Nógrád. 1970. május (26. évfolyam. 101-126. szám)

1970-05-21 / 117. szám

A könyv ünnepe Nógrádban 4 Pajtások a pajtásokért... Az ünnepi könyvhét orszá­gos szervező bizottságának felhívása szerint, felszabadu­lásunk negyedszázados évfor­dulóján. s a Lenín-oeixtená- rium évében a magyar könyv ünnepének különös jelentősé­ge van, hiszen a könyv a kul­turális emelkedés egyik leg­fontosabb eszköze. A tájékoz­tató szerint 1938-hoz képest, évente több mint kétszeresére, példányszámban ötszörösére nőtt könyveink példányszáma. A közművelődési könyvtárak olvasóinak száma jóval meg- lialadja a kétmilliót, a köl­csönzött kötetek száma az évi 52 milliót. A könyvkereskede­lem forgalma az utolsó tíz évben 112 százalékkal nőtt. Az eredményeken túl azonban még jócskán akad tennivaló, elég, ha csak az Olvasó nép­ért mozgalom céljaira gon­dolunk. Az ünnepi könyvhét tehát esupán a munka egyik állo­mása; május 30-tól június 7-ig számba vesszük eredményein­ket, erőt gyűjtünk a további tennivalókhoz. A könyvhét Nógrád megyei szervező bizottsága is megala­kult, a Nógrád megyei Tanács VB művelődésügyi osztálya, a Salgótarjáni megyei József Attila Művelődési Központ, a megyei könyvtár, a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsa, a Hazafias Népfront megyei el­nöksége, és az Állami Könyv­terjesztő Vállalat könyves­boltja munkatársainak részvé­telével. A bizottság összeállí­totta az ünnepi könyvhét nógrádi programját. A könyvhét Nógrád megyei megnyitóünnepségére május 31-én kerül sor Salgótarján­ban, a megyei József Attila művelődési központban, bu­dapesti előadóművészek köz­reműködésével. A könyvhét első napjaiban egyébként va­lamennyi járásban ünnepi megnyitók zajlanak. Rétságon június 1-én, a Palócföld című Nógrád megyei folyóirat mun­katársai vesznek részt író­olvasó találkozón, Balassa­gyarmaton Végh Antal, Szé- csényben Baranyi Ferenc, Kis- terenyén Galabárdi Zoltán, Pásztón Fülőp János találko­zik az olvasókkal a könyvhét járási megnyitóeseményén. Rajtuk kívül, az ünnepi könyvhéten megyénk vendége lesz Niklal Ádám, Nemes Nagy Agnes, Fehér Klára, Jó­kai Anna, Katkó István és mások. A Pajtás című lap szerkesztőségének munkatár­sai Pásztón és Nagybátony- ban a gyermekkönyvtár ven­dégei lesznek. A Magyar If­júság szerkesztőségének né­hány ankétjét ugyancsak megszervezi a megyei KISZ- bizottság. E gyházasgergére Thúry Zsuzsa. Mihálygergére Solymár József, Nógrádsza- kálra Urban Ernő látogat el az ünnepi könyvhéten. Salgó­tarjánban a TIT irodalmi szakosztálya egy irodalomkri­tikust lát majd vendégül. A könyvhéten a szécsényi és a balassagyarmati irodalmi színpad , több községben sze­repel, illetve ad az alkalom­hoz illő” irodalmi összeállítást. A könyvtárakban könyvkiál- iítások lesznek és zajlik majd a könyvvásár. A könyvhétre kiadóink 68 művet jelentetnek meg, ösz- szesen 942 ezer példányban. A napvilágot látó könyvek kö­zül a Szép versek 1969, a Körkép 1969, a Rivalda és a Holdtölte című antológia, a könyvhéten 50 százalékos en­gedménnyel kerül forgalom­ba. Az üzemekben, utcákon, tereken könyvárusító asztalok is rendelkezésre állanak majd. (t) Börzsöny-papucs A budapesti Favorit