforrázóttan hallgattak. De Farkasnak megvolt a képessége, hogy újra begerjessze •őket: — Segítségükre nagy szükség van. De csak akkor, ha erre az időre valamennyien rendőrnek, nyomozónak képzelik magukat. A rendőr pedig csak parancsra cselekedhet. Aki nem érez ehhez elég erőt, az most álljon fel, és megköszönve eddigi fáradozását, váljon meg tőlünk. Természetesen senki sem mozdult. — Mindent, amit itt hallanak, amit megbeszélünk, az titok. Ha kiszűrődik bármi is, az az akciót veszélyez teti. Valahol olvastam a szellemes aforizmát: A nagy városban, ha a polgármesterné megcsalja az urát. azt egy hét múlva beszéli a város. A kisvárosban már egy nappal előtte mindenki ezt suttogja ... Kovács hadnagy időnként észrevette, hogy nem fi gyei. Gyakran találkozott a tekintete Ildikóéval. Eleinte zavartan más irányba néztek, aztán már nem kapták el egymásról a szemüket. Milyen furcsa — morfondírozott Kovács — tegnapelőtt ez a lány nekem csak egy esel volt. Sem részvétet, sem megvetést nem éreztem irán ta, Egy melléklet volt, egy aktához. Most pedig. Milyen érdekes . .. Féltékeny vagyok rá. Szugerálnom kell magamba, hogy nem tehet róla... Hogy áldozat... Igen- ám, de akit az ember szeret, azt nem sajnálja. A sajnálkozás,' a részvét megöli a szerelmet. És mi lehetett azzal a némettel? Olyan furcsán beszélt róla . Mindegy. Ez a lány akkor is tisztességes. Sugárzik a tekintetéből az őszinteség. Aztán a nevét hallotta: — Ebben az ügyben Kovács hadnagy elvtárshoz forduljanak. Ezzel ő foglalkozik. Kovács bólintott Bál- tudná, hogy mivel - foglalkozik, Nem baj, majd megkérdezi Ildikót. Üja ránézett, és vízió ennek néhány részletét közvetíti. Fiatal szovjet humoristák művei kaptak helyet a műsorban, így a címadó Szeretek beszélgetni, amely egy ökölvívóról szól, aki mindig beszélget partnerével mérkőzés közben. Ezenkívül még egy kémdráma részletét és a Jegygyűrű című jelenetet emelnénk ki. Utóbbi egy szilveszteri mulatság hajnalán kezdődik: egy fiatalember meglepődve veszi észre, hogy estétől reggelig, ismeretlen körülmények között jegygyűrű került az újjára. Rémülten kezdi keresni, hogy kit jegyzett el... A. Gy. a tekintetéből kiolvasta, hogy Farkas szavaiból ő sem sokat értett. Elhatározta, hogy odafigyel. — Világos dolog, hogy a jövőben nem elég csak a kiserdőt biztosítani Emberein lenek ott kell lennie mindenütt, ahol lehetőség van arra. hogy a szalir valak.-t megtámadhasson. A jövőben feltételezhetően óvatosabb lesz. Nem valószínű, hogy a következő támadást a vasútállomásnál hajtja végre. A terület viszont óriási. Erre is készítünk egy pontos tervrajzot, ahol név szerint megjelöljük, hogy melyik járőr, hol portyázik. Járható út, hogy közénk tartozó fiatal nőket sétáltatunk, és figyeljük őket. De ezt nem szabad túlzásba vinni, mint az egyetemisták tették, azzal a bikinis szexbombával.. Bocsánat. . . itt van a kisasszony? — Itt vagyok — mondta Saci és büszkén felállt. És domborított. — És nem szabad elhamarkodni a dolgot. Engen: megfostak egy hurokkal, mielőtt megszólalhattam volna. Ha ezt teszik, nincs-semmi bizonyíték. Egy ilyen látványra-egy öreg szobatudós is megáll. .. — Foglünk is egy öregurat — kuncogtak az egyetemisták — A Tudományos Akadémia tagja és lepkéket gyűjtött. Még máig sem érti, hogyan került csapdába ... • Nevetett a terem Amikor csend lett, az egyik egyetemista megszólalt: .— Persze, ha igaz. hogy a szatír „füleseket” kapót) terveinkről, akkor este biztosan üzemben van ... — öt járőrünk cirkál a . veszélyeztetett helyeken Számítottunk erre — mondta Farkas őrnagy. És mint egy színpadi jelenetben, erre a végszóra lépett be Sipos tizedes Halkas szólalt meg, így csak az első öt sorban hallottált: — őrnagy elvtárs. jelentem, a szatírt elfogtuk, és a kapitányságra szál’itőttuk. Farkas félt egy újabb melléfogástól, ezért megkérdezte: — Honnan tudja, hogy megint nem egy éretlen su- hancot vittek be? — Jelentem, tetten értük és be Is vallotta. Mindenki felugrott. Tulajdonképpen örülniük kellet volna és mégis egy kicsit csalódottak voltak. Elszalasztottak egy újabb esélyt, amikor kilépve a szürke hétköznapok egyhangúságából, valami hősiest, valami nem mindennapit hajthattak volna végre. Nem jó úgy futball meccset nyerni, ha az ellenfél még a pályára vonulás élőt I feladja a küzdelmet. (Folytatjuk)
