Nógrád. 1970. április (26. évfolyam. 76-100. szám)

1970-04-30 / 100. szám

Jó napot, Mongólia Minden perc drága II. Nem vagyok felfedező A négymotoros Bábel állni kott, engem a világon senki könnyű és természetes dolog, látszott a felhők jégmezői nem vár, az értesítés valahol Viszonylag annak is bizo- felett. Azok úsztak el lassan elkallódott az éterben. Egy nyúlt a fővárosban, ahol két alattunk. Valahol a felhők szót mongolul nem tudok, építkezésen is dolgoznak takarta tízezer méternyi orosz nyelvtudásom aligha magyarok, de Mongóliában mélységben a végtelen Szí* adna alkalmat, hogy repülő- nemcsak a fővárosban, ha- béria forog el alattunk, s téri tolmácsként keressem nem több száz kilométerekre talán éppen most, hogy las- meg a kenyerem, — de mind- onnan is dolgoznak, s nem san, már fél órája dübörög az egy. vár az útlevél- és vám- is kevesen magyar szakem- IL 18-as, elhagyva Irkutsz- vizsgálat. Indulok a szemre berek. És az utak meg a tá- Uot, talán éppen most léptük kicsi repülőtéri épületbe. A volságok itt más mértékkel át a mongol határt. Német, drezdai turistacsoportot irigy- méretnek, mint ahogy meg­Négy teve egy állatkertben sok. Ez a néhányszáz teve, egy csordában nem is sok angol, orosz, román szavak keverednek a motorzúgás­sal, — Drezdából turista cso­port utazik Ulánbátorba. Mellettem egy szovjet szak­értő lapozgat valami tájé­koztatót Mongóliáról, amott román diplomaták vannak útban, előttem mongolok ül­nek, Svédországból jöttek, üzleti tárgyalásról-.. — Ez már az ötödik cso­portunk — magyarázza a drezdai turistacsoport veze­tője büszkén, csodálkozó kérdésemre, amely nem volt mentes egy kis akaratlan gúnytól sem, hogy közelebb nem találtak turistáskodási lehetőséget. — Ötödik, s a2 eddigi négy mind kitűnően érezte magát — tette hozzá, megfosztva máris egy illú­ziótól, mely szerint én és most expedícióra utazom a világ végére. Ahová már az ötödik turistacsoport utazik, allami idegenforgalmi hiva­tali szervezésben, az semmi­képpen sem lehet a világ vé­ge és oda utazni, ha az is lenne, aligha lehetne már expedíció. GyoVsa san megigazítom az órám: hajtom előre a muta­tót, pontosan hét órányit- Ennyivel előbb letel a nap és ennyivel előbb is nyugszik és most, hogy a szélesre tá­ruló völgy ölén, lágy kon- túrú opálszinekben felzöl- dell a repülőtér, kereken 9 ezer kilométerre vagyok ha­zulról. „Nyugati” lettem Itt, az otthoni „keleti”. Lám, ennyit érnek a földrajzi fo­galmak, ha politikai kategó­riát akarunk fabrikálni be­lőlük. Álldogálok a hűvös, de nem hideg, mélységesen mély kék ég alatt, a kicsit ritka •— Ulánbátor több mint 1300 méterre van a tenger­szint felett — és száraz le­vegőt kóstolgatva és valakit keresve, hogy első itteni lépteimmel kalauzoljon­Ahogy ez ilyenkor lenni szo­ségem kíséri, intézik az ügyeiket, a várakozó autó­buszra már rakják a bő­röndjeiket, amott orosz, itt francia, mongol szó. ismerő­sök, ölelkezések, én meg egyedül, illetőleg a mongol nyelvű vámcédulával kettes­ben, a cirill betűkből for­mált szavak — mongolul íródtak a számomra­Káromkodom egy cifrát, hogy könnyebbítsek maga­mon és tanácstalanságomon. — Mi baj szakikám? A kérdező alacsony, kis mokány gyerkőc, inkább húsz, mint akár huszonöt is. — Maga magyar? — lel­kendezik fel bennem a segí­tőtárs utáni vágy... — Hát mi lennék? — vonja meg a vállát Ivánka Lajos oly egykedvűen, mint ha ez a világ legtermészete­sebb dolga lenne. — Mi a hézag? Nem megy a szöveg, mi? Semmi baj öregíiú. azért vagyok itt, hogy se­gítsek. •. és már írja is, tölti is a blankettákat, ma­gyarázza is, hogy nem egye­dül jött ide, már mint a re­pülőtérre, vannak még né­gyen, mert valakit vártait Budapestről. ö is egyike annak a más­fél száz magyarnak, aki Ulánbátortól vagy har­minc kilométerre, egy új gyár építkezésén dolgozik, s egyi­ke