Cipész Ktsz nagyoroszi telepén ez évben 100 ezer pár Börzsöny­papucs készült el. A nagy népszerűségnek örvendő papucsokat a Centrum Áruházak ré­szére készítik. Június l-től új fazon, a 103-as jelű kerül a szalagra a bemutatott minták alapján. Az új fazonra is már nagy megrendelés érkezett. Képünk a felsőrészvarrodát mutatja (Koppány György feltételei) Iskoláit negyedikesek nélkül Ezen a héten az iskolában nem olyan ütemben peregnek az órák, a napok, mint akár egy hete. Megritkultak a szü­netekben folyosón bolyongók, vagy az udvaron csatangolok sorai: kisebb a tanítás végez­tével hazafelé igyekvő diákok áradata. Valami már nem a meg­szokott. Tanárban és diákban csak mbstantól érzett ideges vára­kozás vibrál. Felemássá vált az élet. Már befejeződött — átmenetileg — a negyedike­seknek, s még mindig tart, egy teljes hónapig tart a töb­bieknek. * Az osztályok nyitott ablakai mögött ülnek, a becsillanó, meleg májusi fényben, ülnek a katedrán és a padokban — tanár és diák. Tanítanak és tanulnak tovább. Ezt diktál­ja számukra az örökké érvé­nyes rend. Be hiányérzet mo­toszkál bennük. Elmentek a negyedikesek, a problémák megoldásában leg­ügyesebbek, a helyzetek mér­legelésekor legkörültekintőb­bek, csínytevések terén leg­vakmerőbbek. Egy pénteki, vagy szombati napon felöltötték ünneplő ru­hájukat, könnytől nedves arc­cal végigbandukoltak az alma­mater folyosóin, osztályain és tarisznyával oldalukon kilép­tek az intézetek falai közül, üresen hagyva ajtajaikon IV. a, b, c felirattal büszkél­kedő osztályokat. Egy pénteki, vagy szombati napon minden diákot megcsa­pott a vakáció izgató előszele, az év vége szabadságának lángja. De harmadnap folyt tovább a szeptembertől meg­szokott, egyenletes ritmusú élet. * A tanár. A ballagás meg­ítélését tekintve két csoportra osztható. Annak megfelelően, hogy negyedikesek osztályfőnö­ke tanított-e számottevő órá­ban negyedikes osztályokat, vagy sem. Az utóbbiakra elsősorban a ballagás bensőséges ceremó­niája, szomorkásán is optimis­ta hangulata hat. Az előbbi­ek, kik egyik énjükkel szinte eggyé váltak a búcsúzokkal, arra gondolnak: vajon hogyan hasznosítják tanítványaik az érettségiig hátralevő időt, s hogyan állják meg helyüket a vizsgán és az életben. Ez az 6 sorsuk. Megismer­nek egy szeptemberi délelőt- tön húsz—harminc megillető- dött gyereket. Mindennapi fá­radságos munkával, értelmi és érzelmi ráhatással felfede­zik ihinden diákjuk adottsá­gait, képességeit, és fejlesz­tik, tágítják életképességük körét. Barátaikká fogadják a gyerekeket, felelősséget érez­nek majdani életükért, hogy aztán munkájuk legszebb pil­lanatában fussanak messze a fiatalok, a rájuk váró világba. Aztán ősszel újak, ismeretle­nek térkeznek, és újra indul a körforgás. * A diák. Még nem haraphat a tarisznyába rejtett pogácsá­ból. Csak előlegezték hosszú útjához. Előbb az érettségin kell átverekednie magát. Már nem kell hétkor kiug­rania az ágyból, végigrohanni az iskolához vezető utat, hogy csöngetésre az osztályban le­gyen. Nem kell órákat a pad- ban ülnie, és remegni a fe­lelés mindig fenyegető veszé­lyétől. Végtelenül szabadnak érzi magát: kötetlen életet élhet a