annak a mintegy fél- ezernek, akik szerte Mon­góliában mint ács vagy mérnök, vízkutató, vagy kőműves, geológus vagy ép­pen műszaki tolmács dolgo­zik. Tíz perc múlva már egy terepjáró kocsiban ül­tem, fél óra múlva már megvolt a szobám a főváros egyik szállodájában­Nos, ahol félezer magyar él — gondoltam — ott a félezer egyedik már ott­hon érezheti magát. Az ön-telt naivitás kigű- nyolja pökhendi hősét. Ak­kor és ott azt hittem, hogy magyarokkal összejönni szoktam, sőt mint ahogy egyáltalán gondoltain. És amíg eljutottam a ma­gyar munkásokhoz, lassan és egyáltalán nem mély ala­possággal, de a lehetősége­ken belül mindig hitelesen megismerkedtem a tegnap­ból a holnap felé haladó Mongólia életével, történeté­vel és történelmével, meg­értettem, hogy ami nekünk európaiaknak meghökkentő és talán egzotikus, az itt földrajzi, történeti és tár­sadalmi valóság és objektív törvényszerűség. Hogy az öl­tözködéstől a szokásosig, a táplálkozástól a magatartá­sig ugyanúgy törvényszerű­ségek hatottak itt, mint ná­lunk, vagy bármely más világrészben, és hogy mai gondjaik lényegében ugyan­azok mint a mieink, legfel­jebb földrajzi, történeti , és történelmi motivációk for­málják sajátossá. Gyurkó Géza Következik: A 24. órában. így is lehet Sok panasz hangzik el Salgótarjánban a helyijáratra. Hol joggal, hol jogtalanul. Egyik-másik gépkocsivezető nem is egy esetben még a forgalomirányító utasításait sem veszi tudomásul, mondván: neki ' megvan a meuetrendje, aszerint viszi a járatot. ! Hétfőn este 19.43 órakor ennek a fordítottjáról lehetett és kellett meggyőződni, jóleső érzéssel. Indulásra készen állt a GC 00— 12-es forgalmi rendszámú autóbusz. Elérkezett az indulás ideje is. A fő­téri megállóban sokan várakoztak a bányagépgyári járatra. Busz se­hol. Néhány perces késés után a busz vezetője kiszólt a várakozó tö­meghez: „Tessenek felszállni, felmegyek a gépgyárig.” Nem utasította senki, az utasok megelégedésére emberségből vizsgázott a GC 00—12-es rendszámú autóbuszvezető. A visszafelé utazókat ismét meglepetés érte, de most már Zagy- vapálfalván. Kimaradt a 20.10-es induló autóbusz, a felüljárótól. A Bányagépgyártól a GA 80—91-es rendszámú autóbusz érkezett. „Tes­senek felszállni, körbe megyek” — volt a gépkocsivezető kérése. — „Lerobbant a felüljárói autóbusz, én pótolon.” Egy nap két meglepetés is érte a zagyvapálfalvi utasokat. Kelle- nés meglepetés, amit az utasok nevében ezúton is köszönünk, viás szóval: így is lehet, emberségesen. S. L. Más városok példájára közel egy éve vezették be Salgótarjánban is a - gebines elszámolási formát a taxi­közlekedésben. Nyolc sze­mélygépkocsi járja a város útjait, a környező települé­seket, de a túra járatok en­nél sokkal messzebbre, az ország szinte minden részé­be eljutnak. A gebines sa­ját költségére javítja és gondozza járművét és a fu­vardíjaknak csupán bizonyos százalékát köteles befizetni az Autóközlekedési Vállalat­nak. Vajon mennyivel jobb ez a forma? A gebinesen múlik Rozgonyi Endre huszon­három éve dolgozik a vál­lalatnál, öt évvel ezelőtt ült a személygépkocsi vo­lánja' mögé, előtte nyolc évig garázsmester, azt meg­előzően pedig autóbuszvezető volt. — Ha azt vesszük, hogy régebben, s most hány órát dolgozunk, akkor a kereset­ben nem igen tükröződik ez a különbség — mondta. — Naponta 14—15. de néha ennél több óráig vagyunk szolgálatban. Az, amit ke­resetnek lehet nevezni, na­gyon változó, hol csak két­ezer forint, máskor meg en­nek a dupláját is elérheti. A napi bevétel átlagosan 4—500 forint. Tíz napon­ként a fuvardíjak csaknem 60 százalékát be kell fizetni a vállalatnak, a fennmaradó részből kell fedezni az üze­meltetés, a fődarabcserék kivételével a javítások költ­ségét, s minden egyéb ki­adást. Szirakon megbirkóztak «az idöjärässcBl Széles a Szlráki Állami