közvetlen felelősségre vonás veszélyei nélkül. Egy pillana­tig azt hiszi, hogy az iskolai élet normáitól megszabadul- tan mindent végigpróbál. Cigarettázik a város legfor­Az úttörőit gyermek védelmi tevékenysége Az úttörőszervezet, az ál­talános iskolai korosztály vi­lágnézeti, erkölcsi, politikai, és szervezeti egységének erő­sítésén munkálkodik. Tevé­kenységét az ifjúság körében és annak érdekében végzi. Emellett azonban kifejezet­ten szőkébb értelemben vett ifjúságvédelmi teendőket Is végez. Ezekről — az egyre gyakrabban elhangzó előadá­sokról — folytatott beszélge­tést munkatársunk Szlivka Jánosnéval, a megyei - műve­lődésügyi osztály gyermekvé­delmi főelőadójával. — örvendetes az a tapasz­talat, hogy ifjúságunk egészé­re a helyes irányú fejlődés jellemző. A kedvező és az ál­talánosra jellemtó eredmé­nyek ellenére sem lehet állí­tani azonban azt. hogy az el­múlt évek során sikerült el- távolltanunk ifjúságunk gon­dolkodásából, környezetéből minden ártalmas tényezőt, és sikerült kiküszöbölni a káros hatásokat, megnyilvánuláso­kat. Ez a jelenség nem szün­tethető meg elvek és jelsza­vak kinyilatkoztatásával; szervezett állami és társadal­mi tevékenységre. fokozott törődésre, szívós és türelmes apró munkára van szükség. Törekvésünk célja, hogy meg­akadályozzuk a súlyosabb ba­jok bekövetkezését, melyek a gyermek fejlődését önmagá­ra -és a társadalomra nézve káros irányba terelhetik. — A területi gyermek- és ifjúságvédelmi munka sok irá­nyú, amit csak a legszélesebb körű társadalmasítással fehet megoldani. Hogyan járul eh­hez az úttörőszervezet tevé­kenysége? — Alapelvként kell elfo­gadnunk — a legsúlyosabb eseteket kivéve —. hogy a kis. korúak problémás helyzetének megoldását ott kell keresnünk, ahol az konkrétan jelentke­zik. Itt külön ki kell emelni az iskola, ezen belül az út­törőszervezet. munkájának je­lentőségét. Elsősorban felde­rítő és megelőző tevékenysé­gét. Az iskola és az úttörő­szervezet — mint szervezett erő — a legtöbb eredményt á megelőzésben érheti el. A gyermekvédelmet a pedagó­giai munka szerves részének kell tekinteni, nem elszigetelt részterületnek, mely az isko­lai ifjúságvédelmi megbízott feladataként jelentkezik. Ed­digi tapasztalatainak alapján elmondhatom, hogy az úttörő­szervezet segítségét nem igé­nyeltük eléggé, kevés felada­tot kaptak, az úttörőgyer- mekvédelmi munka jelentősé­gét nem hangsúlyoztuk meg­felelően. — Az úttörők hasznosan közreműködhetnek a gyermek- védelmi munkában. Az úttörő- csapatok tevékenységének te­rületeit, konkrét feladatait csak a helyzet, illetve az igé­nyek ismeretében lehet meg­határozni. Milyen lehetőséget lát a tevékenység további ki­szélesítésében? — Elsőrendű feladat az, hogy a járási úttörőelnöksé­gek felhívják a csapatvezfetők figyelmét a gyermekyédelrrii munka jelentőségére. Legyen gondjuk arra, hogy a csapat- vezetők tisztán lássák felada­taikat a csapat munkáján be­lül. Meg vagyok győződve ar­ról, hogy a tenni akarás nem hiányzik. — Legtöbb esetben a feladatok ismeretének hiá­nya, felszínen tartása, a sa­játos módszerek kimunkálása hiányzik. Az iskolavezetés, az úttörőcsapat munkájának ösz- szehangolása még eredménye­sebb lehet, ha a csapatveze­tők elsősorban az úttörők munkájára támaszkodnak. Gyermekaktivisták képzésé­ről is gondoskodni kell. Ki­emelten kell foglalkozni azok­kal a területekkel, ahol a ve­szélyeztetettség esetei a leg­nagyobb számban fordulnak elő. — Melyek a segítés egyes területei? — Az úttörőszervezet segít­séget nyújt a tanulásban le­maradt, a veszélyeztetett gyer­mekek szabad idejének ellen­őrzésében. A szervezeten kívül álló gyerekek bekapcsolása a színes úttörőéletbe azt jelen­tené, hogy csökkenne a ve­szélyeztetettek száma. Figye­lembe kell venni, milyen nagy hatással vannak egymásra az általános iskolások. A foglal - koztatás növelné a gyengébb tanulók, valamint a veszélyez­tetett tanulók önbizalmát. En­nek érdekében a nevelőszü­lőknél elhelyezett gyerekeket is be kell vonni az úttörőte­vékenységbe. Nagy jelentősé­gű lehet az úttörők felderítő munkája. Az esti csavargások, a nem megfelelő baráti kör, csoportosulások felderítése helyes irányba terelné a ve­szélyeztetett gyerekek foglal­koztatottságát. Éppen ezért nagyobb figyelemmel kell kí­sérni a nevelőotthonokban élő gyerekek úttörőtevékenysé­gét. Az őrsöket patronálás- sal lehetne megbízni. Célsze­rű lenne nagyobb hangsúlyt fektetni az ifivezetők gyer­mekvédelmi tevékenységére is. Vagy gondoljunk arra, hogy az azonos, vagy párhu­zamos osztálybeliek mennyi­ben segíthetnek egymásnak. Tudomásul kell venni, hogy az úttörőszervezet sajátos esz­közeivel sokszor nagyobb eredmény elérésére képes, mint a felnőtt aktívák. Apró, nem látványos munka ez, de annál -nagyobb az értéke. A KISZ központi bizottsága megállapította: .‘„az úttörő­szervezetnek és az iskolának nemcsak a szocialista neve­lés nagy célkitűzéseiben kell együtt haladniuk, hanem a meglevő akadályokat is együt­tesen kell leküzdeniük, az is­kola, az osztály mindennapi nevelési feladatait is együt­tesen kell megoldaniuk”. En­nek megfelelően bízunk mi is az úttörőcsapatok gyermekvé­delmi munkájában. Reméljük: további fáradozásunk még eredményesebb lesz, mint az eddigi. (m) Verseny után öt hónapja működik a Ba­lassagyarmati Mikszáth Kál­mán Művelődési Központhan a táimasitáincklub, Bánáti Béla tánctanár vezetésével. A klubnak jelenleg tizenhat pár a tagja, hetenként rendszere­sen tartják foglalkozásaikat. A klub életképességére, eredményes munkájukra jel­lemző, hogy május 17-én or­galmasabb pontjain, konyakot iszik a szórakozóhelyeken. Majd — legnagyobb attrak­cióként — besétál az iskolá­ba. Délelőtt, tanítási időben, lehetőleg a nagyszünetben, amikor leghosszabb ideig mu­tathatja be az alsósoknak, hogy őt, a tanuláshoz hason­ló gyerekes dolgok nem za­varják. Becsöngetnek. Már a szünetbeli beszélgetések so­rán megcsapta a kirekesztett­ség érzete, most magára ma- radtan tudatosodik benne, hogy végérvényesen elmúltak az öt-hatszáz diákot egybefű­ző, közös gondok szépségei számúra. Elszomorodik. Eszébe jut június hónapja, a szóbeli érettségi időpontja. Hazabal­lag, előveszi könyveit, és ne­kilát a tételek kidolgozásá­nak. örül, hogy megint van dolga. (A szorongás csak ké­sőbb érkezik.) Az iskola pedig él tovább. Kicsöngetnek és becsönget­nek. Órák