Gazdaság határa- Amerre a szem ellát, finomra művel­tek a földek, zöldellnek az őszi vetések. Cs. Nagy Lász­ló, az állami gazdaság igaz­gatója határozottan mondta, hogy a gazdaság dolgozói versenyre keltek az időjárás­sal és ebből a versenyből a makacskodó esőzések, tar­tós hideg napok ellenére a dolgozók kerültek ki győz­tesen. Prémiumot tűztek ki Az idén is nagy feladat előtt álltak- El kellett vé­gezniük a nagy kiterjedésű szőlő megművelését. A gaz­daságból sok bort exportál­nak, gondos munkát köve­tel a jó termés alapját je­lentő tavaszi nyitás. Vetés­re várt 371 hold tavaszi ár­pa, 108 hold lucerna, 80 hold takarmánynövény, az­tán hátra volt még a kom­ló metszése, a megközelítő­leg ezer hold kukorica veté­se, és a 203 hold illetmény- föld megművelése. Szirákon is, mint minde­nütt a mezőgazdaságban, az időjárás miatt nyugtalan­kodtak az emberek- Azt mondja az igazgató, hogy most az nyert, aki gondol­kodott és cselekedett. Februárban megszervez­ték a földeket figyelő szol­gálatot- Ezt megelőzőleg azonban komplexbrigádo­kat alakítottak ki. A brigá­dokba a legjobb traktorosok kerültek: Kollár Mihály, Ruga János, Fiam Márton, Géczi István, Táborszki Pál, Ács Ferenc, hogy csak né­hányat említsünk. A gazda­ságban sok a kiváló mező- gazdasági szakmunkás. Éjjel-nappal A brigádok számára cél­prémiumot tűztek ki, amely jelentős összeg- Ez szinte ugrásra készen tartotta az embereket. Maguk alakítot­ták meg a figyelőszolgála­tot is. Ahol felszikkadt a föld, indultak dolgozni. Március 26-án kezdték meg a tavaszi munkát­A munka elvégzésére 30 gépet készítettek elő. A gé­peket is annak megfelelően állították munkába, ahogyan a talaj- és domborzati vi­szonyok megkövetelték. A gépeknek nem volt megha­tározott munkaidejük, na kellett, éjjel-nappal dolgoz­tak, hiszen három hét le­maradását kellett pótolniuk. A munkát úgy szervezték meg, hogy egyszerre végez­tek mindent: talajelőkészi- téet, műtrágyázást, vetést, takarást, hengerezést­Végeredményben a három hét lemaradást éppen azért, mert nagyon gondosan szer­vezték a munkát, április 22- ig behozták. A tavaszi vetést elvégezték. Most teljes erő­vel folyik a kukoricaföldek előkészítése a vetéshez. Itt is a termés legjobb feltételeit teremtik meg­Most már kedvezőbb az idő, a vetésen kívül hozzá­láttak az őszi búzák vegy­szerezéséhez. A vegyszere­zést végzőket kioktatták, a gépeket a szerelők gondosan Az MSZMP KB agitációs és propagandaosztálya. a SZOT és a KISZ kb az il­letékes szervek közreműkö­désével országos konferenci­át rendez május 15—16-án a fővárosban- A kétnapos ta­nácskozáson az építőipar és az építőanyagipar területén dolgozó párt-, szakszerveze­A Centrum Áruház foly­tatásaként épülő új lakbe­rendezési áruház tervei már készülnek Budapesten a LA- KÓTERV-nél. A kétszintes épületben csupán lakberen­dezési cikkeket árusítanak, a vásárlók minden ezzel kap­csolatos árut megtalálnak majd az új áruházban. így előkészítették. A Jelenlegi ütem mellett néhány napon belül ezzel is végeznek. Metszik a komlót Mint ismeretes, a gazda­ság aktív komlótermesztő- Jelenleg 64 holdon termel­nek, ebből a jó jövedelmet biztosító növényből. Igaz. nagy gondot kell fordítani rá. Közismert a szakembe­rek előtt, hogy ez a növény szereti a párás levegőt. A táblák szélén ezért telepí­tették a tavakat- A komló tavaszi művelését a metszés­sel kezdik, amihez Szirákon a vetés és talajelőkészíté6i munkák mellett hozzá is láttak. Nyolcvan—kilencven ember dolgozik egy-egy ösr szeíüggő táblában. Rövide­sen végeznek vele. Zachar István a központi agronómus- Mint a gazda­ság mindentudója, térkép­szerűen jegyzi, hogyan halad a gazdaságban a tavaszi munka. Az ő feljegyzései­ből tudjuk, hogy a lema­radást már behozták és a nyugodt, de jó ütemű mun­kát állítják szembe az idő-’ járás szeszélyeivel. B. Gy