fejeződnek be és kezdődnek újak. Künn süt a nap, zöld lom­bokat fésül a szél. A tanár tanít, az elsős, má­sodikos, harmadikos diák ta­nul. Júniusig. De valami már nem a meg­szokott. Ezen a héten valami megroppant az iskolai év ed­dig egyenes derekában. Elmentek a negyedikesek. V. Kiss Mária szágos érdeklődést kiváltó rendezvényt szerveztek. Ek­kor tartották meg ugyanis Balassagyarmaton, a Szántó Kovács János gimnázium dísztermében az első Nóigoad megyei társastáncversenyt, amelyen nyolc táncklub vett részt. A D—I. és a D—II. kategóriában a bajai, a bu­dapesti Ritmus, a budapesti Kábelművék, a dunaújvárosi, az egri, a csehszlovákiai fü­lek!, az érsek új vári és a ba­lassagyarmati táncklub ver­senyeztek. A D—L osztályban tizen­hat pár indult, az első helyet a® Szabó András—Sebők Gab­riella pár szerezte meg. A D—II. kategóriában tizenegy pár versenyzett, első helyre a RuzSiinszky Tibor—-Borszéki Éva balassagyarmati pár ke­rült. Bemutatót tartott a bu­dapesti Táncstúdió sonder class« párja, amely nemzet­közi versenyeken is képviseli a magyar társastánckultúrát. A balassagyarmati klub programja a jövőben !s gaz­dagnak, színesnek ígérkezik. Meghívást kapott júniusra és júliusra a budapesti Ritmus táncklubtól, valamint a bajai és a szlovákiai füleki klub- boktól. Füleken június 20-án és 21-ián rendeznek tánsas- táncversenyt, enre is elláto­gatnak a balassagyarmati táncosok. Az első nógrádi tátsasitéin>c- verseny zsűrijeiben a Népmű­velési Intézet munkatársai foglaltak helyet. Értékelésük szerint elsősorban a kiváló szervezést, rendezést illeti di­cséret. De elismerést érdemel a balassagyarmati társastánc­klub tagjainak színvonalas bemutatkozása is a verse­nyen. Ez a dicséret még in­kább indokolt, ha figyelembe vesszük: Nógrádban jelenleg ez az egyetlen társastáncklub működik. Tevékenységének híre máris eljutott az ország különböző tájaira, s a szóm- szészédos Szlovákiába. (tóthl Kevés a vagon Időről időre megsokasodnak a gondok a Felsőpetényí Ás­ványbányánál. A legtöbb ne­hézséget a krónikus vagon­hiány okozza. Az ellátás nem egyenletes, ami rendszeresen fölborítja a szállítási határ­időket. Csak a közeli időszakra visszatekintve, több hullám­völgy akadályozta az ásvány­bányászok eredményes mun­káját. December után átme­neti javulás következett be a vagonellátásban, de április elején megint romlott a hely­zet. Naponta 20 vagon helyett csak 7—10 vagont kap a va­súttól a bánya. Nem tehet­nek mást, a szállításoknál kényszerűségből a kisebb mennyiségű, értékesebb, ' mi­nőségi anyagokat helyezik előtérbe, míg más megrende­lői igények időlegesen hát­térbe szorulnak. Ha ez így megy tovább, a vagonhiány az egész éves ter­melési eredményeket veszé­lyezteti. Arról nem is beszél­ve, hogy számos vállalat, ko­hászati üzem várja hiába, vagy kapja meg késve a meg­rendelt szállítmányt, ami a gondok és nehézségek lánco­latát indítja cl. Igaz, hogy a vasút teherbírása sem határ­talan, sokszor máshol is hiánycikk a vagon. Nem le­hetne mégis egy kicsit több gondot fordftani arra, hogy legalább a bánya kevésbé szenvedjen hiányt? —is NÓGRÁD — 1970. május 21., csütörtök

Next

/
Oldalképek
Tartalom