Országos konferencia Budapesten Készülnek a tervek ti és ifjúsági vezetők — köztük megyénk építőipará­nak képviselői — az iparág helyzetéről, a negyedik öt­éves terv célkitűzéseiről, a szakszervezet teendőiről, kül- és belpolitikai kérdé­sekről, az agitációs munka időszerű feladatairól halla­nak előadásokat. lehetővé váliik, hogy g Péoskő Üzletház jelenleg lakberendezéssel foglalkozó osztályai átkerüljenek ide és bővíteni lehet a Pécskő Üz­letház áruválasztékát. Az elképzelések szerint ez év­végére teljes egészében elké­szül a kiviteli dokumentá­ció. Bevált az új forma Fuvarban a gebinesseI Ha valaki mindenáron párhuzamot szeretne vonni a gebines kocsmáros és a gépkocsivezető között, azl hiszem, nyugodtan állíthat­juk, hogy az utóbbi sokkal kevésbé jövedelmező, mint sokan gondolnák. Természe­tesen, a lehető legösztönzőbb forma. Előnyös a vállalat­nak és a vezetőnek is. Hi­szen a lehetséges kereset­nek nincsen felső határa, a jövedelem csak azon múlik, mennyire leleményes a gép­kocsivezető, mennyi fuvarja van, milyen eredményesen dolgozik. Versengés a vonattal Még alig néhány perce beszélgettünk, amikor két izgatott kislány jelent meg a kocsi mellett. — Tessék mondani, elér­nénk még a vonatot a kül­ső állomáson? — kérdezte az egyik. — Éppen most ment el. •. A gépkocsivezető nem merte biztosra ígérni. Ért­hető, hiszen rossz az út és forgalmi dugó is akadályoz­hatja az előrehaladást. — Azért megpróbáljuk -V- mondta- A vonatról egy kis szépítkezés miatt lemaradt utasok beszálltak a kocsiba és megkezdődött a verseny- futás a vonattal. Még idő­ben érkeztünk, a mozdony füstje éppen előbukkant a közeli házak mögül. Míg visszafelé tartottunk a vá­rosba. arról beszélgettünk, hogy milyenek az utasok. Rozgonyi Endre elmondott néhány bosszantó esetet a parancsolgató, nagyhangú le­génykékről, a „jól öltözött” férfiról, aki majdnem elfe­lejtett fizetni és az isme­retlen telefonálóról, aki me­rő „viccből” megadott cím­re rendeli a bérkocsit- Néha zavart okoz az a hiedelem is, hogy a taxival útjáról visszatérőben po­tyázni lehet fel lehet aján­lani a fúrikázást a nagyné­ninek, a szomszédék Pistiké­jének, vagy az utcai járó­kelőnek, hiszen a számla úgyis fizetve van. Ezzel szemben a valóság az, hogy a tarifa csak a célig szól. Ha visszafelé utas szál! a kocsiba, nyomban újra be kell indítani a taxiórát. A számok beszélnek Az igazi gondok azonban nem itt kezdődnek- Az uta­zóközönségnek egészen kis töredékét teszik ki a kelle­metlenkedők. Ha nem volna annyira bosszantó, sőt, né­ha kifejezetten káros egy némely jelenség, mint pél­dául a beugratás, nem is lenne érdemes szót veszte­getni rá. Az apró kellemet­lenségeknél nagyobb bajt okoz a gyakori alkatrészhi­ány. Ha emiatt áll a kocsi, kár a vállalatnak, kár a gépkocsivezetőnek- Rozgonyi Endre azt is kifogásolta, hogy akárcsal-: Budapesten, Salgótarjánban is 240 ezer kilométer a kocsi lefutás: ideje, holott a két város út­jai. közlekedési adottsága» között óriási különbség van — Jó lenne — mondta —, ha minden gépkocsivezető kapna állandó határátlépői Annak is örülnénk, ha nem­csak a nap első felében hanem délután, vagy éjsza­ka is „szer vizelhetnénk a járműveket. Józsa Mihály, a vállalat személyforgalmi osztályának vezetője megígérte, hogv megvizsgálják a javaslato­kat és észrevételeket, mit lehetne tenni- Elmondta azt is, hogy az eddigi tapaszta­latok azt bizonyítják: bevál- az új forma. A gépkocsive­zetők fuvarozási tervüket rendszeresen túlteljesítik, nagyobb a beVétel, jobbár, kielégítik a felmerülő igé­nyeket, mint korábban. Mig a gebines forma bevezetése előtt veszteséges volt ez az ágazat, a múlt év második felét már 132 ezer forintos nyereséggel zárták. Kiss Sándor NÓGRÁD — 1970 április 30., csütörtök 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom